Fejér Megyei Hírlap, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-01 / 153. szám
Kíszesek a gyermek- és ifjúságvédelemben A móri járásban nemrégiben készült el az 197—68- as év gyermek- és ifjúságvédelmével kapcsolatos feladatterv. Ebből a munkából a járási KISZ-bizottság és az alapszervezetek is kiveszik részüket, segítenek annak elérésében, hogy a fiatalok nevelését társadalmi üggyé tegyék. A közösségekbe való bevonással akarják elvonni a fiatalokat olyan szórakozóhelyekről, s olyan társaságoktól, amelyek káros hatással vannak fejlődésükre. Feladattervükben szerepel néhány vendéglátóipari és földművesszövetkezeti egység szeszmentessé nyilvánítása. Az üzemi alapszervezetek ifjúságvédelmi munkáját a szakszervezetekkel közösen végzik a járási bizottság munkatársai és az alapszervezetek vezetői. Ezt a kapcsolatot még szorosabbá teszik és kiterjesztik a fiatalok munkakörülményeire, valamint az életkori sajátosságokból fakadó egyéb problémákra is. Megerősítik a járási ifjú gárdát, s tevékenységük egyik fő területévé teszik a gyermek-, illetve az ifjúságvédelmet. Nyári üzemi gyakorlatuk alatt a diákok megismerkednek egy-egy nagyüzem életével. A képen: Bécsi Katalin és Varga Ibolya, a Ságvári Endre Gép- és Híradásipari Technikum harmadéves tanulói. Egy felvételi vizsgáról jelentjük A fő tantárgy a labdarúgás, a kézilabda, az ökölvívás • Az egykori sportolók nevelők lesznek Vizsgára készülődtek 35-en pénteken az MTI Fejér megyei Tanácsának székházában. Eltért ez a megszokott felvételi vizsgáktól. Oktatói tanfolyamra jelentkezettek adtak számot felkészültségükről. A Magyar Testnevelési Sportszövetség évről-évre nagy gondot fordít a szakemberek utánpótlására. A sportegyesületek nagy részénél azonban még sincs megfelelő szakoktató. Ezen kívánnak segíteni a rendszeresen megrendezendő tanfolyamokkal. Pénteken a Testnevelési Főiskola tanára, s az MTI által megbízott szakemberek előtt felvételiztek a fiatal sportemberek. A vizsgaláz itt is tapasztalható volt, pedig hosszú éveken keresztül sportoltak, most mégis drukkoltak, mert lehet, hogy gyakorlatban kitűnő sportolók voltak, de ezt elméletben is bizonyítani kell. Elméleti, gyakorlati vizsgát tettek és általánosságban jól készültek fel az első akadályra. Labdarúgásban volt a legtöbb jelentkező, 16-an szeretnék megszerezni az oktatói minősítést. Ebben a sportágban találkoztunk a legtöbb ismerős arccal: Bognár Ferenccel, Bobory Bélával, Neubauer Istvánnal, Lukács Lászlóval és Monostori Lajossal. Nagyrészük még aktív sportoló, de már a jövőre gondolnak, arra az időszakra, amikor a fiatalokat majd ők fogják oktatni, nevelni. A gyakorlat mellett most egy év alatt az elméleti tudást igyekeznek elsajátítani. örvendetes, hogy a 35 jelentkező között igen sok a vidéki is, így a falu sportja egyre több szakoktatót kap labdarúgásban. A többi sportágban azonban nem ilyen örvendetes a helyzet. Az alapsportágakban, atlétikában és tornában egy személy, úszásban pedig senki nem jelentkezett az oktatói tanfolyamra. Érdekességként kell megemlíteni, hogy súlyemelésből is vizsgázott egy fiatal, Szeri Zoltán Dunaújvárosból. Az egykori kitűnő ökölvívó, Balatoni András is oktatói minősítést kíván szerezni. Dicsérendő az MTI kezdeményezése az oktatói tanfolyamok beindítása. Egy év alatt sokat kell majd tanulniuk a felvetteknek, hogy elsajátítsák a legfontosabbat, a fiatalok nevelését, a sportág különböző fortélyait. Most 35-en vannak, reméljük valamennyien sikeresen vizsgáznak majd, mert egyre több szakemberre van szükség. NEGYVEN Konzultáció-sorozatot vezetett be — az alapszervezetek operatív támogatásának új módszereként — a székesfehérvári járási KISZ- bizottság. Egy-egy járási színtű tanácskozás alkalmával összehívják az alapszervezetek reszortfelelőseit, s tájékoztatják őket a szervezeti élet, a KISZ-munka időszerű feladatairól. A tanácskozások alkalmával minden esetben mód nyílik a tapasztalatcserére is, s ezek során a járás több mint 100 alapszervezetének vezetőségi tagjai számolhatnak be egymásnak tapasztalataikról. A konzultációs tájékoztatási rendszer bevezetése elsősorban azért vált szükségessé, mert a vezetőségválasztások alkalmával a vezetőségi tagok jelentős része, mintegy 40 százaléka, felfrissült az alapszervezetekben. Az újonnan funkciót viselő fiatalok tapasztalatszerzéséhez nyújtott szervezeti segítség jó hatást gyakorolt a KISZ-munka egészére is a járás területén. Az eddigi járási tapasztalatok számos jelentős eredményről adnak számot, amelyek elérésében a konzultációs rendszernek is része van. SZÉP KIVITELŰ „SINGAPUR” férfi ing érkezett több színben, varrás nélküli gallérral. Beszerezhető 130,m Ftos árban Székesfehérváron a Március 15. utcai INGBOLTBAN: 5283, SZÁZALÉK ci takarító briga Fejér megyei Hírlap. Hogyan érzik magukat a dégi fiatalok ? „A tsz ifjúságának sajátos és sokféle problémája van. Talán maguk sem igazodnak el benne. Azt hiszem a jó ügyet szolgálná, ha segítenének eligazodni, a faluban maradni, hogy ott jól is érezzék magukat”. Ez állt az egyik közvéleménykutató lapon, amelyet lapunk küldött szét olvasóinak, hogy írják meg, milyen témáról szeretnének olvasni a lapban, mi az, ami foglalkoztatja őket. Az újságíró felkerekedett és elment Dégre, ahol közismerten évek óta sok a fiatal a faluban és a termelőszövetkezetben, akiket ha néha elvonzott is a város, többnyire visszatértek. Mi az, ami régen itt tartja a fiatalokat, s mit tesznek ennek érdekében a falu vezetői, hogy a fiatalok ne csak munkaalkalmat találjanak a falujukban, de tartalmas, vonzó elfoglaltsággal tölthessék a szabad időt? Ez a probléma a legtöbb községben úgy jelentkezik, hogy a falu vezetőinek fő a feje, mit is kellene tenni, amivel a fiatalok számára vonzóvá, vagy ha nem is vonzóvá, elfogadhatóvá tehetik a falusi életet, egyszóval a fiatal munka után megtalálja mindazt a szórakozást, amely kielégíti az igényeit. Régen ez annyiban másképpen jelentkezik, hogy itt alapjában véve nem az a probléma, hogy hogyan kellene visszadédelgetni a fiatalokat, mert hiszen azok itt vannak , el sem mentek. Ez a tény a falu területi fekvéséből is adódik, hiszen messze esik a megyeközponttól, vasútállomása nincs, az autóbusz pedig meglehetősen drága, így aztán maradnak a fiatalok. Persze néha egykettő , nekivág a világnak, munkát szerez a városban, ami még a könnyebbik fele a dolognak. A lakás, az albérlet drága, megeszi a kereset jelentős részét. Kosztra is pénz kell még akkor is, ha hazulról csomagok formájában érkezik is némi utánpótlás. A faluban élő fiatalság zöme tehát a termelőszövetkezetben dolgozik. Nekik a munkanapjuk reggel itt kezdődik, este itt végződik. Otthon kész ebéd, meleg vacsora várja őket, akad olyan is, akitől ezért egy fillért sem kérnek a szülők, így pénzből is több marad nekik, mint a városba szakadt társaiknak. A szórakozásnak, a kultúrált időtöltés lehetőségének azonban ugyancsak híján vannak régen a fiatalok. Olvastam egy plakátot, a vegyesbolt falára volt kiakasztva, a szomszédos Lajoskomáromba gitárestre invitálják a dégieket. — És elmennek? — kérdeztem. — Minden bizonnyal lesznek, akik elmennek, itthon unatkoznának csak — hangzott a válasz. Egy másik plakát a művelődési otthon folyosóján azt hirdette, hogy június 11-én két megyei író látogat el a faluba. Hogy ez hogyan sikerült? Az iskola igazgatója és a művelődési otthon vezetője kicsit kesernyésen beszéltek erről a „sikerről”. Bizony kevesen jöttek el, azok is inkább az általános iskolából kimaradt diákok. Olyasmiket mondogattak, hogy nem érdekli a régi fiatalokat az ilyesmi. Azt hiszem azonban talán nincsenek hozzászokva. Ugyanazon a napon viszont nagyszerűen sikerült a nevelőotthonban rendezett olimpia. Egyszóval alighanem szervezési hiba volt, hogy a két rendezvényt egy napra tették. Mit lehet csinálni régen? A fiatalok szerint nem sokat, s ezt megerősítik a falu vezetői is. El lehetne például menni a kocsmába, melyből három is van a faluban. (Tegyük hozzá, hogy jó a „terítés”, mert amíg a művelődési otthon a falu egyik szélén van, addig a kocsmák mindenfelől jó megközelíthető helyen). A fiúk tehát idejárnak esténként, szombatvasárnaponként. Ezenkívül még van a faluban egy preszszó, ahová a lányok is bemehetnek. Ez azonban pénzes szórakozás. — Jó lenne , egy művelődési otthon — ez volt az egyöntetű kívánsága minden fiatalnak, akivel csak beszélgettem erről a témáról. Valóban a kiöregedett hajdani gazdasági épület helyiségeit csak a legnagyobb jóindulattal lehet művelődési intézmény céljára használni. Még a klubhelyiség, s mellette a könyvtár hegyján! — de a szakadozó mennyezetű és falú nagyterem, ahol fecskék tanyáznak , vagy a csurcumvíz-falú televíziós terem, ahol legfeljebb egy kiadós náthát lehet szerezni, de kellemes estét, délutánt alighanem felel meg a céloknak. Csoda-e, hogy nem érzi itt magát jól a fiatalság? De mit lehet mégis tenni? A községi tanácselnök szerint a művelődési otthon építésére legjobb esetben a következő ötéves terv során kerül csak sor. Addig úgy tervezik, átmeneti megoldásként életrehívnának egy klubot, megkedvehtetnék a klubéletet a fiatalokkal. A klub életrehívására máris történtek lépések: tárgyaltak a földművesszövetkezettel, helyiség ügyében, és a megyei szervekkel. A termelőszövetkezet vezetői sem zárkóztak el az anyagi áldozatoktól. Ha szükség van rá, segítenek berendezni a kialakulófélben lévő klubot. Arról is esett már szó, hogy telket vásárolnak a Balaton partján. A vélemények erről megoszlanak, vannak, akik jobbnak látnák egy autóbusz vásárlását, azzal többfelé el lehetne jutni, s talán ennek érzik a legnagyobb hiányát a régi fiatalok. Egy barátságos klubhelyűség tehát sok mindent megoldana. Mindent azonban mégsem. Sok lehetőség van még kihasználatlanul így .s Például a sport. Két éva nyr, hogy a községfejlesztési alapból egyetlen fillért sem költenek sportcélokra Régebben, mondjuk pezsgő sportélet folyt itt, a községi tanács és a termelőszövetkezet is sokat áldozott erre a célra. Most valahogy pang az egész. Pedig a fiatalok szívesen sportolnának, de már hiányosak a felszerelések is, s kellene valakit aki feltámassza, életrekeltse a régi sikereket, hagyományokat. Nem pezseg túl a szerve-zeti élet sem. A KISZ valandey kátyúba futott, s most hiába próbálják a szekerét kirántani. Egyik vezetőség a másikat váltotta, egyik KISZ-titkár a másikat követte. A mostani KISZ-titkár, Tömör Éva fiatal pedagógus. Maga is régi, így az előnye van, hogy ismeri a faluját. A fiatalok véleményére, kívánságaira támaszkodva szeretnének programot összeállítani — kooperálva a művelődési otthonnal. A 3200 lakosú Dég a ptoros alföldi falukra hasonlítható leginkább. Nagy területen terpeszkedik egyik faluvégtől a másikig, hárm kilométer is megvan. Nem vezet innen vasútállomás, közlekedni csak busszal lehet. Ez is közrejátszott abban, hogy a fiatalok a faluban maradtak, s a jól gazdálkodó, jól jövedelmező gazdaság tagjai, dolgozói lettek. De hogy jól érzik-e ott magukat? Bizony e téren még sok pótolnivaló van. A falu vezetői többé-kevésbé ismerik az igényeket, s teljesítésük érdekében megtették az első lépéseket. Igaz csak ötletszerűen beszélnek erről a témáról, pedig nem ártana — sőt egyenesen kívánatos lenne — a tervszerű munka e téren is. Bizonyos, hogy minden ráfordított idő és energia, s minden befektetett forint bőségesen térülne vissza a művelődő, okosodó fiatalokban, akik otthonuknak tekintik a falut. Sokan ismerik a szólást: „Neked mondom fiam, menyem te is érts belőle!” Vagyis: nemcsak Dögről van szó, amikor e témáról beszélünk. Sok helyen gondot okoz a falusi fiatalok elvágyódása, pedig lehetne és kellene is tenni annak érdekében, hogy ott jól is érezzék magukat a fiatalok, mint ahogyan több helyen már tettek is. Balázs Katalin Szombat, 1967. július 1.