Fejér Megyei Hírlap, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
4 — Hasznosíths aló nemzetközi tapasztalatok 1. (Biuletyn — információ, OITER, Varsó) A mezőgazdasági építkezések gyorsütemű fejlődését gyakran gátolja az építőanyaghiány. Világviszonylatban általános jelenség a vidék rossz építőanyagellátása. Ahol van bőven építőanyag, ott is gondot jelent a nagy távolságra történő szállítás s az így felmerülő tetemes szállítási költség. A lengyel szaklap utal rá, hogy általános jelenség az építkezéseknél a helyi eredetű anyagok egyre nagyobb mérvű felhasználása. Jelentős energiát fordít számos kutató- és tervezőintézet építőipari nagyvállalat arra, hogy egyes vidékek építésnél felhasználható anyagait feltérképezzék, s adandó alkalommal ezeket felhasználják, amikor azon a területen kerül sor építkezésre. A számításba jöhető helyi eredetű építési anyagok: agyag, kő, homok, kavics, ipari hulladékok (kazánsalak, pernye, stb.). Számítások szerint az ilyen anyagok felhasználásával jelentősen lehet csökkenteni az építkezés költségeit. A szállítási költségek megtakarítása révén lakóépületeknél 7—10, gazdasági épületeknél 18—26 százalék költségmegtakarítás is elérhető e módszerrel. Z. IPlanovoe Horjasztva, Moszkva.) Az építőipar hatékonyságának növelésére számos gazdasági ösztönző módszert, eszközt érdemes alkalmazni. A hatékonyság mérése azonban igen nehéz. A termelési érték (mint mutató) növekedése mellett sem biztos, hogy a kívánt fejlődést, hatékonyság fokozódást tartalmazza. A nyereségtömeg, amely az építő vállalatnál keletkezik ugyancsak nem biztos, hogy egyezik a kívánalmakkal. A szovjet módszer a hatékonyság mérésének alapjául az átadott létesítmények természetbeni és értékmutatóit állítja. 3. (The Indian Comete Journal, Bombay.) Nagy beruházásoknál igen lényeges kérdés az egyszerre dolgozó különböző vállalatok tevékenységének összehangolása. Ezen belül a lap a mérnöki munkák ütemezésének kritikus pontjaira hívja fel a figyelmet. Igen lényeges pontos, programszerű tervben rögzíteni a különböző munkák egymással vagy egymástól való függését. A program analízise alapján megállapíthatók előre azok a kritikus pontok, amelyek különös szervezési koncentrálást igényelnek. A módszer a legsokoldalúbb nagyberuházások esetében is eredményes. Indiában több építkezésen kipróbálták, és bebizonyosodott, hogy az egymástól függő tevékenységek összehangoltabbá váltak, ezenfelül jelentős idő és anyagi megtakarítás jelentkezett. — ds — VÍMUtók ágyától A CSILLAGOKIG MOSOLYT FAKASZTÓ szólásmondás a munkások jellemzésére, sokoldalúságára, ha azt mondják a szaktársak: órás és kazánkovács. Nos, az élet néha erre a minősítésre is rádupláz. Alacsonynövésű vörössesszőke ember tesz-vesz az apró szobában, amely jobban hasonlít egy könyvtárba oltott laboratóriumhoz, mint otthonhoz. Magányos ember, de nem társtalan. Az ágyon ott a Delta folyóirat. Tudományos ismeretterjesztő művek, szakkönyvek, rengeteg szerszám, műszer. Néhány kép, fénykép a falon és sok apróság, a három műanyagpohárból készült éjjeli lámpától a féligkész gitárig, a hangosító berendezéstől a csillagászati, távcsőig. Baldauf József, a MÁV Járműjavító kiváló dolgozója, a vízvezetékszerelő csoport vezetője 54 éves, pályát tévesztett ember. — Nem, mintha nem szeretném a mesterségemet! Erről szó sincs. De ha hamarabb megismerkedhettem volna a villamossággal, talán többre vittem volna... Édesanyja a Csitáry nyomdába szánta, de nem sikerült, bejutnia. Találomra léptek be Feldmann Mór vízvezetékszerelőhöz szerződést kötni. Így kezdődött a pálya. Rövid ujjú kemény kezét nézem, és megértem, hogy miért tette le a hegedűt. A két mesterség valóban nem fért össze. Megtanult mandolinozni, játszik gitáron, nagybőgőn és trombitén. Fekete, jóhangú zeneszerszámot vesz a kezébe, pendít néhányat a húrokon. — A gitárt én csináltam, de készül egy másik is: a fiamnak, a lapgitár... Hogy hol tanultam? Hát a jó mester az ha kell gombot varr, asztalos, lakatos, műszerész és— — Csillagász —* egészítem ki, a háromlábú fehérbe festett kettős távcsőre mutatva. — Igen, az is. Ezzel nagyon sokat dolgoztam. A felső, 20 centiméteres tükör egy kerek éves munkámba került. A 10 centiméteressel hamarabb végeztem. — Kézzel? — IGEN, KÉZZEL. Mégpedig optikailag teljesen kifogástalan parabola tükör. Ezzel a Hold felszínén egy kilométer nagyságú tárgyat már lehet látni. Két jelentéktelen „műszert” vesz elő. Az egyik egy félbevágott zsilettpenge, a másik egy ötszázad milliméter vékonyságú huzalból készült rács; azután előkerült dr. Kulin—Zentváry népszerű csillagászati szakkönyve, A távcső világa. — Ebből tanultam meg az optikai tükör csiszolását. Meg is dicsért a professzor elvtárs, amikor felvittem hozzá az Uránia csillagvizsgálóba. Első dolga volt, hogy kivette a kezemből, és be vele a sötétkamrába. Ott aztán optikailag megvizsgálta, és megveregette a vállamat... Fehér, puha krepp-papírba takart csomagot göngyölget ki. — Ez a következő munkám. Eltart vagy másfél-két évig, amíg csillagászati reflektor lesz belőle. Ez az üzemem számára készül, de a párját magamnak csinálom... — Mindig izgatott az ismeretlen. És van csodálatosabb valami mint az űr millió csillaga? És amit nem látunk, az elképzelhetetlenül sok billió? Amikor a távcsövemmel először láttam meg a Mars „árkait?", a Saturnus gyűrűit és a Jupiter holdjait, elállt a lélegzetem; ezek a titkok izgattak, és a megismerés vágya nem ismer fáradtságot... Amikor Gorsiumban leguggoltam egy ólomcső mellé, amelyen vizet vezettek valamikor, titokzatos kéz szorította össze a torkomat. Ezt ember alkotta kétezer év előtt a kezdetleges eszközeivel... Látja, ezért szánok én éveket erre a munkára, anélkül, hogy sajnálnám. Hiszen utánunk is következnek generációk. A fiók mélyéről véletlenül kerülnek elő az ezüstkoszorús brigádjelvény, a kiváló dolgozó kitüntetések vörös csillagai, és most nekem szorul el a torkom. Ez az ember addig izzik, amíg él. Nézem kezében a vékony zsettpengét, a rácsot, és hallgatom annak a végtelen türelemjátéknak színes leírását, amit majd ismét másfél, két, vagy három évig „játszik". Félórás méricskélés a kezdetleges optikai segédeszközökkel és ötperces csiszolás ezekkel a keményen fogó ujjakkal, hogy azután pihenjen rá egy-két napot a megkínzott üvegtömb, amelyet még a kéz melege is torzít. És csak próbálom agyammal tapogatni a fogalmat, hogy mennyi, is az a hattized ívmásodperces felbontóképesség? BALDAUF JÓZSEF a szocialista brigád csoportvezetője érti. És ezért nincs egyedül a kis szobácskában. B. T. HIRDETMÉNY A Székesfehérvári Szolgáltató Vállalat kezelésében lévő „Katonai hősi temető” (Székesfehérvár, Sárbogárdi u.) útépítés miatt a temető nyugati oldala teljes egészében felszámolódik. Vállalatunk az ott lévő sírokat áthelyezni köteles. Felszólítjuk a hozzátartozókat és érdekelteket, hogy ha és amennyiben exhumálást vagy síráthelyezést igényelnek, úgy kérjük, hogy azt a Székesfehérvári Szolgáltató Vállalat, Várfok u. 1. (temetkezési felvevő iroda) bejelenteni szíveskedjenek. Igénybejelentést Vállalatunk december 15-ig fogad el. 1968. szeptember 15-től A határidő után a megmaradt sírok áthelyezését Vállalatunk saját hatáskörében oldja meg. SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT VEZETŐSÉGE 7625. A Fetér megré hírtető------- Konzervgyár épül Debrecenben Az ország egyik legnagyobb és legkorszerűbb konzervgyára épüti 650 millió forintos befektetéssel Debrecenben. A tervek szerint az új gyár néhány részlegében már a jövő szezonban megindul a folyamatos termelés. Képünkön: az épülő melegüzemi csarnok. (MTI fotó : Fényes Tamás felvétele) Vasárnap, 1968. szeptember . Gáz a város kapujában A Velencei-tó fölött a hetes műút mentén palaszürke óriási dobok áznak az esőben. Ebben a „nép télén” üzemben észrevehetetlenül halkan ver az ipar egyik artériája. Emberderék vastagságú csövek bújnak itt ki a föld alól, és a röplabda pálya nagyságú szerelvénytéren műszerek, tolózárak, szelepek szabnak határt az olaj- és gázfolyamnak, vagy bocsátják útjára Százhalombattára, Szőnybe, Zalába, Székesfehérvárra, Pétre. Itt van a magyar földből feltörő gáz a város kapuja előtt. A messze Békés megyéből, Kardoskútról indul útjára, ott nyeli magába a több száz kilométer hosszú csőkígyó, amely mélyen a föld alatt, át a Tiszán, Dunán, vízfolyásokon hozza azt az energiaforrást, amelyet eddig csak 9 Barátság kőolajvezetéken át kapott az ország. Szakadó esőben szaladunk ■ki a szerelvénytérre Radó Miklóssal, a Kőolajvezeték Vállalat szivattyúállomásának diszpécserével. Amikor órára áll a nagymutató, ha esik, ha fúj, el kell végezze a nap és az éjszaka minden órájában ezt a vizitet. — Igen, a gázátadó állomások útján mi tartjuk az összeköttetést a termelő és a fogyasztó között és ellenőrizzük a vezeték üzemét. — Kis szekrényt nyit fel, amelyben egy korongra furcsa görbét rajzol fel a regisztráló készülék tűje. — Ez ad támpontot az átáramlott mennyiség meghatározá A vezetékibe épített hőmérők, feszültségmérők csak jelzésükkel adnak hírt arról, hogy mi folyik le a hálózatban, ahol közel negyven atmoszféra nyomással rohan a gáz a végállomás felé. Itt van tehát a földgáz a város kapujában. Vajon mikor kap belőle mindenki eleget? A konyhában is, a lakások fűtőtesteiben is. — Komplex probléma ez — nézi Einhardt János, az állomás parancsnoka a szürke tartályok fölött villogó eget Attól félek, hogy belenyilaz valamelyik agresszív felhő. — A gáz valóban itt van Székesfehérvár kapujában, de addig ott is marad, amíg kézen nem fogják. Nem gáz, hanem hálózat kérdése, hogy ne eipekedjen a didergő ember a pincéből az emeletre, kezében a két vödör szénnel. A csővezeték létrehozása is kettős, sőt hármas probléma. Pénz kell hozzá, mégpedig sok idő és anyag kérdése is, emellett a vezetékek lefektetése nem éppen idegenforgalmi látványosság. Fel kell bontani az úttesten áthelyezni más vezetékeket, biztosítani a közlekedést. Egyszóval van még egy faktor, a türelem... — Igaz, nem éppen olcsó tüzelőanyag a gáz ma még. — Valóban, nem olcsó, de ennek nagyon is kézenfekvő magyarázata van. Azt a nagyfogyasztókhoz mérten elenyésző gázmennyiséget, amelyet a város ma ■ fogyaszt, ugyanakkora rezsiköltség terheli, mintha tízszer annyit szállítanánk. És ezt a kevés fogyasztónak kell megfizetnie. Ez azt jelenti, hogy a szükséges hálózat kiépítése és az összes fogyasztó bekapcsolása után nagyon is érdemes lesz átállni a gázfűtésre. Ez a jövő fűtőanyaga. Érdekes problémát pendít meg Ernhardt, érdemes fölötte meditálni: — Ma már szerte az országban alakulnak törpevizmss társulások, és jelentős nagyságrendű társadalmi munka járul hozzá a költségek csökkentéséhez. Vajon nem lenne célszerű, hasonló módon szervezni a gázfogyasztók társulatát? Nagy fejlődés előtt áll a szivattyúállomás, belőle nő ki Dunántúl olaj gázcentruma. Egyik fő feladata marad a Barátság kőolajvezeték üzemeltetése, amely hazánk legnagyobb olajfinomítójának szállítja Százhalombattára a fekete aranyat. És persze Szőnynek is, amíg az üzemel. A régi technológiának azonban fölé nőtt a finomító óriás, ezért nagyarányú építkezések kezdődtek, hogy megkaphassa a fejlődő Százhalombatta a „mindennapi betevő” olaját. Még az idén átadják rendeltetésének a gödöllői szivattyúállomást, és megkezdik a százhalombattai szivattyú építését. Az üzemvezetőség központjában 58 milliós költséggel megkezdődik egy nyolcvan lakásos, többszintes házakból álló lakótelep építése, amelynek körzetében garázsokat irodaházat műhelyeket szervizállomást helyeznek el És megépül a csőtároló rámpa is. A vállalati létszám négyszáz főre szaporodik, bizonyára sok fiatal mérnök és technikus figyel a tó szomszédságában születő új lakótelepre és költözik az országrész fejlődő centrumába. Ez a robbanásveszélyes üzem arról is nevezetes, hogy évek óta sem üzemi, sem személyi baleset nem fordult elő. Magasfokú fegyelem, kötelességtudás jellemzi dolgozóit akik közül öt munkást, műszakit, és az adminisztrációban dolgozót tüntetnek ki bányásznapra a kiváló dolgozói jelvénnyel nyolcvanra pedig pénzjutalmat kapnak. Bartha Tibor Érthetetlen kiárusítás Tovább tart a kedvezményes traktorvásárlási akció! — hirdetik hetek óta az újságokban, rádióban, televízióban és falragaszokon. Nocsak, kapom fel a fejem, hát idáig jutottunk már, hogy ilyen készletcsökkentési akcióhoz kell folyamodnia a mezőgazdasági gépkereskedelemnek? Mert szó, ami szó: az ígért tíz százalék árkedvezmény valóban jelentős összeg, különösen ha figyelembe veszszük azt is, hogy hazai traktorgyártásunk igen jelentős mértékben dotált iparág. Ezt a mellékgondolatot gyorsan el is hessegetem, hiszen kéznél van az érv, hogy még egy dotált hazai termék is gazdaságosabb lehet népgazdasági szinten, mint egy viszonylag olcsó, de külkereskedelmi mérlegünket rontó importtermék. S az új gazdasági mechanizmus első évében járva, igazán nem lehetünk türelmetlenek a hazai traktoriparral szemben. Lesz az a termék még nyereséges is — ha jó. Miért ne lenne jó? — kérdeznek vissza a traktorosok, szövetkezeti agronómusok, elnökök, s a kereskedelem dolgozói. Jók azok, csakhogy hiába jók, ha pillanatnyilag nincs rá pénzünk. És mutatják terveiket, ami szerint októberben vagy márciusban majd vesznek ők traktort, méghozzá a szóbanforgó magyar traktort, mert akkorra már lesz pénzük. A hirdetések, az akció meghosszabbítása mást mond. Hát elfog ismét a kétkedés ördöge, s kezemben veszem az országos statisztikát, hátha mégis túltermelési válságban van a magyar traktoripar. Nézem, s még inkább nem értem ezt az árleszállítást. Ugyanis hazánk mezőgazdaságában közel 70 000 traktor dolgozik, amivel szemben áll a hazai traktorgyártás évi 3000-nél valamivel több új traktora. S ha szolidan, évi tíz százalékos amortizációval számolunk, — az erkölcsi kopás mértéke még ennél is nagyobb! —, máris kitűnik, hogy mezőgazdaságunknak évenként hétezer új traktorra van szüksége, vagyishogy évi traktorigényünk 50—55 százalékát importból kell pótolnunk. A helyzet kulcsa azt hiszem másutt keresendő. Például abban a kevésbé érthető megkötésben, hogy termelőszövetkezeteink nem kaphatnak hitelre ezekből a traktorokból. Az áruhitel akcióból valahogyan kifelejtették őket, s így az a fonák helyzet alakult ki, hogy — mint az egyik megyei agronómus mondta —, ha tíz traktoros összefogna, s kérne 6-6 ezer forint személyi hitelt az Országos Takarékpénztártól, bizony megkapnák, s megvehetnék a traktort. De úgy látszik, a szövetkezet erre nem eléggé hitelképes!? Vagy talán nem tudják az illetékesek, hogy hazánk mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek tiszta vagyona meghaladja a 30 milliárdot? Akárhogy is van, úgy tűnik, hogy a hazai traktoripar termékeinek gyors értékesítéséhez nem a legmegfelelőbb utat választották, amikor a kiárusításhoz folyamodtak. Mi at — és miért ne lehetnénk őszinték önmagunkhoz? — nem éppen bizalomgerjesztő az ilyen időszakos árcsökkenés, még akkor sem, ha az összeg termékenként 10 000 forint! Úgy hiszem kézenfekvő a megoldás: engedélyeztessék egy, a vásárló szövetkezet és a forgalmazó kereskedelmi vállalat közötti közvetlen áruhitel akció. Mert a tények ,mindannyiunk meggyőződésénél makacsabb dolgok! Kátay Antal