Fejér Megyei Hírlap, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-15 / 38. szám

r CsBWriWE, Hm. Minitti A Kommunista Kiáltvány 120. évfordulója százhúsz esztendővel ezelőtt 1848. február 15-én jelent meg nyomtatásban „A Kommunista Párt Kiáltványa” címmel a Kommunisták Szövetsége elnevezésű nemzetközi munkásszervezet programja. Azok, akik ennek a marxista dokumentumnak megfogalmazásához inspirációt, adtak talán nem tudták még, akik azonban megfogalmazták meggyőződéssel remélték, hogy olyan elméleti-politikai gondolatsort indítanak világhódító útjára, amelynek megkerülésével nem lehet az emberiség újabbkori történetének egyetlen problémájához sem hozzászólni. Amikor ma a — népszerűen csak Kommunista Kiáltványnak nevezett — mű megjelenésének egyik évfordulójáról megemlékezünk éppen az a kötelezettség irányít bennünket, hogy mozgalmunk és eszmei fegyvertárunk aktuális problémáit a ..Kiáltvány” szellemében közelítsük meg és azok megoldásában ezt a szellemet és módszert hasznosítjuk. Napjainkban, amikor a kommunista világmozgalom a fellendülés és a megújulás feladataival , nehézségeivel küszködik, amikor a világforradalmi folyamat új problémák megoldásának alternatíváit állítja elénk időszerűbb, mint valaha a marxista-leninista elmélet és politikai módszer alapvető megnyilatkozásainak tanulmányozása. Ebben a szellemben emlékezünk a százhúsz éves kiáltvány megjelenésének évfordulójára. A XIX. század második negyedében a kapitalizmus kifejlődése már nemcsak az új társadalom alapvető ellentmondásának felismerését tette lehetővé, hanem ez az ellentét élesen kifejeződésre is jutott a francia ás német munkások felkeléseiben, valamint az angol chartisták politikai mozgalmában. Európa fejlettebb felében megszilárdult a kapitalista rend, politikai osztállyá szerveződik a munkásosztály. Létrejönnek a feltételek a munkásosztály gazdasági és politikai helyzetének elméleti rendszerezésére, a munkásosztály napi és távlati harci tevékenységének öszszehangolására az elméletalkotásban és a gyakorlati politikában egyaránt, a szocialista elmélet tudománynyá fejlesztésére és ennek alapján tudományos politika vezetésére és megvalósítására. E feladat megoldása Marx és Engels történelmi érdeme. Nem elegendő azonban a szocialista elméletet tudományos színvonalra emelni, a politikai tevékenységet pedig tudományosan megalapozottnak kívánni: az elméletet egybe kell kapcsolni a politikai mozgalommal és ez utóbbit szervezett tömegmozgalommá kell tenni. Ezt a folyamatot sietteti többek között gyakorlati rendeltetésével a Kommunista Kiáltvány, amely ennek az elméletnek első jelentősebb összegezése, és propagandisztikus módon való közkinccsé tétele és egyúttal a tudatos proletár politikának, a szocialista forradalom kezdeményezésének első gyakorlati útmutatása. A Kiáltvány az alkotó és cselekvő marxizmus jelentős terméke. Megjelenése határkő a szocialista gondolat fejlődésében, ettől kezdve a szocializmus, kommunizmus már nem jóhiszemű ábránd csupán, hanem a munkásosztály objektív érdekeit és céljait a történelmi szükségszerűség erejével bizonyító tanítás és törekvés. Marx és Engels a Kiáltványban a materialista történelemfelfogás alapján bizonyítja, hogy a kapitalista társadalmi rendszer pusztulása elkerülhetetlen. Ez nem elsősorban a munkásosztály és egyéb, a tőkés kizsákmányolást sérelmező erők szubjektív elégedetlenségéből, hanem abból következik, hogy a kapitalista termelőerők éppen úgy túlnövik és szétfeszítik az őket hordozó termelési viszonyokat, mint történt ez a rabszolgaság és a feudalizmus esetében. A marxizmus nem egyszerűen kritikája a kapitalista rendszer ellentmondásainak, hanem annak, megdöntésére szólító program is. A forradalom, a kapitalista rendszer felszámolása azonban nem automatikusan megy végbe, hanem találkoznia kell az objektív, a rendszer létezésében adott tényezőknek (alapvető és egyéb ellentmondásainak éleződésében) a munkásosztály nemzeti és nemzetközi méretű cselekvéseivel. A marxizmus történelmi érdeme, ennek a találkozásnak előkészítése, az hogy a munkásosztályt valóságos helyzetének és cselekvési lehetőségeinek tudatára ébresztette. Voltaképpen a nemzetközi munkásosztály forradalmi tudatosítását szolgálja minden sorával a Kommunista Kiáltvány. Ez a találkozás azóta is folyik, amióta a Kiáltvány első ízben fogalmazta meg a munkásosztály lehetőségeit és feladatait a kapitalizmus elleni harcban. Bármennyire változtak is azóta a kapitalizmus alapvető ellentmondásának formái, bármennyire módosította a történelmi fejlődés a forradalom konkrét lehetőségéről és kimenetéről felvázolt képet — a kapitalizmusban a kizsákmányolás, a tőke és a bérmunka közötti antagonizmus, az elembertelenítés ténye változatlan maradt és erre szükségszerűen alapozódik a szocialista forradalomért folyó harc. A kapitalizmus rendszerében végbement átalakulások (a fogyasztási javak termelésének előtérbe kerülése, a tőke demokratizálásának megtévesztő manőverei, a fegyverkezéssel biztosított viszonylagos stabilitás stb.) nem téveszthetik szem elől a lényeget. Azt, hogy a munkásosztály a kapitalizmus rendszerében gazdaságilag és politikailag alávetett, tehát újra meg újra helyzetének és lehetőségeinek tudatára kell ébreszteni és az adott történelmi körülmények között a legcélszerűbb cselekvésre kell vezetni A kapitalista rendszerben kivívott strukturális — tehát az osztály alávetett helyzetén lényegében nem változtató — reformok nem feledtetik a mozgalom, az osztály távlati céljainak megvalósítását. A Kommunista Kiáltvány rendeltetéséből eredően elsősorban a munkásosztály felszabadulásának szükségességét és lehetőségeit fejti ki meggyőzően, a marxista érvelés szenvedélyességével. Ugyanakkor példát ad arra is, hogy hogyan kell a mozgalom konkrét időszerű harci feladatait értelmezni. Ezeket az aktuális feladatokat a történelmi helyzet reális elemzésére és az osztály felkészültségére alapozza. Számunkra, a „Kiáltvány” alapvető mondanivalóján, a kapitalista rend szükségszerű bukásának, a munkásosztály történelmi hivatásának megfogalmazásán túl ezek is tanulságosak. A „Kiáltvány” számunkra nem tankönyv, főleg nem biblia, amelynek minden szavaséra egyszer s mindenkorra dogmává emelt tanítás, hanem a kommunista munkásmozgalomnak mindig erőt adó alapokmánya. Olyan időszerű kérdésekben, mint a gazdasági alap és a politikai-ideológiai tevékenység összefüggéseinek megértése, az elmélet és gyakorlat egységének biztosítása, a demokratikus és szocialista követelések, valamint a napi harc és a távlatok célkitűzései egységének biztosítása, a szövetségi, politikai és a kettesius harc bonyolult teendőinek helyes értelmezése szempontjaiból ma is meríthetünk a „Kiáltvány" megállapításaiból. A Kommunista Kiáltvány nem avult el: alapelveiben aktuálisabb mint valaha. Tudatosítja bennünk a mozgalom eredeti céljait és szocialista forradalmunk — legyen az a hatalom megszerzéséért vagy a szocialista társadalom felépítéséért vívott harc szakaszában — aktuális feladatainak marxi értelemben vett eredeti alkotó megoldására ösztönöz bennünket. Ebben van életereje és maradandósága. Strasszer György, a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem tanszékvezető tanára Korszerű népművelés 3. KÖZÖSEN A művelődéshez a képzett, hivatását szerető népművelőn, e jól megtervezett, helyi igényeket figyelembevevő programon kívül természetesen anyagi fedezet is szükséges. Különben nem lehetne fönntartani a művelődési otthonokat — pénz kell a villanyra, fűtésre, takarításra, új könyvek vásárlására stb. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésére készülődve éppen ettől ijedtek meg, akik akkor még nem értették meg a lényeget. Az első intézkedések azt mutatták, valóban, néhány helyen megszüntették egyes intézmények állami támogatását Mezőfalván például nem viseli tovább az állam a művelődési háznak nevezett helyiség fönntartásának terheit. A valóságban: nem járul hozzá tovább egy, a csak az ajtó fölötti táblán ,művelődési ház”-nak nevezett barátságtalan hodály fönntartásához. Egy kis iróniával: nem viseli tovább az állam a művelődésre majdnem semmi hatást nem tevő, csak a fenntartási normatáblázatban élő intézmény költségeit. Ráadásul ezek a költségek javarészt meg nem szolgált költségek. Nem lesz támogatása ennek a „művelődési háznak”. Vége lesz ezzel a mezőfalvi népművelésnek? Nem szűnik meg a népművelés Mezőfalván. Sőt, az előjelek szerint jobb lesz, mint eddig. A népművelés irányítói, a helybeli tanács, a helyi gazdasági vezetők az új gazdasági mechanizmus rendszerében, a rájuk vonatkozó új viszonyokban nemcsak azt látták, hogy kevesebb a támogatás, hanem ezt is, több a lehetőség a helyi erők fölkutatására, több a lehetőség az ésszerű együttműködésre. A község művelődésügyéből legnagyobb részt persze a tanács vállalta. Saját alapjából létrehozza az új klubkönyvtárat, a régi, elavult helyett. Részt vállal a fogyasztási szövetkezet. Megépített és fönntart egy ifjúsági klubot, és a mezőfalvi népi táncegyüttest. Ott a része a község lakói művelődésében a termelőszövetkezetnek, amely klubszobát létesített saját tagjainak, ugyanakkor elvállalta az úttörőzenekar működési költségeinek fedezését. Művelődési intézményt tart fenn a községben a Mezőfalvi Állami Gazdaság , kint, a gazdaság központjában, az ott lakók számára. Lehet, idővel megérnek annak feltételei, hogy az ő kereteik, anyagi lehetőségeik is a közös célkitűzések megvalósítását segítsék, a község közös művelődési alapját gazdagítsák. A mezőfalvi módszer — a mostani idő módszere. Ehhez hasonlóan több helyen értelmezik helyesen a művelődésért való felelősséget. Perkátán a község külterületein élő termelőszövetkezeti tagoik számára televíziókat vásároltak, ez mellett meghatározott összeggel járulnak hozzá a könyvtár irodalmi színpada, néhány szakköre költségeihez. Vannak termelőszövetkezetek, ahol nem egy-egy feladathoz, hanem általában a községi célokhoz tesznek hozzájárulást. Előszálláson, Ercsiben rendszeres évi összeget adnak át népművelési célokra. Az új gazdasági mechanizmus új viszonyai idővel azt is fogják majd eredményezni , a gazdasági vezetők nemcsak azt látják, faragniuk kell a költségeket lefelé, hanem azt is, hogy dolgozóik, tagjaik számára egyre több kulturálódási lehetőséget is biztosítaniuk kell. És nemcsak az üzem székhelyén, hanem ott is, ahol dolgozóik laknak. Talán nem lehetetlen arra gondolni, hogy a városok nagyüzemei — például a Dunai Vasmű — részt vállal mondjuk a récalmási, adonyi vagy nagyveniimi művelődési élet terheiből. A vállalás igazságos lenne, hiszen miért várná művelődési igényeinek kielégítését a termelőszövetkezet, vagy a helyi fdsz hozzájárulásától a több száz olyan előszállás, vagy adonyi lakó, aki erejét, munkáját a városba viszi, az üzembe ? Az üzemek számára mindez egyelőre csak fölösleges kiadásnak látszik, és idővel bizonyára jó befektetés lesz, ha növekszik a dolgozóik megelégedettsége, műveltsége, akár szakmai tudása is — a lakóhelyen támogatott népművelési tevékenység hatására. A jövő útja, a kezdeti pénzféltés után, az igazi, a távolabbra ható érdekek felismerése, majd az ezt követő közös tehervállalás lesz. Közösen, az állam, a helyi tanács, üzem és gazdaság válalja majd a népművelés anyagi terheit. Vincze István Fejér megyei Hírlap a KÉT VETERÁN Iz ii szokás, hopp a jó vásárra áldomást visznak az emberek. Több tsz-ben széles vigadalmat rendeztek a zárszámadó közgyűlés után. Nem tudom, volt-e párja a csákvári estének, fővárosi cigányzenekar és népdalénekesek mulattatták a szövetkezeti gazdákat Tehették, a csákváriak ugyanis nagy pénzt kerestek és ráadásul farsang volt A délutáni ,,bemelegítő” vígasságon különösen két öreg remekelt Hamisítatlan „békebeli” jókedvük volt. Akár a vérbeli öregapák a népes család újszülöttjének, úgy örült a két „veterán” a tsz újabb gyarapodásának. Magukénak érzik, hiszen úttörők voltak. Alapító tagok. — Tudja, kedves elvtársam — emelte poharát koccintásra idős Palkó János bácsi — ebben a tsz-ben mi vagyunk a veteránok. Ketten. Pál Imre, meg én. Mi tudjuk legjobban, hogyan nőtt fel ez a gazdaság. Átéltük, átvészeltük. — Keményen nézett szemembe, sápadt arcán valami belső feszültség ült. Rátartiság? Vagy megindultság? — Kérdezze csak meg társamat, — mutatott egy alacsony, bajuszos emberre. fiat Imre bácsi egy kis csoport köze■épén énekelte: „Deres már a határ, őszül a vén betyár”. S ezt az őszülést fiatalos jókedvvel, elevenséggel ellensúlyozta. — No, itt is vagyok roppant közénk hamarosan. A bor megoldotta kedvét, fiatalosan mozgott, szemében gyerekesjókedv bujkált. — Hát igen, mi ott voltunk a kezdésnél. Tizennyolc évvel ezelőtt én voltam az első tsz-elnök, most meg az ellenőrző bizottság elnöki tisztével bíztak meg. — Akkoriban én voltam a tsz párt titkára — vette át a beszédet Palkó bácsi. — Nehéz idők voltak azok. Aztán tanácselnök meg sok minden lettem... De egyre büszke vagyok: mindig kitartottam kommunista hitem mellett. 56-ban öt nap és négy éjjel tartottak fogva a pincében, de akkor sem dobáltam el a párttagkönyvemet. Itt volt a zsebemben — mutatott szíve fölé. Szemében konok, elszánt tűz gyúlt. Valami különös, szinte félelmetes erő. Palkó bácsi 63 éves, nyugdíjas lehetne, de tiltakozik ellene. Nem érzi jól magát, ha nem dolgozik. Négy éve a tehenészet „bábája”. Ellető. — Tavaly 139 kisborjat segítettem egészségesen a világra. Tíz napig gondoztam őket — jelentette ki büszkén. A felelős munka fizetésérre tavaly 52 ezer forint volt. Tdós Palkó Lászlónak nehéz sorsa volt.* Szüleit korán elvesztette, 13—27 éves korig járta az országot. Munkát keresett. A felszabadulás után kapott 12 hold földet. Hét gyereket nevelt . A legkisebb nyolcadik osztályos, van televíziója, tranzisztoros rádiója. Tudja, nem is merem elmondani neki, hogyan éltem fiatal koromban. — Miért? — Mert nem hiszi el A közös munkát ünneplő vidám gazdaközösségben otthon érzi magát a két veterán, ők nehéz utat jártak végig. Megbecsült öregek. Megérdemlik. (bős Polgáréiból sohasem tér haza az újságíró üres tarisznyával, mindig hall valami újat, megírnivalót. Ez alkalommal a falusi tanácsok nagyobb önállóságáról érdeklődtem, arról, hogyan élnek a nagyobb önállóság adta lehetőséggel, milyen terveik, elképzeléseik vannak a községpolitikát illetően, s melyek az eddigi tapasztalataik? A vb-titkár derűlátóan nyilatkozott a kezdetről — bár, mint mondta is, — még az idő túlságosan korai a tapasztalatok levonására, összegezésére. A nagyobb önállóság elsősorban a tervezésben mutatkozott meg, miután a rendelkezésükre álló anyagiakkal saját belátásuk szerint gazdálkodhatnak, arra költhetik, amire a legnagyobb szükségük van. Érdemes spórolni, s azon törni a fejünket, mi, hogyan ésszerűbb, mert ellentétben az eddigi gyakorlattal, azt a pénzt például, amit egy építkezésen megtakarítunk, más célra felhasználhatjuk, vagy tartalékolhatjuk. De hasznos azon is törni a fejünket, hogy mit tudunk kihozni helyi anyagból, erőforrásból. Mi például még tavaly, de már a nagyobb önállóságra gondolva, életre hívtunk egy házi építőbrigádot Három kőműves, két asztalos, négy segédmunkás alkotja azt. Mindig tudunk nekik munkát adni, mindig akad javítanivaló Polgárdiban tehát máris gyorsabb ütemben haladnak a tatarozások, kisebb építkezési munkák, sőt a szomszédos községekből is érdeklődtek már: tudnák-e nélkülözni a brigádot, mert náluk is akadna munka számukra. Azután itt van a kőbánya. Arra gondoltak, hogy újra megnyitják. A kibányászott kő, murva azt jelenti, hogy a helyi anyag felhasználása lényegesen olcsóbbá teszi a járdaépítést, amelyre az idén 250 ezer forintot költenek. Ha a követ úgy vásárolják, akkor 1500, — ha maguk termelik ki, akkor 3 ezer méter járda épül. Építenivaló járda pedig jócskán akad még. Megragadni minden lehetőséget, még a legkisebbet is, mérlegelni, számítgatni : ez jellemzi a polgári tanácsi vezetőket. Vásároltak például egy traktort — könyvjóváírással a gépjavító állomástól. Minek a traktor? A tanácstitkár válaszképpen egy számot említ, miszerint évi átlagban 300 ezer forintot fizettek ki fuvarra. Szállítani való pedig — egy ilyen nagyközségben szinte mindennap akad. A pótkocsis traktort pedig különösen jól tudják majd hasznosítani a kőszállításnál. Idei terveik között szerepel még a közvilágítás korszerűsítése — 42 ezer forintot szántak erre a célra, 103 ezer forintot tartalékolnak vízgazdálkodási alapra, 5—• 10 ezer forintot könyvekre költenek, 10 ezret sportcélokra. Tatarozzák a gimnázium épületének külsejét, s tovább építik a Vidám Parkokot. A községpolitikai tervek valóraváltásánál eddig is sokat segített a tanácstagság, s a jövőben még inkább számítanak rájuk. Elsősorban a lakosság mozgósításában, a társadalmi munka szervezésében van nagy szükség közreműködésükre. És milyen a tanácsi munka az emberekkel való kapcsolat tükrében? Egyszerűsödött-e vajon a közigazgatásnak ez az ága is az új gazdaságirányítási rendszerben? Az egyhónapos tapasztalat erre még nem elegendő, de a jelek máris kedvezőek: egyszerűsödött az ügyintézés. Eddig ugyanis az SZTK negyed-, félévenként rendszeresen kért különböző igazolásokat, általában olyan személyi adatokról, amelyek mindenkinek a személyazonossági igazolványában hivatalosan is igazolva vannak! Rengeteg időt, energiát, jelentett ezeknek az igazolásoknak a kiadása mind a tanács, mind pedig a felek részéről. Az idén megszüntették a régi gyakorlatot, s a felszabaduló időt a tanácsi dolgozók más, fontos feladatokra fordíthatják. A tanácsi vezetők most különösen hasznát látják annak, ha alaposan ismerik a helyi viszonyokat, s ha van érzékük kedvük és merészségük is távlatokban gondolkodni és mérlegelni a falu jövőjét, de egyidejűleg meglátni a jelen erőforrásait, egyszóval „fantáziát” látni egy házilagos építőbrigádban, egy „leértékelt” traktorban, stb. És fantáziát látni továbbra is a helyi társadalmi erők hatalmas tartalékában, amely mint valami kifogyhatatlan bankszámla, mindig rendelkezésre áll Balázs Katalin község javára hasznosítok az önállóság lehetőségeit POLGÁRI?!!!