Fejér Megyei Hírlap, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

i/e/et Mvexsis&t Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉFFOLYAM, 11*. SZÁM. ARA:­00 FILLÉR. SZERDA, 196*. AUGUSZTUS 1. Gazdag program a VIT keddi napján Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A világifjúsági találkozó har­madik napja, amelyet a vendég­látó Finnország napjának nyil­vánítottak, nagyszabású találko­zóval zárult. Este a Helsinkivel szemben fekvő festői Seura sa­get tengerparti fenyvesében meg­gyújtották a barátság tábortűzét. A természetvédelmi területen a sok országból érkezett VIT-kül­­döttek ezrei találkoztak. A magyar művészek itt nagysikerű hangversenyt ad­tak, majd a külföldiek a tá­bortűz mellett vidám hangu­latban elbeszélgettek és együtt szórakoztak a finn VKT-küldöttekkel és az összesereglett környékbeli kíván­csiskod­ókkal. A VIT művészeti versenyeinek hétfői első fordulóján több ma­gyar művész szerepelt, köztük Barlai Zsuzsa (hegedű) Gyarma­ti Vára (ének), Antal Imre (zon­gora) és Kovács Lóránt (fuvola.) A művészeti versenyek kedden is folytatódtak. A magyar dele­gáció többi művésze, a város hét különböző helyén adtak mű­sort. Ellátogattak a sraltáruktól nem messze levő hajógyárba is és az acéllemezekből rögtönzött színpadon programmal kedves­kedtek. Hétfőn este a Finn-Magyar Társaság rendezésében a népzene finn és magyar szak­értői ültek össze tanácsko­zásra. Hétfőn délután megnyílt még a VIT rendezvényei között a 4. filmtudományi szeminárium is, amely az ifjúsággal kapcsolatos művészeti problémákat boncol­gatja. A fesztivál hétfői napján egyébként a bélyegkedvelők ré­szére megnyitották a filatelista klubot és Itt a legjobb alkalom nyílik a bélyeggyűjtőknek a hi­ányzó külföldi ritkaságok csere útján történő beszerzésére. A ma­gyar küldöttek közül néhányan megtekintették a finn postamúze­umot is. A magyar Posta erre a reprezentatív és érdekes kiállí­tásra külön bélyegkiállítási anya­got küldött. Kedden a fesztivál-bizottság előkészítésében folytatódott az oktatás demokratizálásá­nak kérdéseiről indított sze­minárium. A VIT diákprogramja legfonto­sabb eseményeinek egyikeként többnapos kollokvium kezdődik a béke és a nemzeti függetlenség kérdéseiről a munkás kultúrház­­ban. A tudományos értekezleten magyar részről is várható elő­adás. Megnyílt kedden délelőtt az UNESCO égisze alatt a VIT to­vábbi diák-programpontjaként rendezett értekezlet is a nemzet­közi önkéntes munkatáborok kér­d­éseiről. Helsinki városa a kül­földi városi tanácstagok tisztele­tére fogadást rendez. A városi vezetők Helsinkiben tartózkodó képviselőinek meg­mutatják a város nevezetes­ségeit. A magyar szálláson a délelőtt folyamán a nyugat-európai orszá­gok VIT-delegátusainak mintegy 60 főnyi csoportja tett látoga­tást. (MTI) Több mint 130 000-en vettek részt eddig szakszervezeti üdülésben július 31-ével a szakszervezeti üdültetés is túljutott idei terv­időszakának első „félidején”. A szakszervezetek segítségével az idén — amint Szili Imre, a SZOT Üdülési Főigazgatóságának he­lyettes vezetője elmondotta­n összesen 225 000 felnőtt és gyer­mek jut kedvezményes üdülés­hez, és körülbelül ugyanennyien tölthetik szabadságukat szintén kedvezményesen a vállalatok, hi­vatalok saját üdülőiben. A SZOT az év első hét hónap­jában pontosan teljesítette üdül­tetési tervét: üdülőiben eddig több mint 130 000 felnőtt és gyermek pihent és szórakozott, még­pedig az eddiginél is kultu­ráltabb körülmények között. Az üdülés színvonalának emel­kedésében a főidény előkészítésé­re rendelkezésre bocsátott 30 mil­lió forint állami támogatáson kí­vül az is jelentős szerepet ját­szott, hogy a SZOT átvette az egyes vállalatoknak, hivataloknak azokat az üdülőit, ahol eddig is az általa beutaltak kaptak szál­lást és ellátást. Az egymás mellett lévő kisebb üdülőket most egye­sítették, a kis kertekből nagy parkokat alakítottak ki, sőt a különböző fajtájú berendezése­ket is úgy csoportosították, hogy egy-egy épület bútorzata stílusbe­­lileg is egységes legyen. Még a társalgókat is profilírozták: a régi „mindenes” társalgók­ból az újonnan kialakított „üdülőkombinátokban” könyv­tárak, tánctermek, ping-pong szalonok, televíziós és rádió­központok lettek, sőt több helyen még külön kár­tyaszobát is létesítettek. A beutaltak érthető megelége­déssel fogadták, hogy az idén a főétkezéseknél már csaknem mindenütt, de egyre több üdülő­ben még a reggelinél is három-­ féle választékból válogathatnak, a ezek közül az egyik már a leg-­ több helyen kímélő jellegű. Szin­­­tán idei újítás a kétféle válasz-­ ték bevezetése az üticsomagoknál is.­­ Az idén nyolcezerrel több f­enőtt­­ gyermek jut SZOT - üdüléshez, mint tavaly, de a fejlődés nem áll meg. A SZOT elnöksége éppen a na­pokban fogadta el az 1963. év tervet, amely szerint jövőre to­vábbi 18 000-ről 243 000-re nö­vekszik a szakszervezeti üdülte­tésben résztvevők száma. Ennek a fejlődésnek az adja meg a lehetőségét, hogy a SZDZ és a szakszervezeti mozgal­omm anyagi eszközeiből jövőre elké­szül az újabb üdülőhajó, a Viseg­­rád, amely a Margitsziget mellett egyhetes budapesti kultúrüdül­­tetésnek lesz a „bázisa”, megépül Hajdúszoboszlón az új, 380 sze­mélyes, korszerű gyógyüdülő, Bu­jákon és Szilvásváradon családi Camping-eket létesítenek és a gyermekek számára is újabb nyá­ri üdülőtelepeket rendeznek be. MA Minden határozat annyit ér ... •ír Pártvezetőségi illet a Pusztavám­i Szénbányáknál n Az orvos szemével Szerelők * Ki lene a facipős ? Meggyűlt a hamu alatt a parázs (Különtudósítónk jelenti Helsin­kiből.) Az első érzés, amikor meglát­tam a stadion zsúfolásig megtöl­tött lelátóit, a meglepetés volt. Nem gondoltam, hogy Helsinki népe ilyen érdeklődéssel fogadja a fesztivált, amelyet a városban működő különböző fesztiválelle­­nes szervezetek mindenképpen a kommunista tábor propaganda­akciójának igyekeznek beállítani. Persze túlzás lenne azt mondani, hogy mindenkit a szíve, a lelke­sedése, az érzései hoztak ide. A finn fővárosban nincs minden nap világesemény, az olimpia óta eny­­nyi külföldi még nem gyűlt ösz­­sze, sok embert hozott tehát a kí­váncsiság. Ez talán az első negyedórában érződött a legjobban, amikor csak méregették-nézegették a sok-sok tarka zászlóval, léggömbökkel, nemzeti viseletben felvonuló fia­talokat. De az ifjúságnak éppen az a nagy előnye — vagy értéket —, hogy könnyen be tudja lopni magát az emberek szívébe, szik­rát lobbant vagy meggyújtja a hamu alatt is a parazsat. Nos, a második — bár várható — meg­lepetés akkor ért, amikor ez a parázs valóban lángra lobbant. Nehéz lenne persze megmonda­ni, melyik delegáció „gyújtotta fel” a lelátók közönségét. Min­denesetre a belga lányok, már, kaptak fentről egy csokor virágot, amikor egy bolíviai csókot do­bott érte viszonzásul, már fella­zult a kezdeti hűvös hangulat, és a bolgárokat már óriási taps fo­ Rengeteg szín, ötlet van egy gadta, amikor egy hatalmas jó­ ilyen felvonuláson. Az irakiak Zsából valódi rózsavizet perme- szinte egy bazárt elevenítettek tettek a közönség soraiba, meg, ahogy elmentek előttünk , hogy a fesztivál „belopta” tarka fátylaikkal, mások pedig magát a helsinkiek szívébe, az már európai öltözékben. Az an­­akkor dőlt el végleg, amikor el-­golok esernyője la nagy derűt eredt az eső — itt fél óra hosszat keltett. De a legnagyobb sikere ilyenkor úgy esik, mintha dé­ a magyaroknak volt, akik a díszd zsából öntenék­­—, s a közönség tribün előtt fáklyáikkal miniatűr maradt. Néhány fotóriporter meg­göregtüzet rendeztek. A finnek nekük­ csak fedél alá, a felvonuló egyébként is megkülönböztetett fiatalok nem „hátráltak” s a kö­zönség sem hagyta el a helyét. (folytatás a második oldalon) Egy hónap múlva nyílik a 64. országos mezőgazdasági kiállítás Egy hónap múlva, szeptember elsején újra megnyitja kapuját az országos mezőgazdasági ki­állítás és vásár. Ez lesz sorrend­ben a 64., a mezőgazdaság szo­­cialista átszervezésének befejezé­se óta pedig az első országos, sőt számos vonatkozásban nemzet­közi méretű mezőgazdasági se­regszemle. A kiállítás-városban a pavilo­nok többségét korszerűsítették. Kijelölték az egyes bemutatók helyét. A Szovjetunió mezőgazdasá­gának eredményeit például 1400 négyzetméter alapterü­letű pavilonban és 1000 négyzetméter szabad terüle­ten ismertetik. 31 pavilonban kap helyet a len­gyel bemutató, a bolgár Krovi­táshoz most épül egy 480 négy­zetméteres, csővázas csarnok. Hasonló területű pavilonjuk lesz a románoknak, önálló kiállító­ként szerepel a Mongol Népköz­­társaság ia. Most határozzák meg az or­szág különböző részeiből induló, állatokat hozó irányvonalak úti­tervét. A jószágokat ugyanis leg­később augusztus 21--ig a kiál­lítás területére hozzák, hogy a megnyitás idejére már AZ állat­­bírálatokat ie megtarthassák. Az első állatszállítmány egyébként már meg is érkezett. Kétezer fehér leghorn fércét költöztettek be a már elké­szült, teljesen gépesített to­lató házba. A pavilonok között a kertészek friss gyepszőnyeget telepítenek l és olyan virág­fajtákat ültetnek ki, amelyek szeptemberben nyíl­nak. Augusztus elsején kezdik meg a belépőjegyek és sorsje­gyek elosztását. Az idén kétszeri belépésre jogosító elővételi jegyet is árusítanak tíz forintért, mert az a tapasztalat, hogy a vidéki látogatók többsége általában két napot tölt a kiállításon. Az idén az eddiginél több Mu­tinvonat­­ra, közösen érkező termelő­szövetkezeti kirándulócso­portra sámítanak. Az egyéni utazásnál ugyanis 33 százalékos, 500 személy csoportos utazása esetén viszont 50 szá­zalékos vasúti kedvezményt kap­nak a kiállítás látogatói. A Földművelésügyi Minisztéri­um kiállítási irodája a korábbi évekhez hasonlóan a városligeti Petőfi csarnokban rendez be ké­nyelmes és olcsó szállást, amely­nek díja éjszakánként 10 forint. Emellett a kiállítás látogatói szá­mára tartják fenn a Citadella szálláshelyeit, szükség esetén a Római-parti nyaralókban is gondoskodnak szobáról, a Fővá­rosi Idegenforgalmi Hivatal pe­dig ezer fő elszállásolásáról a fi­zetővendégszol­gálat keretében gondoskodik. (MTI) d­himmjúh a háza föl­­lött e késő délutánra jár már az idő, s a Nap, M*■ amely reggel óta szorgalmasan és mele­gen ontja sugarát, lefelé hanyatlik. Mindezt csak a természet jeleiből veheti észre az ezreidró, mert az emberek éppúgy serénykednek, mintha csak nemrégiben láttak volna munkához. A tabajdi Aranykalász Termelőszövetkezet Bezosztása bú­zatáblájában két kévekötő aratógép — messzi­ről szinte úgy tűnik — úszik az érettsárga búzá­ban. Távolabb, a domb lejtőjén asszonyok haj­ladoznak. Tizenegyen. Szombat óta szedik a két aratógép után a kévéket, s rakják keresztekbe. Vasárnap is dolgoztak természetesen, mert ilyen rendkívül sürgős munkánál nincs vasárnap, ün­nepnap — hiszen ünnep maga az aratás is — s nem igen nézik azt sem, mikor hanyatlik már a Nap, így együtt, tizenegyen különösen megértik egymást. — Nagyon szeretünk együtt dolgozni, mert a mi brigádunkból senkit sem kell biztatni a munkára — mondja egy napbarnított fiatal­­asszony. — Aratás előtt kukoricát kapáltunk, szénát gyűjtöttünk. Természetesen azt is együtt. Andacsek Józsefné és Andacsek Károlyné sógornők. Ez akkor derült ki, amikor felsorolták a brigád tagjainak a nevét. Az is ritkaság, hogy két sógornő ennyire megértse, szeresse egymást. Nem is állom meg, hogy szóvá ne tegyem, ösz­­szenevetnek, s váltig erősítgetik, nemcsak sze­retik, de védik is egymást. De úgy tűnik, ebben a asszony­brigádban nem ritka dolog ez. A kö­zös munka, közös gondok szülte összetartozás érződik minden szavukból. — És a gyerekek? Hol vannak, napközben? Ki vigyáz rájuk — teszem fel ezt a nagyon is asszonynak való kérdést. — Óvodában — hangzik a válasz, — s bár csak Varga Dénesné és Fridmann Vilmosné kis­gyermekeiről van szó, az asszonyok egyöntetű­en dicsérik az óvodát, az óvónőt, s rögtön el­mondják azt is, hogy mennyi szép verset meg­tanultak már gyerekeik, amióta óvodába járnak. Szívesen és örömmel viszi minden édesanya a gyermekét, mert biztos helyen tudja, nyugodtan dolgozik napközben. Ugyannyira megszerették a tabajdi asszonyok az óvodát, hogy közlik is kívánságukat: „Szeretnénk, ha télen is vihet­nénk a gyerekeket.” A Nap továbbra ia kitartóan süt, melegük van az asszonyoknak is. Bizony jól esik egy po­hár friss víz ilyenkor. Mondják, hogy friss víz­ben nincs hiányuk, nem messzire van a kút in­nen a táblától, de egy-egy pohár sör, hűsítő jól esne néha. Sajnos, a megígért mozgóbüfének még a színét sem látták, felmondták még, hogy közülük hárman tagjai a termelőszövetkezetnek, a töb­biek csek besegítők,­­ hogy minden nap kocsi hozza-viszi őket a munkahelyre. Elbúcsúzunk, mert a kévék gyorsan szaporodnak a tarlón, vár­ják a szorgos asszonykezeket. —­lek. —

Next