Fejér Megyei Hírlap, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
Zavargások Bolíviában Milicista egységek és bányászok véres összeütközésének volt színhelye kedden a bolíviai fővárostól mintegy 200 kilométerre fekvő catavi bányavidék. Jelentések szerint hatan meghaltak, húszan megsebesültek. A zavargások előzménye: a bányász szakszervezetek elutasították az állami bányatársaságnak azt a követelését, hogy többek között egyezzenek bele a munkások elbocsátá-sába és „kommunista elemeknek a szakszervezetből való kizárásába”. Megfigyelők szerint, még jobban fokozódni fog a bányász szakszervezeteknek a kormánnyal való szembenállása ; erre mutatnak az Oruro városban jelenleg folyó bá- nyászkongresszus eddigi eseményei, egyebek között a Fidel Castro kubai miniszterelnök melletti rokonszenv-tüntetések is. (MTI) Mozi szekiásfehervár Köztársaság aug. 1—4: A másik part. Petőfi aug. 1—4: A kék öböl rejtélye. Maroshegy aug. 3—4: Pillantás a hídról. öreghegy aug. 3—4: Eleserélt randevú. AUGUSZTUS 2—4 Adony: Séta a nárciszok körül. Bakony csernyi! Királyi gyermekek. Bicske: A bérgyilkos. Bodajk: Ha velem tartanál. Enyingi Senki nem tud semmit. Mezőfalva: New York árnyai. Mór: Kopaszok bandája. Polgárdi: Maximka. Rácalmás: Ismeretlenség határán. Sárbogárdi: Valahol Európában. Agára Kert: Üzletemberek. Gárdony Kert: Az aranyember. AUGUSZTUS 3—4 Cece: Noszti fiú esete Tóth marival. Dög: Folytassa nővér. Kálóz: Isten őszi csillaga. Kápolnásnyék: Egy nyár története. Kisláng: Napfény és árnyék. Lajoskomárom: Ezer veszélyen át. Lepsény: Mindennap élünk. Lovosberény: Amíg az utolsó vendég elmegy. Martonvásár: Egy csepp méz. Mezőszilas: Az utolsó tél. Perkáta: Hátha mégis szerelem. Sárszentmiklós: Fekete Orfeusz. Seregélyes: Hátha ritégii szerelem. Velence Kert: Előzés. Fejér megyei Hírlap II Biztonsági Tanács ülése A Biztonsági Tanács kedd délutáni, — magyar idő szerint esti — ülésén folytatta a vitát Portugália afrikai gyarmatainak ügyében. Madagaszkári és Jimenez fülöp-szigeti küldött rövid felszólalása után Benhima elnök szavazást javasolt a hármas határozati javaslat fölött. Carlos Sosa- Rodriguez, Venezuela képviselője anélkül, hogy ezt formálisan ellenezte volna, indítványozta az ülés felfüggesztését, vagy elnapolását a határozati javaslat kompromisszumos megszövegezésére irányuló tárgyalások céljából. Az elnök elfogadta az indítványt és 40 percre felfüggesztette az ülést. Szünet után a venezuelai küldött több módosító javaslatot terjesztett elő az afrikaiázsiai határozati javaslathoz. Mint TASZSZ-tudósítás megállapítja, ezek lényegében tompítják a határozati javaslatot, törölnek belőle olyan kifejezéseket, amelyeket Stevenson amerikai küldött előzőleg kifogásolt. Így többek között a módosító javaslat indítványozza, hogy a határozati javaslat bevezető részéből töröljék annak a ténynek megállapítását, hogy a portugál igazgatás alatt lévő afrikai területeken kialakult helyzet veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Pontosan ilyen mértékben tompítja az indítvány a határozati javaslat rendelkező részének csaknem minden bekezdését. Sosa Rodriguez végül indítványozta, hogy a szavazást halasszák el a szerdai ülésre és ezzel tegyék lehetővé a küldöttségeknek a módosító javaslatok tanulmányozását. Az elnök a javaslatnak megfelelően az ülést és a határozati javaslat fölötti szavazást szerdán, magyar idő szerint 15.30 órára elnapolta. A TASZSZ szemleírója a moszkvai megállapodás ellenzőiről Igor Orlov, a TASZSZ hírmagyarázója írja: elsősorban két körülményre kell rámutatni a részleges atomesemdről szóló moszkvai megállapodás nemzetközi visszhangjának összegezése közben. Először a Szovjetunió az Egyesült Államok és Anglia között létrejött megállapodás általános és őszinte megelégedést keltett a békeszerető embereik körében. Másodszor, a moszkvai tárgyalások sikeres kimenetele reményeket keltett, hogy haladást lehet elérni más fontos és halaszthatatlan problémák megoldásában is. Kétségtelen, hogy a nemzetközi közvélemény óriási többsége igen pozitív módon értékeli a Moszkvában létrejött megállapodást. Annál különösebbnek tűnik az Új-Kína hírügynökségének, a Kínai Népköztársaság központi tájékoztatási szervének az a próbálkozása, hogy árnyékot vessen mindazokra, akik nagy erőfeszítéseket tettek a nukleáris robbantásokat beszüntető megállapodás létrejöttéért, s hogy befeketítse a parafált szerződést és hamis színben tüntesse fel a közvélemény állásfoglalását. Az Új-Kína kommentátora figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Egyesült Államok legagresszívebb körei hosszú évek során határozottan ellenezték és továbbra is ellenzik a nukleáris robbantások beszüntetéséről szóló szerződést. A kommentátor ugyanakkor minden alap nélkül azt állítja, hogy a Moszkvában kidolgozott szerződés is segíti az Egyesült Államokat atommonopoldumának megszilárdításában, nukleáris fölényének létrehozásában, hogy ily módon tovább fenyegethesse a szocialista országok és a világ valamennyi népét, folytathassa az atomzsarolás politikáját”. Az Új-Kína kommentár szerzője vajon nem azért elégedetlen-e a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, az NDK sajtójával, a francia és az olasz kommunista párttal, mert ezek üdvözlik a moszkvai szerződés parafálását és hangoztatják, mozgósítani kell a közvélemény erőit, hogy a nyugatot az általános és teljes leszerelés megoldásának, a halaszthatatlan nemzetközi problémák rendezésének útjára kényszerítsék? Hosszan lehetne sorolni azokat az országokat, amelyek sajtója és állami, valamint társadalmi személyiségei jó kezdetként, a nemzetközi feszültség csökkentésének jeleként örömmel fogadják a moszkvai szerződést. A béke védelméért és a népek szuverenitásáért küzdő kubai mozgalom olyan fontos lépésként üdvözli a moszkvai szerződést, amely a népek óhajainak megvalósításához vezethet. A japán Times című lap arról adott hírt, hogy Japán hamarosan csatlakozik a részleges atomcsendről szóló megállapodáshoz. Subandrio indonéz külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy a szerződés a világbéke szilárd alapját rakja le. Az ehhez hasonló nyilatkozatok egymásután hangzanak el Afrikában, Ázsiában, Európában és Amerikában, s azt mutatják, hogy mennyire el vannak szigetelve a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló szerződés ellenzői. Nehéz megmondani, hogy az Új-Kína kommentátora ezután miként vonhatja le azt a következtetést, amely szerint a „felvilágosult közvélemény” a „szerződéssel kapcsolatos éberség megőrzésének szükségességét hangoztatja”. Persze csak akkor, ha a „felvilágosult közvéleményhez” az olyan személyiségeket is számítjuk, mint De Gaulle francia elnök, Dickren szenátor, a köztársaságpártiaik egyik vezetője és Godwater szenátor, az amerikai „veszettek” főkolomposa, valamint számos bonni revansista, akik nem rejtik véka alá a moszkvai szerződés miatt érzett elégedetlenségüket”. (MTI) Nem a forma fontos, hanem a tartalom. Jumurdsák kísér Gyerekkoromban, amikor nagy szegénységünkben J apámék ilyen irányú hajlamának hiányában egy két módosabb barátom útján jutottam csak könyvhöz, egy ragadós hideg őszi vasárnapon megkaptam egy fiútól az Egri csillagokat. Abban az időben Csak a konyha volt meleg nálunk, a szekrényen, asztalon kívül egy vaságy is állt benne, hátul, a sarokban, azon helyezkedtem el és indultán Vicuskával, Gergellyel a csodálatos kalandok útjára. Rossz embert, kegyetlen hajcsárt apámék elbeszéléseiből eleget ismertem már, de amikor Jumurdsakkal találkoztam, egyszerre olyasféle éreztem, hogy én ettől az embertől soha többé nem tudok megszabadulni. Azóta, ha ütött, vért az élet, sokszo olyankor is, amikor a rég rúgásokra emlékeztem, Junurdsák képe mindig félrémlett az emlékezetemben. Az talán ma se tudnám, vág. Csak hosszas elemzések után megmondani, hogy miért éppen Jumurdsák maradt meg bennem legélénkebben Gárdonyi Szép könyvéből, amint azt se, hogy miért Aljosa kísér legtartósabban a Karamazovok közül. Elég az hozzá, hogy nyomorgó gyermekkorom után keserves budapesti éveim alatt is elém toppant ez az örök jamcsi, egy-egy árva Vasárnapon, az első találkozáshoz hasonló sötétszürke ősi délutánokon, amikor büdösre ázott rajtam a silány ruha és beálltam melegedni egy-egy mozi előcsarnokába, mert jegyre nem volt pénzem. Jumurdiákot láttam a csúnya képével és nagyon messze, nagyon homályosan Bornemissza Gergelyt, Vicát, aki sehogysem illett bele ebbe a hólmasztó környezetbe. Később aztán mozivásznon is találkoztam Jumurdsákkal, nem emlékszem már, ki alakította filmen, de egészen más volt, mint az én egyéni Jumurdsékom, nem is tetszett a film, nem azért, mert a rendezés benne hagyott egy telefonpóznát, hanem, mert más volt, mint akit Gárdonyi belém oltott azokon az álmokat csiholó, nehéz győri napokon. Különös, s ezt most kezdem igazán elemezgetni, hogy én abban az időben Gárdonyit is megteremtettem magamban mégpedig valami egészen különös, szikár emberi valóságban. Fogalmam se volt arról, hol él, milyen lehet, mégis láttam őt magamban, kicsit Szigorúnak, kicsit mosolygónak, olyasfélének, amilyennek apai nagyapámat ismertem. Utóbb megtaláltam a képét, beszéltem nem egy emberrel, aki személyesen ismerte, dolgoztam a kiadónak, akivel összeköttetése volt, megismertem az életét, életművét, szenvedéseit és szerény budapesti, s a szerénynél is szerényebb agárdi szobrát, s képtelen voltam elszakadni attól a belső hajtástól, hogy neve hallatára ne Jumurdsákra gondoljak. S megtudtam lassan, hogy életművének hivatásos és fogadatlan mérlegelői mennyire nem tudják hová tenni a magyar irodalomban. De azt is, hogy a nép belezárta a szívébe, alig van ember, akit valamelyik hőse — ha tudja, ha nem — ne kísérné az életben, mint engem Jumurdiák. Helyének keresése ma is eleven probléma irodalmunkban, akadnak, akik második vonalbelinek tartják, s az ünnepi órákban olyanok is, akik megnyitják már előtte a magyar Pantheon nagykapuját. Akárhová is vezetnek majd az értékmérés nagyrészt akadémikus vitái, egy valami biztos: Gárdonyi sokat adott ennek a népnek, ennek az irodalomnak és sokat ad még az utánunk következőknek. Biztos, hogy e kis elmélkedés nyomán megint napokig velem lesz Jumurdsák... O. G. A „ház-gyár"-ban Halk búgás hallatszik a hangos-bemondó hangszóróiból. Az emberek egy pillanatra megállnak munka közben. Összenéznek. Tudják, hogy a búgás azt jelenti, bekapcsolták a készüléket, s hamarosan felcsendül a jól ismert hang. A dunaújvárosi 5 számú Épületelemgyárban már megszokták a dolgozók, hogy a hangosbemondó minden nap közli a szocialista címért küzdő brigádok versenyének legújabb fejleményét. Az egyik elemöntő brigáddal közösen hallgatom végig a mai értékelést. — Mióta értékelik naponta a versenyt? — Ebben az évben honosodott meg ez a szokás, de jó ötlet volt, mert sokkal nagyobb az emberek versenykedve is, mióta naponta kísérhetik figyelemmel a verseny alakulását, — válaszol az egyik gépkezelő miközben figyelő szeme egy pillanatra sem szakad el a lassan formálódó új elemről. Eszembe jut az az egy évvel ezelőtti látogatás, amikor az egymás után alakuló brigádok híre vonzott az Elemgyárba, s azt próbáltam kideríteni, hogy mi a titka, miért kaptak kedvet az emberek a címért való versenyhez. Most, az üzemekben látható ízléses és szemléltető versenytablók, a legfrissebb versenyértékelések adják meg az ötletet, megnézni, mit eredményezett egy év alatt az Elemgyárban a brigádmozgalom, miért volt érdemes a vállalat vezetőinek, a pártvezetőségnek és a szakszervezeti bizottságnak egyaránt komolyan venni ezt az újszerű versenyformát. Mert a jelek arra mutatnak, hogy nem csak a brigádokban versengő dolgozók, hanem a vállalat vezetői, műszaki gárdája is a mozgalomban rejlő lehetőségeket nagyon komolyan veszik. Eszembe jut hány helyen tettük már szóvá, ahol elhanyagolták a versenyértékeléseket, ha aztán el is készítették, ritkán lehetett szemléltető tablókon találkozni ezekkel az értékelésekkel. Itt, minden rendjén van. Mennyiségi fejlődésről aligha lehet beszélni, a múlt évhez viszonyítva, mert amíg múlt évben a vállalatnál lévő összesen 23 brigádból 20 versengett a szocialista címért, az idén ugyancsak 23 brigád van, s ezek közül 22 nevezett be a címért folyó versenybe. Minőségi változás azonban annál nagyobb történt. De ezt a tények igazolhatják legjobban, a Cáfolhatatlanszámadatok, amelyek tükrözik a vállalat egész kollektívájának fó munkáját s ezen belül a megbecsült mozgalom eredményeit is. Maga az a tény, hogy amikor építőiparunkban igen nagy lemaradások vannak, s az elemgyáriak mindent elkövetnek, hogy a lemaradásokat enyhítsék, tervük túlteljesítésével, egyre több panelt, elemet adva az építőknek, lehetővé teszik, hogy házak és üzemek határidő előtt készülhessenek el. Az idei év első félévében például a teljes termelési tervet 106,6 százalékra teljesítették úgy, hogy az önköltséget is sikerült a tervezettnél jóval nagyobb arányban csökkenteni. Mindezen belül a brigádok szerepét az alábbi tények világítják meg legjobban. Ismeretes, hogy az iparágon belül hatalmas összegű lemaradások vannak országos viszonylatban. Az 3. számú épületelemgyár szocialista címért küzdő brigádjai vállalták, hogy a terv teljesítésén felül, 4 260 000 forintot takarítanak meg. A 22 brigád közös vállalása állt az első félévi munka gyújtópontjában, s az elismerésre méltó termelési eredmények mellett elmondható, hogy e nagyszerű vállalásukból már az első félévben 3 500 000 forintot teljesítettek. A megtakarítási felajánlás mellett azonban 2 000 000 forint értékű terv-túlteljesítést is vállaltak, hogy az iparág nagy lemaradását enyhítsék. A 2 000 000 forint értékű termelés első félévre eső részét a brigádok túlteljesítették, így érthetően joggal büszke a vállalat vezető testülete az üzemekben kialakult egészséges szellemű, igen hatékony brigád-mozgalomra. Jó példa? Így is lehetne mondani, mert valóban, elsősorban az. Olyan példa, amely bizonyít is egyben. Bizonyítja, hogy ahol megértették mit jelent a versenykedv állandó ébrentartása, s ezzel úgy foglalkoztak a versenyzők, mint egyik legfőbb kérdéssel, ott ez gyümölcsözővé is vált. Gondolataimat még az üzem termelési eredményeiről hallott legújabb értesülések foglalják le, amikor a gyár területét járva feltűnik, hogy mindenütt építkezések folynak. Öltöző épület, fedett tároló, nyitott gépszín, útépítés, daruk, és végül talán a legjelentősebb újdonság, a poligon, a szabadtéri öntőhely, amely, ha elkészül, lehetővé válik a nagyméretű ház-elem gyártás. — Mikorra készül el a polygon ? — Feltehetően novemberre — mondják kissé lehangoltan a műszakiak és hozzáteszik, hogy ha előbb elkészült volna, mér az idei évben éreztette volna a termelésben hatását A második félév egyébként az új részlegek munkakezdése mellett egyéb meglepetést is tartogat. Az év első felében kikísérletezett és bevezetett műszaki fejlesztési intézkedések még nem éreztették hatásukat az első félévben. A második félév folyamán tehát még jobb, nagyobb eredmények várhatók a házgyár kiforrott, lelkes kollektívájától. Döntök Sándor Csütörtök, 1963. augusztus 1.' A rádió és a televízió mai műsora KOSSUTH RADIO 6.35: Néhány perc tutomárty 8.10: Operarészletek 8.55: Édes anyanyelvünk 9.00. ..A gödöllői nyár” Az Ifjúsági Rádió Petőfi útján című műsorának XIV. része 10.10: A halálhajó. Rádiójáték Traven regényéből 11.05: Napirenden . . . 11.32: Rádiószabadegyetem 12.15: Tánczenei koktél 12.58: A vidéki színházak műsora 13.00: Közös mértékegységek a KOLT adataiban Márton Miklós írása 13.10: Kamarazene 14.10: Fézikus operátorészletek 15.05: Írói arcképcsarnok 15.30: Tánczene 16.10: Zenekari muzsika 17.03: Riport az „Utolsó riportéról . Prágai műsor 18.15: Tánczene 18.40: Ifjú Figyelő 19.00: Zenés poszt 19.50: Jó estét, gyerekek! 20.25: Macbeth. Opera A szünetben: 21.11: Alany János verse A gyermek és a szivárvány 22.15: Gyermeknevelés Miért unatkozik? . . . 23.34: Verbunkosok, népdalok PETŐFI RÁDIÓ 14.00: Keringők 14.25: Orgonamuzsika 15.05: Könnyű dallamok 15.30: Jenufa. Részletek tanácsok operájából 16.10: A csodálatos hörög Jelénert. A Gyermekrádió műsora 16.32: Daltimulás Gyermekrádió 16.33: A külföldi sajtó hasábjairól 17.00: Könnyűzenei híradó 17.55: Ekhósszekéren ... Zenés krónika 13.15: Műfordítók műhelyében 18.40- Muzsikáló képeslapok 19.05: Zenekari hangverseny 10.25: Az új Világtörténelem Könyvismertetés 20.35: Élőszóval a muzsikával 22.57: Galoppversenyeredmények TELEVÍZIÓ - BUDAPEST 18.25: Hírek 18.30: Paletta. Kisdobosok és úttörők műsora 10.00: Mezőgazdászok fóruma 19.05: Telesport 19.30: Tv-híradó 19.45: Szép álmokat, gyerekek! 19.55: ..Csak egy kicsivel jobban ...” Riportműsor 20.15: A jövő hét műkor 20.25: Keserű szerelem. Francia film. Csak 18 éven felülieknek 21.50: Egy kis könnyűzene 22.10: Hírek. Tv-híradó Bratislava. 8.00: Ne bújjatok el ha esik (cseh film). 9.25: A zöld holnap (riport Ostrava zöld övezetéről). 17.30: Ifjúsági adás (film: Ének a szürke galambról). 19.30: TV- híradó. 20.00: Aratási riadó. 20.30: Ott voltak akkor? (részletek a TV jubileumi esztrádműsorából). 21.50: Kambodzsa múltja és jelene. 22.20: Tv-híradó.