Fejér Megyei Hírlap, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
2 Egy hét a külpolitikában "izgalommal, feszültséggel, drámai eseményekkel teli hét végére fordul a naptár. Bevezetése három puskalövés volt, s ezek közül kettő kioltotta John F. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének életét. S a külpolitikai események e nagyhetének végét Lyndon B. Johnsonnak, a 36. elnöknek az amerikai képviselőház és szenátus együttes ülésén elmondott első, programját kijelölő beszéde szabta meg. A Dallasból és Washingtonból érkező közlemények szinte minden egyéb jelentést kiszorítottak az újságok hasábjairól, eltörpültek emellett a baloldal jelentős előretöréséről tanúskodó japán választás adatai, az iraki helyzet lassú normalizálódásáról szóló közlések éppúgy, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkásságáról szóló hírek, hiszen az ENSZ munkája is szünetelt néhány napon át a dallasi gyilkosság következtében, csupán a hét második felében kezdődött meg újra. Igaz, az első ülésen mindjárt állást foglalt a részleges atomcsend-szerződés mellett, javasolta a további leszerelési tárgyalásokat, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló újabb lépéseket. Szinte ennek folytatásaként érkeztek meg az első hírek Varsóból, a Béke Világtanács üléséről, amely pénteken kezdte meg tanácskozását ugyanezekről, az egész emberiség sorsát, jövőjét érintő kérdésekről. A világ kormányait s legfontosabb társadalmi szervezeteit magába foglaló két nagy nemzetközi szervet egyaránt — ha nem is egyenlő mértékben és felelősséggel —, a béke sorsa érdekli, a béke megszilárdításáról tanácskozik, Jappén a béke sorsa iránti aggódás adta meg a különös súlyt, a dallasi és washingtoni híreknek is. A merénylet tényei s következményei mindenekelőtt két kérdést vetettek fel nemcsak a politikusok, az államférfiak, hanem az egyszerű emberek számára is. Amikor az első jelentések a mindössze 24 éves Lee H. Oswaldot, az állítólagos „kommunista-gyanús” és „Castro-barát” dallasi fiatalembert vádolták a gyilkossággal, joggal merült fel az első kérdés: vajon nem akarják-e megismételni, ezúttal Amerikában, a fasizmus uralmának nyitányát jelentő Reishhstag-pert, vajon nem Oswaldban kereste egy amerikai Göring a hatvanas évek Van der Lubbe-ját, azt az ürügyet, amely utat nyithat a szélsőséges reakció tombolásának. Ha ez a kérdés az első napokban inkább csak a szocialista országok sajtójában merült fel, a második dallasi merénylet, amelynek áldozata ezúttal már Oswald volt, még a legelfogultabb újságíróban, a leginkább befolyásolható olvasóban is megerősítette a gyanút: aljasul kitervelt, de primitíven megrendezett színjáték folyik, amelynek egyetlen célja, hogy Amerikát s a világot letérítse a megkezdett útról, arról, ahol az első mérföldkövet a moszkvai szerződés jelentette. Kennedy elnök politikájában — mind országa belső ügyeit, mind pedig a nemzetközi helyzetet illetően —, józanabb, reálisabb elképzelésekből, a való helyzet nagyjából pontos felméréséből indult ki. Természetesen ez a politika is imperialista, az amerikai monopóliumok érdekeit képviselő, a szocializmus térhódításával szembeszegülő magatartás volt —, de a tényekre alapozódott. Az ország belső életére vonatkozóan két fontos célkitűzést foglalt magában: egyrészt biztosítani akarta, hogy évszázadokkal az emberi jogokat kimondó függetlenségi nyilatkozat után végre valóban megvalósuljanak a polgári jogok Amerikában, végre mindenki, az amerikai négerek is megkapják jogaikat — s ezzel az elnök magára vonta a szélsőségesen fajgyűlölő ultrák haragját, — másrészt olyan gazdasági reformokat akart végrehajtani, amelyek fontos változásokat hozhattak volna az ország gazdasági életében — ezzel viszont egyes monopoltőkés csoportokat hívott ki maga ellen. Nem véletlenül figyelmeztette az elnököt az FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda, hogy halassza el tervezett látogatását, ne menjen el Dallasba, az olajmágnások és az olyan ultrák városába, mint a hírhedt Walker tábornok, aki a James Meredith néger diák egyetemi felvétele elleni harcot vezette néhány évvel ezelőtt. (Walker ki is jelentette — jellemző módon a szélsőjobboldali német National- und Soldaten-Zeitungnak —, hogy számára „nem volt meglepetés” a gyilkos merénylet...) A mikor a dallasi sztriptiz bár tulajdonos, Ruby, a városi rendőrség nyilvánvaló segédletével, a televíziós kamerák előtt gyilkolta meg a merénylettel vádolt Oswaldot, megadta a választ az első kérdésre. Nyilvánvalóvá vált, hogy a véres színjáték szervezői elszámították magukat, túlzottan könnyen lelepleződtek s nem sikerült szégyenteljes provokációjuk sem. Ma már nem lehet megismételni a Reichstag-pert, ma már nem lehet a gyalázatból, uszításból tőkét kovácsolni a fasizmus részére. Maga az amerikai közvélemény is elutasította az ilyen kísérletet, a világsajtó pedig egyöntetűleg követelte: öntsenek tiszta vizet a pohárba, keressék meg az igazi gyilkosokat, provokátorokat. Hogy ez a nyomás milyen erős, kézzelfoghatóan bizonyítják az események: Robert Kennedy igazságügyminiszter és Johnson elnök utasítására felülvizsgálják a dallasi nyomozási komédiát s ha — mint ezt az angol sajtó megállapította — arra kevés is a remény, hogy a gyilkosság minden mozzanatára, valamennyi mögötte álló erőre fény derül, mégis közelebb juthatunk az igazsághoz. Az első kérdésre tehát végső soron pozitív választ kapott a világ. De a dallasi merényletsorozat még egy kérdést is felvetett, folytatódhat-e Kennedy halálával az a nemzetközi politikai vonal, amelyet az elnök jelölt meg. Ez a vonal, bár sok és veszélyes kanyarral, ahhoz a moszkvai tárgyalóteremhez vezetett, ahol nyáron rákerült az amerikai küldött aláírása is a nukleáris kísérletek részletes eltiltásáról kötött egyezményre. Lesz-e mód meggátolni a hidegháború lovagjainak, sőt, a melegháború bajnokainak térhódítását? Képes lesz-e Johnson, az új elnök arra, hogy folytassa elődje útját? Ennek a kérdésnek súlyát megnövelte, hogy a világ mindezideig viszonylag keveset tudott a korábbi alelnökről, személye háttérbe szorult Kennedy mögött, helyzete pedig abból a Texasból származik, azt az államot képviselte korábban a szenátusban, ahol elődjét megölték — sokak számára egyenesen kétségessé tette politikáját. Roosevelt elnök egykori felfedezettje, az Amerikai Demokrata Párt egyik legrutinosabb vezetője, Lyndon B. Johnson első megnyilatkozásaiban úgy mutatkozott be, hogy megkísérli folytatni elődje tevékenységét. A szenátus és a képviselőház együttes ülésén elmondott beszéde még nem foglalkozott ugyan részletesen minden kérdéssel, de az új elnök kijelentette: irányadónak tekinti Kennedy politikáját, a nemzetközi életben azon az úton jár mint elődje. Johnson is a legégetőbb nemzetközi kérdésnek minősítette a béke biztosítását, az általános és teljes leszerelés megvalósulását. Szavaiból arra lehet következtetni, hogy megérti a békés együttélésnek a Szovjetunió által képviselt politikáját, ennek jelentőségét az egész világ számára. Ezt ismételte meg a nagy amerikai ünnep, a hálaadás ünnepe előestéjén is. Johnson kormányzata még alig néhány napos, így" nehéz lenne ítéletet alkotni magatartásának várható fakulásáról. A világ közvéleménye azt várja az Egyesült Államok új elnökétől, hogy a második nagy kérdésre, a béke, a leszerelés, a békés együttélés kérdésére pozitív, a népek akaratának megfelelő választ adjon. Fejér megye! Hírlap KÉZFOGÁS Ha régi jelképet keresnénk a most lezajlott magyar— lengyel találkozáshoz, a nálunk járt lengyel párt- és kormányküldöttség látogatásához, nem találhatnánk szebbet, mint Petőfi és Bem kézfogása. Természetesen ma már egészen mások a körülmények, a békés építés, a szocializmus korszakában vagyunk, a pirosló arcok és a piros zászlók diadalának korában. De a mi kézfogásunkban ott érződik annak az egykori kézfogásnak a melege is. Akkor a fegyveres harc volt a döntő, az ágyúknak kellett szólniuk. Ma ellenkezőleg, az a célunk, hogy az ágyúk ne szólaljanak meg, a világháború ne fenyegesse többé a népeket A mai magyar—lengyel kézfogás, szövetség a jólét megteremtésére, a gazdasági fellendülés kölcsönös elősegítésére. Minden bizonnyal ezért kerültek első helyre a lengyel párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásának befejeztével aláírt közös nyilatkozat első szakaszába a gazdasági kérdések. Azt valljuk, hogy a szocialista országoknak (védelmi erejük teljes fenntartása mellett) gazdasági sikerekkel kell bebizonyítaniuk társadalmi rendszerük fölényét, ezzel tenni mind vonzóbbá az egész világon a szocializmust s mind Magyarország, mind pedig Lengyelország arra törekszik, hogy ebben kölcsönösen segítse egymást. A nyilatkozat, amelyet a magyar és a lengyel nép nevében vezetőink aláírtak, tükrözi ezt — tükrözi nemcsak általános megállapításokban, hanem példamutatóan konkrét megállapodásokban is. A nagy célokat és eszméket mindennapi munkával kell megközelíteni, s a közös közlemény egy sor ilyen mindennapi feladatot sorol fel: a külkereskedelmi forgalom növelését, a termelési tervek és beruházások fokozott öszszehangolását, bizonyos termelési ágak szakosítását, az elkövetkező évek gazdasági terveinek egybevetését. Minderre pedig bőven van lehetőség. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa erre felhívja a tagállamok figyelmét. Az elmúlt néhány esztendő azt mutatja, hogy a két ország gazdasági kapcsolata évről évre erősödik és mind sokoldalúbbá válik. A hangsúly, amellyel a két ország vezetői a gazdasági fejlődésről, a nép jólétének megteremtéséről szóltak, bizonyítja, hogy — erőnkhöz képest — részt akarunk venni a két társadalmi rendszer békés versenyében, hogy ezt a versenyt tekintjük mércének, ezzel akarjuk bebizonyítani, hogy a mi rendszerünk az életképesebb — nem pedig fegyverekkel. De a két ország küldöttei ebben az esetben is — konkrétak voltak. A békés egymás mellett élésnek, a nemzetközi problémák megoldásának is vannak feltételei, éppen úgy, mint a gazdasági fejlődésnek. A békésen versenyző világot is „napi feladatok megoldásával” lehet csak fokról-fokra elérni, és az aláírt közös közlemény utal is ezekre. Leszögezi, hogy teljes szívvel támogatja a Szovjetunió és általában a szocialista országok javaslatait, a Varsói Szerződés és a NATO között kötendő meg nem támadási egyezmény, a két német állam területén létesítendő ellenőrző állomások gondolatát, a fegyverkezés korlátozásához vezető lépéseket. Mindkét ország, mindkét nép — különösen a lengyel — sokat szenvedett a német militarizmustól, érthető tehát, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a nyugatnémet hadsereg neohitlerista vezérkari tisztjeinek nem szabad atomfegyverhez jutniuk. Mint ahogyan fel ítéli hívni a világ közvéleményének a figyelmét arra, hogy az imperialista táboron belül továbbra is tevékenykednek befolyásos hidegháborús erők, amelyek akadályozzák mind a német kérdés megoldását, mind az általános enyhülést. Egy évszázaddal ezelőtt a „pirosló zászló” csak szép költői jelkép volt. Ma azonban ihlető és vezető eszme. Amit ma jelképez az már élő valóság, az ható erő, az ■z a párt. Párt- és kormányküldöttség találkozott párt- és kormányküldöttséggel, a népet szolgáló és a népet vezető pártok küldöttei jöttek össze. Kifejezték hűségüket az eszme iránt, amely győzelemre segített bennünket: a marxizmus-leninizmus, a nemzetköziség iránt. Kifejezték hűségüket az iránt, ami a magyar és a lengyel nép barátságának erőt, alapot és keretet ad, a szocialista országok és a kommunista pártok egysége, a Szovjetunió és a többi szocialista állammal való törhetetlen barátság iránt. Történelmi hagyomány a rokonszenv, amellyel egymás felé fordul a magyar és a lengyel nép — de ennek tizennyolc éve van igazi tartalma és célja. Vezetőink mostani találkozójával pedig tovább erősödött, Wladyslaw Gomulka és Jozef Cyrankiewicz ittjártával mély emberi érzésekkel szépült. A kútalaptól Az Ybl Miklós lakótelep elkészült lakóházainak ablakából megtörve verődik vissza a későre nyúlt ősz napsugara. Kedvez az idő, ez meglátszik a munka menetén is, hiszen a kissőalpátban dolgozó építők munkakedvétől hangos az épülő lakótelep. — Gyorsabban azt a kötőanyagot! — hallik egy kiáltás a 9/a épület tetejéről. Ilyenkor a lentiek szapora mozdulattal rakják meg a habarcsot szállító ládákat. Nem először járunk az épületnél, így szembetűnő változással nem is találkozunk. Látszatra. Mégis, amikor felérünk a felső szintre, akkor vesszük észre, hogy múltkori látogatásunk alkalmával bizony még nem volt ilyen bő a látóhatár. — Azóta új szinttel növekedett az ifjúsági épület — mondja Kecskés József brigádvezető. Új csoport érkezett, hogy kéthetes munkájával hozzájáruljon az épület mielőbbi felépítéséhez. Dicsekedjek velük? Van miről beszélni. Volt már olyan csoportom, ahol azt mondtam: — Ennél gyorsabb, jobb munkát nem is várhatok tőlük! Most meg? A tervezett egy szint helyett elvégzik a következő szint alapmunkáit is. Ilyenek ezek a tanulók. Persze, ezért nem haragszik meg rájuk a következő csoport sem. Ki tudja, ők milyen munkát végeznek. Összesített véleménynek talán álljon itt maga az épület. Végig tanulók dolgoznak rajta, és nem is akárhogyan. Szakavatott szem kell ahhoz, hogy valaki megkülönböztesse munkájukat a régi, begyakorolt munkásokétól. Hajnal Attila, Bokor István, Bencsik Mihály már arra gondol, hogy jövőre sokkal több időt tölthetnek kint az építkezésen, mint most. Igaz, akikor már jobban jelentkezik munkájuk gyümölcse, hiszen akkor már teljesítménybérben dolgoznak. — Nemcsak a pénz miatt mondom ezt — szólt Németh Jóska, hanem azért, mert nekem nagyon tetszik ez a munka. Nem aprólékos, gyorsan megy. A helyére kerülő középblokkot Ormándi Jancsi vonja be kötőanyaggal, hogy tökéletes legyen a kapcsolódás. — Nem nehéz munka, most én vagyok a soros. Mindent kézhez kapok, nyugodtan dolgozhatok. Apró termete ellenére is szép munkát végez. Látszik rajta, hogy szereti a szakmáját. A többiek is, annak ellenére, hogy mesterük beteg, fegyelmezetten végzik a felelősségteljes munkát. Nincs kapkodás, s az eredmény őket igazolja. — Rövidesen elkészül az „ifjúsági ház”. Építői becsületes munkát végeznek napról-napra. Akik pedig várják az új lakást, kicsit gondoljanak azokra a fiatalokra, akik naponta rakják helyére a blokkokat, hogy mielőbb megvalósuljon sok család álma — mondotta Kecskés József brigádvezető. Bogdán Zoltán az átadásig Vasárnap, 1963. december 1." II mélyszántás és kukoricaszár-vágás helyzete szövetkezeteinkben november 28-án MÉLYSZÁNTÁS: Bicskei járás 97,6 százalék Befejezték: Bicske, Rákóczi Tsz Csabdi, összetartás Csákvár, Tolbuchin Mány, Béke Vár, Vajda János Vértesacsa, Vörös Október Dunaújvárosi járás 86 százalék Befejezték a mélyszántást: Nagykarácsony, Kossuth Tsz Rácalmás, Népfront Ráckeresztúr, Búzakalász Móri járás 98 százalék Befejezték a mélyszántást: Balinka, Málnatermelő Tsz Bottajk, Petőfi Csákberény, Rákóczi Csókakő, Váralja Mór, Kossuth Nagyveleg, Szabadság Pusztavám, Sallai Seréd, Tavasz Sárbogárdi járás 93,9 százalék Befejezték a mélyszántást: Cece, Béke Tsz Dég, Szabadság Igaz, Lenin Mezőkomárom, Vörös Csepel Mezőszilas, Mezőföld Szabadhídvég, Vörös Csillag Székesfehérvári járás 88 százalék Befejezték a mélyszántást: Agárd, Gárdonyi Géza Tsz Jenő, Vörös Csillag Kajászó, Dózsa Kisláng, Béke Mátyásdomb Lenin Pázmánd, Újélet Polgárdi, Vörös Csillag Sukoró, Kossuth Tác, Petőfi Tordas—Gyúró. Egyetértés Velence, Törekvés 1 Kilencven százaléknál kisebb teljesítményt a következő tsz-ek értek el: Vértesboglár, Újélet 88 % Baracs, Igazság 87 % Baracs, Kossuth 87 % Kisapostag, Napsugár 86 % Perkáta, Magyar—Kínai B. 85 % Beloiannisz, Béke 79 % Iváncsa, Táncsics 72 % Nagyvenyim, Petőfi 72 % Ráckeresztúr, Március 15 70 8/0 Pusztaszabolcs, Mező Imre 69 % Perkáta, Kossuth 66 % Előszállás, Szabadság 63 % Baracs, Ifjúság 59 % Alap, Petőfi 89 % Sáregres. Április 4 89 % Vajta, Petőfi 86 % Sárbogárd, Május 1 79 % Sárszentágota. Március 15 77 % Szabadegyháza, Vörös Csillag 72 % Sárszentmihály, Búzakalász 88 % Kőszárhegy. Egyetértés 87 % Úrhida, Rákóczi 87 % Lovasberény, Új barázda 85 % Martonvásár, Szabadság 83 % Mezőszentgyörgy, Alkotmány 83 % Soponya, Rákóczi 82 % Zámoly, Petőfi 80 % Seregélyes, Úttörő 79 % Iszkaszentgyörgy, Haladás 77 % Kápolnásnyék, Vörösmarty 76 % Aba, Vörös Hajnal 76 % Pátka, Aranykalász 76 % Csór, Új barázda 75 % Lepsény, Kossuth 75 % Seregélyes, Kossuth 75 % Pákozd, Szabadságharcos 60 % Sárkeszi, Kossuth 53 % Székesfehérvár Kossuth 84 % Székesfehérvár Sabad Élet 72 % Székesfehérvár, Vörösmarty 62 % A megye összesen 90,9 %. Szárvágásban mindössze néhány szövetkezet maradt le. 90 százalék alatt teljesítettek: Kisapostag, Napsugár 89 % Iváncsa, Táncsics 88 % Pusztaszabolcs, Mező Imre 82 % Perkáta, Magyar—Kínai Bár. 73 % Előszállás, Szabadság 69 % Baracs, Igazság 63 % Alsószentiván, Győzelem 89 % Szabadegyháza, Vörös Csil. 89 % Alap, Petőfi 87 % Kálóz, Vöröslobogó 83 °/§ Pákozd, Szabadságharcos 88 % Seregélyes, Kossuth 87 % Kápolnásnyék, Vörösmarty 86 % Mezőszentgyörgy, Alkotmány 83 % Sárkeszi, Kossuth 67 % Pátka, Aranykalász 61 % ÚJ FELVEVŐHELY LÉTESÜLT SZÉKESFEHÉRVÁR, HOMOKSOR 64. sz. alatt. A Patyolat fióküzletek vegy tisztítást, festést 14 napra, ballon tisztítást 10 napra, fehérneműmosást 7 napra vállalnak. Expressz tisztítást, festést: 43—72 órára a Vöröshadsereg úti fióküzlet vesz át. MOST ADJA LE RUHANEMŰIT A PATYOLATBA! 6960.