Fejér Megyei Hírlap, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-06 / 131. szám
6. oldal. Zsáktatja vasifiát a két egymásba tolható Vascsőből áll, amit a kívánt magasságban vasszöggel rögzíthetünk. A tulajdonképpeni kéktartó egy félkörben meghajlított cső, melyet egy hattyúnyak alakú kengyel közbeiktatásával hegesztünk, az egyenes cső fejett végéhez. A szerelt Csiptetővel rögzítjük. (Középső kép). Az alsó kép szemlélteti, hogyan lehet a zsáktartót a szállító talicskára felszerelni. Magát a zsáktartót az A-val jelölt háromszög alakú vaslemez tartja vízszintes helyzetben. ha nincs rá szükség, a vaslemez behajtásával a zsáktartó lebillen. A zsákot itt is bádogból készült csiptetővel erősítjük a kerethez. Előnye, hogy mentesíti a dolgozót a zsáktartástól és a talicskára emeléstől. Dr. Nagy Sándor A mezőgazdasági munka termelékenységét nemcsak a nagyfokú gépesítéssel fokozhatjuk, hanem a mindennapi egyszerű munkáknál alkalmazott újítással is. A termények szántóföldi, vagy magtári felszerelésénél, ha az Zsákolással történik, sokszor felesleges példány két dolgozót A zsák felakasztá (zsáktartót és lopása úgy történik, hogy sátét igénybevenni, annak belső szélét a Emezt as egyik egy hattyúnyak alakú könnyen elkészíthető kampó hátára húz- zsaktartóval pótolhatók, majd a félkörei. Ez — mint a fel- alakú csőn kifeszítő- képen is látható jük és a két végére FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kedd, 1961. június 6. Az első járási termelőszövetkezeti híradó A sztálinvárosi járási pártbizottság és a járási tanács közösen termelőszövetkezeti híradót adott ki, amelyben rajzokkal illusztrált cikkekben és írásokban a járás termelőszövetkezeteinek munkáját és dolgozóinak életét tükrözi. Az előszóban Pillók János, az MSZMP sztálinvárosi pártbizottságának titkára hangsúlyozza, hogy a híradóval segítséget kívánnak nyújtani a tsz-ek politikai és gazdasági munkája színvonalának emelésében, s el akarják terjeszteni az egyes termelőszövetkezetekben jól bevált módszereket. Az első járási termelőszövetkezeti híradó többek között az árutermelés és áruértékesítés jelentőségéről, a baromfitenyésztés fejlesztési terveiről, a réckeresztúri termelőszövetkezet helyes munkaszervezéséről, a perkátai égercsi határszemlék tapasztalatairól, a járás tszfiataljainak versenymozgalmáról, a tömegszervezetek munkájáról és kezdeményezéseiről, valamint a járási kulturális seregszemléről ad beszámolót. Az első járási Tsz híradót a szövetkezetekben érdeklődéssel fogadták. Csapatgyűlés a jubileumi ünnepen Május hó 38-án, — vasárnap délelőtt csapatgyűlést tartottak a szabadbattyáni úttörők — az úttörő szervezet 15 éves fennállásának tiszteletére. A csapatgyűlésen részt vett a járási úttörő elnökség két képviselője. Megnyitó beszédében a csapatvezető köszöntötte a pajtásokat. Egyik nyolcadika a fiú-pajtás megemlékezett a tizenöt év alatt elért eredményekről. Buzdította a pajtásokat, hogy Jurij Alekszejevics Gagarin példájával haladjanak előre. Utána a vezetőség kiosztotta a járási jubileumi selejtező versenyen kapott — névre szóló — hat oklevelet. A nyomolvasásban jó eredményt elért pajtásoknak kiosztották a „jubileumi év’* nyomolvasói jelvényét. Három pajtás — kiemelkedő úttörő munkájáért — ezen a gyűlésen kapott kitüntetést. A nyolcadikos úttörőket átadták a Kisz-nek. Az eskütétel után megkapták az alapszervezet titkárától a KISZ tagsági könyvet Polgár Dávid Vitto. Szabadbattyán Szép a határ — jó termés ígérkezik Hantoson Hantoson iparkodnak kihasználni az időt. Nem régen történt, hogy Nagy István, a Vörösmarty Tsz elnöke reggel ötre jött be. Már 10—12-en voltak az iroda körül, másnap fél ötre jött, megint tizenkettediknek érkezett. A harmadik nap hajnali 4 re ment. A kép most sem változott. ■— Nem is lehet másként dologidőben, igaz-e Mwi — fordul a párttitkárhoz, Szalai Józsefhez Szőllősi Mihály bácsi, az egyik brigádvezető. Aztán rám néz és azt mondja: — Ha várna egy kicsit, hoznék ez pr cukorrépát, vigye el a fehérvári Szabad Élet Tsz-be. — Aztán minek? Huncutkodva szemembe kacsint: — Mintának! — Dicsekszik Mihály bácsi — figyelmezteti valaki. — És ha dicsekednék — vág vissza —, van mivel. Huszonnégy vagon lucerna kazalban van, vörösheréből is vagy 40 vagonnal számítunk. Sajnos, nem tudnak a gépek odamenni és az embereket is gyakran kikergeti az eső. — Hát a kapálásról tud-e valami jót? — Ha meghallgat — válaszol és már mondja is. — Négy hold és 300 négyszögöl kukorica és 965 négyszögöl cukorrépa jutott egy növénytermesztőre. Úgy döntöttünk, hogy az állattenyésztésben és az irodán dolgozók is kapjanak egy hold kukoricát és 350 négyszögöl cukorrépát. Ki is mértük mindenkinek. — Az elnöknek is ennyi jutott — jegyzi meg valaki azok közül, akik a Zetor mellett állnak. Ismerhetik már a választ, mert mosolyra rándul az arcuk. ■— Nem! — hangzik határozottan. Az elnöknek 450 ölet kanyarítottam répából. Mosolyognak a körülállók. A 69 éves Zab János bácsinak megmegmozdul a bajusza. 1951 óta tsz-tag, most már a nyugdíjazást várja. No nem tétlenül, mert 50 borjút gondoz. Közben megered az eső. Az irodába szorulnak. Ott folytatódik a beszélgetés. Mi más is lehetne napirenden, mint a kapálás. A párttitkár viszi a szót. — Még a tavasz elején megtárgyaltuk taggyűlésen, hogy kiosztjuk a területet. — A tőszám-növelést is megbeszéltük. — Ezt a tsz-elnök teszi hozzá. Huszonketten párttagok a 193 tsz-tag közül. Nem sok így számban, de a taggyűlésre hívnak pártonkívülieket is. Elmondják terveiket a brigádokban, munkacsapatokban. Megvitatják elképzeléseiket a tsz vezetőségével és az új agrotechnika alkalmazására segítségül hívják a KISZ-fiatalokat. Koncz István és Babák Anna 9—9 tagú munkacsapata 30 holdat művel. Húsz-huszonöt centire hagyják a kukoricát, 30 mázsás termést akarnak elérni. Korábban nehezen ment a tőszám-növelés, a tavalyi esztendő azonban megdönthetetlenné tette érveinket. Négyzetes volt a kukorica, 16 mázsás az átlagtermés, míg előbb csak 12 mázsa volt — mondja az elnök. — Az idén már a tagság több- sége 30—35 centire hagyja a kukoricát —, de ezt már Szalai József, a párttitkár mondja. Valaki közbeszól és megemlíti, hogy a répát kellene példának használni, hiszen a kukoricakapálással június 3-án még az elején voltak, mert csak azon a héten kezdték, ugyanis későn kelt. — Elmaradás azért nincs —, szól ismét a párttitkár, mert amint lehetett, hozzáláttunk a munkához. Ha jó idő lesz e héten — értsd június 3—10-ig —, végzünk. E héten akarják befejezni az első kapálást, úgy hogy a második kapálás ugyancsak az aratás ideje táján lesz. Kilencven növénytermesztő van a tsz-ben, most 150-en is dolgoznak és ha még növelik a családtagok számát, akkor e feladattal is meg tudnak birkózni. A határ szép, jó termés ígérkezik. Az állatállomány is örvendetesen fejlődik. Mint Horváth János állattenyésztési brigádvezető elmondotta, 360-as a szarvasmarha állomány, ebből 122 a tehén, 39 meg élőhasú üsző. Anyakoca 120 van, az össz sertésállomány meg 1020 darab 344 hízott sertést már elszállítottak, 150 most hízik. Év végéig 829-et adnak át a felvásárló szervnek. Bányász Béla Lesz-e, és hogyan ? — A perkátai törpevízmű sorsa — Április hónapban a KÖJÁL adatai szerint harminc dizentériás megbetegedés történt a községben és csak az orvosi gondoskodásnak köszönhették, hogy nem kellett keresztet tenni a nevek után. 1958-ban felmerült a terv, hogy törpevízművet kap Perkáta, de a megyei tanács év végén arra kényszerült, hogy terv és kijelölt vállalat híján „átmentse” a törlésre érett összeget. Azután a termelőszövetkezeti fejlesztés programja szabott gátat az ilyen beruházásoknak. A perkátaiak — mondjuk meg őszintén — a sült galambra, azaz az állami támogatásra vártak. Ha eszükbe is jutott a vezetőknek, hogy fehérvárcsurgó és más községek példájára önkéntes társulási alapon viszonylag igen kis áldozat árán meg lehetne szüntetni a gyermekeik és saját egészségük ősi ellenségét, a fertőzött kutakat, ez sok ember részéről talált ellenállásra. Még mindig akadnak olyanok, akik úgy vélekednek : Hátha az én búzámat nem veri el a jég! Vagy magyarul: Miért éppen én kapjak tifuszt, vagy a gyerekem paralizist? A nagyapám sem látott törpevízművet, mégis megélt! Nos ez a szemlélet lassan a múltté lesz. Mind többen rik fel a községben, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan. Áprilisban kettő kivételével a község összes közkútjait lezáratta a járási közegészségügyi felügyelő, mert coli baktériumot, a dizentéria kórokozóját mutatta ki a vizsgálat azokban a kutakban, ahonnan a lakosság jelentős része ivóvíz szükségletét fedezte. A helyzetet súlyosbítja az is.., hogy nagyon sok házikút vize is fertőzött és nem egy helyen innen nyerik a háztartás vezetéséhez nélkülözhetetlen vizet. Május 31-én ült össze a tanács végrehajtó bizottsága, amely elhatározta, hogy a legközelebbi tanácsülésig felkutatja a tervelőzményt magában foglaló iratokat, megvizsgálja a vízgazdálkodás javítását célzó lehetőségeket és önálló napirendi pontként terjeszti javaslatát a tanácsülés elé. Bízik abban, hogy Perkáta lakossága megérti: nem várhat mindent az államtól, amelytől eddig csak kapott a község, hanem magának is áldozatot kell vállalnia a saját egészségügyi helyzetét javító berendezések életrehívásánál. Elgondolásuk szerint a község 1962 évi községfejlesztési alapját fordítanák egy mélyfúrású kút létesítésére, létrehoznák a törpevízmű társulást és ez öt vagy többéves kölcsönt venne fel a Magyar Nemzeti Banktól, amelyből kis amortizációs terhek mellett gyorsan felépülne végre Perkáta vízműve. Kadácsi Tamás, a Megyei Tanács vízügyi előadója a napokban utazik Perkátára, hogy megbeszélést folytasson a helyi tanács vezetőivel. Tőle tudjuk, hogy az előmunkálatok dokumentációja és a mélyfúrású kút terve rendelkezésre áll, amely jelentősen csökkenti a tervezés költségeit. A Megyei Tanács készséggel nyújt segítséget a tervezéshez és még az idén sor kerülhet a Kivitelező Vállalat kitöréséhez, hogy a munkálatok 1962-ban akadály nélkül megindulhassanak. Lehrner Lóránt doktor, a KÖJÁL igazgató főorvosa is csak fejcsóválva beszélhet Perkáta egészségügyi helyzetéről, amelyet egycsapásra megváltoztatna a törpevízmű létesítése. — Ez év áprilisában harminc fölött volt a vérhasmegbetegedések száma — mondja — A kutak — mivel magasan van a talajvíz — külső szennyeződés veszélyének vannak kitéve és ez az egész községre vonatkozik. A lakosság saját vödrét használja és ez különös jelentőséget kap a járványok terjesztésében. A kutakba szerves összetételű szenynyeződés kerül, s a nitrogént tartalmazó vegyületeket a fertőzéssel együttjáró baktériumok nitritekké alakítják át, ez pedig methenoglobinaemiét okozva, súlyosan veszélyezteti elsősorban a csecsemők egészségét, sőt életét. A szennyeződések beszivárgása lehetőséget teremt mindennemű fertőzés számára a gyermekbénulástól a tífuszig.... Induljon el hát Perkátán a társadalmi mozgalom, amely véget vet ennek a veszélynek. Világosítsák fel a tanács tagjai a lakosságot arról, hogy nem nagy áldozattal, az önkéntes törpevízmű társulat megalakításával megszüntetik ezt a súlyos egészségügyi hiányosságot, ehhez pedig megad minden lehető segítséget a megyei tanács. Bartha Tibor GYANÚS EMBEREK (Monológ) Kérem, én az üzemben vezetőségi tag Vagyok s roppant igazságos. Nem én mondom, mások mondják, hogy igazságomért holttesteken is keresztül mennék. S az a pimasztós tegnap azt merészelte a szemembe mondani, hogy haszonleső hazug vagyok. S miért? Jött hozzánk egy újságíró. Beszélgettünk az irodában, felsorolom neki nagyszerű eredményeinket, amikor belép Sós a présházból. Még be sem csukta maga mögött az ajtót, elkezd kiabálni, veri az asztalt, hogy azonnal menjek ki a műhelybe, nézzem meg a gépét, azon nem lehet dolgozni, rossz a biztosító berendezés! Mondom neki, csendesebben, Sós elvtárs, nem vagyok süket, mindjárt megnézem. Erre becsapta az ajtót s elment. Nemsokára az újságíró is elment, azt mondta, még szót vált a pártszervezet titkárával is a nagyszerű eredményekről. Nem tudom, de nekem az az újságíró gyanús volt, mert azt kérdezte, hányszor panaszkodott már Sós a biztosítóberendezésre? Azt mondtam: egy- , szer, de nyomban meg is csinálnáltattam. Sejtettem én, hogy az újságíró valamiben spekulál. Mondok, megeszem a tízórait, aztán megtartom a szemlét. Megyek a présházba s látom — uramisten — ott az újságíró a párttitkárral. Sós meg ott hadonász előttük. Azt magyarázta, hogy már egy féléve könyörög, naponta a nyakamra jár, de a fülemet sem mozdítom. Az újságíró meg — úgy láttam — felült Sós fecsegésének, mert meg sem látott, úgy elment. Mondtam aztán Sósnak: — Te Laci, mire jó az ilyen beszéd... méghozzá újságíró előtt. Nem lehetett volna ezt magunk közt elintézni... Most aztán mele- ■ günk lesz — az újságíró alánk fut... Sós egy pimasz alak, azt vála- szólta, hogy ő alá bezzeg nem, mert nem az ő hibája, hogy a biztosító rossz. Régóta rimánkodik már... és hogy most jókor jött az újságíró, — pedig az igaz- ság az, hogy rosszkor jött — leg- f alább látja, meg hogy hazudtam az újságírónak, amikor azt mondtam, hogy a biztosítót megcsináltattam és jó. Mert az nem jó. Mondtam aztán neki — Te szépmívű marha, azt én is tudom, de hát csak nem vagyok bolond, hogy megmondjam az igazat, hisz az újságíró világgá kürtölné... Sós erre dühbe jött, s azt mondta: kikéri magának, ő nem marha, akkor lenne az, ha úgy csinálna, mint én. De ő az ilyen disznóságokat nem tűri tovább. Nos, ez még semmi, ez a Sós egy talpnyaló fráter — és még fenyegetőzni mer, hogy elmondta az újságírónak Dobó esetét is. Nem tudom, de nekem ez a Sós nagyon gyanús, mindenbe beleüti az orrát. Pedig a Dobóval is csak jót tettem. Ott dolgozott a sajtológépen. Megyek egyszer s megszólít a gyerek : — Miska bácsi! — Mi baj te...? — Semmi — mondta nevetve —, csak arra gondoltam, nem lehetne-e ezt a szerszámot megcsinálni úgy, hogy egyszerre két műveletet elvégezzen?... — Nem olyan egyszerű az, te gyerek! De a kölyök bizonyítgatta, hogy egyszerű. Gondoltam, jó lesz, ha óvatos leszek, nem mondhatom a gyereknek, hogy hát nagyon is egyszerű, adja be újítási javas