Fejér Megyei Hírlap, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-28 / 49. szám
Csütörtök, 1963 február 28. Amint ez időjárás engedi... A rendkívül szigorú tél még a hét elején is keményen t*rtotta magát, de ez nem kényszerítheti tétlenségre a tavaszt türelmetlenül váró falut. A tél fogy és kicsit talán megkésve végülis eljön a kikelet, s vele a rengetek mezei munka — erről tanácskoztak kedden a párt és a megyei tanács vezetői a gépállomások igazgatóival, mezőgazdasági szakembereivel. A hangsúly azon volt, hogy az előkészületi munkákat gyorsítani kell minden gépállomásnak, minden termelőszövetkezetnek. De kapkodni nem kell. A kapkodás eleve lehetetlenné teszi a szervezett, jó munkát. A hosszúra nyújt télután különös jelentőségű-vé nőtt a szövetkezetek és a gépállomások összmunkája az elkövetkező időben. Laki Antal elvtárs, a gépállomások megyei igazgatóságának vezetője elmondotta, hogy a tavasszal mintegy 50 ezer hold vetést kell elvégezniük a gépállomások dolgozóinak. Tavaly tavasszal ennél többet, 51 ezer hold szántást és 64 ezer katasztrális hold vetést végeztek el május tizedikkéig a gépállomások, s ez egyben mutatja azt is, hogy az idei feladatok nem túlmérete tettek, sikerrel elvégezhetők ! Legfontosabb feltétel: megkezdeni a tavaszi szántó-vető munkát, mihelyt lehet, s csökkenés nélküli tempóban addig folytatni, amíg az utolsó holdat el nem vetettük megyénkben! Az általános kezdési idő két hétnél előbb nem várható, viszont ott van minden gépállomási és szövetkezeti vezető hatáskörében a tettrekész, lelkes, traktoros, aki gépével készen áll a nagy feladat időbeni elvégzésére. Mi lehet a gátja, akadályozója az egész munkának? - Akadállyá válhat, tömérdek időveszteséget okozhat, az, ha gépállomásainkon megkésnek az erőgépek kijavításával. Jelenleg nem a legmegnyugtatóbb a helyzet. 831 téli javításra váró gépállomási és termelőszövetkezeti erőgép közül még hátra van mintegy különféle típusú traktor, ezek javítását március 15-ig feltétlenül el kell végezni. Ez annyit jelent, hogy ahol a gépállomás vezetői a mostani ütem szerint nem látják biztosítottnak e munka határidőre való befejezését, ott megfelelő intézkedésekkel növeljék a javításokra naponta fordított munkaidőt, gyorsítsák a munkák ütemét. Szükség esetén a műhelyekben lehetővé kell tenni a vasárnapi munkát is. Külön gondot kell fordítani arra, hogy az erőgépekkel párhuzamosan március 15-re készen álljon minden munkagép is. Sorrendben: a műtrágyaszórók kijavítása után a vetőgépeket kell javítás alá venni. Ez alatt a szövetkezetekben is határozottabbá kell tenni a tavaszi előkészületeket. Ősszel fékezőleg hatott a talajmunkát, őszi szántást végzett gépekre az, hogy a szövetkezetek nem mindenütt és nem minden esetben biztosítottak elegendő letakarított területet. Most mintegy 40 ezer hold kukoricaszár állt még a határban, a gépek előtt. Ennek levágását és eltartását egyik legsürgősebb feladatként kell venni minden szövetkezetben, mert hiába lesznek kezünkben az időben, jól kijavított gépek, ha elegendő tiszta területek híján nem dolgozhatnak. Több helyen lábrakapott az az elgondolás, hogy a kukoricaszárat alászántják. Mezőgazdasági szakembereink azt tanácsolják, ne tegyék ezt. Az alászántott kukoricaszár üregessé teszi a talajt, akadályozza annak egészséges, szükséges ülepedését, nagymértékben fogyasztja bomláskor a talaj nitrogénjét, ezzel csökkenti a jó termés feltételeit. Gépeket, emberi erőt kell munkába állítani a szár levágására, s azt el kell távolítani a földekről (alomként lehet hasznosítani). Az idén is rövid lesz a tavaszi munkák elvégzésére alkalmas idő. Indokolttá válik traktorok két műszakban való üzemeltetése, azonnal a munkák kezdetén. Az ehhez szükséges traktorosok azonban a gépállomásokon nincsenek meg. Velencén hiányzik 19, Sárbogárdon 25, Polgárdin 35, s hiány van traktorosokban a többi gépállomáson is. A feladat az tehát, hogy a szövetkezetekben lévő „tartalék” traktorosok gépre ültetésével és a szövetkezetek vezetői oldják meg a két műszak problémáját. Amint az előnyösebb a szövetkezeti községek részére, s ösztönzőbben hát a szövetkezeti traktorosokra kössék meg gépállomásaink és a szövetkezetek vezetői kellő időben a szabályos szerződéseket a gépállomás traktorokra kölcsönzött szövetkezeti emberek ügyében. A gépállomási szakemberek közreműködésével minden szövetkezetben készítsék el az elnökök, főagronómusok a tavaszi munka tervét reálisan, pontosan. Mit kell elvégeznie magának a szövetkezetnek és mit a gépállomásnak, hogy május10-re mindenütt földben legyenek a tavaszi vetésre szánt magvak, ezek részletesen, konkrétan szerepeljenek a tervben. Hegedüs Péter prémiumként. Nem kevés ez, még akkor sem, ha sokfelé oszlik. A kukoricából például az össztermés 7 százalékát jelentette. Hogy jövőre mennyi legyen? No, ebben megoszlanak a vélemények. Van aki úgy véli, maradjon csak a 7 százalék, mert a terméshozam növelésével a ténylegesen kiosztható mennyiség úgyis nő, csak javítsák az elosztási módszert a múlt évihez viszonyítva. Ne csak a kukoricakapálók, de a betakarítók, szárvágók, fogatosok is megfelelően részesüljenek. Más vélemény szerint fel kellene emelni az arányt, mondjuk 10 százalékra, mert hiába, fogalmazzák meg a német képviselői, az embrek szívesebben dolgoznak, ha a munkájuknak több hasznát látják. Most 0181 csak az a kérdés, ténylegesen több hasznot jelentene-e a magasabb prémium, akár a szövetkezetnek, akár a tagoknak? Ha azt vesszük alapul, hogy a teljesített munkaegységekre amúgy is osztanak kukoricát, hiszen mindenki nem vállalhat kukorica kapálást, nem részesülhet prémiumba, akkor kiderül, hogy a termés 10 százalékáig való premizálás már azt jelentené: az össztermés több mint 30 százalékát osszák ki a tagságnak. Ebben az esetben pedig a szövetkezet nem részesülhet hitelkedvezményben, más elbírálás alá esik a műtrágya elosztásnál is. Kérdés tehát, hogy ami jött a réven, nem menne-e el a vámon. A tagság jövedelmét munkában való érdekeltségét nem csak úgy lehet növelni, hogy a kukorica nagyobb részét kiosszák, de úgy is, hogy a premizálást egy-két növényféleségről a gazdaság egészére kiterjesztik. Hogy a Magyar—Kínai Barátság vezetői ezt az utat járják, az a készülő termelési tervből is kitűnik. Persze amíg egy premizálási javaslat megszületik, sok mindent számításba kell venni. Például azt, hogy a Magyar- Kínai Barátságban amolyan ,,bazár termelés” folyik. Mihók elvtárs, az agronómus nevezte el így találóan azt az állapotot, amely a 36 fajta növény termelésével előáll. Bánkódik is ő emiatt eleget, mert ahogy mondja, ,szegény agronómusoknak a haja is elmegy, mire igazságot tesznek a növénydzsungelbe. Hiába szakosítunk, hiába specializálunk — kesereg —, azt úgy látszik nem tudjuk megoldani, hogy 4—5 féle növényt termeljen egy-egy gazdaság. Ez persze majdnem annyira lehetetlen, mint amennyire rossz a mostani helyzet. De minden károsodás nélkül meg lehetne felezni a termesztett növények számát. És abban valóban igazuk van a perkátai szakembereknek, hogy ezt most már ideje lenne komolyan, felelősséggel megfontolni. Hiszen egy-egy szövetkezetben egy, legfeljebb két szakember van, aki a legszélesebb szakmai műveltség mellett sem lehet specialistája, ennyiféle kultúrának. Nem beszélve a terület elaprózásáról, a szállítási bonyodalmakról, amivel egy-egy egészer kis terület vetése, elmunkálása, betakarítása jár. Egyszóval tennivaló jócskán akad- Olyanok is, mint a szárvágás és a tavaszi szántás, amelyekben gyorsan, határozottan állást kell foglalni, intézkedni kell. És olyanok is, mint a szövetkezet jövedelmének, gazdálkodásának alakulása, iránya, amelyeket formálni kell. Az előbbi szakmai hozzáértést, határozott vezetést kíván és azonnali feladat. Az utóbbi évek tapasztalata alapján alakul, miközben hozzá-hozzáteszünk abból, ami jónak is bizonyult és leszámolunk a hibákkal Perkátán és másutt is. Szanati Anna Fejér megyei Hírlap Sokféle rajz- és bábfilm készül a Pannónia filmstúdióban A Pannónia filmstúdióban tájékoztatták az MTI munkatársát, milyen rajz- és bábfilmek készültek el legutóbb, s készülnek a közeljövőben. Befejezték az „1, 2, 3 ... (számok története)” című rajzfilmet, amelyet az UNESCO felkérésére forgattak. Az alkotók: Macskássy Gyula és Várnai György a számok történetét dolgozták fel a műfaj sajátos humoros eszközeivel. Művükért a napokban köszönő levelet kaptak a világszervezettől. Bemutatásra vár „Peti és a rollerverseny” című rajzfilm is, amelyet ugyancsak Macskássy Gyula és Várnai György írt és rendezett. A történet kis hőse a saját kárán tanulja meg, hogy ügyeskedés helyett jobb a becsületes, egyenes úton járni. Az „1514.” című újdonság alkotóit: Imre Istvánt, Bánki Györgyöt és Jávorszky Lászlót Derkovits Gyula nagyhírű fametszetsorozata és Ránki György szimfonikus költeménye, a parasztfelkelés zenei megelevenítője ihlette. Ugyancsak elkészült, a ,,Siker" című bábfilm, amelyet Foky Ottó írt és rendezett. Hamarosan befejezik négy film utómunkálatait. A ,,Holnaptól kezdve” című újdonság szatirikus formában a ..szalmaláng”-embertípust mutatja be. A pártoktatás példatára: építőmunkánk eredménye Társadalmunk gyors fejlődése — a szocialista társadalom teljes felépítésének soron levő feladata — mezövetek, hogy az 1962—63. évi pártoktatásunk egyik legfőbb feladata dolgozó népünk tudatának állandó formálása legyen. Ezt a célt szolgálta az oktatási anyag első része is. TV erstékeelméleti téma: Mit tanít a marxizmus—leninizmus az erkölcsről, hogyan határozza meg az erkölcs, pontosabban a kommunista ökölcs fogalmát, társadalmi vonatkozásait. Mind gyorsabban formálódó új társadalmunk mindennapos erdményei igen gazdag példatárnak bizonyultak és még inkább bizonyulnak a soron levő oktatási anyagok foglalkozásában. Eredmények, adatok egész sorával lehetett egy-egy elméleti állítást alátámasztani, bizonyítani. Hogy minél érthetőbbé tegyük az anyagot tanulóink számára, nagy szükségünk volt a kimeríthetetlen példatárra (a pontos adatok fölsorolására). A pártoktatásban részvevők többsége ilyen irányú ismeretet még nem kapott, társadalmak keletkezéséről, letűnéséről, egyszóval a társadalom fejlődésének törvéyszerűségeiről még nem tudtak. Ezért is fontos volt egy-egy előadás anyagának helyes méretesése és a mindennapi eredmények szorgalmas felhasználása szemléltetésre, bizonyításra. Hogy valóban tisztán lássák a erkölcs társadalmi eredetét és társadalmi szerepét, az összehasonlító módszer alkalmazásával az eddig létező, de letűnt társadalmak tagozódását történelmi sorrendben egymás mellé állítottuk. Az osztályok közötti viszonyokat tudatosítottuk, így elértük, hogy az oktatásban résztvevők az összehasonlítás segítségével megközelítően meghatározták az erkölcs fogalmát, saját szavaikkal. Ugyanígy egymás mellé állítottuk összehasonlításra a vallás-, polgári- és a kommunista erkölcs jellegzetességeit: melyik, milyen osztály talajáról ered, melyik erkölcs szerint van összhang az egyén és a társadalom érdekei között, vagyis: melyik erkölcs hogyan szolgálja a társadalmi haladást A pártoktatásban részvevők elérkeztek a felismerésihez, hogy az eddig szerzett ismeretek alapján ők maguk is, tehetségükhöz mérten a már kialakult társadalmi normák és magatartási szabályok szerint élve hozzájárulnak társadalmunk erkölcsi normáinak terjesztéséhez, elfogadtatásához. Így segítséget nyújthatnak társadalmunkban a szocialista közvélemény egész társadalmat átfogó kialakításhoz, ami biztosítéka lesz a kommunista erkölcs társadalmi erejének, terjedőének. A szokatlanul kemény tél visszahúzó erőként jelentkezett, pártoktatásunk első időszakában. A vitatott téma érdekessége azonban erősebbnek bizonyult, mert még a 18 fokos hidegben is többen megjelentek. Változatlanul fennáll a pártoktatáson részvevőknek a kérése: a nemzetközi munkásmozgalom eredetéről, az akkori társadalmi viszonyokról, a kezdeti időtől napjainkig megtett út küzdelmeinek, harcainak, általában fejlődésénekörténetét akarják megismerni. Ez a kívánsága a hallgatók öbbségének: Tóth Józsefnének, Kraczmajer ■ Pálnénak, ■'Lobánczi Imrénének, Lugosi Tánosnénak, Gelencsér Istvánnénak, Balázs Jánosnénak, Tóth Lajosnénak, Móker Józsefnének és így tovább. Kívánságunk teljesülni fog, mert az ismeretek, amelyekhez gy hozzááljulnak, tovább fogja erősíteni tudásokat. Pártoktatásunk második révnek, a Vili. pártkor,greveu témájának ismertetését irtívább létfő imát folytatjuk. Krizsán Sándor propagandista Farkát... 3 A piaci kosártól a közgazdaságig ilyenkor délután az asszonyok a piacról, vagy bevásárlásról hazatérve olykor gondokat is hazahoznak magukkal kosikban, s néha kifakadnak, kételkednek: érdemes volt-e annyit áldozni a mezőgazdaság fejlesztésére? Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termelés egyes ágaiban időnként bizonyos lemaradások mutatkoznak és ennek következtében a lakosság ellátásában — az igényekhez képest —, átmenetileg nehézségek keletkeznek, így néha a burgonya, olykor a tojás, megint máskor a bab, vagy egyes zöldségfélék terén. Mindez annak ellenére van így, hogy a mezőgazdaság növekvő termelési és árutermelési feladatait általában teljesíti. A termelőszövetkezeti mozgalom támogatása a munkásosztály és állama részéről történelmileg szükségszerű, mert mint ahogy a parasztság nem volt képes egyedül letépni magáról a kizsákmányolás igáját, úgy egymaga nem képes megvalósítani a szocializmust sem a falun. A nagyüzem kialakításához szükséges beruházásokat (építkezés, gépek, öntözési rendszer, stb.) maga a dolgozó parasztság saját erejéből, vagy egyáltalán nem, vagy’ csak nagyon hosszú idő alatt tudná megvalósítani. Márpedig nem mindegy, hogy a falun mennyi idő alatt szilárdul meg, ereszt mély gyökeret a szocializmus. Különösen egy olyan helyzetben, amikor az egész népgazdaság további fejlődése attól függ, milyen gyorsan sikerül a mezőgazdaságot az ipar szintjére emelni. Ez pedig egyaránt érdeke mind a munkásoknak, mind a parasztoknak. Az állami támogatás célja A piaci kosártól így jutottunk el a közgazdasági kérdésekig. Ma az egész világ mezőgazdasága a nagyüzem felé tart. No, persze más-más úton és céllal. Ide kívánkozik, hogy a tőkés országokban is szükség van a mezőgazdasági tőkés nagyüzemek kialakításának finanszírozására. Ebben nagy szerepük van az ipari-, és bank-monopóliumok tőkebefektetéseinek, éppen a mezőgazdaság sajátos jellege miatt. A szocializmus viszonyai között az állami támogatással a munkásosztály állama azt kí kívánja elérni, hogy a termelőszövetkezetek viszonylag gyorsan korszerű, modern szocialista mezőgazdasági nagyüzemekké váljanak. Olyanokká, amelyek jövedelmezőek és eredményeikkel a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét igazolják, beleértve ebbe természetesen azt is, hogy maximálisan kielégítsék a lakosság igényeit. Ezért a párt következetes agrárpolitikájának eredményeként az állami támogatás, (hitelek, kedvezmények) a szövetkezetek árutermelésének fokozására, az állatállomány növelésére és a gazdálkodás színvonalának emelésére irányulnak. Mezőgazdasági beruházás Ha figyelemmel kísérjük a beruházások alakulását, megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdaság részesedése az öszszes beruházásokból állandóan növekszik. Az 1958-as évet megelőzően a mezőgazdaságra a beruházások 12—15 százaléka jutott, 1958 és 1962 között már a termelő beruházások 23 százaléka. Az átszervezés időszakában 19 milliárd forintot ruháztunk be. 1963-ban pedig 8,5 milliárd forintot tesznek ki a mezőgazdasági beruházások (ez az 1962 évinél 36 százalékkal több). Ezek után nem érdektelen megvizsgálni, mire fordítottuk a milliárdokat. Hogy csak néhány példát említsünk: 1858 és 1961 között 642 000 szarvasmarha, több mint másfél millió sertés befogadására alkalmas korszerű férőhelyet építettünk. A gép- és traktorállomány az 1935 évi 7000-ről 1962 re 48 000-re emelkedett. 1962-ben, tehát egyetlen esztendő alatt, több traktort kapott mezőgazdaságunk, mint amennyi az 1935 évi összállomány volt. Gyorsütemű a haladás az öntözéses gazdálkodás fejlesztéseiben is. Míg 1939-ben öszszesen 24 006 kh. öntözött terület volt, 1959-ben már 126 000 kh, ami 1962-re már közel megháromszorozódott. 1959—1961 között az 1 kh. szántóra jutó műtrágya felhasználása is megkétszereződött Miként térülnek vissza a milliárdok ? A két egymást követő aszályos esztendő miatt az előirányzott tervek sajnos csak részben valósultak meg, a tervekben ugyanis átlagos időjárással számoltak, de hol vagyunk az átlagos időjárástól? Ennek ellenére sem kell szégyenkeznünk fiatal, szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk termelésének alakulása miatt. Hasonló időjárási viszonyok között az elmaradott technikájú parasztgazdaságok terméseredményei katasztrofálisan csökkentek volna. Ezzel szemben 1961-ben 11 mázsa, 1962-ben 10.3 mázsa volt a búza termésátlaga kh-ként. (Az utolsó 10 év átlaga 8,5 mázsa volt.) Ha az 1962-es 10,3 mázsa helyett a 8,5 mázsás átlaggal számolunk, akkor 3,4 millió mázsa búzával termett volna kevesebb. A 10 év átlagához viszonyított terméktöbblet (nem tévedés) 20 ezer traktor értékével egyenlő. A közelmúltban tanulmány készült arról, hogy az utóbbi 62 esztendőben hogyan befolyásolta — áprilistól szeptemberig — a lehullott csapadékmennyiség a kukorica átlagtermésének alakulását. Megállapították, hogy 62 év átlagában 346 mm, 1962-ben viszont csak 212 mm csapadék hullott az említett hónapokban. 1947-ben amikor 189 mm csapadék hullott 7,7 mázsa, 1962-ben pedig kh-ként 13 mázsa volt a kukorica átlagtermése. Ha az átszervezés előtti viszonyok között ért volna bennünket a tavalyi aszály, a kukorica átlagtermése nem haladta volna meg a 9 mázsát sem és így több mint 9 millió mázsa kukoricával számolhatnánk kevesebbet, amelynek ellenértéke nem kevesebb, mint 46 millió dollár. A kukorica átlagtermésének alakulása tehát már nem követi szorosan a csapadékmennyiség ingadozását. Mind a búza, mind a kukoricatermesztésben elért eredmények, a termelés korszerűsítésére fordított milliárdok mellett, szövetkezeti parasztságunk szorgalmas munkájának köszönhető. SOOOO vagon sertés Persze a felsorolt, nem kis jelentőségű eredmények nem fedik el szemünk elől, hogy gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezeteink is vannak, amelyek még nagy tartalékokat rejtenek magukban, de hogy szövetkezeteink általában egészségesen fejlődnek, azt különösen két örvendetes tény igazolja. Egyrészt a mezőgazdasági termelés az 1959—II. évek átlagában (tehát a tömeges átszervezés időszakában!!!) az előző három esztendőhöz képest 8,5 százalékkal növekedett. Másrészt az állam által felvásárolt mezőgazdasági termények összmennyisége 1958-hoz viszonyítva lényegében több mint 13 százalékkal emelkedett. Csupán a vágósertés felvásárlás az 1955 évi 25 400 vagonról 1962-re megközelítőleg 30 000 vagonra növekedett. A felsorolt tények egytőlegyig azt igazolják, hogy érdemes áldozni a mezőgazdaság fejlesztésére s messzemenően nincs és nem is lehet igazuk azoknak, akik csupán néhány kisebb jelentőségű, bár kellemetlen tényből vonnak le következtetéseket. Boros Béla