Fejér Megyei Hírlap, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
r cystSrtSk, Utt. február 1 — Erősödő nemzetközi kapcsolatok Az elmúlt négy évben tovább erősödtek a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács nemzetközi kapcsolatai — bizonyítják a népfront IV. kongresszusát megelőző számvetés adatai. A statisztikák tanúsága szerint jelenleg 18 ország testvérmozgalmához, illetve szervezetéhez fűzik szorosabb, vagy lazább szálak a népfrontot, amely 1964 óta összesen tíz ország delegációit látta vendégül magyar földön. A kapcsolatok programjában előtérbe került a gyakorlati munkát szolgáló vélemény és tapasztalatcsere. A Hazafias Népfront képviselői — összesen 52-en — nyolc országot kerestek fel 1964—1968 között. Az Országos Béketanács meghívására a világ minden tájáról, összesen 41 országból látogattak hazánkba a békeszerető emberek millióinak képviselői. Ezenkívül 1966-ban, amikor Budapesten tanácskozott a Béke-Világtanács elnöksége, s a magyar fővárosban tartották a nemzeti békemozgalmak titkárainak értekezletét, több mint 40 ország delegátusai érkeztek Magyarországra. A látogatók, akik között összesen 18 nemzetközi Lenin-békedíjas is volt, őszinte érdeklődéssel ismerkedtek a magyar békemozgalom tevékenységével, népünk életével. Az Országos Béketanács küldöttei négy év alatt 19 országot kerestek fel. (MTI) Megtalált a termelőszövetkezetek örvendetes megerősödése, s az eddig viszonylag, vagy a szó szoros értelmében véve iparilag fejletlen területeken végrehajtott ipartelepítések, öszszességében tehát pártunk és kormányunk politikájának következetes érvényre juttatása eredményeképpen egyre gyakrabban hallani, olvasni, vagy éppen visszahallani, hogy „valaki megint megtalálta a számítását”, s öt-tíz év után hazatelepedett a fővárosból, a Dunántúlról... Az építőiparból, a bányászatból, a gyáriparból. Haza, a családhoz, a szülőfalu megszokott közösségébe. Elfeledve a sok éves munkásszálló-magányt, az albérletek sivárságát, az ingázással járó fizikai, anyagi megterheléseket. Elfeledve a kettős konyhák költségeit, a gyermekek asszonyok utáni meddő sóvárgások hétköznapjait , a rosszat, amit a családtól távoltöltötthónapok, évek jelentettek. A ténynek, ha nem is tömeges még ez a családi egység helyreállításának tendenciája, mindenképpen örülni kell. Hiszen emberekről, csa-ládokról — önmagunkról van szó. Csakhogy ennek a „hazatalálásnak” megvan a — mostanában egyre erősebb a mellékzöngéje is. Mert ott van, mindenütt ott van az a döntőnek látszó érv, hogy „megtaláltam a számításomat”. Jó az, cél is a mi társadalmunkban, hogy az egyén találja meg a számításait a társadalomban, s ezt a szándékot csak tovább erősíti pártunk IX. kongresszusa a maga határozataival, s az ezekre épülő új gazdasági mechanizmussal. Mert milliók érdeke, hogy milliók találják meg számításaikat. Az említett számítások megtalálásánál azonban egyértelműen az anyagi számítás megtalálásáról van szó, s ezért disszonáns, hogy egyértelműen üdvözöljük ezeket az eseteket. Azért, mert addig, amíg bárki is „megtalálhatta számítását” sok idő múlt el a szülőfaluk felett. Nehéz, gondoktól és sokszor eredménytelennek tűnő munkától terhes esztendők. S ezeket is átélték, átdolgozták, átreménykedtek valakik. Sok százan, sok ezren. A termelőszövetkezetek gazdái közül azok, akiket erősebben kötött a föld szeretete, mint a jó kereseti lehetőségek sziréndala. Azok, akik sokszor hetekig nem mertek a család szemébe néznni, mert a szövetkezet pénztárában megint nem volt osztható érték. Mégis, naponta újra munkára jelentkeztek, s igent mondtak a beruházásokra akkor is, amikor úgy érezték, hogy jobban jönne egy pár cipő a gyereknek, egy új ruha az asszonynak. Azok dolgoztak, akik otthon maradtak, s öttíz év szorgalmas, sokszor csak a remény erejére támaszkodó hittel erősítették önmagukat, hogy anyagilag, a foglalkoztatottság teljesebb megvalósításával felépítsék azt a lehetőséget, ami most van, amilyenben már ..mások is megtalálják a számítást”! Nem akarunk mi senkit elmarasztalni most, utólag. A falu közössége már értékelte a megfutamodókat. Az idő feledtetheti csak el az akkori láthatatlan sebeket, amelyeket az elmenekültek ütöttek. S noha szeretnénk, ha ez az idő minél rövidebbre szabadna, az ellen a szemlélet ellen mégiscsak fel kell lépni, hogy a társadalom dicsfényével kísérjük most haza azokat, akik úgy látják: „elég erős a szövetkezet már, hogy én is megtaláljam közöttük a számításomat” ! Nemcsak az egyénnek, a társadalomnak is vannak számításai. Igaz, elsősorban az egyénért, de ezt csak az egyének erejével képes „megtalálni”. Ilyen számítása volt társadalmunknak a mezőgazdaság szocializálása, a termelőszövetkezetek biztos erkölcsi és anyagi bázisának megteremtése. Sikerült. S ennek szívből kell, hogy örüljünk. Annak is, hogy ebben a szilárd bázisban már a korábbi kishitűek is megtalálják számításukat. De úgy gondolom, hogy az ilyen „hazatalálások”-nál elsősorban arról kellene beszélni, hogyan kerülhetett erre sor, s kik teremtették meg ehhez az anyagi alapot. Mert a mi társadalmunknak elsősorban azok a százak a fontosak, akik ott maradtak a nehéz időkben is a földön, azokkal az öt-tizekkel szemben, akik megfutamodtak, vagy egyszerűen továbbálltak azzal, hogy nekik az kevés, amit akkor tudott nyújtani a közösség ! Ők a fontosak, őket illeti dicséret és tisztelet azért a munkáért, amelynek nyomán ma már mások is megtalálhatták szülőföldjükön a számításaikat. S ha érzelmileg, egy-egy ember és család vonatkozásában ezt nem merjük, vagy nem is akarjuk kimondani, úgy a becsületes, ha általános állásfoglalásként kimondjuk: a hazatérőknek nem jár hivatalból glória! De társadalmunk egésze tiszteleg az otthonmaradottak előtt. Kátay Antal számítások fejér megye Hsríal 3 DEVIZAGYAR d titok (H'&£o4h&&h) Régen volt már, amikor a Sárrét természetes vízfolyása mellé odatelepült a jelenlegi malom őse. Őrök valamikor földesúrnak, szegénynek, felégette a török, újrarakták, míg az ötvenes évek elején végleg leállt a sárpentelei öreg malom, mert elszaladt felette az idő. Azóta roggyantan bámult a közelmúltig a Sárszentmihály felé igyekvő utasokra, a Malomcsatorna partján, a vénséges nyárfák alatt A tsz nem használta semminek, csak az emeletét lakta egy család. Sokan nem értették a múlt ősszel, hogy mit akar a malommal a földmű vesszővé tekezet, amikor kétszázezerért megvásárolta a tsz-től. Néhány lelkes ember Kuthy János, malomszerelő technikus-molnár, Bunda József, szövetkezeti ellenőr és hű segítőtársaik: Juhos Lajos, Szabó János — ősztől kezdve megkísérelték a lehetetlennek látszó feladat megoldását, a roskadozó épület megfiatalítását. Vagy 120 gépkocsi salak és föld került a mélyedésekbe. Új födémet, tetőt, ajtókat, ablakokat, betonpadlót kapott a vén épület. Ahol kellett, falat bontottak, vagy raktak, végül jó részt saját tervek alapján beszereltek három új tisztító-osztályozó berendezést, és megindult az üzem. — Nem volt kis feladat — mondja Kuthy János — de nagy fantáziát láttunk benne. Az agyonrozsdásodott vízturbinát sikerült „rábeszélnünk”: még nem olyan öreg, hogy nyugdíjba menjen. Megjavítottuk a százéves csapágyakat is, sőt! Szereztünk egy kis dinamót, hogy még jobban panaszkodjon a víz a csatornában, s ma már saját villanyvilágításunk van a semmiből. Mert ezért nem fizetünk áramdíjat. A tisztítógépek mellett lehetetlen beszélni, úgy zsörtölődik, csörög a fehérbab. Kis fehér csöveken osztályozódik szemnagyság szerint a zsákokba, amelyek garmadában állnak a raktárban. A hajtómű aknájában szürkén tajtékzik a dolgavégeztével tovább hömpölygő víz, s a turbina fáradhatatlanul rágja, dörcögi a nótáját. Nemsokára, talán a nyárra, megjavítják a másik turbinát is, amely az üzem legfiatalabb tartozékát, a kalapácsos lucernaőrlőt forgatja majd. A tető alá két magtartót építettek a leleményes emberek. Innen ejtőcsövekkel jut le a bab a válogatóasztalokra, amelyek mellett fürgekezű asszonyok ülnek és kézzel válogatják a már tisztított és osztályozott bab közül a nem odavaló szemeket. — Kicsit drága mulatság lehet ez a babválogatás — jegyzem meg — a nagy gépi teljesítménnyel összehasonlítva. — Csak látszólag az. Tavaly 51 vagon babot exportáltunk Angliába, Svájcba, Spanyolországba és az NSZK-ba, és ez mind devizát hozott. De csak olyan babot vesz át a nyugati piac, amely hófehér, hibátlan és osztályozott. A gép szemnagyság szerint osztályozza és tisztítja ugyan, de az elszíneződöttet nem válogatja ki: ahhoz vagy nagyon drága fotocellás berendezés, vagy emberi kéz és szem kell. Egyelőre az utóbbi az olcsóbb. Viszont így egy mázsa babért 1350 forintot kapunk. A válogató asszonyok is megkeresnek télen át napi 50—80 forintot attól függően, ki milyen fürge és lelkiismeretes. A vételáron kívül 300 000 forintba került a berendezés, de nagyon rövid idő alatt amortizálódik. Különösen, ha sikerül a babtermelést felfuttatni. Ez a magtisztító hetven vagon babot is fel tud dolgozni. — Majd lesz rá gondunk, hogy fellendítsük a termelést — mondja Szabó László, a Sárrét Vidéke Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet agronómusa. Mivel exportálunk, sokkal kedvezőbb felvásárlási árat fizethetünk, mint az eddigi. De az üzem optimális kihasználással úgy is évi félmillió forint tiszta hasznot hoz, mégpedig nem akármilyen módon. Egyszersmind valutát is biztosít a népgazdaságnak. Bartha Tibor Huszonöt népfrontbizottságot választottak újjá évfordulóját megyeszerte méltóképpen ünnepeltek. Évről-évre nagyobb részt vállaltak a községi népfrontbizottságok a társadalmi munkából. Az elhangzott beszámolók számot adnak a népfrontbizottságok, a tanácsi és társadalmi szervek egyre javuló kapcsolatáról is, s természetes, hogy ez a javuló kapcsolat a jobb munkában realizálódik. Az eddig lezajlott újraválasztások szinte kivétel nélkül nagy létszámú résztvevő közreműködésével történtek, s az általános tapasztalat szerint a megválasztandó elnökség tagjainak több mint háromszorosa jelent meg. A kisebb lélekszámú településeken 75—90, a nagyobb községekben 150—300 fő között váltakozott a megjelentek aránya. Az elhangzott hozzászólások, javaslatok általában a további, munka javítását célozták. Hantoson például a falu egészségügyével kapcsolatosan hangzott el hozzászólás, Bakonykutiban pedig, azt kérték, hogy nagyobb horderejű döntések előtt velük is ismertessék a javaslatot, hogy segítséget tudjanak gyújtani, másrészt arra kérték a tanácsi vezetőket, időnként tartsák a tanácsüléseket Bakonykutiban. Több községből tiltakozó táviratot küldtek az Egyesült Államok budapesti követségére, amelyben elítélik a Pueblo kémhajó behatolását a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felségvizeire, megsértve ezzel a tettel az ország szuverenitását. Ilyen tiltakozó távirat indult útnak többek között Tácról és Előszállásról is. A lezajlott népfrontbizottsági választások tapasztalatait gazdagítják olyan tények, hogy nagy általánosságban elégedettek voltak az elnökség munkájával, sezt bizonyítja, hogy a régi elnökség tagjai nagy részének újra bizalmat szavaztak, s többnyire a beteg és idős munkában, társadalmi tevékenységben is megfáradt tagjaikat cserélték fel frissebb erőre. A megválasztottak sorában sok a fiatal, közöttük a nők száma, örvendetes tény továbbá, hogy új erők is porondra léptek, míg régebben a falusi értelmiséget szinte kizárólag a pedagógusok képviselték a népfrontbizottságokban. ma nagy számban vesz részt a munkában az agrárértelmiség. A népfrontbizottsági választások terv szerint folynak tovább. Eddig mintegy 1400 bizottsági tagot választottak újlá, s rendszerint február 23-ig a községekben befejeződik a választási munka, ezt követően sor kerül a városi és járási, alakuló ülésre. s végül , március végén a megyei küldöttértekezlet**. Január 21-én kezdődtek megyénkben a népfrontbizottságok „tisztújító közgyűlései”. Mint a Hazafias Népfront megyei bizottságán elmondották, az újraválasztások eddig tervszerűen rendben folytak, s bár még a munka jó része hátra van, a tapasztalatok arról vallanak, hogy jelentős erőt képvisel a népfront, s a munka, amiről a megye 25 községében az elnökség tagjai számot adtak hozzájárult a községek politikai, társadalmi előrehaladásához. Az elmúlt négy év alatt a népfrontbizottságok sok segítséget nyújtottak a községfejlesztési tervek valóraváltásának mind szervezési, mind pedig gyakorlati megvalósításához, s nagy részük van abban, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. AZ ÉDÁSZ-NÁL A vezénylőteremben a generátorokat kezeli Fister István és Denielovics Miklós. HUSZONÖTEN ÉL AZ ÓRIÁS Az egyik kéz egy kiterített rajzon matat. Tennivalók útját rendezgeti egyenes és görbe vonalak erdejében. A másik egy szerszámra kulcsolódva megkészül, nyomában szemlátomást engedelmeskedik a makacs anyag. A harmadik éppen gazdája homlokáról az igyekezet izzadságcsepjeit törölgeti halvány olajfoltokat hagyva maga után. A négy erük kéz egy kalapácsot szorítva lendületre emelkedik- Kezek, hangok, anyagok, lendületek — egy műhelycsarnok hétköznapjai. S hétköznapok, hetek futnak el, míg a mozdulatok gepóriássá ötvöződnek. Az épülő, nyújtózkodó Kö- FÉM történetében az új gépkolosszusok születése megszokott dolog. Az öntöde csarnokában serénykedő kezek tulajdonosainak azonban mindennapos. Ludwig András vezetőszerelő és 25 társa már jól ismeri az új masinákat, mert a Gyár- és Gépszerelő Vállalat lakatosainak munkája egyet jelent az új gépek születésével. Importgépek összeszerelése, üzembehelyezése a feladatuk. Egyszer itt, másszor ott vernek tanyát az országban. Ózd, Dunaújváros, Miskolc, Győr, Budapest, üzemeinek egy-egy gépóriása az ő kezük dicséretét zengi. Most is, még a télen vadonatúj 1250 tonnás présgép hangja illeszkedik be az öntöde monoton dübörgésébe. December 5-én érkeztek Székesfehérvárra. 20-án már helyükön álltak a présgép fődarabjai. — Nem könnyű egy 23 tonnás főhengeres dugattyút a helyére emelni — mondja Steigerwald Ferenc szerelőlakatos — ha csak 20 tonnás daru van kéznél. • Megkínlódtunk. De legnehezebb talán a préságy behelyezése volt. Az külön precizitást kíván. Mellettünk ötméteres gépóriás magasodik. Derék vastag csavarjain csillog a fény. A 12 500 mázsás nyomóerejére gondolok: bizony egy-két milliméter eltérés ilyen nyomásnál komoly katasztrófához vezethet. Ennél a szerelésnél a vízmérték legalább olyan fontos, mint a 20 tonnás daru. — A nagyján már túl vagyunk — kapcsolódik be a beszélgetésbe Varga László. — Nekünk ezen a hidraulikus présen már csak a csőszerelést kell befejezni. Méréseket, hajlításokat, illesztést. Nyolc, tíz nap, azután jöhetnek a villanyszerelők és megindulhat a próbaüzemelés. Körülöttünk dolgozik az üzem. Csillogó alumíniumkígyók bújnak elő a présgépek gyomraiból A kifutóasztalon felsikít a fűrész, leválik egy-egy darab. A csarnok közepén bontják a betont. Az új nyugatnémet Schlemann-prés alapját készítik elő. Ezt a 2500 tonnás gépet is ők szerelik majd. Néhány méterrel távolabb többen már az új gép ikertestvérén szorgoskodnak. Ott is helyén van az ágyazat, rajta nyugszanak az első és hátsó keresztfej hatalmas öntvényei. Mellette még ládaóriások sorakoznak. Egyegy gépcsoport 22—22 ilyen ládában érkezett Novoszibirszkből. Az egyik 120 tonnás testéből már csak mázsák hiányoznak. Ezen mesterkedik most a szerelőbrigád többsége. Egy hete még többen voltak. Ma négy társukat Mongólia felé röpíti a vonat- A többiek pedig 25- en. itt dolgoznak tovább, mert igaz, hogy Varga László, Vizi Ferenc, Csorba Sándor és a többiek élete távol a családtól nehezebb, de a jó szakemberekre mindenhol szükség van, külföldön, itthon is. L. P.