Fejér Megyei Hírlap, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

— 2 - * „/: ' / Dominika a választások küszöbén Feszült hangulatban ért vé­get a választási kampány a Dominikai Köztársaságban. Az utolsó napon több helyütt összecsapásokra került sor a különböző politikai pártok hí­vei között, néhány városban lö­völdözés is volt. A főváros­ban, Santo Domingoban nagy­gyűlést rendezett a Forradal­mi Szocialista Keresztény Párt nevű szervezet, s a gyűlé­sen verekedés tört ki a párt hívei és az úgynevezett jú­­­­nius 14. mozgalom képvise­­­lői között. Bár mind a két­­ csoportulás Juan Bosch el­­­­nök jelöltségét támogatja, a­­ helyi jelöltek miatt nézetel­térés áll fenn. A verekedés so­rán ismeretlen egyének fegy­vert is használtak, de komo­lyabb sérülés nem történt. Az ország második legnagyobb városában, Santiago de Los Caballerosban is verekedés tört ki, ezúttal Bosch és a jobboldali Balaguer hívei kö­zött. Mind a dominikai katona­ságot, mind pedig az úgyne­vezett amerikaközi béke­­fenntartó erők egységeit ked­den a laktanyákba vonták vissza. Hétfőn Santo Domin­go környékén új állomáshelyre vezényelték őket, azzal az indoklással, hogy szükség esetén a helyszínen akadá­lyozhatják meg a rendzava­rás okát. Az MTI különtudósítójának alkalma volt beszélgetni több baloldali politikussal, így Hector Aristyvel, Caamano ezredes egyik legközelebbi munkatársával, aki jelenleg egy politikai csoportosulás vezetője és Manuel Tavarez­­zel, a Június 14. mozgalom vezetősével. Valamennyien kijelentették, hogy a válasz­táson Posch győzelme várha­tó. (MTI) Hoé, Dél-Vietnam. Többszáz buddhista diák megrohanta az amerikai tájékoztató szol­gálat épületét, feldúlta a helyiségeket, az utcára dobálta és felgyújtotta a könyveket és berendezési tárgyakat. (Rádiótelefotó / MTI Külföldi Képszolgálat) Indonéziai jelentés Djakarta Mint a Reuter jelenti, a djakartai különleges katonai bíróságon a vád képviselője követelte, hogy halálbünte­téssel sújtsák Sujono repülő­­őrnagyot, a halimi légitá­maszpont egykori parancs­nokát. A vád szerint Sujono részt vett Untung alezredes puccs­kísérletében és köze volt a hat jobboldali tábornok ki­végzéséhez. Susono a perben — mutat rá a Reuter — minden fele­lősséget elhárított, és csele­kedeteiért az ugyancsak őri­zetben tartott Omar Dhanit, a légierő volt vezetőjét okol­ta. Más hírügynökségi jelenté­sek arról tájékoztatnak, hogy a Kappi, szélsőjobbol­dali középiskolás diákszer­vezet tagjai kedden beha­toltak a parlament épüle­tébe és kényszerítették a képviselőház tagjait, eresz­szék félárbócra az épület lobogóját az előző napon agyonlőtt diákok emlékére. A jobboldali diákok­­ ugyanakkor tömeggyűlést is tartottak, másrészt kisebb csoportok gépkocsin szágul­dottak be a fővárost, röp­cédulákat szórtak szét. Az észak-szumátrai Me­­danból keltezett hírek azt mondják, hogy a diákok be­hatoltak a városi tanács ülé­sére és nyolc tanácsos le­mondását kényszerítették ki. A tanácsosokat azzal vádol­ták, hogy „együttműködtek a kommunistákkal”. A diá­kok utasítására a „megma­radt” tanácsosok új elnököt választottak. Az Antara hírü­gynökség jelenti, hogy másfél év után ismét megjelent a Berita Indonesia című lap, a betil­tott Murba párt szócsöve. Szerdán két másik betiltott napilap jelenik ismét meg az utcákon, a Merdeka, vala­mint a Suluh Indonesia utó­daként a Suluh Marhaen. Az utóbbi két lapot 1965. februárjában húsz másik lappal egyetemben tiltották be, mert állítólag szemben­­álltak Subandrio akkori mi­niszterelnökhelyettes politi­kájával. A Tanjug tudósítója nagy jelentőséget tulajdonít a Be­nita Indonesia megjelené­sének és összefüggésbe hoz­za Adam Malik külügymi­niszternek azzal a legutóbbi­­ megnyilatkozásával, misze­rint a legközelebbi általános választásokon engedélyezni kell a Murba Párt, a Szoci­alista Párt és a Masjumi Párt indulását. (MTI) Gondolatok a hazafiságról HAZA ES A HALADÁS (1.) A haza, a hazafiság fogalma magától érte­tődő, csak egyféleképp értelmezhető gondolatnak tűnik. A futó történelmi visszapil­lantás is meggyőz azonban róla: nem egyértel­mű, s vitathatatlan tartalmú kifejezésekről van­ szó. Mindenekelőtt, különböző korokban mást és mást értettek hazán. Az ókorban a törzs ál­tal lakott terület, a hűbériség idején egy-egy főnemesi birtok vagy birtokcsoport határolta a „hazát”, a polgári nemzet kialakulása idején a nemzeti államok fogalmához kapcsolódik a haza gondolata. Ha még alaposabban vizsgálódunk, azt tapasz-,,­taljuk, hogy a hazafiság fogalma egyazon kor­ban is eltérő, sőt ellentétes értelmezést takarhat. Ki vonhatná kétségbe, hogy Petőfi hazafiassága merőben más tartalmú volt, mint például a Zichy grófok hasonló érzése, de fontos kérdések­ben eltért Széchenyi István vagy Görgey haza­fiasság-értelmezésétől is. Ady Endre, Móricz Zsigmond,­­ József Attila hazafisága merőben mást jelentett, mint Herczeg Ferencé vagy Pe­kár Gyuláé, sőt, a kettő majdnem kizárta egy­mást A példákat folytathatnék, de talán ennyi is elég, hogy feltegyük a kérdést: van-e a hazának, a hazafiasságnak időt álló, ha úgy tetszik, tudo­mányos meghatározása? A felelet nem könnyű, hiszen mélyen beivódott, érzelemmé sűrűsödött hagyományokkal kell számolnunk, amelyek so­kak gondolkodásában már-már ösztönné kristá­lyosodtak. A modern marxista társadalomtudomány há­rom olyan lényeges tényezőt említ, amelyek össz hatásából a haza és ezzel a hazafiasság jelle­mezhető. Az első ilyen tényező a terület. Hazát az ahhoz kapcsolódó földrajzi egység nélkül nem lehet elképzelni. (Sok embernél ez az érzés egy­­egy tájhoz, környezethez kötődik.) A második, szintén magától értetődő ismérve: a nép évszá­zadokon át kialakult kultúrája, nyelve, hagyo­mányai, szokásai. Anélkül, hogy a kérdés mélyé­re hatolnánk, említsük meg, hogy itt már min­den társadalomban ellentétek jelentkeznek. Az előbb említett nevekre utalva: Adyt, Móricz Zsigmondot, a Nyugat című, haladó polgári folyóirat egész körét a maga idején hazafiatlan­­nak bélyegezték. A szocialistákat a „hazátlan bitangok” jelzővel tüntették ki. És kik ezek? A kor hivatalos politikusai, irodalmárai: Tisza Ist­ván, Herczeg Ferenc és a többiek. Lehet-e itt tiszta képet teremteni? Ehhez se­gít a harmadik ismérv. A haza teljes fogalmá­hoz tartozik a társadalmi, politikai berendezkedés is. Annak igenlése — vagy tagadása — nem nél­külözhető eleme a hazafiasság helyes megköze­lítésének. („Haza csak ott van, ahol jog is vann’.) Ha visszatekintünk a történelemben, nem nehéz felfedezni, hogy minden kornak, főleg társadalmi átalakulások idején, megvan a maga — különösen hangzik! — kétféle hazafi­sága. Nem lehet kurucokat és labancokat, Rá­kóczit és Károlyi Sándort egyformán hazafinak nevezni, Kossuthot és Hám Jánost, az akkori hercegprímást sem, aki Windischgrätz elé járult hódolni. Lenin ír arról, hogy minden nemzet­ben, minden kultúrában voltaképpen két nemzet és két kultúra él: a reakciós, kizsákmányoló osz­tályoké és az elnyomott, történelmileg haladó osztályoké. Láttuk fentebb, hogyan vált el ez a két tendencia a magyar nemzeti múltban is. Az, amit ma fenntartás nélkül magunkénak vallunk, ez a haladás fővonalát képviselő irányzat, a Ba­­lassiak, Bessenyeik, Berzsenyik, Csokonaik, Ka­­zinczyk és utódaik — folytathatnék a sort Józsefi Attilával, Radnóti Miklóssal — kultúrája. Minden eddigi forradalomban megismétlődön­ az egy nemzetbeli, de szembenálló erők össze­csapása. A polgári foradalmak idején például a haladó angol, vagy francia burzsoázia véres har­cokban védte meg az általa teremtett új rendet a rátörő feudális ellenforradalommal szemben. Melyik fél volt a haza oldalán? Ma már egyet­len tájékozott ember előtt sem kétséges: azok is voltak a valódi hazafiak, akik a polgári át­alakulás mellett álltak, s azok, akik azt elle­nezték, a haza, a társadalmi haladás ellenségé-­ nek bizonyultak, még ha szubjektíve a haza hí­veinek érezték is magukat. Franciaországban a forradalom idején a citoyen — polgártárs — és a patriot — hazafi — kifejezés egyértelműnek számított. Az „átkos testvérharc” tehát, aho­gyan a konzervatív történészek nevezték, sem nem magyar sajátosság a „turáni átok”, sem nem véletlen: a történelmi fejlődés parancsa. Mily könnyű ezt a múltra vonatkoztatva meg­állapítani, és mennyivel nehezebb a jelenre alkalmazni. Itt mutatkozik meg igazán, milyen szívósak a múltból hozott, tudatunkban és érzés­világunkban megtapadt gondolatok. A következ­tetést azonban már most levonhatjuk: az igazi hazafiasság elválaszthatatlan a társadalmi ha­ladás gondolatától. És ez nem új felfogás, több-kevesebb tudatos­sággal ott élt elődeink gondolatvilágában is. Köl­csey Ferencnek, a Himnusz költőjének a reform­kor egyik legtudatosabb gondolkodójának írásai ­ Fejét raogysi Ha-top­ Élő fáklyák Kedden hajnalban ismét élő fáklyává változott egy budd­hista lány . Hué városában leöntötte benzinnel, majd fel­gyújtotta magát. Noha a kö­zelben tartózkodó virrasztók­nak sikerült eloltaniuk a lán­gokat, a 17 éves lány, Dien Thi Van három órával később a kórházban belehalt égési sebeibe. Az újabb fanatikus áldozatra alig 12 órával az­után került sor, hogy Johnson elnök kikelt az öngyilkossá­gok módszere ellen. Saigonban a buddhista inté­zet vezetői közölték, hogy a hétfői tűzhalál áldozata a 19 éves Thic Nu Vien Ngoc buddhista papnő volt — a fia­tal nő olyan rettenetesen ösz­­szeégett, hogy először nem is tudták megállapítani, hogy az áldozat férfi vagy nő. A hétfő esti saigoni és a kedd hajnali hiei öngyilkos­ságok azt mutatják, hogy a saigoni buddhista intézet ve­­zetőinek felhívását nem fo­gadták meg. A vietnami buddhista moz­galom történetében még soha nem volt példa az öngyilkos­ságok ilyen gyors egymás­utánjára. A Diem-diktátor el­távolítását megelőző buddhis­ta tömegmozgalom idején ösz­­szesen hét pap vállalta a tűz­­halált­­, de három hónap alatt most viszont három nap alatt öten gyújtották fel ma­gukat. Az AFP kommentárja szerint a buddhista egyház ve­zetői most attól tartanak, hogy hogy elvesztik az ellenőrzést az elkeseredett tömegek fö­lött, és újabb áldozatokra ke­rül sor. Ez másrészt azt mu­tatja, hogy a buddhisták, akik Dél-Vietnam lakosságának há­romnegyedét teszik ki, a vég­sőkig eltökélték magukat, s nem engednek. A saigoni buddhista intézet körül hétfőn mindenütt oszto­gatták egy buddhista szerve­zet röplapjait, íme, az egyik röpirat szövege: „A háború gyászt és szen­vedést hoz az emberiségre. A buddhizmus nem akarja, hogy az emberiség szenvedjen. Kik azok, akik meggazda­godnak ezen az irtóháborún? McNamara, Notting, Rusk, Taylor, Westmoreland, Lodge és Johnson. A vietnami nép a legeltökél­­tebben visszautasítja az Egye­sült Államok megrontott civi­lizációját. A pagodák elleni támadás és a nép lemészárlása Közép- Vietnamban az amerikaiaknak és bábjaiknak, Ky-nek és Thieu-nak műve”. A Reuter tudósítója rámu­tat: a helyzet további élese­désére vezethet, hogy kedden lejárt a hiéi diákok ultimá­tuma Johnson elnökhöz, amelyben követelték, hogy vonja meg támogatását a bv­­kormánytól. A hites diákok azzal fenyegetőztek, hogy el­lenkező esetben felgyújtják a városban az amerikai konzu­látust, sőt esetleg a városban tartózkodó amerikaiak ellen is támadást intéznek a városból az összes csapatokat, kivéve egyetlen zászlóaljat. A megfigyelők ezt a lépést úgy értékelik, hogy megnyitották a várost a saigoni kormányhoz lojális milícia előtt, amely így bevonulhat az ellenőrzött szom­szédos területekről. Nhuan ezredes, az első had­osztály parancsnoka néhány hete még élesen szembenállt a Ky-kormányzattal, a legutób­bi időkben azonban közte, il­letve a kormány távozását kö­vetelő diákok között fokozód­tak az ellentétek. A diákok az ultimátum sze­rint továbbra is használhatják a hitei rádiót naponta egy órára, azonban adásaik tartal­mát előbb ismertetniök kell a katonai hatóságokkal. Hadszíntér Saigon. A saigoni katonai szóvivő közölte, hogy az elmúlt 24 órában az amerikai légierő ismét nagyobb támadásokat intézett a VDK ellen, mivel az időjárási viszonyok megja­vultak. Hanoiból érkező jelentés szerint a VDK néphadseregé­nek összekötő bizottsága hét­főn tiltakozott az amerikai lé­gierő május 28-i és május 29-i légitámadásai ellen, ame­lyek során bombázták többek között a 17. szélességi foknál lévő demilitarizált övezet északi részét, támadtak szá­mos lakott területet. A légiháború mellett Dél- Vietnamban is felélénkültek a szárazföldi hadműveletek. Sai­gontól 400 kilométerre északra számos összecsapásra került sor a kormánycsapatok és a partizánok között. Saigontól 80 kilométerre dél­nyugatra a kormánycsapatok egy ütközetben hétfőn megöl­tek 30 gerillát — saját veszte­ségükről nem közöltek adato­kat. (MTI) A hadsereg és a lázadó diákok Saigon. A Reuter jelentése szerint a katonaság kedden gyakorlati­lag megadásra szólította fel a Hué városát ellenőrző lázadó diákokat. A város polgármestere, Phan Van Khoa ezredes elrendelte, hogy a diákok adják át a kor­mánycsapatoknak az általuk ellenőrzött rádióadót, szolgál­tassák be fegyvereiket és bontsák le a barikádokat. A diákoknak este tíz óráig kell választ adniuk. Előzőleg Khoa ezredes és Pham Xua Nhuan, a Hueban állomásozó első hadosztály parancsnokai kivezényelték a Szerda, 1966. június . BCSKP XIII. Kongresszusa Kedden reggel Prágában az Julius Fucik parkban lévő Kongresszusi Palotában meg­­­nyílt a CSKP XIII. Kongresz-­ szusa. A hatalmas előadóter-­­met már jóval kilenc órai előtt megtöltötték a küldöt­tek és az erkélyen helyet fog­­laló meghívott, vendégek, a kül- és belföldi újságírók. A falat Lenin-kép, valamint a vörös és nemzeti színű zász­­­lók díszítik. Néhány perccel kilenc óra előtt viharos taps köszöntötte a terembe lépő csehszlovák vezetőket és a meghívott kül­földi delegátusokat. A kong­resszus Antonin Novotny bevezető szavaival kezdte meg tanácskozását. A CSKP KB első titkára köszöntötte a delegátusokat és vendége­ket, majd üdvözölte a rész­vevő mintegy 70 kommunista, munkás- és más haladó párt küldötteit. A delegátusok nagy tapssal köszöntötték az küldöttségeket és vezetőiket, köztük Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, Wal­ter Ulbrichtot, az NSZKP KB első titkárát, Edward Ocha­­bot, a LEMP Politikai Bizott-­­ságának tagját, Nemes De­zsőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, és a többi küldöttet. Antonin Novotny megnyitó szava után a kongresszus meg­választotta az elnökséget és a különböző bizottságokat majd jóváhagyta a napiren­det. Eszerint Antonin No­votny ismerteti a Központi Bizottság beszámolóját a párt munkájáról és a további feladatokról. Pavel Hron, a Központi Ellenőrző és Reví­ziós Bizottság elnöke is-í­merteti a bizottság jelentését majd ezután következik a vita. A napirend elfogadása után Antonin Novotny tar­totta meg a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának beszámolóját. Hadbíróság elé állítják a kongói összeesküvőket A Leopoldville-i rádió kö­zölte, hogy a hétfőn feltárt összeesküvés részvevőit had­bíróság elé állítják. Négy, volt minisztert (Kimba, Anang, Mahamba és Bamba) azzal vádolnak, hogy meg akarták dönteni Mobutu elnök katonai rezsimjét és meg akarták gyilkolni a kormány vezetőit. Perük még ma délután meg­kezdődik egy katonai tábor­ban Leopoldville mellett. Bíróság elé állításukat a kormány kedden határozta el, Bomboko külügyminiszter sajtóértekezletet tart és rész­l­­etezi majd a vádakat. Megfigyelők számítanak rá, hogy megnevezi azokat a kül­földi nagykövetségeket is, amelyekkel támogatáskérés céljából az összeesküvők kap­csolatba léptek. Az Etoile du Congo című lap értesülése szerint az ame­rikai, a nyugatnémet, a fran­cia és a belga nagykövetség-­­ről van szó. A lap hozzáfűzi, hogy az amerikai és a nyu­gatnémet nagykövetségtől is kértek támogatást az össze-­ esküvők, de nem kaptak.

Next