Fejér Megyei Hírlap, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
Péntek, 1967. szeptember 1. „ Mezőgépiparunk a temetés szolgálatát» Egy kuxus ankét tanulságai Nemcsak a feltámadt, hűsítő nyugati szél, de ennek a közös rendezésben megtartott értekezletnek a levegője is felüdítette a sajtót, és általa — reméljük — felüdíti a közvéleményt is. Lehetetlen az új gazdaságirányítási rendszer hatására nem gondolni itt, a „konkurrens cégek”, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, és a Mezőgép és Malomgépfejlesztő Intézet közös sajtóankétján és közösen rendezett gépbemutatóján a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállításon. Volt is a hallgatóság részéről néhány elgondolkoztató kérdés. Ulmann Nándor, a Vörös Csillag Traktorgyár vezérigazgató-helyettese arról nyugtatja meg a közvéleményt, hogy ma már erőgépben a magyar ipar mintegy hatvan százalékban kielégítően el tudja látni a mezőgazdaságot. A 90 lóerős D4K—B, és a 28 lóerős UE—28-as traktorok mellett megjelent a család legfiatalabb tagja, az UE— 50-es, összkerékmeghajtású, 55 lóerős traktor. De vajon az ipar magáévá tette-e azt a megállapítást, hogy a mezőgazdaság továbbfejlődésének kulcskérdése az iparnak van feltéve? Erre is választ kaptunk. A népi demokratikus országokkal történt megállapodás azt eredményezte, hogy gyáraink különböző munkagépek gyártására kötöttek együttműködési megállapodást. S amit a magyar ipar kis szériaszám miatt gazdaságosan nem gyárthat, megkapjuk a baráti vagy a nyugati országokból. De saját profiljuk kiegészítéseképpen a kapacitás biztosítására gyáraink számba vették azokat a lehetőségeket is, amelyek révén a szabad termelőerővel rendelkező gyárak besegítenek, bérmunkát vállalnak a profilgazda számára, ha azt kéri. A kölcsönös előnyök alapján nyugati cégekkel is köt a magyar mezőgépipar megállapodást, hogy a belső szükségletet biztosíthassa. A hazai kísérletezés állandó program, így a motorok teljesítménynövelése az egyik legfontosabb törekvés, és az üzemek közvetlen tapasztalatokat magától a felhasználó gazdaságoktól „elsőkézből” szerzik meg, „torzításmentesen”. Régen vajúdó probléma a pótalkatrész ellátás. Ez azonban kettős. Egyrészről igaz az, hogy a különböző anyagi hátrányok és megkötöttségek miatt nem volt érdekelve a gyártó vállalat elegendő pótalkatrész gyártására és készletezésére, másrészről a felmérés eredménye sem fedte a tényleges szükségletet. Ez azt eredményezte, hogy a sok bába között elveszett a gyerek. Mindenki mindenkire hárította a felelősséget, de ebből nem lett sem búza, sem pedig tisztességes bér a gépállás miatt tétlenkedő traktoros borítékában. Hogy ezt az árnyékot is száműzte az új szellem, arra az az eszmecsere világít rá, amelyet az ankét végén folytattam Balogh Józseffel és Andor Endrével, a Vörös Csillag Traktorgyár termelési igazgatójával és áruforgalmi főosztályvezetőjével. — Vajon hogyan tervezik és elégítik ki a jövőben az alkatrészigényt? — Tavaly kétszázmillió forint értékű alkatrészt gyártottunk a jelzések alapján, exportra is. Az idén 210 millióra szökött fel az igény. Viszont a jövő évre csak felét igényelte a MEGÉV, az AUTOKER és a külkereskedelmi vállalat. A tények ismeretében ennek is lehet magyarázata. Egyrészt a szövetkezeti műhelyek igyekeztek készletezni, s van egy felújítási törekvés is alkatrészekben. De — erre mutat a sok hiány miatti reklamáció —, hogyan lehetünk meggyőződve arról, hogy a szükséglet fermésére helyes, és annak nem látja kárát a mezőgazdaság? — Nem vádaskodunk, csak megállapítjuk: az alkatrészhiány nem rajtunk múlott (belföldi gyártmányú erő- és munkagépekre értjük), hanem elsősorban a helytelen és mechanikus igényfelméréseken. Mi a jövőben igen erélyes eszközökhöz nyúlunk. Hajlandók vagyunk kielégíteni a gyártmányaink alkatrészigényét bármely hozzánk forduló szövetkezet részére, ha levéllel vagy bármi mással igazolja, hogy sem az AGROKER, sem a MEGÉV nem tudta kiszolgálni. Tovább megyünk: hajlandó gyárunk idegen erőgépekhez is alkatrészeket gyártani, ha elegendő mennyiséget rendelnek tőlünk. Ez érthető, hiszen néhány darabért szerszámot csinálni, géppel termelésre állni nem gazdaságos. Viszont megnyugtató alternatíva az alkatrész-ostromokat állni kénytelen ellátó vállalatok számára. És érv a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek kezében a mezőgazdaságot károsító hanyagság megállapítására. A munkagépeket gyártó vállalatok azt tervezik, hogy raktárra is gyártanak bizonyos, gyorsan elhasználódó alkatrészeket; nem várnak az igénylésig, és az előrejelzésre. Ez természetesen némi költségtöbbletet jelent, amely az árban is kifejezésre jut; de ki „spórol” ezen, ha nem kénytelen állni a munkacsúcsokban a gépe? Az előbbiekben szó volt a „konkurenciáról”. Nos, az ilyen versengést — a termelő érdekében való vetélkedést — jól elbírja a szocialista gazdaság. Aki végignézte ezt a hallatlanul gazdag és reprezentatív kiállítást, az csak a márkákból állapíthatja meg a „különállást”. A magyar mezőgépipar gépparkja a fiatal magyar mezőgazdasági gépgyártó ipar gazdagon terített asztala volt, amely méltán érdemelte ki hazai mezőgazdáink mellett a külföldi szakemberek dicséretét és csodálatát Bartha Tibor Ne feledje el kifizetni, vagy ha nincs otthon, adja át a házfelügyelőnek. 6755. 1 WIVITUMjEm -Fejér megyei Hírlap A Jelenkor szeptemberi számáról A szám élén Darvas József Zrínyi-drámájának befejező részét olvashatjuk, s ugyancsak ebben a számban zárul Lipták Gábor Hévízi tudósítása. Az előző számban közölt jugoszláviai költő, Mák Dizdar értékes versei után most egy jugoszláviai prózaírót mutat be a lap: Risto Trifkovic a közölt novella alapján tehetséges, kiforrott író, akivel érdemes megismerkedni. Az Élet és Kultúra rovatban jelent meg Tüskés Tibor: Veres Péterrel a Balaton körül c. írása. Az irodalmi tanulmányok közül különös érdeklődésre számíthat Kolozsvári Grandpierre Emil Stílushumor és jellem c. esszéje és Péczely László verstani tanulmánya. A pécsi Modern Magyar Képtár anyagát ismertető rovatban ezúttal a szobrokról nyújt tájékoztatást Szabó Katalin művészettörténész, s ebben az íráshoz kapcsolódik a szám illusztrációs anyagának nagy része, Boros Miklós, Ferenczy Béni és mások pécsi műveinek bemutatásával FŰTÉS ELŐTT — fűtési gondokról Ilyenkor, augusztusban még idegenkedve fogadjuk a fűtési szezon előhírnökeit. Gyakran panaszkodnak a háziasszonyok, hogy a kémények előkészítése, ellenőrzése külön díjazással és piszkítással, kormolással jár. Bejelentéskor a lakók nem gondolnak a téli fűtési időszak szükséges előkészületeire. Pedig a kémények teljesítőképességének vizsgálata nehéz és nagyon fontos munka. Fontos, hiszen 1963 óta BM rendelet írja elő a kötelező füstnyomáspróbák elvégzését. Fontos a város szempontjából is, s a nyár folyamán már javában folytak az előkészületek az üzemekben, a kazánok, tűzhelyek, füstcsatornák, kémények vizsgálatai. De megkezdték a lakóházak, intézmények, szervek ellenőrzésének ütemezés szerinti végrehajtását is. A megyei Kéményseprő és Cserépkályhakészítő Vállalatnak csak 154 dolgozója van. Nagy terület, kis létszám, rengeteg a munka. De az ütemezés, a fűtési szezon közeledte megkívánja az erőfeszítést. A nyomáspróbák könnyítése érdekében az idén több mint 15 ezer forintot költöttek füstnyomáskannák beszerzésére. Újítás is könnyíti a munkát. Az április 4-én indult brigádmozgalom szocialista címért küzdő dunaújvárosi Komarov brigádja 2 hónapja vezette be az új szerszám, a hagyományos tolókefe nyílászáró új változatának alkalmazását. A jól tapadó gumilap tökéletesen zár. A levegő megreked a kéménycsatornában. A Komarov brigád nemcsak kezdeményezéseivel, hanem teljesítményével is kiemelkedik a többiek közül. Soronkívül végezték el a Vasmű Martin-kemencék füstcsatornáinak tisztítási munkálatait. A vállalat cserépkályhakészítő részlegének apparátusára is komoly erőfeszítést jelent a csúcsidő. Dolgoznak a megye határain túl is, és a megrendelők többsége ilyenkor, a munka dandárjának idején jelentkezik. Munkáik méreteire jellemző az a 200 ezer darab csempe, 120 ezer tégla és 150 ezer cserép bélelőanyag, melyet az év végéig használnak fel, de nem csekély a hozzá szükséges 250 köbméter homok és ugyanannyi agyag mennyisége sem. Tavaly több mint 206 százalékra teljesítették éves tervüket. Az idei tervteljesítésnél is remekelnek. Félévkor az építőipari és a szolgáltató részleg már egyaránt túteljesítette az egész évi tervét. Hogyan lehetséges ez? Kevés a dolgozó, ennek megfelelően kicsi a kapacitás és a terv is. Ám a körülmények kényszerítenek. Persze őszre már kevesebb lesz a megrendelés, télen már több idejük marad a lélegzetvételre is. Egyedül a kéményseprő részlegnél nincs uborkaszezon. Nyáron a kémények karbantartását végzik, télen tisztítanak. No és sokan a fűtési szezonban kapkodnak, reklamálnak. Hiszen időben kevesen jelentkeznek, mondván, hogy nyáron úgysem tüzelünk. Ezért gyakran késik az előkészítő munka, s az első begyújtáskor több lakásban ömlik a füst, mert a kémények teljesítőképessége is változó. Azonban a kéményrepedések kiküszöbölhetők, a füstgáz szivárgások, füstmérgezések megelőzhetők. Csupán időben, a fűtési szezon beállta előtt kell gondoskodni az ellenőrzés feltételeiről, a felkészülésről. •— 1 — Tűzvédelmi lap a diaúioni Épírnél Régi szokás a dunaújvárosi 26-os Építőipari Vállalatnál, hogy az év egyik hónapját tűzvédelmi hónapnak nyilvánítják, s ilyenkor fokozott mértékben ismertetik a dolgozókkal a tűzrendészeti szabályokat, a munkahelyi tennivalókat. Az idén augusztus hónapban kerül erre sor. Ez alkalomból több előadás hangzott el amelyeket filmvetítésekkel tettek még szemléletesebbé. Az illetékesek elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy az új és régi dolgozók mennyire vannak tisztában a korábban oktatott anyaggal, tudják-e azt a gyakorlatban is hasznosítani? Ezt tűzvédelmi fotó formájában mondták el, amelynek kérdései gyakorlati és elméleti felkészülést kértek a dolgozóktól. Az önkéntes tűzoltók több bemutatót tartottak, s a vállalat központjában tablók, képek segítségével szemléltették az építkezéseken leggyakrabban előforduló tűzvédelmi hiányosságokat. Szabó Mihály igazgató a tűzvédelmi hónapban legjobb eredményt elért aktivistáknak pénzjutalmat adott át. A tűzvédelmi hónap jól sikerült, melynek folyamán a szocialista munkabrigádok a jubileumi verseny alkalmából tett versenyvállalásaikat, — felkészülve a tűzelhárításra, megelőzésére, — teljesítették. Példát mutattak a többi kollektíváknak eredményes munkájukkal. G. Gy. Az IKARUS Karosszéria és Járműgyár SZÉKESFEHÉRVÁRI GYÁREGYSÉGE azonnali belépéssel felvesz 16 éves kortól 22 éves kort betöltött, 8 általános iskolai végzettséggel, vagy érettségivel rendelkező fiúkat, akik részére HEGESZTŐ TANFOLYAMOT INDÍT. A tanfolyam elvégzése után, betanított hegesztőként foglalkoztatjuk őket. Jelentkezés: az üzem Munkaerőgazdálkodásán, Székesfehérvár, Sóstó, Repülőtér. MEGKÖZELÍTHETŐ: a Piac tértől a 7-es, vagy a vasútállomástól a 26-os AUTÓBUSSZAL: 6904. 3 (Cégis mai timifjak A nemrég restaurált budapesti Mátyás templom tornya és az egyik „legifjabb” magasépület, a Dunai Kőolajmező üzemtornya. A lakosság érdekében Sokan joggal panaszkodnak, hogy a tanácsi és a szövetkezeti iparban lassan végzik a javítást és karbantartást. Hosszú a vállalási idő, rendszertelen a ki- és beszállítás, s elég gyakran kifogásolható az elvégzett munka is. A szövetkezetek sok esetben nem alkalmazkodnak az igényekhez és nyitvatartási idejüket a lakosság jogos kívánsága ellenére sem módosítják. — Ezeket a panaszokat magunk is ismerjük — mondották a kisipari szövetkezetek országos központjában. Több helyen valóban sürgős átszervezésre van szükség. Az új mechanizmusra úgy tudunk legjobban felkészülni, ha tanulmányozzuk: a lakosság igényeinek változását és kapacitásaink bővítésével, új szolgáltatások bevezetésével növeljük kisipari szövetkezeteink tevékenységét. Míg 1960-ban a szövetkezetek termelési értéke 1 milliárd 312 millió forint értékű volt, az elmúlt esztendőben már 3 milliárd 107 millió forintra emelkedett. Az ipari szövetkezetek tehát fejlődnek. A szövetkezeti ipar és szolgáltatások telephelyeinek száma 7 és fél ezerről 11 ezerre emelkedett. Országosan 150 úgynevezett szolgáltatóházat létesítettünk, ahol együtt találják a község lakói a fodrászt, a villanyszerelőt, a cipészt, a legsürgősebb javítások végzőit. A kétezer lakoson aluli községekben meghonosítottuk a „„*ozom-viszem” akciót, ami többékevésbé megoldotta a legsürgősebb problémákat. Ahhoz, hogy a kisközségekben ez az akció kifogástalan legyen, növelni kell a szövetkezeti ipar teherautóparkját. Még legalább 250 teherautóra van szükség. Gondolunk egyéb megoldásokra is. Kis helyekre, ahol kevés a lakosság száma, nem törekednek a kisiparosok ek járási székhelyen és városokban szeretnének dolgozni, s így a községek egész sora fodrász, cipész, asztalos, szerelő és más szakember nélkül marad. Ezért tovább fejlesztjük az úgynevezett „gebines” ipari szolgáltatást, amivel olyan helyeket is be tudunk kapcsolni a szolgáltatásba, ahol szolgáltató házakat építeni nem gazdaságos. Ilyen helyeken szakembereket, volt kisiparosokat veszünk fel szövetkezeti tagnak, akik áru és alkatrészellátásban részesülnek. Már az idén 900-ra emelkedett ,,gebineseink” száma és ez még több ezerre is növelhető. Új szolgáltatásokat is kell intézményesítenünk, hiszen például gépkocsi- és motorjavítás bevezetésére ma már nemcsak a nagyvárosokban van szükség, hanem a kisebb helységeiben is. Az idén már az üdülőhelyeken is megjelentek a szövetkezetek : autó-motor, akkumuláer camping cikkek javítását végezte. KITŰNŐ MINŐSÉG ! OLCSÓ ÁR ! KÉSZLETKIÁRUSÍTÁS egyes férfi és női karórákból a Fejér megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben ! Zárja női karóra 535,— helyett 374,— Zárja női karóra 550,— helyett 385,— Vosztok férfi karóra 620,— helyett 434,— Vosztok férfi karóra 650,— helyett 455,— Glashütte naptáras karóra 950,— helyett 665,— Glashütte férfi karóra 850,— helyett 595,— Beszerezhető: Székesfehérváron az AJÁNDÉKBOLTBAN, Március 15 u. 11. és a VASÚTI BAZÁRBAN, Lenin út, Móron. Bakonycsernyén a KULTÚRCIKK BOLTBAN, Boda ikon és Pusztavámon a MŰSZAKI BOLTBAN: 6981