Fejér Megyei Hirlap, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

I. oldal A szovjet kormány nyilatkozata A szovjet kormány megújítot­ta azt a javaslatát, hogy a NATO és a varsói szerződés szervezete kössön meg nem támadási egyez­ményt. A szovjet kormány nyilatkoza­tot tett abból az alkalomból, hogy Washingtonban április 2-től 4-ig megtartják az Északatlanti Szö­­veség tanácsának rendes ülés­szakát. A szovjet kormány nyi­latkozatában rámutat, hogy egy ilyen szerződés megkötése gyöke­res fordulatot jelentene a nem­­zeközi helyzet fejlődésében az ál­lamok baráti viszonyának meg­erősítése és a bizalom légköré­nek megteremtése javára. — Ugyanakkor — mutat rá a normatívnyilatkozat — a mit nem támadási szer­ződés megkötése komoly fé­kező tényező lenne minden agresszor számára, mint- a­hogy háború kirobbantása ese­tén az agresszor nemzetközi­leg elszigetelődne és rá há­rulna a felelősség az agresz­­szió minden következményé­ért. A szovjet kormány úgy véli — hangzik a nyilatkozat —, hogy a jelenlegi viszonyok között teljes mértékben megfelelne az európai béke megszilárdítása érdekeinek, ha a NATO és a varsói szerző­dés tagállamai megegyezésre jut­nának, hogy nem nyújtanak se­gítséget az agresszornak. A szovjet kormány nyilatko­zatában felhívja a NATO tagállamok kormányait, álla­podjanak meg a közép­európai atom-, hidrogén- és rakétafegyver-mentes övezet megteremtéséről szóló len­gyel kormányjavaslat megva­lósításában. Mint a szovjet kormány rámutat, egy ilyen övezet megteremtése komoly mértékben enyhítené az európai kontinensen kialakult fe­szültséget és kedvező hatást gya­korolna az egész nemzetközi helyzetre. A szovjet kormány nyilatko­zatában megerősítette azt a ja­vaslatát, hogy csökkentsék a külföldi csapatok létszámát az európai államok területén. A szovjet kormány, amikor javasol­ja: csökkentsék a külföldi csa­patok létszámát Németország te­rületén és a többi európai állam határain belül, kész részt venni olyan kérdések megvitatásában, mint a NATO-hoz és a varsói szer­ződéshez tartozó tagállamok fegy­veres erőinek kölcsönös vissza­vonása, vagy annak az övezet­nek kérdése, ahol korlátoznák a csapatokat és a fegyverzetet, va­lamint a felügyelet problémája. A szovjet kormány nyilatkoza­tában ismét rámutatott: sürgetően szükséges, hogy megoldják az atomfegyver teljes eltiltásának és az álla­mok fegyverzetéből való ki­iktatásának kérdését, vala­mint a hagyományos fegy­verzet és az államok fegyve­res erőinek lényeges csök­kentését. A Szovjetunió e feladatok megoldásának első fontos lépéseként azt java­solja, hogy haladéktalanul ál­lapodjanak meg az atom- és hidrogénfegyverkísérletek örök időkre szóló megtiltá­sában. Mint a szovjet kormány rámu­tat, az európai kontinens béké­jét mindaddig nem lehet biztosí­tani, amíg meg nem oldják Eu­rópa központi kérdését: a német b­ékeszerződés megkötésének és a nyugat-berlini helyzet normali­zálásának kérdését. Ami a berli­ni kérdést illeti, a szovjet kor­mány véleménye szerint e kérdés megoldásának legreálisabb út.ja ha Nyugat-Berlin számára bizto­­sítják a demilitarizált szabad vá­ros státusát, amelynek megtartá­sa ellenőrzésében tevékeny részt vehetne az Egyesült Nemzetek Szervezete. A szovjet kormány nyilatkoza­tában hangsúlyozza, hogy az volna a Jege'en-’csphhr, ha a megérett nemzetközi kér­déseket kormányfői értekez­leten vitatnák m­eg. Amennyiben azonban a nyugati hatalmak kormányai még nem készek részt venni a kormányfői értekezleten, a szovjet kormány úgy véli, hogy a német békeszer­ződés és a nyugat-berlini kérdés megvitatása céljából össze lehet­ne hívni a megfelelő államok váz­ügyminisztereinek értekezle­tét PEJCK­ MEGYEI HÍRLAP Szerda, 1959. április 1. Béremelések a Német Demokratikus Köztársaságban A miniszterelnökségi sajtó­­osztály jelentése szerint a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa határo­zatot hozott bizonyos munkás- és alkalmazott kategóriák bé­rének felemeléséről. A bér­emelés az élelmiszeriparban, a postánál, a cellulózé-, papír- és kartongyártó, a műbőrelő­állító ipari vállalatokban fog­lalkoztatott dolgozókra, az ál­lami egészségügyi intézmények dolgozóira és más munkásokra és alkalmazottakra vonat­kozik. A béremelés következtében a dolgozók évi reáljövedelme 108 millió márkával növek­szik. (MTI) Leállt a Ruhr-vidéki szénbányák nagy része Mint a Westfälische Rund­schau közli, a nyugat-német­országi szénválság következ­tében szombaton megállt a munka a Ruhr-vidéki szén­bányák nagy részében. Száz­húsz bánya közül százhárom­ban úgynevezett „munka­­nélküli műszakokat” vezettek be. Az intézkedés 279 800 bá­nyászt érint. Ezek 5,9 millió márka keresettől esnek el. A szénkitermelésben várható ki­esés 398 000 tonna. (MTI) Az Egyesült Államok Kommunista Pártja országos bizottságának nyilatkozata Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos bizott­sága nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy az amerikai igazság­ügyminisztérium nem hajlandó érvényteleníteni a kommunista párt tiszteletbeli elnöke, William Foster ellen tíz évvel ezelőtt ki­adott vádiratot. Foster, aki jelenleg 78 éves, 1957 októberében jobb karjára és job lábára megbénult. Jelenleg óvadék ellenében van szabadlábon, viszont nem hagyhatja el New York déli kerületét. A vádirat visszavonása esetén a Szovjetunióban gondos gyógy­kezelésben részesülhetne. (MTI) Pusztító erejű árvíz Madagaszkáron A Reuter és az AP jelentése szerint heves viharok pusztíta­nak Madagaszkáron. A heves trópusi esőzés nagy árvizet oko­zott. Becslések szerint több mint száz ember meghalt és százezren hajléktalanná váltak. Az ár teljesen elzárta a kül­világtól Tananarivót, a sziget százezer lakosú fővárosát. A vá­ros lakosainak repülőgépen szál­lítanak élelmet. Szombaton éjjel negyvenezer személyt telepítettek ki Tana­­narivó külső negyedeiből. Az árvíz a sziget egyéb ré­szein többszáz házat rombadön­­tött, falvakat pusztított el. Igen sok ültetvény víz alá került. A madagaszkári kormány rend­kívüli ülést tartott és erélyes intézkedéseket hozott a sziget la­kosainak védelmére. (MTI) Nyikolaj Gogol, az orosz politikai realizmus megalapítója Április 1-én ünnepeljük Nyikolaj Gogol születésének 150. évfordulóját. Az író nevével elválaszthatatlanul összeforrt az orosz irodalom­­történet egy új korszaka, amelyet Csernyisev­­szkij és Dobroljubov, a kor nagy forradalmi demokratái ,,az orosz irodalom gogoli idősza­kának” neveztek. Gogol a múlt évszázad harmincas éveiben kezdte meg irodalmi munkásságát. Elbeszélé­seinek gyűjteménye, a „Tanyai esték”, az orosz prózaírók első soraiba emelte Gogolt. A „Májusi éj”, a „Szorocsini vásár”, a „Karácsonyi éjjel” című és a többi elbeszélés az ukrán falu igaz világát varázsolta az olvasó elé. Gogol hitt Oroszország jövőjében és népé­ben, s ez lelkesítette a „Tarasz Bulyba” című hazafias művének megírására. Blinszkij szám­talanszor kiemelte Gogol munkásságának kriti­kai elveit és társadalmi céltudatosságát, s ezért a „való élet költőjének” nevezte. Az elnevezés rendkívül találó, mert Gogol későbbi műveiben a „Mirgorod”-ban, „Az orr”-ban, „A hintó”-ban, „A köpeny”-ben, s a többiekben bebizonyította, világosan látja a való élet jelenségeit. Együtt érez a jogtalan és kisemmizett „kis emberekkel” és éles szatírával bírálja a bürokrata hivatal­nokokat. Az 1836-ban megírt „Revizor” már az egész orosz földesúri rendszer szatíráját adja. A mű reális erővel leplezi le a nemesi­ hivatalnoki társadalom erkölcsét, szokásait, a „Revizor” és „A vőlegény” jelentősen hozzájárult az orosz realista színjátszás fejlődéséhez. Az író 1842-ben fejezte be a „Holt lelkek” című regényének első kötetét, amely Herzen szavai szerint „megrázta egész Oroszországot”. Gogol művei közül már az író életében is társadalmi-irodalmi harcok folytak. Belinszkij, Csernyisevszkij és Dobroljubov feltárták az író alkotásainak objektív-forradalmi jellegét. A reakciós kritikusok ugyanakkor igyekeztek úgy bemutatni a gogoli szatírákat, mint egy ártal­matlan humor virágait, s ily módon csökkenteni próbálták a művek társadalmi hatását. Gogol művei napjainkban sem vesztették el időszerűségüket. A szovjet nép szereti Gogol alkotásait, s ezt a következő számok fényesen bi­zonyítják: az elmúlt 41 esztendőben Gogol könyveit mintegy nyolcszázszor, összesen 33 500 000 példányban adták ki. A műveket a Szovjtunió népeinek 53, és a világ sok más nyel­vére lefordították. A szovjet nép 1952-ben ünnepélyes kegye­lettel emlékezett meg Gogol halálának 100. év­fordulójáról. A Béke Világtanács határozata alapján a világ csaknem valamennyi országában megünnepelték ezt a napot. Ebből az alkalom­ból a világ legkiválóbb haladó írói — Arnold Zweig, Nazim Hikmet, stb. — felhívták a figyel­met arra, hogy Gogol irodalmi munkássága nap­jainkban sem vesztette el jelentőségét. „Gogolt a múlt nagyjai közé sorolhatjuk — mondotta Cao sing-hua kínai író — akik segítették az utódokat a humanizmus, a kultúra és a béke védelmében”. (MTI) A burzsoá sajtó az SZKP XXL kongresszusáról A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa érthetően hatalmas érdeklődést váltott ki az egész világon. A kongresszus tézisei és egészében véve a hétéves terv hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok, sajtó és rádiókommentárok tömegeit váltották ki. A világ haladó em­berei a Szovjetunió győzelmeit és terveit érthető örömmel fo­gadják, hiszen a haladás és a béke ügye győzelmének újabb biztosítékait látják benne. Nagy érdeklődéssel fordult a XXI. kongresszus eseményei felé a hi­vatalos burzsoá sajtó is. A bur­zsoá sajtó feltűnően nagy érdek­lődése a szo­vjetunióbeli esemé­nyek iránt már jóval a kongresz­­szus előtt megkezdődött. Kiter­­jed ez az érdeklődés a hétéves terv számadataira, a pártellenes csoporttal kapcsolatos állásfogla­lásokra, a két világ békés gazda­sági versenyére, a Szovjetunió külpolitikai kezdeményezéseire egyaránt. Szinte lehetetlen fela­dat, hogy a burzsoá sajtó vala­mennyi megállapításával, kom­mentárjával beható részletesség­gel foglalkozzunk. Arra szorít­kozhatunk csupán, hogy a bur­­zsoá­ sajtó reagálásainak néhány alapvető motívumát kiemelve igyekezzünk feltárni az állásfog­lalások hátterét és mozgató­ru­góit. Az említett állásfoglalások több jelensége híven tükrözi azo­kat az ellentmondásos belső vi­szonyokat, amelyek az egyes tő­kés országokban jelenleg ural­kodnak. Mivel magyarázható ez a hang­nemeiben és következtetéseiben egyaránt eléggé sokrétű sajtó­­visszhang? Köztudomású dolog, hogy a Szovjetunióval kapcsola­tos korábbi elvakult jóslatok ki­vétel nélkül csúfos kudarcot val­lottak. Emlékezetes, hogy koráb­ban a Szovjetunió gazdasági és politikai célkitűzéseit egyszerűen és kategorikusan utópisztikusok­nak, eleve kudarcra ítélteknek tüntették fel. Napjainkban — a Szovjetunió immár letagadhatat­lan gazdasági erejét, nemzetközi szerepét és tekintélyét figyelem­­be véve — az ilyen állítások szükségszerűen eléggé megritkul­tak, számolva a várható kudarc lehetőségével. A másik döntő körülmény a nemzetközi helyzet megváltozása. Ma már világos, hogy a szocialis­ta tábor rohamos fejlődésével és erősödésével egyidőben az im­perializmus pozícióinak nemzet­közi méretű gyengülése követ­kezett be. Ez az esetleges hábo­rús kalandok kimenetelét illető­en a burzsoázia jelentős részét is óvatosságra inti és arra ösz­tönzi, hogy a kapitalista viszo­­■ ngok fennmaradásának és érvé­­­­nyesülésének reális lehetőségei­­után kutasson. Jelentős nyugati­­üzleti körök világpiaci tevékeny­ségük fokozatos szűkülése követ­­­­­keztében előnyösnek tartanák a szocialista országokkal való mé­lyebb és hatékonyabb gazdasági kapcsolatokat. Ezek az említett körök kénytelenek észrevenni, hogy hiú ábrándnak bizonyult az az állítás, hogy a szocialista országok gazdasági élete nem ké­pes nélkülözni a Nyugattal való kapcsolatokat. Képtelennek bi­zonyult az az állítás is, hogy a Nyugat gazdasági bojkottja valamiféle válságot idéz majd elő a szocialista tábor országai­ban. A valóságban ennek a for­dítottja következett be. A bur­zsoá sajtóvisszhangokra erősen rányomja bélyegét az az ellent­mondás is, mely a háborús poli­tika útját járó kormányok és az országaikban élő dolgozó töme­gek törekvései között fertőáll. Az egyik szembetűnő törek­vés kétségtelenül az, mellyel a hidegháborús politika helyessé­gét és szükségességét akarják igazolni. A svájci Neue Züricher Zeitung és a magát szocialista lapnak nevező Le Populaire a hétéves tervet egyszerűen képte­lennek és utópisztikusnak jelenti ki, melyre szerintük kár is olyan sok szót vesztegetni, mint azt a nyugati sajtó teszi. Nyilvánvaló itt az az esetlen törekvés, amely­­lyel bagatelizálni akarják a Szovjetunió hatalmas méretű, a tőkés országok dolgozóinak sze­mében is rokonszenves és lelke­sítő terveit. A hidegháborús sajtó második próbálkozása a békés gazdasági versennyel kapcsolatos felhívás­ra vonatkozik. A hétéves terv célkitűzései mögött szerintük va­lamiféle újabb támadószándék, a szótárakból már jól ismert „kom­munista agresszió” húzódik meg. A tények és tettek nyilvánvalóan megcáfolják ezeket a szólamokat, de az imperializmus legelszán­tabb bértollnokai mégis megkí­sérlik, hogy a békés tervek hal­latára harci riadót fújjanak. A békés tervekbe belemagyarázott háborús szándékkal a kapitaliz­mus egyre nyilvánvalóbb alul­­maradását igyekeznek kendőzni. Megragadják az alkalmat persze arra is, hogy a fegyverkezési haj­száért, az állandósított háborús hisztériáért az előző időkhöz ha­sonlóan a Szovjetuniót tegyék fe­lelőssé. Ezek után már szinte természetes, hogy ez a „ragyogó” érvsorozat nem nélkülözheti a keleteurópai országok „rabságá­ról” szóló közismert meséket. Azt állítják, hogy a Szovjetunió az említett országok gyarmati ki­fosztása révén éri el gazdasági eredményeit. Vagyis az imént még azt bizonygatták, hogy a szovjet tervekből nem lesz sem­mi, most meg kisütik, hogy a Szovjetunió mégis csak ért el gazdasági eredményeket. Az im­perialista urak úgy látszik a sa­játjuknál különb módszereket nem tudnak elképzelni. Persze a XXI. kongresszus világos választ ad ezekre az „érvekre” is, ami­kor tudományosan támasztja alá a szocialista országok együttes és gyors fejlődését. A burzsoá sajtóvisszhang má­sik alapvető vonása a józanabb, reálisabb mérlegelés. A hideg­háború politikájában rejlő ve­szély nagyságát ma már a bur­zsoázia jelentős része is kényte­len észrevenni. Ez a rész egyre jobban fél a háborús kalandok­tól, mert látja, ho­gy egy esetle­ges háborús összeütközés a vi­lágkapitalizmus végső összeom­lását hozhatja magával. A nyu­gatnémet Süddeutsche Zeitung részletesen foglalkozik a szovjet hétéves terv előirányzataival. A lap kénytelen beismerni, hogy a tervek megvalósításának megvan a reális lehetősége, valamint azt is, hogy a Szovjetunió fejlődésé­nek üteme sokkal gyorsabb az Egyesült Államokénál. Arról is ír a lap, hogy a Szovjetunió nem a fegyverek erejével, hanem a bé­kés gazdasági fejlesztéssel akarja bebizonyítani a szocialista rend­szer fölényét. Óva int attól, hogy a szocialista tábor gazdasági erőfeszítéseit fölényes és meg­gondolatlan jóslatokkal intézzék el. Mindezek világosan mutatják, hogy Nyugaton sem hisznek már az imperialista tábor sokat han­goztatott erőfölényében és abban, hogy az imperialisták fegyveres erővel legyőzhetik a szocialista tábort. Az amerikai Demokrata Párthoz tartozó Stevenson, a Szovjetunióról írt cikksorozatá­ban arról ír, hogy a Szovjetunió­ban az emberek elégedettek és éppen úgy nem akarnak háborút, mint az Egyesült Államok dol­gozói. A könnyelmű jóslatok, nagy­hangú fenyegetések korszaka egyre inkább lejáróban van. A Szovjetunió és a szocialista tá­bor rohamosan növekvő ereje alaposabb meggondolásra, éssze­rűbb és reálisabb mérlegelésre kényszeríti a burzsoázia egy ré­szét is. Mindez a Szovjetunió politikájának félre nem érthető sikere és a háborús körök félre nem érthető kudarca. Várnai Tamás

Next