Fejér Megyei Hírlap, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-01 / 126. szám
A HÍRLAP IFJÚSÁGI MELLÉKLETE HELIKONI MÉRLEG A helikoni versenyek láza- kulturális seregszemléje valóban, egyik műsorról a másikra sietvén alig-alig volt idő arra, hogy a zsűri bizottság véleményét jelentő pontszámokon túl is megpróbáljuk értékelni az idei versenyek színvonalát. Az irodalmi színpadok bemutatói után azonban sikerült mégis időt szakítani és amint azt a Népművelési Intézet egyik munkatársa röviden megfogalmazta. ..Szembetűnő volt az idei helikon színvonal emelkedése. Kétségtelen, ez a nagyfokú színvonal javulás abból ered, hogy a vetélkedőre készülő középiskolák bekapcsolódtak a KISZ kulturális seregszemle megyei versenyeibe s az ott legjobban szereplők jöttek csak ide.” Valóban így van. A KISZ felkészülés volt az útravalója legjobbjainknak, amikor elmentek, hogy megyénket képviseljék Dunántúl középiskoláinak vetélkedőjében. Straszszer György a KISZ megyei Bizottság osztályvezetője így összegezte a keszthelyi tapasztalatokat: „Igaz, a fő sikert a József Attila gimnázium érte el, de méltóan szerepelt megyénk valamennyi iskolája. Egyformán büszkék vagyunk valamennyi éremre, elismerésre, megyénk tanulóifjúságának nagyszerű szereplésére.” Keszthely e néhány nap alatt a dunántúli tanulóifjúság fellegvárává vált. Négy élményekben gazdag nap emlékével tértek haza. Akik ott voltak az énekkarok versenyén sokáig emlékezni fognak a szebbnél szebb bemutatókra, akik az irodalmi színpadok bemutatóit vagy a szellemi öttusa viadalait izgulták végig sokáig emlékezni fognak a nehezebbnél nehezebb kérdésekre, a fej-fej melletti küzdelemre és a lassan, de végül mégis győzelmet érlelő pontok alakulására. Emlékezni fognak arra, amikor a tánccsoportok bemutatói folytak, egyik kislány elveszítette a papucsát és ez bizony kissé rontott az értékelésnél. Sajnálatos véletlenek, váratlan örömök, megérdemelt sikerek és sok-sok izgalom. Ez volt az idei versenyek jellemzője s bár a négy nap után kissé fáradtan, de jókedvűen tért haza a résztvevők tarka sokasága. Elült a helikoni láz. A szó most ismét a tankönyveké, a tanulásé. De sokan, diákok, tanárok már most azon vitáznak milyen tapasztalatokat vonjanak le a Keszthelyen látottakról. Volt aki egy sereg új ötletet hozott haza az otthallottak és látottak alapján, van aki már most javaslatokat készít mivel induljanak jövőre. Egy tény, amint azt a záróünnepségen többek is elmondották, a helikoni vetélkedő színvonala évről évre nő s ez így van jól. A KISZ kulturális seregszemlével párosítani nagyszerű gondolat volt a helikoni ünnepségeket s a jövő évi felkészülés is ennek jegyében kell, hogy elkezdődjék ősszel. — Dömök — Ismerkedés a zenével a sárbogárdi leánykollégiumban — Miért ez a zene béna? — kérdezte csodálkozva Kiss néni, aki vasárnap eljött a sárbogárdi Hámán Kató Leánykollégiumban meglátogatni a kislányát. Ez is hozzátartozik a kollégiumi élethez? — Igen, édesanyám, már egészen megszokottá vált — magyarázza Ilonka. A Kiss néni körül összegyűlt leánysereg feleleveníti, hogyan is jutottunk el a mai hangversenyre. Úgy kezdődött, hogy az őszszel a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola meglepett bennünket egy ajánlattal: növendékeik egy csoportja eljön hozzánk, hangversenyt ad. Nagy lelkesedéssel fogadták az ötletet. Már az ősz folyamán részesei is lehettünk egy magyarázattal összekapcsolt, igen szép, színvonalas hangversenynek. Nagy hatást gyakorolt ránk, amit az is bizonyít, hogy azóta gyakran szervezünk közös zenehallgatásokat kisebb csoportokban. Kolozsvári tanár úr, Kalácska tanár úr és nevelőink irányításával főleg Erkel, Haydn, Mozart művekkel ismerkedtünk meg. Minél többet hallgattuk a muzsikát, annál közelebb került hozzánk a sokak számára nemrég még oly idegen, olyan nehéz „komolyzene”. Érdeklődésünk nőtt. Egyre többen figyelnek fel a rádióban elhangzó ismert művekre. A kollégium tagsága kérte, sürgette, hogy újra hívjuk meg a múltkori kedves vendégeket, ifjú művészeket. El is jöttek. Tanulmányi kirándulás Sárbogárdra — most egy másik csoporttal. — De nini, Radák Hajnalka! — Kitörő öröm fogadta az első koncertről ismert kedves, mosolygós kislányt, aki újra eljött hozzánk, gyönyörködtetni művészi játékával. A kollégium ebédlőjét alakítottuk át hangversenyteremmé. A falról Bartók Béla néz ránk. Alatta felsorakoznak az ifjú művészek, hangolják hegedűiket. Kis idő múlva a húrok szárnyaló zenéje szakítja meg a máskor leánykacagástól, vidám zsivajtól hangos épület ünnepélyes csöndjét. Feszülten figyel 107 lány, akik kizökkennek a mindennapi apró gondok világából, s átadják magukat a muzsikának. Repülnek a percek és a koncert vége felé közeledik. Mindnyájan azt érezzük: jó volna, ha még tovább tartana. Ez a két és fél óra is jelentősen előresegített bennünket a komolyzene megismerésében és annak felismerésében, hogy mennyi szépséget rejteget a művészetnek ez az ága. S most már Kiss néni is érti, hogy miért van e zene bona. Kaiser Ilona, Hámán Kató Leánykollégium a Gyorgy uszkar lenaitalanos iskola udvarán a napokban a Szolgáltató Vállalat egy földgyaluval lekotorta a felesleges földet és a'. 'st a tanulók társadalmi munkában elegyengetik a gyalugépek után hagyott földbuckákat Az így megmozgatott föld mintegy 40—45 köbmétert tett ki. Fotó: Kabáczy Szombat, 1963. június 1. Beszélgetés a tanítónővel Nem hasonlít az én egykori tanítónőmre, aki alacsony kis öregasszony volt, hófehér, feje tetején apró kontyba tűzött hajjal, mégis szüntelen rágondolok, miközben vele beszélgetek. Ez az asszony itt ízig-vérig modern és fiatalos, noha az ő rövidre vágott fekete hajába is jócskán keverednek már az ősz hajszálak. Más és mégis ugyanaz, mint az én egykori oktatóm: Tanítónő. S ezen a május végi esős délutánon megpróbáltam közelebb jutni a titokhoz. Mi az, ami az igazi pedagógust jellemzi, tudása, vagy egyénisége, személyes varázsa-e az az erő, amely sokszor csodákat képes művelni a gyermeki lélekben, a lustákat érdeklődővé, a hanyagokat rendszeretővé, az érdekteleneket rajongóvá teheti, s amellyel sokszor a gyermeki lélek bántalmainak, ezernyi rejtelmének türelmes kibogozásával a konok, rossz előmenetelő gyermekből is jó tanulókat faraghat. A tanítónő bizonyára még sohasem fogalmazta meg magának a kérdést, határozott és konkrét válaszban, mert számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy pedagógus lett, s hogy most már kilenc esztendeje nap mint nap reggel pontosan nyolc órakor lenyomja a Petőfi Sándor Általános Iskola III. osztályának kilincsét, s hogy harminckilenc gyermekszempár lesi naponta minden mozdulatát. Kilenc évvel ezelőtt állt először szemtől-szembe az osztállyal, pedig tulajdonképpen már sokkal régebben tanítónő — 1940-ben végzett. Több mint tíz évig azonban a családi körülmények úgy hozták, hogy csak magában számolgatta: mikor érkezik el az idő, mikor taníthat. Kicsit hátradől a széken, s visszatekint a pályakezdésre. — Móron kezdtem, mint napközis nevelő. Ott töltöttem egy évet. Tudja mit jelent gyakorlat nélkül tíz év után annyi gyerekkel foglalkozni? Most már bevallom: nagyon féltem. Hiszen ennyi idő alatt új módszerek alakultak ki, mások lettek a gyerekek is. Többet, jobbat követelnek a pedagógustól. S akkor, az első lépéseknél a móri kollégák megfogták a kezem... Segítettek. — Mi a szép a pedagógusmunkában? Rám csodálkozik. — Elmondok egy kis epizódot, talán lecsendül belőle, mennyi öröm, mennyi szépség rejlik a mi hivatásunkban. Az osztályommal év elején írattam egy dolgozatot, bizony nagyon gyengén sikerült. Aztán teltek a napok, hónapok, jött az iskolánkba, az én osztályomba két fiatal gyakorló pedagógus Győrből, s lassan elérkezett az év vége is. És ekkor újra elővettem azt az év eleji szöveget. Abból írattam dolgozatot, összehasonlításul. Alig találtam hibát. Van ennél nagyobb öröm pedagógus számára, amikor látja, lemérheti a munkája eredményét? Igaz, a gyakorlóéves kollegák munkája is benne volt az eredményben, de mindez a mi munkánk szépségét tükrözi. És most aztán olyan témánál tartunk, amiről úgy érzem, a tanítónő talán reggelig is tudna beszélni példákat említeni: a gyermekeknél, a tanítványoknál. Meg tudom például, hogy a gyerekei érdeklődnek a napi események iránt, s jaj lenne annak a pedagógusnak, aki iskolába menet át nem nézné az újságot, vagy nem hallgatna rádiót, nézne televíziót! Az egyik iskolai olvasmányban bányaomlásról volt szó, s az aznapi újságok egy szlovákiai bányaomlás hírét közölték. Legalább tizen jelentkeztek, hogy olvasták az újságban — kérdéseket tettek fel, választ várva. És még valamit: sohasem hittem, hogy meg lehet szerettetni például a nyelvtan órát. De ezt is színessé, élményszerűvé teheti a pedagógus leleményessége, oktatókészsége. S ha a nyelvtan óra végén a harmadikosok tapsolni kezdenek, hogy milyen érdekes volt (pedig csak a főnévről volt szó ezen az órán), azt bizonyosan kevesen felejtik majd el. De azt hiszem kevesen felejtik majd el dr. Szentesi Sándorné pedagógust is, éppen úgy mint én, hosszú-hosszú évek távlatából a mai napig sem feledtem az én fehérhajú tanítónőmet. Balázs Katalin Ifjúsági társasutazások A nemzetközi turizmus, a hazai turista forgalom növekedésével egyidőben tízezrekre növekedett azoknak a magyar fiataloknak a száma, akik az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda keretében szervezett ifjúsági társasutazásokon vettek részt. Évről-évre több megyei fiatal vesz részt ezeken az utakon. Megyénkből három ifjúsági turista csoportban 97 fiatal látogatta meg ez évben a Szovjetuniót, az NDK-t, és Csehszlovákiát. Júniusban és júliusban öt csoportban 147 fiatal utazik ezekbe az országokba, valamint Lengyelországba, a román és a bolgár tengerpartra. Az eddigieknél több fiatal látogat el megyénkből is Ausztriába, Franciaországba és Olaszországba. Különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg a fiatalok részéről a nyári NDK- beli és a kaukázusi utazások iránt. Ezért a további igények kielégítése érdekében a megyei KISZ bizottság két ifjúsági turista csoportot indít az Expressz különvonatával augusztusban a Német Demokratikus Köztársaságba, Drezdába. A drezdai tartózkodás idején a különvonat résztvevői kirándulásokat tesznek a Szász- Svájcba, Meissenbe, Pilnitzbe és baráti találkozón vesznek részt német fiatalokkal. Azok a fiatalok, akik részt kívánnak venni a társasutazáson, a KISZ-szervezetekben jelentkezzenek. Ugyancsak elfogadnak még jelentkezéseket a KISZ-bizottságok franciaországi társasutazásra. — S. Gy. —» Fejér megyei Hírlap.