Fejér Megyei Hírlap, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

▼iTAg profetérfosterek. T. AZ MSZMP MEGYE BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR KEDD, 1960. MÁRCIUS 1. Félévi vízSgák után fonónők versenye ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ a Nemzetközi Nőnap elé... Egy látogatás emléke Új tsz kezdeményezések nyomában: Három község szövetkezeteinek egyesülése Fél évvel ezelőtt, amikor Bulgáriában jártunk, még meglepődve szemléltük a hatalmas méretű bulgár szövetkezeti gazdaságokat, amelyeknek területe meghaladja a 80—100 ezer dekárt. (1 dekár:1000 négyzetméter.) Különösen szembetűnt, hogy egyegy szövetkezetbe 3—4 község dolgozó parasztjai tömörültek. A kisebb szövetkezetek egyesülésével kapcsolatban megkérdeztük a Tirnovo megyei pártbizottság első titkárától: mi ösztönözte a bulgár parasztokat arra, hogy szövetkezeteiket egyesítsék? A megyei titkár így válaszolt: „Dolgozó parasztságunk a kisebb szövetkezetekben megtanulta: ha összefognak, gazdálkodásukkal többet teremthetnek maguknak, mint az egyén. De meglátták azt is, ha még többen öszszefognak, még nagyobb eredményeket érhetnek el, jobban kihasználhatják a környezeti adottságokat, lehetőségeket...” Ma már a mi megyénk szövetkezeti gazdálkodására is az jellemző, hogy a kisebb szövetkezetek tagjai, vagy egész községek lakói egyesítik erejüket. Persze más körülmények és adottságok között, mint a bulgár szövetkezetek, de azonos vonásuk, hogy ott is és nálunk is a szövetkezeti parasztok kezdeményezik ezt a lépést. Legutóbb a kápolnásnyéki Vörösmarty Tsz egyesült a velencei Dózsával. Így most már a kápolnásnyéki Vörösmarty Tsz birtoka és gazdálkodása három községre terjed ki, hiszen 1958 őszén már a nadapi Lenin Tsz tagsága egyesült a kápolnásnyékiekkel. A három szövetkezeti község parasztjai mindenekelőtt azt látták meg: eredményesebben, olcsóbban és szakszerűbben lehet gazdálkodni a jelenlegi ötezer holdon, mint régen az egy, vagy kétezren. Bruck Gábor elvtárs, a szövetkezet elnöke úgy mondja: „A jobb és sokoldalúbb gazdálkodás feltételeihez mindegyik szövetkezet adottságai hozzájárultak. Ami hiányzott Nadapon, az meg volt Kápolnásnyéken, s ami hiányzott Kápolnásnyéken, ahhoz „hozott” Velence... Vagyis a földrajzi adottságok is kiegyenlítették egymást." Kápolnásnyék mezőségi talaja a kapások, a gabonafélék, a pillangósok, és egyéb takarmánynövények termesztésére kiválóan alkalmas. Különösen nagy termést ad a cukorrépa, kukorica, burgonya és az árpa. Nagyon kevés azonban a legelő, ami nélkül szinte elképzelhetetlen az állatállomány további nagyarányú fejlesztése. Ezenkívül a kertészkedést is nagy befektetéssel fejleszthetnék tovább. Velencén a földek minősége gyengébb. Ötször annyi azonban a legelője, mint Kápolnásnyéknek. A 60 holdas kertészet is kevesebb ráfordítással bővíthető. Ugyanakkor a határ egy része kiválóan alkalmas szőlőtermesztésre. A velencei bor régóta híres, éppen a szövetkezet feladata lesz, hogy e hírnevet öregbítse. Nadap község domborzati viszonya és tulajdonsága főleg a szőlő- és gyümölcs telepítésének kedvez. Eredményesen termeszthetők az apró magvak is. A cukorrépa azonban nem „szereti” a talajt, sőt még más kapásnövények is háttérbe szorulnak. A három község adottságai tehát kiegészítik egymást, ez megteremti a sokoldalú és belterjes gazdálkodás még jobb, még kedvezőbb lehetőségeit. Éppen ezt látták meg a kápolnásnyéki, a nadapi és velencei szövetkezeti parasztok, amikor elhatározták szövetkezeteik és erejük egyesítését. A nyitott kérdés ezek után: miért éppen a Vörösmarty Tszbe tömörültek? A Vörösmarty Tsz egy évtizede gazdálkodik eredményesen és az országos hírű szövetkezetek sorába emelkedett. Kialakult jó vezetési és szervezési módszere iránymutatásul szolgált. Mivel az egy évtized alatt bebizonyította, hogy a három szövetkezet közül a legjobb, ide kívánkoztak a többiek is. S hogy nem cselekedtek rosszul, arra biztosíték a jó adottságokon kívül az is, hogy a három község kollektívája megérti egymást, egyenjogú részese az össz-szövetkezeti tulajdonnak. Nem aszerint ítélik meg az embereket és nem is aszerint részesülnek a javakból, hogy ki, hova való, hanem a munka után: ki, hogyan dolgozik. Az, hogy Nadap és Velence üzemegységgé vált, csupán szervezési megoldás. Mind az üzemegységekben, mind a központ környékén dolgozó tagok jogait és kötelességeit az alapszabály írja elő. Hiszen az egyesüléstől kezdve egyek: a Vörösmarty Tsz tagjai. Ahogyan Bulgáriában meghozta a szövetkezetek egyesülése az eredményt, hogy többet termelnek és gazdagabbak, ugyanúgy meghozza náluk is. Németh Jenő Hatéves a sztálinvárosi Petőfi kohó Hat évvel ezelőtt, 1954. február utolsó napján avatták fel ünnepélyesen a sztálinvárosi Nagyolvasztómű 1. sz. kohóját, amely később a Petőfi nevet kapta. Az első csapolás óta a kohót tavaly leállították és átépítették, azóta ismét megállás nélkül, éjjel-nappal ontja a vasat. A „régi” olvasztárok közül, akik hat esztendővel ezelőtt az 1. sz. kohónál dolgoztak, sokan ma is ott vannak. Nasta Imre és Balázs Ágoston olvasztárokból főolvasztár, brigádvezető, Batta Barnabás főgázkezelő lett. Vasárnap, a hatodik születésnapon, amikor a Bartók, a Balázs és a Nasta brigádok váltották egymást, dicséretre méltó jó eredménnyel termeltek. A három kohász-brigád a születésnapon negyven tonnával teljesítette túl napi tervét. Közben negyvennyolc tonna kohókokszot takarítottak meg. A Petőfi kohó olvasztárai a kohó működésének hat esztendeje alatt 1 080 483 tonna vasat adtak népgazdaságunknak. Mezőgazdasági szakemberek ankétja Székesfehérváron Ankétot tartottak hétfőn délelőtt a Városi Színház nagytermében, amelyre a megye mezőgazdasági szakembereit hívták meg: állami gazdasági és termelőszövetkezeti vezetőket, kiváló szövetkezeti tagokat és a mezőgazdasági technikum jónéhány tanulóját. Az ankétot sokan rendezték. De elsősorban a Magyar —Szovjet Baráti Társaságot kell megemlíteni, mert az ankét a szocialista mezőgazdaság fejlődését szolgálta és a Magyar—Szovjet Mezőgazdasági Napok keretében rendezték meg. A megnyitó beszédet Farkas Lajos elvtárs, a megyei tanács VB-elnökhelyettese mondta el. A magyar—szovjet barátság történelmi múltját, a felszabadulás előtti megnyilvánulásait, majd azt az időt ismertette, amelyben a magyar— szovjet barátság széttéphetetlenné kovácsolódott. Ez az idő a felszabadulással kezdődött s a magyar—szovjet barátság igazában a felszabadulás után vált széttéphetetlenné, örökké tartóvá. Ezután a meghívott vendég, dr. Almási Gábor egyetemi docens tartotta meg előadását. Aljjmási Gábor nagyon jól ismeri megyénket, hiszen itt született s ide gyakran visszajár. Előadása közben sokszor említett Fejér megyei példát, Fejér megyei történetet. Előadása során nagyobb részében a szovjet mezőgazdaság, elsősorban a szovjet kolhozok tapasztalatairól beszélt. Olyan dolgokat mondott el, amelyet a szovjet parasztok már megvalósítottak. Almási elvtárs hangsúlyozta, hogy a szovjet kolhozok és a magyar termelőszövetkezetek közt igen nagy a különbség. A szovjet kolhozok gazdaságilag már erősek, gépesítettek, hosszú a megtett út mögöttük s az adottságok is különböznek. Almási elvtárs több javaslatot is tett. Elsősorban a munkaegységrendszer továbbfejlesztéséről beszélt. Elmondotta, hogy ez eddigi munkaegységrendszer alapjában jó, de továbfejlesztésre szorul. A munkaegységrendszer továbbfejlesztésének lényege, hogy a szocialista elosztás elvén alapuljon. Javasolta például a garantált munkaegység és a célprémium bevezetését. Az előadáshoz hozzászólt Hajba Kálmán elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa és Nemes István elvtárs, a fülei Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke. Hajba elvtárs hangsúlyozta, hogy minden új kezdeményezés nagy felelősséggel jár, de ne féljünk újat kezdeni, mert az új kezdeményezésekre szükség van. Ez a továbbfejlődés motorja. Nemes István tsz-elnök saját tapasztalatait mondta el. Hogyan csinálták ők? — Az első évben brigádokban dolgoztunk — mondotta. — Az volt az elvünk, hogy minél előbb hozzászoktassuk a tagságot a közösséghez, a közös munkához. A következő évben munkacsapatokat szerveztünk. Ez már jobb volt, mint az előző, de még mindig nem felelt meg a szocialista gazdálkodás követelményeinek. A harmadik évben mindenki megkapta azt a területet, amelyért felelős volt. Ez jobb volt a réginél, de még mindig nem felelt meg. Kapálás idején például senki sem törődött a takarmány betakarításával. A negyedik évben külön takarmánybetakarító brigádot szerveztünk. Eddig ez a legjobb. A hozzászólásokra dr. Almási Gábor docens válaszolt, majd Farkas Lajos elvtárs értékelte az ankét jelentőségét és összefoglalta az elhangzottakat. (Szendrei) A Dégi Gépállomás dolgozói felkészültek a tavaszi munkákra A dégi gépállomás 83 erőgépe a hozzávaló munkagépekkel együtt, valamint a szakember gárda készen áll a tavaszi munkák megkezdésére. A kijavított erőgépeket és a brigádokat már kihelyezték működési területükre. A gépállomás vezetői pontosan felmérték, hogy egy-egy termelőszövetkezetben mennyi szántást, vetést, növényápolást és egyéb munkákat kell végezniük, s ennek megfelelően osztották el az erő és munkagépeket. A vezetők arra törekedtek, hogy a traktorosok lehetőleg ott dolgozzanak az idén is, ahol a múlt évben. Töpper Pál igazgató tájékoztatása szerint: — A körzetünkhöz tartozó termelőszövetkezetekben ebben az évben közel 30 ezer hold földet kell megművelni és erről a termést betakarítani Szepesvári Péter, a gépállomás főagronómusa a részfeladatokat ismerteti: — Ezen a tavaszon több mint 7 ezer holdon vetünk kukoricát. Ebből több mint háromezer holdon négyzetesen. A vetésterület nagy részét már leszerződték a termelőszövetkezetek, de valószínű, hogy a gyakorlatban a tervben meghatározott mértéken túl is vetünk négyzetes kukoricát. A termelőszövetkezetek vezetőinek többsége ma már belátta, hogy előnyösebb a négyzetes kukorica vetése, mint a sorosé. Ugyanis kevesebb kézi munkaerő szükséges. A műszaki feltételek az idén lényegesen jobbak, mint a múlt évben. Ez nemcsak abban jut kifejezésre, hogy több a négyzetbevető gépünk, hanem abban is, hogy az új gépekkel jobb minőségű munkát tudunk végezni. Egyébként a tavalyi négy vetőgéppel szemben az idén 28 négyzetbevető géppel rendelkezünk. A szövetkezetek többségében éppen a keresztsoros vetés és a hibrid vetőmag alkalmazása biztosította a nagyobb termést. *1ifa&á lakdsfeénftíds A Március 15. utcai sörkert mostanában nem éppen vendégmarasztaló. Szuette, malterporos gerendák garmada az asztalok helyén, s ide nyúlik a mögötte lévő épületből egy deszkából ácsolt törmelék-csatorna is. Megszoktuk már a városban az ilyen képet, s őszintén szólva örülünk neki, ha pillanatnyilag kellemetlen is. Mert szépül Székesfehérvár. Arról, hogy tulajdonképpen mi is készül itt, Tilinger József, a Fejér megyei Tatarozó, Építő és Szerelő Vállalat igazgatója adott rövid tájékoztatást. Az Ingatlankezelő Vállalat megbízásából megkezdtük az Ady Endre utca 2. számú épület felújítását. Még a hidegben elkezdtük, de a jó idő beköszöntése óta gyorsabban haladunk. Elég bonyolult munka, mert közben olyan feladatok is felmerülnek, amit előre sem a megrendelő, sem a tervező, sem mi nem láthatunk. Sok bontást, aláfalazást és szigetelő munkát kell elvégeznii. — Hány lakás van az épületben? — öt. Egy háromszobás, két kétszobás, két egyszobás. — Hova költöztek a lakók, amíg a lakások elkészülnek? — Ideiglenes panelházakba, úgynevezett „átfutó szállások"-ba. S ez év augusztus 31-ig szeretnénk visszaadni újjávarázsolt lakásaikat. — A felújítás során korszerűsítésre is sor kerül? — Nehéz lesz — válaszolta Heinrich Ferenc, az Ingatlankezelő Vállalat műszaki vezetője —, de ahol lehet, korszerűsítünk. Egyrészt azért nehéz, mert az épület műemlékjellegű —, van vagy 300 éves — és a műemlékvédelmi bizottság nagyon ragaszkodik az eredeti stílushoz. Másrészt az is akadályozza a jelentősebb korszerűsítést, hogy nem nagyon van hely, terjeszkedni nem lehet. Ettől eltekintve azonban elég szép és kellemes lakások lesznek itt. — Mennyibe kerül ez a munka? — Előzetes számítások szerint 477 ezer forintba. Igazuk van azonban a munkavállalóknak, hogy közben rejtett feladatok, úgynevezett pótmunkák is előbukkannak. Eredetileg tető- és födémfelújításról volt szó, valamint teljes külső és belső vakolásról. Máris előbukkant egy nem várt feladat. A gimnáziumi kollégium felőli főfal jelentős részét újonnan kell rakni, s méghozzá új anyagból, mert az törmelék-téglából van, teherbírása megbízhatatlan, összegezve az egészet, csaknem százszázalékos felújításról van szó. — Mi történik az épület földszintjén lévő üzlethelyiségekkel? — A papírkereskedésnél födémcserét, a Patyolat üzletében padozat-javítást kértünk, s új portált. A homlokzati rész is eléggé elhanyagolt, azt is fel kell újítani. A papírüzlet már el is költözött, s a Patyolat is rövidesen elmegy. Ennyit tudtunk meg az Ady Endre utca 2. számú házról. Nem nagy újság ebben a nagy városban, mégis örülünk, mert a szépen rendbehozott épületek száma ismét szaporodik eggyel. D. Gy.