Fejér Megyei Hírlap, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-03 / 181. szám
A csöszi tsz baromfitelepén mintegy 2600 pulykát nevelnek. Fejér megyei Hírlap Jó reggelt! 1967. augusztus 3. Csütörtök. Hermina napja. A Nap kél: 4.23, nyugszik: 19.16 órakor. A Hold kél: 0.44, nyugszik: 18.03 órakor. IdőjárásJelentés Várható időjárás: Nappali felhőképződés, a déli óráktól kezdve nyugaton és északon záporokkal, zivatarokkal, az ország többi részén valószínűleg még eső nélkül. Fokozatosan megélénkülő déli, délnyugati szél. A fülledt, meleg idő tovább tart. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet általában 30—35 fok között, nyugaton helyenként 1—2 fokkal harminc fok alatt. Biztonságosan célhoz érni Előttem fekszik egy kimutatás. A kórház küldi rendszeresen minden nap, azoknak a névsorát tartalmazza, akiket kezelés céljából a kórház baleseti osztályára szállítottak. Igazán nem mondhatom, hogy a kimutatást kiválasztottam volna, mert volt már rá eset, hogy ennél sokkal több emberrel robogott napjában a mentőautó. Az említett kimutatás három hétvégi nap tükre, mert általában a hétvégi napokon történik a legtöbb baj az országutakon, amikor mindenki tülekszik, siet, nehogy elkéssen valahonnan, nehogy tíz perccel későbben vethesse magát a húshullámokba, nehogy félórával későbben üljön le egy hétvégi házikó hús fái alá. Nos, a kórházi statisztika, az ügyeletes orvosok sok példát tudnának elmondani, amikor pihenés helyett a műtőasztalon töltötték a hét végét és csak napok, vagy hetek múlva hagyták el a kórházat. Sokakat egy életen át emlékeztet vigyázatlanságukra a sérülés, s bizonyos, hogy le is vonták belőle a következtetést, tanulságot. Nézegetem a legutóbbi hétvége baleseti statisztikáját. Három nap alatt , július 29, 30 és 31-én, 19 sérültet szállítottak kórházba. Persze nem mind a tizenkilenc az országutakon sérült meg. Mert az elővigyázatlanság, a könynyelműség másutt is szedi áldozatait. Van, aki üveggel vágta el a kezét, van akire — befőzések ideje van — forró lekvár dőlt rá, van, akire ráesett a hordó. Egy 22 éves és egy 24 éves fiatalember kiesett a vonatból, s történt egy üzemi baleset is- H. G. 19 esztendős fiatalember motorkerékpárral borult fel, A. F., kerékpárral esett, N. L.-t autóbaleset érte, s ugyancsak autóbalesettel szállították be D. E.-nét és A. J.-nét, valamint K. I.-t, kettőt pedig motorkerékpár ütött el, azért kezelik most kórházban. Bizonyos, hogy az esetek többségében nagyobb elővigyázat mellett elkerülhető lett volna a baleset, az a két fiatalember sem esett volna ki a vonatból, ha vigyáznak, ha betartják a szabályokat. Olykor a roszszul értelmezett hősködés, az ügyességgel való hencegés sodor végzetes bajba. A minap vonattal utaztam. Igaz, nagy volt a zsúfoltság, a hőség is szinte elviselhetetlenné vált, mégsem annyira, hogy az a három fiatalember a robogó vonat nyitott ajtajában álldogáljon, illetve a lépcsőn utazzon, a lezseren zsebbelfogott kézzel. Nem történt baj, igaz. Épen, egészségesen szálltak le. De ez csak véletlen. Könnyen megtörténhetett, volna, hogy egy kanyarnál, fékezésnél, egy rossz mozdulatnál elvesztik az egyensúlyt. Vigyázni kellene, sokkal jobban vigyázni. Magunkra is, másokra is. Miért kell okvetlenül megelőzni az előttünk haladó járművet? Veszítünk talán tekintélyünkből? Aligha. Legfeljebb biztonságosan célunkhoz érünk. Olvastam egy nagyon régi újságban egy színes riportot, melynek szerzője egy kerékpáros és egy kenyérszállító lovaskocsi hajnali karamboljáról számolt be. A cikk írója — ma már mosolyogni való — azon siránkozik, hogy tenni kell valamit a közlekedés biztonsága, a nagy sebességgel száguldozó járművek ellen. Aligha sejthette a hajdani cikkíró, hogy néhány évtized múltán hasonló „szenzáció” szinte napjában fordul elő, s már akkor sóhajtunk fel megkönnyebbülve, ha a hétvégi listán csak néhány kar, lábtörés, horzsolás van, — és nincs halálos baleset. A hajdani pékinas, aki nekikarikázott hajnali álmosságban a lovaskocsinak — a karambol után felugrott és ijedten elkarikázott a színhelyről. Sajnos napjaink karamboljai közül kevés végződik ilyen szerencsésen, hiszen fokozódott a tempó és a járművek száma. No és az elővigyázat? Sajnos, nem követte mérföldjáró csizmáival a technikát. — Ön — Jó néhány száz asszony dolgozik a Pamuttextil Művek székesfehérvári Kikészítő Gyárában. Családos anyák, akiknek otthon, hazaérkezésük után kezdődik a nem fizetett második műszak. Vagy éppen az első, ha délutánra bélyegzik a kapubárcát Nem is panaszkodnának, ha egynémely „szakál” nem keserítené az életüket, amelyek mindmáig erősebbnek bizonyulnak mint az ésszerűség, vagy éppen a méltányosság. A gyár kéménye alatt ott a piac, csak néhány lépést kell megtenniük, hogy oda állhassanak a húsért. Állnának is szívesen, csakhogy két óra előtt nem tehetik le a munkát az első műszakban dolgozók, és mire rendbeszedik magukat, már sepreget a hentes, és szóba sem áll a vásárolni kívánó asszonyokkal. Hiába, a szabál, az szabál. Úgy gondolnánk, hogy nem is éppen az új gazdaságirányítási rendszernek kellene ösztönöznie a kereskedelmet, hogy adjon alkalmat a dolgozó nőknek a műszak utáni vásárlásra, hanem inkább a humánum kérne itt szót. Igaz, a város sok pontján terem hentesbolt, s az is igaz, hogy ott későbben zárnak. De az is való, hogy ezeknek az asszonyoknak aránytalanul nagy megterhelést jelent munka után nemcsak fáradságot, de rövidre szabott idejükből félórákat áldozna a vacsorára, Vaigy éppen a másnapi ebédre való megszerzésére. Egy más jóakarattal és rugalmassággal lehetne megoldást találni. — háti — Szabály, vagy fogyasztói érdek? Vigyázat, autósoknak sivatag! Ki kellene tenni egy ilyen feliratú táblát a székesfehérvári Horvát István utca és Széchenyi utca kereszteződésében, hogy a boldogtalan gépkocsitulajdonos, aki valahonnét városunkba érkezik, s tovább indulna Sárbogárd, Cece, Pécs irányába, még időben tudomást szerezzen róla, hogy Székesfehérvár és Pécs között nincs egyetlen olyan benzintöltő állomás sem, ahol szuperbenzint, kaphatna. S csak úgy mellesleg megjegyezve: nincs olyan kút sem, ahol bármiféle üzemanyagot kaphatna az éjszakai órákban. Nem nagy távolság — mondhatják az illetékesek, hiszen valamivel a 200 kilométer alatt van. De igenis nagy távolság annak, aki teszem ászt Bécsben tankolt utoljára, s Győrben azért nem tankol még, mert féltankja van, Székesfehérváron esetleg azért nem tankol, mert a Balatoni útnál sokait kellene várni, s egyébként is van még vagy 100 —150 kilométerre való üzemanyaga. Tehát számos oka lehet annak, hogy valaki bátran nekivág — igen nagy a külföldi forgalma ennek az útnak — az útnak tankolás nélkül, hiszen emberi számítás szerint 50—60 kilométerre kell lennie töltőállomásnak. Emberi számít,sszerint. De amúgy, egyenként, a valóságban nincs. Szuperbenzin nincs. Pedig a személygépkocsik igen nagy százaléka ma már ezzel a magasabb oktánszámú üzemanyaggal megy. Székesfehérvártól Pécsig is ezzel menne, ha ki nem ürülne a tank a 120. kilométernél. Sebaj — mondhatja a jámbor gépkocsitulajdonos. Szekszárd, igaz, hogy néhány kilométernyi kerülő, de félúton van és megyeszékhely. Ott is lehet tankolni. Lehet. Éjjel-nappal lehet Csak nem szuperbenzint Mert szuperkútjuk nincs. Sem Bonyhádnak nincs szuperkútja. Pécsig sivatag várja a szuperbenzinre szomjazókat. Jó, jó! Vannak még nehézségek, tudom. De ezeket — már csak a jó kereskedelmi szellem érdekében is — tudatni kellene a gyanútlan gépkocsivezetőkkel. Ennyi propagandát, gondolom, kibírna az ÁFOR is — saját érdekében. — ky — A zajtérkép margójára idős szomszéd néni panaszkodott reggel az autóbuszon: ablaka alatt berregtetik minden áldott reggel a motort a házból munkába induló motortulajdonosok, de az is előfordult már, hogy a lépcsőházban indították be a masinát, éktelen zajt csapva, nem törődve a házbeliek nyugalmával, pihenésével. Ugyanígy panaszkodtak a gépkocsitulajdonosokra, akik csapkodják a kocsi ajtaját, dudálnak , zajt csapnak. A zaj egyébként világjelenség, s főleg a nagyvárosok egyik újdivatú ártalmai közé tartozik. Mert ártalom a zaj, a szó szoros értelmében vett ártalom. Az utcákon napjában százszámra, ezerszámra gurulnak a gépkocsik, motorkerékpárok, a zaj a nap huszonnégy órájában szinte sohasem csendesedik el teljesen, csak időszakonként csökken, vagy erősödik. Tülkölnek, dudálnak, kell vagy nem kell, berregnek a motorok, csapódnak az ajtók. A zaj azután eggyéolvad egyetlen nagy zajkomplexummá, s naprólnapra, hétről-hétre erőszakosan behatolnak az otthonokba, nem hagyva szinte percnyi pihenést az embereknek. Pedig jó lenne, nagyon jó lenne legalább otthon a csönd. Hiszen a legtöbb munkahelyen — üzemekben, gyárakban — amúgy is van zaj elég. Egyre jobban foglalkoztatja e jelenség az orvosokat is, hiszen az idegesség is modern korunk egyik betegsége, s e kettő szoros összefüggésben van egymással. A napokban a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás főorvosával beszélgettem, aki elmondta, hogy városunkban is tapasztalható, kimutatható e jelenség. Székesfehérvár is alaposan ki van téve e zajártalmaknak nemcsak átmenő forgalmunk miatt, de van egy-két zajosabb üzemünk is. Éppen ezért elkészítették a város zajtérképét, amelyből érdekes dolgokat tudtak meg: e szerint a város legzajosabb pontjai: a 7-es út környéke, a Piac tér — az autóbuszjáratok és piac miatt — valamint az állomás környéke. Üzemeink közül legzatosabb a járműjavító. A legtöbb ideges eredetű panasz is e környék lakóitól ered — ami nem is csodálni való. Sokan vannak pedig akik nem az éjszaka viszonylag csendesebb óráiban pihennének, hanem az éjszakai műszak fáradtságát a nappali alvással szeretnék pótolni, ha lehetne. De ezt a legritkább esetben lehet. Nemcsak az utcai zaj miatt, de azért sem, mert a gyerekek a lépcsőházban hancúroznak, kiabálnak, s a szomszédok sincsenek különösebb tekintettel a pihenő embertársukra. A városok, munkahelyek zaját ez idő szerint teljes mértékben kiküszöbölni nem lehet. De csökkenteni igen. A tülkölő, ajtócsapkodó járművek vezetőit megfelelő módszerekkel „csendre lehetne inteni, s a többi elsősorban rajtunk, embereken, szomszédokon múlik, hogy csendre intsük gyermekeinket, hogy kisebb hangerővel tárgyaljuk meg ügyeinket a lépcsőházban, s egyáltalán, hogy valamivel több figyelmet tanúsítsunk ilyen vonatkozás-ban is embertársaink iránt. 35 fokos hőségben szüretelik a levendulát a diáklányok. A rádió és a tv műsorából KOSSUTH RADIO 8.22: Az ellopott Hold. II. rész 8.32: Heródiás. Részletek Massenet operájából 9.00: Családi körben 10.10: Népek zenéjéből 10.32: Időszerű nemzetk. kérdések (ism.) 10.42: Offenbach: Orfeusz az alvilágban. Operett két felvonásban közben: 11.57: Hallgatóink figyelmébe! 12.15: Az operettközvetítés folytatása. .13.02: A Rádió jogi műsora 13.50: Sanzonok 14.04: Úttörő négytusa 14.44: Magyarországon először Roots: Concerto kamarazenekarra 15.15: Zengjen a dalunk 15.45: Bundschuh István citerázik 15.57: A Krímtől a Kaukázusig III. rész 16.37: Társtalanul. Elbeszélés 17.15: Gitármuzsika 17.40: Operabarátoknak 18.20: Ami a matrikulákból olvasgató. Riport 18.35: Az MRT népi zenekara játszik 19.30: Witold Malczuzynski zongorázik 20.17: Vajda János két verse 20.20: Táncdalfesztivál 67. III. elődöntő 22.25: Nagy énekesek életregénye 23.15: Magyar nóták 0.10: Éji zene PETŐFI RÁDIÓ 12.30: Zenekari muzsika 13.15: Könyvespolc. Ella Kazan: Amerika, Amerika 13.30: Népdalok 14.08: Örökzöld melódiák 14.30: Falusi percek 14.35: Olasz és angol dalok 14.52: Pályaválasztás 15.00: Csak fiataloknak! (ism.) 15.45: Most olvastuk 15.50: Soproni Tendl Pál cimbalmozik 16.05: Igor Ojsztrah hegedül 16.50: Gyermekeknek 17.15: Külföldön jártak. Riport 17.25: Délutáni frissítő 18.36: A tölgyfa levelei. Beszélgetés Kassák Lajosról 19.02: Kamar../ • 19.32: Száz éve vigadok”. BasfilényiLiviu írása 20.30: Papucshős. Tragikomédia 2 részben, a veszprémi Petőfi Színházból 22.40: Verbunkosok, katonadalok TELEVÍZIÓ — BUDAPEST 9.30: Fehér szoba. Magy. besz. román film (Ism.) (10 éven felül) 10.45: A képzőművészet története. Barokk és rokokó művészet Itáliában. (Ism.) 17.58: Hírek 18.05: A Magyar Hirdető Műsora 18.15: Interpelláció. A nógrádiak kérdéseire Géczi János, a megyei tanács V. B. elnöke, valamint Hankó János elnökhelyettes válaszol 18.45: A világ térképe előtt 18.55: Kapcsoljuk ... Közvetítés a balassagyarmati Palóc Múzeumból 19.25: Telesport 19.45: Esti mese 20.00: TV-Hiradó 20.20: Táncdalfesztivál 67. A Magyar Rádió és Televízió táncdalversenye. Harmadik elődöntő. 22.00: TV-Hiradó — 2. kiadás Csütörtök, 1967. augusztus . A Magyar Szocialista Munkáspárt Fejér megyei Bizottsága és a Fejér megyei Tanács lapja Főszerkesztő: Benkő Károly Kiadja: A Fejér megyei Lapkiadó vállalat Felelős kiadó: Sógorka Béla Szerkesztőség: Székesfehérvár* Dózsa György tér 10. Telefonszámaink Szerkesztő bizottság: 25—32 Főszerkesztő-helyettes: 25—21 Szerkesztőségi titkárság, panaszfelvétel: 15—84 Belpolitikai rovat: 15—83, 25—H Ipari rovat: 21—69 Mezőgazd. rovat: 29—53 46-os melléi: Sportrovat: 25—90, 25—91 Gépíró szoba: 25—90 Kiadómvatal Székesfehérvár, Március 15 utca. Velinszky Lászl utca sarok. Telefon 25—21. 23—24« Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj i nőnapra 12 forint Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza Index: 25.056 Fejér megyei Nyomdaipari Vallat| Székesfehérvár