Fejér Megyei Hírlap, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

Gazdasági életünk külföldi hírvivői A Magyar Kereskedelmi Kamara mintegy 75—80 or­szág kamarai és hasonló jel­legű szervezetével tart fenn kontaktust, 120 ország ke­reskedelemtechnikai és vám­­jogszabályait kíséri figye­lemmel. A kamara szaksajtó és információs szolgálatának tevékenysége alapján a ma­gyar gazdasági élet legfris­sebb hírei áramlanak a vi­lágg­­azdaság egyre­ bővülő in­formációs csatornáiba. 18 OOO példányban lát nap­világot és a külföldi cégeket informálja exportterméke­inkről a Hungarian Exporter című angol nyelvű, illusztrált havi folyóirat. Különkiadá­sokként havonta két alka­lommal külön számokat ké­szítenek orosz, német, fran­cia, spanyol nyelven válta­kozva. A Hungarian Foreign Trade negyedéves folyóirat, angol, esetenként pedig né­m­et, francia, orosz, spanyol nyelven jelenik meg 11000 példányban, egy-egy árucso­port gazdasági, műszaki jel­lemzőit propagálva. Angol nyelven kerül kibocsátásra ! - " - -ed­­­venk­én­t 5000 pél­­dá­­ban a Heavy Industries, az y a nehézipari termé­kekről, szabadalmakról közöl szakcikkeket. A Hungaropress szaksajtó­szolgálat mintegy 800 kül­földi szaklappal tart kapcso­latot, híreket, cikkeket kö­zöl számukra. Szerkeszté­sében „Gazdasági Tájékozta­tó” jelenik meg angol, né­m­et, francia, orosz és olasz nyelven havonta kétszer, 4200 példányban. Műszaki, gazda­sági híreket tartalmaz, kül­­földi lapok, újságírók ré­szére. A „Directory” a magyar külkereskedelmi vállalatok és a külkereskedelmi joggal felruházott ipari üzemek címtárát tartalmazza, a ke­reskedelmi kamara sajtó fő­osztályának címirodája pedig 21 000 címszóból álló, ellen­őrzött és szakosított cím­anyaggal. 200 kötetből álló nemzetközi cég és vállalat címtárral rendelkezik, gyűj­ti a kereskedelmi szempont­ból fontos személyek, kül­földi cégek címeit, amelyeket az érdeklődő hazai iparvál­lalatok, kereskedelmi szervek rendelkezésére bocsát. E. M. Tamás Ervin: HÍDÉPÍTÉS (festmény)­­ (MTI fotó : Szebellédy Géza felvétele) Stephen Leacock: A rejtélyes Hogyan oldotta meg a zseniális detektív a gyilkosság titkát Az eset rejtélyesebb nem is lehetett volna. Először is a férfi kétségbevonhatatla­­nul halott: másodszor egé­­sze­n bizonyos volt, hogy a p­síkosságot ismeretlen egyén követte el. Hívni kellett a híres de­tektívet. Kutató pillantás a hullá­ra: elő a mikroszkópot, s a kö­v­­etkező pillanatban har­­sány nevetésre fakadt: — Hahaha! — kezével e°v hajszálra mutatott, mely az áldozat felhajtott ruháján feküdt. — Uraim, ha a haj­szál tulajdonosát megtalál­juk, kezünkben a gyilkos! A logika könyörtelen. A híres detektív maga lá­tott a nyomozáshoz. Négy nap és négy éjszaka járta New York utcáit, fi­gyelve a járókelőket: nem látja-e meg azt az elvete­mült egyént, aki a hullán felejtette hajszálát Feltehe­tően elvesztette. És most titkolja. Az ötödik nap hajnalán a hites detektív megpillantotta a férfit. Utazónak álcázva. Fején nagy kerek sapkával a Gloritania-hajó fedélzeté­re igyekezett. A detektív követte. Beérte. Szólt: — Letartóztatom Önt — és magasra emelte a haj­szálat. — Az öné nemde? Tudja, mi ez? — a bizonyí­ték! Azonosítanom kell. Ve­gye le a sapkáját — mondta a híres detektív erélyesen. A férfiú levetette. Telje­sen kopasz volt. — Hah! — mondta a nagy detektív. — Ezek szerint le­het, hogy nemcsak ez a gyil­kosság szárad a lelkén, ha­nem több mint egy millió?... (Révész Mária fordítása) ==IE 10 IE A harmincas években a legnagyobb szín­házi dekonjunktúra idején a jegyeket negyed- legjobb esetben féláron kínálták a színházak az embereknek. Ebben az időben történt, hogy a Fővárosi Operett­színház pénztárosnője így fordult Sebestyén Dezső­höz, a színház akkori igaz­gatójához: — Van itt valaki, aki egész áron akar jegyet vál­tani! Kiadhatom?! * C­­nekesek meghallga­tá­­sa volt a Városi Színházban. Amikor az egyik énekesnő-jelölt kijött a meghallgatásról, a többi­ek izgatottan megrohanták, hogyan sikerült? — Nagyon jól, — mondta de sohasem hittem volna, hogy egy színigazgató ilyen vallásos. — Miért? — kérdezték. — Mert amíg énekeltem, mindig azt mondogatta: „Te jóisten, te jóisten”... * sortos, ez a hatalmas művész, amilyen kü­lönös ember volt, olyan kü­lönösen vélekedett a do­hányzás ártalmasságáról is. A Fészek klubban, mialatt súlyos légzési nehézségek közben szítta egyik ciga­rettát a másik után, szóltak neki, hogy kész veszede­lem, amit csinál, — ne do­hányozzon annyit Ellenkezést nem tűróen így válaszolt: — Én nem hiszek abban, hogy a dohányzás ártalmas. Egy barátom mesélte, hogy az apja egész életében ren­geteget dohányzott, — és meghalt 94 éves korában. A fia soha nem dohányzott és meghalt 2 éves korában. * S­ebestyéni Géza egyik­­-, kollégáját Budapest­re szerződtették. A színész felesége, fiatal, primadonna, Kolozsvárott maradt. Géza megkérdezte a színésztől: — Itthagyod egyedül ezt a ragyogóan szép, fiatal nőt? — Nézd — mondotta a színész — kétféle férfi van. Az egyik, ha megcsalja a felesége, — öngyilkos lesz. — A másik bemegy a ven­déglőbe és eszik egy rántott csirkét! Én az utóbbi fajtá­hoz tartozom... Rövidese­n ország-világ előtt köztudomásúvá vált a színház igazgatójának, s a fiatal primadonnának sze­relmi kapcsolata. Sebestyén Géza a következő táviratot menesztette a Pestre szer­ződött színésznek: — Rendelheted a rántott csirkét! S­zentgyörgyi István, a­­ magyar színjátszás nagy művésze csak súgó után tudott beszélni. Egyik szerepében partnerére fog­ta a revolvert és azt mond­ta: — Tízig számolok, ha addig nem hagyja el a szo­­bát, lelövöm, mint egy ku­tyát! A súgó szólt: „Egy” Szentgyörgyi utána: „Egy”. A súgó folytatta: „Kettő”. Sze­ntgyörgyi: „Kettő”. A súgó abbahagyta, Szent­­györgyi nagyot toppantott, s morogva szólt: — Na, na...! A súgó tovább sorolta a számokat tízig A szünetben Szentgyörgyi megtámadta a súgót. — Miért hagyta abba a súgást kettőnél? I­ies­zirmay Imre a régi idők nagyon kedves színésze legendásan zsugori volt. Egyszer például a Fészek étteremben ültek az öreg Latabárral, aki a meg­jelenő pincérnél egy mákos tésztát rendelt. Közben meggondolta magát, s azt mondta a pincérnek, hogy csak a tésztát hozza, a mák nem kell. Mire Szirmai eképp kapcsolódott a ren­delésbe: — Én meg kérem a Lata­­bár úr mákját Sebestyén Mihály Feltámadás A labdarúgó „prognózis” ma már megbízhatatlanabb, mint 300 évvel ezelőtt a meteorológiai előrejelzés volt ,a mairól nem is be­szélve!­. Teszem azt, ha válogatot­tunk győz az ÜKÉ (Ük­­apáink Korabeli Együttes) ellen, akkor a szakvezető szolid nyilatkozatban vala­hogy így reagál: „Fiaink erőnléte és harcképessége igazolta, hogy végre kiala­kulóban van az egykori „aranycsapat”, vagyis eljött a nagy „feltámadás”. Két hét múlva azonban , miután 12­:0-ra megverik az „új aranycsapatot”, a következő nyilatkozat lát napvilágot: „A sokat emle­getett feltámadás olyan utópia, mint amilyen a­ te­metők kapujára van írva: „Feltámadunk”. Végre tu­domásul kell vennünk, hogy csak szívós munkával ke­rülhetünk az élvonalba...” Amíg tényleg ■nem lesz magyar „aranycsapat”, ad­­ ­ kapásból mig a szakvezetők lehetőleg egymásnak nyilatkozzanak és ne zavarják meg a ha­talmas szurkolótábor ob­jektív értékítéletét, amely nagyon reális, ha magyar gólokat lát.„ Válás Barátom feldúltan rohan el mellettem az utcán. Megszólítom. — Mi van veled­? Egy ideig bizonytalanul magyarázkodik, aztán kitör belőle a keserűség. — Válók, öregetül — mondja. — Mit csinálsz? Válók, az asszonytól! — ismétli. — De hiszen... — Semmi, de hiszen! — Mi történt? — Tegnapelőtt bejelen­tettem a feleségemnek, hogy sok a munkám, későn jövök haza. Ő erre azt mondta: „Jó, akkor elme­gyek a barátnőmmel az El­dorado nevű moziba.” Még a film címét is megmondta. — Ebben nincs semmi különös — mondom. — Hallgass végig! Koráb­ban sikerült végeznem és elsétáltam az asszony elé... — Férfivel volt? — Nem! Tatarozzák az Eldorádó mozit. A műszaki könyvkiadás újdonságai A múlt hetekben sok, érdeklődésre szá­mottevő művel jelentkezett a könyvpia­con a Műszaki Könyvkiadó. A gazdag termés igyekszik jól tolmácsolni a leg­­frisebb ismereteket; több olyan könyvet találunk az­ újdonságok között, amelyek egyes szakágak legújabb eredményeit összegezik. Ugyanakkor egyre nagyobb azoknak a kiadványoknak a száma is, amelyek a kedvtelésből, hobbyból tevé­kenykedők útbaigazítását, szakmai gaz­dagodását szolgálják. A fotósoknak szánt újdonság, Sárközi—Sevcsák: Fotóamatőr zsebkönyv című munkája. A szerzők mindazt összefoglalják, amit a kezdő fotózónak tudnia, ismernie kell. Részle­tesen elemzik a különböző géptípusok előnyeit és hátrányait, teljesítőképessé­güket, majd a fotóanyagokkal foglalkoz­nak. A könyv második részében a felvé­telkészítés alapvető követelményeit is­mertetik, s táblázatok sokaságával adnak segítséget a jó beállításhoz. A befejező rész az előhívás, s általában a laborálás amatőr­ szintű tudnivalóinak tárháza. Ugyancsak a képtechnika a témája Raffay Anna: Keskenyfilmező című könyvének. Azoknak szól, akik már nem csupán idő­töltésből forgatnak, hanem filmjüknek mondanivalót is szánnak. Hasznos taná­csokat olvashatunk a könyvben a forga­tás előkészítéséről, a technikai feltételek­ről, majd a felvételek készítésének mű­szaki körülményeiről, s végül a film­­összeállításról. Gyorsan gyarapodó táborhoz, a rádió­amatőrök seregéhez kíván szólni K. H. Schubert: Rádióamatőrök műhelykönyve. A szerző ismerteti a felhasználható anya­gokat, a rádiókészülék-építés szerelési munkáit, az elektroncsöves és tranziszto­ros kapcsolásokat ábrákkal és táblázatok­kal. Hasonló alaposság jellemzi a kiadó másik újdonságát, T. Surina: Tranzisztor­technika című könyvét. A mű mindazt kssrefoglalja, amit a tranzisztorok gyakor­lati felhasználásáról tudni kell: a tran­zisztorok alkalmazási területeit a rádió­­technikában és az elektronikában, a leg­újabb félvezetőket, a tunnel diódáktól a termisztorokig. A gépkocsik számának rohamos emel­kedése a karbantartást is előtérbe állítja. A tervszerű karbantartáshoz ad a Gépjár­műmotorok műszeres vizsgálata címmel megjelent kötet hasznos tanácsokat. A vá­­kumellenőrzéstől a gyújtáskapcsoláson át az optikai diagnózis készítéséig minden olyan teendővel foglalkoznak a kötet ösz­­szeállítói,­ melyek a motor biztonságos működéséhez szükségesek. A kötet aktu­alitását aláhúzza az is, hogy hazánkban éppen a közelmúltban rendelték el a gép­járművek időszaki kötelező műszaki vizs­gálatát. .. Az újdonságok közül végül két olyan kötetet említünk, amelyek az ipar­ban dolgozó szakembereknek nyújtanak fontos ismereteket. A korrózióvédelem cí­mű sorozat új kötete — a szerző: Székely Levente — részletesen tárgyalja a vas­­alapú ötvözetek, a színesfémek és ötvö­zeteik, valamint a könnyűfém ötvözetek tulajdonságait, s ezek korróziós károsodá­sát, illetve a károsodás elleni védekezés módjait. A gyakorlat megfogalmazta kér­désekre ad választ az építőipari anyag­­mozgatással foglalkozó kötet is. A rako­dás és szállítás génesítése az építőiparban című könyv szerzői jelentős segítséget ad­nak az építőipari anyagmozgatás korsze­rűsítéséhez, szervezési módszerek ismerte­tésével és a gépészeti lehetőségek össze­foglalásával. Különösen nagy figyelmet szentelnek a cement és kötőanyagok szál­lítása, előregyártott vasbetonelemek moz­gatása komplex gépesítésének. Ismertetik azokat a gépeket, amelyek emberi kéz be­avatkozása nélkül, telj­en automatikusan oldják meg az anyag keverését, helyszínre szállítását, feldolgozását. (M) Eli Fejér megyei Hírlap Új módszer az alkoholisták kezelésében A bostoni (USA) kórház két orvosa alkoholista be­tegeknél új módszert al­kalmaznak. Ennek lényege abban áll, hogy az elvonó kúrán lévő alkohoolista be­tegek közül húszat negy­ven napon át szigorú el­különítés mellett dolgoztat­nak. Különböző feladatokat adnak nekik és a feladatok teljesítése esetére jutalmat tűznek ki számukra, úgy, hogy ezeknek a — beteg­ségük miatt csökkent ítélő­képességű — betegeknek választásától függ, melyik jutalomban részesülnek? egy-egy teli pohár whisky vagy egy órán át elbeszél­gethetnek az ápolónőkkel? A betegeken áll a döntés, hogy követik-e rossz haj­lamukat, isznak-e, vagy in­kább kívánják a velük va­ló szeretetteljes foglalko­zást A vizsgálatból kide­rül, hogy igénylik-e a tár­sadalmi érintkezést, akar­nak-e újra normális életet élni? A kísérletek biztató­ak. A bostoni kórház je­lentős anyagi támogatást kap. Tollhegyről Magabiztos Kolléga elő­ször családi körben olvassa fel cikkeit. Természetesen sikert arat övéi között és biztatást kap, csak így to­vább! A szerkesztő azonban visszaadja Magabiztos Kol­léga kéziratát: — Öregem, ez pocsék! — De hiszen aranyhegyű tollal írtam — mondja Ma­gabiztos kevéssé magabiz­tosan. — Na és — így a szer­kesztő — Lehet arany­­hegyű tollal, kopott, bádog­hangú szavakat írni, de ko­pott bádogtollal arany csen­gésűeket!? Magabiztos Kolléga el­hajítja aranyhegyű­ Parker­­jét és olcsó diáktollal írt kéziratot tesz a szerkesztő asztalára, s várja az ered­ményt. A szerkesztő meg­jegyzi: — Jobban jártál volna,, ha a Parkert a Bizományi­ban eladod, mert ezt az írást is legfeljebb ott tudod értékesíteni. De vigyázz, igen szigorú a , becsüs! V. Gy. Vasárnap, 1968. július 7.

Next