Fejér Megyei Hirlap, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
I. oldal A szovjet kormány nyilatkozata A szovjet kormány megújította azt a javaslatát, hogy a NATO és a varsói szerződés szervezete kössön meg nem támadási egyezményt. A szovjet kormány nyilatkozatot tett abból az alkalomból, hogy Washingtonban április 2-től 4-ig megtartják az Északatlanti Szöveség tanácsának rendes ülésszakát. A szovjet kormány nyilatkozatában rámutat, hogy egy ilyen szerződés megkötése gyökeres fordulatot jelentene a nemzeközi helyzet fejlődésében az államok baráti viszonyának megerősítése és a bizalom légkörének megteremtése javára. — Ugyanakkor — mutat rá a normatívnyilatkozat — a mit nem támadási szerződés megkötése komoly fékező tényező lenne minden agresszor számára, mint- ahogy háború kirobbantása esetén az agresszor nemzetközileg elszigetelődne és rá hárulna a felelősség az agreszszió minden következményéért. A szovjet kormány úgy véli — hangzik a nyilatkozat —, hogy a jelenlegi viszonyok között teljes mértékben megfelelne az európai béke megszilárdítása érdekeinek, ha a NATO és a varsói szerződés tagállamai megegyezésre jutnának, hogy nem nyújtanak segítséget az agresszornak. A szovjet kormány nyilatkozatában felhívja a NATO tagállamok kormányait, állapodjanak meg a középeurópai atom-, hidrogén- és rakétafegyver-mentes övezet megteremtéséről szóló lengyel kormányjavaslat megvalósításában. Mint a szovjet kormány rámutat, egy ilyen övezet megteremtése komoly mértékben enyhítené az európai kontinensen kialakult feszültséget és kedvező hatást gyakorolna az egész nemzetközi helyzetre. A szovjet kormány nyilatkozatában megerősítette azt a javaslatát, hogy csökkentsék a külföldi csapatok létszámát az európai államok területén. A szovjet kormány, amikor javasolja: csökkentsék a külföldi csapatok létszámát Németország területén és a többi európai állam határain belül, kész részt venni olyan kérdések megvitatásában, mint a NATO-hoz és a varsói szerződéshez tartozó tagállamok fegyveres erőinek kölcsönös visszavonása, vagy annak az övezetnek kérdése, ahol korlátoznák a csapatokat és a fegyverzetet, valamint a felügyelet problémája. A szovjet kormány nyilatkozatában ismét rámutatott: sürgetően szükséges, hogy megoldják az atomfegyver teljes eltiltásának és az államok fegyverzetéből való kiiktatásának kérdését, valamint a hagyományos fegyverzet és az államok fegyveres erőinek lényeges csökkentését. A Szovjetunió e feladatok megoldásának első fontos lépéseként azt javasolja, hogy haladéktalanul állapodjanak meg az atom- és hidrogénfegyverkísérletek örök időkre szóló megtiltásában. Mint a szovjet kormány rámutat, az európai kontinens békéjét mindaddig nem lehet biztosítani, amíg meg nem oldják Európa központi kérdését: a német békeszerződés megkötésének és a nyugat-berlini helyzet normalizálásának kérdését. Ami a berlini kérdést illeti, a szovjet kormány véleménye szerint e kérdés megoldásának legreálisabb út.ja ha Nyugat-Berlin számára biztosítják a demilitarizált szabad város státusát, amelynek megtartása ellenőrzésében tevékeny részt vehetne az Egyesült Nemzetek Szervezete. A szovjet kormány nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy az volna a Jege'en-’csphhr, ha a megérett nemzetközi kérdéseket kormányfői értekezleten vitatnák meg. Amennyiben azonban a nyugati hatalmak kormányai még nem készek részt venni a kormányfői értekezleten, a szovjet kormány úgy véli, hogy a német békeszerződés és a nyugat-berlini kérdés megvitatása céljából össze lehetne hívni a megfelelő államok vázügyminisztereinek értekezletét PEJCK MEGYEI HÍRLAP Szerda, 1959. április 1. Béremelések a Német Demokratikus Köztársaságban A miniszterelnökségi sajtóosztály jelentése szerint a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa határozatot hozott bizonyos munkás- és alkalmazott kategóriák bérének felemeléséről. A béremelés az élelmiszeriparban, a postánál, a cellulózé-, papír- és kartongyártó, a műbőrelőállító ipari vállalatokban foglalkoztatott dolgozókra, az állami egészségügyi intézmények dolgozóira és más munkásokra és alkalmazottakra vonatkozik. A béremelés következtében a dolgozók évi reáljövedelme 108 millió márkával növekszik. (MTI) Leállt a Ruhr-vidéki szénbányák nagy része Mint a Westfälische Rundschau közli, a nyugat-németországi szénválság következtében szombaton megállt a munka a Ruhr-vidéki szénbányák nagy részében. Százhúsz bánya közül százháromban úgynevezett „munkanélküli műszakokat” vezettek be. Az intézkedés 279 800 bányászt érint. Ezek 5,9 millió márka keresettől esnek el. A szénkitermelésben várható kiesés 398 000 tonna. (MTI) Az Egyesült Államok Kommunista Pártja országos bizottságának nyilatkozata Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos bizottsága nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy az amerikai igazságügyminisztérium nem hajlandó érvényteleníteni a kommunista párt tiszteletbeli elnöke, William Foster ellen tíz évvel ezelőtt kiadott vádiratot. Foster, aki jelenleg 78 éves, 1957 októberében jobb karjára és job lábára megbénult. Jelenleg óvadék ellenében van szabadlábon, viszont nem hagyhatja el New York déli kerületét. A vádirat visszavonása esetén a Szovjetunióban gondos gyógykezelésben részesülhetne. (MTI) Pusztító erejű árvíz Madagaszkáron A Reuter és az AP jelentése szerint heves viharok pusztítanak Madagaszkáron. A heves trópusi esőzés nagy árvizet okozott. Becslések szerint több mint száz ember meghalt és százezren hajléktalanná váltak. Az ár teljesen elzárta a külvilágtól Tananarivót, a sziget százezer lakosú fővárosát. A város lakosainak repülőgépen szállítanak élelmet. Szombaton éjjel negyvenezer személyt telepítettek ki Tananarivó külső negyedeiből. Az árvíz a sziget egyéb részein többszáz házat rombadöntött, falvakat pusztított el. Igen sok ültetvény víz alá került. A madagaszkári kormány rendkívüli ülést tartott és erélyes intézkedéseket hozott a sziget lakosainak védelmére. (MTI) Nyikolaj Gogol, az orosz politikai realizmus megalapítója Április 1-én ünnepeljük Nyikolaj Gogol születésének 150. évfordulóját. Az író nevével elválaszthatatlanul összeforrt az orosz irodalomtörténet egy új korszaka, amelyet Csernyisevszkij és Dobroljubov, a kor nagy forradalmi demokratái ,,az orosz irodalom gogoli időszakának” neveztek. Gogol a múlt évszázad harmincas éveiben kezdte meg irodalmi munkásságát. Elbeszéléseinek gyűjteménye, a „Tanyai esték”, az orosz prózaírók első soraiba emelte Gogolt. A „Májusi éj”, a „Szorocsini vásár”, a „Karácsonyi éjjel” című és a többi elbeszélés az ukrán falu igaz világát varázsolta az olvasó elé. Gogol hitt Oroszország jövőjében és népében, s ez lelkesítette a „Tarasz Bulyba” című hazafias művének megírására. Blinszkij számtalanszor kiemelte Gogol munkásságának kritikai elveit és társadalmi céltudatosságát, s ezért a „való élet költőjének” nevezte. Az elnevezés rendkívül találó, mert Gogol későbbi műveiben a „Mirgorod”-ban, „Az orr”-ban, „A hintó”-ban, „A köpeny”-ben, s a többiekben bebizonyította, világosan látja a való élet jelenségeit. Együtt érez a jogtalan és kisemmizett „kis emberekkel” és éles szatírával bírálja a bürokrata hivatalnokokat. Az 1836-ban megírt „Revizor” már az egész orosz földesúri rendszer szatíráját adja. A mű reális erővel leplezi le a nemesi hivatalnoki társadalom erkölcsét, szokásait, a „Revizor” és „A vőlegény” jelentősen hozzájárult az orosz realista színjátszás fejlődéséhez. Az író 1842-ben fejezte be a „Holt lelkek” című regényének első kötetét, amely Herzen szavai szerint „megrázta egész Oroszországot”. Gogol művei közül már az író életében is társadalmi-irodalmi harcok folytak. Belinszkij, Csernyisevszkij és Dobroljubov feltárták az író alkotásainak objektív-forradalmi jellegét. A reakciós kritikusok ugyanakkor igyekeztek úgy bemutatni a gogoli szatírákat, mint egy ártalmatlan humor virágait, s ily módon csökkenteni próbálták a művek társadalmi hatását. Gogol művei napjainkban sem vesztették el időszerűségüket. A szovjet nép szereti Gogol alkotásait, s ezt a következő számok fényesen bizonyítják: az elmúlt 41 esztendőben Gogol könyveit mintegy nyolcszázszor, összesen 33 500 000 példányban adták ki. A műveket a Szovjtunió népeinek 53, és a világ sok más nyelvére lefordították. A szovjet nép 1952-ben ünnepélyes kegyelettel emlékezett meg Gogol halálának 100. évfordulójáról. A Béke Világtanács határozata alapján a világ csaknem valamennyi országában megünnepelték ezt a napot. Ebből az alkalomból a világ legkiválóbb haladó írói — Arnold Zweig, Nazim Hikmet, stb. — felhívták a figyelmet arra, hogy Gogol irodalmi munkássága napjainkban sem vesztette el jelentőségét. „Gogolt a múlt nagyjai közé sorolhatjuk — mondotta Cao sing-hua kínai író — akik segítették az utódokat a humanizmus, a kultúra és a béke védelmében”. (MTI) A burzsoá sajtó az SZKP XXL kongresszusáról A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa érthetően hatalmas érdeklődést váltott ki az egész világon. A kongresszus tézisei és egészében véve a hétéves terv hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok, sajtó és rádiókommentárok tömegeit váltották ki. A világ haladó emberei a Szovjetunió győzelmeit és terveit érthető örömmel fogadják, hiszen a haladás és a béke ügye győzelmének újabb biztosítékait látják benne. Nagy érdeklődéssel fordult a XXI. kongresszus eseményei felé a hivatalos burzsoá sajtó is. A burzsoá sajtó feltűnően nagy érdeklődése a szovjetunióbeli események iránt már jóval a kongreszszus előtt megkezdődött. Kiterjed ez az érdeklődés a hétéves terv számadataira, a pártellenes csoporttal kapcsolatos állásfoglalásokra, a két világ békés gazdasági versenyére, a Szovjetunió külpolitikai kezdeményezéseire egyaránt. Szinte lehetetlen feladat, hogy a burzsoá sajtó valamennyi megállapításával, kommentárjával beható részletességgel foglalkozzunk. Arra szorítkozhatunk csupán, hogy a burzsoá sajtó reagálásainak néhány alapvető motívumát kiemelve igyekezzünk feltárni az állásfoglalások hátterét és mozgatórugóit. Az említett állásfoglalások több jelensége híven tükrözi azokat az ellentmondásos belső viszonyokat, amelyek az egyes tőkés országokban jelenleg uralkodnak. Mivel magyarázható ez a hangnemeiben és következtetéseiben egyaránt eléggé sokrétű sajtóvisszhang? Köztudomású dolog, hogy a Szovjetunióval kapcsolatos korábbi elvakult jóslatok kivétel nélkül csúfos kudarcot vallottak. Emlékezetes, hogy korábban a Szovjetunió gazdasági és politikai célkitűzéseit egyszerűen és kategorikusan utópisztikusoknak, eleve kudarcra ítélteknek tüntették fel. Napjainkban — a Szovjetunió immár letagadhatatlan gazdasági erejét, nemzetközi szerepét és tekintélyét figyelembe véve — az ilyen állítások szükségszerűen eléggé megritkultak, számolva a várható kudarc lehetőségével. A másik döntő körülmény a nemzetközi helyzet megváltozása. Ma már világos, hogy a szocialista tábor rohamos fejlődésével és erősödésével egyidőben az imperializmus pozícióinak nemzetközi méretű gyengülése következett be. Ez az esetleges háborús kalandok kimenetelét illetően a burzsoázia jelentős részét is óvatosságra inti és arra ösztönzi, hogy a kapitalista viszo■ ngok fennmaradásának és érvényesülésének reális lehetőségeiután kutasson. Jelentős nyugatiüzleti körök világpiaci tevékenységük fokozatos szűkülése következtében előnyösnek tartanák a szocialista országokkal való mélyebb és hatékonyabb gazdasági kapcsolatokat. Ezek az említett körök kénytelenek észrevenni, hogy hiú ábrándnak bizonyult az az állítás, hogy a szocialista országok gazdasági élete nem képes nélkülözni a Nyugattal való kapcsolatokat. Képtelennek bizonyult az az állítás is, hogy a Nyugat gazdasági bojkottja valamiféle válságot idéz majd elő a szocialista tábor országaiban. A valóságban ennek a fordítottja következett be. A burzsoá sajtóvisszhangokra erősen rányomja bélyegét az az ellentmondás is, mely a háborús politika útját járó kormányok és az országaikban élő dolgozó tömegek törekvései között fertőáll. Az egyik szembetűnő törekvés kétségtelenül az, mellyel a hidegháborús politika helyességét és szükségességét akarják igazolni. A svájci Neue Züricher Zeitung és a magát szocialista lapnak nevező Le Populaire a hétéves tervet egyszerűen képtelennek és utópisztikusnak jelenti ki, melyre szerintük kár is olyan sok szót vesztegetni, mint azt a nyugati sajtó teszi. Nyilvánvaló itt az az esetlen törekvés, amelylyel bagatelizálni akarják a Szovjetunió hatalmas méretű, a tőkés országok dolgozóinak szemében is rokonszenves és lelkesítő terveit. A hidegháborús sajtó második próbálkozása a békés gazdasági versennyel kapcsolatos felhívásra vonatkozik. A hétéves terv célkitűzései mögött szerintük valamiféle újabb támadószándék, a szótárakból már jól ismert „kommunista agresszió” húzódik meg. A tények és tettek nyilvánvalóan megcáfolják ezeket a szólamokat, de az imperializmus legelszántabb bértollnokai mégis megkísérlik, hogy a békés tervek hallatára harci riadót fújjanak. A békés tervekbe belemagyarázott háborús szándékkal a kapitalizmus egyre nyilvánvalóbb alulmaradását igyekeznek kendőzni. Megragadják az alkalmat persze arra is, hogy a fegyverkezési hajszáért, az állandósított háborús hisztériáért az előző időkhöz hasonlóan a Szovjetuniót tegyék felelőssé. Ezek után már szinte természetes, hogy ez a „ragyogó” érvsorozat nem nélkülözheti a keleteurópai országok „rabságáról” szóló közismert meséket. Azt állítják, hogy a Szovjetunió az említett országok gyarmati kifosztása révén éri el gazdasági eredményeit. Vagyis az imént még azt bizonygatták, hogy a szovjet tervekből nem lesz semmi, most meg kisütik, hogy a Szovjetunió mégis csak ért el gazdasági eredményeket. Az imperialista urak úgy látszik a sajátjuknál különb módszereket nem tudnak elképzelni. Persze a XXI. kongresszus világos választ ad ezekre az „érvekre” is, amikor tudományosan támasztja alá a szocialista országok együttes és gyors fejlődését. A burzsoá sajtóvisszhang másik alapvető vonása a józanabb, reálisabb mérlegelés. A hidegháború politikájában rejlő veszély nagyságát ma már a burzsoázia jelentős része is kénytelen észrevenni. Ez a rész egyre jobban fél a háborús kalandoktól, mert látja, hogy egy esetleges háborús összeütközés a világkapitalizmus végső összeomlását hozhatja magával. A nyugatnémet Süddeutsche Zeitung részletesen foglalkozik a szovjet hétéves terv előirányzataival. A lap kénytelen beismerni, hogy a tervek megvalósításának megvan a reális lehetősége, valamint azt is, hogy a Szovjetunió fejlődésének üteme sokkal gyorsabb az Egyesült Államokénál. Arról is ír a lap, hogy a Szovjetunió nem a fegyverek erejével, hanem a békés gazdasági fejlesztéssel akarja bebizonyítani a szocialista rendszer fölényét. Óva int attól, hogy a szocialista tábor gazdasági erőfeszítéseit fölényes és meggondolatlan jóslatokkal intézzék el. Mindezek világosan mutatják, hogy Nyugaton sem hisznek már az imperialista tábor sokat hangoztatott erőfölényében és abban, hogy az imperialisták fegyveres erővel legyőzhetik a szocialista tábort. Az amerikai Demokrata Párthoz tartozó Stevenson, a Szovjetunióról írt cikksorozatában arról ír, hogy a Szovjetunióban az emberek elégedettek és éppen úgy nem akarnak háborút, mint az Egyesült Államok dolgozói. A könnyelmű jóslatok, nagyhangú fenyegetések korszaka egyre inkább lejáróban van. A Szovjetunió és a szocialista tábor rohamosan növekvő ereje alaposabb meggondolásra, ésszerűbb és reálisabb mérlegelésre kényszeríti a burzsoázia egy részét is. Mindez a Szovjetunió politikájának félre nem érthető sikere és a háborús körök félre nem érthető kudarca. Várnai Tamás