Fejér Megyei Hírlap, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
edd. 1960. március 1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A szövetkezeti öntudat formálása falun ma legfőbb gondunk A sárbogárdi járásban fültanúja voltam egy újfent szövetkezeti paraszt őszinte vallomásának. — Elvtársak... — mondta a gondban levő ember — én egész életemben gazdálkodtam. Mások azt mondják rólam, hogy értem a dolgomat. Mindig tudtam, mit, hogyan tegyek, nem voltam sohase tanácstalan, de most az vagyok. Pedig sokat hallottam már a szövetkezeti élet rendjéről... Ezrek és ezrek vannak ma így. A szövetkezetbe igyekvő parasztember, miután önmagával és családjával eldöntötte élete nagy útfordulóját — határozottan hagyta maga mögött megszokott, régi életmódjának néhány araszos, keskeny ösvényét. Most azonban, amikor a küszöbön lévő tavasz közvetlen közelségbe hozta eléje a szövetkezeti közös gazdálkodás első napjait, lehetne mondani: kicsit megilletődött az első csapatos kivonulás újszerű gondolatától. Megáll és töpreng: vajon csakugyan termékenyebb és szebb lesz majd így? Otthon, a saját kisgazdaságában ő volt a családfő, kezében volt a tekintély, s a hatalom, amit kimondott, az szent és sérthetetlen volt, az törvény volt a család életére, működésére. Nem volt apelláció. Most más rend következik rá. A szövetkezetben ugyanolyan tag, mint bárki más. Jogai és kötelességei vannak, de e jogokat és kötelességeket a szövetkezetben uralkodó demokratizmus keretében gyakorolhatja csak, parancsszóval, egyedül, mint régen , nem dönthet semmit el. Ha vezetőnek választják, akkor társaitól a kötelességek elvégzését ráruházott jogkörénél fogva követelnie kell, rendet tartania a saját brigádjában, igazságot tennie vitás dolgokban, szóval meg kell felelnie a vezető szigorú kötelmeinek, alkalmazkodnia, igazodnia a szövetkezet nagy közösségéhez, a szövetkezeti élet írott és íratlan szabályaihoz. Tanácstalanul állni egy ilyen élet kamjában bizony nem kedvező a szövetkezeti munkák kezdetére. A napokban több szövetkezeti emberrel beszélgettünk, amikor egyikük kijelentette: — Elhatároztam, hogy helytállók a szövetkezetben, dolgozom állandóan a közös gazdaságunkban, mint tavaly a magaméban. Más dolgával nem foglalkozom, nem szólok se ezért, se azért, nem akarom, hogy társaim közül bármelyik ferde szemmel nézzen rám ... Végül indokolásul azt mondta: hallgatni arany. V'ty'nl korában természetesnek tartotta, hogy otthon, a családjában, aki rossz fát tett a tűzre, annak kijárt a figyelmeztető pirongatás. A családtagok természetesnek vették ezt, elfogadták, hiszen ilyen szellemben éltek vele együtt, egyenrangú nem volt közülük senki a családfővel, ő tudta ezt, érezte felelősségét, védte a család érdekeit, nem tűrte szó nélkül, hogy családja tagjai könnyelműségből, vagy hanyagságból kárt okozzanak a vagyonnak. Nem tűrte, hogy szorgalmas munkája mellett egyik, vagy másik családtag pusztán hányavetiségből, lustálkodjon, vagy a saját feje után menjen, kihúzzon a többiek közül. Ma a szövetkezetben több századmagával van együtt, korabeli, vele egyenrangú emberekkel, s nem tudja, hogy a régi életből, kis családja és gazdasága törvényeiből hasznosan mit ültethet át az új élet közösségi talajába. Egyenrangúak vagyunk, mindünknek birtokában az értelem, éljen mindenki úgy, hogy a szövetkezetnek előnyére váljon ... ezt gondolja, s ehhez hangosan azt vallja: nem akarok senki előtt keresztben állni. Még olyan dolgokért sem, amilyenekért a háta mögé került egyéni idejében bizony keményen és erélyesen keresztbe állt a helytelen útra tévedt családtag előtt. Ilyen elképzelésekkel bizony nem lehet előnyére tenni majd a szövetkezeti együttélésnek. Találkozni más bonyodalommal is a szövetkezeti gondolkodásban. Egy helyütt méltatlankodtak, hogy az első közgyűlésen a vezetőségbe olyanok is bekerültek, akiket ők maguk, személyesen nem támogattak. Az esetről szó szerint ezt mondták: „Amikor a vezetőségbe ajánlott szövetkezeti tag nevét ismertették, akkor néhányan bekiáltották, hogy nem kell, mégis feltették szavazásra a javaslatot. Az ajánlott szövetkezeti tag így mégis vezetőségi tag lett.” Valami régi szokás alapján a bekiáltásokat szószólójuknak tartották ezek az emberek, nem gondoltak arra, hogy a közgyűlésen hatszáz főnyi szövetkezeti sereg van jelen, akiknek jogaik vannak, többek között az is, hogy az önmagukban kialakított ellenkező, vagy helyeslő véleményüket önmaguk, személyesen nyilvánítsák. Hiába kiáltozott egy-két, vagy tíz ember, a jelölt nevét szavazásra bocsátották és a szavazás, a többség igenlésre emelt keze, eldöntötte a kérdést. A többszáz egyenlő jogú parasztember tehát élt jogával és kinyilvánította véleményét: bíznak a vezetőségbe ajánlott társukban. Akik viszont nem ezt nézik, hanem azt, hogy a beváltásoknak nem lett foganatjuk, s emiatt csalódottnak, kijátszottnak érzik magukat — azok tévednek. A szövetkezeti jogot csak a demokratikus eljárási módszereknek megfelelően lehet alkalmazni, e módszerek alkalmazása révén lehet vele élni, olyan módszerekkel, mint a közbekiáltás — nem!... Téves fogalmakból táplálkozva persze a szövetkezeti új emberek ezt nem képesek teljes igazságosságában és helyességében felismerni. Néhány példa csak, de ezek is bizonyítják azt a tényt, hogy az ember, a földje, állata, földművelő eszköze már szövetkezeti, a gondolkodásmódja azonban még nem. Nekünk, kommunistáknak viszont legfőbb feladatunk, hogy az ember tudata is szövetkezetivé váljék, mivel szövetkezeti megszilárdulás enélkül lehetetlen. A szövetkezeti élet felvirágzásának, a virágzást közelebb hozó szövetkezeti életmódnak, szövetkezeti munkálkodásnak a szövetkezeti tudat a mozgató ereje, mindig olyan magas fokon, amilyen magas színvonalon áll és hat ez a tudat. A szövetkezeti élet a maga teljességében, demokratizmusában, szocialista jellegében szép, de mihamar ezt csak úgy tudja felismerni és tovább fejleszteni a szövetkezeti paraszt, ha mi, kommunisták segítjük őt mind mélyebbre hatolni ebben a számára új világban. Falusi pártszervezeteinknek ez a segítés ma olyan feladata, amelynek állhatatos, következetes megvalósításával szocialista előrehaladásunkat leginkább gyorsíthatják a falun. A szövetkezeti tudat formálásának gondja, napjaink elsőrendűen fontos kommunista feladata. Hegedűs Péter 3. oldal. A félévi vizsgák után Az esti egyetem ma már megyénkben is a felsőfokú pártoktatás egyik legjobban bevált és közkedvelt formája. Jelentősége abból fakad, hogy korunk egyetlen, valóban tudományos ideológiáját, a marxizmus—leninizmust egyre szélesebb tömegek ismerik el, egyre növekszik azoknak a száma, akik a marxista filozófiát, politikai gazdaságtant, a tudományos szocializmust alaposan és magasabb színvonalon akarják tanulmányozni, elsajátítani. Megyénkben is érvényesül az az ország- és világ élete tapasztalható tény, néis a kommunista párt helyes politikája egyre több embert tesz a párt követőjévé ideológiailag is. Ez adja a magyarázatát annak, hogy az esti egyetemre nemcsak pártmunkások, állami, gazdasági vezetők, hanem növekvő számban értelmiségiek is kérték felvételüket. A színvonal megtartása és további fokozása tileplészetesen nem tette és nem iseszi lehetővé, hogy minden jelentkezőt felvegyenek, de még a viszonylag szűk keretek ellenére is például 42 pedagógus, három orvos, 15— 20 mérnök, technikus tanul az esti egyetemen. A februári félévi vizsgák nehéz feladat elé állították tanárainkat és hallgatóinkat. Ez abból eredt, hogy csaknem kivétel nélkül elismerésre méltó módon vettek részt a tsz-fejlesztés, a szervezés munkájában. A vizsgaeredmények — az átlagos osztályzat négy körül van — bebizonyították a hallgatók szorgalmát, lelkiismeretességét. Természetesen olyanok is voltak, akiket pótvizsgára kellett küldeni, vagy elégséges (2) osztályzatot kaptak. A tanárok, a vizsgabizottságok által támasztott, megfelelően magas követelményeket csak helyeselni lehet. A szigorú, de reális osztályzat egyik eszköze a hallgató fokozottabb tanulásra való ösztönzésének. A vizsgakérdésekre adott feleletek azt mutatták, hogy a hallgatók többsége jól ismeri az anyagot, meg tudja különböztetni a lényegest a kevésbé ■ fontostól, dialektikus összefüggésében, fejlődésében vizsgálja, elemzi az adott tárgyat, jelenséget. Többségük helyesen alkalmazta a filozófiában, a politikai gazdaságtanban tanultakat országunk, megyénk viszonyaira, az osztályharc időszerű kérdéseire, a revizionista és egyéb ellenséges nézetek leleplezésére, megcáfolására. Mindhárom évfolyam tantervében kiemelkedő helyet foglalt el az MSZMP VII. kongresszusa anyagának tanulmányozása. Ez tükröződött a vizsgakérdések összeállításában is. Hallgatóink bebizonyították, hogy megértették a VII. kongresszus útmutatásait, határozatait és saját munkájukban igyekeznek is azokat megvalósítani. Milyen fogyatékosságokat hoztak felszínre a Vizsgák a hallgatók tanulását illetően? Elsőnek említhető a tanulmányi fegyelem lazasága, egyesek indokolatlan hiányzásai Az órarendet mindenki fél évvel előre megkapja, lehetősége van munkáját annak megfelelően beosztani, s így minden foglalkozáson résztvenni. A tanulmányi színvonal emelésének egyik legfontosabb feltétele a marxizmus—leninizmus klasszikusainak tanulmányozása. A jegyzetek és a javasolt irodalmak csak kiegészítésül szolgálnak. Ennek ellenére néhány elvtárs főleg ezekre támaszkodott a tanulásban. Sokat veszítettek, mert a segédanyagok tanulmányozása nem elég ahhoz, hogy a társadalmi tudományok, főleg a filozófia, a politikai gazdaságtan és a munkásmozgalom történet összefüggéseiben kiigazodjanak. E kérdésekre elsősorban a Marx, Engels, Lenin és a kommunista pártok dokumentumai adnak pontos választ, világos útmutatást. Szólni kell még — éppen az új félév tapasztalata alapján — a vitában való részvétel és az elméleti tételekből levont gyakorlati következtetések fontosságáról. Néhány hallgatónál ugyanis mindkettő hiányzott. Egyesek bár jól feldolgozták az anyagot, értették is, de nem vettek részt a vitában. Mások mechanikusan tanultak, s éppen ennek következtében nem tudtak levonni önálló következtetéseket saját munkájukra vonatkozóan sem. Mindkét jelenség a tanulmányi színvonal rovására megy mind az egyén, mind a kollektíva számára. A vitától való tartózkodás veszteséget jelent az osztály, az évfolyamtársak fejlődésében. Egy passzív osztályfoglalkozás következménye könynyen az lehet, hogy tisztázatlan kérdések maradnak, s visszatérő alkalom már nincs a hiba helyrehozására. Annak a hallgatónak, aki „véka alá rejti” tudását, a vita készsége nem fejlődik megfelelően. Pedig ez fontos követelmény, mert a végzett hallgatók nagy része a jövőben vezető propagandistaként dolgozik majd, a joggal várható tőlük, hogy alapos tudásukat eredményesen adják át a rájuk bízott hallgatóknak. Ezt pedig csak olyan elvtársak tudják megtenni, akiknek jól kifejlett a vitakészségük és a marxizmus—leninizmus tanításaiból gyakorlati következtetést tudnak levonni, s azt alkalmazni tudják az élet minden területén, minden helyzetben. A következő félévben nagyon fontos anyagok — az I. évfolyamon a történelmi materializmus, a másodikon a szocializmus politikai gazdaságtana, a harmadikon főleg a magyar munkásmozgalom története és a nemzetközi munkásmozgalom 1939 utáni történetei kerülnek feldolgozásra. Valamennyi olyan anyag, amely szoros kapcsolatban áll mindennapi politikai, gazdasági munkánkkal. S a második félévi munkánkat, tanulásunkat csak akkor mondhatjuk igazán eredményesnek, ha ezeket az anyagokat is jól elsajátítjuk, megértjük és alkalmazzuk munkánkban. Bodnár László FONÓNOK VERSENYE A fcérje* fényű neon-világítás nem halványítja a színek sokaságát. Ahány gép, annyi színű fonál csavarodik az orsókra. S ha a zörgő masinák alapszíne a fonál színével megegyezik, nem könnyű a dolga a gép kezelőjének. A vékony szálak szakadását nehéz felfedezni. Pedig a követelmények között az első helyen szerepel a minőség javítása, melynek egyik feltétele, hogy a szálak szakadását időben észrevegyék a dolgozók, az összeeresztést pedig csomómentesen végezzék. A sztálinvárosi fonoda dolgozói nagy elhatározás végrehajtására készülnek. Vissza akarják szerezni az elsőséget anyavállalatuktól, a Magyar Posztógyártól. Erről beszél most minden aszszony és leány, akik a zajos gépek mellett még soha ilyen nagy figyelemmel nem őrködtek. Mrázik Istvánné így beszél erről: — Két évvel ezelőtt amikor az első gépek termelni kezdtek meglepő eredmények születtek. Jobb minőségű anyagot gyártottunk, mint tanítómesterünk a Magyar Posztó dolgozói. A múlt évben azonban lemaradtunk, de rövidesen behozzuk ezt. Mráziknéról azt mondják, hogy ügyességben utolérhetetlen. Bármelyik géphez teszik, mindenütt kifogástalanul megállja a helyét. — Mióta dolgozik a textiliparban? — Biatorbágyon, ahonnan jöttem, nincs ilyen üzem. Postán dolgoztam és amikor Sztálinváros épülni kezdett, idejöttem, mint ifjúmunkás. Amikor hallottam, hogy a fonoda is felépült, jelentkeztem az újabb szakma elsajátítására. Nem bántam meg, nagyon szeretek itt. Ezt a kis történetet, más változatban valamennyi dolgozó elmondhatja magáról. Sztálinvárosban először az építkezésekhez kerültek és az idők múltán a kohók, az öntödék, s az erőművek mellett megépült az asszonyokat foglalkoztató üzem is. Corváth Mihályné vasbetonszerelő volt. Szívesen végezte azt a munkát is, de most még jobban örül, hogy a fonoda laboratóriumának vezetője. Előbb elvégezte a fonótanfolyamot, s azután kezdett tanulni, hogy a laboratóriumban is otthonosan mozogjon. Egyik legilletékesebb arra, — hiszen egyben a szakszervezet titkára is — hogy az újabb feladatokról beszéljen, amire a fonónők vállalkoztak. — Ha még egy százalékkal javítani tudjuk eredményeinket, megnyerjük a versenyt. Tervünket az év eleje óta teljesítjük, s az eredmények tartására minden asszony tett munkafelajánlást. Mert március 8-ának méltó megünneplésére is készülünk. Műszakváltás előtt újabb jelenséget tapasztalhatunk mostanában a fonodában. A szálak kötözése közben az asszonyok a gépeket is tisztogatják. — Erre is ígéretet tettünk. Az apró gyapjú szálak lerakódása ugyanis fokozhatja a szálszakadást, vagy akadályozhatja a vékonyító hengerek működését — magyarázza Nagyváradi Istvánná, s közben fürge ujjai egy pillanatra sem állnak meg. Nagyváradi Istvánné gyűrűsfonó gépen dolgozik. Munkáját megkönnyítik a gép fölött elhelyezett jelzőlámpácskák, amelyek ha valahol elszakad egy szál, rögtön kigyúlnak. Mostanában elég sokszor jeleznek a lámpácskák, a levegő nem megfelelő, szárazabb a kelleténél, gyakoribb a szakadás. — Azért tervlemaradásom nincs, még mindig eleget tudtam tenni a kötelezettségemnek. Egy éve dolgozom itt és már a kiváló dolgozó oklevelet is megszereztem — mondja nem kis büszkeséggel. • A fiatalasszony már „régi” szakmunkásnak számít. Három éve dolgozik a gyűrűsfonó gépen. A budapesti Hazai Fésűsfonóban tanult. Férje önző, most a Sallai brigádban dolgozik. — Az elsők között alakították meg a szocialista munkabrigádot. Igazán büszke vagyok arra, hogy a férjem is köztük dolgozik — meséli kipirult arccal az asszonyka. — Nem gondoltak arra, hogy kövessék a férfiak példáját? — De igen, sokat beszélünk róla. Úgy tervezzük, hogy március 8-ra jelentjük be csatlakozásunkat, hogy mi asszonyok is versenyt indítunk a szocialista brigád címért. Reméljük, hogy siker koronázza majd munkánkat és az elsőséget is visszahódíthatjuk a Magyar Posztógyártól — tolmácsolja elhatározásukat az asszonyok nevében Nagyváradi Istvánné. Sikeres lesz munkájuk, ha mindnyájan akarják, s egyforma lelkesedéssel törekszenek érte. Csányi Mária