Fejér Megyei Hírlap, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

* 14 világ eseményei — Indonéziai jelentés Djakarta A djakartai rádió szerdán ismertette Adam Malik indo­néz külügyminiszter legújabb nyilatkozatát. Malik megismé­telte, hogy hazája békés meg­oldást keres a Malaysiával szemben támadt viszályra a a manilai egyezmény alapján. Malik azt is közölte, hogy Indonézia a közeljövőben kon­zulátust szándékozik nyitni Singapore-ban. Az UPI Suharto tábornok nyilatkozatát ismerteti, amely­ben Indonézia „erős embere” sürgette a balodali erők ellen indított hajsza fokozását. Su­harto nyilakozata a kommu­nistaellenes Pantja Sila Front hivatalos djakartai fogadásán hangzott el. Az Antara hírügynökség az Ampera című lapra hivatkoz­va azt jelenti, hogy megölték Lukamant, az Indonéz Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának elnökhelyettesét. A lap korábban azt jelentette, hogy Lukmant április 29-én fogták el. A legfrisebb jelentés azt ál­lítja, hogy Lukmant a katonák azért ölték meg, mert „ellen­állást tanúsított és meg akart szökni”. (MTI) Nasszer és Tito megbeszélései Kairó Nasszer elnök és Tito mar­sall szerdán az alexandriai Rasz-et-Tin palotában a ju­goszláv államfő szállásán foly­tatta megbeszéléseit. Mint Abdel Megid Farid, az EAK elnökségének főtitkára közölte, a kedden megkezdett tanácskozás során Tito, szer­dán Nasszer fejtette ki állás­pontját az aktuális nemzetközi kérdésekről. Tito, aki kedden megtekin­tette az alexandriai görög-ró­mai múzeumot, csütörtökön Nasszer elnökkel ellátogat a Felszabadulás tartományba, ahol a sivatagban öntözéses gyümölcsösöket létesítettek. Az amerikaiak laoszi vereségei Az amerikai hadügyminisz­térium kedden este bejelentet­te, hogy az elmúlt két év alatt 11 amerikai pilóta Laosz terü­letén lezuhant, másik 20 pedig eltűnt, illetve a laoszi baloldal­­ hadseregének fogságába esett. Bár a Pentagon ezt a közlését egy újságíró kérdésére tette, az AP hírügynökség jelentése­­ szerint feltűnő annyiban, hogy az amerikai kormány két év­ig rejtelmes hallgatásba bur­kolózott a laoszi hadművelete­ket illetően. Amerikai gépek — ez eddig is nyílt titok volt — évek óta rendszeresen bombáz­zák és lövik a laoszi Hazafias Front fegyveres erői által el­lenőrzött területeket, azzal, hogy „akadályozzák a dél-viet­nami partizánok utánpótlását”. Keddi nyilatkozatában az ame­rikai hadügyminisztérium ar­ra hivatkozott, hogy 1964. má­jusában „a laoszi királyi kor­mány kérte az amerikai felde­rítő repüléseket”. (MTI) A Pravda cikke Moszkva A szerdai Pravda a fejlett tőkésországok modern mun­kásmozgalmát elemezve, hang­súlyozza, hogy ennek a moz­galomnak jellemző vonása az erősödő internacionalizmus.­­ A cikk rámutat: a dolgo­zók erősödő szolidaritásukat állítják szembe az imperializ­mus agresszív akcióival, az­zal a kísérletével, hogy tá­madást intézzen a béke és a demokrácia erői ellen. Ez a szolidaritás — hangsúlyozza a cikk — különösen abban a mozgalomban jut kifejezésre, amely a vietnami nép hősi harcának támogatására in­dult meg. A cikk említést tesz arról, hogy ebben az évben számos amerikai szakszervezet is bí­rálta a washingtoni kormány agresszív politikáját. (MTI) röviden Újabb költségek katonai célokra az Egyesült Államokban Washington Az amerikai képviselőház hadügyi bizottsága törvényja­vaslatot tárgyal, amelynek ér­telmében mintegy 17 millárd dollárt fordítanának az ame­rikai fegyveres erők korszerű felszerelésére. A bizottság úgy döntött, hogy 931,1 millió dollárral többet szavaz meg erre a célra, mint amekkora összeget a kormány az 1967- es költségvetési évre katonai kiadásokra javasolt. A pótlólag megszavazott összegből két atommeghajtású fregattot építenek, amelyek rakéták kilövésére alkalma­sak, az összeg többi részét a NIKE rakétaelhárító raké­tarendszer fejlesztésére, szu­­perszonikus rep­­llőg­épek gyártására és a Föld körül ke­ringő olyan űrlaboratórium létrehozására fordítanák, ame­lyen emberek is lennének. (MTI) A „tisztogatók“ súlyos vereségei Da Nang Da Nang város közelében dél-vietnami szabadságharco­sok tőrbecsaltak egy katonai alakulatot a szerdára virradó éjjel. Az amerikaiak a „Ge­orgia” hadművelet keretében úgynevezett tisztogató hadmű­veletet folytattak és Da Nang­­tól 40 kilométernyire délnyu­gatra átkeltek egy folyón, amikor a „bokrok és fák” egy­szerre megelevenedtek, s a nagyszerűen álcázott partizá­nok a közvetlen közelből le­csaptak az ellenségre. Egy se­besült amerikai őrmester, akit később sikerült kimenteni a front mögé, újságíróknak el­mondotta, hogy teljesen gya­nútlanul vonult előre, amikor közvetlenül az orra előtt „fel­állt egy bokor és rápuskázott”. A „tisztogató akcióban” részt­vevő másik amerikai alaku­latra aknavetővel tüzeltek a partizánok és súlyos veszte­ségeket okoztak az ellenség­nek. Közelharcba keveredtek az amerikaiak a felszabadító erőkkel egy másik összecsa­pásban is, amely Saigontól néhány kilométernyire nyu­gatra zajlott le. Saigon A Sydney nevű ausztráliai csapatszállító hajó szerdán horgonyt vetett a dél-vietna­mi Vang Tau kikötőjében és partraszállított egy 4500 főnyi ausztráliai harci különít­ményt. A katonákat a dél­vietnami háborúban vetik be. A 4500 katona között 400 sorkatona is van. Ez az első eset, hogy ausztráliai sorka­tonákat nagyobb alakulatok­ban a dél-vietnami frontra küldenek, miután az ausztrá­liai kormány bevezette a sor­kötelezettséget Moszkva Irina Levcsenkó, a második világháború veteránja a szer­dai Szovjetszkaja Rossziájá­ban az amerikai anyákhoz in­tézet levelében rámutat: Viet­namban nem Amerika védel­mezi szabadságát, hanem a vietnami nép kelt fel az ag­­resszorok ellen szabadsága és függetlensége megvédésére. A t­estvér­országok életéből Ukrajna a célja Az ukrajnai „Zaporozs­­sztal" átfogó képet ad a mai szovjet fémkohászatról annak műszaki felszerelésé­ről és fejlődési kilátásairól. E hatalmas fémmű minden műhelyében megtaláljuk az automatizálás és a távve­zérlés legkorszerűbb ered­ményeit. A tudomány és a technika legújabb eredmé­nyeit alkalmazzák a Mar­tin kemencéknél, a hen­germűveknél és a kohók­nál. Egyébként a „Zapo­rozssztal” nem csupán ki­tűnő műszaki felszerelésé­nek köszönheti nagy hírét. A zaporozsjei fémkohászok régóta híresek szaktudá­sukról. Az itteni olvasztá­rok a közelmúltban 24 óra alatt három világrekordot állítottak fel: a típus Martin-kemence 24 óra alatti termelésének rekord­ját, a kemence 1 négyzet­­méteréről kapott fém és az olvasztási idő rekordját Vlagyimir Sztan, Mihail Kinyebac és Oleg Nyev­­zsinszkij olvasztárok bri­gádja 24 óra alatt 12 gyorsöntést hajtott végre és 2862 tonna acélt ter­melt. A Szovjetunió az elmúlt évben 91 millió tonna acélt gyártott. Területén az el­múlt hét évben 17 új ke­mencét, 60 olvasztó gépcso­portot, s több mint 40 hen­gerművet és csőhengerdét helyeztek üzembe. Befeje­zéséhez közeledik az új fémkohászati bázis, az or­szág keleti részében fekvő nyugatszibériai kombinát építése. A jelenlegi ötéves terv­ben a Szovjetunióban to­vább tart a vaskohászat fejlesztése. 1970-ben 124— 129 millió tonna acélt és 95—99 millió tonna henge­relt árut gyártanak majd a Szovjetunióban, s öt-hat­­szorosára emelkedik a fi­nomított acél mennyisége. A „Zaporozssztai fémmű Martin-műhelyének egy részlete. Fejér megyei Hírlap A szovjet sajtó napja Ma ötvennégy éve, hogy Péterváron, a forradalmi orosz munkásosztály felleg­várában megjelent a Prav­da első száma. Ez volt a for­radalmi erők első legális, nagypéldányszámú lapja, amely tovább szervezte és vezette az elnyomottak har­cát. Lenin, aki szervezte a Pravdát, tevékeny részese volt a szerkesztésnek, s ak­tív újságírói tevékenységet fejtett ki, több mint há­romszáz cikke és levele je­lent meg az újság hasáb­jain 1912-től 1914-ig. A cári cenzúra kíméletlenül üldöz­te a munkásosztály e forra­dalmi lapját, minden kifo­gással igyekezett akadályoz­ni megjelenését. Többször be is tiltották, s a lap nevét is többször meg kellett változ­tatni. De a bolsevikok sza­vát nem lehetett elnémítani. 1917. március 5 óta a Bol­sevik Párt — az SZKP — Központi Bizottságának napilapja, amelynek meg­jelenését az Ideiglenes Kor­mány sem tudta megakadá­lyozni. S 1917 november 9 óta véglegesen viseli a je­lenlegi nevét. Azóta óriássá nőtt a Pravda, s vele együtt az egész szovjet sajtó, amely a szovjet társadalomban egyik legjelentősebb kultu­rális tényező. Ma a Szovjet­unióban 7700 lap, és négy­ezer folyóirat jelenik meg, amelyek példányszáma egy­szeri megjelenésében is jó­val meghaladják a százmil­­­liót. S ezen a napon ü­­­­neplik a szovjet rádiót és­ televíziót is, amelyek szin­tén nagy népszerűségnek ör­vendenek a Szovjetunióban. A lenini Pravda megjele­nésének évfordulója az egész szovjet sajtó napja. De ennek az ünnepnek je­lentősége túlnő a Szovjet­unió határán. Az emberi ha­ladás, a szocializmus hívei szerte a világon mély rokon­­szenvvel fordulnak a Prav­da és a szovjet sajtó felé, amelynek munkásai a bé­kéért, a nemzetközi együtt­működésért, az elnyomottak felszabadításáért, az impe­rialista agresszió megféke­zéséért szállnak síkra, s a kommunista építőmunka lel­kes harcosai. A Pravda, mint a világ legtekintélyesebb kommu­nista pártjának lapja, irány­tű a mai változó világ ese­ményeiben. Fontos szerepe van a marxi-leniai eszmék tisztaságának védelmében, a nemzetközi munkásmozga­lom egységének erősítésé­ben. Ez elévülhetetlen érde­me, amellyel nagy szolgála­tot tesz a haladó emberiség­nek. A szovjet sajtó napján szívből jövő szeretettel kö­szöntjük szovjet laptestvé­reink munkatársait, akik a lenini eszmék diadaláért, az általános emberi haladásért küzdenek. Johnson titkos utasítása Washington Johnson elnök rövid időn belül eleget kíván tenni Bonn atomigényeinek. Az Evans­ Novak riporter kettős szerdai jelentése szerint az elnök tit­kos utasítására az amerikai külügyminisztériumnak és a hadügyminisztériumnak hat héten belül javaslatot kell tennie arról, milyen formában lehet Nyugat-Németországot bevonni a nukleáris fegyve­rek feletti rendelkezésbe. A két minisztériumon kívül kü­lön javaslatot készít Dean Acheson volt külügyminiszter, Johnson egyik legfőbb tanács­adója a NATO-ügyekben. A sajtójelentések szerint Johnson „kezdeményezően” akar fellépni, mivel a kérdés­­ megoldásában nem történt haladás. Washington vélemé­­­­nye szerint sem Bonn, sem más NATO-ország nem ter­jesztett elő olyan tervet, amely gyakorlatilag lehetővé tenné a nukleáris fegyverek feletti rendelkezési jog meg­osztását, más szóval Nyugat- Németország közvetett atom­­felfegyverezését Mint isme­retes, Busk külügyminiszter az elmúlt héten határozottan cáfolta, hogy az USA elve­tette volna a bonni atomigé­nyek kielégítését s azt mon­dotta, hogy ez korántsem le­zárt kérdés. Az új amerikai tervek elő­reláthatólag még a Wilson— Erhard találkozó előtt elké­szülnek s Washington eljut­tatja azokat NATO-partne­­reinek. Szó van arról is, hogy Erhard nyugatnémet kancel­lár a nyáron ismét az Egye­sült Államokba utazik és Johnson elnökkel folytat megbeszélést a nukleáris ,,megosztás” kérdéséről. (MTI) Távozik a főhadiszállás? Bonn A Frankfurter Rundschau NATO-körökre hivatkozva azt jelenti, hogy a NATO közép-­­ európai csapatainak főhadi-­­ szállását Franciaországból minden valószínűség szerint az NSZK területére helyezik át A középeurópai NATO- főparancsnokság új székhe­lyeként Aachen, Trier, illetve Karlsruhe jön számításba. A NATO-külügyminiszterek jú­niusban döntenek erről vég­legesen. ELMENNEK A FECSKÉK... A­z idevaló népség isten madárkáinak tiszteli a fecskéket, mivelhogy nemigen vigyáz azokra csak a magasságos ég. Apró, puha kis madárkák és otthontalanok. Ha ősz utolján elhidegül az idő, szárnyat bon­tanak, s mennek, mennek a hontalanok. De ta­­vaszodván ismét visszajönnek, ficserkélésükkel felverik a házat. Mert a fecske az olyan madár, nem élne meg, ha egyszer is elmaradna az itteni világtól. Megfojtaná az idegenség. Így meg el van velük az ember. Odaengedi az ereszek alá az istállóba, ne árválkodjanak sze­gények. Most, hogy a szüret ideje is eljött, s hulló levelekkel köszönt ránk a reggel, elmennek a fecskék. A gazda kiáll az ajtó elé, onnan figyeli készülődésüket. Szomorúság ül a tanyákra. Béni János búcsúztatja övéit — kitelt nektek is, madárkáim. Költözhetünk innen — szól utánuk. Mert elbontják a tanyát. A közös hozzájárul a faluban való építkezéshez, s egész utcasorokat kitesznek az új szövetkezeti házak. Odatelepül­nek Béniék. Csakhogy a költözés nem megy olyan köny­­nyen. Pitymallatkor mocorogni kezd az ember, majd szól asszonyának. — Körüljárom a tanyát. Nem jut tovább, csak a kútig. Faderekakon kiszáradt vályú. Mikor ittak ebből az ő lovai? Megmarkolja egyik végét, földre billenti, majd lelöki a fatákolmányt és rátelepszik. Körülötte csendes a világ. Ébredezik a mező, harmat ezüst­re hull. A tanya hallgat. A jószágokat már elvitték tegnapelőtt, mára nem maradt, csak néhány bútordarab, s apró holmi. Innen a kúttól belefér szemébe az egész birtok. — Milyen akkurátus — motyogja —, hanem mintha összement volna, fi­reg tanya már ez. Nádfedelét az idő i­s megmarta, most úgy mutatja magát, mint kopaszodó fejen a ritkás, gyér hajzat. Oldalai megrepedeztek, megpihenhet benne a szél, valahogy meg is görbültek, mint munkás, öreg cselédek. Mikor aztán elunja a nézelődést, odalép a kút­hoz. Felhúz egy vödörrel, nekitámasztja a kává­nak, szétterpeszkedik, és nyakát lehajtva, nagy kortyokban nyeli a vizet. A maradékot kilöty­­tyenti, leszereli a vödröt, majd a kútostort is. Magasba lendül a kútgém, s onnan figyel a világba. — El kell innen menni. Kis ideig folt marad a tanya helyén, de a fű előbb-utóbb benövi, takarót borít rá, a traktorok felhasítják, hogy életet teremjen. Rágyújt Nézi a bekötőutat, azon túl az őszbe fordult földeket. Hatalmas táblák körös-körül. Jó, hogy szét nem nyomták eddig a kis tanyát . Az utakat felszántják majd. Könnyen meglehet, hogy mire legközelebb er­re vetődik, már zöldell a vetés a bekötő­út helyén. Pusztul az itteni világ. A fecskék elmen­tek, most a tanyákon a sor. Béni János csak nézi, egyre nézi ütött-kopott birtokát. Úgy áll a kora reggelben, szembe for­dulva a házzal, min tavasszal a tábla véginél, amelyből kimosta az életet a víz. Kis tanya az övé, ott mindjárt a tízes dűlő­ben. Valamikor zsindelyes volt, még az óvilág­ban, de átalakították nádtetősre. Szoba, konyha, kamra, ennyi az egész. Akácfák nőnek körülötte. Kijön az asszony. Ágyterítőbe csavart batyut húz magával. — Talán kezdhetnénk, János. Szétszedik az ágyat Széket, asztalt, kanapét, kannákat kivisznek az ajtó elé. A falba vert szögről leakasztják a képet, ami még a császári és királyi hadsereg szolgálatában örökítette meg a gazdát egy pejlovon, valamint az egybe­kelésről tanúskodó fotográfiákat. Odakint nyiko­rog a kocsi. Megérkezett a segítség is. — Hát vigyük, János? — Vigyük. T­öbb szó nem is igen esik. A kocsi las­san megtelik. Mire az építőbrigád meg­érkezik, indulhatnának. De ráér az még, nem szaladnak a házak. A gazda össze­szedi a régi kalendáriumokat, innen-onnan új­ságpapír, ócska kacat kerül. Csomókba löki a faltól távolabb és gyufát gyújt alája. Mindaz Csütörtök, 1966. május 5.

Next