Fejér Megyei Hírlap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA. ­ Élenjárók köszöntése A nemzetközi munkásosztály nagy ünnepének elő­estéjén immár hagyományos ünnepségsorozat részesei Fejér megye dolgozói is. Pártunk és kormányunk, döntéseiken keresztül népünk ilyenkor köszönti az ipar, a tudományos munkaterület, s a mezőgazdaság legjobb erkölcsi és anyagi fejlődést felmutató kollek­tíváit, azokat, akik az 1968. évi eredményeikkel rászol­gáltak a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége vörös vándorzászlajára, a Szocialista Munka Vállalata címre s az eddigi Őlüzem címet tartalmiakban is jobban kifejező Kiváló Vállalat kitüntetésre. Mindezeken túl, s nem kisebb tisztelettel köszöntjük azokat a kollek­tívákat, akik a megyei pártbizottságok és megyei ta­nácsok oklevelét, dicséreteit kapták. S ami nagy táv­latokra is megnyugtató: esztendőről esztendőre több és több kollektívának „kell” odaítélni ezeket a címeket, átnyújtani ezeket a kitüntetéseket, dicséreteket. Rangban a vörös vándorzászlót tekintik elsőnek. Azt hiszem megszokás alapján csupán, hiszen amennyire igaz az, hogy e megtisztelő címet a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége országos összehasonlítás alapján ítéli oda, annyira igaz az is, hogy e címnek elsősorban mégiscsak az anyagi sikerek, a gazdasági eredmények szolgáltatják alapját, illetve az alap túlnyomó részét. Véleményünk szerint, s a vállalati kollektívák értéke­lései alapján is ma már mégiscsak a Szocialista Munka Vállalata cím a legrangosabb, tenni, anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt ezért a kitüntetésért kell a leg­többet tenni. Mert amint évekkel ezelőtt a szocialista brigádok egy tenyérnyi szocializmust jelentettek a vál­lalatoknál, úgy manapság e cím kiérdemléséhez kell az, hogy a kitüntetett vállalat egésze egy nagy darab szocializmust jelentsen az iparon, mezőgazdaságon belül. S társadalmunk fejlődésének jelzőkövei között ez a cím kell, hogy kimagasodjon, hiszen az anyagi­technikai bázis erősítésén túl a Szocialista Munka Vál­lalata címre érdemes kollektívától nemcsak elvárják, de társadalmunk meg is követeli, hogy rangjához mél­tóan vegye ki részét a szocialista társadalom építésé­ből, a szocialista embertípus kialakításának nehéz és türelmet igénylő munkájából. Mit vár, s méghozzá joggal megyénk lakossága pél­dául a Szocialista Munka Vállalata címre érdemesnek talált 14-es Autóközlekedési Vállalattól? A név fur­csán egyirányú asszociációt kínál: helyi autóbuszközle­kedés. De várhatjuk-e azt, hogy csak azért, mert ilyen magas kitüntetésben részesültek, holnaptól kezdve üres autóbuszok futkározzanak éjjel-nappal Székesfehérvár, Dunaújváros vagy a nagyközségek utcáin? Ha ezt vár­nánk, nem kívánnánk kevesebbet tőlük, minthogy olyan kérdést oldjanak meg, amivel eredménytelenül birkózik évtizedek óta a világ valamennyi nagyvá­rosa, s belátható időn belül ott nem is tudják meg­oldani, ahol legalább olyan kiváló metrórendszert fel nem építenek, mint például Moszkvában. Közelebb a realitásokhoz: a 14-es AKÖV szocialista kollektívájától azt várjuk, hogy tovább tökéletesítik mind a teherforgalmat, mind az expresszfuvarozást, hogy folytatják a taxihálózat bővítését, korszerű irá­nyítási rendszerét, hogy a ma már egész megyénket behálózó darabáras szállítási rendszerüket bővítik az igények szerint, hogy továbbra is vállalják az olyan, ma még ráfizetéses szolgáltatásokat, mint például a propán-butángáz vidékre szállítása, a fűtőolaj házhoz­szállítása, stb. S mindezekkel együtt, a realitások ha­tárain belül törődnek az autóbusz-közlekedéssel is. Hogy az új gazdasági mechanizmus lehetőségeivel élve bekapcsolódnak a hazai és külföldi túraszervezésbe, s egészséges árkonkurrenciájukkal olcsóbbá, ezzel együtt elérhetővé teszik a kisebb keresetű dolgozók számára is mind a hazai, mind a külföldi tájakat. Tehát sokat várunk tőlük, de nem többet mint ami megoldható. Akárcsak a Fejér megyei Építőipari Vál­lalat szocialista kollektívájától, akik eredményeikkel ugyancsak rászolgáltak a legmagasabb kitüntetésre. Építettek sok üzemet és lakást, de nem elegendőt. S holnapután, két év múlva sem fognak tudni elegendőt építeni, hiszen anyagi lehetőségeink adottak, akárcsak a vállalat létszáma, s ebből eredő kapacitása. De azt már joggal kívánjuk, hogy legalább ez a „nem elég” lakás- és üzemépítés legyen kifogástalan, hibamentes, hogy akár az állam, akár az egyes emberek pénzéért keserűség nélküli örömöt „szállítsanak le” minden egyes lakással. Nem maximalizmus vezérel bennünket, s nem is kí­vánunk többet, mint amennyit a vállalat vezetői és dolgozói célul tűztek maguk elé. Hiszen jó példa erre 1969. első évnegyede is, amikor valamennyi lakást di­csérő oklevéllel vettek át tőlük a beruházók. Azt kí­vánjuk tehát — és joggal —, hogy azt a mércét, ame­lyet önmaguk állítottak olyan magasra, amilyen ma­gasan most van, azt mindenkor „ugorják át”, s még a legkisebb esetekben se engedjék meg, hogy akárcsak­­■gyetlen dolgozójuk is „átbújjon alatta”. De lehetne sorolni tovább a kitüntetett vállalatokat, hiszen velük szemben is ott áll, s a jövőben még fo­kozottabb igényekkel fog ott állni a közvélemény, me­gyénk társadalma, s akárcsak az iskolákban az eminens tanulótól, legjobb üzemeink, gyáraink kollektívájától sem fogadnak el a jövőben jó vagy közepes „feleletet”. S azt hiszem nem ünneprontás, hogy mindezt elmond­tuk, hiszen az az ünnepségsorozat, amiben megyénk sok-sok üzemének kollektívája vesz, vehet részt ezek­ben a napokban, a másodszori, negyedszeri, vagy ép­pen hatodszor kiérdemelt kitüntetések azt igazolják, hogy törekvéseik egybeesnek a társadalmi igényekkel. S ezért szép ez az ünnepségsorozat, ez a tavaszi öröm­­mámor, s ezért kapcsolódik szervesen a nemzetközi Munkásosztály nagy ünnepéhez. Mert példájuk erős,­­ihat határainkon túlra is, s minden propaganda-esz­köznél erősebben igazolja: ott, ahol a munkásosztály vette kezébe a sorsát, ahol önmagának épít az embe-,­­ott örök­ szép virággal virít a jövő. K­átay Antal VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! Vasárnap, 1969. április 27. XXV. évfolyam, 95. sz. Árs. 1 forint. Színes felvonulások, rendezvények május 1-én A megye városaiban, községeiben operatív bi­zottságok, párt-, ifjúsági, tömegszervezeti és tanácsi szervek képviselői állítot­ták össze a 25. szabad má­jus 1 programját. A szí­nesnek, gazdagnak ígérkező rendezvénysorozatot áthat­ja a jubileumi jelleg. A forgatókönyvekben rögzí­tettek bizonyítják, hogy a nemzetközi munkásosztály seregszemléje színvonalas, szín­pompás lesz. A kitüntetett vállalatok rendezvényeire, a jubileu­mi munkaverseny, szoci­alista brigádmozgalom ér­tékelésére, az élenjáró dol­gozók kitüntetésére ezek­ben a napokban kerül sor. Tanintézeteinkben április 30-án emlékeznek meg má­jus elsejéről. A KISZ-ren­­dezvények közül kiemel­kedik a dunaújvárosi üze­mi spartakiád November 7. térről induló kerékpár­­túrája. Este fél nyolckor fáklyás felvonulás lesz. A békemenetet követően a Ságvári Endre szobornál ifjúsági nagygyűlést, majd utcabált tartanak. Május 1-én az ünnepi díszbe öltözött megyeszék­hely, Dunaújváros, a járási székhelyek és községek la­kóit zeneszó ébreszti. Szé­kesfehérváron a felvonu­lók különböző időpontok­ban — az első csoport fél 10-kor, az utolsó pedig 11.20 órakor — gyülekezik. Zászlók, transzparensek, jelmondatok, makettek, az úttörők és KISZ-fiatalok fegyelmezett és vidám me­nete váltogatja egymást Az üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóinak me­netét a vasas-üzemek és a könnyűfémmű felvonulói nyitjá­k meg, a közlekedési és a szállítási üzemek, hi­vatalok zárják. Az előző éveiktől eltérően a kitünte­tett üzemek saját szak­májuk élén haladnak. Színes, ünnephez méltó lesz a dunaújvárosiak ren­dezvénye is. A móri dísz­tribünnél úttörők és kisze­­sek adnak őrséget. Bicskén az MSZMP járási bizottsá­ga zászlót ad a KISZ já­rási bizottsága titkárának. Sárbogárdon az útépítés miatt megváltozik a gyüle­kezés és felvonulás hagyo­mányos útvonala. A szé­kesfehérvári és dunaúj­városi járások képviselői részt vesznek a városi ren­dezvényeken. Ercsiben és Perkátán is nagyszabású ünnepség lesz. Nagy érdeklődéssel vár­ják megyénk országjáró diákjai a KISZ megyei bizottságának szervezésé­ben a gajavölgyi úttörő­táborban sorra kerülő ta­lálkozót. Mindenütt gazdag sport- és kultúrműsor lesz. A megyeszékhelyen a Vidám Park harminc já­tékegységgel várja látoga­tóit, délután 3-tól népi együttesek, zenekarok, a szigeten pedig tánczene szórakoztatja a vendégeket. A 14-es AKÖV központi szerelőcsarnokában Bérczi Gábor szerelő és Jankovics Tibor III. éves tanuló az egyik ZIL 585-ös teherkocsin motorcserét végez. Öntözőtelep létesül — Tizen­nyolcmillió a takarékban — 9 lakás az állami gazdasági dolgozóknak—Tsz-nyugdíjasok Lajoskomáromi jegyzetek Mostanában nem keveset írtak a lapok a lajoskomáro­mi tsz állattenyésztéséről, örülnek is ennek a faluban, hiszen a tsz-tagság munkájá­nak elismerését látják, vi­szont jogos büszkeséggel mondják, hogy a növényter­mesztés is fejlődik. Tulcz István, főagronómus például arról tájékoztatott minket, hogy öntözőtelepet létesítenek, s ezzel 200 hold­­nyi kertészetet juttatnak víz­hez. Ugyancsak a kertészet nevéhez fűződik a burgonya fóliasátrak alatti csíráztatása. A kertészetet nemcsak azért fejleszti a tsz, mert jövedelmező, hanem azért is, mert munkaal­kalmat kívánnak a tag­ságnak biztosítani. Ezt az is indokolja, hogy a jó gazdálkodás eredménye­ként egy év alatt 158-an léptek a szövetkezetbe. Az új belépők jelentős ré­sze 40 éven aluli, különösen sok köztük az építőipari, vagy gépi szakmunkás. Ezzel együtt említik azt is, hogy szorgos, becsületes munka után, mind többen mennek nyugdíjba. Tíz évi munka után 47 idős tagot búcsúz­tattak, köztük Kositzki Já­nost, Csizmadia Gyulát, akik­nek nyugdíja meghaladja az ezer forintot. Persze van a nyugdíjasok között olyan is, aki a 400 forint minimumot kapja, viszont a későbbiek során nyugdíjba kerülők kö­zül mind kevesebb lesz az ilyen. Kevés olyan ember van Lajoskomáromban, aki ne büszkélkedne azzal, hogy sok a személyautó, mindennapos­nak számít a televízió és több más háztartási gép. El­mondták azt is, hogy a jó gazdálkodás és a takarékos­ság eredményeként nőnek a postai és a takarékszövetke­zeti betétek. Jelenleg 18 mil­lió forintnál tartanak. A zár­számadás utáni emelkedés több mint 2 millió forint. A tanácsháztól nem messze a falu szélén tég­lalakásokat mutattak. Ezen a részen 9 házat épí­tenek fel az Enyingi Állami Gazdaság Sári pusztai üzem­egységének dolgozói állami kölcsönnel. Egy másik jelen­tős építésre készülnek a fa­luban, ugyanis gyógyszertá­rat létesítenek. Régi terv ez is, dehát előbb nem jutott rá pénz, mert csak az idén jár le az a tanácsi hitel, amit a közelmúltban létesített isko­la építésére felvettek Nemcsak a tanács és a lakosság, ha­nem a községben levő me­zőgazdasági üzemek, intézmé­nyek is készségesen segítik a falu fejlődését, így például a tsz anyagot ad, az ÁG a szál­lítást segíti és lehetne sorol­ni tovább. Nemcsak a határ népes mostanában, de a községi fürdő környéke is. Négy vasárnapja folyik a múlt évben létesített für­dőnél a társadalmi mun­ka, rendezik a környéket, fát ültetnek. Nálámy mozaikot jegyez­tem csak fel Lajosfonmárom mindennapjaiból és csak ha­zafelé jutott eszembe: taná­csolták keressem meg a Vö­röskereszt titkárát is, mert a közelmúltban a tervezettnél jóval több vért adtak a falu lakói. No, majd legközelebb pótolom, sok minden mással, hiszen Lajoskomáromban mindig van valami érdekes feljegyezni valód­ ­? Épül az új, korszerű irodaház. (Riport a 2. oldalon)

Next