Fejér Megyei Hírlap, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
oldal. EGYESÍTETTEK Az elmúlt két-három hónapban állami gazdaságainkban nagy változások történtek. A legtöbb gazdaság termelését átszervezték, specializálták és több gazdaságot összevontak, egyesítettek. Egyesítették a pusztaszabolcsi, a seregélyes és az agárdi állami gazdaságokat is. Az egyesülés már megtörtént és most készülnek az új tervek. • Az agárdi, pusztaszabolcsi és a seregélyesi gazdaságokból egyesített mezőgazdasági nagyüzem az agárdi Győzelem Állami Gazdaság nevet tartotta meg. Központja is a régi helyen, Agárdon maradt. Az egyesített gazdaság összterülete 20 225 hold. A gazdaság igazgatója Váncsa Jenő elvtárs maradt. Vele beszélgettünk az egyesítés és átszervezés jelentőségéről, háromszorosára növekedett mezőgazdasá,i nagyüzem új feladatairól. — Miért volt szükség az átszervezésre és az egyesítésre? Erre a kérdésre Váncsa elvtárs így válaszolt: — Gazdaságaink nagy utat tettek meg, komoly eredményeket értek el az elmúlt tíz esztendőben. A megtett utat röviden így jellemezhetjük: a sok elhanyagolt, innen-onnan összeszedett földeken, úgyszólván a semmiből korszerű, jól jövedelmező, nyereséges nagyüzemeket teremtettünk. Mégis, miért volt szükség az átszervezésre? Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, el kell mondani, hogyan, milyen alapokon gazdálkodtunk eddig. A lényeg az, hogy állami gazdaságaink a régi, uradalmi gazdaságok kereteinek és formáinak megfelelően gazdálkodtak, csak, természetesen, más céllal, más tartalommal. Az alap mégis a régi uradalmi forma volt. Mit jelent ez? Azt, hogy a formájában a régi uradalmakhoz hasonlító gazdaságokat fejlesztettük tovább, azokat korszerűsítettük, gépesítettük a lehetőségeknek megfelelően. De a régi uradalmak formájukat tekintve is elavult, csak rövid ideig fenntartható gazdaságok voltak. Az elmúlt tíz év alatt gazdaságaink ezt a formát kinőtték. Az öthatezer holdas gazdaságok lényegében a további fejlődés akadályává váltak, vagyis, öt, hat, vagy nyolcezer holdon már nem tudunk a korszerű, szocialista nagyüzemi követelményeknek megfelelően gazdálkodni. Ezért volt szükség az átszervezésre. — Mit jelent az, hogy a régi uradalmi nagybirtokokhoz hasonló forma?" — Azt — felelte Váncsa elvtárs —, hogy az uradalmi birtokokat lényegében kisparaszti, tehát ökör és lóvontatású igákhoz szervezték, vagyis négy-öt kilométernyire épült egy-egy major. Ez felelt meg az ökör és lóvontatású igák sebességének. Ehhez igazodott az állattenyésztés is. A növénytermesztés szintén. Egy-egy major, vagy a gazdaságokban már egyegy üzemegység mindennel foglalkozott, sokféle növényt termelt és az összes állatfajtát tenyésztette. Ez az üzemszervezési forma megmaradt az állami gazdaságokban is. Csakhogy mi tíz év alatt a termelés, a mezőgazdasági munkák jelentős részét gépesítettük s a gépesített gazdaságban ez a szervezési forma már nem felel meg. A korszerű követelményeknek megfelelően új üzemet kell szerveznünk. Ez azt jelenti, hogy egy-egy központot 25—30 kilométernyi távolságra alakítunk ki, mert ez legjobban megfelel a gépi művelésnek, szállításnak és vontatásnak. A gépi művelés megköveteli a termelés tömörítését, specializálását is, mert csak így használhatjuk ki maximálisan a gépeket, ami egyrészt a termelékenység növekedését, másrészt a termelési költségek csökkenését eredményezi. Az új típusú növénytermesztésnek megfelelően koncentráljuk az állattenyésztést is. •— Mit jelent ez? — Azt, hogy például egy helyen csak teheneket tartunk, vagyis tejtermeléssel foglalkozunk. Ezen a helyen a tehéntartást a lehető legkorszerűbben rendezzük be, azaz gépesítünk, megépítjük a modern takarmányelőkészítőket és a tejfeldolgozó üzemet is. Úgyszintén a sertéstenyésztésben. Egyik helyen például tízezer hízót tartunk, a másik helyen az anyákat tartjuk és a malacokat neveljük. Ezek is, természetesen, gépesített üzemrészek lesznek. Az első ilyen tízezres sertéshizlalda Baráka pusztán már épül. Itt csak öt-hat ember dolgozik majd, s ezek tízezer sertést hizlalnak meg évente a legkorszerűbb módszerrel. — Hogyan szervezik meg az új, húszezer holdas gazdaságot? — A terv már kész — felette Váncsa elvtárs. — Három kerületet alakítunk ki. Egyik a felsőcikolai, másik a zichyújfalui, harmadik az, elzamajori. A további gazdálkodás lényege az iparszerű termelés. Vagyis: gazdaságunk a jövőben három főnövényt és még négy-öt más növényfélét termel. Az utóbbiakat kisebb területen. Egy-egy kerület csak két-három növény ter-meselésével foglalkozik. Legfontosabb növényünk a kukorca lesz. Kukoricát már ebben az évben is a szántóterület 40 százalékán termesztünk. További 25 százalékon búza terem. Ennek ,80 százaléka intenzív szovjet és olasz búzafajták. A szántóterület 19 százalékán termesztünk évelő pillangósokat, hogy az állatállomány szálas takarmányszükségletét biztosítsuk. A terület további 16 százalékán termelünk cukorrépát, magrépát és lent. A növénytermesztést, szaknyelven szólva, tömbösítjük. Ez azt jelenti, hogy például többszáz holdon egyvégtében ugyanaz a növény terem, így biztosíthatjuk az igazán nagyüzemi művelést. A gépek megkezdik a munkát a tömb egyik szélén s megállás nélkül haladnak a tömb másik széléig. Ez minden munkánál jelentős kapacitásnövekedést eredményez. Az új rendszernek megfelelően szervezzük meg a brigádokat is. Komplex brigádokat alakítunk, amelyek összedolgoznak. A brigádok saját szervezetükön belül végeznek el minden munkát a kapálástól a gépjavításig. — Külön kell szólnom az elzamajori kerületről. Ebben a kerületben, öt-hatezer holdon, már ebben az évben teljesen gépesítjük a növénytermesztést. Gyalogmunkás itt már nem lesz, csak gépek. A kerületben mindössze két növényt, kukoricát és búzát termesztünk. A kukoricatermesztésnél a vegyszeres ápolást alkalmazzuk. Itt a termelékenység már ebben az évben ugrásszerűen növekedik. Számításaink szerint egy mázsa kukorica megtermesztése egyetlen munkaórát vesz igénybe. Egy mázsa búza előállítása szintén. Hogy mit jelent az átszervezés, a korszerűsítés forintban kifejezve, arra csak egyetlen példát említek. A volt három gazdaság 7 millió 900 ezer forint tiszta nyereséget tervezett be. A nagy gazdaságban 3 100 000 fo■rinttal több, összesen 11 millió forint tiszta nyereséget biztosíthatunk. Ez az első esztendő terve, de ezt a tervet túl lehet és túl is kell teljesíteni. — Ha gépesítenek, mi lesz az emberekkel? — A munkáslétszám egyelőre nem csökken, de az összes munkát állandó dolgozókkal végezzük el, időszaki munkásokra már nem sokáig lesz szükségünk. — Mi történik a felszabaduló erővel, elsősorban a szakemberekkel? — Az egyesítés során öt szakember munkája szabadult fel. Ők termelőszövetkezetekbe mentek. A többi szakemberre szükségünk van, mert a korszerű termelés nem kevesebb, hanem több jól képzett szakembert követel. Gondolok itt a munkásokra is. Munkásaink nagy feladat előtt állnak. Rövid időn belül el kell sajátítaniuk a korszerű követelményeknek megfelelő tudást, nem elég az, amit eddig tanultak. Az iparszerű mezőgazdasági termelés azt is jelenti, hogy a dolgozók szakmunkásokká váljanak. Ez sürgős és fontos feladatunk. Soha nem tapasztalt tanulásnak kell elkezdődni a gazdaságban. Szendrei József a pusztaszabolcsi, az agárdi és a seregélyesi állami gazdaságokat (21.) Akkor nyitott be Ince Mihály meg Andris, meg Szilveszter. Egy fröccsre, mert, hogy víz lett a kertben. Békésen megitták... Mentek kifelé, hátul Andris, amikor a Pap gyerek, a Jancsi belekötött. Azt mondta: — Na te sült paraszt, jobb a szövetkezetben? — Andris Incééknek, akik nem hallották a megjegyzést, utánuk szólt: — Csak menjenek, majd én is megyek, s visszalépett. — Mi bajotok van velem... ? — Semmi... Csak a bolondnak jó itthon döglődni... — A másik Papp tódított. — Meg anyámasszonyként a lány szoknyáján ülni... — Fogjátok be a szátokat... — Csak lassabban a testtel, kisapám — ugrott fel a székről az idegen, s egyet lekevert. — Én kiabáltam, hogy legyen csend, legyen csend, legyen csend, de Andris nem hagyta magát, ellökte az idegent s aztán minden rája estek. Kiszaladtam az utcára, emberekért kiabáltam, s mire visszamentem, Andris ott feküdt vérben a földön, azok meg elmentek. Én nem tehetek semmiről András... Nem is fizettek azok a gazemberek. — Én nem tehetek semmiről... — Kadar még akkor ezt hajtogatta, amikor a mentők hordágyra tették Andrist, aki mellé a kocsiba beült az anyja. A mentőautó fényszórói éles csíkot hasítottak a sötétben. A vezető harmadik sebességre kapcsolt, amikor a kocsi előtt feltűnt egy lány. Felüvöltött a sziréna, de a lány csak nem tágított az útról. A vezető káromkodott, alig tudta kikerülni a karjait széttáró Pannit, mert ő maradt ott az út közepén, a sötétben. Ácsné és a férje csaknem egyidőben érkeztek haza. A konyhaajtó kulcs — amelynek, ha zár-_ van az ajtó, csaknem minden háznál az ajtótok fölött van a helye — a zárban volt. Úgy látszik valamelyik itthon van már, gondolta Ácsné, akinek nem tetszett, hogy a szürkület ellenére nincs odabent világosság. A konyhában villanyt gyújtott, s észrevette: nyitva van a szobaajtó, s a szobában zárva állnak a szekrények. Berohant, benyúlt a felső polc alá... A pénzt megtalálta... Azt nem lopták el. Hanem a Panni ruhái...? Azok egy része hiányzott, s nem volt meg a bőrönd sem a szekrény tetején. Egy székre ült, s meredt szemekkel nézte a látványt. — Elszökött... elszökött — döbbent tudatába a felismerés. Ész nélkül szaladt ki. A konyhaajtóban férjébe ütközött. — Jézus anyám, elszökött a Panni... — Tudom — válaszolta hidegen a férj. — Jaj megyek megkeresem... — Maradj, sehova sem mész — szólt rá erélyesen — szökött szolgának nem jár bér, szökött lányt nem keresnek. — De hogy mondhatsz ilyet — fogta könyörgőre a hangját Ácsné. — Ne légy ilyen kegyetlen. — Ne félj, nem ment ki a világból a drágalátásod. Ha megszökött, majd hazajön... — Szünetet tartott. — A Jóskáéknál van. Sémi baja nem lehet. Ne férj nem megy titokban férjhez sem. A fiatalokat én adom össze. Én vagyok a tanács elnöke, nem Kovács András. Felesége csak nézte, nézte férjét. Mit törődött ő a férjhezmenéssel. Hiszen most nem arról van szó. — Ha megtudom, hogy hazahívod, mind a kettőtök derekát letöröm. Megértetted... ? — S felesége jajgatva éppen olyan szélütötten fordult ki a szobéból mint egy jó órával ezelőtt a lánya. — Jaj nincs lányom, jaj nincs lányom... — Ne óbégass már, hagyd, hogy gondolkozzam... A faluban minden összekeveredett... A kocsisok sztrájkolnak, a kertészet tönkre megy, az embereknek nincs kitartásuk... De most kitöröm Kovács András nyakát. Reggel a sztrájkot minden esetre le kell törni. Majd én megmutatom, hogy itt vagyok. Kopogtak az ajtón. — Tessék... — A hivatalsegéd lépett be. — A Kovács Andrist megbicskázták a kocsmában. — Ki...? — Nem tudom... — Szóltak a rendőrnek...? — Szóltunk... — Majd elintézik... rájuk tar tozik. — Elmehetek? ■— El... — A hivatalsegéd kiment, s a tanácselnök is útra készülődött. Mielőtt kiment volna, gondolkozva megállt az ajtóban. — Menj el Jóskáékhoz.. . Nézd meg azt a lányt... Nehogy csináljon valamit. Én a Nyíresékhez megyek. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Szerda, IMI., február 1. A Székesfehérvári Szolgáltató Vállalat kertészeti dolgozóit a hideg idő sem akadályozza a faápolási munkákban. 63 pusztaszabolcsi parasztasszony 280 átlag munkaegysége A Pusztaszabolcsi Mező Imre Termelőszövetkezetben most tartották meg a zárszámadási közgyűlést. A kb. háromezer holdas termelőszövetkezetnek a múlt év volt az első éve a község termelőszövetkezeteinek egyesülése óta. Az első közös év a tervek szerint jól fizetett. Negyvennégy forint munkaegységet vettek fel pénteken és szombaton a szövetkezet tagjai. Jelentős részük van a jó eredményben a termelőszövetkezet asszonyainak is. Mint a zárszámadási közgyűlésen is külön kiemelték, a Mező Imre Tsz. hatvanhárom asszony és leány tagja kb. 17 700 munkaegységet szerzett. Átlag munkaegységük 280 volt. Legjobban dolgozott a növénytermelésben Friedrich Mária, akinek 406 és Gombóc Miklósné, akinek 318 munkaegysége volt. A baromfitenyésztésben dolgozó Váti Jánosné pedig 644 munkaegységet szerzett egy év alatt. Háromszáz feletti munkaegységgel huszonegy asszony és leány dolgozott. A pusztaszabolcsi Mező Imre Termelőszövetkezet szorgalmas asszonyait a járási nőtanács mosógéppel jutalmazta meg. Zeneiskolai félévzáró A Székesfehérvári Állami Zeneiskola február hó 3-án este fél 7 órakor, azintézet dísztermében tartja félévzáró növendékhangversenyét. Ez alkalommal tanszakok, az ének, a zongora, a hegedű, gordonka, fa és rézfúvó növendékek szerepeltetésével mutatják be az első félévben végzett munka eredményeit. Ezen a hangversenyen szerepel először a zeneiskola alsótagozatú növendékeiből alakított zenekar, amelynek pedagógiai célja, hogy a gyermekeket már kezdeti fokon a kollektív zenélésre, a társas muzsikálásra, kamarazenére, illetve zenekari gyakorlatra nevelje. A hangversenyen való részvétel díjtalan és azon nemcsak a zeneiskolások szülei és hozzátartozói, hanem zenebarátok és minden érdeklődő is megjelenhet