Fejér Megyei Hírlap, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-12 / 109. szám

"Ballagja­k... Születésnap A műszak most is úgy kezdő­dött, mint máskor. A kettes ke­mence előtt, a Martin üzem ha­talmas falainak árnyékában, ha­tan állnak őrs­égét. Az olvasztár az izzó fém tömést figyeli. — Tovább... Az acélgyártó bólint. A százötven tonna fémet ki­köpő tágas torok rövidesen fel­tárul, addig a kemence előte­rét tisztítják meg. Hogy bal­eset nélkül, a megszokottság órám­hívének pontosságával tör­ténjék az újabb csapolás. Úgy történik minden, mint egy évvel ezelőtt. Akkor, amikor megszületett Mihályi István kis­fia, amikor jöttével egy másik újszülöttet is ünnepeltek hatan: a brigád születését. Első születésnap. Mihályiéknál biztosan torta kerül majd az asztalra, egy szál gyertyával a középen. És ők, a brigád, mivel lepik majd meg magukat a kö­zös születésnapon, az ifjúsági brigád egyéves évfordulóján? Amíg van idő a csapolásig, be­szélgetnek néha egy-két szót. — Ifjúsági exportbrigád le­szünk. .. És egy pillanatra végigfut az emlék közöttük: ennek az első évnek az emléke. Változnak az emberek. Mi­hályi István például a váltómű­­szakos alapszervezet titkára lett. Hatan a szakma ifjú mesterei. És küzdenek a szocialista címért. Változnak a gondok. Amikor megszületett a brigád, újszerű, szokatlan volt a cél. Ma a kö­zösség erejével harcolnak hi­báik ellen, amelyek megakadá­lyozták eddig a szocialista cím elnyerését. A balesetek, a fia­talos könnyelműség ellen. Az ifjúkommunista hűséghó­nap, amely a KISZ ötéves év­fordulójának tiszteletére indult a Dunai Vasműben, nem érte őket készületlenül. Teljesítették vállalásaikat, s törekszenek az újabb eredményekig. Hajnaltól — estig Nagy László nyomában — Jó reggelt! — csendül a hangja, s a köszöntöttek vissza­szólnak. Együtt indulnak mun­kahelyükre, a középső istálló­hoz. S amikor az óramutató a fél négyhez közeleg, már kö­tik az állatokat. Tizenhat te­hén gondozója, ennyinek ada­golja az ablakot, ennyit készít elő fejéshez. Gyakorlott kézzel kezd fejni, telik a fejőedény. Szorgalom, szakértelem ol­vasható a fiatalember szemé­ből. Miközben keze, ujjai ügye­sen mozognak, arról ábrándo­zik, talán sikerül megtoldani a múlt évi ötvenkilencezer li­tert ez évben három-négy ezer literrel. Amikor a fejes utáni tisztításhoz, ápoláshoz kezd, akkor is ezt a célt látja maga előtt. Elhatározta, többet akar „termelni” ebben az évben. Bí­zik, hogy a gondos munka, a tehenek pontos etetése, jó gon­dozása megtérül a tejhozam növelésében. Félkilenctájt már hazafelé igyekszik. Az alig pár méter­nyire lévő kis otthonig beszél­get társaival, Vaczkó Bélával, Czulák Istvánnal, Németh La­jossal, Matics Józseffel, Jan­­csekics Józseffel. Ilyenkor is szó esik a munkáról. Manap­ság a géppel való fejés is be­szédtéma, mert már egyik is­tállóban így történik ez a munka. Nagy László, a Móri Állami Gazdaság egyik leg­jobb fejője, még ezekben a nyárt hozó napokban is szíve­sen mesél társainak arról a kellemes téli két hétről, amit februárban a magyar tenger partján töltött. Otthon reggelizik a kis csa­lád, amikor az apa már túl van a hajnali műszakon, munkája felén. Három gyermek cseve­gése, s a legapróbb gügyögése köszönti őt. Fordított munka­rend. Másutt éppen munkába lendülnek, miközben a kiváló feje nyújtózik egyet. Aztán könyvet­ ragad a kezébe. Ol­vasgat szakkönyvet, s barát­kozik a szépirodalommal is. Nemrégiben felvették a párt­tagjelöltek sorába. Rászolgált a bizalomra. Jó munkás, ma­ga is egyik éltetője, serkentője volt a szocialista brigádmoz­galomnak. A középső istálló­ban dolgozók, a hetvenegyné­­hány tehén gazdái méltán ér­demelték ki a megtisztelő cí­met. Másodszor is meg akarják szerezni, de már többen. És milyen hamar elérkezik ismét a munkakezdet. Már az esti fejéshez készülődnek. Is­mét ott állnak a kora hajnal­ban dolgozók a standnál, etet­nek, fejnek. De most már be­szélgetésre nemigen futja az időből. A fejek közül hárman televízió tulajdonosok, köztük a négy családos Nagy László is. Igyekeznek, mert egyetlen előadást sem akarnak elmu­dasztani. S e volt cselédlakás­ban, amely még ma is magán viseli a múlt hagyatékát, kép­ernyő előtt ül a család, átjön­nek a szomszédok is, így is művelődik, tanul Nagy Lász­ló, a fiatal kommunista. Németh Erzsébet M O D E R M FOGHÚZÁS SZOCIALISTA MÓDON Holnap délelőtt a Szé­kesfehérvári Könnyűfémműben tanácskozás kezdődik. A szoci­alista címért vetélkedő, vagy azt már elnyert ifjúsági brigá­dok képviselői tanácskoznak. Napirenden a brigádmozgalom értékelése és a további tenniva­lók szerepelnek. Mai mellékle­tünk éppen ezért főként a fia­talok versenymozgalmából vet­te anyagát, hogy ezzel is továb­bi tennivalóinkra irányuljon a figyelem. Jelenleg 213 ifjúsági brigád küzd a szocialista címért, 79 meg már e büszke cím birtoko­sa. 1913 fiatal tagja ezeknek a brigádoknak, de amikor a ver­senymozgalom tapasztalatait összegezzük, joggal állíthatjuk, sokkal több fiatalról van szó, hiszen a múlt évben az üzem­ben dolgozó fiatalok közül 6322- en vettek részt versenyben. A mezőgazdaságban, a többi mint 100 ifjúsági munkacsapatban közel 3000 fiatal munkálkodott a nagyobb terméshozamért. Üze­mekben, termelőszövetkezetek­ben, állami gazdaságokban és hivatalokban, valamint közép­iskolákban még ennél­ is jóval több fiatal kapcsolódik be a ta­karékossági mozgalomba és el­mondhatjuk, eredményesen te­vékenykedtek. A 61-es évben az ifjúmunkások, fiatal műszakiak, termelőszövetkezeti és állami gazdasági fiatalok, diákok mun­kahelyükön ésszerűsítéssel, jobb munkával a munkaidő jobb ki­használásával és társadalmi munkával — hulladékgyűjtés, lakóhely,, munkahely szépítés, tsz-segítés — 42 515 316 forintot takarítottak meg. Érdemes, ha röviden is át­tekinteni ezeket a számokat, mert a holt felek mögött tevé­keny élet, szorgos munka rejlik. A fiatalok többsége emlékszik még rá, hogy amikor az ellen­forradalom után megalakultak, illetve újjáalakultak az első if­júsági brigádok, még sok olyan hang hallatszott, hogy ebből az­tán nem lesz semmi. A fiatalok azonban nem a kétkedőkre hall­gattak, hanem a pártra és ifjú szívükre. Ezért nőtt egyre a munkaversenybe bekapcsolódók száma. Az ismertetett számok tükrözik a megtett utat, és ar­ról tanúskodik, hogy eredmé­nyes volt a munkánk. Anélkül, hogy hivalkodnánk, megállapít­hatjuk: a munkasikerek, a ver­senybe bekapcsolódó fiatalok számának növekedése bizonyít­ja, mind több és több ifjú érti meg: a szocializmus megvalósí­tásáért érdemes még jobban munkálkodni. Ezt fejezik ki azok a vállalások is, amiket if­jak százai a párt VIII. kong­resszusának tiszteletére tettek, és az is, hogy most már nem­csak brigádok, de műhelyek, üzemrészek kollektívája is küzd a címért. Ez a tanácskozás is azt a célt szolgálja, hogy összegezze azt a sok-sok egészséges kezdemé­nyezést, amik a fiatalok verseny­­mozgalmára jellemzők. A ter­melési eredményeken, az ifjúi leleményességen és áldozat­­készségen túl fontos jellemzője az ifjúsági brigádok vetélkedé­sének, hogy nemcsak szocialis­ta módon dolgoznak, de életü­ket is ez a törekvés hajtja át. Versenyvállalásukban éppen ezért jelentős helyet foglal el minden követelmény, ami segí­ti az új típusú emberformálását, kialakítását. Ezen a téren is számot­tevő eredmények születtek, me­lyek a közösség, az ifjú kom­munisták, a hazájukat szerető fiatalok összefogásából terem­tődtek. Érthető, hogy elsősorban az üzemek fiataljai közül kap­csolódtak be a versenymozga­­lomba, de a tanácskozáson ösz­­szegezésre kerülő eddigi tevé­kenység és a jövő feladatainak megjelölése nagy segítség a me­zőgazdaságban már működő if­júsági munkacsapat­oknak is Gondoljuk, érdemes lenne meg­fontolni, hogy üzemeink szoci­alista brigádjai miként adhat­nak segítséget azoknak a terme­lőszövetkezeti ifjúsági brigá­doknak, melyek már két, vagy esetleg több éve jó eredménye­ket értek el és a szocialista cí­mért való vetélkedés új színt, lendületet jelentene munkánk­ban. A szocialista brigádmozgalom eddigi tapasztalatai megmutat­ják, hogy lehet bízni a fiatalok­ban, hiszen számos példát le­hetne elmondani, ami bizonyít­ja, hogy sok, korábban nem he­lyes életet folytató ifjú a nemes vetélkedésben megváltozott, új­jáformálódott. Úgy gondoljuk, helyes, hogy ezen példák és a tapasztalatok alapján levonjuk a következtetést: mind az ipar­ban, mind a mezőgazdaságban hívnunk kell azokat a fiatalokat is, akik ma még nem vesznek részt munkaversenyben, jöjje­nek, dolgozzanak velünk. Kü­lönösen fontos lenne ez a mező­­gazdaságban, ahol a termelő­szövetkezeti útra lépéssel sokkal nagyobb tömegekhez jutunk, juthatunk el. Itt persze felme­rülhet, hogy nem mindenütt vannak meg a feltételei, hogy az ifjak a szocialista brigád cí­mért vetélkedjenek. Kétségtelen, hogy vannak ilyen helyek, de arra szinte mindenütt van mód, hogy a fiatalokból munkacsa­patot, brigádot hozzunk létre. Ezek a brigádok, munkacsapa­tok aztán munka közben segítsé­günkkel megteremtik majd a to­vábbi feltételeket. A feltételek biztosításában és megteremtésében nagyon sokat tehetnek a KISZ-szervezetek, kérjük, hogy a pártszervezetek a kommunisták is bátorítsák biztassák a fiatalokat, a gazda­sági vezetők pedig az iparban éppen úgy, mint a mezőgazda­ságban, adjanak megbízatáso­kat, tűzzenek ki mindig újabb és újabb követelményeket. E gondolatok jegyében köszöntjük a tanácskozást és kívánjuk, hogy továbbra is fiatalos lelkesedéssel dolgozza­nak az ifjúsági brigádok tagjai és munkájuk mellett gondolja­nak arra is, hogy a közeljövő­ben még több ifjút nyerjünk meg a nemes vetélkedésre, kö­zös ügyünk, a szocialista építés gyorsítására. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A HÍR­LA­P IFJÚSÁGI MELLÉKLETE. SZOMBAT, 1962. MÁJUS 12.

Next