Fejér Megyei Hírlap, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
w uswei , XVI. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM. ARA: 60 FI,LÉR KEDD, 1960. NOVEMBER 1. A szocialista brigádok életéből A hatalom iskolaévei / 'r|RT,'-'£}\ A tanácstag (..IVTCET.. ------------Lányok, asszonyok Építsünk családi házakat VASÁRNAPI HATÁRSZEMLÉN A város szélén az elénk táruló kép biztató. A székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezetben „komplex” vetnek: a korábban előkészített vetőágyra műtrágyát szórnak, egy másik gép talajporirányítást végez, de nyomában jár a nagyteljesítményű vetőgép is. Az utolsó holdakon helyezik földbe a magot... Velencén Bruck Gábor elvtárssal, a kápolnásnyéki Vörösmarty Termelőszövetkezet elnökével találkoztunk. — Meglátogatjuk az üzemegységeinket és megnézzük, hogy lett-e foganatja a vasárnapi munka szükségessége mellett folytatott felvilágosító munkánknak — mondotta. — A tapasztalatok jók. Kápolnásnyéken 200, a nadapi üzemegységben 60 szövetkezeti tag szorgoskodik. Cukorrépát és burgonyát szednek. Ma sorompóba álltak szövetkezetünk iparosai és az irodák dolgozói is: kukoricát szednek. Még a tanács dolgozói is segítenek, hogy mielőbb végezzünk a betakarítással. Nálunk az a nézet vált uralkodóvá, hogy vétek lenne a jó időt kihasználatlanul hagyni. A gyalogmunkásokon kívül még négy vetőgép is dolgozik: búzát vetnek. A kápolnásnyéki határban valóban nagy volt a sürgés-forgás. Nem tétlenkedtek a pettendi Petőfi Termelőszövetkezet tagjai sem. Kukoricát szedtek, szárt vágtak és szállítottak. Ők is kihasználták a vasárnapi jóidőt. Martonvásár határában inkább az elmúlt hét jó munkájának nyomait tapasztaltuk, mint a vasárnapi munkát: a hatalmas kukoricatáblák már eléggé „foghíjasok”, sok szárat levágtak és be is takarítottak. A foghíjas táblák egyben azt is megmutatták, melyik szövetkezeti család iparkodott jobban és melyik kényelmeskedett... A Ráckeresztúri Állami Gazdaság határában egy nyolcvan holdas táblán búzát vetettek. Azaz, hogy abban a percben, amikor odaérkeztünk, állt a munka és éppen „röpöyülést“ tartottak a dolgozók. Szabó István elvtárs, az állami gazdaság megyei igazgatóságának vezetője ellenőrző körútja során nem mulasztotta el, hogy ne beszélgessen néhány percig a dolgozókkal. E rövid időt felhasználta arra is, hogy tájékoztassa a dolgozókat az őszi munkák állásáról. — Ennek a gazdaságnak a dolgozói kissé elmaradtak a vetéssel — mondotta. — Az október 28-i jelentés szerint a búzavetési tervüket 38,7 százalékra teljesítették, ugyanakkor megyei szinten a vetés állása 61,5 százalékot tesz ki. — De rögtön hozzátette: — Azóta az elvtársak is már ötven százalék körül járnak. A kukoricabetakarításban viszont szép eredményeket értek el. Az öszszes kukoricának 47,4 százalékát már leszedték. Megyei szinten a kukoricabetakarítás eredménye 38,1 százalék. Az állami gazdaság dolgozói megígérték, iparkodnak a vetéssel, nehogy az utolsók között végezzenek. És már indultak is a három fogatos és az egy Zetorvontatta vetőgép felé... És mi d'Rue a termelőszövetkezet házatáján? Ispán elvtársat, a kedvező időjárás kihasználására. Ezen a napon a társadalmi munkások száma jóval meghaladta a szövetkezeti tagok számát. Pedig tennivaló itt is akadna bőven, hiszen jócskán Van még cukorrépa, burgonya szedetlen, nem is beszélve a kukoricáról. A Sinatelepi Állami Gazdaságban látszik, hogy a múlt hét kedvező időjárását igyekeztek kihasználni. Erről tanúskodik a viszonylag nagy területről letakarított kukoricaszár is. A műút jobboldalán elterülő kukoricatáblán silókombájn dolgozott, azon túl pedig egy Zetor vetőgépet vontatott... Az iváncsai Táncsics Termelőszövetkezet hatalmas napraforgó táblájában 30—40 szövetkezeti tag szárt vágott. Az eke előtt tisztították a területet... Az adonyi Március 15-ben a Március 15. Termelőszövetkezet elnökét egy búzatábla sarkában találtuk. Ezen a táblán két belorussz traktor körözött fáradhatatlanul. Búzát vetettek. — Ha ma végig tudunk dolgozni — mondotta Ispán elvtárs —, akkor a hatszáz hold búzavetésből 400-at elvégzünk. — A gépekkel és a fogatokkal nincs nálunk különösebb baj. Ma is tíz gép és minden fogat dolgozik: szántanak, vetnek, kukoricát, kukoriccaszárat és nyers répaszeletet szállítanak. Annál több baj van azonban a gyalogmunkásokkal. Tegnap még 174-en dolgoztak, de ma már sokkal kevesebben. Akik dolgoznak, azok is a háztáji gazdaság termését takarítják be. Ha a háztájival legfontosabb munkának a kukorica betakarítását tartották, hiszen itt is még sok búza kerül kukorica után elvetésre. Iparkodniok kell... Pontosabban kellene, hiszen az idő nem áll meg, ma már november 1-et írunk és a tagok nagy része mégis kényelmeskedik, nem használnak ki minden órát, minden percet. Nem jobb a helyzet Rácalmáson sem Az egyik kukoricatáblában akadtunk rá a szövetkezet fiatal agronómuséra. Dicsekedni valója nemigen akadt a szövetkezeti tagok szorgalmát illetően. A beszélgetés során őszintén elmondotta a közös gazdaság belső problémáit. — Sajnos, a vetést nálunk is gátolja, hogy jelentős terület még nincs letakarítva, ahová búzát akarunk vetni — mondotta. — A végzünk, remélem meggyorsul a közös termés betakarítása is. Ercsi felé haladva útközben találkoztunk Farkas elvtárssal, a Pusztaszabolcsi Gépállomás igazgatójával. A rögtönzött országúti megbeszélésen rövid tájékoztatást adott a gépállomás körzetében folyó munkákról. — Búzavetéstervünk 7489 hold — mondotta. — E területnek 60 százalékán már végeztünk a vetéssel. Ma is 27 vetőgépünk dolgozik. A napi teljesítmény 5—600 hold körül van. A szövetkezeti tagoknak gyorsítaniok kell a betakarítást, hiszen még kétezer hold olyan területünk van, ahová búzát kell vennünk, de még nincs letakarítva. Ercsiben a szövetkezeti tagok búza helyén még 130 holdon szedetlen a kukorica, 130—140 holdról már betakarítottuk ugyan a termést, de a szár még lábon áll. Ugyancsak vágatlan még 92 hold napraforgószár is. Szövetkezetünknek 570 tagja van, de ezek közül sok az öreg, nyugdíjas és beteg. Sajnos, a munkaképes tagok közül is viszonylag kevesen járnak rendszeresen dolgozni. Ma is mindössze 40—50 tag dolhogy két termelőszövetkezetben — a Kossuthban és a Szorgalomban befejezték az őszi búza vetését. A Kossuthban 260 holdon, a Szorgalomban 250 holdon került földbe a mag. Előszálláson véletlenül — a Kossuth Tsz elnökét keresve — toppantunk be a szövetkezet kultúrtermébe. Elszomorító és egyben elgondolkoztató látvány fogadott bennünket. A terem elsötétített végében néhány gyerek aelevízió műsorát nézte. Ez volt a látvány napsugaras része. És a terem világos felében találtuk a sötétséget: néhány, tízegynéhány éves suhanc kártyázott. De nem ártatlan filkózást, vagy snapszli-játék folyt, hanem hazardíroztak, ferbliztek. Az asztal közepén öt-hat forint a bankban... de ez csak a „vízi” és a „beljebb”... Vörhenyes-szőke, koravén gyerkőc osztotta a lapot. — Én a termelőszövetkezetben dolgozom — mondotta nyeglén. — Ma nem, hiszen az éjjel lakodalomban voltam. Pihenni is kell... gozik s ezek is jórészt a háztáji gazdaságokban szorgoskodnak. Hétközben sem jobb a helyzet amit az is bizonyít, hogy a 683 hold kukoricából a mai napig csak 80 hold van betakarítva. Ma 14 gép dolgozik a közösben, s úgy tervezzük, hogy a vetéssel — kedvező időjárást feltételezve — november első harmadában végzünk. Sztálinváros környékén, de Baracs körül méginkább tapasztalni, hogy a kedvező időjárás nem váltott ki nagy lelkesedést a szövetkezeti parasztok körében. Egyedül a kisapostagi Napsugár Termelőszövetkezetben szedték és szállították a kukoricát. Bent a tanyaközpontban egy cserlőgépnél a kombájn által betakarított napraforgó tisztítását végezték a szövetkezet tagjai. A többiek kajánul mosolyogtak a cinikus „bemondáson”. Talán még ennél is sajnálatosabb az a pihenési „lá*“, ami a termelőszövetkezeti berkekben tapasztalható. A Kossuth Tsz-ben is bőven van még munka, hiszen a 410 hold kukoricából eddig mindössze 77 holdról takarították be a termést, de van még ötven hold szedetlen cukorrépájuk is. A több mint négyszáz hold búza vetéséből még jócskán van vissza és néhány napos jó időre van szükség, hogy végezzenek vele, annak ellenére, hogy négy fogatos és egy gépi vontatású vetőgép vasárnap is dolgozott. A Mezőfalva Gépállomás igazgatójának, Andorka elvtársnak szavaiból aggodalom csendült ki. — Kevés a tiszta földünk — mondotta. — Mindössze két napra való ... Igaz, hogy a 6021 hold búzából már 3100 holdat elvetettünk péntek estig, de ez nem kielégítő eredmény. Az 5426 hold kukoricából még csak 682 holdról takarították be a termést. Ez bizony nem haladja meg a 12 százalékot. Pedig kukorica után is még sok búzát kell vetnünk. A cukorré paszedés is alig éri el az ötven százalékot, de az sem vigasztaló, hogy a burgonyának több mint 80 százaléka be van takarítva. Nagyon rá kell kapcsolni a betakarítási munkákra — hangsúlyozta Andorka elvtárs, majd hozzátette: — Mi génosrvmásiak segítünk, de vajmi keveset segít a rki jó szándékunk, ha a szövetkezeti tagok egy része érdektelenül szem’15’' a többiek erőfeszítéseit... Alsószentiván és ÉSV Szenttmiklós határában is inkább csak a gépek dolgoztak. Láttunk ugyan burgonya és cukorrépa szedő szövetkezeti tagokat, de a munka „üteme'' nem kielégítő. AZ országúton találkoztunk Rikassy János elvtársal, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjével. (Folytatás a 2. oldalon./ A múlt hét vége felé az egyik mezőkomáromi szövetkezeti paraszt az alábbi ízes szavakkal nyugtázta az idő jobbrafordulását. — Napok óta olyan az időjárás, amit a parasztember csak álmodni mer. Úgy látszik az időjárás „megemberelte” magát. Valóban a szeszélyes őszben — az elkeserítően hosszú esőzések után — a tizenkettedik napja tartó verőfényes időjárás nagy ajándék. Közel két hét alatt sok munkát elvégeztek a földek művelői, a termelőszövetkezetek tagjai csakúgy, mint az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozói. A tegnapelőtti napfényes vasárnap reggelen újra „nyakunkba szedtük a határt”, azt néztük meg, hogy a hét közben tapasztalt munkalendület megérződik-e október utolsó vasárnapján is? Milyen mértékben használják ki a kedvező időjárást a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozói? nem igen törekedtek A baracsiaknak dicséretükre válik. épül az új öltöző 1- és fürdőhelyiség a Finommechanikai és Autójavító Vállalatnál. Igen ám... de mit ért az új épület, ha nincs berendezése? Az viszont sokba kerülne. No, de van rá mód, meg lehet oldani belső erőkből is. Az anyag már ott tornyosodik az üzem egyik sarkában. Várja, hogy a gyakorlott munkáskezek szekrénnyé formálják. Takács László, a lakatos üzem csoportvezetője mosolyogva mu■ tatja a három különböző anyagot. — Ugye, nem gondolná az ember, hogy ebből öltözőszekrények lesznek? Pedig hamarosan nekikezdünk. A halkszavú fiatal férfi figyelmesen nézi a rudacélokat. — Ezeket el kellett volna küldenünk bérmunkába... nincs 2000-es hajlító gépünk. Nagyondrága mulatság lett volna... többe került volna a csont, mint a leves. — No és megoldódott már? •— Meg. Tudomásunkra jutott, hogy a VTR-ben van egy házigyártású hajsónép. Nosza elruccantunk érte és kölcsönkértük. Már vezet is az udvarra. Mutatja az összetökölt hajlító szerkezetet. — Egy jó lakatos nem ismer lehetetlent. Megoldjuk ezzel is a hajlítgatást... Nem kell érte pénzt kiadni. Nem nagy dolog, de valójában estei is '.megtakarítanak néhény forintot a vállalat részére. A sok kicsiből pedig nagy lesz. Takács László, a fiatal csoportvezető szereti szakmáját. Míg a munkaügyi osztály egyik dolgozójával beszél, sok mindent megtudok erről a szerény szavú emberről. Nagy felelősséggel végzi munkáját s mindenre vigyáz. Kapóra jött neki, hogy összetalálkozott a „munkaügyissel”. — Kerestem már magát... — mondja neki. — No? Miért? — Tudja... az az új ember, aki most került ide... — Mi van vele? — Ag órabérét szeretnénk fzedni, nehogy esetleg bérfeszültség keletkezzék a műhelyben. Tudja, hogy van az... Kapja meg azt, ami megilleti, se többet, se kevesebbet. A munkaügyis megnyugtatja. Aztán ő fordul Takács Lászlóhoz egy kéréssel. — Nincs véletlenül egy-két jó motorszerelőjük? Kellene. — De van. Nem jó egy... — Már mondja is a neveket. — Át tudja adni őket? — Hát, ha kapok helyettük lemezlakatost, szívesen, ete is jobban járnak. Ha motorszereléshez értenek, miért dolgozzanak lemezmunkán... Búcsúzunk és megyünk tovább a gyár területén, Takács László eltűnik a lakatosüzem bejárata mögött. A munkaügyis megszólal. — Nagyon lelkiismeretes ember... az egyik legjobb lakatos. De mint csoportvezető is kiválóan megállja helyét. Érti a szakmáját. igazi lakaton. D. S. A lakatos