Fejér Megyei Hirlap, 1960. január (5/16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

y f­­l m v M ff , ff # w w Amá 'i 'w Jl ^-v,--­ y y y /. v. _^r ^^^iál^:. '. | AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ] V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.­ÁRA: 60 FILLÉR PÉNTEK, 19­60. JANUÁR 1. ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN Mentünk előre a mindennapik végtelen lépcsőjén, sürgettük magunkat, hogy gyorsabban, még gyorsabban a szebb és bősége­sebb életet szülő munkában, és közben hátunk mögött hagy­unk tizenkét magvas hónapot. A történelem örök rendje szerint másodpercnyi pontossággal bezá­rult mögöttünk 1959 évzáró ap­­ája és kitárult előttünk az ■íjabb, a ragyogó távlatokra nyíló Ij esztendőé. Dolgoztunk, küz­­döttünk, bíráltunk, elismertünk így teljes esztendőn át, s Szilvesz­­terrel most befejeztük ezt, hogy az újév jóleső nyugvásban tölitött napja után ugyanezt újra kezd­tük. Az évvégi egyenleg nem mutat rosszat: népi-nemzeti érdekeinket sikeresen szolgáló elvi követke­zetességgel meneteltünk tovább a szoletárinternacionalizmus diadal­­mas útján; az 1958 decemberi és 17 .1959 márciusi párhatározatok ösztönzése , bátorítása révén magabiztosabban építettünk az­parban és a mezőgazdaságban, s igényesebb, a nép ügyéhez mél­tóbb, odaadóbb alkotásokkal ha­toltunk magasabbra a szocialista kultúra embert formáló, új vitá­iéban. Céljaink-álmaink érdeke­sen végzett tetteink nem sokak, se nem is kevesek. Mondhatjuk:­legek ahhoz, hogy a gondos munkával épített­ erősített ala­pfokra az elkövetkező időben na­gyobb állványzatokat, s falazato­kat rakjunk; betüzesedett, neki­­hevült vállainkra nagyobb ter­heket, nagyobb feladatokat ve­gyünk. Üzeme­iik, bányáink munkásai, bányászai és értelmiségei több­ségükben ma így beszélnek: hí­­ven teljesítettük a nemzet iránti ötél­ességünket; valóra váltottuk z év eleji terveket, s megvaló­sítottuk azt is, amit közös elha­­b­ozással, terveinkre betetőzés­ként ráígértünk!... A balinkai ifjúbányászok lel­kesebb és bölcsebb bányászko­dással tizenegyedszer döntötték meg saját és gépjeik országos csúcsteljesítményét, s most a na­gyon magasnak tartott tizen­egyedik csúcs után vakmerően és okosan már a tizenkettedik meg­hódításra törekszenek... A falu népie sem maradt kö­zömbös, 1959 tavaszán egyön­tetűbben, szenvedélyesebben han­goztatott a szövetkezési előnyök iránt. Meggyőző érvek, biztató baráti szavak fáradhatatlan is­métlése és elfogadása közben falvaink egész sora lép­ett át a szocializmus építésének egyedüli helyes útjára, s tette félre év­ezredes szerszámai közül a kapát, a kaszát, a lóvontatású ekét, tu­lajdonából a korlátolt kispar­­cellát. 1959-ben ezer és ezer szö­vetkezeti p­arasztember állhatott meg egyenes derékkal a szövet­kezeti földek szélén, s nézhette boldogan, a nehéz munka gond­jából egyszer és mindenkorra felszabadultan a kukorica, dago­­nya és más kapásvetemények so­rai között könnyedén futó Zeto­­roskapát, az érett búzakalászokat egyszerre legelő és cséptelő óriás kombájnokat. A mezőgazdaság gépiesítésének, a p­araszt nép ne­héz munkától való megszabadí­tásának tervszerű folyamatában odáig értünk, hogy az elmúlt év őszi, szántási munkálatait a Sztálinvárosi járásban már tel­jes egészében a fürge járású gé­pjeik végezték. Jobban élt a munkás, köny­­nyebben élt a paraszt. Fehérvá­ron és Sztálinvárosban újabb há­zak épültek, ahova munkáscsalá­dok költözhetnek be. A város pe­­remén, a falvak szélein villaszerű családi házak sokasága épült melyekből nem hiányzik már a második-harmadik szoba: nem a fürdőszoba, s csillogó tágas ab­lakaikon nem csak szivárog, de valósággal zuhog be az életet szépítő és tápláló fény! Művészi kivitelű, világvevő rádiók, szebb­­nél szebb televíziós készülékek nyomultak be egyszerű, jólétbe jutott emberek hajlékába, sugá­rozva, vetítve ott felfelé ívelő életszínvonalunk, s kultúránk számos kifejezőjét — ábrázolóját. Újabb százak és százak kerültek a gimnáziumok, technikumok vi­lágos tantermeibe a munkás- és parasztgyermekek közül: mi ez ha nem a munkás-paraszt állam igaz virágzásának töretlenül folytatódó szakasza?! A mai nappal az új esztendőt, életünknek új, reményteljes idő­szakát kezdjük. Az új esztendő első napján régen mindig elkép­zeléseikben, álmaikban csalódott emberek serege reménykedett úgy, na majd az új esztendő!.. Ma nemcsak reménykedünk. Ma tudjuk, ma biztosak vagyunk, hogy a régi esztendő sikeres volt, s ha jól dolgozunk, ha erőnkből, tudásunkból az új esztendőben többet adunk, az új a réginél is sikeresebb lesz. Nem vaktában, nem a véletlen szerencse kezé­ből várjuk. me°fontoltan. kiszá­mítottam nanjhink reál is, elho­­mályosíthatatlan céljának tekint­jük, hogy a ránk következő év szerényen bár, de az előzőnél dúsabban, gazdagabban hozza ajándékait viszonzásul, szorgak­­­­onónbb, fegyelmezettebb mun­kánkért. A kongresszus gyújtotta reflek­torfényben már messze előre né­zünk. A jövőben kívánjuk befe­jezni hazánkban a szocializmus alapozását, s tudjuk, hogy ehhez az eddiginél is gyorsabb, ész­szerűbb munkatempóra van szük­ségünk. 1965-re 65—70 százalék­kal meg kívánjuk emelni az ipar termelését és 30—32 százalékkal a mezőgazdaságét. Teljes szí­vünkből s erőnkből arra törek­szünk, hogy 26—29 százalékkal növelhessük az egy főre jutó reáljövedelmet, s 40—45 száza­lékkal, a megnőtt igényű nemze­tünk fogyasztási alapját. Nemzeti függetlenséget, emberi szabadságot és proletár nemzet­köziséget valló emberi erő, amely ilyen merészen, világosan és elérhetően tűzött volna ki nemes célokat, mint pártunk, a marxis­ta—leninista párt — még nem volt népünk történelmében? Nem volt, mint ahogy nem volt min­dig szabadságunk sem, függet­lenségünk sem, s nem volt nem­zeti életünk, nem­ egységünk sem. Ma még csak állunk, még csak szemlélődünk-nihenüink az új év első lépcsőfokán, de holnap-hol­­napután teljes kötelességtudattal rátoppanunk a másodikra, a harmadikra, aztán tovább meg­állás nélkül a következőkre Mindenek­előtt olyan tudattal, hogy nagy terveinkből sokat kell megvalósítanunk már ebben az évben, mert minél többet való­sítunk meg, annál inkább szol­gáljuk saját érdekeinket, egyéni boldogulásunkat. Mindez pedig s mindenek felett abban a hit­ben, hogy közelítjük, egyre köze­lítjük az őseink által ezerszer megálmodott magyar kánaánt. Nyugodtan tehetünk meg, nyu­godtan bízhatunk, s hihetünk ebben: a szocialista utat járó népek milliárdos tábora egy test egy lélek a Szovjetunió né­pével, tántoríthatatlanul, feltar­tóztathatatlanul s egyre több eredményes munkálkodik az ember életét jelentő béke fenn­tartásán. Hegedűs Péter MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: A munkás-paraszt szövetség új vonása KI MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL Tsz-tagok írják... Évvégi látogatás a Vadásztölténygyárban A 3. ÉS 4. BÉKEKÖLCSÖN SORSOLÁSA Harminc esztendő a mezőkön A Minisztertanács ülése A Kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön délelőtt ülést tartott Megvitatta az Országos Árhiva­tal jelentését az ipari termelői árrendezés közgazdasági értéke­léséről. A kormány a jelentést tudomásul vette és elismerését fejezte ki az Országos Árhivatal dolgozóinak a termelői árrende­zés során végzett jó munkáju­kért. A Minisztertanács meghall­gatta és tudomásul vette az Or­szágos Tervhivatal, a Nehézipari Minisztérium és a Külkereske­delmi Minisztérium együttes je­lentését a szovjet hitelből épülő Tiszavidéki Vegyikombinát Nit­rogénműtrágya-gyárával kapcso­latosan 1958 decemberében ho­zott intézkedések végrehajtásá­ról. Elfogadta a művelődésügyi M­isztériumnak a művelődési otthonok létesítésével és műkö­désével kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló előterjeszté­sét, majd folyó ügyeket tárgyalt. Dobi István elvtárs rádióbeszéde Kedves hallgatóim! Az óra éj­félt ütött, 1960-ra lapoztunk a kalendáriumban. Az ünnepi perc­ben sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok a rádió min­den hallgatójának, egész magyar népünknek. Jusson el üdvözletem mindenüvé, ahol ezen a Szilvesz­ter-éjszakán magyarok ünnepel­ni összegyülekeztek. Gyárak, üze­mek, szövetkezetek kultúrottho­­naiba, nyilvános szórakozóhe­lyekre, és jusson el a csendes családi otthonokba is, az ünnep­lő fővárosba, a városokba és az apró falusi házakba is. Csendül­jenek össze a poharak, ürítsük őket elért sikereink örömére és az induló új év biztató kilátá­saira. Gondtalanság és jókedv uralkodjék ezen az éjszakán minden magyar szívben és derű­sen induljunk az új esztendőbe. Ha visszatekintünk 1959-re, el­mondhatjuk, hogy minden okunk megvan az elégedettségre. Hazánk a szocialista építkezés nagyszerű eredményeivel gyara­podott és népünk élete tovább szépült. Tisztelet és hála illesse ezért a bányák, a gyárak, a mezőgaz­daság, a tudományos kutatás, a kulturális élet, a kereskedelem, a közlekedés munkásait, mindazo­kat, akik az év folyamán fárad­hatatlanul dolgoztak. Ebben a kis országban, a mi drága ha­zánkban, százezrek és százezrek érezhetik önmagukban azt a fel­emelő érzést, a büszke elégedett­séget, amelyet csak a tisztessé­ges helytállás, az igen jól vég­zett munka adhat meg emberek­nek. Békében, biztonságban éltünk és dolgoztunk, s megvan a re­ményünk, hogy békességben él­hetünk az idei esztendőben is. A szovjet tudomány csodálatos műszerekkel a szocializmus di­csőségét írta az égre, a szovjet politika biztosítani tudta az em­beriségnek a békét és 1960-ra új távlatait nyitotta meg az általá­nos haladásnak, a népek békés egymás mellett élésének. Szép ter­veink vannak az új esztendőre. Népünk tehetsége, szorgalma és becsületes igyekezete, hazánk földjének gazdag adottságai mel­lett, terveink valóraváltásának biztosítékát megtalálhatjuk ab­ban is, hogy a szocialista tábor ■nagy családjában, a szocializmust és kommunizmust építő népek nagy testvériségében élünk és dolgozhatunk. Mérföldes léptek­kel haladunk előre a fejlődés út­ján és megvan az erőnk, meg­vannak az eszközeink, megvan a nemzeti egységünk, belső egyet­értésünk, hogy a népek békés történelmi versenyében ne ma­radjunk le, hanem ezután is az elsők, a legjobbak közé töreked­jünk. Ezekkel a gondolatokkal kívá­nok minden kedves hallgatóm­­nak, egész népünknek boldogsá­­got, sikereket, nyugodt, munkás, eredményekben gazdag új esz­tendőt. (MTI) ­ Az egyházi vezetők látogatása az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél Olt Károly, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke az új év al­kalmából fogadta a római ka­tolikus püspöki kar tagjait, az Országos Béketanács katolikus bizottságának vezetőit, a refor­mátus egyház püspökeit és fő­gondnokait, az evangélikus egy­ház püspökeit és főfelügyelőjét, a magyarországi izraelita egyház vezetőit. A szívélyes légkörben lefolyt beszélgetéseken mindkét fél ré­széről méltatták az állam és az egyházak közötti viszony kedve­ző alakulását. Az egyházi vezetők hangoz­tatták, hogy helyeslik és tá­mogatják a forradalmi mun­kás-paraszt kormánynak a széles néptömegek jólétének további emelésére irányuló politikáját. Grősz József kalocsai érsek ki­fejtette, hogy a katolikus egy­ház helyesli és támogatja a szo­cializmust, mert az emberek, közöttük a katolikus hívők jólé­tét és felemelkedését is jelenti. Hangoztatta: a katolikus egyház vezetői és papjai egyetértenek azzal, hogy a nagyüzemi mezőgaz­daság kiépítése, a termelő­­szövetkezet a parasztság to­vábbi felemelkedésének útja. A megjelent egyházi vezetők újévi jókívánságaik mellett ki­fejezésre juttatták, hogy az 1960- as évben is készségesen támo­gatják a kormánynak a szocia­lizmus építésére, a népjólét eme­lésére irányuló p­olitikáját. (MTI) .vannak, akik hisz­­­nek az ólomön­tésben. Szilveszter éjfé­­­ jén szokás egy tál vízbe csorgatni ezt az ezüstösen villogó fémet, hogy a vízben görcsbe meredt alakjaiból a tál fölé hajlóknak jövőt jósoljanak. Nem tudom, ki hogyan van vele, egyszerű legyintéssel ostobaságnak tartja-e, vagy sem és már hetek óta csipegeti innen-onnan az ólom­­hulladékot Szilveszter éjjelére? — én hiszek benne... Persze, ki-ki a maga módszerére esküszik. Én is. Kíváncsiak? Jöjjenek velem. Ez az ólomöntő, ahová megyünk, különös szerzet. Elsősorban is iparengedéllyel önt és az érdeklődésre való tekintettel nemcsak Szilvesz­terkor, hanem az év majd minden napján. Ilyen értelemben kissé különcnek is számít. El­lentétben minden más ólomöntővel. Szilveszter­kor már a kora esti órákban kezdi az ólom ka­­nalazgatását. Siet, mert az új évet fehér asztal mellett akarja ő is köszönteni. Hát nem külö­nös?___ Hiába minden ígérgetés és marasztalás, hogy várjuk meg az utolsó kanálkával az éjfe­let. Micsoda idők___ romlanak már az erköl­csök ebben a szakmában is---- — mondhatná egy erőszakosabb önzésre váró. Úgy vagyok vele, hogy magam is jobb sze­retem, ha már hét órakor túl vagyunk az utolsó öntésen, mert akkor elérjük a vonatokat s reg­gel idő’-'-'n kapja mindenki az újságot. Tgen, az újságot. Itt, a Táncsics Mihály A u. 3 alatt önti ólomba az oldalakat János bácsi. Esténként tíz kanállal emel ki a fortyogó üstből, ami együtt, testvérek között is megvan három mázsa. Az ólom hamar rotációs oldallá merev,é­­s nem kell hozzá semmi vajákosság: figuráiból bárki kiolvashatja a holnapot. Csupán az ABC-t kell ismerni. Ezek az öntések még senkinek sem jósol­tak munka nélkül szerzett jómódot, de igenis munkával elért biztos holnapot. Meseautót, öt­találatot sem a Lottón, de egyre több békési meleg családi otthon, mind jobb keresetet. Szolidan, tehetségünkhöz mérten öntjük itt, ebben az országban az ólmot és an­­yit olvasunk ki belőle, amit mi, magunk megteremtettünk, elérhetünk. Öntöttek már ki Szilveszterkor milliomos menyasszonyt, daliás vőlegényt, közeli szeren­csétlenséget és messzi utazást. Jó volt ez valaha a céltalan bolyongó, hányódó embernek. A ma embere azonban túllép­ett saját ma­­gán. Hisz az ólomba öntött betűnek, mely dolgos hétköznapjaink hűséges krónikása, hisz a betűnek, mely a második ötéves tervet jelentette be, hisz az ólomba önött betűnek, mely alig néhány hete a pártkongresszusról jö­vőnk képét tette le az olvasó asztalára. Hisz saját magában, a valóságban, melyen értelmé­vel és két kezével munkálkodik. ___Nem, nem lett ebből egy titkos ólom­öntő társaságot leleplező riport. Aki szenzáció­ra várt, csalódott. Ahogy csalatkozik az ember a szilveszteri ólomkotyvasztásban is. János bácsi közben beöntötte az utolsó ka­nál ólmot is az öntőflaskába. Még néhány perc és zakatolni kezd a rotációsgép. Nyolc óra múlt. — Mi lesz a hagyományos szilveszteri ólom­öntéssel? — kérdem. Mosolyogva mondja: — Nálunk ez este nyolckor is érvényes. Gyorsan megragadom az alkalmat s ide írom: az új esztendő végén szerepel a tervben az új rotációsgép és a kiszolgáló rész­leg. Úgy hallottam, az öntést félautomata beren­dezéssel végzi azután János bácsi. Megmenekül a napi hárommázságú ólomemeléstől. Ide írtam hát, hadd öntse ezt is ólomba ezen a Szilveszter estén. Váljon valósággá az új esztendőben megannyi más kívánsággal együtt, mit e helyen betűvel írva, ólomba öntve össze­gezve így fogalmazunk: Boldog új évet! _ . . . (kábé) Szilveszteri ólomöntés

Next