Fejér Megyei Hírlap, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

Mikroboltok az iskolákban Kétmillió forintos árukészlettel várták a székesfehérvári papír- és írószerboltok a tanév­nyitást. A három nagy székesfehérvári papír­boltban, majd 300 000 füzet, mintegy négyszáz­ezer forint értékben várta a vásárlókat, a már augusztus elején megkezdődött tanév előtti be­vásárlást. Augusztus 25-én az Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat tanszer és iskolaruha kiál­lítást­ nyitott az Építők Művelődési Otthonában. A kiállítás sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy öt nap alatt csak papír és írószerből 38 000 forintos forgalmat bonyolítottak le. A tanévnyitás utáni napokra is gondolt az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Négy nagy iskolában, a Béke-téri, maroshegyi, szárazréti és a szőlőhegyi iskolákban mikroboltot létesítenek, ahol a fontosabb, az iskola követelményeinek megfelelő cikkeket árusítanak. A boltoktól tá­voleső iskolákban pedig, a Szárazréten és az öreghegyen mozgóárusok állnak a vásárlók rendelkezésére. K­ati B­­alogh Katalin egy a 18 éves diáklányok közül. Ahogy beléptem a régimódit, de újjáfestett nádfedeles házba, éppen a mosóteknő fölé hajolt. Mindjárt leültetett és beszélget­tünk. Közben dolgozott fárad­hatatlanul. A ruhákat szappa­nozta, majd a tűzhelyhez sza­ladt, hogy megkeverje a készülő ebédet. Kishúga és ő volt csak otthon. Édesanyjuk tsz-ben dol­gozik, a középső lány segít neki. Öcsi erdészkedik. Senki sem tét­len a családban. Kati mentege­tőzve mondja: — Én sem voltam eddig itthon. Egész nyáron dolgoztam Páz­­mándon a szőlőoltvány válla­latnál. Éppen a múlt héten fe­jeztem be a munkát. Most már az iskolába kell készülnöm. Míg ezeket mondja, a levest és a palacsintát éthordóba teszi. A kis Györgyike viszi édesanyjá­nak. Most megy más­ik osztály­ba és büszke „hivatására”. — Nagyon fontos személy va­gyok. Én hordom az ebédet és így anyu nem hal éhen. Nagy masnival hajában, fris­sen vasalt ruhájában fürgén ro­bog ki az ajtón. Nővére gyö­nyörködve néz utána. — Testvéreim közül öt sze­retem a legjobban. Én öltözte­tem, fésülöm. Csináltam neki egy alsószoknyát is. Nagyon boldog volt. ■ Úgy járt benne, mint egy nagylány, még a ját­szótársainak is elfelejtett kö­szönni. Fürge kezei, a beszéd közben rendet raknak. —■ Tudod — fűzi tovább a szót — nekem kell itthon elvégez­nem. Anyu sokszor beteg és kí­mélni kell. Ezen a héten nagy­­takarítást csinálok, aztán még néhány olvasmányt kidolgozom. A Teleki Blanka Gimnáziumba jár. Most lesz negyedikes. Az is­kolában is megállja a helyét. Osztálytitkár, lelkes KISZ-tag. — A sok munka mellett jutott időd szórakozásra? — Ha jó az időbeosztás, min­dent meg lehet oldani. A vasár­napokat ütemeztem be szóra­kozásra. Idő az lett volna, csak a mi falunkban lehetőség nincs. Ezen a téren is sok tennivaló lenne még. Mindig a szomszéd­ba, Nyékre, vagy Velencére mentem. Nekem így jól jött ki, mert akivel járok, velencei. Ezeknél a szavaknál titokza­tosan elmosolyodott. Ez a mo­­soly, a ragyogó szempár nem­csak a fiúról árulkodott — sok­kal többről. Megelégedettségről, boldogságról. Sokat dolgozott, de érdemes volt. Segített édes­anyján és testvérein. A munka­napokat elfelejttették a vasár­napok, amikor ketten sétálgat­tak a Velencei-tó partján és terveket szőttek... Zágoni Erzsébet Az úttörő munka feladatairól A járási úttörő elnökségek au­gusztus 29—30-án 214 úttörő csa­patvezető részvételével csapatve­zetői értekezletet tartottak. Érté­kelték az elmúlt évi úttörőmun­­kát, majd az 1962—63-as tanév­ben a csapatokra váró feladatokra került sor. Megállapították: A KISZ KB határozatát, amely több évre meghatározza az úttörő moz­galom feladatát, megértették a csapatok vezetői, tagjai, végrehaj­tását szép eredményekkel kezdték el. Az új próbarendszer beveze­tése a gyakorlatban bizonyította be, hogy alkalmas a színes, eleven­­ úttörőélet kialakítására. „ Úttörőcsapataink legfontosabb­ feladata a jövőben is tovább dol­­­gozni a határozat eredményes végrehajtásán, amelynek fonto­sabb Irányelvei az iskola és az út­törőmunka segítő kapcsolatának, az életre nevelésnek, a testvér KISZ szervezetek nevelő és segítő mun­kájának kialakítását célozzák. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! A HÍR LA­P I F J I 9 A G I MELLÉKLETE. SZOMBAT, 1982. SZEPTEMBER 1. 1. KETTEN A BAROMFITELEPEN — Nyolcvankétezer tojást ad­tunk már a keltetőbe ! — Igen, túlteljesítettük a félévi tervet is 22 ezer tojással. S minő­ségben is élenjárunk, több mint öt és fél deka a tojások átlagsú­lya. Ott, ahol ezekkel az eredmé­nyekkel büszkélkednek, a tabajdi termelősz­övetkezet baromfitel­ké­­nek szomszédságában most a Fe­jér megyei Építőipari Vállalat dolgozói munkálkodnak. Épül­ a tízezer férőhelyes csibenevelő, meg a szükséges keltető is. S bár ők itt elsősorban illetékesek, ha a fiatalok munkájáról beszélge­tünk, együtt hány­­uk-vetjük meg gondjaikat. — Eleinte bizony nehéz volt — mesélik kicsit pironkodva. — Szokatlan volt a tennivaló meg aztán ennyi szárnyas jószág­ra vigyázni ! Mert úgy kell ám ügyelnünk rájuk, hogy baja ne essék egyiknek sem, s szépen gya­­r­apodjanak . Amikor munkájukról beszélnek, . . , felcsillan a szemük. Mert az első S e napok kíváncsisága átváltozott joglal a­az bennük dolgos szorgalommá, másutt is az Aranykalászban — lelkesedéssé. Úgy mondják az idő­száz férőhelyes borjúnevelő, sebbek, jó „utánpótlás" válik az négyszáz férőhelyes sertéshízjal­ jött fiatalokból, ha is épül —, hát mégis csak ez az építkezés a legkedvesebb látvány — 2500 a tagok szemének a törzsállományunk. Barnapiros, mosolygós arcú kis­lány hívogatja a pulykákat a drót- különösen a pulyka jövedelmez kerítés mögött. Igen, idén már se­ a termelőszövetkezetnek. Most is­gítséget kaptak az asszonyok, van kétezer kispulykánk. Most,­­nkik eddig négyen viselték gond­­nijban adtunk át 1500 pecsenyé­jét a termelőszövetkezet szárnyas vagyonának. És Gulyás Imréné, kabáto­s szállításra Csanádi Dezsőné, Komáromi Mi­ vár újabb ötszáz. És 7000 pecse­­hályné, Csanádi Istvánná dicsérő nyecsirkét is útnak indítottunk. munkatersakróh * Mindezek természetesen a közös , , , , , munka, a közös szorgalom ered­ektein^k^r a^tromfikeTe’és s a baromfitelepen nem igés­ztő, szorgos mezőgazdasági szakmunkás válhassék belőlük. — Mekis — Híven a „hagyományokhoz" Az Általános Mechanikai Gépgyár 22 fiatalja vett részt a Szakma ifjú mestere mozgalomban az év el­ső felében. Közülük 10­0 fiatal érdemelte ki a kitüntető címet. A júliusban megrende­zett mestervizsgán Bozsoki Ferenc, Molnár Dezső és Lukács Ist­ván lakatosok vizsgamunkái aranyérmet nyertek. További három fiatal ezüst., 13 pedig bronzérmet kapott munkája elismeréséül, amelyeket ünnepélyes KISZ taggyűlésen osztanak ki az új ,,mestereknek”. Mestermunkáikat Budapestre, országos kiállításra küldik. Az ÁMG fiataljai remélik, a kiállításon a tavalyihoz hasonló ered­ményeket érnek el. Tavaly, a SZIM országos kiállításán a KISZ KB I. díját érdemelték ki nagyszerű munkájukkal tudományából, kevés része van a terv túlteljesí­tésében Berki Ilonkának és Döm- A. házban sődi Irénnek is. Berki Ilonkával, meg Dömsödi Most új terveket ápolgatnak Irénkével találkoztunk. S mivel gondolataikban. Úgy akarják, hogy rövidesen nemesítő teleppé változzék, fejlődjék a tabajdi csir­kefarm körülöttük. New Hamps­­hire-vel kísérleteznek most — be­váltja a hozzáfűzött reményeket. És jövőre már 30—44­ ezer pecsenyecsirke fog útnak indulni a piacra, a vá­sárlókhoz a Tabajdi Aranykalász Termelőszövetkezetből. Berki Ilonkáék pedig tanulni szeretnének. Hogy jó baromfit?­ SZEPTEMBER A gesztenye lombja lehull, " a parkok füvére lép a dér, Becsukódnak az ólmos ablakok, s anyuka örül. Mér a polcig ér Öcsiké, és ha új mesét kivin leveszi már a színes könyveket. Ma még mesét kivén, de már nagy ákom-bákom betűket rajzol estefelé egy most kapott füzetbe, és holnap a kezében kis táskával— benyit, belép a tanterembe, átlép az iskola óriás kapuján. Új izgalom, új színek lobognak a kis szemekben, s anyuka tudja­­már, hogy kisfia holnapok útjain lépked mikor utolsó búcsút Int a nyár, s a szeptemberi­ alkony meséibe az élet­ egyszer eggyé vegyül. f­ féle kopognék új vá­rjátékon Gyermekkoromban — még emlékszem —, régen, egyszer lent jártam, lent a bányamélyben, s még ma is fülembe cseng az a dal, melyet dünnyögő, dörgő jajaival a tárna vésett rá a nyirkos csendre. Nincs ritmusa sem. — Vagy tán’ elfeledtem? — Csak rángásszerű volt a kínos zaj felettem, mégis dal volt, komor... — így mondta nagyapám —, s lépkedni is e bús dalnak ritmusán volt csak szabad, s én szedtem lábaim. Azóta elmúlt húsz év, és e dal már megfakult, de visszacseng a jaj, s úgy támaszkodik emlékek ácsolatján, mint nagyapám a roggyant görbebotján, ha elembe jön, az álmok gyalogútján. Bányák s bányászok roppantak össze. Az omló vágatok megvakultak régen, Vad bírókban alulmaradt a támfa, s most lent porlad a nyirkos bányamélyben, társa csupán a fuldokló régi dal is. Fönt elcsendesült minden, s a völgyek egy új, szebb, emberi világ ígéretét ringatták, s a háborútól fáradt aknatornyoknak új, igaz dalt dúdolt a szél, s ritmusát lassan átvette az élet. S a tárnák, emberek, gépek, vágatok, újra dalolnak, s a holnapok felé rokkant bányászok víg unokái sietnek, s egy ország népe köszönti őket, s bennük nemzedékek harcait öleljük. És ébresztgetem emlékeimben nagyapámat, hogy régi régi sortüzek után lásson fényt is, szép holnapokra néző igaz világot, s a hegyek oldalán pirostetős kis bányász-palotákat. Házakat, melyről álmodott, s álmodoztak a föld alatt, a nyirkos bányacsendben. Hívom, hogy halkan, régi hitével ma újra itt, de új dalt énekeljen, s én vele kocognék új vágatokon. Kátay Antal

Next