Fejér Megyei Hírlap, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-22 / 170. szám

Swréfa, WOT: Jolfog 8. ■ P fefér megyei Hírlap Repülő földművesek A múlt évben 325 ezer holdnyi területen végeztek a „repülő földművesek”, a Földművelésügyi Minisztérium repülőgépes növényvédelmi állomásának repülőgépei. Az idén, — terveik szerint — már 400 ezer holdra terjesztik ki működési területüket. A magasszárnyú, sárga-fekete, lengyel gyártmányú PZLi—101 „Gaweon” típusú repülőgépekből már negyven tevékenykedik országszerte. Többnyire párosával, „brigádot” alkotva, a „megművelendő” területek közelében létesített kis repülőterekről szállnak fel mindössze néhány percig tartó útjaikra. Központi repülőterük Budaörsön van, de a Hanságban, a Tiszántúlon, a Balaton környékén is több körzeti repülőteret létesítettek: a gépek ezekről indulnak a tulajdonképpeni „munkarepülőtérre”, amely gyakran egy-egy legelő rész. Néhány évvel ezelőtt egykét, kiöregedőben lévő Po—2 típusú, kétszárnyú géppel kezdődött Magyarországon a „légi földművelés’ munkája. Előnyeit hamarosan felismerték, hiszen a műtrágyázás, a permetezés és a rizsvetés munkáját semmiféle más módszerrel nem lehet olyan gyorsan, jól és gazdaságosan elvégezni, mint repülőgépről. Bizonyításul álljon itt egyetlen adat. A repülőgépről szórt gyomirtóval 5 perc alatt lehet tíz holdat „megkapálni”, gyomtalanítani. A repülőgépről végzett mezőgazdasági munkákra leginkább a sík, lapos, nagyméretű táblák kedvezőek. Szerencsére, legfontosabb termőterületeinken, az Alföldön, a Kis- Alföldön, a folyók völgyeiben a szocialista mezőgazdálkodásra áttérés óta bőven vannak ilyenek. A „munka-repülőteret” igyekeznek a művelendő táblához minél közelebb kijelölni. A különleges szárnyszerkezetű „Gawron” gépek nekifutásához terheléssel is csupán 120 méter szükséges, a leszállásuk után mindössze 60 méternyit gurulnak. Biztonságos magasságban, a fák, távvezetékek felett repülve közelítik meg a táblát, melynek két végén „jelzők”, színes zászlót kifeszítő segítők jelzik: hol kell megkezdeni és befejezni a szórást? A tábla felett a gép egészen alacsonyra ereszkedik és mintegy 80— 100 kilométeres óránkénti sebességgel repülve szórja ki a műtrágyát, a permetet, amelyet a gép haladása és légcsavarja keltette szél egyenletesen porlasztva juttat a növényekre. A mezőgazdasági repülés munkafolyamata csupán néhány percig tart. A gép ezután újra feljebb emelkedik, ráfordul a közben egy szórási szélességgel arrébb helyezkedett jelző adta irányra és most ellenkező irányból szórja végig a tábla mellettes részét. Egy-két repülés, alig 4—5, percnyi repülés után már viszsza is tér újabb anyagért Ez a munka a gépet és a pilótát egyaránt nagyon igénybe veszi. Közismert, hogy repülés legnehezebb mozzanata a fel- és leszállás. Ezek a gépek egy óra alatt 5—1 ft leszállást is végrehajtanak. Munkájuk közben a földtől méterekre, sőt sokszor csak deciméterekre repülnek, így a pilóta egyetlen hibás mozdulata, figyelmének szemvillanásnyi elterelődése már földnek ütődéssel járhat. A pilóták érdekében korlátozzák a naponta és évente repülhető órák, felszállások számat. A folyékony anyagokat, — például a permetlevet — a törzs feletti kis szélkerékkel hajtott szivattyú nyonja a szárny alatt elhelyezett permetezőcsőbe. A szentesés, poralakú anyagot (például vetőmagot, műtrágyát) a törzs aljára szerelt tölcséren át szórják le. A légi földművelés világszerte rohamos terjedésének köszönhető, — a Szovjetunióban idén már 30 millió holdat művelnek ezzel a modern megoldással — hogy a repülőgép-gyárak külön mezőgazdasági repülőgépeket építenek. Ilyen például a kitűnő, csehszlovák Z—37 „Csmelák’’ is, amelyből valószínűleg már jövőre vásárol a Földművelésügyi Minisztérium is, így tovább erősödik majd a magyar mezőgazdasági légiflotta. Sz. J. A PZL—101 „Gawron” gép kerekei szinte érintik permetezés közben a Alaposan kell ügyelnie az alacsonyan repülő gép pilótájának .tábla paradicsom-bokrait. . . (MTI Fotó) Sürget az idő Épül, készül — elég lassan — az öntözőfürt-rendszer, amely a Duna vizét juttatja el a termelőszövetkezetek földjeire. Dunaújvárosban, a Szalmacellulózgyár előtt az út jobb oldalán hosszú hónapok óta nyitva állt a csatorna. Elhelyezték benne a vascsöveket, a Vízépítő Vállalat vertikális részének a dolgozói. A napokban megkezdték a csatornák visszatöltését. A D. 1572 típusú NDK rakodógéppel végzik a munka egy részét. Sürgős a munkálatok befejezése, hiszen a szövetkezet táblái várják a vizet, a piacra járó vásárlók pedig a friss főzeléknek valót. 5 - Messziről piros női ruhát lobbant szemembe a kora reggeli nap. E kedves kép kora aztán mint két erős kísérőt, hamar megpillantok két férfialakot is. Ifj. Albert Györgyné dolgozik a tarlón a férjével, ifjú Albert Györggyel és Németh István szövetkezeti taggal. Távolabb négy traktor zümmög, ők pedig könynyed, tempós mozdulatokkal szedik vellájukra a szalmát. Hogyan is gondolhatnám, hogy... — Reggel van még, — mosolyog köszönésemkor ■Németh István — de mi lassan már el is fáradunk. Korán kezdtük a napot. — Mikor volt az a korán? — Valamivel három előtt. — Szomor János, a brigádvezető szólt be az este — kezdi újra a beszélgetést. Németh István —, hogy reggel ide jönnek a traktorok megkezdeni a szántást. Mondta, ha tudunk, jöjjünk ki háromra, nehogy állni kényszerüljenek. Mit jöttünk. A piros asszonyruha tovább virít a tarlón, s a két férfialak ismét tempósan teszvesz körülötte. Németh István, ifjú Albert Györgyre és ifjú Albert György ismét serényen dolgoznak... — h. - Hajnali harcaikor.. Az adonyi magtárban Zömök épület, várnak is beillene az adonyi magtár. A falait egy méter tíz centi szélesre rakták, igaz, a felsőbb szintek táján mér vékonyabb valamivel. A földszinten enyhe hűvösség és a szellőző, száradó gabona kellemes illata fogadott amint beléptünk .Az jutott eszembe, hányan koptathatták a bejárat előtti rakodót, a feljáró lépcsőket, mennyi verejték szakadhatott le a zsákok alatt görnyedő emberek arcáról... — Egyelőre van még helyünk — mondta Pintér József, a Terményforgalmi Vállalat ellenőre, akit most a csúcsforgalom miatt ide a magtárba osztottak be. — Kétszáz vagon raktározására van lehetőségünk, egyelőre hatvan vagonnyi a terménymennyiség, amenyinyit már átvettünk — folytatta Pintér József. Ahogyan Pintér József elvtárssal beszélgettünk, egyre az embereket vártam a lépcsőkön feltűnni, zsákkal a vállukon, erősen kapaszkodva a karfába. — Ilyen már nincsen nálunk — mondta. A lépcsők már csak arra valók, hogy feljuthassanak a felsőbb szintekre. De azokon már nem jár a gabona, sem fel, sem le. Deszka-csatornákra mutatott rá a vezető. — Ezekben küldjük a gabonát, ahova éppen tárolni akarjuk. A csatornák, mint afféle vízvezetékrendszer hálózza be az egész épületet. Elágaznak, egy-másba csatlakoznak, ahogyan éppen szükség van rájuk. A vízvezeték csapjait itt tolózárak helyettesítik. A raktáros azokkal szabad utat nyit a csőrendszerben árpának, búzának. Felülről lefelé könnyű, is az ilyen szállítás, de hogyan jut fel a legfelső emeletre a gabona? A választ egy éppen felbúgó gép adta meg. A földszintről fel, egészen a tető alá, felvonó szerkezet szállítja a gabonát. Persze, ez is zárt csőben mozog, az avatatlan csupán a hangját hallja és az eredményt látja. A legfelső szinten két vízszintes elhordó szerkezet — „rédler” — csatlakozik a felvonóhoz, ami aztán az odatorkolló csöveken keresztül a megfelelő helyre bocsátja a magot. A különböző szinteket járva nemcsak a gabonát látja az ember. Okvetlen észre kell venni a tető alatti tér új léceit, ami az új palatetőt tartja, a szakszerű szigetelést a pala alatt és a minden „kritikus” helyet beborító falemezeket. — Minél kevesebb helyet szabad hagyni a rovaroknak! — így csak egész kevés a repedés, hézag — szólt Pintér elvtárs. Amikor beléptem a magtár ajtaján, zsák alatt görnyedő embereket kerestem. Beszélgetésünk végefelé azért lát- tam néhány, a lépcsőkön cipekedő — asszonyt. Deszkákat vittek fel. — Megérdemlik a dicsérretet a mi asszonyaink, Kölber Ferencné, Kovács Györgyné, Virth Józsefné — mondta a vezető. — Tulajdonképpen ez a három asszony az itteni dolgozóknak éppen a fele — nevetett. Rajtuk és Pintér Józsefen kívül Mészáros Mihály raktáros, Pintér Jánosné átvevő dolgozik a hatalmas, kétszáz vagonnyi gabonatömeggel. És mégsem verejtékezik, görnyed senki. Csak a gépek zúgnak. Kint traktor dohogott, pótkocsit vontatott. Az iváncsai Táncsics Termelőszövetkezet búzáját hozták. Fent, valamelyik szinten hűvös, illatos halomba gyűlt az új búza, a kenyerünk. Vincze István Ma még napi 25 000, jövőre kétszer annyi téglát ad az építőiparnak Nádasdladány Jenő és Nádasdladány között nyúlik a felhők felé a téglagyár ötvenméteres kéménye. Néhány éve még rozoga kisgyáracska volt ez, az sem volt biztos, hogy megmarad. De szorciális meggondolások is mellette szóltak. Azóta nagy a változás Országos hiány a tégla, ezért itt is bevezették a 10 órás műszakot. A munkások azonban nem panaszkodnak, mert a nagyarányú gépesítés sok nehéz fizikai munkát szüntetet meg. Eppinger Imre, a gyár vezetője mutatja meg az újjászületett és születő üzemet, Mer a rekonstrukció még nem fejeződött be. — Rövidesen megváltozik a helyzet — tájékoztat Eppenge Imre —, mert ősszel kezdik meg egy új irodaépület emelését, amelyben már korszeri ebédlőt, öltözőt és zuhanyozó rendezünk be. Várják is , munkások! Új gépház, agregátorsor anyagszállító szalagok, bagge vette át a stafétabotot a régi elavult berendezéstől, s a mélyben vígan pöfög egy kis MIB „buli”, vontatja az agyaggal telt csillesort. Mert van nyersanyag elég . A Vízügyi Igazgatóságtól kértünk segítséget, egy dózert, mert a bagger felső puttonyai fölé nőtt a partfal — mondja a gyárvezető. Nemsokára felszerelik az új trafót, hogy az üzem napi 100 kilowatt áramszükségletét biztosítsák. A téglaprésnél hirtelen roppanás hallatszik. Nem történt azonban nagy baj, csak a présszáj-csavar szakadt el a hatalmas nyomás miatt. De a félórás állás miatt is bosszankodik az asszony-leánykoszorú, hiszen forintra megy. — Mennyit keres? — kérdezem Baksa Jolánt. — Ha jól megy, havi 1500 körül... Sok itt a fiatal és persze nagy a jókedv. Papp Julika 17 éves, de ő is megkeresi az ezerötszázat. — Attól félek, hogy nem lesz ebben a hónapban több ezerháromszáznál — pillog aggodalmaskodva a présre, de azután ugrik, amikor megjelenik a torokban a nyers agyaghasáb és fürgén szeleteli téglává a drót vágókeret. Van itt egy szocialista címért küzdő brigád. Ez a négy fiatalasszony: Ober Józsefné, Hufnágel Béláné, Csáktornyai Józsefné és ifjú Grund Józsefné a tröszt 25 gyára közül a legjobb eredményt érte el. Hat ember munkáját végzik mintaszerűen. Egyenként napi 15— 16 ezer téglát raknak máglyába. A télen itt nem lesz kényszer-fagyszabadság. Új bányát nyit az üzem, és a lányokasszonyok veszik át a parancsnoklást a kemencéknél, a férfiak pedig a bányát rendezik be. Így kerül összhangba — négy új égetőkamra építése után — a nyerstéglagyártás az égetéssel. Bartha Tibor A mezőföldi határban A Mezőfalvi Állami Gazdaságban a szalmabálákat vontatókkal hordják a majorokba, ahol azonnal kazlazzák azokat. A komplex búzaaratás utolsó fázisaként a búzakombájnolás, szalmabálázás és lehordás után még aznap felszántják a talajt Az aratók ingyenesen kapnak hűsítőt, amelyet kis gépkocsi szállít a határba. A községbeli asszonyok is címereznek az állami gazdaság nagy kukoricatábláin. (Szilágyi Pál felv.)