Fejér Megyei Hirlap, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-11 / 266. szám

Kedd, 1958. november 11. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP NÉGY ÉVTIZEDES ÚT 40 esztendeje lesz, hogy 1918. november 20-án megala­kult a Kommunisták Magyar­országi Pártja. Hazánk akkor igen súlyos gazdasági és politikai helyzetben volt. Az imperialista érdekekért folytatott világháború véget ért, hazánk óriási emberáldo­­zatok után, hatalmas gazdasági és kulturális értékek megsemmi­sülése után, mint már annyiszor, akkor is a katasztrófa szélére sodródott. A tőkés­ földbirtokos uralkodó osztály a porosz mili­­tarizmus világhódító céljaiért, sa­ját hatalmi ábrándjaiért és azért vitte háborúba népünket, hogy népellenes politikáját a győzelem babérkoszorújával mentegesse, a mind fenyegetőbbé váló belső válságot levezesse. De a törté­nelem mindenkor igazságot szol­gáltat. Az első világháború meg­hozta Kossuth emlékezetes jós­latának beteljesedését. A törté­nelem kérlelhetetlen logikája a magyar nép halottaiból rakott máglyán megégette az osztrák kétfejű sast, a cárizmus után a népek másik börtöne, a Habs­burg-monarchia is összeomlott. A magyar uralkodó osztályok nemcsak a háborút vesztették el, hanem a háborúval együtt ha­talmukat is. Már a háború előtti évtizedekben a népellenes bűnös politika, az Ausztriától való függés, a földkérdés és nemzeti­ségi kérdés megoldatlansága, a politikai jogfosztottság súlyos bel­ső feszültséget teremtett. A há­borús vereség betetőzte ezt, a há­ború alatt elemi erővel kibonta­kozó forradalmi mozgalom vilá­gossá tette, hogy a helyzet kulcsa a forradalmi proletariátus kezé­ben van. A Tisza Istvánok és tár­saik kudarca után bebizonyoso­dott, hogy hazánkban is egyedül a munkásosztály képes az igazi népi-nemzeti érdekek zászlóvivő­je lenni. De az események nem csupán a munkásosztály vezető szerepének szükségességét tűz­ték napirendre. A háború, az oroszországi munkásosztály vi­lágraszóló győzelme leleplezte és csődbe juttatta a burzsoáziával paktáló, a proletariátus célkitű­zéseit megtagadó szociáldemok­ráciát is. A szociáldemokraták háború előtti és háború alatti politikájából egyenesen követ­kezett az, hogy a magyar mun­kásmozgalom csak akkor lesz ké­pes történelmi feladatának meg­valósítására, ha olyan pártja lesz, mely az imperializmus viszonyai között, a forradalmi helyzetben meg tudja mutatni a helyes utat. Ezért alakult meg 1918 novem­berében a Szovjetoroszországból hazatért hadifoglyokból, a há­ború alatt tevékenykedő anti­­mili­tarista csoportok legforradal­mibb tagjaiból, az opportunizmus és árulás ellen harcoló baloldali szociáldemokratákból a Kommu­nisták Magyarországi Pártja. Pártunkat tehát nem valami szeszélyes véletlen, egyesek fana­tikus ábrándozása, hanem a ma­gyar nép létérdeke teremtette meg. Pártunk megalakulását év­tizedes harc előzte meg. A bol­sevikok példája­ nyomán a ma­gyar munkásmozgalom legjobb­jai kemény harcot folytattak a szocializmus leninizmus alapján álló forradalmi párt létrehozá­sáért. Most, mikor pártunk négy év­tizedes múltjára emlékezünk, jo­gos büszkeség tölt el bennünket. De nemcsak ezért kell vissza­pillantanunk. Két esztendővel ezelőtt az ellenforradalmárok, hogy népi demokratikus állam­rendünket szétzúzhassák, elsősor­ban pártunkat igyekeztek meg­semmisíteni. Jól tudták, hogy a munkáshatalom léte vagy nem­léte elválaszthatatlan pártunk lététől és erejétől. Ezért elköve­tett hibáinkra támaszkodva egész politikánkat katasztrófa­politikának, országunk felsza­badulás utáni történetét az idegen elnyomás és rabság sötét korszakának igyekeztek feltün­tetni. Szabadságot, demokráciát, sőt még szocializmust is ígérget­tek, de mindezt persze kommu­nisták nélkül. Ez a csodálatos logika egészen odáig jutott, hogy a demokrácia megteremtésének, a népjólét emelésének mi, kom­munisták vagyunk a legfőbb aka­dályai. A válasz persze nem ne­héz ezekre, de mi azt akarjuk, hogy minden becsületes magyar dolgozó az esetleg még meglévő hamis illúziókat elvetve a maga valóságában szemlélje a világot. 1918—19-ben a burzsoázia képte­len volt megoldani a háború okozta gazdasági válságot, kép­telen volt megvédeni az ország területét az imperialista követe­lésekkel szemben. Mit tett a pro­letariátus, és mit tettek a kom­munisták? Felszámolva a nép­ellenes választási rendszert, ha­zánkban először tartottak szabad választásokat, megkezdték a ki­sajátítók kisajátítását, fegyver­rel a kezükben emberfeletti hő­siességgel védték hazánkat az idegen betolakodókkal szemben. Mit tettek ugyanekkor az 1958- as ellenforradalmárok „dicső elődei?” Bécsben és Szegeden fe­lesben árulták a hazát képe­k voltak szövetkezni mindenkivel, akitől uralmuk visszaállítását re­mélhették. Azt mondták, hogy Trianont a magyar kommunis­ták okozták, pedig ők áldozták fel az országot a Tanácsköztár­saság leverésének vérdíjaként, és ott folytatták, ahol abbahagy­ták. Az elnyomás és terror ócska köntösét itt-ott új színekkel éke­sítették, de a lényeg ugyanaz ma­radt. Szmokingos bankárok, gróf urak és csizmás kulákok boldog egyetértésben vallották magukat a magyar nemzeti érdekek igazi hordozóinak. Megint csak :a -kom­­munisták voltak azok, akik a fasiszta terror nehéz viszont­ai között szót mertek emelni a föld­osztásért, a politikai szabadság­­jogokért, a proletárdiktatúráért.. Egyedül a kommunis­ták harcoltak következetesen azért, hogy kiragadják népünket a szomszédaink ellen uszító so­viniszta irredentizmus karmai­ból, a Hitlerrel és Mussolinivel való betyárbarátság gyilkos ör­vényéből. Semmiféle körmönfont ravaszkodás nem képes kitörölni történelmünk lapjairól Fürst Sándornak, Sallai Imrének, Schönherz Zoltánnak és a többi kommunista mártírnak nevét. A fasiszta megszállás napjaiban, mialatt a szociáldemokraták zö­me és kisgazdapárt vezetőinek többsége az angol felszabadítás illúziójával ámítottak bennünket, egyedül a kommunisták kiáltot­ták a világba élni, fejlődni akaró népünk szavát: Halál a német megszállókra! Éljen a szabad, demokratikus Magyarország! Az urak újra lerombolt, megbénult országot, a fasiszta barátság szé­­gyenbélyegét hagyták népünkne­k. Mi újjáépítettük a hazát, tiszta lapot nyitottunk történelmünk­ben. T ők nevetséges porhintést, látszat-földreformot csináltak, m­i odaadtuk a földet a magyar pa­rasztnak. Ők a tőkések nélkülöz­hetetlenségéről szavaltak, mi a népnek adtuk a gyárat, a bá­nyát, a bankot. Ők csajkarend­­­szert, rabszolgaságot hazudtak, mi a termelőszövetkezeti moz­­­galom anyagi és kulturális fel­­emelkedéshez vezető utat mutat­tuk meg. Ők lelkiismereti sza­badságról, faji felsőbbrendűség­ről, kultúrfölényről írtak és be­széltek, de az iskolák államosí­tását, nemzeti kultúránk ápolását és alkotó továbbfejlesztését min­den hiba ellenére mi valósítjuk meg. A középiskolákat, egye­temeket, kulturális intézménye­ket nem ők, hanem mi nyitottuk meg a dolgozók előtt. Az ő kül­politikájuk romlást és katasztró­fát szült, mi a népek barátságát, a békés egymás mellett élést, a háború rémének száműzését hir­detjük és valósítjuk meg. Injig hisszük, van mit vála­szolnunk ellenségeink rágalmaiba. Két utat, két politikát igyekez­tünk néhány sorban megmutatni. Az egyik út a mi pártunk négy évtizedes útja, a szocializmus és a béke útja. A másik út a nem­zeti tragédia, a fasizmus útja. Nem kétséges, hogy dolgozó né­pünk melyik­ utat választotta. Szocializmust építeni, demokrá­ciát és jólétet teremteni ’-­ártunk nélkül, munkáshatalom nélküül nem lehet. Minden más út az el­lenség útja még akkor is, de jóhiszemű ábrándozók is járnak rajta. Ez a történelmi szük­ségszerűség indította útjára pár­tunkat, és ez vezet bennünket most is új győzelmek felé. Várnai Tamás 150 dolgozónak 65 000 forint jutalom a Székesfehérvári Gyapjútermelő Vállalatnál Vállalatunknál az éves ver­senyvállalás mellett, a pártszer­vezet kezdeményezésére és a vá­lasztások tiszteletére az őszi munkákat átfogó munkaverseny indult október első napjaiban. A legutolsó kiértékelés novem­ber 5-én történt, mely szeint az ősziek vetése október 25-re min­denütt befejeződött. Az aprómag­­cséplést két gazdaság híján el­végeztük. A kukorica törését és a szár vágását 90 százalékig tel­jesítettük. A vállalt állattartási feladatokat (körmözés, falkásítás, karámépítések, stb) gazdaságaink már 90 százalékig befejezték. Általában rossz minőségű, dom­bos, hegyes és köves, 3—5 arany­koronás talajon gazdálkodunk. Ezek ellenére már az éves ver­senyvállaláshoz viszonyítva, jó eredményeket értünk el, különö­sen a profilunknak megfelelő gyapjútermelésben. Gyapjúter­vünket 123,7 százalékra teljesí­tettük és ezzel több mint két­millió forint többletbevételt ér­tünk el. Nyitási átlagunk dara­bonként a tervezett 4,34 kilóval szemben 5,36 kiló. Az éves ver­­senyvállalásban gazdaságaink 57 juhásza közül 20-an értek el a hat kilós mozgalomban hat­ kiló, vagy ennél magasabb nyírási át­lagot. Vállalatunknál az anyajuhok létszáma általában alacsony, az állománynak alig öt százaléka. Az anyajuhok szaporítását már évek óta mesterségesen végezzük -és ebben az évben is 1025 darab anyát termékenyítettünk meg mesterségesen, így a Nagyhör­­csögi Állami Gazdaság anya­juhait is. Ebben az évben a népgazda­ságunknak leadott gyapjún kívül vállalatunk 1075 darab tejes­bárányt, 2423 darab extrém hiz­lalt juhot exportált a nyugati piacokra dollárért.. Ezenkívül bel­földi fogyasztásra szinte"v­anc"­­ó­­minőségű vágójuhot adtunk át a tervezettnél jóval m­aga­­sbb áron Vállalatunk a takarmányterme­lésben önellátó. A gazdálkodás­ szempontjából rendkívülinek mondható idei esztendő ellenére mind a szemes, mind a szálas­takarmányszükségletet teljes egészében sikerült biztosítanunk és emellett mintegy 337 vagon takarmánysilót is. Az ismertetett eredményeket dolgozóink jó munkája és a szo­cialista munkaversenyben való aktív részvétel" hozta­a. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 41. évfordulója alkalmá­­ból megtartott ünnepeletes ter­ f­­elési tanácskezpc­.kom­mim­t­egy 150 dolgozó 65 000 forint jutalmat­ kapott. Rtukovszky Dezső versenyfelelős oldal. A Hazafias Népfront járási tanácstag-jelöltjei 4 sziatinvárosi járásban 1. sz. választóker.: Kovács Gy. Pálné földműves, termelőszövet­kezeti elnök, Adony Békepuszta. 2. sz. választóker.: Olaj Jánosné háztartásbeli, Adony. 3. sz. választóker.: Nagy Imre mezőg. m., járási tanács vb elnöke, Sztálinváros. 4. sz. választóker.­ Kurilla Vilmos lakatos, községi tanács vb elnöke, Adony. 5. sz. választóker.: Jung Mihály mezőg. m., tsz elnök, Adony. 6. sz. választóker.: Adamek István mezőg. m., járási tanács vb elnöke, Adony. 7. sz. választóker.: Hegedűs Ferenc dolgozó paraszt, Baracs. 8. sz. választóker.: Gál József agronómus, Hazafias Népfront já­rási titkára, Sztálinváros­. 9. sz. választóker.: Vadász László mezőg. m., tsz elnök, Baracs 10. sz. választóker.: Bán Ferenc mezőg. m., tsz tag, Besnyő. 11. sz. választóker.: Listár Sándor mezőg. m., MSZMP járási biz. oszt. vez., Sztálinváros. 12. sz. választóker.: Szamarász Jannisz gyári munkás, ktsz dol­gozó. Beloiannisz. 13. sz. választóker.: Mecska Katina pedagógus, Beloiannisz. 14. sz. választóker.: Decsi Ferenc gyári m., cukorgyár igazgató, Ercsi. 15. sz. választóker.: Radics Imréné vegyészmérnök, Ercsi. 16. sz. választóker.: Tóth Pálné mezőg. m., Nőtanács járási titkára, Sztálinváros. 17. sz. választókén: Szalai József kisz dolgozó, Ercsi. 18. sz. választóker.: Rácz József mezőg. m., járási tanács vb titkára, Sztálinváros 19. sz.­ választóker.: Tischler Andor mezőg. m., tsz elnök, Ercsi. 20. sz. választóker.: Dr. Csukás András állatorvos, Ercsi. 21. sz. választóker.: Bertalan Mihály dolgozó paraszt, Előszállás. 22. sz. választóker.: Molnár Miklós ált. isk. igazgató, Előszállás 23. sz. választókén: Mészáros Lajos mezőg. m., üzemi munkás, Előszállás Daruhegy. 24. sz. választóker.: Major József mezőg. m., tsz elnök, Iváncsa. 25. sz. választóker.: Király István dolgozó paraszt, Iváncsa. 26. sz. választóker.: Horváth István mezőg. m., községi tanács vb elnök, Kisapostag. 27. sz. választóker.: Budán Zoltán építésztechnikus, rendőrtiszt, Sztálinváros. 28. sz. választóker . Szőke József mezőg. m. MNB fiók vezetője, Sztálinváros. 29. sz. választókén: Kovács Katalin védőnő, Nagyvenyim. 30. sz. választókén: Dr. Tibor Ferenc körzeti orvos, Mezőfalva. 31. sz. választóker.: Domanyek András kovácssegéd, földműves­­szöv. ügyvez., Mezőfalva. 32. sz. választóker.: Kopácsi József közgazdász, ÁG­­g, Mezőfalva. 33. sz. választóker.: Pillék János hegesztő, MSZMP járási biz. titkára, Sztálinváros. 34. sz. választókén: Virág Ferenc mezőg. m., tszes tag, Perkáta. 35. sz. választókén: Volein István pedagógus, Perkáta. 36. sz. választóker.: Székely Erzsébet mezőg. m., tsz tag, Perkáta. 37. sz. választókén: Molnár István mezőg. m., tsz elnök, Perkáta. 38. sz. választóker.: Hankó Ede mezőg. m., tsz elnök, Perkáta. 39. sz. választókén: Kocsis Antal mezőg. m., tsz tag, Pusztaszabolcs. 40. sz. választókén: Ondrus József traktoros, KISZ járási titkára, Pusztaszabolcs. 41. sz. választóker.: Okos János MÁV oktató tisz, Pusztaszabolcs. 42. sz. választóker.­ Mészáros József tsz tag, Pusztaszabolcs. 43. sz. választóker.: Hetényi Istvánné óvónő, Rácalmás. 44. sz. választókén: Chrappán János kovácssegéd, tsz elnök, Rácalmás. 45. sz választóker.: Habóczki Tibor mezőg. m., tsz tag, Rácalmás. 46. sz. választóker.: Dr. Welser István járási főorvos, Adony. 47. sz. választóker.: Vribék József mezőg. m., községi tanács vb elnöke, Ráckeresztur. 48. sz. választókén: Benke Sándor földmunkás, tsz elnök, Ráckeresztur. 49. sz. választóker.: Forró Nándor szíjgyártó, honvéd szds., Sztálinváros. ­­móri sétányon. (Viniczai János felvétele)

Next