Fejér Megyei Hírlap, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

Péntek, 1966. július 1. A grúz balett követei Szegeden A Szegedi Szabadtéri Játékok idei produkciói közül a közönség a grúz balett augusztusi vendégszereplését várja talán a legnagyobb érdeklődéssel. A program szerint a Lenin-renddel kitüntetett tbiliszi Opera- és Balettszínház művészei augusztus 14-én és 20-án A. Macsavaritani: Otelló, augusztus 16-án és 19-én pedig D. Toradze: Gorda című balettjét mutatják be a szegedi színpadon. A napokban Szegeden jártak a grúz balett első küldöttei: R. T. Vahtangov, a Grúz SZSZK művelődésügyi minisztériumának főosztályvezetője és I. A. Aszkurava, a színház fődíszletezője és jelmeztervezője. Két napot töltöttek a városban, de Szedeg megtekintésére nem jutott idejük. Minden percüket lefoglalta a vendégjáték előkészítése, jóformán csak a Dóm téren és a játékok irodájában jártak. A két előadás magukkal hozott díszletterveit és makketjeit mutatták be a játékok művészeti vezetőinek, a helyszínen tanulmányozták a színpadot, a különlegesen nagyméretű játéktér lehetőségeit. A két nap alatt többször találkoztunk a grúz balett vezetőivel. Ott voltunk a téren, helyszíni szemléjükön, részt vettünk a játékok művészeti vezetőivel folytatott tanácskozásaikon. Ezeken a beszélgetéseken a leggyakrabban elhangzó szó egy név volt, a grúz balett művészeti vezetőjének, a Lenin- és Államdíjas V. Csabukiani■nak a neve. Mind a két küldött elmondotta, Csabukiani nemcsak világhírű táncos, koreográfus, hanem nagyszerű pedagógus, egy egész nemzedék nevelője. A grúz balett megteremtése az ő nevéhez fűződik. Csabukiani koreográfiájára 1936-ban mutatták be Tbilisziben Andrje Balancsivadze: Hegyek szíve című balettjét. Ez a grúz balett születésének dán , tora. Csabukiani azóta sok új balett alkotásában részt vett, közreműködött több balettfilm létrehozásában, s mint táncos és vezetőrendező sokáig dolgozott Leningrádban is. Együttesének kisebb csoportjával vendégszerepelt már az USA-ban, Dél-Amerikában, Angliában és Ausztriában. Augusztusban természetesen ő is ott lesz majd Szegeden: az Otelló címszerepét táncolja. A küldöttek elmondták: A. Macsavariani balettje Shakespeare tragédiája nyomán készült. S mint a grúz balett többi reprezentatív alkotása, ez is egyesíti magában a klasszikus hagyományokat és a népi-nemzeti vonásokat. Bemutatója 1957- ben volt, azóta rendszeresen szerepel a színház műsorán. A másik balett, D. Toradze Gordája hangsúlyozottabban népi ihletésű. A sok népmesei elemet, romantikus fordulatot tartalmazó cselekmény a hazaszeretet himnusza. — Együttesünk — mondották elutazásuk előtt a grúz vendégek — készen áll a szegedi szereplésre. Örömmel és lelkesedéssel jövünk a nagyhírű színpadra. O. L. — I. A. Aszkurava (jobboldalt) bemutatja az Otelló makettjét a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójának, Tari Jánosnak (középen). Baloldalt R. T. Vahtangov. (Somogyi Károlyné felvétele) Makai György: Vietnam Kossuth Könyvkiadó, 1966 Makai György, az elmúlt év egyik nagy könyvsikere, a „Ki volt dr. Sorge?” szerzője a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tett, izgalmas kalandokban és veszedelmekben bővelkedő utazásáról visszatérve most újabb művel áll olvasói elé. Az „Egy ország — egy könyv” sorozatban megjelent „Vietnam” szerencsésen egyesíti az ismeretterjesztő útirajz, a színes helyszíni beszámoló és a riport elemeit. Vietnam az ellentétek országa. A trópusi természet bámulatosan gazdag és adakozó — egyes növényfajták egy nap alatt egy métert is nőnek —, de pusztítanak a hatalmas áradások, a tájfunok és az aszály. Nemrégiben még ritkaságszámba ment falun az írástudó, ma az ország egyetemein 26 000 diák tanul. A hősiesség, az emberi méltóság csodáját nap mint nap végbevivő vietnaminak nemrég még földig hajolva kellett köszöntenie a falujába látogató mandarint s tiszteletteljes csókkal illetnie köpenye szegélyét, a ma tudósának apja még hitt a sárkányokban és a föld alatt lakozó ártó szellemekben. Hogyan tehet meg egy nép két évtized alatt ilyen hatalmas utat, a gyarmati nyomor és elmaradottság poklából az emberi életig, a szocializmus építéséig? Hogyan él, dolgozik, harcol, gondolkozik az egyszerű vietnami, a falusi tsz elnök, a munkás, a háziasszony, az orvos, a katona? Hogyan él a harcoló Vietnam népe? Makai keresi a választ a nagy történelmi kérdésekre, keresi a múlt tovább élő hagyományait, de közel visz a távoli ország hétköznapjainak valóságához is. Aki könyvét elolvassa, jobban fogja érteni a délkelet-ázsiai eseményeket, világosabban látja majd, milyen forrásokból táplálkozzik a harcoló vietnami nép hősiessége. ................................. Fejér megyei Hifi»» ———......— . , -----------—'3------ Gondok a Bútoripari Vállalat üveges részlegénél A napokban betértem a Bútoripari Vállalat Piac tér 13 szám alatt lévő üveges boltjába. Megrendelések, keretezésre váró tablók és több tábla üveg várakozott a szűk kis helyiségben. Dolgom végeztével megkérdeztem az itt dolgozókat, hogyan tudnak eleget tenni az igényeknek ilyen kicsi helyen? Szomorúan jegyezte meg egyikük: hiába kérünk, kilincselünk hivatalos fórumoknál, sehol sem intézkedtek eddig. Pedig megérné! Az elmúlt évben közel másfélmillió forint értékű szolgáltatást végeztünk, zömével lakossági igényre. Sajnos a jelenleg alig 50 négyzetméteres hely szűknek bizonyul. Nem beszélve arról, hogy az itt dolgozóknak nincs semmi tisztálkodási lehetőségük. Tíz ember osztozik munkaidő után két lavóron. Raktárunk sincs. A napokban várunk egy vagon üveget, de fogalmunk sincs, hova fogjuk tenni. Mi hát a megoldás? Ezt kérdezték ők is, de mindjárt javaslatuk is volt. — A József Attila utcában lenne egy megfelelő hely, de azt nem utalják ki számunkra. Pedig ha ez sikerülne, akkor a Gagarin-téren lévő üvegcsiszoló részleg is oda költözhetne. És a kárpitosoknak is lenne helyük. Mint mondják, a városi tanács ipari osztályára már küldtek levelet, de még nem kaptak rá választ. Nehéz így dolgozniuk, mert minden tábla üveg elővételekor ki kell rakni a bútordarabokat, hogy a lanot felrakhassák a megmunkáló asztalra. A lakossági igények növekednek, a szűk hely azonban gátat szab a lehetőségeknek. Ezért várják türelmetlenül a bolt dolgozói: mikor kapnak megfelelő helyet, ahol nyugodt körülmények között tudnának eleget tenni a megnövekedőt igényeknek? Mit adott a borsó ? A dunaújvárosi járás déli részén szemgyönyörködtetők voltak a koratavaszszal kizöldellt, és később a virágzás idején fehérré váló borsótáblák. , Milyen eredmények születtek? A dunaújvárosi járási tanács felvásárlási csoportjához befutottak a végleges adatok, amelyeknek alapján elmondták, sikeres volt az idei esztendő, jó termést takarítottak be a termelőszövetkezetek. Sok-sok forinttal gazdagodtak a közös gazdaságok, de az export nyomán gyarapodott a népgazdaság egésze is. A járás előzetes borsóértékesítési terve százhatvanhat vagon volt. Ezt nemcsak teljesítették, de hatvanegy vagonnal meg is toldották. Így összesen kétszázhuszonhét vagonnal került értékesítésre a MÉK-en keresztül. Külön büszkeséget jelent, hogy ebből hatvannyolc és fél vagonnal exportra került, hűtőgépkocsik, hűtővagonok szállították az ízletes csemegét Csehszlovákiába, Ausztriába. A legtöbb zöldborsót a baracsi Igazság Termelőszövetkezet adta át, negyvennyolc vagonnal. Utána — a hagyományos baracsi zöldborsótermelők nyomában — a nagykarácsonyi Kossuth Tsz következik, harminchat vagonnal. A sorrend ezután: Mezőfalva huszonkilenc, Rácalmás huszonnyolc, a baracsi Kossuth Tsz huszonhét vagonnal. Az átlagtermésekben Rácalmás harmincegy mázsával vezet. A baracsi Igazság Tsz-ben harminc, az ottani Kossuthban huszonhét, a nagykarácsonyi Kossuth Termelőszövetkezetben huszonhat mázsás átlagtermést takarítottak be. A termelőszövetkezetek tagjainak a bevételeket illetően is beváltak a reményei. A baracsi Kossuth Termelőszövetkezetben a tervezett négyszázezer helyett kilencszázötvenhatezer forintot kaptak, az igazságban a tervezett egymillió-százhuszonnyolcezer forintos tervvel szemben egymillió-hétszázezer forint a bevétel. Rácalmáson háromszázötvenezer, Nagykarácsonyon háromszázötvenezer, Mezőfalván négyszázezer forinttal hozott többet a zöldborsó. A tervet csak két termelőszövetkezetben nem érték el: a baracsi Szorgalom Tsz tizenháromezer forinttal kapot kevesebbet a tervnél, Kisapostagon pedig nyolcvannégyezer forint elmaradás mutatkozott. A felvásárlási szakemberek szerint a kisapostagi elmaradás jórészt annak tudható be, hogy ott nem tartották be a javasolt szedési időpontot, így minőségileg és mennyiségileg gyengébb árut tudtak átadni. A járásban összesen ötmillió-háromszázezer forintos bevételi terve volt a termelőszövetkezeteknek a zöldborsóból, a tényleges bevétel pedig hétmilliónyolcszázezer forintot ért el. A MIlK-en kívül a konzervgyáraknak is történtek szállítások. Az eddigieken kívül ez mintegy negyvenöt vagonnyit jelent. Adonyból, Besnyőból és a baracsi Igazság Termelőszövetkezetből. Az idei év azt mutatta,a dunaújvárosi járásban érdemes a zöldborsó termelésével foglalkozni, meghálálja a ráfordított munkát, a pénztárakba kerülő forintokon kívül még kiváló gabonaágyat is jelent a következő évre. A tapasztalat azt is mutatja, az eddigi „baracsi zöldarany” mellett más községekben, például Mezőfalván. Nagykarácsonyon is joggal emlegethetik a mezőföldi homokos, melegfekvésű földek kincsét mezőfalvi, nagykarácsonyi „zöldarany”-ként. — V. I . Magyarázkodás helyett A kommunista közösségekben — a pártcsoportoktól a pártbizottságokig — sok szó esik mostanában a politikai munka módszerességének elmélyüléséről, a lépéstartásról, a változó körülményekkel, a pártmunka korszerű, új útjairól. Kongresszusra készülünk, a gazdasági mechanizmus reformja pedig már ma is feladatok sokaságát szüli, érthető tehát a kommunista kollektívákban tapasztalható élénkülés. Kívánatos és indokolt, hogy a tapasztalatok összegezése egyben a túlhaladott, korszerűtlen módszerek kirostálását is hozza magával. Nem nézőpont kérdése Több helyen találkozni olyan felfogással — elsősorban a gazdasági vezetők körében —, hogy az a helyes politikai munka, ha a feladatokat mindenkor alárendelik a helyi körülményeknek. Mi más lehetne a politikai munka célja — hangzik tovább ez az első hallásra tetszetősnek tűnő okoskodás —, mint az adott területen jelentkező akadályok leküzdésének elősegítése, a nehézségek megmagyarázása? Rész és egész felcserélése, okok és okozatok összetévesztése, a politikai munka lényegének meg nem értése — ez sűrűsödik e nézetekben. A szervezetlenség, a rossz anyagellátás miatt baj van a termelési eredményekkel? Segítsen a pártszervezet, „mozgósítsa” az embereket, győzze meg őket, hogy vállalják a hóvégi, vagy negyedévvégi hajrát. Néhány dolgot elrontottak a beruházási program meghatározásánál? Álljanak az emberek elé a politikai munkások, majd ők „megmagyarázzák a bizonyítványt”. Jónéhány példát idézhetnénk még arra, hogy sokan valamiféle „mentőosztagnak” tekintik a kommunistákat, a pártszervezeteket, akiknek elsődleges dolga, hogy ellensúlyozzák mindazt, amit mások mulasztásai okoztak. Igen szemléletes — s végső kifejletében rendkívül pozitív — példát szolgáltatott erre az egyik textilüzem. A technológiai előírások sorozatos megsértése, a fonodái felületességek következtében nagymenynyiségű kelmét kényszerültek un. osztályos áruvá leminősíteni: mindez a dolgozók körében felháborodást keltett, s rendkívül éles kritikát váltott ki. A gyárvezetés azonnal „politikai kérdést” vélt az ügyben felfedezni, s kérte, álljon sorompóba a pártszervezet. A kommunisták meg is tették ezt, csakhogy a gazdasági vezetés óhajaitól eltérően. Nem azt magyarázgatták — mente-, gették, ami bekövetkezett, hanem arról beszéltek, mindez miért történhetett meg ! Személy szerint megjelölték a felelősöket, s egységenként a mulasztást elkövető műhelyeket. Nem nézőpont kérdése tehát, mi határozza meg a politikai munka feladatát: a meghatározó tényező csakis egyetlen dolog, az objektív valóság lehet! A valóság teljes megismerése Egyik cikkében Lenin azt hangsúlyozza, hogy a kommunisták alapvető kötelessége a valóság, az igazság teljes megismerése, függetlenül attól, hogy e teljes igazság az adott helyzetben a kommunistákra nézve kedvező-e vagy kedvezőtlen. E lenini tétel furcsa értelmezését tapasztalhatjuk sokszor mindennapi életünkben: vannak, akikúgy vélekednek, hogy a teljes valóság kellemetlen vetületeivel való szembenézés csakis a kommunisták dolga lehet. Azaz: ha simán, jól mennek a dolgok, akkor ebben nem döntő a politikai munka részesedése. Ha azonban bajok vannak, ha kellemetlen feladatokat kell megoldani, akkor az „csakis” a politikai munkára hárulhat, s az egyéb tényezők szerepe jelentéktelen. Hamis, de sajnos, létező „munkamegosztás” ez! Az igazsághoz tartozik, hogy jó időn át üzemeinkben, vállalatainknál, mezőgazdasági termelő egységeinknél az agitációs munka leszűkült a tervfeladatok teljesítésére, a kommunista aktívák egy része pedig különböző „ügyek” — anyagbiztosítástól a munkaruha kiadásáig — intézője lett. Az elmúlt esztendők gyakorlata mindinkább szakít ezzel, ám végleges felszámolása nem megy egyik napról a másikra. A megfordított sorrend ------------/ A bevezetőben említett eszmecserék egyikén, kötetlen, őszinte elvtársi beszélgetés keretében hangzott el: „a gazdasági mechanizmus reformja érvényesülni hagyja a döntő, de eddig másodlagosként kezelt törvényszerűségeket; a politikai munkában is még erőteljesebbé lesz az évek óta tartó folyamat, s a termelés legdöntőbb tényezője kerül a középpontba, az ember”. Valóban, megfordul a sorrend: a politikai munka lényege a napi, operatív termelési feladatok „alátámasztása” helyett mindinkább a fő folyamatok átfogása, elemzése lesz. Mindez nem a gazdasági vezetés helyett, hanem abból a sajátos helyzetből kiindulva, amit a pártszervezetek, a tömegszervezetek — tömegkapcsolataik alapján, a szocialista demokratizmus letéteményeseiként, s az össztársadalmi érdeket kifejező pártpolitika helyi érvényesülésének biztosítóiként — betöltenek. Mindez egyben annak lehetősége is, hogy — ahol még létezik, ott — a „kellemes-kellemetlen” feladatok alapján történő „munkamegosztásnak” véget vessenek: a magyarázkodást valódi politikai munka, a tényeket megvilágító, a kérdésekre őszinte választ adó, a teljes valóságot átfogó magyarázat váltsa fel Csak külföldieknek?!? Egykoron még — van annak talán néhány hete is! — három nyelven hirdette a felirat a felújítás alatt levő Velence Szálló előtt, hogy ezt a létesítményt tatarozzák, s a várható megnyitási idő.„ őszintén zavarban vagyok. Ugyanis az éj leple alatt valaki, vagy valakik lefedték a magyar szöveg befejező részét, s így, nyelvismeretek hiányában itt állok a nagyhírű vendéglátóipari egység előtt, egyetlen befejezetlen mondattal a zsebemben. Illetve a fülemben, vagyishogy... Vagyishogy nem értem, miért fedték le a magyar szöveget, miszerint a várható megnyitásra még 1966 végén sor kerül. Ugyanis szerény véleményem szerint néhány ezren beszélik Székesfehérváron is a német nyelvet, s aligha kevés azok száma, akik az orosznyelvű felirat titkát is könnyűszerrel megfejtették már. Tehát ezúttal hívom fel szíves figyelmüket, a titok mégis eljutott az avatatlannak ítélt magyar nyelvvi lakosság fülébe is.