Fejér Megyei Hírlap, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-28 / 280. szám

ni.120 Perkáta, 1961. november Ha Perkáta város lenne, azt mondanák rá, nagymúltú, patinás város. De mivel csak falu — így bizony a nagy múltból csak „régi” lett, a patina pedig roskatagságra változott. Mert mi tagadás, a község „történelmi” része szinte gyűjteménye mindannak, ami a magyar falut évszázadokig jellemezte: rendezetlen, girbe-görbe utak, öreg, egészségtelen házak, nyáron por, ősszel sár. A Deák utca, az Árpád utca olyan ma is, hogy az ember könnyen nézné egy a múltban játszódó film díszleteinek, ha nem tudná, emberek élnek a fedelek alatt, emberek mai gondokkal, mai örömökkel, egyre jobban szétfeszítve az élet régi kereteit. Egy újságcikk keretében nehéz lenne a régit feszegető új élet egészét bemutatni. Csak mozaikot nyújtunk át, mozaikot, fényesebb és homályosabb kövekből: így élnek, ilyen gondokkal, örömökkel Perkátán 1961. novemberében. Egyszerű szavak Nagyon egyszerűen, minden küld- pótolni igyekezett, ezért több Állat nönvég nélkülelintette ki egyik reg- értékesítését Irányozta elő. A tervennél Pákái Imre tsjelnsik: felüli kettőszázötven sertés előterem. Végeztünk a vetéssel, tése nem tréfa dolog. A sertéste-Eszembejutott egy másik, ugyan nyésztésben dolgozókat, mint Hamilyen egyszerű bejelentése, ami az berger Gyulát, Puchs Józsefet, Sztóegyik párttaggyűlésén hangzott el, pa Mihályt és másokat dicséri a terv Tóth József párttizttár részéről. teljesítése. Gondolnak a jövőre is. A Magyar Kínai Barátság Tsza már növekszik a jövő évi hízó alaptervezettnél kettőszázötvennel több anyag, saját tenyésztésből. A sertésesertést ad át az állami felvásárlásokon kívül hízott marhából 296 helyett nak 329 darabot, 88 mázsa baromfi helyett i. . 140 mázsát adnak át ebben az évben, de A mostani hidegebb napokon sincs mennyi minden van mögöttük. m . téli szünet feje. Teljes erővel A Magyar-Kínai Barátság Tsz nem vágni kell a kukoricaszárt, ne maregen nőtt nagyra, több kisebb tsz radjon kint a határ ..díszéül”. Első egyesüléséből. Ki kellett alakítani a tagság szorgalma, de a munkából a közös munkaszervezetet, az ember a község tömegszervezetei is résztek között végzett meggyőző mun vállaltak. Rajtuk is múlik a minél kával le kellett győzni a kicsinyes- előbbi befejezés, hogy azután csak a véget, ragaszkodást a régi formák- mélyszántást végző traktorosok uraihoz. Még az idei évben sem volt kódjának a széles perkátai határban,, teljesen akadálytalan a munka. A Az egyszerű szavak ideje azután nyári vihar- és vízkár, a rendkívüli sem múlik el. Az emberek igazi szárazság igazán próbára tette a tsz kívánják. Beszélgetni, vitatkozni egytagságát. Ősszel pedig új próba korszerűnek látszó dolgokon, de az ész vetkezett, vetni kellett, ehhez pe- mellé odahelyezve a szivet is. Nagy dig le kellett győzni a kőkemény ta- feladat vár a vezetőség újjáválasztásait. A traktorosok megtettek min- saval megerősödött tsz-pártszervekre, den tőlük telhetőt. Idős és ifjabb Minden lehetőséget ki kell használni Fábián László — apa és fia — pél- a tsz-tagok tudatformálására. Azt kell hámutatóan, egymást váltva, szinte szem előtt tartani, hogy a ma még éjjel-nappal dolgoztak. Kapott segít- csak a ,,mennyit fizettek?” után véget a tsz a járási szervek kezde- érdeklődő emberekből lesznek helményezésére. A szomszédos gépálló- nap, holnapután az olyanok, akik mások erőgéppel, traktorokkal álltak majd teljes szívvel küzdenek a kőcsatasorba a vezetésért és így egyik zös boldogulásért, napon elhangozhatott a néhány szó: Szükségesek az egyszerű, igaz gzavégeztünk a vetéssel vak. Ügy és csak ügy, a valóságot A tsz vezetősége a növénytermesz nem szépítve és nem feketítve halad télben keletkezett kieséseket időben előre a tsz, a tagság élete. Mi lesz vele ? Az iskolát szépen kitatarozták az idei évben. 174 ezer forintot költött rá az állam. Persze az új külső egyáltalán nem tudja eltakarni azt a sok nehézséget, amivel az iskola küszködik a nagy tanulólétszám elhelyezése miatt. A hajdani kastély sok helyisége egyáltalán nem nevezhető tanteremnek. Akad olyan „tanterem” is, amelyből három másik osztály nyílik. Nehéz a községben élő pedagógusok lakáshelyzete is. Ugyanakkor az iskola épülete mellett a hajdani kastély egyik hatalmas épülete romlik, egyre romlik. Néhány évvel ezelőtt még a födémei is megvoltak, ma már csak a falak állnak. Hogy meddig? Még meg lehetne menteni — habár évekkel ezelőtt kellett volna — de a tanács szerint a Műemlékvédelmi Hivatal nem engedélyez saját hatáskörű munkát. Így aztán áll és vár az épület. A falakhoz ólakat ragasztani, néhány romantikus kedvű fiatalnak a még álló részeit megmászni — most csak erre jó. Vagy talán olyan gazdagok vagyunk, hogy hagyhatjuk tovább így, ahogy van? Nem hiszem. Gyerekek Halasi néni 86 esztendős, de ő is volt fiatal. Igaz — ahogy mondja, ő egészen másképpen élt, mint az unokái. — Mikor ekkora voltam, már dolgoztam. Ők meg még iskolába járhatnak. Én ia szerettem volna. De nekem nem volt ennyi mindenben részem. Az egyik Unoka, Halasi Gyuszi és vele együtt sok-sok pajtása másképpen él. Vidám élet bontogatja szárnyát az úttörőcsapatban. Bargyinka Éva és Bukovszki Rozália úttörővezetők irányításával egyre erőteljesebbé válik az úttörőmunka. Minden pajtás számára emlékezetes — az igaz, esővel végződő — akadályverseny. Izgalmas, telek utáni tájékozódás, elrejtett levelek, üzenetekkel — megdobogtatta a gyerekszíveket. A résztvevő néhány nevelő sem felejti el kipirult arcukat — és nagyszerű önfegyelmüket, vidám dalukat Nagyon serénykedtek a hulladékgyűjtésben is. A hulladékátvételi napló a megmondhatója, hányszor nyikorgatták talicskájukat egy-egy zsák papírral, vagy rosszfazékkal, vasakkal a pajtások. Csobánczi Piroskát és a Pillangó-őre tagjait, a Nefelejts-őreöt Kusler Erzsivel, a „mókusokat” Siba Kati parancsnokságával nem egyszer láthatták a hulladékévejtő helyre igyekezni. Szorgalmasan gyűjtött Major Laci, Csobánca Ágnes is. A hulladékgyűjtés eddigi eredménye 21 mázsa különböző anyag , és a hatodikos rajnak az a joga, hogy ők rendezhetik meg elsőnek klubdélutánjukat. (Ez volt a gyűjtési verseny első díja.) a pajtások az iskolai munk javításából is részt vállaltak. Segítik egymást a tanulásban és igyekeznek osztályuk magatartását is javítani. Az ,,Előre” ifjúsági termelőszövetkezet tagjai is szorgalmasan dolgoztak. Most, a betakarítás után már a zárszámadásra készülődnek. A harminc tag szorgalmasan részt vett a különböző munkákban. A kukoricatörés idején néhány szülő is segített. Tercsákné nagyon őszintén mondta akkor, hogy bizony hozzá kell szoktatni gyerekeinket a munkához. Erre jó kezdeményezés az Ifjúsági Tsz, ahol akár a felnőttek, terv szerint, saját hasznukra tevékenykedhetnek. Most a zárszámadás közeledtével megállapították, hogy a gyenge termés ellenére is ezer forintot helyeznek el a közös alapba, ezerötszáz forintot pedig, mint ,,kulturális alapot” majd kirándulásra fordítanak, örülnek az eredményeknek mindnyájan, jó érzés a legszorgalmasabbaknak — mint Kraczmajer Júliának, Horváth Józsinak, Palló Lacinak, Szigeti Józsinak, Kasza Jancsinak — hogy az ő kezük munkája ott van a szép sikerben. A jövő évi terv szerint már vetésforgót alakítanak ki. Segít ebben a Magyar Kínai Barátság Tsz vezetősége szaktancsokkal, de ha szükséges, fogatos munkával, fuvarral is. Az Ifjúsági Tsz tagjainak, a vidám és dolgos perkátai gyermekeknek bizony más az élete, mint Halasi nénié. Talán néha az is eszébe jut, jó lenne újra, ma gyermeknek lenni. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Türelmetlenség Sztupa Mihály tsz-tag még a múlt években takaros kis házat épített a Rózsa Ferenc utcában. Az épület elé gyümölcsfákat ültetett, az ablak elé kis kertet kerített. Bent a házban feltűnik a villanykapcsoló is a falon, de a lámpák helye üres. A fényt csak a konyhaszekrényre helyezett petróleumlámpa szolgáltatja. Annak fényével tanul a hetedikes Ilonka és a kisebbik is. — Kellene már nagyon a villany — ez az egész család legnagyobb óhaja. Ugyanezt mondja Németh János is, az egyik szomszéd. — Már ásnánk is az oszlopok helyét, csak mondanák — hova kell — őszintén szólva, ő még egy kicsit cifrázta is a mondókáját. Türelmetlen, hiszen valóban úgy tűnik, már lehetne villany a Rózsa utcában, de mégsincs, valamilyen okból kifolyólag. — Azt hallottuk, hogy a vállalat nem akar belemenni abba, hogy társadalmi munkában ássuk ki a gödröket, mert azt saját embereivel akarják csinálni. De mondja elvtárs, ha magának egy emberre van szüksége, felfogad-e kettőt? Hát igen, én sem adnám ki feleslegesen a pénzemet. A beton-villanyoszlopok ott hevernek az utcában, de az emberek már türelmetlenek. Türelmetlenségük pedig legyen csak még mindig. De úgy, hogy a „mit kapok” mellé, — mint Németh János is — odateszik a „mit adok” kifejezést is. Akik a betűt szeretik A könyvtárban egyik napszakban sincs holtszezon. Déltől estig a látogatók szinte egymásnak adják a kilincset. — János bácsi, megvan a Szív szavára? — kérdi ifj. Rácz István Havrika János könyvtárostól. A kért könyv nincs éppen bent, de akad más kedvére Való. Két elég izgalmasnak látszó könyvet, választ és helyet foglal az egyik asztalnál. Nem ő az egyedüli, aki ott tölti olvasással az idejét. A helybenolvasók naplója szerint a legutóbbi napokban Mihók Lajos, Jánóczki Ferenc, Siba István, Scheffer Mária, Vörös Györgyi, Gelencsér Erzsébet, és még jónéhányan mások is olvasták a könyvtár napilapjait és folyóiratait. — Tizenkilenc féle lap jár a könyvtárnak büszkélkedik Havrilla János. A változatos olvasnivaló sok fiattait vonz, Farkas István, Farkas János, Lányi István, Somogyi Imre éppen ott ülnek az asztalnál. — Jól érezzük magunkat, — mondják. A könyvtárnak az idősebb korosztályból is kerülnek ki állandó látogatói. Vadász Andrásné a György Gyula utcából Móricz, Jókai könyveket kölcsönöz. Az egyik legrégibb olvasó, Daróczi Lászlóné tsz-tag, Hidas Antal és Thury Zsuzsa kötetét olvassa.. Szeretnek olvasni a puszták lakói is. Parragpusztáról Hideg Ferenc jár be rendszeresen Mélyvölgyben a Tieger Istvánná vezetésével működő letéti könyvtárból októberben #9 könyvet vettek ki az olvasók. Több fényt! Az iskola ablakai este is vitág kezdeti szervezési hibák után a gosak, már-már jó útra lendülő tsz— Három műszakban akta- akadémia is sok hasznos ismeretünk, reggeltől késő estig — jegytét ad. Megindul a mezőgazdazi meg Bokor Gyula, az iskolasági technikum első évfolyama, igazgatója, kihelyezett osztályként. Az utolsó műszak este 10 óra Túl fényes lenne a kép, ha a felé ér véget. Nehéz már olyan kultúrházról is nem ejtenénk nékol a tanulás és a tanítás egyahány szót. Igazgatója, Felker Béránt, de a — nem éppen mai — ja így beszél erről: „gyerekek . Két fiatal tsz-tag, He- — a nyáron népgazdasági ergedüs József és Németh István bekből gabona raktározására vetmeg éppen hat kilométerről, Par- igénybe az épületet. Viszont ragpusztáról jár be minden este a szerződésbe nem foglalták bele, a hetedik osztályba, érzik, kell hogy a használó megfelelően kia tudás, takarítja a helyiségeket, így most A tanulás fontosságát jól fel- csak kisepert és nem kitataroismerte a község MSZMP szerzett kultúrhoz várja a látogatóvezető is,, amikor határozatot dokázzott arról, hogy a negyven éven Amúg gondolkozni kellene, aluli párttagoknak kötelességévé vajon a község középpontjába teszi az általános iskolai tanul- nem jobban valamenete a könyv,manyok elvégzését. (El kell montás és a művelődésház, mint a dani, nem minden párttag érzi két ott üzemelő kocsma (az egyik kötelezőnek a határozat teljesítő- ugyan falatozó)? Sokkal szebb volna, ha a községbe érkező ven- A községben nem ez az egye- eléget inkább a kultúrház fedülművelődési lehetőség. A gadné és csak azután az italbolt. Akik az ellátásról gondoskodnak Viczkóné most végzett, Nagy Istvánná, Hóman Istvánná, Parlicsek Ilona Közgazdasági Technikumba jár — mondja a földművesszövetkezet vezetője. Sokan tanulnak, sokan vesznek részt a továbbképzésiben a 37 dolgozó közül. A kulturált, a még szakszerűbb munka érdekében teszik ezt a dolgozóink. A község lakosságának a jó udvarias, kulturált kiszolgálása, ellátása a szövetkezet elsőrendű célja. Erre törekszenek Krizsán Gyula , Szemők Sándor és a többi eladó, fiókvezető egyaránt. A minden téren emelkedő forgalom megköveteli a további fejlesztést. Tervek vannak, de megvalósításukat a helyiséghiány erősen korlátozza. Pedig jó lenne, ha minden üzletre az lenne jellemző, mint a cukrászdára: modern berendezés, tisztaság, jó kiszolgálás. Balatoni Mihály és Balatoniné igazán mindent megtesz az igények kielégítésére — mostanában például a tejszínhabos — gesztenyepüré ellátás zavartalanságáról gondoskodnak a gyerekek nagy örömére. (Perkátán is vannak nagymamák . . .) AZ ELNÖK Paksi Imre tsz-elnöknek, mert az egyik tag számonkérte tőlem, hogy éppen róla nem írtam még, pedig ... A hegyre mindig hajlott háttal ballag. Valami van a szemében egy-egy kutya utána mozdul, mi szemhatárig összefogja nehézkesen lép át a tócsán, az összeillő földeket, s a gesztenyefánál balra fordul. S a hullámzó tengeri sorokba Friss földszag jön a faluba, egy-egy sort vet a jövőből mikor a tarlókat szántják, m. vaskapocsként összerója hajnalban látják arra járni: a földeket és a szíveket gyújtózkodó barna barázdák. Szikrát vet a múltba, nyomorba Láttam száz panasszal ostromolva egymásba tesz kérges kezeket, százegyediket hallgatni végig az elsuhogó hónapok fölött nyugodtan, csak hajában már átnyúlnak kemény kezei sok panasz nyoma fehérük, mint nagy, barna, falusi rögök. Láttam, amint az emberek amikből a bársony tavaszra kívánságot kérésbre hoznak. zengőn kiszökken a kalász , kocsit küld a betegeknek merre illatokból súlyos innivalót az aratóknak. csintalan szellő kacarász. Láttam, amíg mindent meghallgat fis én, sovány városi diák kapaszkodik az asztalon néha megingó hittel állok fáradtan, s mert a homlokán ahol slágerek a melódiák, a ráncokba már a fájdalom. Ront a város és rontanak mások. . . Láttam későn az Irodában úgy nyúlok kezei után a mint tanulás közben evett, mintha a földbe markolnék bele, falusi módba, megfontoltan a falumba, az épülő Újba egy kis töpörtyűt és kenyeret, ahol ér a mezők friss szele. ... . „ Kezével az érdes ujjakon A* , Láttam a könyvre hajolni későn, a megújuló föM vr’.-m kezet akár egy szorgalmas diák. a,mi életet érlel „ . a mint nekem az éjszakában és nagyon szerelem az életet, szétbogozta a kémiát. Tö meg hajlottan ballag a hegyre, Vagy filozófiát magyarázott egy-egy kutya nyomába mordul, stoppolt könyökű kabátban, nehézkesen lép át a tócsán, s a Jelestől, amit hazahoztam s a gesztenyefánál balra fordul, - s talán boldogabb volt nálam. Baráth Miklós ( P Panaszok a pusztáról arra g pusztán nincs bolt. Sóért, gyufáért, élesztőért, cigarettáért hat , kilométert leéli gyalogolni. Egy párt. . . taggyűlésen hangzott el az a kéréss létesítsenek valamilyen boltot otti , ha másiképpen nem, bizóhiányi alapon. (Idáig azonban még senki sem sietett a segítségükre.) Nincs postajáratuk, pedig nagyon várják ők is ■ a leveleket és talán még jobban a napi sajtót, Így azonban csak akkor jutnak az általuk előfizetett újsághoz, ha valaki bekerül a faluba , és kiviszi, többnapos késéssel. Nincs a pusztai iskolában betöltve a második tanítói állás. Rédl Károly nevelő egyedül küszködik nyolc osztállyal. A parlagpusztaiak után szót emelek tizenhárom mélyvölgyi iskolás gyerek ügyében. Esőben, sárban, nagy nehézségek árán gyalogolnak be a községi iskolába, 4—5 kilométerről. Ha azt akarjuk, hogy el tudják ők is végezni a nyolc osztályt és ne ötödikből, hatodikból maradjanak ki, akkor meg kell oldani a beszállításukat. (Perkátánál kisebb községekben is megoldottak már ilyent!) Csak emberség, akarat, a gyerekek iránti felelősségérzés kel hozzá. Vincze István Kedd, 1961. november 28.