Fejér Megyei Hírlap, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-03 / 101. szám
Csütörtök, 1962. május 3. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A CUKORGYÁR arany lakodalma proletariátus nagy nemzet*dközi ünnepén töltötte be ötvenedik születésnapját a gyár. A gyár régi dolgozója, a törzsgárda tagja Félix Andor elvtárs, igazgató beszél. Mintegy ezren hallgatják. Hogy milyen volt az 50 év? Hát bizony nem a leggördülékenyebb. 1912-ben, amikor első üzemeltetésre készültek, csupa idegen szakember állt a gépek mellett, még a segédmunkaerő is cseh és morva volt. Csak egy eresz ember, Magyar Gyula kapott munkát akkoriban. Hatezer hold termését 7659 vagon cukorrépát dolgozott fel akkor az üzem. A napi kapacitás 70—80 Vagon volt. Ma pedig jó kilencven vagonnal több az idényben a napi feldolgozásra kerülő adag. Sokan helyeslően bólintottak, amikor a vállalat igazgatója emlegette a közvetlen államosítás előtti évőket. A jelenlévők közül emlékeztek arra a 19 napos üzemeltetve, majd az ezt követő 1948-as termés is csak alig több, mint egy hónapos munkát adott. Az államosítás első évében már 11 600 vagon répa kínálkozott feldolgozásra. Sok volt ez az előző évekhez képest s mégis mily kevés a múlt évi 23 ezer 692 vagonhoz mérve A legközelebbi idényben pedig száznegyvenöt napon keresztül zúgnak a gépek, ömlik a cukor. Jó estés a környezet. Árnyékot nyújtanak a fák, felüdülést ad a tó, kellemes szórakozást, kulturálódást biztosít a jól karbantartott sportpálya, s művelődési otthon. Korszerű fürdő, öltöző várja a dolgozókat, jóízű a falat, olyan mint otthon, amit az üzemi konyhában tálalnak az asztalokra. S most ismét építkeznek. Nyolc kétszoba-összkomfortos lakást „varázsolnak” az építőmunkások a gyártérségben, s az idén már új munkásszálló fogadja a zalai, hevesi és békési idénymunkásokat. Siófokon üdülő, sok-sok új gép s második ötéves tervünkben ismét újabbak — korszerű répavágó állomás, répaszivattyú, ipari vízmű stb. — gazdagítják a ma arany-lakoldalmat ülő üzemét. Csak így biztosítható, hogy az ötéves tervünk végére kétszáz vagonra nőjjön a napi feldolgozás. S ezek mind megtoldják azt a harminchárom millió forintot, amit az államosítás óta fordítottak a gyár fejlesztésére. Dfr. Dobronaky Gyula, a miniszter első helyettese kitüntetéseket, jutalmakat ad át a gyár régi és új dolgozóinak. Elsőnek Unek Schneider elvtárssal szorít kezet. Kedves vendég ő itt a gyárban. Édesapjával együtt építette, rakta le a ma évfordulót ünneplő gyár alapját. Csehszlovákiából érkezett feleségével együtt a gyár vezetőinek, dolgozóinak meghívására. S együtt érez, örül a szép tavaszi napon az ercsiekkel. Fr. Belousek levélben köszönte meg a meghívást és további jó munkát kíván a gyár dolgozóinak. Idős ember már, nem tudott utazni, hogy részt vegyen az évfordulón, de szívből gratulál. * ]VTehéz volna papírra rögzíte-t ni a sok-sok nevet, akik munkájuk elismeréseként minisztériumi kitüntetést, jelvényt, vagy jutalmat vettek s akiket a vállalat jutalmazott. Liszi György, Magyarics Lajos, Schillinger József nyugdíjas, Uitz János, Fehérvári János, Vioralek Lajos és a többiek valamennyien rászolgáltak az elismerésre. És mit mond erről Magyar Gyula, aki ötven évig dolgozott az üzemben. — Alapítója voltam a gyárnak — szól, miközben kezében tartja a kis borítékot. Lejátszódik előtte, mint már annyiszor, a 17 éves fiatal munkája. Az a január eleji nap, amikor fogta a mérőszalagot, hogy kijelöljék a mai gyár helyét. Egyedül volt magyar az üzemben. Megtanulta a rézművességet, volt a répaúsztatónál. Amikor Petruha megkérdezte: akar-e állandó munkása lenni az üzemnek, ő örömmel bólintott. Ismerte a gyár lelkét, szívét s amikor 1919-ben a csehek elmentek a vállalattól, már minden folyamatot ismert, az úsztatótól a cukorraktárig. — * Q szinte, kommunista ember — mondta Lévai János elvtárs a gyár párttitkára. S közben szemével nézte az esztergályost, Kovacsevics Frigyest. Jó munkás, becsülettel helytáll. Tizedik éve dolgozik már az üzemben. — Amikor idejöttem, csak segíteni akarom. A MÁVAG-ból jöttem, esztergályos-hiány volt a gyárban. S aztán itt ragadtam, itthon. Megszerettem munkatársaimat, szót értünk a műhelyben. És sorolja, mi minden tartozik munkájukhoz, a tizenegy esztergályos mindennapjához. — Most a fiatalok nevelésével törődünk. Azt akarjuk, hogy Járfás Mihály, Baki László, Domonkos István is tagja legyen a gyár törzsgárdájának, hogy színes-lélekkel dolgozzanak, hogy otthonrá találjanak a vállalatnál. Ők is ott vannak, az esztergályosok a harmincnégy szocialista brigád címért versenyzők sorában s ott lesznek a közel két millió forintnyi kongresszusi vállalás valonaváltói között. * A zöld pázsiton pattan a labda. Négy Kinizsi bácsi, szabadbattyáni, dunaújvárosi és a „hazai” mérkőzik sakkban, labdarúgásban, kézilabdában, tekében. S kezdődik a tánc, a vidámság. És ma már ki-ki munkahelyén gondol a megtett és előttünk álló útra. Németh Erzsébet * Kétórás felvonulás Dunaújvárosban Dunaújvárosban, az új város falai között tartott, tizenkettedik seregszemle a béke és a békés építő, munka szellemében folyt le. Ez a ket éltető és a VIII. pártkongresszust köszöntő táblák, a szocialista brigádok eredményeit ismertető feliratok és zászlóerdők alatt vonultak fel a dunaújvárosiak A régiek közöl, akik a legelső dunaújvárosi májusi seregszemlén is ott voltak, sokan vonultak fel, köztük Botocska Pál kőműves és Bárkányi Dezső vasmű-dolgozó. A felvonulást az úttörő díszezred mentje vezette be. Majd az iskolások ,csoportjai után a Dunai Vasmű dolgozói haladtak, csoportjaik élén a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját vitték. A Vasművégeláthatatlan menetében Vitt forgó ötágú csillagjának Végein a szovjet holdrakéta, a Lunyik, a Szputnyik 1, Szputnyik 2, valamint a Vosztok kicsinyített másai ..-forogtak.. Az egyik szputnnyikban íszloboda,Jancsi KISZ- fiatal ült. Mint minden évben, ez idén is volt a menetben új üzem. A Dunai Szalmacellulózegyár Szerelőiés dolgozói vonultak fel első ízben a májusi seregszemlén. Soraikban ott voltak a gyárat szerelő angol szerelők is, közülük az egyik magyar zászlóval a kezében. Az épülő hideghengermű, dolgozói a meleghengerműviekkel vettek részt a felvonuláson. Az építők érdekes élőkép sorozatban mutatták be Dózsa Györgytől felszabadulásunkig a m gyar nép szabadságmozgalmat. Kétórás impozáns május elsejei seregszemle végén délben megnyitották az újjáalakított Vidám Parkot, s elindult első útjára a kiszélesített vonalon az úttörő vasút két mozdonya. . Szeme alatt sötét karikák keletkeztek. Noha egyáltalán nem volt meggyőződve arról, hogy az ellene elkövetett merényletet nem fogják-e megismételni, önmaga miatt egy pillanatig sem nyugtalankodott Az a gondolat, hogy Rimma is áldozatul eshet, gyötrelmet okozott neki. A doktor csak akkor látta meg az újonnan érkezetteket, amikor az egyik már átlépte a küszöböt és segített a másiknak, aki alig állt a lábán. — Segítsen, doktor — szólalt meg rekedt hangon a sánta. •»— Lisztet raktam le és tessék... kifordult a lábam a helyéből. Nem bírok járni... Köszönöm, a társam segített, hogy eljuthassak önhöz. A beteg már ágyon feküdt, amikor az ajtó felé nézett. Egy harmadik, bekötött kezű ember lépett be a rendelőbe. Az új látogató, amikor a tükörben meglátta saját képét, egészséges kezével megigazította félrecsúszott nyakkendőjét és ránézett a fekvőre. Azután elfordult és a másik embert vette szemügyre, aki az ajtó közvetlen közelében állt. — Doktor, én ráérek, kezelje le először ezt az elvtársat — kérte csendesen az ágyban fekvő a föléje hajló doktort. Amikor az orvos értetlenül tekintett rá, magyarázkodni kezdett: — Nem szeretném, ha idegenek előtt kezelne... — Varsavszkij csak ekkor nézte meg jobban az utolsónak belépett fiatalember arcát. Szúrós tekintetéből, egész alakjából megfeszített figyelmet lehetett kiolvasni. — Nem, még mit nem — szólt közbe hirtelen a fiatalember —, maga 3. oldal. Odaítélték az 1961 évi Nemzetközi Lenin Békedíjat — Dobi István a kitüntetettek között — A Nemzetközi Lenin Békedíjakat Odaítélő Bizottság az 1961. évi díjakat, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért folytatott harcban szerzett kimagasló érdemeiért a kövekezőknek ítélte oda: Kwame Nkrumah ghanai államférfinak, Pablo Picasso francia festőművész és közéleti személyiségnek, Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság államférfiénak, Faiz Ahmad Faizu, pakisztáni költőnek és társadalmi személyiségnek, Olga Poblete de Espionosa chilei közéleti személyiségnek.. A Nemzetközi Lenin Békedíj Bizottság Dmitrij Szkobelcin akadémikus elnökletével április 19-én és 20-án tartotta üléseit. A bizottság döntését kommentálva Szkobelcin akadémikus elmondotta, hogy Dobi István egész életét a népe boldogságáért vívott harcnak s az emberi haladás ügyének szentelte. Fiatal éveitől kezdve tevékenyen részt vett a dolgozók felszabadító mozgalmában, bátran harcolt a kizsákmányolás ellen, a szegényeik védelmében. A második világháború időszakában Dobi István az ellenállási mozgalom egyik vezetője, szilárd antifasiszta harcos volt. Attól kezdve, hogy Magyarország népköztársasággá alakult, Dobi István fontos állami és társadalmi munkát végez. Mély meggyőződéssel küzd a békéért és a népek barátságáért, eredményesen hozzájárul a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése elvének megvalósításához. Dobi István tevékenyen részt vesz a békemozgalomban, gyümölcsöző munkásságát jól ismerik az európai társadalom széles rétegei. Szkobelcin akadémikus a továbbiakban elmondotta, hogya szovjet emberek sok sikert kívánnak a kitüntetett békeharcosoknak nemes munkájukhoz. A Lenin nevét viselő megtisztelő díjra méltatott személyiségek egész életüket a tartós béke biztosításának és a népek barátsága megszilárdításának szentelték. A Nemzetközi Lenin Békedíjakat Odaítélő Bizottság április 20-i ülésén nyilatkozatot fogadott el, amelyben többek között ez áll: „A Nemzetközi Lenin Békedíj Bizottság, miután számításba vette az egyetemes leszerelési és béke-világkongresszus átfogó és reprezentatív jellegét, egyszersmind nagy jelentőséget tulajdonítva a különböző nézeteket valló politikusok, társadalmi személyiségek és kulturális kiválóságok, valamint a leszerelésért és a nemzetközi együttműködésért küzdő különböző szervezetek találkozójának, meghívja a Lenin békedíjasokat, vegyenek részt a kongresszuson és minden eszközzel támogassák munkáját’’. (MTI) Suurella lämmöllä tervehdimme veljeskaupunkimme Remin edustajia ja sen kaupungin johtajaa l Szeretettel köszöntjük Székesfehérvár finn testvérvárosának? Remi város küldöttségét és polgármesterét Május 1-én kedves vendégek érkeztek Székesfehérvárra. Finnország Remi városának küldöttsége. A küldöttséget Risto Holtta polgármester vezeti. A finn küldöttség a testvérváros, Székesfehérvár városi tanácsának meghívására érkezett a megyeszékhelyre. A finn vendégek megtekintették a május elsejei felvonulást, szerdán pedig a városi tanácsnál találkoztak a város és a székesfehérvári járási tanács, a pártbizottság, a megyei és városi KISZ bizottság vezetőivel. Fogadta a finn vendégeket Juhász János elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is. Kemi városának küldöttsége tíz napot tölt városunkban. Megismerkednek annak életével, a tanács tevékenységével. Látogatást tesznek a vendégek Dunaújvárosban, a Velencei tó vidékén és megyénk más helyein. korábban jött és segélynyújtásra is sürgősebben van szüksége. Ráadásul szemmel láthatóan erős fájdalma is van, nekem meg csak egyszerű átkötésre lesz szükségem — ismét az ajtónál álló emberre nézett, majd ráült az ablakpárkányra és figyelmesen nézte Varsavszkijt. Közben felhúzta bal szemöldökét, minek következtében harmonikaszerű ráncok keletkeztek a homlokán. Az orvos csak most ismerte fel benne azt az embert, aki Zavjaloval együtt foglalkozott a számára oly emlékezetes merénylet nyomozásával. Mintha eszébe villant volna valami, Varsavszkij határozott mozdulattal felgöngyölte a beteg nadrágszárát a beteg térde fölé. A következő pillanatban egy hasbarúgástól hátrarepült, leesett a földre és magával rántotta az asztalt is a rárakott műszerekkel együtt. Még mielőtt felkelhetett volna, az ágyon fekvő „beteg” leugrott az ágyról és tőrrel a kezében rárontott. Az ajtóban álló ember gyorsan becsapta az ajtót és rárolta a reteszt. Csaknem egyidejűleg üvegcsörömpölés hallatszott és Szolovjev, mint egy megfeszített rúgó, előre pattant. 1 • ' . a .! — Fel a kezekkel! Vagy lövök!... — Pisztollyal ,a kezeljen állt, a betört ablakon keresztül pedig néhány, ember ugrott be a szobába. Szolovjev mérgesen, szinte gorombán tartóztatta fel a szobájából kiszaladó Rimmát. — Senki se mozduljon! Menjenek be a sarokba! — kiáltott parancsoló hangon. Rimma meg sem hallotta és odarohant a földön fekvő bátyjához. Az orvos vállából kimeredt a tőr. A sebből nagy sugárban ömlött a vér... — Szolovjev elvtárs! — hallatszott egy hang az ajtó mögül. Az őr szólította a századost. Szolovjev kinyitotta az ajtót. Zavjalov állt a küszöbön. Pisztolyát a zsebébe tette és odament a zokogó Rimmához. A lány a padlón ült és az orvos vállán végigfolyó vért törölgette. Zavjalov gyengéden megfogta a vállát és könnyedén felemelte a földről. Rimma még keservesebben kezdett sírni és arcát a fiú keblébe rejtette. Zavjalov a lány haját simogatva igyekezett, megnyugtatni, szemével pedig a földön fekvő orvosra hívta fel Szolovjev figyelmét. — Kinn áll a kocsi. Gyorsan! — mondta. (Folytatás a 6. oldalon) 14*