Fejér Megyei Hírlap, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-05 / 105. szám
* 14 világ eseményei — Indonéziai jelentés Djakarta A djakartai rádió szerdán ismertette Adam Malik indonéz külügyminiszter legújabb nyilatkozatát. Malik megismételte, hogy hazája békés megoldást keres a Malaysiával szemben támadt viszályra a a manilai egyezmény alapján. Malik azt is közölte, hogy Indonézia a közeljövőben konzulátust szándékozik nyitni Singapore-ban. Az UPI Suharto tábornok nyilatkozatát ismerteti, amelyben Indonézia „erős embere” sürgette a balodali erők ellen indított hajsza fokozását. Suharto nyilakozata a kommunistaellenes Pantja Sila Front hivatalos djakartai fogadásán hangzott el. Az Antara hírügynökség az Ampera című lapra hivatkozva azt jelenti, hogy megölték Lukamant, az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökhelyettesét. A lap korábban azt jelentette, hogy Lukmant április 29-én fogták el. A legfrisebb jelentés azt állítja, hogy Lukmant a katonák azért ölték meg, mert „ellenállást tanúsított és meg akart szökni”. (MTI) Nasszer és Tito megbeszélései Kairó Nasszer elnök és Tito marsall szerdán az alexandriai Rasz-et-Tin palotában a jugoszláv államfő szállásán folytatta megbeszéléseit. Mint Abdel Megid Farid, az EAK elnökségének főtitkára közölte, a kedden megkezdett tanácskozás során Tito, szerdán Nasszer fejtette ki álláspontját az aktuális nemzetközi kérdésekről. Tito, aki kedden megtekintette az alexandriai görög-római múzeumot, csütörtökön Nasszer elnökkel ellátogat a Felszabadulás tartományba, ahol a sivatagban öntözéses gyümölcsösöket létesítettek. Az amerikaiak laoszi vereségei Az amerikai hadügyminisztérium kedden este bejelentette, hogy az elmúlt két év alatt 11 amerikai pilóta Laosz területén lezuhant, másik 20 pedig eltűnt, illetve a laoszi baloldal hadseregének fogságába esett. Bár a Pentagon ezt a közlését egy újságíró kérdésére tette, az AP hírügynökség jelentése szerint feltűnő annyiban, hogy az amerikai kormány két évig rejtelmes hallgatásba burkolózott a laoszi hadműveleteket illetően. Amerikai gépek — ez eddig is nyílt titok volt — évek óta rendszeresen bombázzák és lövik a laoszi Hazafias Front fegyveres erői által ellenőrzött területeket, azzal, hogy „akadályozzák a dél-vietnami partizánok utánpótlását”. Keddi nyilatkozatában az amerikai hadügyminisztérium arra hivatkozott, hogy 1964. májusában „a laoszi királyi kormány kérte az amerikai felderítő repüléseket”. (MTI) A Pravda cikke Moszkva A szerdai Pravda a fejlett tőkésországok modern munkásmozgalmát elemezve, hangsúlyozza, hogy ennek a mozgalomnak jellemző vonása az erősödő internacionalizmus. A cikk rámutat: a dolgozók erősödő szolidaritásukat állítják szembe az imperializmus agresszív akcióival, azzal a kísérletével, hogy támadást intézzen a béke és a demokrácia erői ellen. Ez a szolidaritás — hangsúlyozza a cikk — különösen abban a mozgalomban jut kifejezésre, amely a vietnami nép hősi harcának támogatására indult meg. A cikk említést tesz arról, hogy ebben az évben számos amerikai szakszervezet is bírálta a washingtoni kormány agresszív politikáját. (MTI) röviden Újabb költségek katonai célokra az Egyesült Államokban Washington Az amerikai képviselőház hadügyi bizottsága törvényjavaslatot tárgyal, amelynek értelmében mintegy 17 millárd dollárt fordítanának az amerikai fegyveres erők korszerű felszerelésére. A bizottság úgy döntött, hogy 931,1 millió dollárral többet szavaz meg erre a célra, mint amekkora összeget a kormány az 1967- es költségvetési évre katonai kiadásokra javasolt. A pótlólag megszavazott összegből két atommeghajtású fregattot építenek, amelyek rakéták kilövésére alkalmasak, az összeg többi részét a NIKE rakétaelhárító rakétarendszer fejlesztésére, szuperszonikus repllőgépek gyártására és a Föld körül keringő olyan űrlaboratórium létrehozására fordítanák, amelyen emberek is lennének. (MTI) A „tisztogatók“ súlyos vereségei Da Nang Da Nang város közelében dél-vietnami szabadságharcosok tőrbecsaltak egy katonai alakulatot a szerdára virradó éjjel. Az amerikaiak a „Georgia” hadművelet keretében úgynevezett tisztogató hadműveletet folytattak és Da Nangtól 40 kilométernyire délnyugatra átkeltek egy folyón, amikor a „bokrok és fák” egyszerre megelevenedtek, s a nagyszerűen álcázott partizánok a közvetlen közelből lecsaptak az ellenségre. Egy sebesült amerikai őrmester, akit később sikerült kimenteni a front mögé, újságíróknak elmondotta, hogy teljesen gyanútlanul vonult előre, amikor közvetlenül az orra előtt „felállt egy bokor és rápuskázott”. A „tisztogató akcióban” résztvevő másik amerikai alakulatra aknavetővel tüzeltek a partizánok és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. Közelharcba keveredtek az amerikaiak a felszabadító erőkkel egy másik összecsapásban is, amely Saigontól néhány kilométernyire nyugatra zajlott le. Saigon A Sydney nevű ausztráliai csapatszállító hajó szerdán horgonyt vetett a dél-vietnami Vang Tau kikötőjében és partraszállított egy 4500 főnyi ausztráliai harci különítményt. A katonákat a délvietnami háborúban vetik be. A 4500 katona között 400 sorkatona is van. Ez az első eset, hogy ausztráliai sorkatonákat nagyobb alakulatokban a dél-vietnami frontra küldenek, miután az ausztráliai kormány bevezette a sorkötelezettséget Moszkva Irina Levcsenkó, a második világháború veteránja a szerdai Szovjetszkaja Rossziájában az amerikai anyákhoz intézet levelében rámutat: Vietnamban nem Amerika védelmezi szabadságát, hanem a vietnami nép kelt fel az agresszorok ellen szabadsága és függetlensége megvédésére. A testvérországok életéből Ukrajna a célja Az ukrajnai „Zaporozssztal" átfogó képet ad a mai szovjet fémkohászatról annak műszaki felszereléséről és fejlődési kilátásairól. E hatalmas fémmű minden műhelyében megtaláljuk az automatizálás és a távvezérlés legkorszerűbb eredményeit. A tudomány és a technika legújabb eredményeit alkalmazzák a Martin kemencéknél, a hengerműveknél és a kohóknál. Egyébként a „Zaporozssztal” nem csupán kitűnő műszaki felszerelésének köszönheti nagy hírét. A zaporozsjei fémkohászok régóta híresek szaktudásukról. Az itteni olvasztárok a közelmúltban 24 óra alatt három világrekordot állítottak fel: a típus Martin-kemence 24 óra alatti termelésének rekordját, a kemence 1 négyzetméteréről kapott fém és az olvasztási idő rekordját Vlagyimir Sztan, Mihail Kinyebac és Oleg Nyevzsinszkij olvasztárok brigádja 24 óra alatt 12 gyorsöntést hajtott végre és 2862 tonna acélt termelt. A Szovjetunió az elmúlt évben 91 millió tonna acélt gyártott. Területén az elmúlt hét évben 17 új kemencét, 60 olvasztó gépcsoportot, s több mint 40 hengerművet és csőhengerdét helyeztek üzembe. Befejezéséhez közeledik az új fémkohászati bázis, az ország keleti részében fekvő nyugatszibériai kombinát építése. A jelenlegi ötéves tervben a Szovjetunióban tovább tart a vaskohászat fejlesztése. 1970-ben 124— 129 millió tonna acélt és 95—99 millió tonna hengerelt árut gyártanak majd a Szovjetunióban, s öt-hatszorosára emelkedik a finomított acél mennyisége. A „Zaporozssztai fémmű Martin-műhelyének egy részlete. Fejér megyei Hírlap A szovjet sajtó napja Ma ötvennégy éve, hogy Péterváron, a forradalmi orosz munkásosztály fellegvárában megjelent a Pravda első száma. Ez volt a forradalmi erők első legális, nagypéldányszámú lapja, amely tovább szervezte és vezette az elnyomottak harcát. Lenin, aki szervezte a Pravdát, tevékeny részese volt a szerkesztésnek, s aktív újságírói tevékenységet fejtett ki, több mint háromszáz cikke és levele jelent meg az újság hasábjain 1912-től 1914-ig. A cári cenzúra kíméletlenül üldözte a munkásosztály e forradalmi lapját, minden kifogással igyekezett akadályozni megjelenését. Többször be is tiltották, s a lap nevét is többször meg kellett változtatni. De a bolsevikok szavát nem lehetett elnémítani. 1917. március 5 óta a Bolsevik Párt — az SZKP — Központi Bizottságának napilapja, amelynek megjelenését az Ideiglenes Kormány sem tudta megakadályozni. S 1917 november 9 óta véglegesen viseli a jelenlegi nevét. Azóta óriássá nőtt a Pravda, s vele együtt az egész szovjet sajtó, amely a szovjet társadalomban egyik legjelentősebb kulturális tényező. Ma a Szovjetunióban 7700 lap, és négyezer folyóirat jelenik meg, amelyek példányszáma egyszeri megjelenésében is jóval meghaladják a százmilliót. S ezen a napon üneplik a szovjet rádiót és televíziót is, amelyek szintén nagy népszerűségnek örvendenek a Szovjetunióban. A lenini Pravda megjelenésének évfordulója az egész szovjet sajtó napja. De ennek az ünnepnek jelentősége túlnő a Szovjetunió határán. Az emberi haladás, a szocializmus hívei szerte a világon mély rokonszenvvel fordulnak a Pravda és a szovjet sajtó felé, amelynek munkásai a békéért, a nemzetközi együttműködésért, az elnyomottak felszabadításáért, az imperialista agresszió megfékezéséért szállnak síkra, s a kommunista építőmunka lelkes harcosai. A Pravda, mint a világ legtekintélyesebb kommunista pártjának lapja, iránytű a mai változó világ eseményeiben. Fontos szerepe van a marxi-leniai eszmék tisztaságának védelmében, a nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítésében. Ez elévülhetetlen érdeme, amellyel nagy szolgálatot tesz a haladó emberiségnek. A szovjet sajtó napján szívből jövő szeretettel köszöntjük szovjet laptestvéreink munkatársait, akik a lenini eszmék diadaláért, az általános emberi haladásért küzdenek. Johnson titkos utasítása Washington Johnson elnök rövid időn belül eleget kíván tenni Bonn atomigényeinek. Az Evans Novak riporter kettős szerdai jelentése szerint az elnök titkos utasítására az amerikai külügyminisztériumnak és a hadügyminisztériumnak hat héten belül javaslatot kell tennie arról, milyen formában lehet Nyugat-Németországot bevonni a nukleáris fegyverek feletti rendelkezésbe. A két minisztériumon kívül külön javaslatot készít Dean Acheson volt külügyminiszter, Johnson egyik legfőbb tanácsadója a NATO-ügyekben. A sajtójelentések szerint Johnson „kezdeményezően” akar fellépni, mivel a kérdés megoldásában nem történt haladás. Washington véleménye szerint sem Bonn, sem más NATO-ország nem terjesztett elő olyan tervet, amely gyakorlatilag lehetővé tenné a nukleáris fegyverek feletti rendelkezési jog megosztását, más szóval Nyugat- Németország közvetett atomfelfegyverezését Mint ismeretes, Busk külügyminiszter az elmúlt héten határozottan cáfolta, hogy az USA elvetette volna a bonni atomigények kielégítését s azt mondotta, hogy ez korántsem lezárt kérdés. Az új amerikai tervek előreláthatólag még a Wilson— Erhard találkozó előtt elkészülnek s Washington eljuttatja azokat NATO-partnereinek. Szó van arról is, hogy Erhard nyugatnémet kancellár a nyáron ismét az Egyesült Államokba utazik és Johnson elnökkel folytat megbeszélést a nukleáris ,,megosztás” kérdéséről. (MTI) Távozik a főhadiszállás? Bonn A Frankfurter Rundschau NATO-körökre hivatkozva azt jelenti, hogy a NATO közép- európai csapatainak főhadi- szállását Franciaországból minden valószínűség szerint az NSZK területére helyezik át A középeurópai NATO- főparancsnokság új székhelyeként Aachen, Trier, illetve Karlsruhe jön számításba. A NATO-külügyminiszterek júniusban döntenek erről véglegesen. ELMENNEK A FECSKÉK... Az idevaló népség isten madárkáinak tiszteli a fecskéket, mivelhogy nemigen vigyáz azokra csak a magasságos ég. Apró, puha kis madárkák és otthontalanok. Ha ősz utolján elhidegül az idő, szárnyat bontanak, s mennek, mennek a hontalanok. De tavaszodván ismét visszajönnek, ficserkélésükkel felverik a házat. Mert a fecske az olyan madár, nem élne meg, ha egyszer is elmaradna az itteni világtól. Megfojtaná az idegenség. Így meg el van velük az ember. Odaengedi az ereszek alá az istállóba, ne árválkodjanak szegények. Most, hogy a szüret ideje is eljött, s hulló levelekkel köszönt ránk a reggel, elmennek a fecskék. A gazda kiáll az ajtó elé, onnan figyeli készülődésüket. Szomorúság ül a tanyákra. Béni János búcsúztatja övéit — kitelt nektek is, madárkáim. Költözhetünk innen — szól utánuk. Mert elbontják a tanyát. A közös hozzájárul a faluban való építkezéshez, s egész utcasorokat kitesznek az új szövetkezeti házak. Odatelepülnek Béniék. Csakhogy a költözés nem megy olyan könynyen. Pitymallatkor mocorogni kezd az ember, majd szól asszonyának. — Körüljárom a tanyát. Nem jut tovább, csak a kútig. Faderekakon kiszáradt vályú. Mikor ittak ebből az ő lovai? Megmarkolja egyik végét, földre billenti, majd lelöki a fatákolmányt és rátelepszik. Körülötte csendes a világ. Ébredezik a mező, harmat ezüstre hull. A tanya hallgat. A jószágokat már elvitték tegnapelőtt, mára nem maradt, csak néhány bútordarab, s apró holmi. Innen a kúttól belefér szemébe az egész birtok. — Milyen akkurátus — motyogja —, hanem mintha összement volna, fireg tanya már ez. Nádfedelét az idő is megmarta, most úgy mutatja magát, mint kopaszodó fejen a ritkás, gyér hajzat. Oldalai megrepedeztek, megpihenhet benne a szél, valahogy meg is görbültek, mint munkás, öreg cselédek. Mikor aztán elunja a nézelődést, odalép a kúthoz. Felhúz egy vödörrel, nekitámasztja a kávának, szétterpeszkedik, és nyakát lehajtva, nagy kortyokban nyeli a vizet. A maradékot kilötytyenti, leszereli a vödröt, majd a kútostort is. Magasba lendül a kútgém, s onnan figyel a világba. — El kell innen menni. Kis ideig folt marad a tanya helyén, de a fű előbb-utóbb benövi, takarót borít rá, a traktorok felhasítják, hogy életet teremjen. Rágyújt Nézi a bekötőutat, azon túl az őszbe fordult földeket. Hatalmas táblák körös-körül. Jó, hogy szét nem nyomták eddig a kis tanyát . Az utakat felszántják majd. Könnyen meglehet, hogy mire legközelebb erre vetődik, már zöldell a vetés a bekötőút helyén. Pusztul az itteni világ. A fecskék elmentek, most a tanyákon a sor. Béni János csak nézi, egyre nézi ütött-kopott birtokát. Úgy áll a kora reggelben, szembe fordulva a házzal, min tavasszal a tábla véginél, amelyből kimosta az életet a víz. Kis tanya az övé, ott mindjárt a tízes dűlőben. Valamikor zsindelyes volt, még az óvilágban, de átalakították nádtetősre. Szoba, konyha, kamra, ennyi az egész. Akácfák nőnek körülötte. Kijön az asszony. Ágyterítőbe csavart batyut húz magával. — Talán kezdhetnénk, János. Szétszedik az ágyat Széket, asztalt, kanapét, kannákat kivisznek az ajtó elé. A falba vert szögről leakasztják a képet, ami még a császári és királyi hadsereg szolgálatában örökítette meg a gazdát egy pejlovon, valamint az egybekelésről tanúskodó fotográfiákat. Odakint nyikorog a kocsi. Megérkezett a segítség is. — Hát vigyük, János? — Vigyük. Több szó nem is igen esik. A kocsi lassan megtelik. Mire az építőbrigád megérkezik, indulhatnának. De ráér az még, nem szaladnak a házak. A gazda összeszedi a régi kalendáriumokat, innen-onnan újságpapír, ócska kacat kerül. Csomókba löki a faltól távolabb és gyufát gyújt alája. Mindaz Csütörtök, 1966. május 5.