Fejér Megyei Hírlap, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-01 / 152. (153.) szám
Csütörtök, 1965. július 1. Nyári gyakorlaton az Ikarusban — Másodévesek vagyunk, illetve voltunk. Most vagyunk először gyakorlaton. Jó itt... megszerettük a gyárat. — Két hete dolgoztunk a szerkesztésben, rajzokat másolunk. De ismerjük a gyár többi részét is, voltunk a hangárban, a kísérleti, forgácsoló és asztalos üzemrészben. A fentieket, s a többi apró és nagyobb gyári élményt csillogó szemmel mesélte Bencsik Irén és Várdai Erzsébet, a Sasvári Endre Gépipari Technikum jövendő harmadéves tanulója A nyár elején az Ikarus Karosszéria és Járműgyár székesfehérvári gyáregységében több mint 180 diák tölti el a kötelező egyhónapos gyakorlatát. Húszan jöttek, illetve jönnek Győrből, a Jedlik Ányos Gépipari Technikumból, 112-en a Ságvári Endre Gépipari Technikumból, 51-en pedig a székesfehérvári szakközépiskolából . Hogyan és miben segíti a fiatalok munkáját ez a kötelező gyakorlat, s milyen tapasztalatai vannak a gyár vezetőinek a jövő szakembereiről? Ezekre a kérdésekre válaszolt Várnagy Ferenc, a gyár szakoktatási előadója. • Nehéz, de szép, hálás feladat fiatalokkal foglalkozni. Hiszen legtöbbjüknek ez az első találkozása a gyárral, a munkával, s nem mindegy, hogy milyen tapasztalatokkal, élményekkel távoznak tőlünk. Az első napon balesetvédelmi és tűzrendészeti oktatást tartunk számukra. Ezután helyezzük el őket a különböző üzemrészben úgy, hogy a négy hét alatt lehetőleg minél több munkafolyamatot ismerhessen meg egyegy tanuló. A fiatalok elhelyezéseiben, foglalkoztatásában közösen keressük az iskolával a legmegfelelőbb, leghasznosabb utat Az iskola harmadéves tanulói számára célfeladatokat tűz ki, amelyeket az itt tapasztaltak, tanultak alapján kell megoldaniuk. — Van-e külön oktatójuk a tanulóknak? — Igen, nyolc tanulócsoportba osztottuk a diákokat, s mindegyik csoport élére egy technikust állítottunk, aki ellenőrzi a munkájukat, segít az esetleges nehézségekben. Ezek a technikusaink az év folyamán a politechnikai oktatásokat vezették, ezért bizonyos fokú pedagógiai tapaáztalattal is rendelkeznek. Ezenkívül minden csoport választ tagjai közül bizalmit. Az a tapasztalatunk, hogy a diákok elméletileg tájékozottak. Erre a gyakorlati oktatásra viszont szükségük van ahhoz, hogy jó szakemberekké váljanak. — Hol dolgoznak a legszívesebben a fiatalok? — Sokszor maguk kérik, hogy fizikai munkát végezhessenek. S ennek mi nagyon örülünk. Hiszen a gyár, s az iskola munkájának „bizonyítványa” ez a tény. Azt szerettük volna mindig, ha a fiatalok megtanulják, mi a különbség a kék munkaruha és a fehér köpeny között. Úgy érezzük, sikerült, tudják, értik a fiatalok. S hogy nemcsak a gyárnak, van jó véleménye a fiatalokról, hadd idézzünk egy most végzett diáklány leveléből: ^Nagyon szeretnék a gyárban dolgozni, s onnan továbbtanulni ... Szeretek dolgozni, s a gyárat önöknél szerettem meg”. Fiatalok. Egyelőre csak nyári gyakorlaton. De már azon az úton, amelyiken találkozik az életcél és a munka. Találkozik és összefonódik. Piskóty Zsuzsa Csemegeszőlő-telep, korszerű feldolgozó üzem Etyeken Nemcsak szántóföldi gazdálkodásunkra jellemző, hogy a régi normákat újak váltják fel. Etyek szőlőtermelése köztudomásúan Törteiék savanyú pezsgő-anyagát termelte évtizedekig, amíg be nem tört északi szőlőtermelő területünkre az új agrotechnika, és vele a kezdeményezés bátorsága: a dombos Etyeken csemegeszőlőt is lehet termelni. Már a budafoki állami pincegazdaság etyeki célgazdasága szőlőterületén a külföldi és hazai szőlőfajtáknak olyan kultúráit honosította meg, amelyek méltán kelhetnek versenyre hagyományos borvidékeink legjobb csemegeszőlőivel és boraival. Nagy feladatot jelentett a régi, konzervatív gazdasági rendszer rekonstrukciója. Megindult Etyeken a hagyományos szőlőtelep átrendezése, a korszerű szőlőgazdasági agrotechnika követelményei szerint. Kitűnt, hogy ezen az északi — sajátos klímájú vidéken — nemcsak pezsgő alapanyagot, de értékes csemegeszőlőfajtákat, és kiváló minőségi borszőlőt is lehet termelni, de ez nem történhet meg egyik évről a másikra. A hagyományos szőlőkultúrát fokozatosan váltja fel az új. Az elhanyagolt szőlők korszerűsítésének egyik állomása az az új feldolgozó üzem, amelynek építkezései ez év márciusában kezdődtek. Több mint hárommillió forintos beruházás ez, amely a vérti területen korszerű szőlőfeldolgozó telepet irányoz elő a legmodernebb technikával. Fejér tweeyei Hirla# 3 A létszámgondok ellenére is teljesítette féléves tervét a Fejér megyei Bauxitbánya kollektívája Nem kis feladatot — f 25 000 tonna jó minőségű bauxit kitermelését és szállítását — vállalta magára az 1965-ös évre a fejér megyei Bauxitbánya kollektívája. A felemelt terv teljesítéséhez, a magaséra nézve közeleharmad termelékenység-létszám arányok betartása mellett is jelentős létszámfeltöltésre volt szükség. Ez azonban, a jelentkezés hiánya miatt nem realizálódhatott mai napig sem maradéktalanul. Ennek ellenére, június utolsó munkanapján a bánya vezetőitől kapott tájékoztatás szerint sikerült teljesíteniük első féléves tervüket. Hogyan? Erre kerestünk választ, amikor az altáróban, szembe a napra gördülő, bauxittal teli csillék sorával elindultunk a mélyszinti munkahelyekhez. Nincs kapkodás. Ez az első benyomás, amit szívesen jegyez fel a krónikás a példás munkahelyi rend mellett. A korszerűségében néhány év előtti önmagát felülmúló bányában serény munka folyik, de gépek segítségével, a korszerű technika alkalmazásával. Az ember erejét kímélő és annak munkáját segítő módon. Csábrádi Miklós szakvezetőhelyettes aknász szívesen tájékoztat bennünket a plusz 112-es szinti munkahelyekNapi 1712 tonna ércet szállítanak napra, ürítenek vagonba dik, hogy szereti a bányát, a magasrakodón: 285 tonna alumíniumot jelent ez az szereti a munkáját, s munkatársait. Vagy pontosabban: közösnek érzi gondjaikat, örömeiket. — Több a szocialista munkabrigád a körletben, mint azok száma, akik még csak fontolgatják a lehetőséget — mondja. — Ez természetesen magával hozta azt is, hogy s megfontoltabbak az emberek, kevesebb szóból értenek. Meg aztán akarnak segíteni a vezetőnek és tudnak is. Képzik magukat, s tisztábban látnak. Egyszóval munkatársak vagyunk, megértésre törekszünk. S ez meglátszik a munkán is. Volt gondjuk, nemcsak létszám vonatkozásban, de munkahelyekkel is. Most mégis nyugodtan várják a félévi számvetést. Tudják, hogy eredményesen dolgoztak. — Csak egyféleképpen szabad dolgozni; jól! — mondja Balázsik István vájár, a 203- as csapat szocialista címért küzdő brigádjának vezetője. — Mert ha már egyszer leszáll az ember, végezze munkáját a legjobban. Higgyék el, úgy sem nehezebb. Tizenegy éve dolgozik bányánál, s nem ma kovácsolódott össze a brigádja sem. Lehota István vájár, Virág György vájár, Szabados István, Vadnella Sándor és Molnár István segédvájárok is törzstagok. Ez visszatükröződik teljesítményükön is: — Tíz és fél tonna a fejenkénti műszak-norma — mondja a brigádvezető —, de ez aztán törvény! A jelszónk, hogy legalább a száz százalékot hozni minden nap. Így aztán nemigen adjuk alább a 105, s nem ritkán a 110 százaléknál. — Szívesen ugrik be a tartalék is az ilyen csapathoz — mondja Kokoda István csillés, aki Szabados Istvánt helyettesíti most a brigádban. — Nemcsak azért, mert itt biztos a pénz, de sokkal inkább azért, mert ezen a csapaton soha nem ingerült a brigádvezető. Megmutatja azt is, hogy hogyan, meg azt is, hogy mennyit! December óta dolgozik a brigád a négyes siklóban. Most új frontfejtést készítenek elő. — Mennyi volt a havi fejtésteljesítményük ? ni. — Hát, most rá kellett verniert kevés az ember. Ezért a 12 tonnát is elértük talán — mondja a brigádvezető és a körletaknászra néz. — Ott járunk — mondja Csábrádi Miklós, miközben az elvégzett munka mennyiségét és minőségét tanúsító bejegyzést aláíratja a brigádvezetővel a munkanaplóban. Valamennyien közel laknak a bányához. Szabadidejükben ki-ki horgászik, vadászik, kertet ápol. — Kell a szabad levegő. Mert nem elég az, hogy a bánya vezetői a gépesítéssel kímélik az embert. Nekünk ugyanúgy kell kímélni önmaisgunkat, pihenőidőben. Valamennyien lapáttal rakodtunk itt még néhány évvel ezelőtt. De nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy van öt éve már, hogy nem rakodtam lapáttal — mondja a brigádvezető. — Pedig akkor még „csak” hat tonnát dobtunk ki fejenként, a mostani 12-vel szemben. És most mégis van kedve az embernek fütyürészni műszak után... Létszámgondjaik ellenére is sikerült teljesíteniük első féléves tervüket. Pedig ezen túl is volt feszítésük, hiszen az almásfüzitői elvtársak azt kérték a kincsesiektől, hogy a lehetőségekhez képest javítsák a tervezett minőségi mutatót 1,2 százalékkal. Ezt is megoldották, két százalékkal jobb minőségű anyagot küldtek, mint tervezték. Mert ma már nem a lapát surrog, hanem gépek mozognak a bányamélyben. S a gépek mögött emberek állnak, pártonkívüliek, kommunisták és akik közös zászló alatt indultak el a holnapok felé, a „Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni!” jelszót követve, s következetesen valóra váltva. Kátay Antal Kabáczy Szilárd nőnek tartott kétharmad-egy- ről, napi, havi és féléves Csábrádi Miklós szakvezető aknász a munkanaplóban végeredményeik ről.zíti a teljesítményt, s a brigádvezető Balázsik István szívesen Fiatal ember. Szavain érző- írja megint alá, hiszen 110 százalék.a országnak. „Igenis megszöktem“ Az emeleti kis szobában, a nagy bérház labirintusában egy fiatal és boldogtalan aszezony él. Nem is pontos ez a kifejezés, mert boldog és boldogtalan is. Bármilyen megdöbbentő a két végletesen ellentétes fogalom összekeveredése, Pető Józsefné mégis így él. A sorsa azonban mindenre választ ad. Alig húsz éves, férje ugyanennyi. A gyerekük 13 hónapos. Három tagból áll a pici család — ha együtt lennének. Magdi, a fiatalasszony egyedül gondoskodik gyerekéről, sőt még férjéről is, egy-egy csomag erejéig. — Tizenhat évesek voltunk, amikor megismerkedtünk — kezd mesélni magukról. — Nem sokára elhatároztuk, hogy összeházasodunk, hiszen annyira szerettük egymást, s nem is tudunk külön élni. Egy évig együtt jártunk, aztán elhatároztuk, hogy most már összeköltözünk, mert a szüleink nem hajlandók a házasságba beleegyezni. — Tetszik tudni — folytatja elgondolkozva — érthetetlen, hogy a szülők mennyire beleavatkoznak a gyerekeik sorsába. Hát van joga egy szülőnek megakadályozni a gyereke boldogságát? az Egy pillanatra megáll elbeszélésben, és mikor a kicsi gyerekre nézek, ő is, Zsuzsára pillant. Az előbbi gyerekes szenvedélyessége, ahogy mondanivalóját előadta, elsimul, megváltozik. Tekintetéből már az anya, a gyermekét féltő, simogató édesanyja mutatkozik. De nagyon fiatal még, csak ezzel lehet indokolni mindazt, amit a továbbiakban is mond: — Szóval megszöktem. Igenis megszöktem. Jogom van a boldogsághoz — mondja ezt most szinte szavalva, mintha nagyon sokszor elmondta volna már magában és csak az alkalomra várt, hogy a közönség előtt is eljátsza szerepét. — A Józsi szülei is ellenezték, nekik sem mondtuk meg a tervünket, bár ez volt a nehezebb, mert ide akartunk jönni s lakni. Józsinak ugyanis volt ez a kis szobája és úgy gondoltuk, hogy itt nagyon jól megleszünk. Csakhogy akkor jöttek a bajok, amikor az első reggelen itt ébredtem fel. Az anyósomék vissza akartak vinni a szüleimhez és azt mondták, hogy mindenben egyetértenek velük. Mi mégis itt maradtunk, mert akkor úgy éreztük, hogy az egész világ gonosz velünk szemben. A bajok később tornyosultak, mert novemberben terhes lettem. Kitört a botrány. Hogy miből akarjuk eltartani a gyereket, meg inkább tanultunk volna és hogy tisztességtelenek vagyunk. És akkor alighogy Józsi elmúlt 18 éves, behívták katonának és most már katonai parancsnoki engedéllyel esküdtünk meg, s hogy mire a gyerek megszüülejtik, az apja nevét viselhesse. De tessék mondani, miért kellett ez az egész cirkusz a szüleinknek? Miért nem engedték ők előbb a házasságot? Most jutok először szóhoz : „Most miből élnek?” — Ö, már az újságírónő is ezt kérdezi, ők is ezt vágják folyton a fejemhez. — Igen, ezt kérdezem, mert ez a gyerek, ha korán is, de a világra jött és fel kell nevelni. Ennie kell, babaápolási cikkekre van szükség, öltöztetni kell és maga is nagyon fiatal még ahhoz, hogy ha átmenetileg is, de egyedül tartson el egy családot. Szerelmük sokkal teljesebb lett volna, ha megvárják egymást, amíg a férje leszerel, szakmát tanulnak és akkor jön Zsuzsa. A válasz dacos, most már engem is ellenségnek néz. — Amíg én dolgozni tudok, addig ő is eszik — hangzik a kihívó válasz, aztán egy kicsit megenyhül, mert rájön, hogy nincs sok hencegnivalója. Szakmája sincs, nagyon fiatal és nehéz ilyen körülmények között megfelelő munkát találnia. Most betanított munkás de ott akarja hagyni a gyárat mert nincs hely ebben az évben a bölcsődében. — Igazán, elvállalhatná a mamám a gyereket. Az igaz, hogy az utóbbi időben már segítenek. Mióta a gyerek megvan, haragszanak ugyan rám, de Zsuzsának mindig juttatnak valamit Anyuka ott hagyhatná az üzemet és vigyázhatna a gyerekre, hogy én dolgozzam. — És a mama nyugdíjára nem gondol? Hát még az édesanyja is fiatal. Neki is van élethivatása, családja, magát is tovább akarta taníttatni, nem kívánhatja tőle, hogy az öregségének megalapozását felrúgja. A maguk felelőtlen lépését egy újabbal tetőzte. Erre nem számított. Mint ahogy általában nem számított sem ő, sem a fiatal férje felelőtlen lépésük ilyen súlyos következményeire. Azt hitték, mind a ketten, hogy pillanatnyi szenvedélyük elég a jövő megalapozásához. A szülők minden tiltakozása hiábavaló volt ebben az esetben, mert ahogy kiderült, nem is voltak elég nyíltan a családban egymással. Kétségtelen, hogy ez is hozzájárult ehhez a súlyos, meggondolatlan lépéshez. Rajtuk ebben az esetben már csak akkor tud segíteni a közösség, ha megfigyelik a tapasztaltabbak tanácsait és igyekeznek az életben és a munkában, ugyanúgy, mint a családban, felelősséggel helytállni. De másoknak nagyon nagy tanulság lehet ez a szomorú kis történet, amelynek levét a gyerek issza meg mindig, amíg a szülők nem tudnak biztonságos megélhetést teremteni. Remélhető, hogy a későbbiekben a nehézségek leküzdése csak összekovácsolja őket és nem taszítja. Mindenesetre a felelőtlenség, a meggondolatlanság minden következménye kiáltóan figyelmeztet: a cselekedeteinknél nemcsak önmagunkra kell tekintettel lenni, hanem a környezetünkre vagy mint ebben az esetben is, a kis jövevényre. És igenis, ilyen fiatal, tapasztalatlan embereknél a szülőknek joga és kötelessége beleszólni a gyerekek sorsába. Lendvai Vera