Fejér Megyei Hírlap, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
- 2 Hruscsov válasza a Daily Express kérdéseire a leszerelésről, Nyugat-Berlinről, a Szovjetunió és az USA viszonyáról Nyikita Hruscsov az új év előestéjén válaszolt a Daily Express című angol lap szerkesztőségének a nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdéseire. „A Szovjetunió az elkövetkező évben még szilárdabban folytatja a harcot a leszerelés problémájának megoldásáért” — jelentette ki Hruscsov. Ismét leszögezte, hogy „az általános és teljes leszerelés nélkül nem lehet a földön biztosítani a szilárd békét”. „Maguknak a népeknek kell megtenniük minden erőfeszítést, hogy már a közeli időkben valósággá váljék az általános és teljes leszerelésről szóló megállapodás”. A szovjet minisztertanács elnöke hangoztatta, hogy a szovjet kormány kész 1963. január 1-től megszüntetni minden nukleáris fegyverkísérletet, „ha a nyugati nukleáris hatalmak ugyanilyen álláspontot foglalnak el az ENSZ felhívásával kapcsolatban.” „A genfi megbeszélések helyzete igen rossz” — mondotta Hruscsov, majd megjegyezte: „A tizennyolc hatalmi bizottság valamiféle vitaklubbá alakul”. „A nyugati hatalmak politikája képletesen szólva, két egymástól távolodó vágányon siklik, folynak a leszerelési tárgyalások és ugyanakkor háborús előkészületeket tesznek. A dolgokat a realitás talajáról kell szemlélni: az ilyen mozdony előbb-utóbb elkerülhetetlenül kisiklik.” A valamennyi nukleáris fegyverkísérlet örökre való betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény elérését most „Angliának és az Egyesült Államoknak a föld alatti atomfegyverkísérletek kérdésére vonatkozó ellenvetései zavarják”. A Szovjetunió kész más módszerekkel kiegészíteni az észlelés nemzeti rendszerét, így hajlandó megfelelő számú automatikus földrengésjelző állomást létesíteni. A jelenlegi nyugat-berlini rendellenes helyzettel és azzal kapcsolatban, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban miként fejlődnek a dolgok, Hruscsov kijelentette : „több mint elegendő ok van a nyugtalanságra.” „A kommunistaellenes harc ürügyén a nyugatnémet szoldateszka atomfegyver után nyúl. Bonnban kijelentették, az a céljuk, hogy sakkban tartsák Moszkvát, de arra gondolnak: sakkban tartsák az egész világot.” Nyugat-Berlinben robbanások hallatszanak, de a „gyújtózsinórt Bonnban lobbanják lángra” — mondotta Hruscsov. „Közel jutottunk a német kérdés békés rendezéséhez és meg kell tenni az utolsó erőfeszítéseket” — jelentette ki a szovjet miniszterelnök. „Valamennyi keleti és nyugati állam kötelessége, hogy Közép-Európában elzárják a dolgok veszélyes fejlődésének útját, ha nem akarják, hogy a világ a veszélyes karibi válságból egy másik, még fenyegetőbb és még nehezebben megoldható válságba kerüljön.” A fennmaradt, leginkább vitatott kérdésnek — a Nyugat- Berlinben állomásozó csapatok problémájának megoldására — a szovjet kormány kompromisszumot javasol — hangoztatta Hruscsov. A Szovjetunió kormánya indítványozza, hogy a Nyugat-Berlinben tartózkodó csapatokat ne a NATO országai adják, hanem Nyugat-Berlinben helyettesítsék a NATO zászlaját az Egyesült Nemzetek Szervezetének lobogójával és az ENSZ vállaljon magára meghatározott nemzetközi kötelezettségeket és tisztségeket. A szovjet kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy a karibi válság „igen mély nyomot hagy a nemzetközi kapcsolatokban”. „A veszélyt kompromisszumos úton oldották meg, az engedményt az engedményért elv alapján és sem pedig kardot rántva —, mint ahogy ezt néhányan nyugaton tanácsolták.” Hruscsov kijelentette: „A békés együttélés alapját még szilárdabbá és megbízhatóbbá kell tenni, hogy igazán tartós legyen”. A népek szuverenitásának tiszteletben tartásával hadd döntse el a békés gazdasági verseny, hogy melyik társadalmi rendszer jobb és kinek a rendszere életerősebb — mondotta. — A vitás kérdések eldöntésének másik módozatát — a termonukleáris háborút ki kell zárni. Nyikita Hruscsov tagadólag válaslt arra a kérdésre, kívánatosnak tartja-e, hogy a két nagyhatalom uralkodó szerepet játsszék az egész világon. Kijelentette: „Nem gondolom, hogy ez kívánatos lenne. Sem a Szovjetuniónak, sem az Egyesült Államoknak nem kell „uralkodniok’, a világon, a különböző államoknak a más országok fölötti „uralma” végérvényesen lejárt.” Hruscsov ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra most különböző okok miatt, rendkívül nagy felelősség hárul az általános béke sorsáért. . . „Ezért mi állást foglalunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti jó, ha lehetséges baráti kapcsolatok létesítése mellett.” Az 1983-as év távlataival kapcsolatban Hruscsov kijelentette: „Remélem, hogy 1963 az emberiség békés fejlődésének, a megérett nemzetközi problémák rendezéséhez való közeledésnek és a nemzetközi feszültség csökkenésének éve lesz.” . Fejér megyei Hírlap . Amerikai gyógyszer ezer kubai hadifogolyért Miami, Florida, USA: A váltságdíjként Kubába szállítandó orvosság egy része a Miami nemzetközi repülőtéren átrakásra vár. (MTI Külföldi Képszolgálat) De Gaulle újévi köszöntőjében a nyugat-európai uniót dicsőítette Párizs, január 1. Párizs vidáman szilveszterezett. Nemcsak a Maximéban, ahol Lollobrigida járta a twistet, hanem a Quartier Latin és a Montmartre szerény mulatóiban is kitűnő volt a hangulat. Éjféltájban különösen benépesedtek az utcák, a szemerkélő eső sem zavarta a lakosságot abban, hogy az új esztendő, szokás szerint az utcán köszöntse. Újév napján kihalt volt Párizs. Csupán az Elysée-palota környéke élénkült meg már kora reggel. De Gaulle reggel 9 órára rendelte magához minisztereit, hogy meghallgassa újévi jókívánságaikat. A tábornok hétfőn este beszélt a televízióban, ezúttal is négyen meg volt elégedve az elmúlt évvel és nagy derűlátással beszélt a jövőről. A francia külpolitika legfőbb célja a nyugateurópai gazdasági, politikai és katonai unió kiépítésében jelölte meg. Ez létrehozza az egyensúlyt az Egyesült Államokkal, sőt, „ha a keleti országokban beáll a „nagy enyhülés”, oda vezet majd, hogy velük együtt szervezzük meg az egész kontinens békéjét és életét” — mondotta. „Elérkezett az ideje — mondotta —, hogy Franciaország messze tekintsen és magas célokat tűzzön ki...” De Gaulle homályos célzásaiból nem derült ki, hogy milyen választ szán Kennedy nassaui javaslatára, mennyiben tartja összeegyeztethetőnek a közös NATO atomerő tervét Franciaország atomfegyverkezésével. A tábornok hangjából azonban arra lehet következtetni, hogy nem elégszik meg a másodrendű szereppel, sem az atlanti közösségben, sem a világpolitika porondján. Szovjet és kínai vezetők üzenetváltásai Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev, illetve Mao Cetung, Liu Sao-csi, Csu Te és Csou En-laj között újévi üzenetváltásra került sor. A Szovjetunió vezetői megállapítják, hogy az 1962-es év „a béke és a szocializmus erőinekhelyzetét megerősítő év volt”, majd a következőket írják: „Méginkább nyilvánvalóvá vált, hogy a béke erőinek módjukban áll elhárítani a termonukleáris háborút, hogy a szocialista világrendszer egyre inkább a nemzetközi fejlődés, a béke és a haladás irányában meghatározó tényezővé válik.” A Kínai Népköztársaság vezetőinek üzenete megállapítja: „Pártjaink és országaink öszszeforrottsága, a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottsága gyökeres érdeke Kína és a Szovjetunió népeinek, a szocialista tábor valamennyi országa és az egész világ népeinek.” „A kínai nép a jövőben mint a múltban is —, jegyzik meg a Kínai Népköztársaság vezetői — minden erejét Kína és a Szovjetunió népei egybeforrottságának erősítésére, a szocialista tábornak, a nemzetközi kommunista mozgalomnak, a marxizmus—leninizmus és a proletárinternacionalizmus alapján való egybeforrottsága erősítésére fogja fordítani”. Újévi fogadás a Kremlben Moszkva, január 1. (TASZSZ) Több mint másfélezer ember volt jelen azon a fogadáson, amelyet a szovjet kormány adott a Kremlben szilveszter éjszakáján. Ott voltak az SZKP és a szovjet kormány vezetői, élükön Nyikita Hruscsoval, a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, a szovjet dolgozók legkülönbözőbb rétegeinek képviselői, szovjet és külföldi újságírók. Nyikita Hruscsov a fogadáson pohárköszöntőt mondott. Éltette a Szovjetunió népeit, amelyek a világon elsőként emelték magasra a harc vörös zászlaját és győztek. Ma ez alatt a zászló alatt egymilliárd ember küzd — mondotta. Éltette a szovjet szakszervezeteket — a munkásosztály szervezeteit —, a dolgozó parasztságot és a kolhozokat, s hangsúlyozta, hogy a szocialista államokban lesz a legmagasabb az életszínvonal. Emlékeztetettaz Udall amerikai belügyminiszterrel folytatott beszélgetésére, arra, hogy egykor az amerikaiak segítették felépíteni az első szovjet vízierőműveket, ma pedig — mint Udall elismerte —, a Szovjetunió felülmúlta az Egyesült Államokat a vízierőmű építkezések tekintetében. Hruscsov pohárköszöntőjében éltette a szovjet hadsereget, amely éberen őrzi a békét, a kommunista pártot, a világ kommunista pártjainak és a szocializmus országainak barátságát és összeforrottságát. Hangsúlyozta, hogy az emberiség egyharmada a marxista—leninista tanítás alapján építi életét. Az idő a kommunizmusnak dolgozik — mondotta. Pohárköszöntőjében a szovjet kormányfő végül kiállt az államok békés együttélése és barátsága mellett. Parasztfelkelés Peruban Perui sajtójelentések szerint az ország déli részén a fővárostól mintegy 500 kilométernyire délkeletre fekvő La Convención völgyben parasztfelkelés tört ki. A földművesek megtámadták a nagybirtokosok épületeit. Az uralkodó katonai junta csapatokat küldött a völgybe. Egyes hírek szerint a fegyveresek 43 parasztot gyilkoltak meg, holttestüket a folyóba dobták. A perui parasztszövetség nyilatkozatot adott ki. Ebben közli, hogy a földművesek általános sztrájkot robbantanak ki, ha a junta nem vonja vissza csapatait a völgyből és nem állítja helyre az alkotmányban biztosított szabadságjogokat. Csütörtök, 1963. január 3. ] Kard és bomba Megható jelenetek zajlottak le a napokban Bonnban. A nyugatnémet politikai és katonai „elit” jelenlétében elbúcsúztatták a lelépő Strauss hadügyminisztert. A fanfárok, a trombiták harsogtak, dübörgött a hagyományos díszlépés, végül pedig Jaeger, a parlament alelnöke szónokolt. Kifejtette: „Az ő szellemében fogunk tovább dolgozni.” Majd az ünnepély fénypontjaként egy ősi bajor kardot nyújtottak át Straussnak. Az ex-hadügyminiszter ekkor magasra emelte a szablyát, s így kiáltott fel: „Ezt a kardot is politikai ellenfeleim ellen fogom használni. De azért most hangsúlyozom, nem vagyok híve a régi, elavult fegyvereknek.” Lám, a legjobb szándék is visszaüt néha. Strausst még a kebelbarátai is akaratlanul megbántották. Ha a díszünnepséget igazán szívvel, hozzáértéssel szervezik meg, Strausst legalább is egy miniatűr atombombával kellett volna megajándékozni. Azt bizonyára nagyobb lelkesedéssel lóbálná, mint a régi kardot, s közben az igazságnak megfelelően állapítaná meg: úgy megyek el, ahogy jöttem. S. E. A családban marad Egy nyugatnémet divíziót bocsátottak a NATO haderők rendelkezésére. Így hangzik a rövid hír, de a Bonn és az Atlanti Paktum közötti viszonyt ragyogóan jellemzi a hivatalos kommüniké szövege: „A nyugatnémet hadosztályt Foertsch a Bundeswehr főfelügyelője adta át a NATO-nak. Az Atlanti Paktum nevében pedig Speidel tábornok vette át a katonai egységet.Címe, a „véletlen” különös játéka. Foertsch és Speidel hosszú éveken át Hitler tábornokaként szolgáltatt, majd mindketten a nyugatnémet hadsereg generálisai lettek. Speidel ezután átment vendégszerepelni a NATO-hoz. Tulajdonképpen sok változás nem történt, csak az uniformisokat kellett időnként átalakítani. A cégér öltözött, a bolt maradt. Idréslet a szovjet néphez Az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió minisztertanácsa újév alkalmából üdvözletet intézett a szovjet néphez. — Jó érzéssel búcsúztatjuk az 1962-es évet — hangzik az üzenet. A Szovjetunió ebben az egyetlen évben több ipari terméket gyártott, mint a háború előtti öt éve, tervek idején együttvéve. A mezőgazdaság dolgozói mintegy kilencmilliárd púd szemesterményt termesztettek és csaknem 300 millió púddal többet adtak el az államnak, mint 1961-ben. 1962-ben a béke "és a józanság erői újra megmutatták hatalmukat, s a karib-tengeri válság napjaiban vereséget mértek a háborús erőkre. „A Szovjetunió békeszerető külpolitikája — amelyet támogattak a szocialista államok és minden nép —, valamint a kubai nép hősi kiállása hazája függetlenségéért és szabadságáért, elejét vette a termonukleáris világkatasztrófának.” Ezekben a napokban minden ember újra meggyőződött arról, hogy a hatalmas szocialista tábor képes útját állni a háborúnak. A csendet gyűlöltem már Pusztai Józsefek háza . — Azóta történt velem egy talán a falu legsárosabb út, és más — mondta most már cájának végén van, de külhangosabban fejével kiemelkedik a többi Kérdően néztem rá. közül. Ismertem a házat és — Ne gondolja, hogy az a gazdáját is. Tíz évvel ezelőbb kényes kérdést tett fel. előtt a ház rogyadozott, Pusz- Annyi az egész, hogy a Szabótai bácsi is — bár alig halad- ' Pista volt felesége most az én tempó' *q Tipörvenpt —* feleségem. Elvettem sz öt rozzant állapotban volt,’ Nem gyerekkel együtt. Én nem hóvolt ugyan rongyos, meg sodítottam el, Pista mászkáll vány se, de hiányzott róla fiatalabb nők után. Meg is nősült, az otthon gondoskodásának Mi meg itt éldegélünk azóta nyoma. Most, hogy újra talál békességben, csendesen. Azt is hoztunk, új ház és új ember mondhatom, hogy a magam áttt előttem. Amint bekísért a ötven évével boldog vagyok, tiszta lakásba, egy fiatalém emelt fővel járok az emberekbér mutatkozott be. előtt. — Szabó — mondotta kéz- Belemelegedett a befogás közben. eszédbe. Azelőtt nem ismertem — Hogy-hogy— nem Pusztai? családi körülményeit, azt sem — szaladt ki a számon, de már tudtam, hogy van-e gyereke, megbántam. A felesége, csak vele találkoz— A nevelt fiam — sietett a fam. Most is hivatalos ügyben válasszal az öreg, kerestem a munkahelyén, de .Aztán letelepedtünk a ba- már nem volt bent. Annyit rátségosan dörmögő cserép- tudtam Pusztai bácsiról, hogy kályha közelében, s zavart fáradhatatlan társadalmi mincsend ereszkedett közénk, Más, segítőkész, emberséges. — Régen találkoztunk — — Úgy tudom, ismerte Szaállapította meg a házigazda nőt. Az sem volt rossz ember, csendesen, csak valahogy más termésre— igen, elég régen —hagyta. Nem bántotta a családottam rá én is, de nem is törődött velük. Afl.