Fejér Megyei Hírlap, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-10 / 289. szám

a Portugália és gyarmatai Az ENSZ-közgyűlés múlt heti ülésén 85 szavazattal Por­tugália, a Dél-Afrikai Köztársaság és Brazília szavazata el­lenében, 15 tartózkodás mellett elfogadták azt az afro-ázsiai javaslatot, amely felszólítja Portugáliát, hogy­ haladéktala­nul adjon függetlenséget Angolának, Mozambiknak és Por­­tugál-Guineának. A határozat egyben felhívta a Biztonsági Tanács figyel­mét arra a veszélyes helyzetre, amely a portugál uralom alatt álló afrikai területeken alakult ki, és felszólította az ENSZ tagállamait, különösen a NATO-országokat, hogy ne nyújtsanak olyan támogatást Portugáliának, amely lehetővé teszi számára a gyarmati háború folytatását az uralma alatt álló területeken. Portugália területe 91 531 km 2, lakóinak száma 9,2 millió. Ehhez csatlakozik a 11 milliós, 2 087 724 km 2 kiterjedésű óriá­si gyarmatbirodalom, amelynek legtávolabbi pontja (Portu­­gál-Timor) több mint 10 000 km-re fekszik az anyaországtól. Portugália gazdaságilag Európa egyik legelmaradottabb or­szága. A lakosság kb. 40 százaléka mezőgazdasággal foglal­kozik. Minthogy azonban az ország északi kis- és törpebirtokain és a — javarészt a papság és a nemesség tulajdonában levő — nagybirtokokon, amelyek jobbára Dél-Portugáliában te­rülnek el, korszerűtlen, elmaradott a gazdálkodás, a mező­­gazdaság a nemzeti jövedelemnek alig több mint 20 száza­lékát adja. A lakosságnak csaknem fele írástudatlan, a gyer­mekhalandóság is ijesztő. A nehézségeket csak növeli a kül­földi tőkétől, elsősorban a nyugatnémet tőkétől való függés. Az ország fejlődésének fő fékezője a gyarmatbirodalom­hoz való eszelős ragaszkodás. Ebből következik ugyanis, hogy Portugália költségvetésének több mint 50 százalékát a had­sereg emészti fel. A 148 ezer fős hadseregből, több mint 100 000 a gyarmatokon állomásozik. A hadikiadás különösen 1691 óta, az angolai szabadságharc kitörése óta, jelentősen emelkedett. Mindezek ellenére a portugál delegátus az ENSZ-hatá­­rozatot követően ismételten leszögezte, hogy kormányának a gyarmatokkal kapcsolatos politikája változatlan marad, és Lisszabon „a legnagyobb fenntartásokkal” fogadja a határo­zatot. Rendelkezés az év végi bérfizetési napokról Tekintettel a karácsonyi és újévi ünnepekre, a Magyar Nemzeti Bank a SZOT-tal egyetértésben szabályozta a decemberi­ és januári bérfi­zetési napokat. A december 21-én, 22-én és 23-án esedékes béreket de­cember 20-án, a 24-i és 25-i béreket 21-én, a 26-i és 27-i béreket 22-én, a 29-én járó béreket pedig 28-án kell ki­fizetni. A december 30-án, 31- én és január 1-én esedékes béreket december 29-én fize­tik. A rendelkezés nem érinti az állami, szövetkezeti építőipar részfizetési napját, amely vál­tozatlanul december 22-e. (MTI) Tűz Perkátán Hétfő délután 3 óra. Cső­dület, füst, ég felé törő lán­gok, segítségért rohanó em­berek. Tűz Perkátán. A tűz raktára ég. A lángok már a tetőszerkezetet falták, ami­kor a helyi önkéntesek ak­cióba léptek. Az arra járó szovjet teherautó megáll. Egy fiatal tiszt máris mun­kába lép. Szirénázva érkez­nek a dunaújvárosi tűzol­tók, nem sokkal később az adonyi önkéntesek. Nyolc vízoszlop próbálja megza­bolázni a lángokat Közel három órába tellett, amíg lokalizálni tudták a tüzet. A raktárban lévő pa­pírok percek alatt lángba borították az épületet. A padláson 6 ezer zsák és 120 mázsa zab égett el. A hely­színi vizsgálat kiderítette: a tüzet hősugárzó okozta. A felelősség és a kár megálla­pítása még további vizsgála­tot igényel. Mindenesetre je­lentős a kár és kettőt érint: a helyi tsz-t, amely bérelte a raktárt és a terményforgal­mi vállalatot, amelynek tu­lajdonát képezi. Az­­n kéntesek és a hiva­tásos tűzoltók megtették amit lehetett, mentették a menthetőt, de a feltételezhe­tő gondatlanság így is sok ezret küldött füstbe. —­z — Tulajdonképpen már híre sincs az egykori ma­jornak. Úgy beleépült a fa­luba, olyan szerves részé­vé vált, mintha sohasem lett volna másképpen. Szép új házak magasodnak a tágas út két oldalán, a kertekben nyílnak a késő őszi virágok, emberek sietnek a dolguk után, vidám gyerekhad rúg­ja a labdát, mit sem törőd­ve a szemerkélő esővel. Ez már a mai Szilfamajor képe. A tanácsnál mondták, hogy körülbelül ötszáz lakosa van, de egybeépült már a falu­val. Nagylakkal, szerves ré­szévé vált, három tanácstag képviseli a tanácsban az it­teniek ügyét. Idős Tóris György őslakos Szilfamajorban. Ott is lakik feleségével, igaz már nem a régi házban, de a hajdani Szilfamajor területén Itt él­nek a gyerekei is, felnőttek már. A kiskonyhában ülünk le, majdnem minden háznak az udvarán építettek ilyen kis nyári konyhát, hogy megkí­méljék vele a szebbet, amit némely helyen már szobá­nak alakítottak át. Tóris bá­csi az ablak melletti lócán ül, felesége főzéshez készü­lődik, öreg­ember már, be­teges is, egyik keze megbé­nult. Azóta csak üldögél és ténfereg, és láthatóan nehe­zére esik a nagy tétlenke­dés. Hellyel kínálnak. Tórisné egy mozdulattal letörli az­­asztalt is. Én pedig előve­szem s jegyzetfüzetemet amelybe felírtam a szilfama­­jori eseményeket. Pere­ve, ötven esztendőt visszaugra­­ni az időben a gondolatnak is nehéz. ..1917. tavasza. Sztrájkok: Mór. Előszállás. Kálóz. Alap. Siilfamajor. Cser.” Azután: ,,Az őszirózsás forradalom napjaiban a ha­za tóduló katonaság földet követelt az új burzsoá kor­mánytól, helyet követeltek a falvak politikai, közigazga­tási irányításában. A nap­számosok és gazdasági cse­lédek a földosztástól várták sorsuk jobbra fordulását. Bérkövetelések (Szilfama­jor).” Emlékezik-e vajon ezekre az eseményekre, amelyek szervesen kapcsolódnak a nagy egészbe, a történelmi fordulót előkészítő és végre­hajtó tettek sorozatába? Szil­famajorban, a jelentéktelen kis településen, igen nehéz körülmények között, éltek az emberek. S hogy Szilfamajor ne­­e a szokásosnál gyakrab­ban szerepel az egykori fel­jegyzésekben, arra enged következtetni, más helyek­nél is nehezebb volt itt az élet. — Három bérlőé volt az egész határ. A szilfamajorit és az ágotait is a Leopoldok bérelték. Testvérek voltak-e, vagy csak rokonok, nem tu­dom, mi béresek, kocsisok — ami én is voltam — velük nem találkoztunk, csak az intézőikkel. Legényember voltam még akkoriban. Haj­nalban keltem, éjjel feküd­tem. A munkaidő, amennyit láttunk, annyi volt. Éven­ként 14 mázsa búzát, meg 4 mázsa árpát kaptam a szol­gálatomért. Tóris néni invitál: néz­zem meg a házukat, ötvem­ben lett készen. Két szoba, konyha. A szomszéd telkem a fia épített. Nyitogatja az aj­tókat sorra, s mikor elkö­szönök, szép falusi szokás­sal az utcára kísér, s útba igazít még idős Láposi Ist­ván­ék háza felé. Egészen finom. Ösztenerű esőcseppek szitálnak a leve­gőben. Egy vontató cukorré­pával megrako­ttan befelé indul a határból. Megtalá­lom Láposiék házát is. Ma­gas, szikár ember Láposi István. Egyenesen tartja még a derekát. Arcán, s kedélyén alig hagytak nyomot az évek Pedig milyen évek voltak a­zok. Lelöki a macs­kát a székről, s hellyel kí­nál. Ő maga az ágy szélére ül. Nyílik az ajtót, belep a felesége. Arca, mint a fából faragott szoboré. — Ülj ide asszony, ketten jobban emlékszünk. (Érde­ke®, az asszonyok mindenre jobban emlékeznek.) Láposi István akkoriban nem Szil­famajorban élt, hanem Sár­­szentágotán. De a föld az nagyjából egy tag volt, né­hány kilométer csak a tá­volság. Ő emlékszik a béreslázon­gásokra, a földkövetelésekre is. És arra is, hogy a cselé­dek milyen körülmények között­ lakók az uradalmi lakásokban. Egy konyhára négy-öt család jutott. Jegyzetemben ezeket olva­som: „1918. december. A Megyei Nemzeti Tanács fel­lép a földosztó mozgalmak elfojtására. Fekete Józsefet küldik a béreslázongások le­csillapítására Lovasberény­­be és Szilfamajorba. 1919. február: önkényes földfoglalások. 1919. március: Szilfama­jor, Belsőmajor. Sárszent- / Lírai riport 50 év nyomában Fejér megyei Hírlap Szovjet—csehszlovák találkozó Moszkva (TASZSZ) Moszkvában hivatalosan be­jelentették, hogy a Szovjet­unió és Csehszlovákia veze­tői Kijev­ben, Ukrajna főváro­sában eszmecserét folytattak az SZKP és a CSKP, vala­mint a Szovjetunió és Cseh­szlovákia közötti együttmű­ködés továbbfejlesztéséről. Ki­adott közlemény szerint a tárgyalások szívélyes légkör­ben, az elvtársiasság és a ba­rátság szellemében zajlottak le. A A köélemény szövege 1968. december 7-én és 8- án Kijevben megtartották a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a Csehszlovák Kommu­nista Párt vezetőinek talál­kozóját. Szovjet részről részt vett a találkozón: Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, Alek­­szej Koszigin, az SZKP Poli­tikai Bizottságának tagja, a szovjet minisztertanács elnö­ke, Nyikolaj Podgornij, a Po­litikai Bizottság tagja, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, Pjotr Se­­leszt, a Politikai Bizottság tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Vlagyimir Seserbickij, a Politikai Bizott­ság póttagja, az ukrán mi­nisztertanács elnöke, Konsz­­tantyin Kalusev, a Központi Bizottság titkára, Vaszilij Kuz­­nyecov, a Központi Bizottság tagja, a szovjet külügyminisz­ter első helyettese. Csehszlovák részről a talál­kozón részt vett: Alexander Dubcek, a CSKP Központi Bi­zottságának első titkára, Lud­­vik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnö­ke, a CSKP Központi Bizott­sága Elnökségének tagja, Old­­rich Cernik, a kormány el­nöke, a Központi Bizottság elnökségének tagja, dr. Gus­tav Husák, a Szlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, Lubomir Strougal, a CSKP Központi Bizottsága cseh irodájának el­nöke, a CSKP Központi Bi­zottsága Elnökségének tagja. A tárgyalófelek eszmecserét folytattak az SZKP és a CSKP, valamint a Szovjet­unió és Csehszlovákia közöt­ti együttműködés továbbfej­­lesztéséről, és megvitatták a két felet érdeklő egyéb kér­déseket is. A tárgyalások szívélyes lég­körben, az elvtársiasság és a barátság szellemében zajlot­tak le. A csehszlovák küldöttség december 8-án hazautazott. A küldöttséget a tárgyalá­sokon résztvevő szovjet veze­tők búcsúztatták. (MTI) Manescu az­ NDSC-ba utazott Bukarest Corneliu Manescu, Románia külügyminisztere vasárnap es­te, Otto Winter külügyminisz­ter meghívására, hivatalos lá­togatásra a Német Demokra­tikus Köztársaságba utazott, Bukarest Északi pályaudva­rára elkísérte Gheorghe Maco­­vescu, a külügyminiszter el­ső helyettese. Jelen volt a búcsúzásnál Karl Kormes, az NDK ideiglenes ügyvivője, Vincze József hazánk és Ka­rel Kurka Csehszlovákia nagy­követe. (MTI) Letartóztatások Jeruzsálemben Jordániai lapjelentések sze­rint az izraeli hatóságok több mint 215 arabot tartóztattak le a jeruzsálemi piacon a kö­zelmúltban történt robbanás­sal kapcsolatban. Az izraeliek még nem kezdték meg a le­tartóztatottak kihallgatását. fi Kennedy-ügy folytatása Washington Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága hétfőn jóváhagyta a New Orleans-i kerületi bíró­ság döntését, és ezzel utat nyi­tott a Clay Shaw elleni per kezdetének. Garrison ügyész ugyanis 1967 márciusában ma­gánkihallgatások sorozata után vádat emelt Clay Shaw 55 éves üzletember ellen, amiért — a vád szerint — Lee Har­vey Oswalddal, David Ferrie­­vel és másokkal összeeskü­vést szőtt Kennedy elnök meggyilkolására. Ferriet rö­viddel a vádemelés után hol­tan találták. Clay Shaw fel­lebbezett a vádemelés ellen, és azt állította, Garrison esz­közként használja fel annak érdekében, hogy a Warren­­jelentés elleni támadásait jo­gilag megalapozhassa. Miután Shaw keresetét a New Orle­ans-i kerületi bíróság elutasí­totta, a Legfelső Bírósághoz fordult, amely most hétfőn hozta meg hasonló értelmű döntését Kedd, IMS, december 10. 1 A Fejér megyei Tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról.) A járási székhelyek és a nagyobb községek fejlesztése A továbbiakban a tanács a járási székhelyek és na­gyobb községek fejlesztésé­ről beterjesztett írásos je­lentést vitatta meg. Tóth Gyula, a megyei tanács vb­­elnökhelyettese szóbeli kiegé­szítőjében, csakúgy mint az írásos anyag, megállapította, hogy 1966 — a megyei párt­­bizottság és a megyei tanács együttes ülése — óta jelentős előrehaladás történt a nagy­községek kommunális, szo­ciális, valamint szolgáltatási helyzetét illetően. A megye összes községi lakásnövekedésének több mint 40 százaléka a kiemelt községekre esik, viszont az ütem még most sem kielégí­tő. Kedvező viszont, hogy növekszik e területen a tár­­sasház-építés aránya. Az ipa­ri javító-szolgáltató tevé­kenység jobb kielégítését szolgálja egyebek között a termelőszövetkezetek ilyen jellegű tevékenysége, vala­mint az, hogy a fejlesztésre kijelölt településeken 80 kis­iparos kapott ipar-, illetve működési engedélyt. A továbbiakban a jelentés megállapította: a járási szék­helyek és a kiemelt telepü­lések fokozottabb fejleszté­sét akadályozta, hogy a har­madik ötéves terv­ célkitű­zései 1965-ben jóváhagyás­ra kerültek és az akkori ter­vekben elsősorban az ágaza­ti-fejlesztési elgondolások érvényesültek, kevés lehe­tőség volt a helyes területi arányok kialakítására. A rendelkezésre álló anya­gi lehetőségek hatékony fel­­használása érdekében a fej­lesztésre kerülő községeket két­ kategóriába csoportosí­totta s vb. Az első kategó­riába tartoznak a jól ellátott és nagyobb ütemben fejlődő települések, így például Mór, Sárbogárd, Bicske és a Ve­lencei-tó környékének köz­ségei, a második kategóriá­ba pedig Enying, Csákvár, Martonvásár, Polgárdi, Er­csi, Pusztaszabolcs, Lajos­­komárom, Cece, Enying. A feladatok közül tovább­ra is a közművesítés, az üt­és járdaépítés fokozását tart­ja indokoltnak az előterjesz­tés. A jelentés fölötti vitában részt vett Szabó Lajos, aki a móri járás, s azon belül a járási székhely fejlesztésé­vel kapcsolatos munkát, ter­veket, gondokat ismertette. Sebők György a pusztasza­bolcsi vízellátás megjaví­tását tette szóvá, többek kö­zött azt javasolta, hogy a MÁV kútjait — tekintettel arra, hogy a dicselesítési program eredményeként szókra nincs szükség,­­ igénybe kellene venni a la­kosság, a falu vízellátásá­nak megjavítására, a hozzá­szólásokra Tóth Gyula vá­laszolt, majd dr. Tapolczai Jenő foglalta össze a jelen­tés és a vita tanulságait. Ez­után került sor a második napirendi pont megvitatásá­ra. A középfokú oktatás és szakmunkás­képzés helyzete A Fejér megyében föl­vő középfokú oktatás és szak­munkásképzés helyzetéről beterjesztett jelentéshez Da­ni Lukács, a vb elnökhelyet­­tese tett szóbeli kiegészítést. A jelentés, a szóbeli ki­egészítés és a vitában hoz­zászólók is megállapították, hogy a megyénkben folyó középfokú oktatás és szak­munkásképzés a lakosság kulturális ellátásának és a jövő társadalma kialakításá­nak szerves és fontos része. Az 1967—68-as tanévben kö­zépiskolai oktatásban 13 342- en részesültek, ebből nappali tagozaton 8396-an tanultak. A középiskolai nappali ok­tatás 19 intézményben folyik, közülük 14 tanácsi, a többi szakminisztériumi felügyelet alá tartozik. A középiskolá­kon kívül 14 szakmunkás­­képző intézmény működik megyénkben. A középfokú intézmények, gimnáziumok és szakközép­­iskolák a múlt tanév 7585 végzős általános iskolás 31 százalékát vették fel. A szakmunkásképzés iránti ér­deklődés folyamatosan nő, viszont egyes szakmák iránt aránytalanul nagy az ér­deklődés, míg más szak­mákban nem töltik be a rendelkezésre álló helyeket Kevés a tanterem, több he­lyen van kétműszakos taní­tás, nagy gonddal küszköd­nek a szakmunkásképző in­tézetek. Kevés a kollégiumi férőhely is. Problémaként jelentkezik, hogy megyénk­ben az országos átlagnál ke­vesebben tanulnak tovább az általános iskola nyolc osztá­lyának elvégzése után. Az előterjesztés kapcsán Major Géza, dr. Varga Já­­nosné és Brunner Tibor tet­tek fel kérdést. Major Géza a velencei szakközépiskola, dr. Varga Jánosné pedig a MOM 320-as intézete fejlesz­tésével kapcsolatban mon­dotta el javaslatait. A ta­nácskozás vitájában felszó­lalt Herczegi Károly, a Mű­velődésügyi Minisztérium és Kozma Istvánné, a Munka­ügyi Minisztérium képvise­lője, valamint Káli Ferenc országgyűlési képviselő, és Francsics József­né. A továbbiakban a tanács bejelentéseket tárgyalt, így többek között a község- és városfejlesztési versenykiírás módosítását fogadta el. Bányász Béla

Next