Fejér Megyei Hírlap, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 230. (231.) szám

Péntek, 1965. október 1. FENT ÉS LENT A magyar nyelvben a fent és a lent — határozó szavak a dolgok, tárgyak helyének meg­jelölésére szolgálnak. Használ­juk ezeket persze más érte­lemben is. Manapság meg egyenesen divat úgy használni ezt a két szót, mint fent: az üzem, a gazdaság vezetői, lent: az üzem, a gazdaság dolgozói — és így tovább. Mintha az volna a dolgok legtermészete­sebb rendje, hogy a vezető fent van ahelyett, hogy in­kább elöl lenne... Az elöl — különösen érvé­nyes azokra, akiket a pártszer­vezet állított az élre, a kom­munisták elé, vezetőnek. És ha ezek az elvtársak összetévesz­tik a ..fentét” és az „elölt” — kátyúk támadnak a munkában. Most, a­ sürgető őszi mun­kák idején — de ugyan­így nyáron és tavasszal is —, nagy­­ jelentősége van annak, hogy a pártszerve­zet vezessen, élen halad­jon. Az egyik gazdaságban — pél­dául — úgy érezték, jó len­ne, ha vasárnap is folyna a munka. Ki tudja milyen lesz ez idő a következő napokon, használjuk ki a vasárnapot is — mondták ki. A gazdaság vezetői megbe­szélték egymással — vasárnap dolgozni kellene. Egyetértett ezzel a pártszervezet vezető­sége is. Úgy látszott, minden rendben van, vasárnap min­denki sürögni fog a földeken. Nem így történt. A vasárnapi munka — elmaradt. Elmaradt — többek között — azért, mert a pártszervezet vezetői „fent” érezték magu­kat és nem elől. Az emberek igénylik a meggyőzést, magyarázó, fel­világosító szót. Egyik-másik termelőszövet­kezetben elgondolkoztató vé­leményt hallottam az embe­rektől. — Nem ér rá a titkárunk beszélgetni, létszámra nem is látjuk. Hozzá kell tennem, hogy a szóbartlevő párttitkár elvtárs nagyon is érzékeny volt az ilyen véleményekre. Éppen ezt megelőzni gondolta, hogy a termelőszövetkezet egyik gazdasági ágazatát, fogja po­litikai munkája mellett ve­zetni. Az eredmény: az előbbi vélemény. Hogyan történhe­tett ez? Az emberek azt látták csupán, a párttitkár „fenn” van a vezetésben. Intéz­kedik gépekről, munkák­ról. Ez töltötte ki ideje — és gon­dolatai — javarészét. Egy ide­ig nem vette észre, hogy en­nél sokkal fontosabb lett vol­na elöl állni, maga mögé fel­sorakoztatni a kommunistákat, a szövetkezet minden tagját, a közös feladatok megoldásá­ra. Beszélgetni a gondokról, örömökről, „lent” élni az em­berek között, ott, ahol végső soron a tervek, célkitűzések sora eldől. Nem egy olyan termelőszö­vetkezeti titkárt ismerek, akik minden gondban osztoznak a tagokkal. Ezeket az elvtársa­kat senki sem marasztalja el. Nem, mert állandóan az em­berek között vannak, szinte rajta tartják kezüket a gazda­ság pulzusán, az emberek han­gulatának, gondolatainak isme­rői. Persze, ezek a párttitká­rok nem maguk végzik ezt a munkát, ott állnak mögöttük a pártszervezetek tagjai, a min­den gazdasági egységben ki­alakított pártcsoportok. (Így van ez például Mezőfalván, vagy­ Perkátán — és más he­lyeken.) Így sikerül minden munká­nál olyan közhangulatot ki­alakítani, hogy a termelőszö­vetkezet tagjai, vagy az álla­mi gazdaság dolgozói, szemé­lyes ügyüknek érzik a közös ügyet. Csak ez lehet az útja a gaz­daság, a pártszervezet vezető­sége állal közösen kialakított célkitűzések végrehajtásának, az egység kikovácsolásának. Az egyetakarást a vezetésben viszonylag könnyű kialakíta­ni, vagy a párttaggyűlésen egyetérteni a határozatokkal. De a kommunisták a trakto­ron, a vetőgépen, vagy az is­tállóban is munkálják az egy­séget — sokszor sógorok, szomszédok, rokonok tudatát formálgatva. És jó dolog, ha mindig elöl érezhetik magu­Amikor 1964. végén összeült a Könnyűfémműben a kom­munisták parlamentje, sikeres évet tudhattak maguk mö­gött. Mégis, amikor a decem­beri párthatározat feladatai­nak tárgyalása napirendre ke­rül, átforrósodott a hangulat. Volt miről vitatkozni, hiszen a célkitűzés nem kis feladatok megoldását jelentet­te. Leégési százalék, kihoza­tali százalék, normarendezés, technológiai fegyelem, im­­portmegtakarítás és sorolhat­nánk a témaköröket, amikből a fizikaiak, műszakiak merí­tették mon­dan­i­valói­kat. Annak idején beszámoltunk erről a tanácskozásról. Idéz­tük az egyik felszólalót: A présgépek állása minden perc­cel húsz forintot vesz ki a kollektíva zsebéből’’. S a má­sikat: „A leégési százalék csökkentésével minden tized­­­milliókat jelent.” Most, kilenc hónappal a ta­nácskozás és a cikk megjele­nése után Borbás Sándorral, a vállalat párttitkárával be­szélgettünk: mi valósult meg a célkitűzésekből, mennyivel jutottak előbbre a decemberi párthatározat „kamatoztatása” útján? — Ami a 800 tonna terven felül ígért húzott félgyárt­mányt illeti, nem kell szé­gyenkeznünk. Eddig a présmű kollektívája 334 tonnát, a hen­germű pedig 318 tonnát adott pluszként. Ennyivel kevesebb importot kell behoznunk. Re­méljük, a közeli napokban el­készülő módosított intézkedé­si terv nyomán a negyedik negyedév meghozza a még hiányzó mennyiséget is. —Mutatkozik-e javulás a túlóra felhasználásnál? — Eredményeink azt mutatják, hogy műszaki vezetőink meg­értették annak szükségességét, hogy minél kevesebb túlóra kerüljön felhasználásra. Fél­éves szinten nem volt kimon­dottan termelésre fordított túlórák. Igaz, újítás bevezeté­sére, rendkívüli üzemzavar el­hárítására vettünk igénybe túlórát, de ez minimális. Az említett értekezlet egyik legfontosabb témája a norma és technológiai fegyelem kér­dése volt. Egyöntetű volt a véleményünk, hogy a 130—150 százalékos tervteljesítések he­lyett 100 százalék körüli, egyenletes teljesítést kell el­érni. Ez a temr­ó biztosítja a mennyiség mellett a minősé­get is.­­ A norma karbantart­ást jú­lius 1-re minden ütemben be­fejeztük. A beérkező adatok és a tapasztalat szerint ez ott hat, mindig azt mondhatják, tegyétek azt, amit mi... Ezzel válnak társaik ve­zetőivé, mert példájukkal, meggyőző szavukkal sora­koztatják fel őket maguk mögé A kommunisták, a kommu­nista vezetők szótárában a „fent” inkább jelentse azt, hogy elöl lenni, a legtöbbet, a legjobbat adni a köznek, a „lent” dolgozókat felsorakoz­tatva maguk mögé, együtt har­colni a nemcsak kitűzött, de megértett, célok eléréséért. Vincze István sikerült a legjobban, ahol a műszakiak megértették tőnek, vésünk célját. Az eltelt idő azt igazolja, hogy reális volt a szigorítás, mert éppen azo­kon a helyeken, ahol koráb­ban mindennapos volt a 130 százalékos teljesítés, most a rendezett normákkal a 100 százalék közé tömörülnek a teljesítmények. Kimagaslóan jó az eredmény a préskovácsműhelyben, ahol korábban a legtöbb baj volt. Itt a technológiai és norma­­fegyelemmel együtt a munka­­fegyelem is szilárdabb lett. Érdekes képet mutat a nor­marendezés utáni időszak a présműnél. Itt még mindig nem tudtak túllépni a 90 szá­zalékos teljesítésen. A norma és tényleges teljesítés közötti összeget természetesen meg­kapják, hiszen a kihozatali százalékot több mint két szá­zalékkal javították, s az ez­után járó prémium igen je­lentős. A minőség javulásá­nak valamennyien örülünk, de azt szeretnénk elérni, hogy a minőség mellett a mennyi­ségi mutatót is „hajtsák fel a százasig”. A kétszázalékos minőség­­javítással közel nyolcmillió forintot írnak jóvá a vállalati nagykönyvben, s reméljük, rö­vid időn belül a minőségi munka mellé a mennyiségi is felsorakozik. Türelmesek va­gyunk, hiszen fiatal üzemről van szó, s a mostani eredmé­nyek már biztatóak. Naponta kérünk jelentést az üzemből, s ott, ahol nem érte el a na­­pi teljesítés a kívánt százalé­kot a helyszínen próbáljuk megoldani a nehézséget. A vállalatnál az egyik leg­fontosabb gazdasági mutató­ként kez°lik a leégési száza­lékot. Hogy miért? Azért, mert 0,2 százalékos javulás­­­lyett ma már 29 brigád 216­­ fővel vallja magáénak a jobb eredmények elérésének szük­­s­­égességét. A szerszámműhely 35 fővel a szocialista műhely címért küzd. * Nem oldottak még meg mindent. Nem is ez volt a cél. A decemberi párthatáro­zat és az ennek nyomán ké­szült politikai-műszaki intéz­kedési terv rövid és hosszú­távú feladatokat jelölt meg a Könnyűfémmű kollektívája számára. S e feladatok végre­hajtását folyamatosan szorgal­mazzák, ellenőrzik a gyár kommunistái is. Bogdán Zoltán A decemberi párthatározat nyomában A Könnyűfémműben is előbbre léptek MEGÉRKEZETT a legújabb típusú »Stereo« lemezjátszó ára: 2500,— Ft. Az érdeklődőknek október 1-én, 4-én és 8-án 16—18 óráig bemutatjuk működését ! MŰSZAKI ÁRUHÁZ Székesfehérvár, Március 15. a. 6194 Fejér megyei Bírlap egymillió pluszt jelent És fordítva is.­­ Betervezett leégési szá­zalékunk 3,1 volt. Ezzel szem­ben a tény 2,9, tehát 0,2 ja­vulást értünk el. Szeretnénk ezt a szintet megtakarítani a negyedik negyedévben is, mert sokat hoz a „konyhára”. Az eredmények mellett a rosszat sem hallgatják el A vállalati szinten tervezett ki­hozatalt nem tudták olyan szinten tartani, ahogyan azt korábban tervezték. Nem nagy a lemaradás, de az ered­mény jobb is lehetne. A több­letként felhasznált tuskó­­mennyiség rontja ugyan az eredményt, de ha összességé­ben nézzük a javulást, feltét­len előrelépésről számolha­tunk be. Utoljára hagytuk a szocia­lista brigádmozgalom szerepét. Távolról sem kis jelentősége miatt, hanem azért, hogy ér­zékelhetőbb legyen a szerep, amit a brigádok vállaltak ab­ból a munkából, ami ezekhez az eredményekhez vezetett örvendetes, hogy azokon a munkahelyeken, ahol olyan magas volt a teljesítési száza­lék, a laza norma miatt most újabb brigádok alakultak és kimondták a végső szót: kell és lehet is javítani az eddigi eredményeken. A présműben két új brigád alakult, összességében pedig a régi IS brigád 183 tagja be. spin a ^DtutatneftLi ICoeremü A hőerőmű építői tervszerűen haladnak a munkálatokkal. A napokban emelték a helyére az erőmű 150 megawattos, 130 tonna súlyú generátorát, amelyet különleges vasúti ko­csival szállítottak a helyszínre. (MTI) fotó : Balassa Ferenc felvétele) A Vasműből jelentjük Az idén a Vasműben a vas­­­lekedést, amelyet 97—98 szá­­sútikocsi tartózkodási idő ter­­­talékban betartanak. Több te­rületen fordulat következett be. Ezt az időt, s a miatta fizetett bírságot, az úgyneve­zett ,,kocsiálláspénzt’’ minimá­lisra csökkentették. Tavaly az év első kilenc hónapjában tíz millió forintot is meghaladta ez az összeg, az idén ugyan­ezen időszak alatt annak tize­dét, az egy millió forintot sem éri el A kocsitartózkodási ered­ményes csökkentésével kap­csolatban a Vasmű szállítási szakemberei elmondották, hogy az alapanyag osztály és a szállító vállalatok jobb együttműködésével egyen­letesebbé tették az anyag­beérkezést, az anyagáramlást úgy, hogy általában elegendő idő van a beérkező anyagok kirakására. A dunaújvárosi MÁV vasút­állomás és a gyár közötti me­netrendszerűvé tették a ker­Az irányvonalak képzése is hozzájárul a tartózkodási idő csökkentéséhez. Az idén az év elejétől kezdve hétszáz irány­­vona­tot képeztek a vasműben, amelyeket az ország különbö­ző részeiben, vagy a határokon túlra­nra nyitottaké­gében a gyáron belül bevezet­ték az egyes nagyüzemek gra­fikon szerinti kiszolgálást. Ezzel a módszerrel meghatározott időben rendszeresen kielégítik az üzemek vasúti kocsi igé­nyeit, egyben jobban kihasz­nálják a vontató gépek kapa­citását is. Hozzájárul a javu­láshoz az is, hogy a vasmű üzemeiben dolgozó szállítási felelősök így fegyelmezetteb­ben végzik munkájukat, mert hanyagság esetén nem marad el a bírságolás. Ugyanakkor prémiumfela­dattá tették a kocsiállá­sok csökkentését. . Csórón a termelőszövetke­zet vezetői régebben mérle­gelték már a kapások termé­sével kapcsolatos feladatokat, a szövetkezet elnökének gond­ja mégsem enyhült. Szerinte nem elég ugyanis egyszer ki­merítőn mindent megvitatni, és eltervezni, hiszen a feltéte­lek a napok múlása közben módosulhatnak. Például : az idő — amely előnyösen szólt közbe a termés alakulásába — egy-egy kedvezőtlen időpont­ban hozott esővel gáncsot vet­het a betakarítási munkák­ban. Sok a termény, kevés a gép Egymás mellé állítva a sa­ját erőket és a mezőről be­takarítandó termés mennyisé­gét, bizony komoly oka van az aggodalomnak. A termés és a szállító kapacitás között nagy az eltérés: a kelleténél jóval kissebb az utóbbi, s a hiányt csak a munkaszerve­zés, valamint az emberi- és gépi erő felhasználásának maximális tervszerűségével tudják pótolni. Csigó Jenő elnök emlékezet­ből sorolja a betakarítandó termés tételeit, összegezve ez 225—230 súlyvagon. A jelen­tősebb termények: 40 vagon réti széna, 80—90 vagon má­sodvetésű kukoricaszilázs, 50 vagon csöves kukorica, 45 va­gon takarmányrépa. Szedési és szállítási munkáik szervesen egymásba kapcsolódnak. Köz­ben — mint az mindenütt — az előbbiekkel összeolvadtan halad az őszi vetés. A rendel­kezésre álló saját vonóerő pe­dig: Tizenöt kétlovas fogat, s néhány gép. Egy Szuper Ze­­tor, kettő UR 28-as és egy te­hergépkocsi. Ezen kívül három nagyteljesítményű erőgép a gépjavító állomástól. Érdek és érdekeltek Ha mindezt komplex üze-­­melésben tudnák alkalmazni, a feladat lényegesen megköny­­nyülne. Erre azonban nincs mód. A családi gondozásra kiosztott kapások termésének betakarítása bonyolultabbá teszi a feladatot, a komplex munkaszervezés előnyeit egész jelentőségükben nem tudják érvényre juttatni. Számolnak azzal, hogy amint a szorgal­mas családok egymást előzve, végeznek területeik különfé­le termésének szedésével , sürgetőn jelentkeznek majd az elszállítás igényével. Ez pe­dig azt jelenti: a behordásra szánt fogat- és gépi erőt úgy kell elosztani, hogy a szövet­kezet és az egyes családok ér­dekeinek megfelelően működ­jék. Amint az egyes munkák befejeződnek, másikak megin­dulnak, naponta mintegy 7—8 vagon különféle terményt kell a kijelölt tároló helyre szállí­tani. Ilyen körülmények kö­zött szinte nélkülözhetetlen, hogy maguk az érdekelt csa­ládok és a fogatokat, gépeket kezelő szövetkezeti tagok is sorrendtartó, igen becsületes magatartást tanúsítsanak. A vezetők csak úgy képviselhe­tik helyesen mind a közösség, mind az egyes tagok érdekeit, ha mindenki tisztességgel se­gíti őket tervszerű irányítá­sukban. Házakhoz—górékhoz Nem hiába gondolnak erre Csórón — és erre másutt is fordítsanak elég figyelmet — a termelőszövetkezet tagjai. A sok táblában lévő különféle kapások közül egyiket-mási­­kat 4—5 kilométerről kell el­juttatni a faluba. A területek művelői mindenben segédkez­nek, rakodási munkaerőben előreláthatólag így nem jelent­kezik nagyobb hiány. Mivel azonban mindenki a maga természetbeni járulékát mi­előbb otthon, a saját góréjá­­ban, vagy padlásán akarja tudni, ez szerteágazóbbá teszi a folyamatot, sok felesleges időpocsékolást, üres járatot hozhat. Mintegy 80—90 család vett részt a kapások művelésében. Gyakorlatban ez úgy jelent­kezik, hogy a kis létszámú szállító erőknek ennyi otthon­hoz kell szállítania a termést. De mivel csaknem ugyaneny­­nyi családnak volt év közben három-négy féle növénye, a valóság az, hogy ez a családi házakhoz, górékhoz vezető út háromszor-négyszer megismét­lődik, mire a betakarítás vé­get ér. Teljesen érthető és jogos tehát, hogy a szövetke­zet elnöke és munkatársai fe­gyelmezett magatartást, sor­rendtartást kívánnak minden­kitől, segítségül pedig máshol nélkülözhető szállító kapaci­tást remélnek az illetékes szervek közbenjárásával. Mert, amíg egyik kézzel tel­jes igyekezettel és sikerrel végzik a vetést Csórón, a má­sik kézzel eredményesen és könnyebben birkóznak meg az őszi termésbetakarítással, mások segítő­készségét is érezve maguk mögött. K. Hegedűs Péter Szállítási terv — a közösség és a családok érdekében

Next