Fejér Megyei Hírlap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

'*.^'v-' p..~t-y /•'..,. ■ ÍM' .vife* ~.·aU * ,:^v-« .•'■†■ -•%V-·V,’†;U'íí.i--;S?&®,í*^ 1 —— AZ MSZMP MEDYEI BIZOTTSÁSA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Egyesüljetek, világ proletárjai! Ailág proletárjai, egyesüljetek! — Több mint százesztendős már a jelszó, s ma is felhangzik minden világrészen, a május 1-i seregszemléken. Mégis, megváltozott a világ, indokolt és idejénvaló újra kérdezni: mit jelent ma ez a történelmi csatakiáltás a mai proletariátusnak, a mi számunkra? A kérdést azzal kezdhetjük — hiszen akadnak, akik ezt is tagadják — vannak-e egyáltalán még proletárok? Elnyomottak, kizsákmányoltak, kiszolgáltatottak vannak a világon tíz- és százmillió számra: proletárok ők. Munkából, alkotásból szabadon és békében élni akarók, uralkodó osztállyá szerveződő és a még urak uralma alatt élő proletárok, akiket egyaránt háborúval fenyeget a tőkés világ érdekszövetsége, s azok, akiket szegényes, elmaradottság, apáiktól örökölt történelmi körülmények börtöne választ még el, akadályoz szabadságban élésben — vannak százmilliószámra — proletárok ők is. A szó értelme, tartalma az idő folyamán változott, de lényege, funkciója, hogy ők az emberiség többsége, ők építik munkájukkal, tudásukkal, mindennap újra és újra az anyagi világot, ők teremtik a holnapot, amelyben mi és gyermekeink is élni fogunk, s hogy ezt még mindig nem tehetik biztonságban és szabadságban essen a földgolyón — ez nem változott az utolsó negyedszázadban sem. A proletárok hadserege megváltozott összetételében és megnőtt létszámában. A modern élet megköveteli a szolgáltatások fejlesztését, mindenütt sokkal többen dolgoznak most a szolgáltató-iparágban, mint ezelőtt, s ezeket részben alkalmazottaknak minősíthetjük, de proletárok ők is. Egyre kevesebb munkáskéz kell a modern mezőgazdaságban: proletárok lesznek a parasztokból is. Közvetlen termelőerővé vált a tudomány, s tudósok, szakemberek, akik döntő szerepet játszanak egy-egy ország, az egész világ fejlődésében, a békés és a haditechnika fejlesztésében — nem tőkések, hanem bérből, fizetésből élők óriási többségükben. Milyen ma a világproletariátus helyzete? Jobb, mint ezelőtt volt , ha anyagi életkörülményeit tekintjük. Mióta létezik a Szovjetunió, van szocialista világrendszer, a tőkések is mindent megtesznek, hogy „tompítsák az osztályharc élét”. Lehetetlen úgy bánniok a dolgozó tömegekkel, akiknek választásuk van, akik egy másik társadalmi rendszert is látnak maguk előtt, mint régen, amikor mindenütt a tőke volt az úr. Persze nemcsak erről van szó. A társadalmi forradalmat a termelőerők fejlődése kényszeríti ki, amely nem tűri a régi termelési, hatalmi, emberek és országok közti viszonyokat. A tőkének szüksége van belső piacra, hogy a megnövekedett termelési kapacitás termékeit elhelyezhesse. Nagyobb bérrel, hitelakciókkal, reklámmal igyekszik erősíteni az elhelyezési lehetőséget, a piacot saját országában és világszerte. Mégis, úgy él a világ, olyan visszavisszatérő feszültséghullámok közepette, olyan atomfenyegetés árnyékában, olyan egyenlőtlenségek között, amelyek világrészek, népek milliárdjai közt feszülnek a harmadik világban és a fejlett ipari országok között, hogy mindinkább nyilvánvaló: nem lehet sokáig a régi módon élnie. És az új életviszonyok,, az új együttélési formák keresése, a népek és egyének egymáshoz való viszonyának elrendezése kétségtelenül a nagy nemzetközi egységberendeződés, a termelés és elosztás társadalmasítása, a közös erőfeszítéseik, közös védelem, a nagyobb szabadság, a nagyobb demokrácia — a szocializmus felé halad. Mi itt érkeztünk el oda, hogy milyen a mai proletariátus, a dolgozók megnövekedett hadseregének tudata a világról, önmagáról, élete, békéje és harca perspektíváiról? E tekintetben a helyzet ellentmondásos, sőt zűrzavaros, mindenképpen átmeneti, kialakulatlan.. A proletariátus különböző osztagai közös vágyakat és célokat táplálnak, még sincs közöttük egység. Magán a szocialista világrendszeren belül is szembekerültek egymással országok, mint a legszomorúbb példa, Kína esete is mutatja. Olyan időszakban történik ez, amikor a tőkések a legmodernebb technika kifejlesztésének roppant feladata megoldásra, a nagy szériákban való termeléselkerülhetetlen szükségessége és a piac kitágítása érdekében nemzetek fölötti szervezeteket hoznak létre. A tőke internacionalizáltabb, mint bármikor ezelőtt Ez érthető is: annak megóvására, ami van, annak konzerválására, ami volt könnyebb szövetkezni, mint kivívni valami újat még sosem voltat, még nem birtokoltat És talán éppen ezért ebben az időszakban a világi proletariátus egysége még alapvető kívánnivalókat mutat nem éri el a követelmények szintjét Erősebb ma még az egység abban, hogy mit nem akar, mire nem hajlandó az egyes országok proletariátusa, mint abban, hogy milyen közös akciókra vállalkozik. Proletárok millióiban alakult ki a félrevezető tőkés propaganda hatására hamis tudat a saját helyzetéről, elégedetlensége okairól, problémái megoldásának útjairól és lehetőségeiről. Van — például az Egyesült Államokban — olyan proletárréteg, amelynek számára a szabadságért, emberi életért folytatott harc faji összecsapás formáját ölti, a „fekete hatalom” és a „fehér hatalmasságok” között. Egész világrészeken még csak most alakulnak népek nemzetekké, most folyik a modern társadalmi osztályok kialakulása, másutt mesterségesen próbálják elködösíteni az osztályhatárokat és érdekeket: a világ egy átmeneti korszak tudatzavaraiban is szenved. Pedig egyre határozottabban alakul ki az emberiség fejlődésének két fővonala: a békét, emberi életet, a modern termelőerőkkel való virágzó együttélést a tömegek számára, minden nép számára biztosító szocialista törekvések fővonala — és a mindig új tartalékokat harcbavető, hatalmas — de alap-ellentmondásait megoldani nem, csak elodázni képes — imperializmus világuralmi törekvéseinek fővonala. Ezek közt folyik a harc, akár akarjuk, akár nem! Ebben a harcban dől el az emberiség jövő sorsa. Erre a harcra kell felsorakoznia a világ proletariátusának. Az atomegyensúly korszakában ennek a harcnak nincsenek — és reméljük nem lesznek — drámai, világkatasztrófát előidéző fordulatai. Olyan módon, olyan körülmények közt kell ma a szocialista forradalomért harcolni, amikor a világ legtöbb részén nincs közvetlen forradalmi helyzet. Mégis, ilyen korban is van forradalmi és opportunista, szocialista és reakciós megoldása a problémáknak, a kérdések eldöntésének, vagy a döntések akár évekre, évtizedekre elhúzódó előkészítésének is. Ebben a korszakban, a mi veszélyekkel terhes, de az ember előtt védtelen távlatokat nyitó világunkban, ha másként is, mint egy évszázaddal ezelőtt, de változatlanul a történelem parancsa. Világ proletárjai, egyesüljetek! Éljen május 1. a munkás nemzetköziség forradalmi ünnepe!