Fejér Megyei Hírlap, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-03 / 1. szám
– Péntek, 1954. január 3. Elhunyt dr. Köntös Lajos A Székesfehérvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága fájdalommal és megdöbbenéssel közli, hogy dr. Köntös Lajos elvtárs, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese 1964. január 2-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Dr. Köntös Lajos 1927. július 20-án született, 1945-ben érettségizett, s utána az államigazgatásban dolgozott. A városi tanácshoz 1956-ban került, ahol az ellenforradalom leverése után részt vett a tanácsi munka újjászervezésében. Mint a párt tagja, aktívan részt vett a város fejlesztésében, különösen a mezőgazdaság, az egészségügy, a kereskedelem és a közoktatás fejlődéséért tett sokat. Mindennapi munkája mellett elvégezte a jogi egyetemet, hogy ezzel is jobban tudja szolgálni a párt célkitűzéseinek megvalósítását. Szerény, példamutató magatartásáért a város lakására szerette és megbecsülte. Munkája elvégzésénél mindig az embereket látta, akiknek az érdekében dolgozott. Személyében városunk egyik szerény és a közért minden áldozatra kész vezetőjét vesztettük el. A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága dr. Köntös Lajos elvtársat saját halottjának tekinti. Temetésérő később történik intézkedés. A Pravda vezércikke Csütörtöki vezércikkében a Pravda áttekinti a Szovjetunió 1963-ban elért eredményeit és az új esztendő feladatait. Szocialista gazdaságunk Új magaslatokra hágott — írja a lap. A szovjet népgazdaság bizalommal halad a hétéves terv határidő előtti befejezése felé. Az ipar túlteljesítette múlt évi tervét. Moszkva, Leningrád, Lettország és számos más terület máris elérte a hétéves terv utolsó évére kitűzött termelési szintet. A kolhozok és szovhozok dolgozói magasfokú szervezettséggel lelkesen végezték munkájukat a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette. Nem kímélték erejüket, hogy elláthassák az országot mezőgazdasági termékekkel. Az új évben sorra kerülő feladatokat elemezve, a Pravda megállapítja: a legfontosabb az SZKP Központi Bizottsága decemberi plénuma határozatainak valóra váltása. Ezek a határozatok kijelölték a szovjet gazdaság új hatalmas fellendülésének a vegyipar gyorsított fejlesztésének, az életszínvonal emelésének útjait. 1964-ben 2 milliárd 92 millió rubel beruházást eszközölnek a vegyipar fejlesztésére. Ez 642 millió rubel növekedést jelent az előző évhez viszonyítva. A vegyészet viharos fejlődése maga után vonja az olaj- és gázipar nagyszabású fejlesztését is. Ebben az évben jelentős mértékben fokozódik az olaj és széntermelés. A szovjet elektromos erőművek a hétéves terv hatodik évében 452 milliárd kilowattóra energiát termelnek. Nagymértékben növekszik a vas- és acél termelése is. Felelősségteljes, hatalmas feladatok hárulnak az új esztendőben a mezőgazdasági dolgozókra — állapítja meg a Pravda. A beruházási terv tekintetbe veszi a vegyipar, a mezőgazdaság, valamint a könnyű- és élelmiszeripar termelésének fejlődését, vagyis azokat az iparágakat, amelyektől a közszükségleti cikkek termelésének gyors növekedése függ. Egyidejűleg nagyszabású lakásépítési programot hajtanak végre. (MTI) Megjelent a „Béke és Szocializmus decemberi száma A folyóirat vezető helyen közli Luis Corbalannak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának a nemzetközi kommunista mozgalomban folyó vita egyik központi kérdéséről, a szocializmusra való békés áttérés problémájáról írt cikkét. Santiago Alvarez, a Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának tagja hasonló témakört dolgoz fel, amikor — a forradalmi helyzet lenini meghatározásából kiindulva — megvizsgálja, mi volt e fogalom tartalma a múltban és miként értelmezhető napjainkban. Henri Claude tanulmányának címe: „A Párizs—Bonn tengely gazdasági vonatkozásai”. A szerző röviden vázolja a francia—német gazdasági együttműködés történetét és bebizonyítja, hogy a Párizs— Bonn tengely politikája végeredményben a francia érdekek elárulását jelenti. Az olasz mezőgazdaságban kialakult helyzetet elemzi Arturo Colombi „Az olasz munkások és parasztok harca a monopóliumok ellen” című cikkében. Pieter Kenneman, a Ceyloni Kommunista Párt főtitkára cikket írt „A munkásosztály egységéért” címmel. Ismerteti a kommunisták küzdelmét, melynek eredményeként ebben az évben létrejött a ceyloni baloldali erők egységfrontja. A. Koné cikke beszámol arról a hősies harcról, melyet a kameruni nép Ahidjo diktatúrája ellen folytat. Stanley Ryerson érdekes tanulmányt közöl az ún. „nyílt társadalmak” paradox jellegéről. A folyóirat gazdag tartalmából megemlítjük még V. Zaglagyin szovjet újságíró érdekes írását André Maurois és Luis Aragon: ,,A Szovjetunió és az Egyesült Államok párhuzamos története” című könyvéről. A Székesfehérvári Könnyűfémmű FELVESZ: férfi segédmunkásokat és forgácsoló szakmunkásokat. MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK! Jelentkezés: Könnyűfémmű Székesfehérvár, Adonyi út 64. Munkaügyi Osztály. Telefon: 24 65. 7257. Fejér megyei Hírtan Elkészült a világ legnagyobb lineáris elektrongyorsítója Elkészült a világ legnagyobb — két milliárd elektronvoltos — lineáris elektrongyorsítója. A TASZSZ tudósítójának kérésére Konsztantyin Mescserjakov, a Szovjetunió állami atomenergia bizottságának tagja tájékoztatást adott erről világviszonylatban egyedülálló új berendezésről. A Harkovban készült lineáris elektrongyorsító segítségével nagyszabású atomfizikai tudományos kutatóprogramot hajthatnak végre — mondotta Mescserjakov. Eltérően az ismert dubnai szinkrofazotrontól, a lineáris gyorsítóban a negatív töltésű elektronok gyorsulnak fel és érik el a fénysebességhez közeli sebességet és nem a pozitív töltésű protonok amelyeknek tömege kétezerszer nagyobb az elektronokénál. Az új berendezés második sajátossága, hogy az elektronok egyenes vonalban haladnak és érik el végső sebességüket a gyorsítón keresztül való egyszeri áthaladással, míg a szinkronfazotronban a felgyorsított részecskék sokszori köralakú pályán való haladás után kapják csak meg az adott energiát. A lineáris gyorsítóban az elektronok 240 méteres út után két milliárd elektronvoltnak megfelelő energiát halmoznak fel. A felgyorsított elektronok különleges elektronvezetéken (Vákuumcsövén) haladnak a kísérleti terembe, ahol felhasználhatók különböző fizikai eljárások végzéséhez. (MTI) így kezdődött az ij év (Folytatás az első oldalról) YR 36—41-es kocsijára felugrik Takács Béla kísérő, s a vezető ipar is a gázra lép. Irány Mór: Begyűjtő járat. De nyomában már ott van az YB 52—10-es is. Mick Sándor gépkocsivezető és Mink Pál kísérő ugyancsak Mórra sietnek. Ők már árut visznek. Tejet, tejterméket. S mire a 2 óra huszas, első városi terítő járat, az YB 03—33-as utasterében Kovács István kocsikísérő elfoglalja a helyét, már az első járatok bizonyára Móron vannak. Bármerre is járjunk a városban, tejboltok, vegyes élelmiszerboltok előtt három óra felé már ott sorakoznak a tejeskannák. Tizenhat, huszonhét, kilenc. S reggel hat órára közel húszezer liter tej kerül ki a fogyasztókhoz. A boltokba. Mert a Tejipari Vállalatnál ez az év is, ez a munkanap is már tegnap kezdődött. Tehergépkocsi húz el mellettünk. Friss kenyérillat száll a hajnali levegőben. Korán kezdték. — Bizony korán — mondja Szabados József elvtárs, a Sütőipari Vállalat szállításvezetője. — Már tegnap este megkezdtük valamennyi egységünknél a sütést. Most még egy AKÖV gépkocsit várunk — mondja, s órájára pillant. — Fél négy. Már indulnia kellene a VTRGY-hez is a járatnak. A Palotai úti központi kenyérgyárban 210 mázsa kenyeret sütnek. Németh Ferenc, Horváth István, Sándorovics György, Thurzó Zsigmondné és Németh Istvánné nem álmosak. Úgy mondják, hogy ahol munka van, ott nem lehet elaludni. És a 210 mázsa kenyér, még a gépek mellett is ad bőven munkát az embereknek. A IV-es üzemben Hári László, Bózsing József és Tóth Istvánné, a III-asban Albrecht János, Müller János, Szetl István és Tepszis Jánosné kezdte munkával az évet. Nekik nem kevesebb, mint 30—30 000 süteményt kell reggelig elkészíteniük. A Zrínyi úti sütőüzemben Kovács Lajos, Alhási Julianna és Boté László szorgoskodik. Az új esztendő első ötven mázsa egykilós fehér kenyerét készítik. De dolgoznak a Sütő utcai finomárusok is. Készül a zsúrkenyér, kalács, perec, pogácsa... Matusek Miklós tésztamester irányításával dolgoznak Küszler János, Bátor Ferenc és Huszek József. Hogy időben friss kenyér, péksütemény és kalács kerüljön valamennyiünk asztalára. Öt óra. Éber buszok kanyarodnak Székesfehérvár utcáin. Az álmosságot otthon felejtő utasok várakoznak itt ott a megállóknál. Taxi robog el mellettünk. A rendőrség URH-s kocsija „lépdel”. Láthatóan csak figyelő feladata van. S ez megnyugtató. Ez, és mindaz, amelyet ezen a hajnalon, éjféltől reggelig láttunk Székesfehérvár utcáin, üzemeiben. Kátay Antal Tél az építkezésen Szilveszteri tévedések Az óév utolsó napjára hagytam egy-két bevásárlást, többek között a szódavíz beszerzését. Gondoltam, biztosan kapok. Az üzletben azonban közölték velem: — Sajnos ezzel nem szolgálhatunk, de van pezsgőnk, likőrünk, kitűnő borunk, tessék talán azt venni... * 17" ropogtatnak. Kinyílik az ajtó. — Boldog új évet kívánnak a szemetesek. Zsebbe nyúlok, tíz forintot nyújtok át, megérdemlik, mindig rendesen elvitték a szemetet, s most is jókor jöttek, mert már nem fér több szemét a tárolóban. Kitisztítottam a salaktól a tüzet, s levittem a lépcsőházba, s akkor látom, nem vitték el a szemetet, csak köszönteni jöttek. * Tiaj volt a kályha háza- 33 tavas. Lehet, ki kellene tisztítani a kéményt. Megjelenik a kéményseprő. Soha jobbkor. Gondolom, lesz itt mindjárt olyan huzat... — Boldog újévet kívánok! Zsebbe nyúlok, tíz forintot nyújtok át, s még egy naptárt is kapok. Milyen figyelmesek a kéményseprők, még szilveszterkor is eljönnek kéményt uszítani. Tévedtem, csak köszöntek.* |\Nem csináltunk külön 11 programot, legjobb lesz, ha a tv mellett szórakozunk, így döntött a család, s ennek én is örültem. Nagy érdeklődéssel vártuk a műsort, korábban már nyilatkoztak az illetékesek, hogy érdemes lesz a tv mellett tölteni a szilvesztert. Éjfélkor a telefon csengője ébresztett fel. — Halló, 1964? — Nem, 19—62. — Micsoda, 19—62? — Igen. — Maga el van maradva két évvel, tűnjön el, a drót másik végéről, magának boldog új évet sem kívánok... — Szív 3 Az MSZMP VIII. kongresszusa azt a feladatot állította a pártszervezetek, a kommunisták, a közgondolkodás alakításában közreműködő minden szerv és ideológiai műhely elé, hogy nagyobb aktivitást tanúsítsanak a szocialista eszmék terjesztésében, tanítsák meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. A jelszavak nyelvére lefordítva: a kongresszus meghirdette a szocialista ideológia offenzíváját. Ez a felhívás azóta átment a köztudatba, a legtöbben azonban nem tudnak vele mit kezdeni. Sokan azt mondják, hogy nem sok jelét látják a kongresszusi jelszó érvényesülésének. Az emberek e nézete mögött legtöbbször az van, hogy az eszmei offenzívától valamiféle látványos akciókat várnak. Az offenzív ideológiai munka szükségességét maga az élet vetette fel. Az ország belső fejlődése fordulóponthoz érkezett, csaknem két évtized megfeszített, áldozatos harcában új rendet teremtettünk a lerombolt régi helyében, leraktuk a szocializmus gazdasági, politikai és ideológiai alapjait, amelyre felhúzhatjuk a szocializmus és kommunizmus épületét. Ebben a munkában politikailag, gazdaságilag, és az ideológia legfontosabb kérdéseiben végleges vereséget szenvedtek a régi uralkodó osztályok, az új forradalmi ideológia milliók gyakorlatának vezérfonalává lett. A megdöntött társadalmi rend eszmei öröksége azonban még mindig kísért: sokak fejében még mindig hat a polgári világnézet, hatnak a nyárspolgári magatartás legkülönfélébb maradványai, sokszor békés együttesben a szocialista ideológia elemeivel. Az eszmei offenzíva célja tehát az, hogy a szocialista társadalom felépítésével együtt és azzal szoros kölcsönhatásban a társadalom minden tagjának világnézete megfeleljen a szocialista valóságnak, szűnjön meg a lét és tudat között még meglevő különbség. Annál is inkább szükség van erre, mert a szocializmus és a kapitalizmus nemzetközi erőviszonyaiban bekövetkezett változás a két rendszer harcának új szakaszát tűzte napirendre: a békés egymás mellett élés körülményei között a harc gazdasági és ideológiai síkra terelődött. S ebben a harcban csak akkor győzhetünk, ha a szocializmus nemcsak a politikai és gazdasági viszonyokban, hanem az emberek gondolkodásában is uralkodó lesz. Az eszmei offenziva napirendre tűzését tehát ez a két körülmény diktálja, s egyben megszabja az offenziva tartalmát és módszereit is. Az eszmei offenziva mindenekelőtt nem látványos és zajos hadjárat, nem bontható le egyes kampányokra, hanem szívós mindennapi feladat, átfogja a gazdasági, politikai és ideológiai építőmunka minden területét. Nem merül ki abban sem, hogy időnként hajtóvadászatot rendezünk az ideológia vagy kultúra negatív jelenségei, káros megnyilvánulásai ellen. Az eszmei offenzíva elsősorban aktív, kezdeményező, elméleti és ideológiai munka. Olyan megfeszített gondolati tevékenység, amely folytonosan figyeli az élet új jelenségeit, állandóan szembesíti az elméletet és az elvi megállapításokat a változó gyakorlattal, s marxista-leninista választ ad a valóság által felvetett minden új kérdésre, bátran elvetve az idejétmúlt következtetéseket. Az eszmei offenzíva csak akkor éri el célját, ha visszahat a szocialista építő munka tökéletesedésére és a fejlődő társadalmi tevékenységből táplálkozik; másrészt a valóságnak és a tudatnak ez a szoros kölcsönhatása azzal jár, hogy a marxizmus—leninizmusnak éppen a lényege, a lelke, a valóság változásai iránti érzékenység és az azokra való helyes reagálás válik a szocializmus építésén munkálkodók vérévé. Az eszmei offenzíva azt jelenti továbbá, hogy az életben még meglevő káros jelenségekkel, az emberek gondolkodásában, magatartásában, ízlésében vató elmaradottsággal elsősorban pozitív ellenpéldákat állítsunk szembe. A nevelés és meggyőzés legjobb módja az ideológiai munkában is a példamutatás, az új, születő vagy már megerősödött szocialista értékek felkarolása. Az a célunk, hogy elterjesszük a szocialista közgondolkodást, a szocialista életeszményeket, a szocialista erkölcsi normákat. Elvont síkon, általános alapelvek hangoztatásával itt nem sokra megyünk. A munkamorál, a szocialista emberség, a társadalmi felelősség követendő példáiban egyáltalán nem szűkölködünk már, de a marxista gondolat, a szocialista irodalom, művészet is sok olyan értéket hozott már létre, amelyek közkinccsé tétele és felkarolása nemcsak a szocialista gondolkodás, erkölcs és ízlés elterjedését szolgálja, hanem visszahat az ilyenféle példák és értékek gyarapodására is. Ha az eszmei offenzívá, aki mindezekről az alkotó pozitív összetevőiről nem feledkezünk meg, akkor — és csakis akkor — vehetjük fel az eredményes harcot a köztünk és bennünk élő káros, polgári, kispolgári nézetekkel, megnyilvánulásokkal, mert helytelen lenne elhanyagolni a marxista-leninista világnézet harcot kritikai jellegét, hiszen az offenziva szó maga is ezt tartalmazza. Az eszmei offenziva fontos teendője ugyanis a kritikai közszellem, mindenekelőtt pedig a marxista kritika megerősítése. Tisztázni kell a kritikai mércék és normák, az irodalmi-művészeti alkotó munka alapkritériumainak értelmezését. Mindenekelőtt kimozdítva passzivitásukból, csatasorba kell állítani az alkotók és a közönség nevelésében olyannyira fontos marxista kritikusi gárdát, arra kell ösztönözni őket, hogy éber figyelemmel kísérve a születő szocialista értékeket, kezdeményezzenek a nézetek tisztázásában, a nem-marxista kritikai és művészeti koncepciók bírálatában. Az eszmei offenzíva nem nélkülözheti a párt által meghirdetett és a gyakorlatban is megvalósult türelmet, baráti szellemet mindazok iránt, akik még nem mindenben értenek egyet velünk. Hiszen a szocialista közszellem alakulása is ellentmondásos folyamat. A szocializmus eszmevilágához közeledő emberek nevelése igen nagy türelmet igényel; a türelmetlenség, főleg pedig a rideg lenézés, a dogmatikus merevség és a liberális engedékenység egyaránt csak kárt okozhat. Az ideológiai egyet nem értés nem lehet akadálya a politikai együttműködésnek, ha ez az együttműködés magában foglalja az idegen nézetek bírálatát. Ennek a bírálatnak azonban csak az szolgáltathat szilárd bázist, ha gondosan megmutatjuk és felkaroljuk mindazt, ami már a mienk a felénk közeledőkben, s közösen örülünk a szocializmus eszméi felé tett, minden újabb lépésünknek. Az eszmei harc tehát példamutatást, a valóság tanulmányozását, elmélyült gondolati tevékenységet, a szocialista értékek ápolását, aktív kritikai szellemet, ugyanakkor türelmet, bölcsességet követel meg minden pártszervezettől, minden kommunistától, az ideológiai és kulturális front minden munkásától. Aktívabb eszmei offenzívát! Irta: BARANYAI GYULA, az MSZMP kulturálisMililtynnak helyettes vesetője