Fejér Megyei Hírlap, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

w usw­ei , XVI. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM. ARA: 60 FI­,LÉR KEDD, 1960. NOVEMBER 1. A szocialista brigádok életéből A hatalom iskola­évei / 'r|RT,'-'£}\ A tanácstag (..IVTCET.. ------------­Lányok, asszonyok Építsünk családi házakat VASÁRNAPI HATÁRSZEMLÉN A város szélén az elénk táruló kép biztató. A székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezet­ben „komplex” vetnek: a ko­rábban előkészített vetőágyra műtrágyát szórnak, egy másik gép talajporirányítást végez, de nyomában jár a nagyteljesítmé­nyű vetőgép is. Az utolsó holda­kon helyezik földbe a magot... Velencén Bruck Gábor elvtárs­sal, a kápolnásnyéki Vörösmarty Termelőszövetkezet elnökével ta­lálkoztunk. — Meglátogatjuk az üzemegy­ségeinket és megnézzük, hogy lett-e foganatja a vasárnapi mun­ka szükségessége mellett folyta­tott felvilágosító munkánknak — mondotta. — A tapasztalatok jók. Kápolnásnyéken 200, a nadapi üzemegységben 60 szövetkezeti tag szorgoskodik. Cukorrépát és burgonyát szednek. Ma sorompó­ba álltak szövetkezetünk iparo­sai és az irodák dolgozói is: ku­koricát szednek. Még a tanács dolgozói is segítenek, hogy mi­előbb végezzünk a betakarítással. Nálunk az a nézet vált­ uralkodó­vá, hogy vétek lenne a jó időt kihasználatlanul hagyni. A gya­logmunkásokon kívül még négy vetőgép is dolgozik: búzát vet­nek. A kápolnásnyéki határban va­lóban nagy volt a sürgés-forgás. Nem tétlenkedtek a pettendi Pe­tőfi Termelőszövetkezet tagjai sem. Kukoricát szedtek, szárt vágtak és szállítottak. Ők is ki­használták a vasárnapi jóidőt. Martonvásár határában inkább az elmúlt hét jó munkájának nyomait tapasztaltuk, mint a va­sárnapi munkát: a hatalmas ku­koricatáblák már eléggé „foghí­jasok”,­­ sok szárat levágtak és be is takarítottak. A foghíjas táblák egyben azt is megmutat­ták, melyik szövetkezeti család iparkodott jobban és melyik ké­­nyelmeskedett... A Ráckeresztúri Állami Gazda­ság határában egy nyolcvan hol­das táblán búzát vetettek. Azaz, hogy abban a percben, amikor odaérkeztünk, állt a munka és éppen „röpö­yülést“ tartottak a dolgozók. Szabó István elvtárs, az állami gazdaság megyei igaz­gatóságának vezetője ellenőrző körútja során nem mulasztotta el, hogy ne beszélgessen néhány percig a dolgozókkal. E rövid időt felhasználta arra is, hogy tá­jékoztassa a dolgozókat az őszi munkák állásáról. — Ennek a gazdaságnak a dol­gozói kissé elmaradtak a vetés­sel — mondotta. — Az október 28-i jelentés szerint a búzavetési tervüket 38,7 százalékra teljesí­tették, ugyanakkor megyei szin­ten a vetés állása 61,5 százalékot tesz ki. — De rögtön hozzátette: — Azóta az elvtársak is már öt­ven százalék körül járnak. A ku­koricabetakarításban viszont szép eredményeket értek el. Az ösz­­szes kukoricának 47,4 százalékát már leszedték. Megyei szinten a kukoricabetakarítás eredménye 38,1 százalék. Az állami gazdaság dolgozói megígérték, iparkodnak a vetés­sel, nehogy az utolsók között vé­gezzenek. És már indultak is a három fogatos és az egy Zetor­­vontatta vetőgép felé... És mi d'Rue a termelőszövetke­zet házatáján? Ispán elvtársat, a­­ kedvező időjárás kihasználásá­ra. Ezen a napon a társadalmi munkások száma jóval megha­ladta a szövetkezeti tagok szá­mát. Pedig tennivaló itt is akad­na bőven, hiszen jócskán Van még cukorrépa, burgonya szedet­­len, nem is beszélve a kukoricá­ról. A Sinatelepi Állami Gazdaság­ban látszik, hogy a múlt hét ked­vező időjárását igyekeztek ki­használni. Erről tanúskodik a viszonylag nagy területről leta­karított kukoricaszár is. A műút jobboldalán elterülő kukorica­­táblán silókombájn dolgozott, azon túl pedig egy Zetor vetőgé­pet vontatott... Az iváncsai Táncsics Termelő­­szövetkezet hatalmas napraforgó táblájában 30—40 szövetkezeti tag szárt vágott. Az eke előtt tisztították a területet... Az adonyi Március 15-ben a Március 15. Termelőszövetkezet elnökét egy búzatábla sarkában találtuk. Ezen a táblán két belo­­russz traktor körözött fáradha­tatlanul. Búzát vetettek. — Ha ma végig tudunk dol­gozni — mondotta Ispán elvtárs —, akkor a hatszáz hold búzave­tésből 400-at elvégzünk. — A gé­pekkel és a fogatokkal nincs ná­lunk különösebb baj. Ma is tíz gép és minden fogat dolgozik: szántanak, vetnek, kukoricát, kukoriccaszárat és nyers ré­paszeletet szállítanak. Annál több baj van azonban a gyalog­munkásokkal. Tegnap még 174-en dolgoztak, de ma már sokkal kevesebben. Akik dolgoznak, azok is a háztáji gazdaság termését takarítják be. Ha a háztájival legfontosabb munkának a kukori­ca betakarítását tartották, hiszen itt is még sok búza kerül kuko­rica után elvetésre. Iparkodniok kell... Pontosabban­­ kellene, hiszen az idő nem áll meg, ma már november 1-et írunk és a tagok nagy része mégis kényel­­meskedik, nem használnak ki minden órát, minden percet. Nem jobb a helyzet Rácalmáson sem Az egyik kukoricatáblában akad­tunk rá a szövetkezet fiatal ag­­ronómuséra. Dicsekedni valója nemigen akadt a szövetkezeti ta­gok szorgalmát illetően. A beszélge­tés során őszintén elmondotta a közös gazdaság belső problémáit. — Sajnos, a vetést nálunk is gátolja, hogy jelentős terület még nincs letakarítva, ahová búzát akarunk vetni — mondotta. — A végzünk, remélem meggyorsul a közös­ termés betakarítása is. Ercsi felé haladva útközben ta­lálkoztunk Farkas elvtárssal, a Pusztaszabolcsi Gépállomás igaz­gatójával. A rögtönzött országúti megbeszélésen rövid tájékoztatást adott a gépállomás körzetében folyó munkákról. — Búzavetéstervünk 7489 hold — mondotta. — E területnek 60 százalékán már végeztünk a ve­téssel. Ma is 27 vetőgépünk dol­gozik. A napi teljesítmény 5—600 hold körül van. A szövetkezeti tagoknak gyorsítaniok kell a be­takarítást, hiszen még kétezer hold olyan területünk van, aho­vá búzát kell vennünk, de még nincs letakarítva. Ercsiben a szövetkezeti tagok búza helyén még 130 holdon sze­detlen a kukorica, 130—140 hold­ról már betakarítottuk ugyan a termést, de a szár még lábon áll. Ugyancsak vágatlan még 92 hold napraforgószár is. Szövetkeze­tünknek 570 tagja van, de ezek közül sok az öreg, nyugdíjas és beteg. Sajnos, a munkaképes ta­gok közül is viszonylag kevesen járnak rendszeresen dolgozni. Ma is mindössze 40—50 tag dol­hogy két termelőszövetkezetben — a Kossuthban és a Szorgalom­ban befejezték az őszi búza ve­tését. A Kossuthban 260 holdon, a Szorgalomban 250 holdon ke­rült földbe a mag. Előszálláson véletlenül — a Kossuth Tsz elnökét keresve — toppantunk be a szövetkezet kul­túrtermébe. Elszomorító és egy­ben elgondolkoztató látvány foga­dott bennünket. A terem elsöté­tített végében néhány gyerek a­elevízió műsorát nézte. Ez volt a látvány napsugaras része. És a terem világos felében találtuk a sötétséget: néhány, tízegyné­hány éves suhanc kártyázott. De nem ártatlan filkózást, vagy snapszli-játék folyt, hanem hazar­díroztak, ferbliztek. Az asztal kö­zepén öt-hat forint a bankban... de ez csak a „vízi” és a „beljebb”... Vörhenyes-szőke, koravén gyer­kőc osztotta a lapot. — Én a termelőszövetkezetben dolgozom — mondotta nyeglén. — Ma nem, hiszen az éjjel la­kodalomban voltam. Pihenni is kell... gozik s ezek is jórészt a háztáji gazdaságokban szorgoskodnak. Hétközben sem jobb a helyzet amit az is bizonyít, hogy a 683 hold kukoricából a mai napig csak 80 hold van betakarítva. Ma 14 gép dolgozik a közösben, s úgy tervezzük, hogy a vetéssel — kedvező időjárást feltételezve — november első harmadában vég­zünk. Sztálinváros környékén, de Baracs körül méginkább tapasz­talni, hogy a kedvező időjárás nem váltott ki nagy lelkesedést a szövetkezeti parasztok körében. Egyedül a kisapostagi Napsugár Termelőszövetkezetben szedték és szállították a kukoricát. Bent a tanyaközpontban egy cserlőgép­­nél a kombájn által betakarított napraforgó tisztítását végezték a szövetkezet tagjai. A többiek kajánul mosolyog­tak a cinikus „bemondáson”. Talán még ennél is sajnálato­sabb az a pihenési „lá*“, ami a termelőszövetkezeti ber­kekben tapasztalható. A Kossuth Tsz-ben is bőven van még mun­ka, hiszen a 410 hold kukoricá­ból eddig mindössze 77 holdról takarították be a termést, de van még ötven hold szedetlen cukor­répájuk is. A több mint négy­száz hold búza vetéséből még jócskán van vissza és néhány na­pos jó időre van szükség, hogy végezzenek vele, annak ellené­re, hogy négy fogatos és egy gépi vontatású vetőgép vasárnap is dolgozott. A Mezőfalva­ Gépállomás igaz­gatójának, Andorka elvtársnak szavaiból aggodalom csendült ki. — Kevés a tiszta földünk — mondotta. — Mindössze két nap­ra való ... Igaz, hogy a 6021 hold búzából már 3100 holdat el­vetettünk péntek estig, de ez nem kielégítő eredmény. Az 5426 hold kukoricából még csak 682 holdról takarították be a termést. Ez bizony nem haladja meg a 12 százalékot. Pedig kukorica után is még sok búzát kell vetnünk. A cu­korré paszed­és is alig éri el az ötven százalékot, de az sem vigasztaló, hogy a burgonyának több mint 80 százaléka be van takarítva. Nagyon rá kell kap­csolni a betakarítási munkákra — hangsúlyozta Andorka elvtárs, majd hozzátette: — Mi génosrv­­másiak segítünk, de vajmi ke­veset segít a rki jó szándé­­kunk, ha a szövetkezeti tagok egy része érdektelenül szem’15’' a többiek erőfeszítéseit... Alsószentiván és ÉSV Sze­nttmik­­lós határában is inkább csak a gépek dolgoztak. Láttunk ugyan burgonya és cukorrépa szedő szö­vetkezeti tagokat, de a munka „üteme'' nem kielégítő. AZ or­szágúton találkoztunk Rikassy János elvtár­sal, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának ve­zetőjével. (Folytatás a 2. oldalon./ A múlt hét vége felé az egyik mezőkomáro­mi szövetkezeti paraszt az alábbi ízes szavakkal nyugtázta az idő jobbrafordulását. — Napok óta olyan az időjárás, amit a parasztember csak álmodni mer. Úgy látszik az időjárás „megem­berelte” magát. Valóban a szeszélyes őszben — az elkeserí­­tően hosszú esőzések után — a tizenkettedik napja tartó verőfényes időjárás nagy ajándék. Közel két hét alatt sok munkát elvégeztek a földek művelői, a termelőszövetkezetek tagjai csakúgy, mint az állami gazdaságok és a gépál­lomások dolgozói. A tegnapelőtti napfényes vasárnap reggelen újra „nyakunkba szedtük a határt”, azt néztük meg, hogy a hét közben tapasztalt munkalendü­let­­ megérződik-e október utolsó vasárnapján is? Milyen mértékben használják ki a kedvező idő­járást a termelőszövetkezetek, az állami gazda­ságok és a gépállomások dolgozói? nem igen törekedtek A baracsiaknak dicséretükre válik. é­pül az új öltöző 1- és fürdő­helyi­ség a Finommechanikai­­ és Autójavító Vállalat­­­nál. Igen ám... de mit ér­t az új épület, ha nincs­­ berendezése? Az viszont sokba kerülne. No, de van rá mód, meg le­het oldani belső erők­ből is. Az anyag már ott tornyosodik az üzem egyik sarkában. Várja, hogy a gyakorlott mun­káskezek szekrénnyé formálják. Takács László, a lakatos üzem csoportvezetője mosolyogva mu­­■ tatja a három különböző anyagot. — Ugye, nem gondolná az ember, hogy ebből öltözőszekrények lesznek? Pedig hama­rosan nekikezdünk. A halkszavú fiatal férfi figyelmesen nézi­­ a rudacélokat. — Ezeket el kellett volna küldenünk bér­­­munkába... nincs 2000-es hajlító gépünk. Nagyon­­drága mulatság lett volna... többe került volna­­ a csont, mint a leves. — No és megoldódott már? •— Meg. Tudomásunkra jutott, hogy a­­ VTR-ben van egy házigyártású haj­sónép. No­­­­sza elruccantunk érte és kölcsönkértük. Már vezet is az udvarra. Mutatja az össze­­­­tökölt hajlító szerkezetet. — Egy jó lakatos nem ismer lehetetlent. Megoldjuk ezzel is a hajlítgatást... Nem kell­­ érte pénzt kiadni.­­ Nem nagy dolog, de valójában estei is '.megtakarítanak néhény forintot a vállalat ré­­­­szére. A sok kicsiből pedig nagy lesz. Takács László, a fiatal csoport­vezető szereti szakmáját. Míg a munkaügyi osz­tály egyik dolgozójával beszél, sok mindent megtudok erről a szerény szavú emberről. Nagy felelősséggel végzi munkáját s min­denre vigyáz. Kapóra jött neki, hogy össze­ta­lálkozott a „munkaügyissel”. — Kerestem már magát... — mondja neki. — No? Miért? — Tudja... az az új ember, aki most került ide... — Mi van vele? — Ag órabérét szeretnénk fzedni, nehogy esetleg bérfeszültség keletkezzék a műhelyben. Tudja, hogy van az... Kapja meg azt, ami megilleti, se többet, se kevesebbet. A munkaügyis megnyugtatja. Aztán ő for­dul Takács Lászlóhoz egy kéréssel. — Nincs véletlenül egy-két jó motorszere­lőjük? Kellene. — De van. Nem jó egy... — Már mondja is a neveket. — Át tudja adni őket? — Hát, ha kapok helyettük lemezlakatost, szívesen, ete is jobban járnak. Ha mo­torszereléshez értenek, miért dolgozzanak lemez­munkán... Búcsúzunk és megyünk tovább a gyár terü­letén, Takács László eltűnik a lakatosüzem be­járata mögött. A munkaügyis megszólal. — Nagyon lelkiismeretes ember... az egyik legjobb lakatos. De­ mint csoportvezető is kiválóan megállja helyét. Érti a szakmáját. igazi lakaton. D. S. A lakatos

Next