Fejér Megyei Hírlap, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-10 / 289. szám
a Portugália és gyarmatai Az ENSZ-közgyűlés múlt heti ülésén 85 szavazattal Portugália, a Dél-Afrikai Köztársaság és Brazília szavazata ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogadták azt az afro-ázsiai javaslatot, amely felszólítja Portugáliát, hogy haladéktalanul adjon függetlenséget Angolának, Mozambiknak és Portugál-Guineának. A határozat egyben felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét arra a veszélyes helyzetre, amely a portugál uralom alatt álló afrikai területeken alakult ki, és felszólította az ENSZ tagállamait, különösen a NATO-országokat, hogy ne nyújtsanak olyan támogatást Portugáliának, amely lehetővé teszi számára a gyarmati háború folytatását az uralma alatt álló területeken. Portugália területe 91 531 km 2, lakóinak száma 9,2 millió. Ehhez csatlakozik a 11 milliós, 2 087 724 km 2 kiterjedésű óriási gyarmatbirodalom, amelynek legtávolabbi pontja (Portugál-Timor) több mint 10 000 km-re fekszik az anyaországtól. Portugália gazdaságilag Európa egyik legelmaradottabb országa. A lakosság kb. 40 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik. Minthogy azonban az ország északi kis- és törpebirtokain és a — javarészt a papság és a nemesség tulajdonában levő — nagybirtokokon, amelyek jobbára Dél-Portugáliában terülnek el, korszerűtlen, elmaradott a gazdálkodás, a mezőgazdaság a nemzeti jövedelemnek alig több mint 20 százalékát adja. A lakosságnak csaknem fele írástudatlan, a gyermekhalandóság is ijesztő. A nehézségeket csak növeli a külföldi tőkétől, elsősorban a nyugatnémet tőkétől való függés. Az ország fejlődésének fő fékezője a gyarmatbirodalomhoz való eszelős ragaszkodás. Ebből következik ugyanis, hogy Portugália költségvetésének több mint 50 százalékát a hadsereg emészti fel. A 148 ezer fős hadseregből, több mint 100 000 a gyarmatokon állomásozik. A hadikiadás különösen 1691 óta, az angolai szabadságharc kitörése óta, jelentősen emelkedett. Mindezek ellenére a portugál delegátus az ENSZ-határozatot követően ismételten leszögezte, hogy kormányának a gyarmatokkal kapcsolatos politikája változatlan marad, és Lisszabon „a legnagyobb fenntartásokkal” fogadja a határozatot. Rendelkezés az év végi bérfizetési napokról Tekintettel a karácsonyi és újévi ünnepekre, a Magyar Nemzeti Bank a SZOT-tal egyetértésben szabályozta a decemberi és januári bérfizetési napokat. A december 21-én, 22-én és 23-án esedékes béreket december 20-án, a 24-i és 25-i béreket 21-én, a 26-i és 27-i béreket 22-én, a 29-én járó béreket pedig 28-án kell kifizetni. A december 30-án, 31- én és január 1-én esedékes béreket december 29-én fizetik. A rendelkezés nem érinti az állami, szövetkezeti építőipar részfizetési napját, amely változatlanul december 22-e. (MTI) Tűz Perkátán Hétfő délután 3 óra. Csődület, füst, ég felé törő lángok, segítségért rohanó emberek. Tűz Perkátán. A tűz raktára ég. A lángok már a tetőszerkezetet falták, amikor a helyi önkéntesek akcióba léptek. Az arra járó szovjet teherautó megáll. Egy fiatal tiszt máris munkába lép. Szirénázva érkeznek a dunaújvárosi tűzoltók, nem sokkal később az adonyi önkéntesek. Nyolc vízoszlop próbálja megzabolázni a lángokat Közel három órába tellett, amíg lokalizálni tudták a tüzet. A raktárban lévő papírok percek alatt lángba borították az épületet. A padláson 6 ezer zsák és 120 mázsa zab égett el. A helyszíni vizsgálat kiderítette: a tüzet hősugárzó okozta. A felelősség és a kár megállapítása még további vizsgálatot igényel. Mindenesetre jelentős a kár és kettőt érint: a helyi tsz-t, amely bérelte a raktárt és a terményforgalmi vállalatot, amelynek tulajdonát képezi. Azn kéntesek és a hivatásos tűzoltók megtették amit lehetett, mentették a menthetőt, de a feltételezhető gondatlanság így is sok ezret küldött füstbe. —z — Tulajdonképpen már híre sincs az egykori majornak. Úgy beleépült a faluba, olyan szerves részévé vált, mintha sohasem lett volna másképpen. Szép új házak magasodnak a tágas út két oldalán, a kertekben nyílnak a késő őszi virágok, emberek sietnek a dolguk után, vidám gyerekhad rúgja a labdát, mit sem törődve a szemerkélő esővel. Ez már a mai Szilfamajor képe. A tanácsnál mondták, hogy körülbelül ötszáz lakosa van, de egybeépült már a faluval. Nagylakkal, szerves részévé vált, három tanácstag képviseli a tanácsban az itteniek ügyét. Idős Tóris György őslakos Szilfamajorban. Ott is lakik feleségével, igaz már nem a régi házban, de a hajdani Szilfamajor területén Itt élnek a gyerekei is, felnőttek már. A kiskonyhában ülünk le, majdnem minden háznak az udvarán építettek ilyen kis nyári konyhát, hogy megkíméljék vele a szebbet, amit némely helyen már szobának alakítottak át. Tóris bácsi az ablak melletti lócán ül, felesége főzéshez készülődik, öregember már, beteges is, egyik keze megbénult. Azóta csak üldögél és ténfereg, és láthatóan nehezére esik a nagy tétlenkedés. Hellyel kínálnak. Tórisné egy mozdulattal letörli azasztalt is. Én pedig előveszem s jegyzetfüzetemet amelybe felírtam a szilfamajori eseményeket. Pereve, ötven esztendőt visszaugrani az időben a gondolatnak is nehéz. ..1917. tavasza. Sztrájkok: Mór. Előszállás. Kálóz. Alap. Siilfamajor. Cser.” Azután: ,,Az őszirózsás forradalom napjaiban a haza tóduló katonaság földet követelt az új burzsoá kormánytól, helyet követeltek a falvak politikai, közigazgatási irányításában. A napszámosok és gazdasági cselédek a földosztástól várták sorsuk jobbra fordulását. Bérkövetelések (Szilfamajor).” Emlékezik-e vajon ezekre az eseményekre, amelyek szervesen kapcsolódnak a nagy egészbe, a történelmi fordulót előkészítő és végrehajtó tettek sorozatába? Szilfamajorban, a jelentéktelen kis településen, igen nehéz körülmények között, éltek az emberek. S hogy Szilfamajor nee a szokásosnál gyakrabban szerepel az egykori feljegyzésekben, arra enged következtetni, más helyeknél is nehezebb volt itt az élet. — Három bérlőé volt az egész határ. A szilfamajorit és az ágotait is a Leopoldok bérelték. Testvérek voltak-e, vagy csak rokonok, nem tudom, mi béresek, kocsisok — ami én is voltam — velük nem találkoztunk, csak az intézőikkel. Legényember voltam még akkoriban. Hajnalban keltem, éjjel feküdtem. A munkaidő, amennyit láttunk, annyi volt. Évenként 14 mázsa búzát, meg 4 mázsa árpát kaptam a szolgálatomért. Tóris néni invitál: nézzem meg a házukat, ötvemben lett készen. Két szoba, konyha. A szomszéd telkem a fia épített. Nyitogatja az ajtókat sorra, s mikor elköszönök, szép falusi szokással az utcára kísér, s útba igazít még idős Láposi Istvánék háza felé. Egészen finom. Ösztenerű esőcseppek szitálnak a levegőben. Egy vontató cukorrépával megrakottan befelé indul a határból. Megtalálom Láposiék házát is. Magas, szikár ember Láposi István. Egyenesen tartja még a derekát. Arcán, s kedélyén alig hagytak nyomot az évek Pedig milyen évek voltak azok. Lelöki a macskát a székről, s hellyel kínál. Ő maga az ágy szélére ül. Nyílik az ajtót, belep a felesége. Arca, mint a fából faragott szoboré. — Ülj ide asszony, ketten jobban emlékszünk. (Érdeke®, az asszonyok mindenre jobban emlékeznek.) Láposi István akkoriban nem Szilfamajorban élt, hanem Sárszentágotán. De a föld az nagyjából egy tag volt, néhány kilométer csak a távolság. Ő emlékszik a béreslázongásokra, a földkövetelésekre is. És arra is, hogy a cselédek milyen körülmények között lakók az uradalmi lakásokban. Egy konyhára négy-öt család jutott. Jegyzetemben ezeket olvasom: „1918. december. A Megyei Nemzeti Tanács fellép a földosztó mozgalmak elfojtására. Fekete Józsefet küldik a béreslázongások lecsillapítására Lovasberénybe és Szilfamajorba. 1919. február: önkényes földfoglalások. 1919. március: Szilfamajor, Belsőmajor. Sárszent- / Lírai riport 50 év nyomában Fejér megyei Hírlap Szovjet—csehszlovák találkozó Moszkva (TASZSZ) Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia vezetői Kijevben, Ukrajna fővárosában eszmecserét folytattak az SZKP és a CSKP, valamint a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti együttműködés továbbfejlesztéséről. Kiadott közlemény szerint a tárgyalások szívélyes légkörben, az elvtársiasság és a barátság szellemében zajlottak le. A A köélemény szövege 1968. december 7-én és 8- án Kijevben megtartották a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Csehszlovák Kommunista Párt vezetőinek találkozóját. Szovjet részről részt vett a találkozón: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a szovjet minisztertanács elnöke, Nyikolaj Podgornij, a Politikai Bizottság tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Pjotr Seleszt, a Politikai Bizottság tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Vlagyimir Seserbickij, a Politikai Bizottság póttagja, az ukrán minisztertanács elnöke, Konsztantyin Kalusev, a Központi Bizottság titkára, Vaszilij Kuznyecov, a Központi Bizottság tagja, a szovjet külügyminiszter első helyettese. Csehszlovák részről a találkozón részt vett: Alexander Dubcek, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, Oldrich Cernik, a kormány elnöke, a Központi Bizottság elnökségének tagja, dr. Gustav Husák, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, Lubomir Strougal, a CSKP Központi Bizottsága cseh irodájának elnöke, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja. A tárgyalófelek eszmecserét folytattak az SZKP és a CSKP, valamint a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti együttműködés továbbfejlesztéséről, és megvitatták a két felet érdeklő egyéb kérdéseket is. A tárgyalások szívélyes légkörben, az elvtársiasság és a barátság szellemében zajlottak le. A csehszlovák küldöttség december 8-án hazautazott. A küldöttséget a tárgyalásokon résztvevő szovjet vezetők búcsúztatták. (MTI) Manescu az NDSC-ba utazott Bukarest Corneliu Manescu, Románia külügyminisztere vasárnap este, Otto Winter külügyminiszter meghívására, hivatalos látogatásra a Német Demokratikus Köztársaságba utazott, Bukarest Északi pályaudvarára elkísérte Gheorghe Macovescu, a külügyminiszter első helyettese. Jelen volt a búcsúzásnál Karl Kormes, az NDK ideiglenes ügyvivője, Vincze József hazánk és Karel Kurka Csehszlovákia nagykövete. (MTI) Letartóztatások Jeruzsálemben Jordániai lapjelentések szerint az izraeli hatóságok több mint 215 arabot tartóztattak le a jeruzsálemi piacon a közelmúltban történt robbanással kapcsolatban. Az izraeliek még nem kezdték meg a letartóztatottak kihallgatását. fi Kennedy-ügy folytatása Washington Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága hétfőn jóváhagyta a New Orleans-i kerületi bíróság döntését, és ezzel utat nyitott a Clay Shaw elleni per kezdetének. Garrison ügyész ugyanis 1967 márciusában magánkihallgatások sorozata után vádat emelt Clay Shaw 55 éves üzletember ellen, amiért — a vád szerint — Lee Harvey Oswalddal, David Ferrievel és másokkal összeesküvést szőtt Kennedy elnök meggyilkolására. Ferriet röviddel a vádemelés után holtan találták. Clay Shaw fellebbezett a vádemelés ellen, és azt állította, Garrison eszközként használja fel annak érdekében, hogy a Warrenjelentés elleni támadásait jogilag megalapozhassa. Miután Shaw keresetét a New Orleans-i kerületi bíróság elutasította, a Legfelső Bírósághoz fordult, amely most hétfőn hozta meg hasonló értelmű döntését Kedd, IMS, december 10. 1 A Fejér megyei Tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról.) A járási székhelyek és a nagyobb községek fejlesztése A továbbiakban a tanács a járási székhelyek és nagyobb községek fejlesztéséről beterjesztett írásos jelentést vitatta meg. Tóth Gyula, a megyei tanács vbelnökhelyettese szóbeli kiegészítőjében, csakúgy mint az írásos anyag, megállapította, hogy 1966 — a megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülése — óta jelentős előrehaladás történt a nagyközségek kommunális, szociális, valamint szolgáltatási helyzetét illetően. A megye összes községi lakásnövekedésének több mint 40 százaléka a kiemelt községekre esik, viszont az ütem még most sem kielégítő. Kedvező viszont, hogy növekszik e területen a társasház-építés aránya. Az ipari javító-szolgáltató tevékenység jobb kielégítését szolgálja egyebek között a termelőszövetkezetek ilyen jellegű tevékenysége, valamint az, hogy a fejlesztésre kijelölt településeken 80 kisiparos kapott ipar-, illetve működési engedélyt. A továbbiakban a jelentés megállapította: a járási székhelyek és a kiemelt települések fokozottabb fejlesztését akadályozta, hogy a harmadik ötéves terv célkitűzései 1965-ben jóváhagyásra kerültek és az akkori tervekben elsősorban az ágazati-fejlesztési elgondolások érvényesültek, kevés lehetőség volt a helyes területi arányok kialakítására. A rendelkezésre álló anyagi lehetőségek hatékony felhasználása érdekében a fejlesztésre kerülő községeket két kategóriába csoportosította s vb. Az első kategóriába tartoznak a jól ellátott és nagyobb ütemben fejlődő települések, így például Mór, Sárbogárd, Bicske és a Velencei-tó környékének községei, a második kategóriába pedig Enying, Csákvár, Martonvásár, Polgárdi, Ercsi, Pusztaszabolcs, Lajoskomárom, Cece, Enying. A feladatok közül továbbra is a közművesítés, az ütés járdaépítés fokozását tartja indokoltnak az előterjesztés. A jelentés fölötti vitában részt vett Szabó Lajos, aki a móri járás, s azon belül a járási székhely fejlesztésével kapcsolatos munkát, terveket, gondokat ismertette. Sebők György a pusztaszabolcsi vízellátás megjavítását tette szóvá, többek között azt javasolta, hogy a MÁV kútjait — tekintettel arra, hogy a dicselesítési program eredményeként szókra nincs szükség, igénybe kellene venni a lakosság, a falu vízellátásának megjavítására, a hozzászólásokra Tóth Gyula válaszolt, majd dr. Tapolczai Jenő foglalta össze a jelentés és a vita tanulságait. Ezután került sor a második napirendi pont megvitatására. A középfokú oktatás és szakmunkásképzés helyzete A Fejér megyében fölvő középfokú oktatás és szakmunkásképzés helyzetéről beterjesztett jelentéshez Dani Lukács, a vb elnökhelyettese tett szóbeli kiegészítést. A jelentés, a szóbeli kiegészítés és a vitában hozzászólók is megállapították, hogy a megyénkben folyó középfokú oktatás és szakmunkásképzés a lakosság kulturális ellátásának és a jövő társadalma kialakításának szerves és fontos része. Az 1967—68-as tanévben középiskolai oktatásban 13 342- en részesültek, ebből nappali tagozaton 8396-an tanultak. A középiskolai nappali oktatás 19 intézményben folyik, közülük 14 tanácsi, a többi szakminisztériumi felügyelet alá tartozik. A középiskolákon kívül 14 szakmunkásképző intézmény működik megyénkben. A középfokú intézmények, gimnáziumok és szakközépiskolák a múlt tanév 7585 végzős általános iskolás 31 százalékát vették fel. A szakmunkásképzés iránti érdeklődés folyamatosan nő, viszont egyes szakmák iránt aránytalanul nagy az érdeklődés, míg más szakmákban nem töltik be a rendelkezésre álló helyeket Kevés a tanterem, több helyen van kétműszakos tanítás, nagy gonddal küszködnek a szakmunkásképző intézetek. Kevés a kollégiumi férőhely is. Problémaként jelentkezik, hogy megyénkben az országos átlagnál kevesebben tanulnak tovább az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után. Az előterjesztés kapcsán Major Géza, dr. Varga Jánosné és Brunner Tibor tettek fel kérdést. Major Géza a velencei szakközépiskola, dr. Varga Jánosné pedig a MOM 320-as intézete fejlesztésével kapcsolatban mondotta el javaslatait. A tanácskozás vitájában felszólalt Herczegi Károly, a Művelődésügyi Minisztérium és Kozma Istvánné, a Munkaügyi Minisztérium képviselője, valamint Káli Ferenc országgyűlési képviselő, és Francsics Józsefné. A továbbiakban a tanács bejelentéseket tárgyalt, így többek között a község- és városfejlesztési versenykiírás módosítását fogadta el. Bányász Béla