Fejér Megyei Hírlap, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
nt - Kubában alg néhány héttel ezelöltt, december 2-án emlékeztek a történelmi napra: tíz esztendeje szállt partra a legendás kis hajó, a Granma, fedélzetéről 82 bátor ember, Fidel Castro vezetésével. Többségük már az első ütközetben életét áldozta Kuba szabadságáért, tizenkét hazafinak azonban a Sierra Maestra hegyeiben sikerült felszítani a népi felkelés lángját, Batista zsarnoksága ellen. Két esztendőn át folyt a fegyveres harc, s a maroknyi csapatból hadsereggé növekedett felszabadító áradat gyalogosan és lóháton, teherkocsikból átalakított páncélgépkocsikkal, karabélyokkal és cukornádvágó késekkel nyomult Havanna felé. Hiába próbálkozott az Egyesült Államok a tizenkettedik órában jenki tengerész-gyalogosok bevetésével fenntartani hűséges bábjának, Batistának uralmát! A latin-amerikai népek a kubai szabadságharcosok védelmére keltek és a tengerészgyalogosok visszavonására kényszerítették Washingtont A kubai cukornádültetvényeket uraló United Fruit Company sugallatára január elsején Batista elmenekült és Havannában katonai juntát hoztak létre, másnap azonban a havannai munkások sztrájkja elsöpörte a junta-kormányt Castro és csapata néhány nap múlva a nép örömujjongása közepette vonult be Havannába. Január elseje azóta a kubai forradalom győzelmének ünnepe. A leghatalmasabb és legagresszívabb imperialista ország, az Egyesült Államok tőszomszédságában immár nyolc esztendeje lélegzik szabadon és építi a szocialista társadalmat Kuba népe. Az elmúlt nyolc esztendő során alig múlt el nap, hogy az Egyesült Államok, vagy a dolláron vásárolt kubai ellenforradalmárok, a guantanamói támaszpont tengerészgyalogosai és repülőgépei ne támadtak, vagy provokáltak volna A Disznó-öbölben végrehajtott szégyenletes ellenforradalmi invázió azonban éppúgy kudarcba fulladt, mint a Kuba-ellenes blokád. Az amerikai hitperianzmus Kuba-ellenes blokádpolitikája a szocialista országok szolidaritásán, a latin-amerikai népek és a józan nemzetközi közvélemény tiltakozásán tört darabokra. Kuba kiállta az első nehéz próbákat és „Amerika szabad földjén”, a hat és félmilliós lakosú szigetországban épül az a világító torony, amely egész Latin-Amerika számára mutatja a szabadsághoz vezető utat. A hétköznapi építőmunka a harcokban edzett kubaiak számára sem sima országúton halad. Nemcsak az imperializmus provokációi -- amelyek állandóan fegyveres készenlétetkövetelnek , hanem a szocialista tábortól való nagy földrajzi távolság, az első tapasztalatok megszerzése is sok gonddal jár. Az új Kuba azonban sorra leküzdi ezeket a nehézségeket. Úgyszólván egyetlen esztendő alatt, 1981-ben, az „oktatás évében" önkéntesek tízezrei leküzdötték az analfabétizmust és Latin-Amerikában először Kuba lett „az írástudatlanságtól megszabadult ország". Ezután a „tervezés éve” következett, majd a cukornádtermelés fellendítésére összpontosították az erőforrásokat. S folytatódik az ország iparosítása. Csupán 1966-ban több új alkotást adtak át rendeltetésének. Tavasszal kezdte meg az áramszolgáltatást a szovjet segítséggel épült Mariei és Rente erőmű. Camagueyben épült a cukornádkémiai ipar egyik elsőszülöttje az új elosztógyár , amely a maga nemében a legnagyobb a világon. Gépeit és berendezését Franciaország szállította. Az autóbuszparkot angol Leyland-buszokkal újították fel. íme, mivé lett az amerikaiak által meghirdetett Kuba-ellenes blokád!... Eredményesen fejlődnek a magyar—kubai kapcsolatok is — minden téren. Népünk rokonszenvével, szolidaritásával a bátor kubai nép oldalán áll s köszönti a forradalmi Kubát nemzeti ünnepén Sebes Tibor KUBA NYOLC ÉVE 1986 világpolitikai eseményei Az újévi szokásokhoz hozzátartozik a jókívánság, s akadnak politikusok, akik ezt az alkalmat jóslásra is felhasználják. Ám kevesen vannak, akik az esztendő végén, mérlegkészítéskor előveszik háromszázhatvanöt nappal korábban elhangzott jóslásaikat, ígéreteiket. . . Igaz, McNamara 1966. elején már nem is ígérte, hogy karácsonyra végleg hazatérnek Vietnamból az amerikai katonák, de a döntés kicsikarásában, vagy legalábbis a „vietnami kaland” számukra kedvező fordulatában reménykedtek. Az Egyesült Államoknak azonban a rekord hadiköltségvetése és a szennyes háborúba bevetett közel 496 ezer amerikai katona ellenére sem sikerült megváltoztatni a hadi helyzetet — ugyanakkor a nemzetközi közvéleményszéleskörű tiltakozásával találták szemben magukat Az 1966. esztendő nemzetközi eseményeire a Vietnam elleni amerikai agresszió vetett árnyékot. Szilveszterkor Johnson szóvivője még azzal hintett port a világ szemébe hogy az elnöknek a „vietnami rendezésre irányuló fáradozásairól“ beszélt és felfüggesztették a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadásokait. Harminckét napos szüneteltetés után azonban Johnson levetette a béke tógáját és az idei karácsonyi kétnapos tűzszünet idején is Hanoi fölé kedte kalózrepülőgépeit Végeredményben ez a lépés, a bombázásoknak Hanoira történt kiterjesztése volt a betetőzése annak a veszélyes eszkalációnak, amelyben az USA agressziójában réfészvevők manilai értekezlete csak az amerikai választók megnyugtatását szolgálta. Johnson békeszólama ellenére nemzetközi méretekben — s immár az amerikai közvéleményben is fokozódó mértékben — növekszik a tiltakozás a világkatasztrófa veszélyét magában hordozó vietnami agresszió ellen. Washingtonnak a katonai győzelem kicsikarására irányuló képtelen erőfeszítései és az agresszió kiterjesztésére ("Laosz után most már Thaiföldön is bevetették az amerikai katonaságot a hazaiak elleni vonatkozó lépései nem tömörítették, hanem tovább lazították a nyugati szövetséget. Nemcsak a REATO és a CENTO bomlása folytatódott, hanem éles ellentétek dúlnak a NATO- ban . Franciaország ebben az évben kivált a NATO integrált katonai szervezetéből, s ez volt a legszembetűnőbb jele annak, hogy — a Neue Zürcher Zeitung szavait idézve — 1966 „a szövetség nyílt és látványos válságnak, esztendeje volt”. 1964-ben még a sokoldalú atomütőerők kérdésében törtek felszínre az ellentétek, azóta az Amerika-ellenesség tovább terjedt Nyugat-Európban. Az Egyesült Államok hiába igyekezett rávenni NATO-beli partnereit a vietnami agresszió támogatására , az atlanti szövetség tagállamai nem akarnak belebonyolódni ebbe a konfliktusba. Annál inkább keresik a kapcsolatot a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal, és ez az esztendő jogos reményeket keltett arra, hogy Európában csökkenthető a feszültség, hogy kitartó erőfeszítésekkel lehetséges előrelépés az európai biztonság megteremtéséhez. Bár Wilson kormánya túlságosan elkötelezte magát az amerikai politika mellett, számos NATO- országban, így elsősorban Franciaországban, de kisebb mértékben Dániában, Olaszországban, sőt Nyugat-Németországban és Törökországban is új utakat, vagy legalábbis új kapukat keresnek. Erre mutat többek között az a látogatás-sorozat is, amelyet NATO-országok kormányfői, külügyminiszterei tettek a Szovjetunióban, de Magyarországon is (az idén többek között Hekkerupp dán miniszterelnök, Couve de Murville franciailverminiszter járt Budapesten). Másrészt a NATO miniszteri tanácsának decemberi párizsi értekezlete, amelynek záróközleményében enerten szóval sem emlékeztek meg a „vietnami konfliktusról”, noha korábban minden esetben kifejezték az amerikai politika iránti támogatásukat. Szélesebb értelemben a nyugati szövetség „válságos évének” legfőbb jellemzői közé tartozik a sokat reklámozott „gazdasági csoda” és prosperitás vége, s hogy ez a gazdaság". visszaesés politikai válságokban robbant ki. A nyugati kormányválságok közül elsősorban az Erhard-kormány bukását kell kiemelnünk és a kereszténydemokrata-szocdem nagykoalíció létrejöttét. Az új Kiesinger-Brant féle kabinet az elavult adenaueri koncepció helyett új kezdeményezéseket ígér. Azonban csak a tények adhatnak választ arra, vajon a Washingtonnak hűséget ígérő, Párizsnak baráti jobbot nyújtó és a szocialista országok felé reális közeledést hangoztató nyugatnémet kormány merre lép majd igazán? A Szovjetunió és a szocialista országok a tettek mezején igyekeztek érvényesülést szerezni a békés egymás mellett élés politikájának s támogatni a vietnami nép harcát, leleplezni és elszigetelni az Egyesült Államok agresszív politikáját. Januárban az India és Pakisztán közötti békéhez vezető taskenti tanácskozásokkal a szovjet kormány olyan tekintélyt és előnyt szerzett a nemzetközi diplomáciában, amelynek hatása azóta is érződik. A „taskenti szellem’ jegyében fáradozott a Szovjetunió annak érdekében, hogy tovább erősítse a baráti szálakat szomszédaival. Az esztendő legnagyobb diplomáciai utazásai is a szovjet kormány lépéseihez kapcsolódtak: a nyáron de Gaulle elnök tett eredményes látogatást szovjet földön, az év végén pedi Koszigin miniszterelnök Párizsban már a moszkvai megállapodások kereteinek kitöltéséről, az együttműködés sokoldalú kiterjesztéséről folytatott eszmecserét.. A békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítását segítette Koszigin decemberi törökországi látogatása is. De az Egyesült Nemzetek Szervezete idei 21. közgyűlésén is sikerült pozitív határozatokat elfogadtatni — mindenekelőtt a szocialista országok, valamint a népek szabadságáért határozottan fellépő Ratal független ázsiai, afrikai, és latinamerikai országok erőfeszítéseinek eredményeként, 1966. egyik fontos eredménye, hogy a világban ma olyan légkör alakult ki, amely kedvező a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés megkötésére. Fontos lépés történt az FNRZ-ben a világűrben való nemzetközi együttműködés kifejlesztésére is — 1967 feladata, hogy az ENSZ Közgyűlésen elfogadott előremutató döntések valóra váljanak. S. T. A nemzet egysége A történelmi századok ** folyamán minden nagy hazánkfia arról álmodott, vajha valóra válna az egész nemzet összefogása önnön védelmében, az ország haladása érdekében. Akkor — úgymond — akár a poklok kapuin is diadalmaskodna a magyar! De a nemzet egysége ábránd maradt, (elsősorban a történelmi uralkodó osztályok bűnös önzése miatt, mivel a maguk osztályerdékeit mindenkor elkülönítették a nemzet egyetemes érdekétől. A nemzeti összefogás gondolata akkor érett először valószerű lehetőséggé, amikor a munkásosztály a magyar történelem színpadára lépett s a nemzet élére állt, hogy létrehozza a nép frontját a fasizmus és a háború ellen. A független, demokratikus Magyarország megteremtéséért és megvédéséért vívott harcban megszilárdult és megedződött a népfront. A munkásparaszt szövetség a népi hatalom alappillérévé vált, a népfrontmozgalomban minden haladó erő összefogott a szocializmus felépítésére. Az eeysesbe kovácsolódó nemzet ma a szocializmus teljes győzelme felé halad. A párt IX. kongresszusa ismételten rámutatott, hogy a népfrontnontika nem átmeneti időre szóló taktika, hanem az MSZMP politikájának szerves része, amely nélkülözhetetlen az osztálynélküli társadalom megteremtéséért folyhatott küzdelemben. Népünk egyetért a párttal a legfontosabb követendő célban: a szocializmus teljes felépítésében. A szocializmus felépítése ennél fogva, nemcsak a párt, hanem az egész dolgozó nép közös ügye. A szocializmus az egész nén jövője, az egész népnek épül. Természetes, hogy nemcsak a kommunisták építik, hanem az egész dolgozó nén. Tavadalmunk különböző rétegeinek a párt vezetésével történő összefogását nem gátolják ellentmondó érdekek, vagy a világnézeti különbségek. A párt, politikai életünk bizonnságia szerint.. verte valamennyi . társadalmi osztály és réteg ele~ l-évő támogatását. A széles pont’rt összefogás aktú y.-a,„Sí azok is, akiknél’ vaev másik novikai évóé-ben fenntartásaik vennak és akik egésztűen még nem fogadják el a párt marxista-leninista világnézetét. A munkásosztály — és élcsapata, a párt — vezetését ígéet társadalmunk elfogadja, a párt a bizalom és a barátság ezer szálával forrt össze a néppel, azonos célokért, a közérdekű cselekvésben egyesülve dolgozik az egész nemzet. Ez az alkotó összefogás volt az alapja a szocializmus építésében eddig elért nagy eredményeinknek, és még inkább így lesz, ezután, amikor további utunkon fokozott szerepet kap a Hazafias Népfront, mint a szocialista demokracizimis továbbfejlesztésének egyik fő tényezője. A nemzet egységét szolgáló politikánk fundamentuma a munkás-paraszt, szövettég volt és marad. Különösen megszilárdult és kiteljesedett ez a szövetség, amikor győzött a termelőszövetkezeti mozgalom, és leraktuk a szocializmus alapjait hazánkban Hiszen attól fogva a munkásosztály és a parasztság alapvető érdekei végérvényesen találkoztak, a parasztság is abban vált érdekeltté, hogy minél gyorsabban felépítsük a szocializmust. A IX. kongresszus elhatározásai alapján az elkövetkező években még tovább lépünk előre. Harmadik ötéves tervünk az ipar és a mezőgazdaság összehangoltabb fejlesztését irányozza elő. Még több anyagi erőt fordítunk a mezőgazdaság korszerűsítésére, termelősőinek gyarapítására. Az út gazdasági mechanizmus a termelőszövetkezetekben is jótékony hatást gyakorol majd, tág teret nyitva a jövedelem növelését szolgáló önálló kezdeményezéseknek. Szocialista államunk arra törekszik, hogy a narrtoteréletszínvonala mind közelebb lécsen a bérbőz és fizetésitől élőkéhoz A kongresszuson elhatározott, és a parasztságot is teljes mértékben érintő szociális intézkedések szintén erősítik a parasztság kapcsolatát a munkásosztályal, a szocialista állammal. A nemzeti egység és teremtő összefogás fő pillére a pári politikája amelyet a TX kongresszus menet fődtatt és és tovább fejlesztett. Ez a politika egészséges és pezsgő közéletet, teremtett, elyan légkört, amelyben mindenki magáénak érezheti a közügyeket, és megtalálja a maga fontos szerepét a haza életében és a szocialista jövő kimunkálásában. A párt szövetségi politikájának fontos eleme, amely végérvényesen polgárjogot nyert gyakorlatunkban, hogy kinek-kinek a helyét, szerepét és társadalmi megbecsülését nem a múltja határozza meg, hanem jelenlegi munkája és magatartása. Ehhez kapcsolódik, hogy például az egyetemi felvételeknél eltörölték a származás szerinti elbírálást, ott is, mint az élet teljességében a tehetség, a rátermettség, a szorgalom és a felmutatott eredmények kell, hogy döntsenek az érvényesülésnél és az egyéni boldogulásnál. Országépítő összefogásunk döntő tényezője, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek egyetértésben és barátságban dolgoznak együtt az élet, az építő munka valamennyi területén. A kommunisták szerény és türelmes magatartással hordozzák hivatásukat, amikor felvilágosítják és vezetik a dolgozó embereket, a párt politikáját hirdetve megnyerik őket ügyünknek és eszméinknek, eligazítják a köznapok fogatagában előadódó ügyeket-gondokat. A dolgozó tömegek nagyra értékelik a kommunisták áldozatkészségét, azt a szívesen vállalt többletmunkát, amelyet a társadalom javára végeznek. Nagyra becsülik a kommunisták igazságkereső szenvedélyét, amellyel fellépnek mind a közérdek, mind az egyén védelmében. Kádár János elvtárs kongresszusi zárszavában külön is szólott a párttagok és a pártonkívüliek barátságáról. „Hogyan is alakul a párttagok és a pártonkívüliek viszonya? — tette fel a kérdést. — Nagyon egyszerűen kifejezve: nem szabad hátránynak lennie annak, ha valaki pártonkívüli. Mindjárt hozzáteszem, hogy persze ez előny sem lehet. Nem lehet előny az, ha valaki párttag, de hátrány sem lehet, mint ahogy ez szórványosan előfordul.” Vagyis: a jogokat illetően a párttagnak és a pártonkívülieknek teljesen egyenlőknek kell lenniök, és teljesen azonos elbírálásban kell részesülniük. Ez a jogegyenlőség erősíti a párt és a dolgozó tömegek szövetségét barátságát. A párt helyes szövetségi politikájának eredményét a IX. kongresszus abban summázta, hogy most jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy kell dolgozni, hogy ez még jobb legyen. Békési József Éjjeli szolgálat — A forda. Ram, szentség. A többi meg attól függ, hogy mit húz a fehér egér! Az asszony kis sóhajjal fordult az öreg vastáska felé. Megszokta már, hogy meghitt ünnepeken hiányzik a családfő a feldíszített asztal mellől. Mint karácsonykor is. De, hogy most, a második szilvesztert is kint töltse az ura valahol Rácalmás és Adony között! — Pezsgőt nem teszek Feri, de bepakolom a presszódat. Nézzed csak! Extra kávét vettem... Nem is illik ebbe a vén, összevert táskádba. — Jó lesz még az szívem. Nem is esne úgy a falat valami modern bőrből. Ez már velem lesz a nyugdíjig! A pezsgőt meg behűtheted, majd felszentelem vele az év első napját... Gyors hózápor kapta szembe az állomásra menet de nem hajtotta fel a báránybélésű bekecs gallérját. Megszokta a huszonnyolc év alatt, mint a hortobágyi juhász a száraz borotválkozást. A vonat már bent állt a vágányon, kis embercsoport melegedett a mozdony mellett. A lelépők és a váltás kopogtak a nemezszárú, nehéztalpú csizmákban. Akik érkeztek, olajos kezekkel, fáradtan, akik most indulnak, frissen, csak a szemekben csillogott nedvesen valami vágyakozás, amint a hópelyhek táncát figyelték a fehérfényű lámpa körül. — Rendben van minden, Feri — fogott kezet váltótársával a lelépő mozdonyvezető. — A szenet már előrerámolták. Géza kipucolta a tüzet. Tárnokon melegedett a jobb csatlóm, de meghúztam az éket... egyéb nincs. Hát... jó szilvesztert Feri. Kezet fogtak, néhány pillanatig a hazatartók után néztek. — Lefogadom, hogy Jani elviszi táncolni az újasszonyt. — Vinnéd te is, ha volna — vihogott a vékonyarcú, fiatal segédmozdonyvezetőre a fűtő. — Azért is osztottak be szilveszterre velem együtt, mert még egy macskánk sincs. — Ne macskázz most, húsz perc múlva indulunk — mordult rá a mozdonyvezető. Kendte inkább a gépet. — Már megcsináltam vezér elvtárs... és ne haragudjon. Tudom, hogy magát tavaly se látta a család. Csak legyintett, foghegyről vetette oda: — Fékpróba! Hosszan szusszantott a hatalmas fekete állat, majd szapora pöfékelésbe kezdett oldalán a légszivattyú. A szolgálattevő árnyképe vált ki a peron fedele alól, hóna alatt az indítótárcsával. A jelzőre pillantott: szabad az út. Hosszú gőzuszály szökött ki a hengercsapokon, sivítva vágott a ködbe, mint egy hatalmas korbács, s mögötte, mintha a mozdony árnyéka lenne, sárga ablakaival kihúzott a kocsisor. — Alig vannak néhányan... — mormogta inkább magának a fűtő. — Szilveszter — bólintott a vékonyarcú, s nézte, hogy bújnak el a jelző zöld macskaszeme alatt. Átcsattogtak a váltókon, bele a sötétségbe. A Velenceiké jege ,akiken derengett, a kis állomások didergetően tifdl, MX január .