Fejér Megyei Hírlap, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-22 / 69. szám
Ha valaki három-négy évtizeddel ezelőtt a valóságnak megfelelően feltérképezte volna a sárkeresztúri cigánytelep népének életét, s a képet összehasonlíthatnánk a jelenlegi helyzettel, páratlanul érdekes társadalomfejlődési mozzanatokat figyelhetnénk meg. Abban az időben a cigánykérdést a hajdani Habsburg József telepítéselméletének kudarcán keresztül szemlélték. Azt tartották, hogy a cigány mindig élősködő marad, zárták előre az udvarokat és a dögtemetőket, gyermekeit ugyan megpróbálták a kötelező elemi oktatásra az iskolákba bevinni, de nem nagyon törődtek a rajkók elnmmdozásával, mert féltették tőlük a polgári, paraszti társadalom gyermekeit. Mi minden történt azóta a cigányság életében! Három—négy évtizeddel ezelőtt jóformán csak a helyi közigazgatás gondjait szaporította, s munkát adott a kakastollas csendőröknek, ma a munkaerőgazdálkodás foglalkozhat vele, s az egész társadalmat érintő kultúrpolitikai programokon belül a cigányság fölemelése is fontos művelődésügyi feladat. Sárkeresztúr cigányságára nem hiába, s nem véletlenül irányult rá a Hazafias Népfront művelődésügyi szakembereinek figyelme is. Ezen a településen félezer körüli ember él, felnőtt társadalmából több, mint ötvenen dolgoznak székesfehérvári gyárakban, tíz családtagja a tsz-nek, van tanácstagjuk, háromszáz kötetet kitevő könyvtáruk, s a lakosság tíz százaléka könyvtári tag, a fiatalabb nemzedék sok tagja rendesen elvégezte a nyolc osztályt, a tanyán jónéhány rádió mellett két televízió is van és akármennyire furcsának tűnik is, van szemmel jól látható társadalmi rétegeződés. A homokos Jankón kicsit görbe vonalban apró, fehérfalú házak állnak. Egyikmásik szépen gondozott, de akad olyan is, amelynek nádas teteje megroggyant, gerendái kiállnak, vagy rászakadtak a lapos padlásra. Sűrűn sorakoznak egymás mellett ezek az apró házak. Hátul, erre a görbe házsorra merőlegesen rangosabb, a parasztokéhoz mindenben hasonló házak állnak. Ezek egyikében működik a telep könyvtára, melyet a tizenkilenc éves, nyolc osztályt végzett Tóth Katica vezet. Izgalmas szociográfiai feladat lenne feltárni — s talán sor is kerül rá rövidesen — hogyan fejlődött ez a Tóth család, s néhány társa a kis putritól a mai kétszobás házig, a A télen „óvárosa”. Vályogból épültek ezek a kis bútrik, legtöbbjében sokgyermekes családok élnek, de a civilizáció első hírnöke, a rendes bútor bevonult már a fehérre meszelt falak közé. (Fent) ON Bizony a könyvek így járnak még a kezdő olvasóknál. Kanca m.név Daiát CAOnUityt szervez, hogy olvasóit a könyv mcbecsítlésére nevelje. (Középen) Nehéz itt fényképezőgép elé állítani az embereket de azért sikerült, a könyvtár általában egy könyvbarát csoportot összehozni. (Lent) bekerített udvarig, a nyolc Általánosig, a könyvtárig, a gyári munkásságig, a tiszta szobákig. Ezen a telepen pontosan felmérhető, hogy a cigányság kaszton belüli tagozódása milyen belső erők hatására alakult így, hogy a konok maradiság mennyire keményen védekezett, s védekezik ma is a fölemelés ellen, hogy a munka, a tanulás, milyen lendítőerő lehet egy-egy család boldogulásában. S még valami: erről a telepről szinte észrevétlenül átléptek egyesek a falusi utcákba. Például Kovács József gyári segédmunkás huszonháromezer forintért házat vett a faluban, s hallom, hogy mások is bent laknak már a falusi utcákon, nyilván a saját házaikban. Itt vannak tehát a kis putrik — nem sértő szándékkal írom így! — itt a kétszobás házak, s a faluba költözött vagy ha úgy tetszik emelkedett családok. Jobban, rosszabban dolgozó emberek, családok, s amint ők maguk mondják, még mindig haszontalan, sehogyan sem illeszkedő emberek. Nem lenne könnyű a végére járni, miért idegenkednek ezek az emberek a városi látogatótól, de másfél órás barátkozás után vallomások nélkül is megért egyetmást az ember. Akik már kiemelkedtek, dolgoznak s helyet kaptak a társadalomban, valami megfoghatatlan atavizmussal, de finom szégyenkezéssel kötődnek még ide a társaikhoz, nem szívesen mutogatják magukat, mintha szabadulni szeretnének a múltjuktól. A többiek talán valami ősi hiten idegenkednek mindenkitől, aki belenéz az életükbe. Toprongyos kis lurkót szeretnénk fotózni, meg is állna, de idősebb testvére rákiált messziről, aztán odarohan, mintha a gyerek életét veszélyeztetnénk és elrángatja a gép elől. Megpróbáljuk sorba fotózásra bírni az idősebbeket, konok ellenkezéssel találkozunk. Azt mondja erre az egyik nyolc általánost végzett lány — nem tudom örömmel, vagy mosolygó méreggel —, hogy hiába vesződünk, ezek nem állnak ide a gép elé. Azt pedig, hogy ők cigányok, vagy cigánytelepen laknak, a beszélgetés minden pillanatában kerülik; mi sem ejtjük ki, nehogy megsértsük az érzékenységüket. Mindez, amit csak vázlatosan sikerült e helyen elmondanom, világosan mutatja, hogy a cigányság évezredes életmódjának megváltoztatása elég sokrétű társadalmi folyamat. Folyamat, mert kezdeti sikereinek ellenére igen komoly akadályokkal kell még megküzdeni; nemcsak azért, hogy ezeket a korábban semmittevésnek élő tömegeket a munka, a művelődés nemesítő erejével fölemeljük, hanem azért is, hogy az éledő emberi öntudatukat felszabadítsuk a megvetettségből eredő, visszahúzó kölöncöktől. Ezek az emberek nagy többségükben dolgoznak, s ha elemi fokon is, de művelődni akarnak, olvasnak, villanyvilágítást szeretnének a szerény kis fészekbe is, egészséges vizet igényelnek, általában igények jelentkeznek az életükben, s tudják, hová kell fordulniuk igényeik kielégítése érdekében. Büszkék arra, hogy könyvtáruk, tanácstagjuk van, hogy a gyárakban megbecsülik őket, hogy a gyermekeik tanulhatnak Nagyon kell figyelnünk rájuk, egészen közelről belenéznünk az életükbe, kimenni hozzájuk, nemcsak Sárkeresztúrra, hanem mindenüvé, ahol élnek, s türelmesen fogni a kezüket, mert érzékeny emberek, sokan vannak közöttük, akik az általános fokról jóval magasabbra is fölemelkedhetnek, még többen, akiket az alapműveltségre mindenképpen föl kell emelnünk. Ormos Cere Fényképezte: Saág Dániel Vasárnap, 1964. március 22. 5 Fejér megyei Hírlap Feketekávé ntestett a gonosz boszorkával Az Állami Déryné Színház 51 művésze munkájáról, élményeiről Az asztalnál tőlem jobbra ! gonosz boszorka ül, balra Ka- lucsiano Bóni gróf, szemközt Vukics cipészmester és Edvin herceg. Változatos összetételű tehát a társaság — legalább is a színpadi szerep szerint, ahogy a közönség ismeri őket. De milyenek a valóságban? Az ebédutáni fekete mellett az Állami Déryné Színház öt közkedvelt, a megye községeiben sokat szereplő művészével beszélgetek munkájukról, pályafutásukról, terveikről. Férjjel együtt.. Mátyás Emmi férjével, Fábián Józseffel Egerből szerződött a Déryné Színházhoz. Rendkívül sokoldalú színésznő. Bizonyítja ezt változatos szerepköre is: legutóbb a János vitézben a gonosz boszorkát játszotta, majd a francia királylányt és emellett a Csárdáskirálynő Sylviáját — mindegyiket figyelemreméltó alakformáló készséggel. Megkérdezem: — Melyik volt e három szerep közül a legkedvesebb? — Nehéz választani. Sylvia szerepét nagyon szerettem, a boszorka alakítása érdekes feladatnak bizonyult. — Ritkaság, hogy fiatal énekesnőre bízzák azt a kényes szerepet — Örülök, hogy elvállalhattam. — Férje a János vitézt alakította. Mi volt a jobb, amikor szép királylánynak, vagy csúf boszorkának látta? — Ez mindegy. Azt kívánom, hogy mint partner mindig jó színésznőnek lásson .. . Sikeres beugrás Madarász Mari az operettegyüttes legfiatalabb tagja. Édesapja Madarász László, a színház régi becsült művésze. Megkérdezem a lányát: — Mióta játszik? — Második éve. — Hogyan lett színésznő? — Véletlenül. A társulat egyik tagja megbetegedett. Mivel táncolok és énekelek, apám megkérdezte: nem volna-e kedvem beugrani ebbe a kisebb szerepbe. Elvállaltam ittragadtam. — Megbánta? — Dehogy. Nagyon szeretem ezt a pályát, bár tulajdonképpen festő kívántam lenni. Nagyapám festőművész volt, apám is nagyon szépen fest. Ha egyszer szakítanak a színészi pályával, festeni szeretnék tanulni. . Kínától Fehérvárig Németh Józsefet hat év óta ismeri és szereti a Fejér megyei közönség, ezóta játszik a Déryné Színház operettársulatában. — És ezelőtt? — Gyermekkoromtól kezdve mindig színész szerettett volna lenni. Rózsahegyi Kálmán iskolájába jártam, majd a Honvéd Művészegyütteshez énekeltem. — Bizonyára már azzal is sokfelé járt. — Nemcsak az országban hanem külföldön is. A legtávolabbi utunk Kínába vezetett , csaknem három hónapot töltöttem ott. — Sok szerep sikere fűződik nevéhez, melyik ezek közül a legkedvesebb? — Nem tudnék válaszolni Talán mindig az ,amelyiket éppen játszom. Mi lesz a fiú Szávai Lajos képzett hangzavai és kulturált játékával az operettelőadások állandó erőssége, azonban gyakran átrándul a próza területére is. — Például? — kérdezem. — Legutóbb a „Nadrágában szerepeltem. Az igazgatót alakítottam. — Ki volt a színpadi felesége ? — Aki az életben: Károlyi Judit. — Tudunk az előadás visszhangjáról: nagy családi siker volt. Lehet, hogy a jövőben a család művészi sikerei bővülnek ? — Fiamra gondol? Valóban: foglalkoztatja, hogy érettségi után szintén ezt a pályát válassza. Ha nem, akkor erdőmérnök szeretne lenni. — Két eléggé elütő foglalkozás. Az apának mi a véleménye róla? — örülnék, ha egyszer a fiammal együtt léphetek majd fel. Nem azt szeretném, hogy színész legyen, hanem azt, hogy jó színész ... Béni — százhatvanszor, Hollósa Pál táncoskomikust szintén jól ismerik és szeretik a megyében: a régi kedvencnek járó szeretettel azonnal felcsattan a taps, amikor a színpadra lép. Ma este Béni szerepében. — Hányadszor? — kérdezem. — Pontosan nem is tudom. Vagy százötven, százhatvan alkalommal alakítottam már ezt a figurát. — Nem rossz ilyen sokáig ugyanazt a szerepet játszani ? — Egyáltalán nem, ha az alakításnak sikere van. Én különben is szeretem ezt a szer®épet. — Béni sok megformálása közül melyik a legemlékezetesebb ? — A bécsi vendégszereplést Nagy szeretettel fogadtak bennünket, jólesett az elismerés. — Milyen szerepben láthatjuk legközelebb ? — Ezt még nem tudom bizztosan. Annyi bizonyos, hogy még ez évben új operettet is bemutatunk, a nyáron pedig szabadtéri előadást tartunk olyan községekben, amelyeket megfelelő helyiség miatt télen nem kereshetünk fel — mondja befejezésül Hollósi Pál. Szavaihoz hozzáteheti a tej örömmel, szeretettel és őszinte megbecsüléssel várják őket mindenfelé. (foltenyi) . Eredményes kiadói tevékenységet folytat a megyei múzeumok igazgatósága A Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztálya vezetőinek részvételével az elmúlt napokban megvitatták Székesfehérvárott az István Király Múzeumban a Fejér megyei múzeumok igazgatóságának tíz éves kiadói tevékenységét, a különböző népszerű és tudományos kiadványokat, valamint a második éve megjelenő Alba Regia című tudományos évkönyvet. A múzeumi főosztály vezetői jelentősnek és országos viszonylatban is példaadónak minősítették az igazgatóság eddigi kiadói tevékenységét, amelynek során összesen csakom hetven tudományos és ismeretterjesztő füzet jelent meg az István Király Múzeum Közleményei című, többféle kiadványsorozatban. Az Alba Regia című tudományos évkönyv eddig megjelent két kötetéről megállapították, hogy magas tudományos színvonalon mutatja be a Fejér megyében folyó kutatásokat és idegen nyelvű tanulmányaival jelentős mértékben hozzájárul a hazai kutatási eredmények külföldi megismertetéséhez a tudományos körökben. A tanácskozáson úgy döntöttek, hogy az István Király Múzeum közleményei sorozataiban a jövőben hangsúlyozottan kapjanak helyet a legújabbkori történeti kutatások eredményei. Az Alba Regia kötetekben továbbra is nagy gondot kell fordítani a külföldi tudományos kapcsolatok fejlesztésére alkalmas, magas színvonalú tanulmányok közlésére. KÖNYVESPOLC A közeljövőben megjelenő könyvekről: Takács Imre: A FÉRFI TÁNCA Takács Imre új verseskötetében öt év termését gyűjtötte össze: „Amit a költő a világról mond, gyakran inkább magáról mondja, s viszont. Mindenről írhatunk úgy, hogy egyben agitálunk. Mire? A tisztaságra. A szocializmussal csak a tisztaság férhet össze.” így vall kötetéről Takács Imre Weöres Sándor: TÜZKÖT A hallgatás tornya (1936) óta ez az első újabb Weöres-kötet. A költő kifogyhatatlan kísérletező kedvvel, leleménnyel új lehetőségeket, törvényszerűségeket tár fel a magyar verselésben, másrészt megkapó gyermeki tisztasággal szóltatja meg a dal hagyományosan áttetsző hangját. Tiszta szigonyság (második kiadás). A fiatal költők verseit tartalmazó antológia új kiadása. Déry Tibor: G. A. ÚR X.-BEN Déry Tibor fantasztikus regényének hőse a címszereplő G A. úr, akiről nem is tudunk meg monogramjánál többet a történet során. A kackai ihletésű regény cselekménye egy képzeletbeli városban játszódik Ez a város a rend nélküli szabadság, a legvégletesebben megvalósult anarchia világa. Déry regénye voltaképpen polomnia ezzel a világgal, s mindazzal, amit P7 p ■■■'irt illuzórikusan kifejez. Hubay Miklós: HŐSÖKKEL ÉS HŐSÖK NÉLKÜL Hubay Miklós hét drámáját tartalmazza a kötet. A Hősök nélkül, a Késdobálók, a C'est la guerre, az Ők tudják mi a szerelem, az Egy szerelem három éjszakája, a Szüless újra kedves! és a Csend az ajtó mögött című darabokat. Vértes György: JÓZSEF ATTILA ÉS AZ ILLEGÁLIS KOMMUNISTA PÁRT Vértes részleteiben már közzétett, sok vitát kiváltó tanulmányában pontos kutatásokkal, meggyőző bizonyítékanyaggal és érveléssel igazítja helyre a meggyökeresedett tévedéseket József Attila és a párt kapcsolatairól. Szabó Magda: A DANAIDA Szabó Magda regényének hőse Csándy Katalin. Élete szakadatlan figyelés, de egyszer sem fordult teljes érdeklődéssel hazája és a világ formálódása felé. Ezért válik Danaidává, a meddő iparkodás szomorú jelképévé, míg mellette, a vad szenvedélyű Melinda, az önző Elek, s bárki a regény jelentős alakjai közül — akik nagyobb távlatok felé is figyelnek — eligazodnak életükben, megtalálják helyüket és nyugalmukat. : 9