Fejér Megyei Hírlap, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

– Péntek, 1954. január 3. Elhunyt dr. Köntös Lajos A Székesfehérvári Városi Tanács Végrehajtó Bizott­sága fájdalommal és meg­döbbenéssel közli, hogy dr. Köntös Lajos elvtárs, a végrehajtó bizottság elnök­helyettese 1964. január 2-án tragikus hirtelenséggel el­hunyt. Dr. Köntös L­ajos 1927. július 2­0-án született, 1945-ben érettségizett, s utána az államigazgatásban dolgo­zott. A városi tanácshoz 1956-ban került, ahol az el­lenforradalom leverése után részt vett a tanácsi munka újjászervezésében. Mint a párt tagja, aktí­van részt vett a város fej­lesztésében, különösen a mezőgazdaság, az­ egészség­ügy, a kereskedelem és a közoktatás fejlődéséért tett sokat. Mindennapi munkája mel­lett elvégezte a jogi egyete­met, hogy ezzel is jobban tudja szolgálni a párt cél­kitűzéseinek megvalósítását. Szerény, példamutató ma­gatartásáért a város lakás­ára szerette és megbecsül­te. Munkája elvégzésénél mindig az embereket látta, akiknek az érdekében dol­gozott. Személyében városunk egyik szerény és a közért minden áldozatra kész ve­zetőjét vesztettük el. A Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága dr. Köntös Lajos elvtársat saját halott­jának tekinti. Temetésérő­ később történik intézkedés. A Pravda vezércikke Csütörtöki vezércikkében a Pravda áttekinti a Szovjetunió 1963-ban elért eredményeit és az új esztendő feladatait. Szocialista gazdaságunk Új magaslatokra hágott — írja a lap. A szovjet népgazdaság bi­zalommal halad a hétéves terv határidő előtti befejezése felé. Az ipar túlteljesítette múlt évi tervét. Moszkva, Leningrád, Lettország és számos más te­rület máris elérte a hétéves terv utolsó évére kitűzött ter­melési szintet. A kolhozok és szovhozok dolgozói magasfokú szervezett­séggel lelkesen végezték mun­kájukat a rendkívül kedvezőt­len időjárási viszonyok köze­pette. Nem kímélték erejüket, hogy elláthassák az országot mezőgazdasági termékekkel. Az új évben sorra kerülő fel­adatokat elemezve, a Pravda megállapítja: a legfontosabb az SZKP Központi Bizottsága decemberi plénuma határoza­tainak valóra váltása. Ezek a határozatok kijelölték a szov­jet gazdaság új hatalmas fel­lendülésének a vegyipar gyor­sított fejlesztésének, az élet­­színvonal emelésének útjait. 1964-ben 2 milliárd 92 millió rubel beruházást eszközölnek a vegyipar fejlesztésére. Ez 642 millió rubel növekedést jelent az előző évhez viszonyítva. A vegyészet viharos fejlődése maga után vonja az olaj- és gáz­ipar nagyszabású fejleszté­sét is. Ebben az évben jelentős mértékben fokozódik az olaj és széntermelés. A szovjet elektro­mos erőművek a hétéves terv hatodik évében 452 milliárd kilowattóra energiát termel­nek. Nagymértékben növek­szik a vas- és acél termelése is. Felelősségteljes, hatalmas feladatok hárulnak az új esz­tendőben a mezőgazdasági dol­gozókra — állapítja meg a Pravda. A beruházási terv te­kintetbe veszi a vegyipar, a mezőgazdaság, valamint a könnyű- és élelmiszeripar ter­melésének fejlődését, vagyis azokat az iparágakat, ame­lyektől a közszükségleti cikkek termelésének gyors növekedése függ. Egyidejűleg nagyszabású lakásépítési programot hajta­nak végre. (MTI) Megjelent a „Béke és Szocializmus decemberi száma A folyóirat vezető helyen közli Luis Corbalannak, a Chilei Kommunista Párt főtit­kárának a nemzetközi kommu­nista mozgalomban folyó vita egyik központi kérdéséről, a szocializmusra való békés átté­rés problémájáról írt cikkét. Santiago Alvarez, a Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának tagja hasonló témakört dolgoz fel, amikor — a forradalmi helyzet lenini meghatározásából kiindulva — megvizsgálja, mi volt e foga­lom tartalma a múltban és miként értelmezhető napjaink­ban. Henri Claude tanulmányá­nak címe: „A Párizs—Bonn tengely gazdasági vonatkozá­sai”. A szerző röviden vázolja a francia—­német gazdasági együttműködés történetét és bebizonyítja, hogy a Párizs— Bonn tengely politikája vég­eredményben a francia érde­kek elárulását jelenti. Az olasz mezőgazdaságban kialakult helyzetet elemzi Arturo Colom­­bi „Az olasz munkások és pa­rasztok harca a monopóliumok ellen” című cikkében. Pieter Kenneman, a Ceyloni Kommu­nista Párt főtitkára cikket írt „A munkásosztály egységéért” címmel. Ismerteti a kommu­nisták küzdelmét, melynek eredményeként ebben az év­ben létrejött a ceyloni balolda­li erők egységfrontja. A. Koné cikke beszámol ar­ról a hősies harcról, melyet a kameruni nép Ahidjo diktatú­rája ellen folytat. Stanley Ryerson érdekes tanulmányt közöl az ún. „nyílt társadal­mak” paradox jellegéről. A folyóirat gazdag tartalmá­ból megemlítjük még V. Zag­­lagyin szovjet újságíró érdekes írását André Maurois és Luis Aragon: ,,A Szovjetunió és az Egyesült Államok párhuzamos története” című könyvéről. A Székesfehérvári Könnyűfémmű FELVESZ: férfi segédmunkásokat és forgácsoló szakmunkásokat. MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK! Jelentkezés: Könnyű­fémmű Székesfehérvár, Adonyi út 64. Munkaügyi Osztály. Telefon: 24­ 65. 7257. Fejér megyei Hírtan Elkészült a világ legnagyobb lineáris elektron­gyorsítója Elkészült a világ legnagyobb — két milliárd elektronvoltos — lineáris elektrongyorsítója. A TASZSZ tudósítójának kéré­sére Konsztantyin Mescserja­­kov, a Szovjetunió állami atomenergia bizottságának tag­ja tájékoztatást adott erről vi­lágviszonylatban egyedülálló új berendezésről. A Harkovban készült lineá­ris elektrongyorsító segítségé­vel nagyszabású atomfizikai tudományos kutató­programot hajthatnak végre — mondotta Mescserjakov. Eltérően az is­mert dubnai szinkrofazotron­­tól, a lineáris gyorsítóban a negatív töltésű elektronok gyorsulnak fel és érik el a fénysebességhez közeli sebessé­get és nem a pozitív töltésű protonok amelyeknek tömege kétezerszer nagyobb az elek­tronokénál. Az új berendezés második sajátossága, hogy az elektronok egyenes vonalban haladnak és érik el végső sebességüket a gyorsítón keresztül való egy­szeri áthaladással, míg a szin­­kronfazotronban a felgyorsított részecskék sokszori köralakú pályán való haladás után kap­ják csak meg az adott ener­giát. A lineáris gyorsítóban az elektronok 240 méteres út után két milliárd elektronvoltnak megfelelő energiát halmoznak fel. A felgyorsított elektronok különleges elektronvezetéken (Vákuumcsövén) haladnak a kísérleti terembe, ahol felhasz­nálhatók különböző fizikai el­járások végzéséhez. (MTI) így kezdődött az i­j év (Folytatás az első oldalról) YR 36—41-es kocsijára felug­rik Takács Béla kísérő, s a ve­zető ipar is a gázra lép. Irány Mór: Begyűjtő járat. De nyo­mában már ott van az YB 52—10-es is. Mick Sándor gép­kocsivezető és Mink Pál kísérő ugyancsak Mórra sietnek. Ők már árut visznek. Tejet, tejter­méket. S mire a 2 óra huszas, első városi terítő járat, az YB 03—33-as utasterében Kovács István kocsikísérő elfoglalja a helyét, már az első járatok bi­zonyára Móron vannak. Bármerre is járjunk a város­ban, tejboltok, vegyes élelmi­szerboltok előtt három óra felé már ott sorakoznak a tejes­kannák. Tizenhat, huszonhét, kilenc. S reggel hat órára kö­zel húszezer liter tej kerül ki a fogyasztókhoz. A boltokba. Mert a Tejipari Vállalatnál ez az év is, ez a munkanap is már tegnap kezdődött. Tehergépkocsi húz el mellet­tünk. Friss kenyérillat száll a hajnali levegőben. Korán kezd­ték. — Bizony korán — mondja Szabados József elvtárs, a Sü­tőipari Vállalat szállításvezető­­je. — Már tegnap este meg­kezdtük valamennyi egysé­günknél a sütést. Most még egy AKÖV gépkocsit várunk — mondja, s órájára pillant. — Fél négy. Már indulnia kelle­ne a VTRGY-hez is a járat­nak. A Palotai úti központi ke­­nyérgyárban 210 mázsa kenye­ret sütnek. Németh Ferenc, Horváth István, Sándorovics György, Thurzó Zsigmondné és Németh Istvánné nem álmo­sak. Úgy mondják, hogy ahol munka van, ott nem lehet el­aludni. És a 210 mázsa kenyér, még a gépek mellett is ad bő­ven munkát az embereknek. A IV-es üzemben Hári László, Bózsing József és Tóth Istvánné, a III-asban Albrecht János, Müller János, Szetl Ist­ván és Tepszis Jánosné kezdte munkával az évet. Nekik nem kevesebb, mint 30—30 000 süte­ményt kell reggelig elkészíte­niük. A Zrínyi úti sütőüzem­ben Kovács Lajos, Al­hási Ju­lianna és Boté László szorgos­kodik. Az új esztendő első öt­ven mázsa egykilós fehér ke­nyerét készítik. De dolgoznak a Sütő utcai finomárusok is. Készül a zsúrkenyér, kalács, perec, pogácsa... Matusek Mik­lós tésztamester irányításával dolgoznak Küszler János, Bá­­tor Ferenc és Huszek József. Hogy időben friss kenyér, pék­sütemény és kalács kerüljön valamennyiünk asztalára. Öt óra. Éber buszok kanya­rodnak Székesfehérvár utcáin. Az álmosságot otthon felejtő utasok várakoznak itt ott a megállóknál. Taxi robog el mellettünk. A rendőrség URH-s kocsija „lépdel”. Láthatóan csak figyelő feladata van. S ez megnyugtató. Ez, és mindaz, amelyet ezen a hajnalon, éjfél­től reggelig láttunk Székesfe­hérvár utcáin, üzemeiben. Kátay Antal Tél az építkezésen Szilveszteri tévedések A­z óév utolsó napjára­­ hagytam egy-két bevá­sárlást, többek között a szó­davíz beszerzését. Gondoltam, biztosan kapok. Az üzletben azonban közölték velem: — Sajnos ezzel nem szolgál­hatunk, de van pezsgőnk, li­kőrünk, kitűnő borunk, tes­sék talán azt venni... * 17" ropogtatnak. Kinyílik az ajtó. — Boldog új évet kívánnak a szemetesek. Zsebbe nyúlok, tíz forintot nyújtok át, megérdemlik, min­dig rendesen elvitték a sze­metet, s most is jókor jöttek, mert már nem fér több sze­mét a tárolóban. Kitisztítot­tam a salaktól a tüzet, s le­vittem a lépcsőházba, s akkor látom, nem vitték el a szeme­tet, csak köszönteni jöttek. * Ti­aj volt a kályha háza- 33 tavas. Lehet, ki kellene tisztítani a kéményt. Megje­lenik a kéményseprő. Soha jobbkor. Gondolom, lesz itt mindjárt olyan huzat... — Boldog újévet kívánok! Zsebbe nyúlok, tíz forintot nyújtok át, s még egy nap­tárt is kapok. Milyen figyel­mesek a kéményseprők, még szilveszterkor is eljönnek ké­ményt­­ u­szítani. Tévedtem­, csak köszöntek.* |\N­em csináltunk külön 11 programot, legjobb lesz, ha a tv mellett szórakozunk, így döntött a család, s ennek én is örültem. Nagy érdeklő­déssel vártuk a műsort, ko­rábban már nyilatkoztak az illetékesek, hogy érdemes lesz a tv mellett tölteni a szilvesz­tert. Éjfélkor a telefon csen­gője ébresztett fel. — Halló, 1964? — Nem, 19—62. — Micsoda, 19—62? — Igen. — Maga el van maradva két évvel, tűnjön el, a drót má­sik végéről, magának boldog új évet sem kívánok... — Szí­v 3 Az MSZMP VIII. kong­resszusa azt a feladatot állította a pártszervezetek, a kommunisták, a közgondol­kodás alakításában közremű­ködő minden szerv és ideoló­giai műhely elé, hogy na­gyobb aktivitást tanúsítsanak a szocialista eszmék terjesz­tésében, tanítsák meg az em­bereket szocialista módon él­ni, dolgozni és gondolkozni. A jelszavak nyelvére lefor­dítva: a kongresszus meghir­dette a szocialista ideológia offenzíváját. Ez a felhívás azóta átment a köztudatba, a legtöbben azonban nem tudnak vele mit kezdeni. Sokan azt mondják, hogy nem sok jelét látják a kongresszusi jelszó érvénye­sülésének. Az emberek e né­zete mögött legtöbbször az van, hogy az eszmei offen­­zívától valamiféle látványos akciókat várnak. Az offenzív ideológiai mun­ka szükségességét maga az élet vetette fel. Az ország belső fejlődése fordulóponthoz érkezett, csaknem két évtized megfeszített, áldozatos har­cában új rendet teremtettünk a lerombolt régi helyében, le­raktuk a szocializmus gazda­sági, politikai és ideológiai alapjait, amelyre felhúzhat­juk a szocializmus és kom­munizmus épületét. Ebben a munkában politikailag, gaz­daságilag, és az ideológia leg­fontosabb kérdéseiben végle­ges vereséget szenvedtek a régi uralkodó osztályok, az új forradalmi ideológia mil­liók gyakorlatának vezérfona­lává lett. A megdöntött társadalmi rend eszmei öröksége azon­ban még mindig kísért: sokak fejében még mindig hat a polgári világnézet, hatnak a nyárspolgári magatartás leg­különfélébb maradványai, sokszor békés együttesben a szocialista ideológia elemei­vel. Az eszmei offenzíva célja tehát az, hogy a szocialista társadalom felépítésével együtt és azzal szoros kölcsön­hatásban a társadalom min­den tagjának világnézete megfeleljen a szocialista való­ságnak, szűnjön meg a lét és tudat között még meglevő különbség. Annál is inkább szük­ség van erre, mert a szoci­alizmus és a kapitalizmus nemzetközi erőviszonyaiban bekövetkezett változás a két rendszer harcának új szaka­szát tűzte napirendre: a békés egymás mellett élés körülmé­nyei között a harc gazdasági és ideológiai síkra terelődött. S ebben a harcban csak ak­kor győzhetünk, ha a szoci­alizmus nemcsak a politikai és gazdasági viszonyokban, hanem az emberek gondolko­dásában is uralkodó lesz. Az eszmei offenziva napirendre tűzését tehát ez a két körül­mény diktálja, s egyben meg­szabja az offenziva tartalmát és módszereit is. Az eszmei offenziva min­denekelőtt nem látványos és zajos hadjárat, nem bontható le egyes kampányokra, ha­nem szívós mindennapi fel­adat, átfogja a gazdasági, politikai és ideológiai építő­­munka minden területét. Nem merül ki abban sem, hogy időnként hajtóvadásza­tot rendezünk az ideológia vagy kultúra negatív jelensé­gei, káros megnyilvánulásai ellen. Az eszmei offenzíva első­sorban aktív, kezdeményező, elméleti és ideológiai munka. Olyan megfeszített gondolati tevékenység, amely folytono­san figyeli az élet új jelensé­geit, állandóan szembesíti az elméletet és az elvi megál­lapításokat a változó gyakor­lattal, s marxista-leninista választ ad a valóság által felvetett minden új kérdésre, bátran elvetve az idejétmúlt következtetéseket. Az eszmei offenzíva csak akko­r éri el cél­ját, ha visszahat a szocialista építő munka tökéletesedésére és a fejlődő társadalmi tevé­kenységből táplálkozik; más­részt a valóságnak és a tudat­nak ez a szoros kölcsönha­tása azzal jár, hogy a marxiz­mus—leninizmusnak éppen a lényege, a lelke, a valóság változásai iránti érzékenység és az azokra való helyes rea­gálás válik a szocializmus építésén munkálkodók vérévé. Az eszmei offenzíva azt jelenti továbbá, hogy az életben még meglevő káros jelenségekkel, az emberek gondolkodásában, magatartá­sában, ízlésében vató elma­radottsággal elsősorban pozi­tív ellenpéldákat állítsunk szembe. A nevelés és meg­győzés legjobb módja az ide­ológiai munkában is a példa­­mutatás, az új, születő vagy már megerősödött szocialista értékek felkarolása. Az a célunk, hogy elterjesszük a szocialista közgondolkodást, a szocialista életeszményeket, a szocialista erkölcsi normákat. Elvont síkon, általános alap­elvek hangoztatásával itt nem sokra megyünk. A munka­morál, a szocialista emberség, a társadalmi felelősség köve­tendő példáiban egyáltalán nem szűkölködünk már, de a marxista gondolat, a szoci­alista irodalom, művészet is sok olyan értéket hozott már létre, amelyek közkinccsé té­tele és felkarolása nemcsak a szocialista gondolkodás, er­kölcs és ízlés elterjedését szolgálja, hanem visszahat az ilyenféle példák és értékek­ gyarapodására is. Ha az eszmei offen­zí­vá, aki mindezekről az alkotó pozitív összetevőiről nem feledke­zünk meg, akkor — és csakis akkor — vehetjük fel az eredményes harcot a köztünk és bennünk élő káros, pol­gári, kispolgári nézetekkel, megnyilvánulásokkal, mert helytelen lenne elhanyagolni a marxista-leninista világ­nézet harcot kritikai jellegét, hiszen az offenziva szó maga is ezt tartalmazza. Az eszmei offenziva fontos teendője ugyanis a kritikai közszellem, mindenekelőtt pedig a marxis­ta kritika megerősítése. Tisztázni kell a kriti­kai mércék és normák, az irodalmi-művészeti alkotó munka alapkritériumainak ér­telmezését. Mindenekelőtt ki­mozdítva passzivitásukból, csatasorba kell állítani az al­kotók és a közönség nevelé­sében olyannyira fontos marxista kritikusi gárdát, arra kell ösztönözni őket, hogy éber figyelemmel kísérve a születő szocialista értékeket, kezdeményezzenek a nézetek tisztázásában, a nem-marxista kritikai és művészeti koncep­ciók bírálatában. Az eszmei offenzíva nem nélkülözheti a párt által meg­hirdetett és a gyakorlatban is megvalósult türelmet, ba­ráti szellemet mindazok iránt, akik még nem mindenben értenek egyet velünk. Hiszen a szocialista közszellem ala­kulása is ellentmondásos fo­lyamat. A szocializmus eszmevilágához közeledő emberek nevelése igen nagy türelmet igényel; a tü­relmetlenség, főleg pedig a rideg lenézés, a dogmatikus merevség és a liberális en­gedékenység egyaránt csak kárt okozhat. Az ideológiai egyet­ nem­ értés nem lehet akadálya a politikai együtt­működésnek, ha ez az együtt­működés magában foglalja az idegen nézetek bírálatát. En­nek a bírálatnak azonban csak az szolgáltathat szilárd bázist, ha gondosan megmu­tatjuk és felkaroljuk mindazt, ami már a mienk a felénk közeledőkben, s közösen örü­lünk a szocializmus eszméi felé tett, minden újabb lépé­­­­sünknek. Az eszmei harc tehát példamutatást, a valóság tanulmányozását, elmélyült gondolati tevékenységet, a szocialista értékek ápolását, aktív kritikai szellemet, ugyanakkor türelmet, bölcses­séget követel meg minden pártszervezettől, minden kom­munistától, az ideológiai és kulturális front minden mun­kásától. Aktívabb eszmei offenzívát! Irta: BARANYAI GYULA, az MSZMP kulturális­­Mililtynnak helyettes vesetője

Next