Fejér Megyei Hírlap, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-17 / 194. szám

2. oldal. A visszhang ugyanaz . Ritka párbeszédet hallottam: — Vezető kartárs!... Bocsánatot kérek, de úgy tudom, hogy ön azt írta rá a személyi lapomra, hogy nyers vagyok. Ha szabad tudnom, miből ítéli ezt? — Mit írtam?... Ja, hogy maga nyers az embertársaihoz? Ezt kötelességem volt beírni, mert valóban az! Emlékszik, nekem is mit mondott, mikor bejött hozzám az irodába? Azt mondta: ha nem akarom látni, tétessek hályogot a szememre! — Igaz... De a vezetőkartárs emlékszik, mire mondtam ezt? Nem? Akkor engedje meg, hogy emlékeztessem. Mikor bekopogtam és beléptem az irodába, ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy most nem ér rá, mert sok a dolga, jöjjek hát kicsit később, egyszerűen kiutasított, hogy hagyjam el a helyiséget. Mondani kezdtem, hogy nagyon fontos ügyben jöttem, erre rámförmedt. Nem érti, mit mondtam?!... Takarodjon ki innét, látni sem akarom! Erre feleltem, hogy nem takarodok ki, mert jogom van az irodába belépni. S ezután mondtam, ha nem akar látni, akkor húzasson hályogot a szemére!... Nem valami épületes vita. Mintha az illetők nem köztünk volna át több, mint tizenöt esztendőt, hanem valahol másutt, ahol ember és társa, beosztott és vezetője között ilyen „eredeti” a viszony. Eredeti annyiban, hogy az efféle érintkezési forma 1945 előtt volt divat az országban, de ott sem a dolgozó emberek között, hanem a pallér és munkája között. Nem szabad szépíteni, elkenni a dolgot: az uralkodást, parancsolgatást, s indulatoskodási hajlamok a viszszásságokkal és igazságtalanságokkal teli időből erednek. Takarodjék, látni sem akarom! ... Ha nem akar látni, tétessen hályogot a szemére!... — egyre ritkábban bár, de azért különféle helyzetekben, különféle emberek szájáról elhangzanak ezekhez hasonló szavak. Emberek szájában keseredik meg az íz, emberek sértődnek meg önérzetükben és járnakkelnek sokszor évekig bántó és ingerlő tüskével szívükben, agyukban. Nem eléggé meggondolt, alapjában igazságtalan jellemzés kerül rá az emberek életét, munkálkodását, tévedéseit és érdemeit egyaránt tükrözendő iratokra, s amerre megfordul az ember, nyomon követi az egyoldalú, szubjektív és elvtelen „jellemzés” egészségtelen és indokolatlan előítéletet szülve jóelőre mindenütt. Az ember a legérzékenyebb, legbonyolultabb szerkezet. Gépet, iparcikket elfogadott és használatos szokás ilyen jelzéssel kiadni a közértbe, hogy „szépséghibás”, vagy „kishibás”; embert azonban a kommunista erkölcs, emberszeretet és humanizmus elleni súlyos vétek ugyanilyen szokás alapján az élet útjára bocsátani. Nem arról van szó, hogy nincsenek a valóságban „szépséghibás”, „kishibás” egyének, tehát kiáltsunk ki mindenkit hamis álszenteskedéssel és álhumanizmussal tökéletesnek. Arról és egyedül arról van csak szó, nyugodt és felelősségteljes lelkiismerettel miért nyilváníthatunk valakit a személyi lapján — az ember jellemének, gondolkodásának, a közösség javára való munkálkodásának ez írott tükörképére — hibásnak, fogyatékosnak. Elmarasztalhatja-e bárki a beosztottját, a munkatársát azért, mert az az indulatoskodásra nem szolgai alázattal, hanem indulatos felháborodással és szókimondással reagált; elmarasztalhat-e bárki, mást, azért, mert az a durva, embertelen szóra nem keserűsége lenyelésével, hanem azonnali kiöntésével válaszol? A természetes visszhang törvénye, hogy a visszahangzó szöveg, a visszaverődő hang mindig ugyanaz. Együgyüség volna mondjuk azt kiáltani, hogy „te ostoba fajankó”, s azt várni, hogy helyébe visszhangként más jöjjön vissza a fülünkbe. Együgyüség volna arra számítani, hogy a türelmetlenül és kíméletlenül elkiáltott „utállak” ellenszenves szó helyett a rokonszenves „tisztellek”, vagy „szeretlek” szó jöjjön vissza, mint ahogy az sem történhet meg soha, hogy a „tisztellek” szó helyett a visszhang „utállak”-ot kiáltson vissza. Így vagyunk az emberekkel is, amit irántuk tanúsítunk, amilyen magatartást látnak tőlünk különféle gondjaikkal, megnyilatkozásaikkal kapcsolatban, ugyanolyat viszonoznak, tanúsítanak irántunk ők is. Ebben nincs semmi meglepő, ez abból ered, hogy nálunk Magyarországon emberségében, önérzetében minden becsületes ember egyenlő és egyenrangú. Ha tehát türelmetlenségünkért, gúnyolásunkért, nyersességünkért az egyszerű, tisztességes embertől váratlanul ugyanilyent kapunk vissza, akkor ne az ő személyi lapjára vezessük ezt rá, hanem a sajátunkra, hogy ne felejtsük: magatartásunkban az ember iránt még van javítanivalónk. Hegedűs Péter FF.TITR MFCYFT TTÍPTAP Szerda, 1960. augusztus 17. Pályázat a szovjet könyv ünnepére Az Állami Könyvterjesztő Vállalat a szovjet könyv ünnepe alkalmából pályázatot hirdet. A pályázók írják le, hogyan szerezték meg a szovjet irodalmat, pontosabban: melyik szovjet mű, melyik regényalak volt rájuk a legnagyobb hatással. A pályaművek terjedelme ne legyen több három gépelt, vagy olvasható kézírással írt oldalnál. Műfaji megkötés nincs, pályázni több művel is lehet. A pályázat jeligés. A pályamunkára csak jeligét és a pályázó életkorát kell feírni. Mellékelni kell még egy zárt borítékot, amelyre kívül a jeligét és az életkort kell felírni, belül pedig a jeligét, a pályázó nevét, életkorát, foglalkozását és pontos címét kell közölni. A pályázatokat 1960. szeptember 30-ig a Tájékoztató szerkesztőségbe lehet beküldeni, Budapest öt kerület, Deák Ferenc utca 15 szám alá. A beküldött legjobb munkákat jutalmazzák. A pályázaton részvevők között 26 tiszteletdíjat osztanak ki. i növényvédő állomás félévi munkája A Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálata befejezte a 19 megyei növényvédő állomás félévi munkájának értékelését. A versenyértékelés alapján az első helyezést a Velencei Növényvédő Állomás érte el. Így növényvédelmi vonatkozásban Fejér megye 1958. évtől tartja az országos elsőséget. Nem könnyű a növényvédő munka értékelése, mert több és sokrétű feladat mikénti elvégzése kerül mérlegre. Például egy munkagépre jutó növényvédelmi normálhold, egy normálholdra eső önköltség, az üzemórákból hány százalék esik a tényleges, produktív munkában eltöltött időre, egy normálholdra eső javítási költség, szakelőadások, szakcikkek, bemutatók, kísérletek és kiállítások száma, tsz-ekben kártevők megfigyelése és rövid előrejelzések készítése, elvégzett prognózis — felvételező helyek adatainak begyűjtése. A szántóföldi növényegészségügyi szemlék végzése, kártevők biológiájának-fenológiájának pontos megfigyelése, egyéb laboratóriumi vizsgálatok ellátása, mind a növényvédő állomás feladatai közé tartozik. Ezeknek a munkáknak mindegyikét az állomás valamennyi dolgozója szem előtt tartva igyekezett mindig időre, az előírásoknak megfelelően elvégezni és ezért tudta az állomás megszerezni, illetve 1958- tól tartani az elsőséget. Az állomás 1960. első félévi védekezési munkája 30 430 holdra terjed ki. Ez azt jelenti, hogy a féléves tervet 156 százalékra sikerült teljesíteni. Az elvégzett munka 90 százaléka termelőszövetkezetekre jut. A megvédett terület terményértéke körülbelül 80—100 millió forintra tehető. A növényvédő állomás a legtöbb védekezési munkát a következő növényféleségekben végezte: gabonafélék, gyümölcsfák, répa, lucerna, burgonya, len, kukorica vetésekben. A növényvédő állomás a növényvédelmi kultúra terjesztésében is odaadó, szorgos munkát végzett. Még az úgynevezett holt szezonban is szakemberek járják a falvakat, termelőszövetkezeteket és előadásokkal, propagandafilmek vetítésével oktatják a mezőgazdaság dolgozóit a tervszerű növényvédelem jelentőségéről. BESZÉLGETÉS AZ ISKOLÁRÓL Csendes a móri általános fiúiskola. Visszhangzanak a folyosók, szél söpör végig az udvaron, csak az igazgatói irodában folyik némi élet. Káldi Bélát, az igazgatót a barkácsolóteremben találom, virágállványokat farag. Először nem is igazgatónak néztem, hanem egyetemistának, de otthonosan visz az irodába, szabadkozva a „fogadás” körülményei miatt. Honnan indult? Azután elmeséli eddigi pályafutását és érdemes lejegyezni, mert van ebben a közel 10 esztendős neki feszülésben sok tanulság. Gimnáziumot végzett és szeretett volna felkapaszkodni akkor — 1951-ben — a főiskolai padokba, csakhogy nem volt „profil”. Jó tanárai rá akarták venni a szorgalmas fiatalt, hogy tanuljon zenét, éneket és testnevelést, csakhogy Káldi nem volt jó viszonyban a szolféval, hanem inkább a mozgó-zajló életbe szeretett volna előre-hátra pillantgatni. Földrajz-történelem szakos tanárnak készült volna, mert érezte a szegényparaszt szülök gyereke, hogy abban több most a „fantázia”. Végre is a főiskola beleegyezésével katedrára került Nem nagyon válogatott, szinti „parancsra” került kissé mechanikus módon Lókutra, a Zirc apátság valamikori birtokára, egy féltucat lépésre az isten háti mögé. El volt itt szigetelve télen embertől, kultúrától, amely akkor még gyermekcipőben jár csak, a kis sváb település bogárhátú házai között. Az öregek még magyarul sem igen tudtak, de a gyerekek közül sem mindenki De bezzeg bálázni, meg kocsmázni azt megtanultak a tizennégy évesek és a képesítőre vak készülés mellett ezt megszünteni egyedül is embernek való feladat volt. Kétsiós gyerek, két pedagógus De nem volt „műszak” csak nagy hivatástudat. Tanítás, ebéd utána vissza az osztályba, mert a negyedikes még nem tudta leírni a nevét. De megtanulták és amikor bevonult katonának, visszavárták az isten háta mögé. Inota pusztán folytatta 1955- ben, mint az első iskola első tanítója, s egy év után Serédre került igazgatónak, iszákjában sok olyan tapasztalattal, amit még a főiskola sem adhat. Megtanulta mindenekelőtt, hogy a kultúra papja ne ragadjon az eke szarvához, se a pinceszer lócájához, de a parókia kártyaasztalához sem, mert ezekre semmi szükség sincs azoknak, akik ráfüggesztik értelmes és nagyon kritikus tekintetüket a gyerekekre: összevontan tanítani négy alsó osztályt, nem gyerekjáték. De sikerült, mert nem kenyeret keresni, hanem tanítani akart. Még Inotapusztán tanított, amikor belépett a pártba és teljesült régi kívánsága: meglátogathatta mint az első pedagógus küldöttség tagja azt az országot, ahol nincsenek egymással szembenálló csoportok sem a szellem, sem a kenyér területén. Úgy emlékszik a szovjet emberekkel való találkozásra, mint örökre nyomot hagyó élményre. Pedig az ellenforradalom halottait siratták akkor még sokan náluk is ... 1957 augusztusától a móri járás tanfelügyelője és tavaly saját kérésére visszament a katedrára, mert tanulni akar tovább a pécsi egyetemen. Ez az életútja. Elsők a megyében Az iskolában rend van és fegyelem. Egyszerűen nem tűrik az indokolatlan hiányzást. Ha előfordul, már megy a családlátogató! Tavaly 27 túlkoros gyermek szülei kérték, hogy hosszabbítsák meg a tanulmányi időt. Megtették és kevés kivétellel le is vizsgáztatták a gyerekeket. Politechnikai oktatásuk megyei viszonylatban is az elsők között áll Balogh Béla történelemszakos tanár vezetésével. Az elhelyezésen is javítanak, mert a most műhelyteremnek használt tantermet felszabadítják és átköltöznek a műhely céljára is alkalmas Perczel Mór utcai iskolába. A továbbképző iskola hallgatói közül a 170 beíratottal szemben 148 levizsgázott. A többi munkát vállalt időközben, vagy ipari tanulónak szerződött. A mulasztás megszüntetésére osztályok közötti versenyt szerveztek és — ami Móron, ebben a borgőzzel teli községben nagy szó — 5,1-re csökkent a mulasztott napok átlaga és ebben alig akad igazolatlan. Valósággal lázba jöttek a gyerekek, voltak osztályok, ahol még náthásan is beültek a padba! — mondja mosolyogva. Ebben az a szép, hogy megértették a gyerekek, mit jelent mulasztani. De tanulnak a pedagógusok is, mindegyikük megismerkedett a marxizmus egyes területeivel és ez meglátszik pedagógiai munkájukon. A tervekről Terveik mély tartalmat rejtenek. Minden valószínűség szerint meg is valósítják: javítják a szülők és az iskola kapcsolatát. Kiszűrik a fiatalságot a kocsmából, a kései mozielőadásokról, megtanítják őket a szocialista vagyonvédelemre, a fegyelmezett, kulturált magatartásra. Ezek a színes versenygrafikonok sokat elárulnak arról, hogy itt van módszer, odaadás és kitartás Ebben az iskolában van olyan osztály, amelyben 35 százalék bukott és ezt is csak sziszifuszi munkával lehetett ennyire leszorítani nem nagy dicsőségére e gyermekek szüleinek. Jövőre „felhígítják” ezt a kritikán aluli osztályt, hogy a környezet átalakító befolyását is a nevelés szolgálatába állítsák. De... tenni kellene végre gyermekeik érdekében valamit azoknak a szülőknek is, akiket joggal illethet vád gyermekeik jövője féltésének jegyében B. T. fszvegy Csuti ist- * r igj ember között. Dekát vánné, vagy aho- -f/ más is van ezzel s Svon a patkai Arany- * £ de ezért nem szívesen makalász Termelőszövetke , _ rád sokáig senki sem a tet tagjai nevezik: Juli Jul ,nent szeme előtt hogy minél tovább zsákvarrásnál, néni, csak néhány hó- )atszódik le s az idős használni lehessen a _ Rövid ideje vanappal ezelőtt határoz- asszony láthatta és ma zsákokat. Mert Juli négyik még csak a szóta el, hogy nem küz is figyelemmel kísérni szerint csak a taka- vetkezetten — mondja ködlik tovább egyedül, heti, hogy a hozzá harékos ember mehet vajujj vóni , de máris belép a gondtalanabb sonló korúak, akik belamire. A szobán, ahol úgy megszoktam ezt a életet biztosító közös léptek a szövetkezetbe, ül, keresztül vezet az út nagy családot, hogy gazdaságba. Már több emberséges elbírálásban a szövetkezet irodájá csak, akkor érzem ipaszőr is megfordult a részesülnek, képessé- ha s így gyakran akadván jól magam ha itt fejében ez a gondolat, veiknek megfelelő mun- néhány perces beszél- vagyok az emberek köde mindig elvetette, fát adnak nekik s jebgető társa. Mindenki tett Bár már előbb mert arra a megállapíba? élnek, mint az- szól hozzá egy-két köd- meggondoltam volna a tásra jutott, hogy olyan előn jutott el Juli vésszót, no,hogy megy dolgot... De jobb későn, öreget, mint ő, de sem néni addig az elhatáro a munka Juli néni, ha- mint soha ezt tartja - vennének maguk közé zásig, hogy megpróbályan érzi manót a nagy közmondás s remélem, a fiatalabbak. Majd változtatni eddigi élet- családban? S az idős még én is élek jó életet csak megél ő ezután is, s°r&n. Felkereste az el- asszony kissé remegő a szövetkezetben... mint eddig, elmegy hárnököt és megkérdezte, hangon feleli, hogy a . . . .. . . zakhoz varrogatni, ta- beveszik-e azért, mivel munka jól megy és a . . -i t takarítani, vagy egyéb nem tud már versenyre nagy családról is csak . L... apró munkát végezni, kelni a fiatalokkal? Jót mondhat. Esetleg szövetkezeti életnek amelyért egy-egy hasz- Hogy mi volt az el- •»"* a pana- ^ llTglaló tulajdo- nak ruhát, vagy ne- nek felelete, nem kell sza , hogy zsákot varrsár)a nemcsak a hány fillért kap; nem találgatni, mert Juliái osztottak be. Mert munkaképes tagok ta- £ sok kell' mar neki a néni már mint szövet- néni jobban szeret M.Idilt,fájc meg boldogítmegelhetéshez, hiszen kezeti tag szorgalmasan kinn a kertészetben fájukat, hanem az időigénytelen és magányos varrja a tsz központját a munkacsavarban, sebbek is, akik már elsan éli hátralévő idejét. ban a szakadt zsákokat, ahol állandó a jókedv fáradtak az életkor- Csakhogy a falu át- Csontos, sokat fáradt a vidám terefere. Ott delmeiben. Ránk van , kezében fürgén villan a telik csak igazan gyornyog a békés, örömteli alakulásának folyamata Ifj, nagy gonddal illesz- san az idő. Igen, ott öreg kor napsugara, nem titokban, hanem ti helyükre a foltokat, szeretnek lenni a sokkas