Fejér Megyei Hírlap, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
C. »Mal. Az ifjúsági szövetkezetek szerepe a közösségi nevelés szolgálatában Az ifjúsági szövetkezeti mozgalom szervezettebb formában csak 1958 őszén indult meg, és alig három év alatt az ifjúsági szövetkezetek száma országosan elérte a nyolcszázat. Megyénkben jelenleg 38 ifjúsági szövetkezet működik 1503 taggal 84 hold földterületen. Baromfi, nyúl és egyéb állatállományuk 1974. Legnagyobb közöttük a dégi ifjúsági szövetkezet, mely már úgy dolgozik, mint egy jól működő „felnőtt” termelőszövetkezet. Az 1961 gazdasági évben elért munkaegységük meghaladja az 50 forintot. Az ifjúsági szövetkezeteknek nem fő céljuk, hogy a tanulófiatalok szabadidejét lekössük, hanem, hogy a fiatalság oktatásával és nevelésével kapcsolatos országos célkitűzések megvalósítását az ifjúsági szövetkezetekben végzett munkával elősegítsük. A növénytermesztésnél a tagok az elméleti oktatás mellett a gyakorlatban is megismerik az ifjúsági szövetkezetben termesztett növények korszerű termesztési eljárásait. A kisállattenyésztő ifjúsági szövetkezetekben hasonlóképpen megtanulják az elmélet mellett a szükséges gyakorlati ismeretanyagot is. A közös munka, a közös célokért való együttes munka az ifjúsági szövetkezet tagjai között helyes kapcsolatokat alakít ki, melyek nagyban elősegítik a közösségi nevelés szolgálatát. A szövetkezeti termelőmunka sok alkalmat szolgáltat arra, hogy a tanulókban segítsük kialakítani a materialista világnézet alapjait, illetve, hogy az erről szerzett ismereteiket gyakorlatilag alátámasszuk. A mezőgazdasági jellegű tevékenység kiválóan alkalmas földünk és a rajta kialakult élet anyagi voltának bizonyítására is, így a tanulók látják, hogy a termelés folyamatában az emberi munka arra irányul, hogy a termeléshez szükséges feltételeket maximálisan biztosíthassuk. Az ifjúsági szövetkezetekben végzett termelőmunka a szocialista mezőgazdaság jelentőségének, a termelőszövetkezeti élet fölényének megismertetésére is sok lehetőséget nyújt. Megismerik és megszeretik a tagok a szövetkezeti életet, a szövetkezet működésének szabályait, és így felkészülten lépnek majd ki az életbe, felnőtt korukban öntudatos termelőszövetkezeti tagok lesznek. A különböző munkákban igen jó lehetőséget nyerünk a szocialista hazafiságra nevelésben is. A tanulóknak módjukban van megismerni a fizikai munkát, és így érthetővé válik számukra, hogy az egész társadalom hatalmas erőkifejtést végezzen életfeltételeinek megteremtése, életkörülményeinek javítása érdekében. Ezen a munkán keresztül megbecsülté válik számára a dolgozó ember, közelebb kerül hozzá, nagyobb tisztelettel tekint rá. Talán éppen ebben van az ifjúsági szövetkezetek legnagyobb közösségformáló ereje. A másik igen fontos feladat a tanulóifjúság munkára nevelése. Nem mértéktelen dolgoztatásról, hanem a munkához való fokozatos szoktatásról, a munka végzéséhez szükséges készség fokozatos kialakításáról van szó. A munka megkedveltetése érdekében igen gondosan kell a tevékenységüket megtervezni és méretezni, és csak napi egy, másfélórai munkavégzés ajánlatos. A munka megkedveltetésében különösen fontos szerepet játszik a tagok által végzett munka értékelése, bírálata. A helyesen alkalmazott dicséretnek legalább olyan jelentősége van a munkaszeretet kialakításában, mint a szövetkezet tiszta jövedelméből várható részesedésnek. A munkára nevelés során törekedni kell arra, hogy kifejlesszük a tagok önállóságát a kezdeményezésben és a munkák végrehajtásában egyaránt. Alkalmat kell adni, hogy a tagok a tervezéstől az egyes munkák végrehajtásáig minden munkafolyamatban kialakíthassák elképzeléseiket. Az ifjúsági szövetkezeti munka a közösségi életre nevelésben, a jellem és akarat kifejlesztésében, valamint a tudatos fegyelemre való nevelésben az általános iskolai gyakorlatok tapasztalataihoz hasonló. Komoly feladat hárul az ifjúsági szövetkezetekre az esztétikai nevelésben is. Arra kell törekedni, hogy mindaz a rend és szépérzék, amit az iskolai oktatás kifejlesztett a fiatalságban, az ifjúsági szövetkezeti munkában a gyakorlatban is megvalósuljon. Mindenben a legnagyobb rendet kell megvalósítani. Az ifjúsági szövetkezetek ismertetett feladatai, valamint az egyéb felmerülő lehetőségek nagyon sok alkalmat nyújtanak, hogy a közösségi nevelés célkitűzéseit elősegítsük. Mindenütt a helyi adottságokból kell kiindulni, de a fő célt, a közösségi nevelés szolgálatát sohasem szabad szem elől téveszteni. Minden általános iskolának megvan az adottsága, hogy egy kisméretű, de jól szervezett ifjúsági szövetkezettel segítsen az országos nevelési feladatok megvalósításában, segítsen az új szocialista társadalom embertípusának kialakításában. Horváth Ferenc osztályvezető Plazmakutatás Az azerbajdzsáni tudósok olyan különleges plazma-berendezés megteremtésén dolgoznak, amelylyel 10 000 fokos hőmérséklet előállítható, — mondotta Cs. Dzsuvarli, az azerbajdzsáni tudományos akadémia levelezőtagja. A kísérletek révén új, eddig ismeretlen vegyületeket akarnak előállítani, ami az olajkémia fejlődése szempontjából nagyjelentőségű lesz. Az azerbajdzsáni tudósok terveiben szerepel azon lehetőségek tanulmányozása, miként alkalmazható a plazmafonal az olajkutak fúrásában. Látogatás EGY GUINEAI TERMELŐSZÖVETKEZETBEN A Föld Guineában, az alkotmány értelmében, az állam tulajdona. Az 1959. november 1-én létrejött kormányhatározat értelmében „a föld azé, aki megműveli, nem adható el és nem vásárolható”. Ezzel a dekrétummal vették elejét a telek-spekulációnak. A régi ültetvény tulajdonosok azonban megmaradtak és vannak mezőgazdasági munkások ma is, akik ezeken az ültetvényeken dolgoznak. Jogilag a föld az államé, gazdag kávé, ananász és banán termése azonban az ültetvény tulajdonosáé. Guineában a társadalom korszerű átalakításának még csak a kezdetén állnak s éppen ezért a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre rendkívül fontos politikai feladat hárul. Keita N. Famara, volt tervezési miniszter szavai szerint, a termelőszövetkezeteknek az a feladatuk, hogy megakadályozzák a mezőgazdasági burzsoázia kialakulását. Pontosan nem tudtam megállapítani, hogy hány termelőszövetkezet működik ma az országban. A hároméves terv előirányzatai szerint (1960. júl.—1963. jún.), melynek feladata a mezőgazdaság fejlesztésének alapjait megteremteni, a termelést növelni és a megművelhető területeket kiszélesíteni, a tervidőszak alatt 500 termelőszövetkezet kezdi meg munkáját. Szerény becslések szerint, jelenleg körülbelül 24 jól szervezett termelőszövetkezet működik Guineában és további 24 megalapítása folyik. Nem túlságosan magas ez a szám, azonban, ennek ellenére, jelentősége rendkívüli. Guineában, Fekete-Afrika többi részéhez hasonlóan megmaradtak a földtulajdon patriarchális formái. A föld a faluközösségé, vagy valamely szerteágazó afrikai családé és meg kell küzdeni a lakosság minden újtól való félelmével. Bizalmatlanok is, mert az elmúlt rendszerek idején túl sokat igézek a parasztoknak. A mezőgazdaság fejlődésének egyik legnagyobb akadályát, a primitív munkamódszerek képezik. A guineai mezőgazdaságban — a francia gyarmatosítók 60 esztendős „kulturális” és „fejlesztő” tevékenysége ellenére, még a vasekéig sem jutottak el. A guineai falvakban nem ismerik a kocsi-, az ökörfogatot. (A lovak nem bírják az itteni klímát). Mindent a fejükön hordva szállítanak. Kis földjeiket egy primitív kapa, az úgynevezett „daba” segítségével művelik meg, amelynek már régesrégen a múzeumban lenne a helye. A falvak lakossága ezideig és túlnyomó részt még ma is, csak saját családjának termel, eladásra nem. A piacra való termelés csupán az utóbbi években kezdődött meg. Most ismerkednek a legújabb típusú szovjet traktorokkal, a cseh „Zetor”-okkal és teherautókkal. Több termelőszövetkezet és falu várja már a pillanatot, hogy e „csodagépekkel” megismerkedhessék. Nem elég azonban traktorokat rendelni külföldön. Traktoristákat, szerszámlakatosokat kell kiképezni és pontosan ismerni, hogy melyik traktorfajtát melyik területen lehet alkalmazni. Néhány helyen, a trópusi felhőszakadások és a szárazság okozta erdőégések következtében, a föld felső rétege csupán 10—12 cm. mély, úgyhogy a traktor itt több kárt okozna, mint hasznot A guineai falvak — legyenek azok, a legtávolabbi őserdőkben — politikailag rendkívül aktív tevékenységet fejtenek ki. Az embereket szinte felvillanyozza a szabad, független államban kialakuló új légkör, nem akarnak tovább nyomorban élni. Természetesen határozott, alapjaiban átformáló tetteket ma még nem hajtanak végre, a változást inkább egyre növekvő öntudatukban kell keresni. Az újonnan alakuló szövetkezeteknek nem céljuk valamely faluközösség, vagy család birtokában lévő földek megszerzése. A szövetkezetek megalapítását olyan, eddig megműveletlen földeken, vagy ültetvényeken kezdik, amelyek azelőtt a gyarmatosítók tulajdonában voltak. Egy ilyen régi ültetvényen található a Tolah-Bokarijahi termelőszövetkezet is. A volt francia tulajdonos a guineai függetlenség kinyilvánítása után nem hagyta el ültetvényét. Nem is tettek ellene semmit. Nyugodtan élhetett és termelhetett tovább földjén, jobban mondva, dolgoztathatott maga helyett 1959- ben, azonban, a pénzügyi reform FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Csütörtök, 1968. február 1. Fiatal közgazdászok tanácsa a Dunai Vasműben A Dunai Vasműben működő fiatalok műszaki tanácsa nemrégiben közgazdászokkal is kibővült. Ezért az eddigi FMT most FMKT-re, fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa nevet vette fel. A közgazdász tanácsnak húsz fiatal tagja van, akik a termeléssel szorosan összefüggő közgazdasági problémákban akarnak segítséget nyújtani a kohászati üzem vezetőinek. A közgazdász tanács három csoportra tagozódik, az egyik az önköltség és termelékenység vizsgálatával, a másik a gépi adatfeldolgozás bővítésének lehetőségeivel és a harmadik a nyomtatvány szükségletek felmérésével és egyszerűsítésével foglalkozik. Az első csoport most a nyereségrészesedés gyárrészlegek szerinti igazságos felosztásának módját keresi. Ugyanis javaslatot akarnak tenni a kohászati kombinát vezetőinek arra, hogy milyen arányban kapjanak nyereségrészesedést az egyes gyárrészlegek. A fő elv az, hogy az egyes gyáregységek csak annyiban részesedjenek a vállalati nyereségrészesedésből, amennyivel az év során a gazdaságos termeléshez dolgozóik hozzájárultak. A nyugalmán kérdés tflt. december közepe óta — midőn Indonézia elnöke kiadta parancsát Nyugat-Irán (Új Guinea szigetének nyugati fele) felszabadítására — a közvélemény figyelme a Föld második legnagyobb szigete felé fordult. Új Guinea — indonézül Ilién — szigetének nyugati fele a mai Indonéziával együtt „Holland Kelet-India’’ néven több évszázadon át a holland gyarmatosítók birtoka volt. 1945-ben a független Indonéziát kikiáltották. Hollandia megkísérelte — Nagy-Britannia segítségével — az indonéz függetlenségi mozgalmat fegyveresen elnyomni. E harcban az indonéz nép győzelmet aratott és Hollandia 1949-ben Indonéziát szuverén államnak kényszerült elismerni, Holland Kelet-India legnagyobb része ezzel felszabadult. Indonézia azonban személyi unió formájában (közös királynő) még kapcsolatot tartott Hollandiával. Indonézia 1949—1954 között, tehát még a Holland—Indonéz Unió éveiben, többször is megkísérelte Hollandiával a Nyugat- Iriáni kérdést tisztázni, de Hollandia elzárkózott a tárgyalások elől. Nyugat-Irán, vagy akkori nevén Holland Új-Guinea történelmileg, néprajzilag és gazdaságilag is Indonéziához tartozó terület, Indonézia szerves része. A holland gyarmatosítók ennek ellenére uralmukat továbbra is fenn kávámták tartani területén s a vitás kérdés megoldatlansága vezetett a Holland—Indonéz Unió felbomlásához. 1954 óta Indonézia az ENSZ-en keresztül többször megkísérelte, hogy Hollandia Indonéziának Nyugat-Iriánra vonatkozó történelmi jogait tiszteletben tartsa és e területet átadja, de kísérletei eredményetelenek maradtak. Hollandia a tárgyalástól elzárkózott s 1961 végén kísérletet tett egy nyugat-iriáni bábállam létrehozására. Első lépésként a gyarmat nevét 1961. decembereiben Holland Új-Guineáról „Nyugat-Pápuára” keresztelte át Ezek után Indonézia hathatós lépéseket tett Nyugat-Irián felszabadítására. Ez év elején elrendelte, hogy a Hollandia által megszállt Nyugat-Irián Indonézia új autonóm tartománya legyen. Nyugat-Iriáni parancsnokság felállítását határozta el, megkezdődött az esetleges felszabadító hadműveletek végrehajtásának biztosítására a katonai szervezés is. Egyidejűleg Nyugat-Irián területére megérkezett az Indonézia által kinevezett tartományi vezető, továbbá a tartomány fővárosának nevét, „Hollandia”* Kot* Barunak nevezték el Indonézia jövő tartományának, Nyugat-Iriánnak — mely jelenleg még Hollandia fennhatósága alatt van — területe kereken 412 ezer négyzetkilométer, lakosainak száma 800 000 fő. A lakosság több mint fele pápua. Az új tartomány gazdasági jelentőségeelenileg elenyésző, terület déli ré■e mocsaras síkig. Nyugat-Iriá közepén húzódó eggláncot trópusi erdők borítják. A lakosság nagyobbsége primiív, natúrás gazdálkodást folytató — atátát, maniokot, izst teremelő — földműves, illetőleg halász. Mapoknai-tól délre a Vogelkop-félsziget területén jelentéktelen menynyiségű kőodlajlkatermelés folyik, a partmenti szigeteken nikkel és kobaltén telepek feltárását kezdték meg. A világ haladó közvéleménye rokonszennel kíséri Indonézia jogos arcát Nyugatban felszabadításáért. NYUGAT-PÁPUA (NYUGAT-IMAN) |