Fejér Megyei Hírlap, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-22 / 69. szám

Ha valaki három-négy évtizeddel ezelőtt a valóság­nak megfelelően feltérképezte volna a sárkeresztúri cigány­telep népének életét, s a ké­pet összehasonlíthatnánk a jelenlegi helyzettel, páratla­nul érdekes társadalomfejlő­dési mozzanatokat figyelhet­nénk meg. Abban az időben a­ cigánykérdést a hajdani Habsburg József telepítés­­elméletének kudarcán keresz­tül szemlélték. Azt tartották, hogy a cigány mindig élőskö­dő marad, zárták előre az ud­varokat és a dögtemetőket, gyermekeit ugyan megpróbál­ták a kötelező elemi oktatásra az iskolákba bevinni, de nem nagyon törődtek a rajkók el­nmmdozásával, mert féltették tőlük a polgári, paraszti tár­sadalom gyermekeit. Mi minden történt azóta a cigányság életé­ben! Három—négy évtizeddel ezelőtt jóformán csak a helyi közigazgatás gondjait szapo­rította, s munkát adott a kakastollas csendőröknek, ma a munkaerőgazdálkodás fog­lalkozhat vele, s az egész tár­sadalmat érintő kultúrpoliti­kai programokon belül a ci­gányság fölemelése is fontos művelődésügyi feladat. Sárkeresztúr cigányságára nem hiába, s nem véletlenül irányult rá a Hazafias Nép­front művelődésügyi szakem­bereinek figyelme is. Ezen a településen félezer körüli em­ber él, felnőtt társadalmából több, mint ötvenen dolgoznak székesfehérvári gyárakban, tíz család­tagja a tsz-nek, van tanácstagjuk, háromszáz kö­tetet kitevő könyvtáruk, s a lakosság tíz százaléka könyv­tári tag, a fiatalabb nemzedék sok tagja rendesen elvégezte a nyolc osztályt, a tanyán jó­­néhány rádió mellett két tele­vízió is van és akármennyire furcsának tűnik is, van szem­mel jól látható társadalmi ré­­tegeződés. A homokos Jankón kicsit görbe vonalban apró, fehérfalú házak állnak. Egyik­­másik szépen gondozott, de akad olyan is, amelynek ná­das teteje megroggyant, ge­rendái kiállnak, vagy rásza­kadtak a lapos padlásra. Sű­rűn sorakoznak egymás mel­lett ezek az apró házak. Hátul, erre a görbe házsor­­ra merőlegesen rangosabb, a parasztokéhoz mindenben hasonló házak állnak. Ezek egyikében működik a telep könyvtára, melyet a tizen­kilenc éves, nyolc osztályt végzett Tóth Katica vezet. Iz­galmas szociográfiai feladat lenne feltárni — s talán sor is kerül rá rövidesen — ho­­gyan fejlődött ez a Tóth csa­lád, s néhány társa a kis put­ritól a mai kétszobás házig, a A télen „óvárosa”. Vályogból épültek ezek a kis bútrik, leg­többjében sokgyermekes csa­ládok élnek, de a civilizáció első hírnöke, a rendes bútor bevonult már a fehérre me­szelt falak közé. (Fent) ON Bizony a könyvek így járnak még a kezdő olvasóknál. Ka­nca m.n­é­v Dai­át CAOnUityt szer­vez, hogy olvasóit a könyv m­cbecsítlésére nevelje. (Középen) Nehéz itt fényképezőgép elé állítani az embereket de azért sikerült, a könyvtár általá­ban egy könyvbarát csoportot összehozni. (Lent) bekerített udvarig, a nyolc Ál­talánosig, a könyvtárig, a gyári munkásságig, a tiszta szobákig. Ezen a telepen ponto­san felmérhető, hogy a ci­gányság kaszton belüli tago­zódása milyen belső erők ha­tására alakult így, hogy a ko­nok maradiság mennyire ke­ményen védekezett, s védeke­zik ma is a fölemelés ellen, hogy a munka, a tanulás, mi­lyen lendítőerő lehet egy-egy család boldogulásában. S még valami: erről a telepről szinte észrevétlenül átléptek egye­sek a falusi utcákba. Például Kovács József gyári segéd­munkás huszonháromezer forintért házat vett a falu­ban, s hallom, hogy mások is bent laknak már a falusi utcákon, nyilván a saját há­zaikban. Itt vannak tehát a kis putrik — nem sértő szán­dékkal írom így! — itt a két­szobás házak, s a faluba köl­tözött vagy ha úgy tetszik emelkedett családok. Jobban, rosszabban dolgozó emberek, családok, s amint ők maguk mondják, még mindig haszon­talan, sehogyan sem illesz­kedő emberek. Nem lenne könnyű a végére járni, miért idegen­kednek ezek az emberek a városi látogatótól, de másfél órás barátkozás után vallomá­sok nélkül is megért egyet­mást az ember. Akik már ki­emelkedtek, dolgoznak s he­lyet kaptak a társadalomban, valami megfoghatatlan ata­­vizmussal, de finom szégyen­kezéssel kötődnek még ide a társaikhoz, nem szívesen mu­togatják magukat, mintha szabadulni szeretnének a múltjuktól. A többiek talán valami ősi hiten idegenked­nek mindenkitől, aki belenéz az életükbe. Toprongyos kis lurkót szeretnénk fotózni, meg is állna, de idősebb testvére rákiált messziről, aztán oda­rohan, mintha a gyerek éle­tét veszélyeztetnénk és elrán­gatja a gép elől. Megpróbál­juk sorba fotózásra bírni az idősebbeket, konok ellenkezés­sel találkozunk. Azt mondja erre az egyik nyolc általánost végzett lány — nem tudom örömmel, vagy mosolygó mé­reggel —, hogy hiába vesző­dünk, ezek nem állnak ide a gép elé. Azt pedig, hogy ők cigá­nyok, vagy cigánytelepen lak­nak, a beszélgetés minden pillanatában kerülik; mi sem ejtjük ki, nehogy megsértsük az érzékenységüket. Mindez, amit csak vázlato­san sikerült e helyen elmon­danom, világosan mutatja, hogy a cigányság évezredes életmódjának megváltoztatása elég sokrétű társadalmi fo­lyamat. Folyamat, mert kez­deti sikereinek ellenére igen komoly akadályokkal kell még megküzdeni; nemcsak azért, hogy ezeket a korábban semmittevésnek élő tömegeket a munka, a művelődés neme­sítő erejével fölemeljük, ha­nem azért is, hogy az éledő emberi öntudatukat felszaba­dítsuk a megvetettségből ere­dő, visszahúzó kölöncöktől. Ezek az emberek nagy többségükben dolgoznak, s ha­­ elemi fokon is, de művelődni­­ akarnak, olvasnak, villanyvi­lágítást szeretnének a szerény kis fészekbe is, egészséges vi­zet igényelnek, általában igények jelentkeznek az éle­tükben, s tudják, hová kell fordulniuk igényeik kielégí­tése érdekében. Büszkék arra, hogy könyvtáruk, tanácstag­juk van, hogy a gyárakban megbecsülik őket, hogy a gyermekeik tanulhatnak Nagyon kell figyelnünk rá­juk, egészen közelről belenéz­nünk az életükbe, kimenni hozzájuk, nemcsak Sárke­­resztúrra, hanem mindenüvé, ahol élnek, s türelmesen fog­ni a kezüket, mert érzékeny emberek, sokan vannak kö­zöttük, akik az általános fok­ról jóval magasabbra­­ is föl­emelkedhetnek, még többen, akiket az alapműveltségre mindenképpen föl kell emel­nünk. Ormos Cere Fényképezte: Saág Dániel Vasárnap, 1964. m­árcius 22. 5 Fejér megyei Hírlap Feketekávé nt­estett a gonosz boszorkával Az Állami Déryné Színház 51 művésze munkájáról, élményeiről Az asztalnál tőlem jobbra ! gonosz boszorka ül, balra Ka- l­ucsiano Bóni gróf, szemközt­­ Vukics cipészmester és Edvin herceg. Változatos összetételű tehát a társaság — legalább is a színpadi szerep szerint, ahogy a közönség ismeri őket. De mi­lyenek a valóságban? Az ebéd­utáni fekete mellett az Állami Déryné Színház öt közkedvelt, a megye községeiben sokat szereplő művészével beszélge­tek munkájukról, pályafutá­sukról, terveikről. Férjjel együtt.. Mátyás Emmi férjével, Fá­bián Józseffel Egerből szerző­dött a Déryné Színházhoz. Rendkívül sokoldalú színésznő. Bizonyítja ezt változatos sze­repköre is: legutóbb a János vitézben a gonosz boszorkát játszotta, majd a f­rancia ki­rálylányt és emellett a Csár­dáskirálynő Sylviáját — min­degyiket figyelemreméltó alak­­formáló készséggel. Megkérde­zem: — Melyik volt e három sze­rep közül a legkedvesebb? — Nehéz választani. Sylvia szerepét nagyon szerettem, a boszorka alakítása érdekes fe­ladatnak bizonyult. — Ritkaság, hogy fiatal éne­kesnőre bízzák azt a kényes szerepet — Örülök, hogy elvállalhat­tam. — Férje a János vitézt ala­kította. Mi volt a jobb, amikor szép királylánynak, vagy­ csúf boszorkának látta? — Ez mindegy. Azt kívánom, hogy mint partner mindig jó színésznőnek lásson .. . Sikeres beugrás Madarász Mari az operett­­együttes legfiatalabb tagja. Édesapja Madarász László, a színház régi becsült művésze. Megkérdezem a lányát: — Mióta játszik? — Második éve. — Hogyan lett színésznő? — Véletlenül. A társulat egyik tagja megbetegedett. Mi­vel táncolok és énekelek, apám megkérdezte: nem volna-e kedvem beugrani ebbe a kis­­ebb szerepbe. Elvállaltam ittragadtam. — Megbánta? — Dehogy. Nagyon szeretem ezt a pályát, bár tulajdonkép­pen festő kívántam lenni. Nagyapám festőművész volt, apám is nagyon szépen fest. Ha egyszer szakítanak a színé­szi pályával, festeni szeretnék tanulni. . Kínától Fehérvárig Németh Józsefet hat év óta ismeri és szereti a Fejér me­gyei közönség, ezóta játszik a Déryné Színház operettársula­tában. — És ezelőtt? — Gyermekkoromtól kezd­ve mindig színész szerettett volna lenni. Rózsahegyi Kál­mán iskolájába jártam, majd a Honvéd Művészegyütteshez énekeltem. — Bizonyára már azzal is­­ sokfelé járt. — Nemcsak az országban hanem külföldön is. A legtá­volabbi utunk Kínába vezetett , csaknem három hónapot töl­­­­töttem ott. — Sok szerep sikere fűződik­­ nevéhez, melyik ezek közül a legkedvesebb? — Nem tudnék válaszolni Talán mindig az ,a­melyike­t éppen játszom. Mi lesz a fiú­ Szávai Lajos képzett hang­­­zavai és kulturált játékával az operettelőadások állandó erős­sége, azonban gyakran átrán­­dul a próza területére is. — Például? — kérdezem. — Legutóbb a „Nadrágában szerepeltem. Az igazgatót ala­kítottam. — Ki volt a színpadi felesé­ge ? — Aki az életben: Károlyi Judit. — Tudunk az előadás vissz­hangjáról: nagy családi siker volt. Lehet, hogy a jövőben a család művészi sikerei bővül­nek ? — Fiamra gondol? Valóban: foglalkoztatja, hogy érettségi után szintén ezt a pályát vá­lassza. Ha nem, akkor erdő­­mérnök szeretne lenni. — Két eléggé elütő foglalko­zás. Az apának mi a vélemé­nye róla? — örülnék, ha egyszer a fi­ammal együtt léphetek majd fel. Nem azt szeretném, hogy színész legyen, hanem azt, hogy jó színész ... Béni — százhatvanszor,­ Hollósa Pál táncoskomikust szintén jól ismerik és szeretik a megyében: a régi kedvenc­nek járó szeretettel azonnal felcsattan a taps, amikor a színpadra lép. Ma este Béni szerepében. — Hányadszor? — kérdezem. — Pontosan nem is tudom. Vagy százötven, százhatvan­­ alkalommal alakítottam már ezt a figurát. — Nem rossz ilyen sokáig ugyanazt a szerepet játszani ? — Egyáltalán nem, ha az alakításnak sikere van. Én kü­­lönben is szeretem ezt a szer®é­pet. — Béni sok megformálása közül melyik a legemlékezete­sebb ? — A bécsi vendégszereplést Nagy szeretettel fogadtak ben­nünket, jólesett az elismerés. — Milyen szerepben láthat­juk legközelebb ? — Ezt még nem tudom bizz­tosan. Annyi bizonyos, hogy még ez évben új operettet is bemutatunk, a nyáron pedig szabadtéri előadást tartunk olyan községekben, amelyeket megfelelő helyiség miatt télen nem kereshetünk fel — mond­ja befejezésül Hollósi Pál. Szavaihoz hozzáteheti a tej örömmel, szeretettel és őszinte megbecsüléssel várják őket mindenfelé. (foltenyi) . Eredményes kiadói tevékenységet folytat a megyei múzeumok igazgatósága A Művelődésügyi Miniszté­rium múzeumi főosztálya ve­zetőinek részvételével az el­múlt napokban megvitatták Székesfehérvárott az István Király Múzeumban a Fejér megyei múzeumok igazgató­ságának tíz éves kiadói tevé­kenységét, a különböző nép­szerű és tudományos kiadvá­nyokat, valamint a második éve megjelenő Alba Regia cí­mű tudományos évkönyvet. A múzeumi főosztály vezetői jelentősnek és országos vi­szonylatban is példaadónak minősítették az igazgatóság eddigi kiadói tevékenységét, amelynek során összesen csakom hetven tudományos és ismeretterjesztő füzet je­lent meg az István Király Múzeum Közleményei­­ című, többféle kiadványsorozatban. Az Alba Regia című tudomá­nyos évkönyv eddig megje­lent két kötetéről megállapí­tották, hogy magas tudomá­nyos színvonalon mutatja be a Fejér megyében folyó ku­tatásokat és idegen nyelvű ta­­nu­­lmányaival jelentős mér­tékben hozzájárul a hazai ku­tatási eredmények külföldi megismertetéséhez a tudo­mányos körökben. A tanács­kozáson úgy döntöttek, hogy az István Király Múzeum közleményei sorozataiban a jövőben hangsúlyozottan kap­janak helyet a legújabbkori történeti kutatások eredmé­nyei. Az Alba Regia kötetek­ben továbbra is nagy gondot kell fordítani a külföldi tudo­mányos kapcsolatok fejleszté­sére alkalmas, magas színvo­nalú tanulmányok közlésére. KÖNYVESPOLC A közeljövőben megjelenő könyvekről: Takács Imre: A FÉRFI TÁNCA Takács Imre új versesköteté­ben öt év termését gyűjtötte össze: „Amit a költő a világról mond, gyakran inkább magá­ról mondja, s viszont.­ Min­denről írhatunk úgy, hogy egyben agitálunk. Mire? A tisztaságra. A szocializmussal csak a tisztaság férhet össze.” így vall kötetéről Takács Imre Weöres Sándor: TÜZKÖT A hallgatás tornya (1936) óta ez az első újabb Weöres-kötet. A költő kifogyhatatlan kísérle­tező kedvvel, leleménnyel új lehetőségeket, törvényszerűsé­geket tár fel a magyar verse­lésben, másrészt megkapó gyermeki tisztasággal szól­­tat­ja meg a dal hagyományosan áttetsző hangját. Tiszta szigonyság (második ki­adás). A fiatal költők verseit tartalmazó antológia új kiadása. Déry Tibor: G. A. ÚR X.-BEN Déry Tibor fantasztikus re­gényének hőse a címszereplő G A. úr, akiről nem is tudunk meg monogramjánál többet a történet során. A kackai ihle­tésű regény cselekménye eg­y képzeletbeli városban játszódik Ez a város a rend nélküli sza­badság, a legvégletesebben megvalósult anarchia világa. Déry regénye voltaképpen po­­lomnia ezzel a világgal, s mind­azzal, amit P7 p ■■■'irt illuzóri­kusan kifejez. Hubay Miklós: HŐSÖKKEL ÉS HŐSÖK NÉL­KÜL Hubay Miklós hét drámáját tartalmazza a kötet. A Hősök nélkül, a Késdobálók, a C'est la guerre, az Ők tudják mi a sze­relem, az Egy szerelem három éjszakája, a Szüless újra ked­­ves! és a Csend az ajtó mögött című darabokat. Vértes György: JÓZSEF ATTILA ÉS AZ ILLEGÁLIS KOMMUNISTA PÁRT Vértes részleteiben már köz­­zétett, sok vitát kiváltó tanul­­mányában pontos kutatásokkal, meggyőző bizonyíték­anyaggal és érveléssel igazítja helyre a meggyökeresedett tévedéseket József Attila és a párt ka­pcso­­latairól. Szabó Magda: A DANAIDA Szabó Magda regényének hőse Csándy Katalin. Élete szaka­datlan figyelés, de egyszer sem fordult teljes érdeklődéssel ha­zája és a világ formálódása felé. Ezért válik Danaidává, a meddő iparkodás szomorú jel­képévé, míg mellette, a vad szenvedélyű Melinda, az önző Elek, s bárki a regény jelentős alakjai közül — akik nagyobb távlatok felé is figyelnek — el­igazodnak életükben, megtalál­ják helyüket és nyugalmukat. : 9

Next