Fejér Megyei Hírlap, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-10 / 34. szám

Vexetoképzés a Könnyű­fémműben A Könnyűfémmű KISZ- bizottságának kezdeménye­zésére megkezdődött a ve­zetőségi és bizottsági ta­gok társadalmi tovább­képzése. Első alkalommal a pártiskola tanára tartott előadását. A továbbképzés elsősorban módszertani se­gítséget nyújt. A kezdemé­nyezés tapasztalatai alap­ján a második félévben több nagyüzemben rendez­nek majd hasonló foglalko­zásokat, tervek szerint más alapszervezetek vezetőségi tagjait is felkérik előadá­sok tartására. * Percek és századmilliméterek Villanyfényben úszik a MOM u20-as Árpád Ipari­tanuló Intézet és Szakközép­­iskola Takarodó úti tanmű­helye. Négy sorban állnak itt takaros rendben az eszter­gapadok; tizenkét fiatal har­madéves hajlik a forgó tok­­mány fölé, s összehúzott szemmel, feszülten figyeli a kés munkáját. A monoton zümmögést csak néha sza­kítja meg a köszörű türel­metlen sivítása, hogy utána gyengéden végighúzza a kés élén ujját a fiatal mester­­jelölt. Folyik a megyei döntő vizsgája, ahol eldől, ki ke­rül feljebb az országos dön­tőbe. Sárhegyi Antal, az in­tézet igazgató-helyettese tá­jékoztat röviden a feladat­ról: — Mitagadás, feladtuk a leckét a fiúknak. Aki jól megoldja, kész szakmunkás. Az elbírálás tárgyilagosságá­nak biztosítására ugyanazt a feladatot kapta mind a 12 ifjúmunkás. Egy olyan ido­mot kell kiesztergálniuk, amelyben előfordulnak az összes alapműveletek ... Tegyük hozzá, hogy itt az idő mellett a századmillimé­terek is számítanak, sőt — amint Szőke Károly oktatás­­vezető tájékoztat — az ered­ménybe belejátszik a maga­tartás, az elméleti-gyakorla­ti érdemjegy. Kevés teret hagynak a szerencsének. A kék munkaruhák között egyetlen nevető­s­zínfolt a piros babos kendős Ferenczi Julika. A Dunai Vasmű küld­te, hogy összemérje erejét a fiúkkal, és bebizonyítsa: az esztergályos szakma nem az ő monopóliumuk. Most ép­pen áll a gépe. Szemében riadalom tükröződik, majd­nem pityeregve nézi eltörött kését. Gyorsan megvigasztalják, hiszen az anyag hibás szer­szám miatt nem eshet, ki a mezőnyből. Hárman is sza­ladnak új késért, s nemso­kára már pörög előtte a munkadarab. Még a késcse­rével kieset perceket is le­számítják. Ilyenkor nem illik beszél­getni, hiszen a versey nem­csak a gyakorlati és elmé­leti tudás, de az idegek pró­bája is. S ha valamelyik nincsen "..tréningben, akkor bizony kevés az a 120 perc! Ezért csak oldalról figyelem a másik Ferenczit. Józsit a SZIM fehérvári köszörűgép­gyára küldte, éppen a leg­nehezebb munkánál, a me­netvágásnál tart A másik műhely csende­sebb valamivel. Csak akkor szisszennek fel a többiek, ha berezeg a satuba fogott anyag és felvisit a reszelő, vagy ha nyikorog a fúró, panaszkodik a köszörülőjére. Ebben a mű­helyben küzd az elsőségért huszonkét gép-, általános- és járműlakatos, a két me­gyei város üzemei ifjúmun­kásainak legjava. Hartmann Józsit a VIDEO­TON küldte. Szófukar fiatal­ember — legalább is most. — Csak annyit jegyez meg, hogy az elképzést tartja legnehe­zebb feladatnak. Itt majdnem mindent kéz­zel kell csinálni, egyetlen gé­pi eszköz a fúrógép. Ezért ha nincs „szeme” a reszelőnek, ha nem „érzi” az anyagot és vele a szerszámot a mester­jelölt, bizony helyrehozhatat­lan kárt csinál. Ők is ugyan­azt a munkadarabot kapták. Rajta ott van a saruk mel­lett, s jobbról tiszta ruhára rakva kéz alatt a szerszámok, a mérőműszerek. Mert a vizsgabizottság még azt is megállapítja, hogy milyen szögben köszörülte ki a mun­ka gazdája a fúrót! Barna Józsi, a VIDEOTON alapszervi KISZ-tikára itt is meg akarja mutatni, hogy méltó volt társai bizalmára. Újra és újra kézbe veszi a tolómércét, mert nehezen hisz még saját szemének is. Paulusz István, az Épület­elemgyár tanulója a köszö­rűhöz, lép, majd a szögmérőt illeszti a fúró éléhez. Itt sem szabad elnagyolni. Ezért alighanem Kardos Attilának van igaza, aki habozás nél­kül felel kérdésemre: — Nincs nehéz, meg köny­­nyű művelet. Most minden nehéz... Mire visz­..nézek az eszter­gába, már pihennek az elsők. Koricz Zov­cey kéttenyérnyi szendvicset majszol. — Csak nem vagy készen? — De igen. Ha jól számol­tam, 1­14 százalékos az időm . . . A z­süri már körülülte az asztalokat. Kezükbe tolómér­ce, mikrométer. Nagy gond­dal végzik a méretellenőr­zést, megvizsgálják: hagyott-e­ nyomot az anyagon a befogó- " fej, ura volt-e a késnek a kis mester. Azután röpköd­nek a számok, a századmilli­­méterek, és olykor — mi ta­gadás -e- a tizednyi eltérések. S gyűlik a vizsgaértékelő lapra a sok szám, amelyek­ből kialakul a végeredmény, a szakmai fénykép ... Délutánra már belepillant­hatunk. Az országos döntő­be került Koncz Zoltán, Lie­­zák János, Kiss László esz­tergályos;­ Barna Ferenc, Slartmann József, Szabó Já­nos géplakatos; Fekti László, Kalmár Ferenc, Kántor Mi­hály általános lakatos; Bor­bély Ferenc, Párkányi Lajos és Hancz János járműlaka­tos. Mindnyájan olyanok, akik méltón képviselik majd megyénk ifjúmunkásait a nagy erőpróbán. Bartha Tibor sta­mbat, IMS, február 18. Ivsfitestvérek kész­ítése - Harci túrák A faliújságon karikatúra:­­ Johnson nyugtalanul al­szik. Nem csoda: békega­lambbal álmodik. Szerzője Badari Éva nyolcadikos. Évei szerint még gyermek. Nem is olyan régen a tíz­évesek rajzai iskolai jele­netek, labdázgató gyerekha­­dat, romantikus tájképeket ábrázoltak. A maiak világa kitágult, mondanivalójuk súlyosabb, gazdagabb lett. Szinte minden jelenségre reagálnak. Sok aktuális kér­déssel kapcsolatos rajzot láttam már a móri 1-es számú iskola faliújságján. Az itt formálódó, erősödő úttörőmozgalom egyik leg­fontosabb feladata: segíteni a legifjabbakat, eligazodni a világ dolgai­ban, az események érték­­rendszerének kialakításá­ban. Többek között az is­kolarádió is ezt a célt szol­gálja, amely hetente egy­szer jelentkezik. A Rábai pe­dagógus házaspár ilyenkor „úttörőnyelvre” fordítja a világ, s hazánk eseményeit. Jelenleg a szovjet hadsereg történelmi jelentőségével ismerkednek, megalakulá­sának 50. évfordulója al­kalmából. Ezzel kapcsola­tos harci túrájuk élmény­­szerűbbé teszi a könyvből, előadásokból szerzett isme­reteket. Áprilisban ugyan­­csak rendeznek egy nagy­szabású ,,hadmozdulatot”, amelyhez már katonák se­gítségét is kérik, így iga­zibb élmény lesz. Izgatottan készednek a kisdobos- és az úttörőava­tásra. Újításuk, hogy nem felnőttek kötik az újoncok nyakába a kendőt, avató testvérek lesznek, akik véd­nökséget vállalnak kisebb társuk felett, figyelemmel kísérik magatartását, tanul­mányi eredményeinek ala­kulását. Nemrég zajlottak le a raj Ki mit tud?-ok. A győz­tes a VI/a és a VII/b lett. Van még itt mivel büsz­kélkedni. A VI a osztály például azzal dicsekedhet, hogy félévi tanulmányi át­lagával az iskola legjobbja lett. Az egyéni dicsőségnek is van helye. A legjobb helyesíró jelző, a házidöntő után Praveczki Magdolnát, Gál Évát, Bán Viktóriát, Pich Ferencet és Polmann Ferit illeti. 24-én indulnak a járási versenyen. Az orosz nyelvi vetélkedőn az iskolát többek között ugyancsak Praveczki Mag­di képviseli és Bretschnei­­der Tbolya. Csonka Károlyné nem­rég vállalta el az úttörő­munkával járó többletfel­adatot.­ Az V'a osztályfőnö­ke, magyar—történelem sza­kos tanár. Mint jó pedagó­gust, már régóta ismerték, de alaposan meglepte tanártársait kiváló úttörővezetői mun­kájával, amelyről már az első hónapokban bizonyí­tékkal szolgált. Az övé is most jelenleg az egyik legfőbb gond, a pályavá­lasztás segítése. Az osz­tályfőnökök nemrégiben mérték fel az érdeklődés irányait, hétfőn pedig szü­lői értekezlet témája volt, ekkor kapták meg vala­mennyien a megyei pá­lyaválasztási útmutatót. Természetesen ez nem­csak jelenleg foglalkoztat­ja a pedagógusokat és szü­lőket,a gyakori téma már a VII. osztályosoknál is. Az érdeklődés a szakmák iránt itt is megerősödött, elmúlt már a gimnázium divatja. A legutóbbi részletes fel­mérés szerint alig harmin­can jelentkeztek középisko­lákba, azok közül is zöm­mel technikumokba és szak­­középiskolába, a többi ipa­ri tanulónak készült. De itt már sokan a divatszakmák­nak hódolnak, a rádió-, tv-, villany-, autószerelő fog­lalkozásoknak. A népek barátságának ápolásából is részt vállal­tak az 1-es úttörői. A ta­vaszi impozáns sportbemu­tatót is ezzel kívánják ösz­­szekötni. Meghívják a fe­hérvári pionírokat, a Len­gyel Kultúra és nagykö­vetség képviselőjét. Len­gyel részről már több al­kalommal ellátogattak ide, biztatóan alakult a kapcso­­lat, de aztán valahogy megakadt Pedig szeretné­nek szorosabb barátságba lépni valamelyik ottani is­kola úttörőivel. Szívesen vennék, ha a Hazafias Nép­front patronálná a törekvésü­ket, hiszen ezek a prog­ramok mindig emlékezete­sek maradnak, sok szín, hangulat, ismeret forrásai. A baráti országok és né­peiknek megismerése mel­lett szívesen búvárkodnak hazai hagyományokban is. Jelenleg folklór gyűjtéssel foglalkoznak. A kisebbek mesét gyűjtenek, a na­gyobbak már a népmesei elemek felhasználásával újakat is alkotnak, a még nagyobbak olyan pályáza­ton vesznek részt, melynek témája községük régmúlt­ja, jejene, jövőjének ala­kulása, a mozgalmas élet­öröm is, meg gond is. Öröm a diáknak, gond a pedagógusnak, hogyan szol­gálja a legifjabbak roman­tika-éhségét, tudásszomját, hogyan aknázza ki legha­tásosabban figyelmüknek széleskörű terjedelmét. A gond azonban örömre válik, ha látják a sikereket, ha fáradozásaik eredményeiről hallanak. Sikerben pedig gyakran van részük. Ezért itt leginkább az öröm­ gon­­dot ismerik. Zágoni Erzsébet Ez ! TÁNCDALEST Zalatnay Sarolta, Aradszky László a Metró zenekarral a Vörösmarty Színházban kedden este tartották táncdalestjüket. Fotó: Rabáczy ­­ej­er megyei Hírlap A székesfehérvári Vágóhíd laboratóriumában bakteriológiai vizsgálatot végez Jámbor Judit. A balesetek megelőzéséért immár hagyományossá vált az évenként megrendezett bal­esetmegelőzést szolgáló ifjúsági mozgalom. A mozgalmat három szerv: az úttörőszövetség, a Vörös­­kereszt és az Állami Biztosító szervezi. Indokolja a mozgalom rendszerességét a gyermekbal­esetek növekvő száma. A múlt évben például 27 929 gyermek­balesetből 7801 iskolában történt, 6919 közlekedési baleset volt, 98 halállal végződött. Több baleset történt az otthonokban. Az egy­re gépesített háztartás ezér­t ve­szélyt rejt magában, de akad balesetet előidéző lehetőség a falusi udvarokban is. A felnőt­tek figyelmét elkerülik az ap­róbb rendellenességek, ezért a szemfüles gyermekeket hívják segítségül ezek felfedezésére és a veszély megszüntetésére. Ezért indítványozták a felhí­vást évekkel ezelőtt a biztonsá­gos otthonért, a balesetmentes közlekedésért. Először csak ki-ki alapon rögzítették a pajtások, mit tehetnek ezért, mivel járul­hatnak hozzá a mozgalom si­keréhez. A most értékelt ,,pálya­művek”, dolgozatok, albumok már a kollektív munka eredmé­nyei. Úttörőőrsök készítették­ ezeket. Egy-egy osztályközös­ség, iskola tanulói közösen mun­kálkodtak a mozgalom sikeréért. A legjobb munkákat az ifjú vö­röskeresztes csoportok küldték be. A zsűri értékelése alapján legeredményesebben dolgozott a füles általános iskolások cso­portja, s így megérdemelten ke­rült birtokukba a bőrlabda. Az enyingi és a seregélyesi pajtások toll-teniszt kaptak jutalmul, ping­pong felszereléssel jutalmazzák a Gábor Áron úttörőcsapat egész­ségügyi őrsét. A további mintegy 200,0 forint értékű nyereménytárgyakon a­ székesfehérvári Vasvári Pál, a bicskei, a csákvári, apátszállási és más általános iskolák úttörő­őrsei osztozkodnak. A megérdemelt jutalomtár­­gyaléat tíz napon belül kézhez* kapják a pajtások. Kovács János és zenekara novemberében messze ke­rült kedvtelésétől. Egy mű­szaki egységhez vonult be katonának. — Hát bizony nem voltak a legvérmesebb reményeim. Nem féltem a katonaságtól, szüleimtől, társaimtól is azt hallottam, nem is legény az, aki katona nem volt. Hogy mégis izgultam? — egy pil­lantva megáll, igazít zub­bonyán, aztán újra kezdi. — Attól tartottam, hogy nem lesz módom arra, hogy a zenének hódoljak. Nem vártam meg, hogy tovább folytassa, ugyanis tudtam már, hogy Kovács János aggodalma felesleges­nek bizonyult. Egy negyed­órával a beszélgetésünk előtt fejeződött be a műsor, me­lyet az újonc katonák adtató János ült a zongoránál és énekelte kedvenc táncdalait. Azokat, melyeket együtt dú­, dőlt társaival munka köz­ben, és azokat is, melyeket a presszóban, a vendégek kérésére többször is megis­mételt. Ehelyett inkább arról be­szélgettünk, hogy a kiképzés után rendszeresen van al­kalom a művelődésre, szóra­kozásra. _ Lesz egy néhány nehéz percünk a közeljövőben — jegyezte meg, s közben mo­sott, suhant át arcán. — Nem a gyakorlatokra gon­doltam, bár mi tagadás, azok is nem egyszer erőfe­szítést kívánnak, a nagyobb gondot most a közelgő Kis mit tud jelenti. A fiúk és parancsnokaink is azt várják tőlünk, jól szerepeljünk. Látni a fiún, szívesen, örömmel beszélgetne még a katonaéletről, a kulturális lehetőségekről, terveikről, dehát a színpadról leszól egy társa: — Jancsi, pró­, hálni kellene. — b. b. —•* A nyúlánk, fekete fiú 20 éves lehet, de a zene rajon­gói már ismerik. Dunaújvá­rosban a Vasmű zenekará­ban játszott, Székesfehérvá­ron a Ki mit tud döntőn szerepelt és szórakoztatta a vendégeket, az egyik Ba­­laton-parti presszóban is. Kovács János, a Vasmű egykori esztergályosa, aki a sikerek láttán a zenész pá­lyát választotta, a múlt év 5 -

Next