Fejér Megyei Hírlap, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

2 Egy hét a külpolitikában "izgalommal, feszültséggel, drámai eseményekkel teli hét végére fordul a naptár. Bevezetése három pus­kalövés volt, s ezek közül kettő kioltotta John F. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének életét. S a külpolitikai események e nagyhetének végét Lyndon B. Johnsonnak, a 36. elnöknek az amerikai képviselőház és szenátus együttes ülésén elmondott első, programját kije­lölő beszéde szabta meg. A Dallasból és Washingtonból érkező közlemények szin­te minden egyéb jelentést kiszorítottak az újságok hasáb­jairól, eltörpültek emellett a baloldal jelentős előretörésé­ről tanúskodó japán választás adatai, az iraki helyzet lassú normalizálódásáról szóló közlések éppúgy, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkásságáról szóló hírek, hiszen az­ ENSZ munkája is szünetelt néhány napon át a dallasi gyilkosság következtében, csupán a hét második felében kezdődött meg újra. Igaz, az első ülésen mindjárt állást fog­lalt a részleges atomcsend-szerződés mellett, javasolta a további leszerelési tárgyalásokat, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló újabb lépéseket. Szinte ennek folyta­tásaként érkeztek meg az első hírek Varsóból, a Béke Világ­tanács üléséről, amely pénteken kezdte meg tanácskozását ugyanezekről, az egész emberiség sorsát, jövőjét érintő kér­désekről. A világ kormányait s legfontosabb társadalmi szer­vezeteit magába foglaló két nagy nemzetközi szervet egya­ránt — ha nem is egyenlő mértékben és felelősséggel —, a béke sorsa érdekli, a béke megszilárdításáról tanácskozik, Jappén a béke sorsa iránti aggódás adta meg a külö­­nös súlyt, a dallasi és washingtoni híreknek is. A merénylet tényei s következményei mindenekelőtt két kér­dést vetettek fel nemcsak a politikusok, az államférfiak, ha­nem az egyszerű emberek számára is. Amikor az első jelen­tések a mindössze 24 éves Lee H. Oswaldot, az állítólagos „kommunista-gyanús” és „Castro-barát” dallasi fiatalembert vádolták a gyilkossággal, joggal merült fel az első kérdés: vajon nem akarják-e megismételni, ezúttal Amerikában, a fasizmus uralmának nyitányát jelentő Reishhstag-pert, vajon nem Oswaldban kereste egy amerikai Göring a hatvanas évek Van der Lubbe-ját, azt az ürügyet, amely utat nyit­hat a szélsőséges reakció tombolásának. Ha ez a kérdés az első napokban inkább csak a szocialista országok sajtójá­ban merült fel, a második dallasi merénylet, amelynek ál­dozata ezúttal már Oswald volt, még a legelfogultabb újság­íróban, a leginkább befolyásolható olvasóban is megerősí­tette a gyanút: aljasul kitervelt, de primitíven megrende­zett színjáték folyik, amelynek egyetlen célja, hogy Ame­rikát s a világot letérítse a megkezdett útról, arról, ahol az első mérföldkövet a moszkvai szerződés jelentette. Kennedy elnök politikájában — mind országa belső ügyeit, mind pedig a nemzetközi helyzetet illetően —, józa­nabb, reálisabb elképzelésekből, a való helyzet nagyjából pon­tos felméréséből indult ki. Természetesen ez a politika is imperialista, az amerikai­ monopóliumok érdekeit képviselő, a szocializmus térhódításával szembeszegülő magatartás volt —, de a tényekre alapozódott. Az ország belső életére vonatkozóan két fontos célki­tűzést foglalt magában: egyrészt biztosítani akarta, hogy évszázadokkal az emberi jogokat kimondó függetlenségi nyi­latkozat után végre valóban megvalósuljanak a polgári jo­gok Amerikában, végre mindenki, az amerikai négerek is megkapják jogaikat — s ezzel az elnök magára vonta a szélsőségesen fajgyűlölő ultrák haragját, — másrészt olyan gazdasági reformokat akart végrehajtani, amelyek fontos változásokat hozhattak volna az ország gazdasági életében — ezzel viszont egyes monopoltőkés csoportokat hívott ki ma­ga ellen. Nem véletlenül figyelmeztette az elnököt az FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda, hogy halassza el tervezett lá­togatását, ne menjen el Dallasba, az olajmágnások és az olyan ultrák városába, mint a hírhedt Walker tábornok, aki a James Meredith néger diák egyetemi felvétele elleni har­cot vezette néhány évvel ezelőtt. (Walker ki is jelentette — jellemző módon a szélsőjobboldali német National- und Soldaten-Zeitungnak —, hogy számára „nem volt meg­lepetés” a gyilkos merénylet...) A mikor a dallasi sztriptiz­ bár tulajdonos, Ruby, a városi rendőrség nyilvánvaló segédletével, a tele­víziós kamerák előtt gyilkolta meg a merénylettel vádolt Oswaldot, megadta a választ az első kérdésre. Nyilvánvaló­vá vált, hogy a véres színjáték szervezői elszámították ma­gukat, túlzottan könnyen lelepleződtek s nem sikerült szé­gyenteljes provokációjuk sem. Ma már nem lehet megismé­telni a Reichstag-pert, ma már nem lehet a gyalázatból, uszításból tőkét kovácsolni a fasizmus részére. Maga az amerikai közvélemény is elutasította az ilyen kísérletet, a világsajtó pedig egyöntetűleg követelte: öntsenek tiszta vizet a pohárba, keressék meg az igazi gyilkosokat, provo­kátorokat. Hogy ez a nyomás milyen erős, kézzelfoghatóan bizonyítják az események: Robert Kennedy igazságügy­­miniszter és Johnson elnök utasítására felülvizsgálják a dallasi nyomozási komédiát s ha — mint ezt az angol sajtó megállapította — arra kevés is a remény, hogy a gyilkosság minden mozzanatára, valamennyi mögötte álló erőre fény derül, mégis közelebb juthatunk az igazsághoz. Az első kérdésre tehát végső soron pozitív választ ka­pott a világ. De a dallasi merényletsorozat még egy kérdést is felvetett, folytatódhat-e Kennedy halálával az a nemzet­közi politikai vonal, amelyet az elnök jelölt meg. Ez a vonal, bár sok és veszélyes kanyarral, ahhoz a moszkvai tárgyalóteremhez vezetett, ahol nyáron rákerült az amerikai küldött aláírása is a nukleáris kísérletek részletes eltiltá­sáról kötött egyezményre. Lesz-e mód meggátolni a hideg­háború lovagjainak, sőt, a melegháború bajnokainak térhó­dítását? Képes lesz-e Johnson, az új elnök arra, hogy foly­tassa elődje útját? Ennek a kérdésnek súlyát megnövelte, hogy a világ mindezideig viszonylag keveset tudott a ko­rábbi alelnökről, személye háttérbe szorult Kennedy mö­gött, helyzete pedig­­ abból a Texasból származik, azt az államot képviselte korábban a szenátusban, ahol elődjét megölték — sokak számára egyenesen kétségessé tette poli­tikáját. Roosevelt elnök egykori felfedezettje, az Amerikai De­mokrata Párt egyik legrutinosabb vezetője, Lyndon B. John­son első megnyilatkozásaiban úgy mutatkozott be, hogy megkísérli folytatni elődje tevékenységét. A szenátus és a képviselőház együttes ülésén elmondott beszéde még nem foglalkozott ugyan részletesen minden kérdéssel, de az új elnök kijelentette: irányadónak tekinti Kennedy politikáját, a nemzetközi életben azon az úton jár mint elődje. Johnson is a legégetőbb nemzetközi kérdésnek minősítette a béke biztosítását, az általános és teljes leszerelés megvalósulását. Szavaiból arra lehet következtetni, hogy megérti a békés együttélésnek a Szovjetunió által képviselt politikáját, en­nek jelentőségét az egész világ számára. Ezt ismételte meg a nagy amerikai ünnep, a hálaadás ünnepe előestéjén is. J­ohnson kormányzata még alig néhány napos, így­­" nehéz lenne ítéletet alkotni magatartásának vár­ható fakulásáról. A világ közvéleménye azt várja az Egye­sült Államok új elnökétől, hogy a második nagy kérdésre, a béke, a leszerelés, a békés együttélés kérdésére pozitív, a népek akaratának megfelelő választ adjon. Fejér megye! Hírlap K­ÉZFO­GÁS Ha régi jelképet keresnénk a most lezajlott magyar— lengyel találkozáshoz, a ná­lunk járt lengyel párt- és kormányküldöttség látogatá­­sához, nem találhatnánk szeb­bet, mint Petőfi és Bem kéz­fogása. Természetesen ma már egészen mások a körül­mények, a békés építés, a szocializmus korszakában vagyunk, a pirosló arcok és a piros zászlók diadalának korában. De a mi kézfogá­sunkban ott érződik annak az egykori kézfogásnak a melege is. Ak­kor a fegyveres harc volt a döntő, az ágyúknak kellett szólniuk. Ma ellen­kezőleg, az a célunk, hogy az ágyúk ne szólaljanak meg, a világháború ne fenyeges­se többé a népeket A mai magyar—lengyel kézfogás, szövetség a jólét megteremté­sére, a gazdasági fellendülés kölcsönös elősegítésére. Min­den bizonnyal ezért kerültek első helyre a lengyel párt- és kormányküldöttség ma­gyarországi látogatásának be­fejeztével aláírt közös nyilat­kozat első szakaszába a gaz­dasági kérdések. Azt valljuk, hogy a szocialista országok­nak (védelmi erejük teljes fenntartása mellett) gazdasá­gi sikerekkel kell bebizonyí­­taniuk társadalmi rendsze­rük fölényét, ezzel tenni mind vonzóbbá az egész vi­lágon a szocializmust s mind Magyarország, mind pedig Lengyelország arra törek­szik, hogy ebben kölcsönösen segítse egymást. A nyilatkozat, amelyet a magyar és a lengyel nép ne­vében vezetőink aláírtak, tükrözi ezt — tükrözi nem­csak általános megállapítá­sokban, hanem példamutató­an konkrét megállapodások­ban is. A nagy célokat és esz­méket mindennapi munkával kell megközelíteni, s a közös közlemény egy sor ilyen min­dennapi feladatot sorol fel: a külkereskedelmi forgalom növelését, a termelési tervek és beruházások fokozott ösz­­szehangolását, bizonyos ter­melési ágak szakosítását, az elkövetkező évek gazdasági terveinek egybevetését. Mind­erre pedig bőven van lehető­ség. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa erre fel­hívja a tagállamok figyelmét. Az elmúlt néhány esztendő azt mutatja, hogy a két or­szág gazdasági kapcsolata év­ről évre erősödik és mind sokoldalúbbá válik. A hangsúly, amellyel a két ország vezetői a gazdasági fejlődésről, a nép jólétének megteremtéséről szóltak, bi­zonyítja, hogy — erőnkhöz képest — részt akarunk ven­ni a két társadalmi rendszer békés versenyében, hogy ezt a versenyt tekintjük mércé­nek, ezzel akarjuk bebizo­nyítani, hogy a mi rendsze­rünk az életképesebb — nem pedig fegyverekkel. De a két ország küldöttei ebben az esetben is — konkrétak vol­tak. A békés egymás mellett élésnek, a nemzetközi problé­mák megoldásának is vannak feltételei, éppen úgy, mint a gazdasági fejlődésnek. A bé­késen versenyző világot is „napi feladatok megoldásá­val” lehet csak fokról-fokra elérni, és az aláírt közös köz­lemény utal is ezekre. Le­szögezi, hogy teljes szívvel támogatja a Szovjetunió és általában a szocialista orszá­gok javaslatait, a Varsói Szerződés és a NATO között kötendő meg nem támadási egyezmény, a két német ál­lam területén létesítendő el­lenőrző állomások gondola­tát, a fegyverkezés korláto­zásához vezető lépéseket. Mindkét ország, mindkét nép — különösen a lengyel — sokat szenvedett a német militarizmustól, érthető te­hát, hogy felhívják a figyel­met arra, hogy a nyugatné­met hadsereg neohitlerista vezérkari tisztjeinek nem szabad atomfegyverhez jut­­niuk. Mint ahogyan fel ítéli hívni a világ közvéleményé­nek a figyelmét arra, hogy az imperialista táboron belül továbbra is tevékenykednek befolyásos hidegháborús erők, amelyek akadályozzák mind a német kérdés megoldását, mind az általános enyhülést. Egy évszázaddal ezelőtt a „pirosló zászló” csak szép költői jelkép volt. Ma azon­ban ihlető és vezető eszme. Amit ma jelképez az már élő valóság, az ható erő, az ■z a párt. Párt- és kormány­­küldöttség találkozott párt- és kormányküldöttséggel, a népet szolgáló és a népet ve­zető pártok küldöttei jöttek össze. Kifejezték hűségüket az eszme iránt, amely győze­lemre segített bennünket: a marxizmus-leninizmus, a nemzetköziség iránt. Kifejez­ték hűségüket az iránt, ami a magyar és a lengyel nép barátságának erőt, alapot és keretet ad, a szocialista or­szágok és a kommunista pár­tok egysége, a Szovjetunió és a többi szocialista állammal való törhetetlen barátság iránt. Történelmi hagyomány a rokonszenv, amellyel egymás felé fordul a magyar és a lengyel nép — de ennek ti­zennyolc éve van igazi tartal­ma és célja. Vezetőink mos­tani találkozójával pedig to­vább erősödött, Wladyslaw Gomul­ka és Jozef Cyrankie­­wicz ittjártával mély emberi érzésekkel szépült. A kútalaptól Az Ybl Miklós lakótelep el­készült lakóházainak ablaká­ból megtörve verődik vissza a későre nyúlt ősz napsugara. Kedvez az idő, ez meglátszik a munka menetén is, hiszen a kissőalpátban dolgozó építők munkakedvétől hangos az épülő lakótelep. — Gyorsabban azt a kötő­anyagot! — hallik egy kiál­tás a 9/a épület tetejéről. Ilyenkor a lentiek szapora mozdulattal rakják meg a ha­barcsot szállító ládákat. Nem először járunk az épü­letnél, így szembetűnő válto­zással nem is találkozunk. Látszatra. Mégis, amikor felérünk a felső szintre, akkor vesszük észre, hogy múltkori látogatá­sunk alkalmával bizony még nem volt ilyen bő a látóha­tár. — Azóta új szinttel növeke­dett az ifjúsági épület — mondja Kecskés József bri­gádvezető. Új csoport érke­zett, hogy kéthetes munkájá­val hozzájáruljon az épület mielőbbi felépítéséhez. Di­csekedjek velük? Van miről beszélni. Volt már olyan cso­portom, ahol azt mondtam: — Ennél gyorsabb, jobb munkát nem is várhatok tő­lük! Most meg? A tervezett egy szint helyett elvégzik a következő szint alapmunkáit is. Ilyenek ezek a tanulók. Persze, ezért nem haragszik meg rájuk a következő cso­port sem. Ki tudja, ők milyen munkát végeznek. Összesített véleménynek ta­lán álljon itt maga az épü­let. Végig tanulók dolgoznak rajta, és nem is akárhogyan. Szakavatott szem kell ahhoz, hogy valaki megkülönböztesse munkájukat a régi, begyako­rolt munkásokétól. Hajnal Attila, Bokor Ist­ván, Bencsik Mihály már ar­ra gondol, hogy jövőre sok­kal több időt tölthetnek kint az építkezésen, mint most. Igaz, akikor már jobban je­lentkezik munkájuk gyümöl­cse, hiszen akkor már telje­sítménybérben dolgoznak. — Nemcsak a pénz miatt mondom ezt — szólt Németh Jóska, hanem azért, mert ne­kem nagyon tetszik ez a mun­ka. Nem aprólékos, gyorsan megy. A helyére kerülő közép­­blokkot Ormándi Jancsi von­ja be kötőanyaggal, hogy tö­kéletes legyen a kapcsolódás. — Nem nehéz munka, most én vagyok a soros. Mindent kézhez kapok, nyugodtan dol­gozhatok. Apró termete ellenére is szép munkát végez. Látszik rajta, hogy szereti a szakmá­ját. A többiek is, annak ellené­re, hogy mesterük beteg, fe­gyelmezetten végzik a felelős­ségteljes munkát. Nincs kap­kodás, s az eredmény őket igazolja. — Rövidesen elkészül az „ifjúsági ház”. Építői becsü­letes munkát végeznek nap­­ról-napra. Akik pedig várják az új lakást, kicsit gondolja­nak azokra a fiatalokra, akik naponta rakják helyére a blokkokat, hogy mielőbb meg­valósuljon sok család álma — mondotta Kecskés József brigádvezető. Bogdán Zoltán az átadásig Vasárnap, 1963. december 1." II mélyszántás és kukoricaszár-vágás helyzete szövetkezeteinkben november 28-án MÉLYSZÁNTÁS: Bicskei járás 97,6 százalék Befejezték: Bicske, Rákóczi Tsz Csabdi, összetartás Csákvár, Tolbuchin Mány, Béke Vár, Vajda János Vértesacsa, Vörös Október Dunaújvárosi járás 86 százalék Befejezték a mélyszántást: Nagykarácsony, Kossuth Tsz Rácalmás, Népfront Ráckeresztúr, Búzakalász Móri járás 98 százalék Befejezték a mélyszántást: Balinka, Málnatermelő Tsz Bottajk, Petőfi Csákberény, Rákóczi Csókakő, Váralja Mór, Kossuth Nagyveleg, Szabadság Pusztavám, Sallai Seréd, Tavasz Sárbogárdi járás 93,9 százalék Befejezték a mélyszántást: Cece, Béke Tsz Dég, Szabadság Igaz, Lenin Mezőkomárom, Vörös Csepel Mezőszilas, Mezőföld Szabadhídvég, Vörös Csillag Székesfehérvári járás 88 százalék Befejezték a mélyszántást: Agárd, Gárdonyi Géza Tsz Jenő, Vörös Csillag Ka­jászó, Dózsa Kisláng, Béke Mátyásdomb Lenin Pázmánd, Újélet Polgárdi, Vörös Csillag Sukoró, Kossuth Tác, Petőfi Tordas—Gyúró. Egyetértés Velence, Törekvés 1 Kilencven százaléknál kisebb teljesítményt a következő tsz-ek értek el: Vértesboglár, Újélet 88 % Baracs, Igazság 87 % Baracs, Kossuth 87 % Kisapostag, Napsugár 86 % Perkáta, Magyar—Kínai B. 85 % Beloiannisz, Béke 79 % Iváncsa, Táncsics 72 % Nagyvenyim, Petőfi 72 % Ráckeresztúr, Március 15 70 8/0 Pusztaszabolcs, Mező Imre 69 % Perkáta, Kossuth 66 % Előszállás, Szabadság 63 % Baracs, Ifjúság 59 % Alap, Petőfi 89 % Sáregres. Á­prilis 4 89 % Vajta, Petőfi 86 % Sárbogárd, Május 1 79 % Sárszentágota. Március 15 77 % Szabadegyháza, Vörös Csillag 72 % Sárszentmihály, Búzakalász 88 % Kőszárhegy. Egyetértés 87 % Úrhida, Rákóczi 87 % Lovas­berény, Új barázda 85 % Martonvásár, Szabadság 83 % Mezőszentgyör­gy, Alkotmány 83 % Soponya, Rákóczi 82 % Zámoly, Petőfi 80 % Seregélyes, Úttörő 79 % Iszkaszentgyörgy, Haladás 77 % Kápolnás­nyék, Vörösmarty 76 % Aba, Vörös Hajnal 76 % Pátka, Aranykalász 76 % Csór, Új barázda 75 % Lepsény, Kossuth 75 % Seregélyes, Kossuth 75 % Pákozd, Szabadságharcos 60 % Sárkeszi, Kossuth 53 % Székesfehérvár Kossuth 84 % Székesfehérvár S­a­bad Élet 72 % Székesfehérvár, Vörösmarty 62 % A megye összesen­ 90,9 %. Szárvágásban mindössze néhány szövetkezet maradt le. 90 száza­lék alatt teljesítettek: Kisapostag, Napsugár 89 % Iváncsa, Táncsics 88 % Pusztaszabolcs, Mező Imre 82 % Perkáta, Magyar—Kínai Bár. 73 % Előszállás, Szabadság 69 % Baracs, Igazság 63 % Alsószentiván, Győzelem 89 % Szabadegyháza, Vörös Csil. 89 % Alap, Petőfi 87 % Kálóz, Vöröslobogó 83 °/§ Pákozd, Szabadságharcos 88 % Seregélyes, Kossuth 87 % Kápolnásnyék, Vörösmarty 86 % Mezőszentgyörgy, Alkotmány 83 % Sárkeszi, Kossuth 67 % Pátka, Aranykalász 61 % ÚJ FELVEVŐHELY LÉTESÜLT SZÉKESFEHÉRVÁR, HOMOKSOR 64. sz. alatt. A Patyolat fióküzletek vegy tisztítást, festést 14 napra, ballon tisztítást 10 napra, fehérneműmosást 7 napra vállalnak. Expressz tisztítást, festést: 43—72 órára a Vöröshadsereg úti fióküzlet vesz át. MOST ADJA LE RUHANEMŰIT A PATYOLATBA! 6960.

Next