Fejér Megyei Hírlap, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
2 01z NDK hadseregét köszöntjük Fennállásának 12. évfordulóját ünnepli a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Néphadserege. Az első német munkás-paraszt állam fiatal hadseregére az a megtisztelő feladat hárul, hogy megbízhatóan védelmezze az NDK államhatárait, légi terét, tengerpartjait, valamint — a Varsói Szerződés baráti hadseregeivel együtt — a szövetséges szocialista országok békéjét minden imperialista agresszióval szemben. A Nemzeti Néphadsereg megalakításával a német munkásosztály történetében először rendelkezik államilag szervezett, reguláris hadsereggel, amelynek felszerelése a tudomány és a technika legújabb vívmányait egyesíti. A rakétafegyverzet bevezetésével, a teljes gépesítéssel, a legmodernebb elektronikus műszerek alkalmazásával a korszerű harc minden követelményének megfelelő tűzerővel és mozgékonysággal rendelkezik. Az NDK Nemzeti Néphadseregének harcosait magasfokú szocialista öntudat hatja át, elsajátították a korszerű haditechnikát, kiképzésük minden tekintetben megfelel a legmagasabb követelményeknek. Megalakulásának 12. évfordulóján a magyar nép és hadserege köszönti szövetségesét az NDK Nemzeti Néphadseregét, amely a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői keretében, velünk együtt szilárd egységben védelmezi közös ügyünket a szocializmust (..) A Centropress esti helyzetképe Jarring jelentése A Thantnak A Közös Piac miniszterei ismét az angolok felvételi kérelmét tárgyalják A budapesti konzultatív találkozón részt vevő 67 párt képviselőinek a harcoló vietnami néphez intézett üzenete a vezető anyaga a tanácskozásról szóló tudósításoknak. A teljes szolidaritást kifejező üzenet nagy visszhangot kapott a világsajtóban, különösen a jelenlegi helyzetben, amikor az Egyesült Államok vezető körei a vietnami agresszív háborújuk fokozására tesznek lépéseket Megfigyelők kiemelik, hogy az üzenet biztosítja a vietnami népet: növekedni fog az a segítség, amelyet a vietnami népnek a szocialista országok és a világ összes dolgozói nyújtanak. Nagy fontosságú 'a' hafáröziet£‘'' állásfoglalás ebben az üzenetben az imperializmussal szembeni harci egység mellett. Új szakaszról beszélnek a kommentátorok most, hogy Jarring ENSZ-közvetítő néhány napra — sorozatos közel-keleti tárgyalásai után — visszatért New Yorkba, megbízójához, U Thanthoz. A hírügynökségek ENSZ-körökből szerzett értesülések alapján emlegetnek új szakaszt, feltehetőleg annak alapján, hogy Jarring legutóbbi hetekben folytatott tárgyalásain a haladás némely jeleit lehetett felfedezni. Ezek szerint az ENSZ-közvetítő összegez, és új terveket, javasatokat tárgyal meg a világszervezet főtitkárával. Sokat emlegetik az esetleges nicosiai tanácskozásokat, amelyekbe Jarring bevonná az arabokat és Izraelt. Ezt a lehetőséget a kairói kormányszóvivő sajtóértekezletén elvetette. Joggal utalt arra, hogy a közvetítő tárgyalások technikai lebonyolítása lényegtelen kérdés, s lényeg változatlanul az, hajlandó-e Izrael a Biztonsági Tanács határozata alapján kijelenteni: végrehajtja a határozatot és kivonja csapatait a megszállt arab területekről. Az arab álláspont tehát meghatározó Jarring vasárnapra tervezett visszatérése előtt, Izraeltől a fenti értelemben várnák megnyilatkozást. Ezzel kapcsolatban nem árt utalni a kairói szóvivő nemrég elhangzott kijelentésére az Akabai öbölben biztosítandó szabad hajózásról, ami arab részről újabb határozott megnyilvánulás volt a békés politikai rendezés mellett. , Brüsszelben először ültek össze,aKözös Piacf külügyző miniszterei azóta, hogy december közepén Franciaország vétószámba menő állásfoglalásával halasztotta el Anglia felvételi kérelmének megtárgyalását. Az elmúlt időszakban sorozatos tárgyalások zajlottak le a „hatokon” belül, s többen tárgyaltak közülük az angolokkal. Januárban Luns holland külügyminiszter a Benelux-hármas egységfrontját hozta létre a britek kérelmének megtárgyalására, s egyben rendreutasította a lagymatag magatartást tanúsító Bonnt. A fenyegető közös piaci válság elhárítása vezette Párizsba Kiesingert, aki — nagy bonni ujjongás közepette — szerzett de Gaulle-tól ..engedélyt” a brit kérelem megvitatására. Párizs ezzel miben sem tért el a de Gaulle által már májusban, s novemberben megfogalmazott feltételektől: Angliának ..meg kell érnie a csatlakozásra”. Az angolszáz és a francia vasat egyaránt tűzben tartó bonni kormány kimászott a kutyaszorítóból, hiszen a döntés halasztást kapott: a Brüsszelben összegyűlt külügyminiszterek megkezdhetik annak megvizsgálását, valóban „érett-e” Anglia? A brit felvétel ügye ezzel persze egy lépéssel sem jutott előre; végtére Párizs „elvben” sohasem zárkózott el Anglia befogadásától. A kérdés most az, hogy a brit csatlakozás hívei megelégednek-e a tárgyalási türelemjáték elkezdésével — Párizs kimerülésére, pontosabban: de Gaulle valamikori távozására számítva — avagy a gyorsítással ismét feszült helyzetet teremtenek. 47. Már órák óta halott volt. Egészen különös módon ölték meg. Hat vagy nyolc vörös pontot találtak a testén. Hogy ez mitől származott, azt nem tudták megállapítani. Csípésnek, horzsolásnak tűnt fel. Csak a bőr felületén látszott, mintha két ujjal megcsípték volna néhány helyen. A test pórusain néhány helyen vér szivárgott, egészen apró cseppekben, a bőrön keresztül... — Ilyen tünetről tanultam, de ez nem azonos eset — mondta az orvos. — Dél-amerikai korallkígyó csípésétől az áldozatnak elzáródnak a főerei, és a vér, miután felgyülemlett az artériában, kinyomul a pórusokon. De ezen az emberen nincs kigyómarás, és nem Dél-Amerikában vagyunk. Egy bizonyos, megölték. Galamb ismét gyanún felül állt. Mikor ő a sátorba lépett, Iljics már régen halott volt. A tisztek sötét pillantással méregették Galambot. Jól tudták, hogy ez a század furcsa embereket is rejtegethet. Figyelmeztették őket fentről, mielőtt elindultak, hogy a gyanús egyénekre nagyon vigyázzanak... — Vasra kell vezetni... — mondta Gardone, mikor Finley jelentette neki az esetet. — Kihallgatjuk, és erős fedezettel Timbuktuba küldjük, a haditörvényszékhez. — Milyen jelentéssel? Hogy a puskájával lőttek, amikor nem volt ott? Megöltek egy beteget, akihez látogatóba ment? — Nem kell ügyvédeskedni. Ez katonaság. Akkor már nem küldhetjük sehová, ha felrobbantja az épülő műutat vagy a lőszerraktárt. — Ha nem veszed rossz néven, kapitány úr, erről lebeszélnélek. Kérdezzük ki elsősorban az őrmesterét! A haditörvényszék csak akkor tehet vele valamit, ha módot adsz rá, hogy vádat emeljen. — Csak ne okoskodj — felelte Gardone, mert az erőd közelsége visszaadta elbizakodottságát,, és szégyellte, hogy a biztos halál tudatában gyengének mutatkozott. — Az őrmestert mindenesetre meghallgatom, azután majd úgy intézkedem, ahogy azt speciális, magasabb katonai szempontok pillanatnyilag előírják. Jött La Jouret. Elmondta, hogy Harrancourt altiszti iskolába járt, de szökés miatt megvonták tőle kedvezményes beosztását. A menetelést úgy bírja, mint aki már járt Afrikában, de ezt tagadja. Katonai magatartása ellen nem eshet kifogás, legfeljebb egy-egy altiszt .sérelmezi, hogy néha „öregem”nek szólítja őket... — Na látod!... — mondta diadalmasan Gardone. — Az illető újoncnak áll be, pedig a chef szerint nyilvánvaló, hogy járt Afrikában. Ez igazolja gyanúmat. Latouret őrmester! Az illetőt tartsa szemmel. Kemény szolgálatot oszt ,szól ki rá! Semmi baja sem lesz, ha ez a gyanús fickó nem bírja a fáradalmakat... Finley hallgatott, és Latouret kiment. — Persze, te másképpen tettél volna ... — mondta fölényesen a kapitány. — Intézkedjék, hadnagy úr, hogy ez a panda tisztességesen felfejlődjék, és ne úgy vonuljon be az erődbe, mint valami cigánykaraván! Mert azt meg kell mondanom, hogy mialatt gyengélkedtem, a rend úgyszólván teljesen felbomlott. Sajnos nem tudok mindenhol magam ott lenni. .. Finley összecsapta a bokáját, és ment Az őrmester jelentett a sátor előtt: — Négy tífuszgyanúst előírás szerint hátrahagyok, hogy a helyőrségből intézkedjenek majd elkülönítésükről. — Hogy akarja hátrahagyni őket? — Bardával, gyógyszerrel és élelemmel. Harrincourt közlegény felügyelete alatt. Finley tetőtől talpig végigmérte az őrmestert, és megvetően mondta: — Szabályszerű. Finley nem lett volna dühös, ha tudja, hogy Galamb mennyire örül a kegyetlen szolgálatnak. Hohó! Hiszen itt tífuszt lehet kapni! Elsőrangú haláleset, a hivatás teljesítése közben! A többiek már a távolban menetelnek Aut-Taurirt felé. Hajnalodott, és ő ott ült a sátor előtt. Bent a négy beteg. Borzasztó nyomás ült a szívén. Megszerette Iljicset. . .. Szegély Kölyök ... De csúf élete volt, és milyen szörnyű, gyalázatos módon ölték meg ezt a kedves ijedt fiút... De most már nem hagyja anynyiban! Olvasott ő épp elég detektívregényt ahhoz, hogy tudja, mit kell tenni. Nagyon egyszerű. Elsősorban következtetni kell. Mégpedig vaslogikával. Nézzük csak! A fiút csak ez, a Laporter ölhette meg. Ki lehet Laporter? Vaslogikával kell kitalálni. Nem megy. Na jó, ezt nem kívánhatjuk még egy detektívtől sem. Lehet, hogy a nő keze van a dologban. Ki lehet ez a nő? Mindegy. A nő nem ölt meg senkit. Nagyon egyszerű és logikus, ha kell, vaskövetkezetességgel bebizonyítja .. . Nagyon egyszerű . .. Miért nem ölte meg Kölyköt ez a nő? Válasz: mert nem ölte meg és kész. Tehát ki ölte meg? Laporter. És kicsoda Laporter? Ennek a grófnak van olyan úri lakáj képe, és settenkedett a szekér körül... Hm... Ez tehát a vaslogika első számú közellensége: a gróf. (Folytatjuk) A szovjet szakszervezetek XIV. kongresszusának harmadik napján felszólalt Nyikolaj Taraszov szovjet könnyűipari miniszter, Alekszandr Ljubcsenko, a leniingrádi Kirov gyár igazgatója, majd beszámolót tartott Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. Keldis elmondotta, hogy a Szovjetunióban a tudományos és műszaki kutatásban nemcsak a tudósok, hanem a munkások milliói is részt vesznek. A külföldi szakszervezetek küldöttei közül is többen felszólaltak és egyöntetűen pártfogolták az amerikai imperialisták ellen küzdő vietnami nép igazságos ügyét. (MTI) VAGY ALUSZNAK,, VAGY NEM HALLJÁK... Bonn—Bundestag A CENTROPRESS kiküldött tudósítójától. A hagyományos karminciros mellényes, fekete frakkba öltözött parlamenti őrök egyike egy pillantást vetett újságíró-igazolványomban a belépési engedélyre, majd udvariasan a vendégek karzatára irányított. A Bundestag a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének, pontosabban Szövetségi Gyűlésének üléstermébe léptem. A simavonalú, különösebb ornamentika nélküli nagy terem egyetlen dísze a nyugatnémet államiságot jelképező, kiterjesztett szárnyú jól ismert sas, több méteres nagyságban az elnöki emelvény mögötti falrészen. A magyar országgyűlés nagymúltú, művészi épületéhez szokott szemünknek kissé szokatlan ez az egyszerű előcsarnokaival, társalgóival együtt valamiféle nagyobb művelődési házra emlékeztető épület. A széksorokban jelenleg — az 1965. szeptember 19-i választások óta — 518 képviselő névjegye található. (Ebből 22 csak tanácskozási jogú Nyugat-Berlinből, amelyet az NSZK a nemzetközi jog megsértésével tekint szerves részének, 11. szövetségi államnak.) A távolmaradók — némi igazsággal — bizonyára a sok felesleges szócsépléstől akarnak menekülni, meg talán arra is gondolnak, hogy négy évi" szól a mandátum, addig úgy sem ülhet senki a helyükre. Ez különben is, ki foglalhatná el azt? A kommunisták? Hiszen a pártot betiltották, nem indulhat a választásokon. Ami pedig a másik oldalt, a mozgolódó új nacionalistákat, az NPD- seket illeti?... „Ugyan kérem, nem kell azokat komolyan venni.” — mondják lekicsinylő mosollyal. Vajon, minek tudható be ez a nemtörődömség, amelylyel a hivatalos Nyugat-Németország ezt az egyre erőszakosabban fellépő, egyre nagyobb, veszélyt jelentő pártmozgolódást kíséri? A tavaly decemberi szovjet kormányjegyzék felelősségteljesen és tényekre alapozva hívta fel a figyelmet arra a roppant veszélyre, amelyet magára a német népre, de egész Európa békéjére, biztonságára ez az 1964 novemberében megalakított neofasiszta párt jelent. — Tegyük fel, hogy úgy van, ahogyan Önök állítják — mondta engedékenyen a társalgóban egy beszélgetőpartnerünk. — De kérem, uraim, milyen hivatkozással tilthatnánk be ezt a pártot? Hogyan lehet erre törvényes alapot teremteni? Ha más nem, már magában véve az NPD programja elegendő lenne a betiltáshoz. Alkalmam volt teljes egészében, nyomtatásban megszerezni a teljes füzetet’kitevő programot Tézisekbe és követelésekbe foglalják az ország politikai, gazdasági, katonai, kulturális életének helyzetét azzal a megfogalmazott törekvéssel, hogy a, következő: választás,, után a párt a Jementben, a kormányban foglaljon helyet, sőt Nyugat-Németország egyedül hivatott képviselőjeként tárgyaljon a „Keleti tömbbel”. A „Német Egység és Szabadság” című záró, összefoglaló fejezet mintegy sűrítve mutatja meg a német fasizmus követőinek veszedelmes törekvéseit. Ilyesmik olvashatók benne: „Elutasítjuk az 1945-ös kommunista hódítás realitását”. (Értsd: a hitleri fasizmus legyőzését.) „Az ősrégi német népi területek elrablása és Németország felosztása erőszakos akció részei... Az egész német nép igényének egész Németországra korlátlanul érvényesülnie kell”. S ha ez a hitleri mondat még kétséget hagyna valakiben, a következő pontok világosan felsorolják, mit értenek „egész Németország” alatt: a Szudéta-vidékre való igényt, a „Kelet-Németországra” való igényt (ez az Odera-Neisse határtól keletre eső területeket jelent), és hozzáteszi hogy ..a Szövetségi Köztársaság a kettéosztott Németországban a német nép többségét képviseli, ezért felelősséget visel a Közép-Németországban (értsd: NDK) élő németekért”. Ezek a követelések még olyan országban is megdöbbentők, ahol pedig már hét évvel ezelőtt elrendelte a kormány, hogy az összes térképeken Németországot az 1937. évi határokkal és az akkori földrajzi nevekkel kell ábrázolni. Nem csoda, ha ezen vérszemet kapnak az NPD újfasisztái, akik természetesen mindehhez programjukban a hadiipar fejlesztését követelik és a kötelező katonai szolgálatot a Bundeswehren, amelynek sorában teljes jogú helyet kívánnak adni az egykori SS-eknek is. Kérdeztem néhány NSZK- beli újságíró kollégámtól: mit szólnak ezekhez? S vajon mit szólnak ehhez a képviselők a bonni ülésteremben? A kényszeredett mosolyban igaz, volt némi beismerés, hogy az NPD programjában valóban több rokonvonás található a fasizmus, a „nemzeti szocializmus” eszméivel. — Mások azonban ma a politikai, gazdasági viszonyok, mint 1930—33-ban voltak — tették hozzá. — Ezért nem lehetséges nálunk, hogy ez a párt olyan erővé nője ki magát, mint Hitler pártja volt. Ez bizonyos mértékig igaznak látszik. Mégis csak látszatigazságnak tekinthető, annak is nagyon felületes.''Mért ‘Hö! a biztosíték rá, hogy *a nyugatnémet gazdasági' helyzet romlásával, amelynek érezhető jelei mutatkoznak, teret ne hódítsanak. Főként hol lesz erre biztosíték a Bundestag választásokon, hiszen hat szövetségi tartomány parlamentjében máris 48 mandátummal rendelkeznek? Ez egymillió választót jelent. Kinttartózkodásom idején többfelé hallottam, s tapasztaltam, hogy ma már nemcsak a német kommunisták* de más demokrata, haladó gondolkodású emberek is* főként a fiatalok egyre nagyobb számban kezdik felismerni az újfasiszta szervezkedésben rejlő veszélyt. Tiltakoznak, követelik az NPD betiltását. Ez a tiltakozó kiáltás talán ma még nem eléggé széleskörű, nem eléggé szervezett, de egyre erősödik. A bonni Bundestagig el kellett jutnia. Ott azonban, úgy látszik, vagy alusznak vagy nem hallják. Vagy talán nem is akarják?! Iőkös Zoltán A partizánok egy amerikai óriás-heleptert iőttek le Mint az AFP jelenti, a dél-vietnami partizánok Saigonban és környékén folytatják „idegháborújukat". Szerdán este a főváros utcáin röplapok jelentek meg Ezek újabb nagyszabású támadást helyeznek kilátásba Saigon stratégiai célpontjai ellen. Csütörtökön reggel a dél-vietnami hazafias erők a Khe Samh-i támaszpont közelében megsemmisítettek egy amerikai óriás-helikoptert. A helikopter felrobbant és a fedélzetén tartózkodó huszonkét amerikai katona életét vesztette. A partizánok csütörtökön reggel ismét aknavetőkkel és rakétákkal lőtték Bien Hoa térségét. Rakétatűzzel árasztották el a dél-vietnami bábhadsereg helyi parancsnokságának épületét is. A partizánok Saigon és Bien Hoa között már második napja tartják tűz alatt a Thu Duc-i katonai akadémiát. Csütörtökön reggel az akadémiára negyven lövedék zuhant. Folytatódik a hazafias erők támadása a Mekong-folyó deltavidékén is. Itt a partizánok utántöltő nehézfegyverekkel vették tűz alá a Can Tho-i amerikai támaszpontot Közben az amerikai B-52-es óriásbombázók a demilitarizált övezettől délre eső területeken folytatják a partizánok feltételezett állásainak bombázását. Csütörtökön reggel amerikai repülőgépek a Vietnami Demokratikus Köztársaság több térsége ellen intéztek bombatámadásokat, így Hanoitól kilencven kilométerre északra egy vasútvonalat és Haipohongtól tizenegy kilométerrel északra raktárhelyiségeket bombáztak. A VNA jelentése szerint a VDK légvédelmi ütegei csütörtökön reggel megsemmisítettek egy betolakodó amerikai kalózgépet. (MTI) Péntek, 1968. március 3. )