Fejér Megyei Hírlap, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

Szombat, 1965. május . Napi 100 holdas telj­esítménnyel Etyek határszéli faluja megyénknek, de a baja ugyan­az: képtelenek vetni! Iván Ferenc üzemgazdász szerint április kilenc-tíz óta szinte folyamatos az eső. A vetésre megfelelő idő napokkal egyál­talán nem, inkább csak órák­kal mérhető. Mit tehetnek az ilyen „mozdulatlanságra” kárhoztató viszonyok között? Elsősorban megszervezték az emberi és gépi munkaerőt, hogy az adott időpontban azonnal egész energiával in­díthassák meg a munkát. Számbavéve­­ a kezük ügyé­ben álló lehetőségeket, meg­állapították, hogy hibátlan működéssel naponta 100 ka­­tasztrális holdat vethetnek el kukoricával. Ez az ütem ele­gendő, hogy május 6—7 kö­zött — megfelelő munkana­pok esetén — befejezzék a fővetésű kukorica vetését. Módját keresik eközben an­nak is, hogy az 50 hold csa­­lamádé és a 150 holdt silóku­korica ezzel párhuzamosan elvetésre kerüljön. Emellett a talajerő pótlási és más ta­vaszi terveiket sem hanyagol­ják el A nehéz talajviszonyokkal megküzdve elvégezték 100 holdnál nagyobb terület szer­vestrágyázását, 107 holdon kiszórták a gyomtalanságot biztosító vegyszert. A szövet­kezet traktorosai, farosai tettrekészen várakoznak, a vetőmag szakszerűen előké­szítve. Így az etyeki Vörös Hajnal Tsz tagjai joggal bi­zakodhatnak, hogy idejében magágyában lesz az elvetésre szánt kukorica. Természete­sen nem felejtik: nem elég ehhez az esős napokban meg­szervezett jó felkészültség, kell az­­is, hogy a szövetke­zet vezetői a munkára alkal­mas időben nagy felelősség­gel és előrelátással irányít­sák majd a munkát Hogy helyes irányba törekszenek, mutatta az, hogy ünnep más­napjára, azaz vasárnapra a tagokkal egyetértésiben m­un­­dv" ■ kanapot rendeltek el. A rossz­idő tehát itt sem múlt tétle­nül. — H. P. — Egyre gyorsabban emelkednek a falak a Horvát István úti lakótelepen. Az „A” jelű épü­leten Balogh István brigádja rakja a 46 lakásos ötszintes épület falait. AZ ÉLET VERSENYE Kisláng. Tulajdon­képpen egy korszerűsített bekötőút bokros befejezése. Ahogyan a helybeliek mondják: egy hosz­­szú zsákutca vége, mert az év nagy részében az ide látoga­tók csak a Polgárdiból kiágazó egyetlen úton térhetnek visz­­sza biztonságosan a közélet forgatagában. A szomszéd fal­vakban nagy kerülővel juthat el bá­rki. Egy esetben azonban soha sem tesz kerülőt Kisláng dolgos népe, s ez az egy eset a most már egyetemesen elfogadott, szebb és kulturáltabb paraszti lét megközelítése. A hétezer hol­das szövetkezeti birtokon minden motorpuff­an­ás, gyep­­lőmeghúzás, csoroszlyaemelés, hidraulikus­ kapcsolás. Rapid­­tox-indítás, hintókerék-katto­gás és barátságos kalapemelés mind ezt szimbolizálja. Nagyszerűen megszervezett és elvégzett tömérdek közössé­gi munka. Száz holdon zölden kiütköző, zsenge hagymacsk­a, ki­számolta volna, hogy dug­­gat­áskor hányszor hajolt meg érte sok-sok érzékeny derék! ötven holdon csotorosan pat­­tantja bimbóit a kiültetett cu­­korrépadugvány, bőséges mag­­termést ígérve a rengeteg fára­dozásért. A krumpliföldeken könnyed mozdulatokkal ejtege­­tik gépbe vetőmagjukat a bur­­gonyavetőik, akikor is pihenten ülve, mikor a dűlők végén új nyomra fordul a traktor, s hidraulikája utánozhatatlan óvatossággal — igazi büszke traktoros gesztussal — vető­­géppel együtt emeli magasba őket. Kérdeném a nevüket, hogy kicsodák? Minek!?... A nevük más és más, de céljuk törekvésül h­egy­­ i munkát és gyorsaságot felmutatni a gondjaikra bí­­­tt százharrmk­ holdon, hogy a határ másik részein mun­kál­­kodó, vagy a csendes ottho­nukban nyugdíjas napjaikat élő 150 társuknak is haszna keve­­redjék abból. Ezért nyargal rét fogat­ állandóan tele zsá­kokkal a gépek mellett, ezért töltik: izmos férfiak menet közben a tartályokait újra és újra maggal. És mégis: — Nálunk nincs hivatalos mu­nkaverseny mondja a Ze­­torja nyeregrugóját cserélő Gallai József. Hetyei Sándor is békén üldögél a gépudvaron álló gépe vonórámáján, miköz­ben Dudar Imre, fiatal mun­­kagépkezelő szíves mozdulat­tal kínálja oda finom füstölt­­sonkáját — Tessék, tartsanak velünk, etitől kap erőre újra az ember. — Mindez valóban nem hat hivatalosként. A Kereszti dűlőn HCH por­tól fedett Király Ferenc Maul­­wurf vezető is inkább tűnik pi­henő molnárnak, mint a szo­cialista címért küzdő növény­védő brigád egyik tagjának. Vastag védőruhájában félkö­­nnyékre támaszkodva fekszik a puha szántáson, hogy néhány percen át üde, tiszta levegőt szívhasson. És mivel kényel­mesebb úgy beszélgetni, mellé feküdt rövid időre Polgár Jó­zsef brigádvezető is, aki egyéb­ként maga is gépen ül. Nem ugranak „hivatlos” igyekezet­tel masinájukra, amint észre­veszik a közeledő főagronó­­must, nem látni itt­ semmi for­malizmust. De a Proletár dű­lőn kukoricát vető három fiatalember olyan fo­galmazását adja céljuknak, gondolkozásuknak, amilyet természetes nyelvérzékkel, kis­­lányi igényességgel maguk ha­tároztak meg. „Szépen hibát­lanul vetni. Korán kezdeni, későig dolgozni. És amikor kell, becsülettel vasárnap is munkába állni. Nincs csodál­kozni való ezen, hiszen első­sorban magunkért versen­günk”. — Tücsök János, Lába­­­­di Gyögy és Szabó István pár­t lösz nélkül elmondott szavaik­­ közben bizonyára nem is gon­doltak arra, hogy valójában az új élet megváltozott emberé­nek hiteles önvallomását mondják. Május 1 — az idő okozta ne­hézségek közben igyekvők a határ minden részén ezt a dá­­­­tumot emlegették. Elvégezni e napra a tavaszi munkák zömét, megtölteni maggal a talajt. Elkészülni egy küzdelmes sza­kasz minden feladatával, hogy kitűzhessék az újabbakat. Zsákutca? Nem! A szomszéd falvakba veze­tő földutak most is bajjal jár­hatók csak, Kisláng ezen a tavaszon is el van szigetelve a ..külvilágtól”. De a tűz, ami fellobbant a szövetkezeti em­berben, egyre-másra mutatta jótékony hatását. A beszélők szava szenvedélyesebben hang­zik, akaratuk szilárdabb lesz, erejük megnövekedik. És mi­vel mind többen ismerik fel, hogy nem amolyan „hivata­los”, formális versenyt támo­gat a párt, mind többen so­dorják szövik az ország köz­életével, lelkesedésével össze­kötő szálakat otthonaikban, földjeiken, gépeik nyergében, egész falujuk megújult életé­ben ez egyszerű, helyesen gondolkozó családok. Hegedűs Péter ! VÉNUSZ por szi­v­ó­pép T­akarításnál Fatér­meerei Hírlap UGRÁSRA KÉSZEN A párttaggyűlés is ösztönöz Nemes Jenő főagronórmis több éve szakvezető az alcsúti termel­őszövetkezet­ben. 1963-ban és 1964-ben is földbe tudta juttatni a kukoricát május elsejére Személyes meggyőződése, hogy az ilyen vetés mindig a legbiztatóbb. Az idén azonban: — Az időjárás, mintha megismételné önmagát — mondja joggal —, teljes egészében a tavaly őszi esős viszonyok ne­hézségeivel kell megbirkóznunk. Gépeink tökéletes erőbeve­tésre készen, traktorosainkkal, munkagépkezelőinkkel és ki­szolgáló személyzetünkkel négy-öt napja beszéltük meg a komplex­ feladatokat. Mindenek előtt korán, úgyszólván ki­­világosodáskor kell kezdenünk a munkát, s ameddig a lehe­tőségek engedik, folytatnunk kell minden nap. Biztató, hogy a munka részvevőivel teljes egyetértésre jutottunk. Csütörtökön este párttaggyűlésre került sor. A főagrona­­rrius elmondotta elképzeléseit, ismertette a gépi és emberi felkészültséget Akármilyen lesz továbbiakban az idő, arra kell törekedni, hogy május első napjaiban földbe kerüljön a kukorica... — mondta. — Burgonyából még hat holdat ki­­­­vetni, a többi időit kukoricavetésre használhatják. Ez remén­­ységre jogosít hogy közös erőfeszítéssel az elképzelés megvalósulhat Tárgyilagos mérlegelés után a párttagok helyeselték a­­felvetett gondolatokat Kimondották, hogy mindent megtesz­nek a kukoricavetés mielőbbi befejezéséért Az asszonybrigád türelmetlen Tabajdon is hódít az ered­ményeket növelő versengés szelleme. A szocialista cím­ért síkraszálló növényter­mesztő brigád bontogatja szárnyait Zsár Endréné és Gulyás Lászlóné szervezik, fogadják az asszonyokat akik vállalják a harcot a falun is kitüntetésnek számító szoci­alista brigád cím elnyerésé­ért A szövetkezet vezetői érezhető örömmel szemlélik, segítik a sokat ígérő jelensé­get; Pintér Gábor elvtárs, a pártszervezet titkára pedig egész szívével rész­t vesz a brigád kialakításában, útra­­bocsátásában. Nincs benne sem­m külö­nös, hogy az új célokat ost­romló asszonybrigád majd­nem a legtürelmetlenebb a tabajdi szövetkezeti tagok között A brigád vezetőjelölt­jeit szinte nap mint nap szó­longat­ják: na, hát mikor kezdjük végre azt a bennün­ket nagyon érintő munkát?" Huszonhét asszony neve szerepel a feltételeket válla­lók névsorán. 150 munkanap egy évben szövetkezeti mun­kában, nem holmi könnyed elhatározás, de még mindig nő a csatlakozók száma. És mi a legizgalmasabb az ala­kuló brigád vállalkozásában? Rendkívüli óhajról e kér­désben Tabajdon sincs szó. A szocialista brigád címért felsorakozó asszonyok szeret­nének itt is minél több ku­koricát termelni. De ugye, itt is az idő! Zsár Endréné, Gulyás Lászlóné azonban Tabajdon is hisznek abban, hogy a tsz vezetői a legelső kínálkozó napon megmozgat­nak, munkába állítanak min­dent, hogy a mag mielőbb földbe kerüljön, a kézi kapa gondozására mielőbb rászó­rni j­ön a kukorica. Ünnepi levél A MUNKÁRÓL Ásatások alkalmával, vagy a múzeum polcain, mi­kor őskori munkaeszközök, ajándéktárgyak kerülnek kezünkbe, bár évezredek, évszázadok választanak el alkotójuktól, ott érzem mellettem a mestert, kobal­téval, bronz vagy vas késével. Igaz, először inkább csodálom, hogy több ezer éve már volt csatorna és daruk nélkül égbemagasló pira­misokat, palotákat építettek, de aztán méginkább a lényegre irányul a figyelem: a munkára. S éppen ezért, valahányszor rácsodálkozom egy régi alkotásra, a munka eredményeként létrejött munkaeszköz, termék alkotójánál kötök ki. A törté­nelemből tudom, de mégis sokszor hihetetlennek tű­nik, hogy a hatalmas szobrokat rabszolgák formálták az ormótlan kőből, s ők, akik sárkunyhóban éltek, voltak emelői a büszke palotáknak. Azt sem könnyű magunk elé képzelni, hogy a jobbágy, akit nemcsak az egyházi és világi tized súj­totta, de nyakán volt az éhség a korbács és kezdet­leges eszközökkel nemcsak kenyeret termelt a földön, de kincseiért a mélybe is lemerészkedett. És később, a tőke térhódítása, majd uralma idején a minnkás, aki 16—18 órán át dolgozott naponta, de keze nyomán ruhává lesz a vászon, géppé, munka­eszközzé, közszükségletté, vagy ajándéktárggyá a vas­érc, a gyémánt, a fa, a kő. Kérdezni lehetne tovább, mert rejtélynek tűnik nem egyszer, hogy a földhöz ragadt kunyhók, viskók népe miként tudott égbemeredvő gyárkéményeket, fel­hőkarcolókat alkotni? A munka tette emberré az embert. Ezt ma már tagadni alig merészelik, de most nem is annyira a lábonállásra, a közhasználatira gondolok, hanem arra, hogy az ember megtanult alkotni: folyót, tengert, hegyet teremtett a természet mintájára s gyárakat, melyek nemcsak a föld méhéből varázsolják elő pél­dául a gyémántot, de mesterségesen, szintetikusan is megalkotják azt Újra és újra egy dologba ütközünk, és ez az: mi adott az embernek erőt az elnyomatás éveiben remek­­­mrvek teremtésére? A válasz: a munka, az alkotás öröme, mely nemcsak a követ csiszolta, az ércet ol­vasztotta ki, edzette acéllá, hanem ezzel együtt szár­nyakat adott az embernek és kibontakoztatta képes­ségeit. És nemcsak abban, hogy mindig csodásabb masinákat alkotott, mindig többet, sajátított, el a ter­mészet titkaiból, hanem a társadalom igazságtalan­ságának, következésképpen igazságainak felismerésé­ben is. És mennél fejlettebb volt a kizsákmányolás módja, annál inkább ráébredt az alkotó, hogy a kis réteg, mely csek abból él, hogy valaminek a birto­kosa, s a tulajdonjog alánján rendelkezik a javakkal is, gátjává válik a fejődésnek. Ez a felismerés tette harcosává, jelenének, jövőjé­nek a munka seregét, a munkásosztályt. S a marxista párt ébresztette rá a munkásosztályt, hogy a munka, a munkásosztály ereje a szabad alkotás megterem­tésére is elegendő. A mi alkotó világunk húszéves. A Szovjetunióban, a világ első szocialista országában is még csak kettő híján ötven éve alkot a dolgozó nemcsak a maga örö­mére, de javára, hasznára, boldogulására, ember­­i­ségére. De ez az ötven esztendő kamatoztatta ezer évek tapasztalatát az először ösztönös, majd mind jobban tudatosodó szervezkedéseket, hogy a munka, a mun­kás megteremtse a munka társadalmát. A munka ünnepe éppen ezért az emberiség legna­gyobb eseménye, legnagyobb jelen­tőségű ténye, hi­szen az ember formálódásának, megára és-íres­égének egyik állomása és előbbrevivője. S ki tudhatná ezt jobban, mint a szocialista népek nagy családja, ahol a munkának már nemcsak az a szerepe, hogy több javat teremtsen, hanem, hogy ez­zel együtt több emberséget, örömet adjon a dolgozó, munkálkodó embernek. B. B. 5 ­Vörtismatty­iésk­undái Május 3-án, délután 3 órakor ifjúsági előadásban, este 7 órakor Mesterházi Lajos: PESTI EMBEREK c. előadása. — Az Áramszolgáltató Vál­lalat Városi Üzemvezetősége közli a fogyasztókkal, hogy a Fiskális u. rekonstrukciója mi­att az alábbi utcákban 1965. május 3—15-ig, reggel 7—19 óráig áramszünet lesz. Fiská­lis u., Bártfai úttól a Berényi útig eső szakasz, Selmeci u., Surányi u., Késmárki u., Lévai u.,­ Eperjesi u., Szakolcai u., Vágújhelyi u. Kosztolányi u. Galgóci u., Pozsonyi u., a Fis­kális út sarkától a Zobori u. sarkáig. 2619. — IMPORT CSIPKE KÜ­LÖNLEGESSÉGEK érkeztek nagy választékban 5.— Ft-tól 15.— Ft-ig. Beszerezhető: RÖ­VIDÁRUBOLT, Székesfehér­vár, Kossuth u. Állami Bizto­sító mellett. 2570. Az ország egész területén lévő külső szerelési és építési munkahelyre lakatos, cső­szerelő, hegesztő, kőműves és villanyszerelő szakmun­kásokat, ezen szakmák be­tanított munkásait és segéd­munkásokat FELVESZÜNK. Élelmiszeripari Javító Szerelő és a ’’tató Vállalat ’-vár­egysége, idapest, 1. s-zoksári u. 48. 25531

Next