Fejér Megyei Hírlap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

­zomreal IM9. Hates _ _____ HASZNOS KÍSÉRLET Szocsiban, a Mr­* NtlRetra Meg­kezdődött a tanítás az új, 1280 személyes iskolában. Az iskola két épületből áll, melyeket galéria köt össze. Az elsőben a tanítás folyik, osztályok, szertárak, műhe­lyek kaptak benne helyet. A második a szakkörök helyiségei, nagy sportterem és előadóterem együtteséből áll; és utóbbi egyben 500 személyes szélesvásznú film­színház is. Ugyancsak itt kapott helyet a konyha és az étkezde. Minden foglalkozás a tantárgynak meg­­felelő szertárban, kémiai, fizikai, törté­nelmi, matematikai, biológiai szertárakban folyik, de a szertárakra támaszkodó okta­tási rendszer nagyobb lehetőséget biztosít a pedagógusnak szemléltető eszközök be­mutatására és a technika felhasználására az oktatásban. A fizikai szertárban min­den asztalhoz víz és elektromos áram, a biológiai szertárban ketrecek vannak el­helyezve kis állatokkal és madarakkal, sőt az egyik sarokban st kaukázusi nő­­növény- és állatvilág gyűjteménye látha­tó. A lingvafon részleg az idegen nyelvű oktatás céljaira szolgál; a berendezés le­hetővé teszi, hogy a tanár bármelyik ta­nulóval külön is foglalkozzék. Rokon hivatásban iskola és könyvtár Meghirdeti)k­ az Olvasó népért mozgalmat A mű ezzel nincs befejezve; az „igét” hirdetnünk kell. Az idei könyvhétnek is sántak efféle feladatot az ünnepi szónokok, ám a gyakorlatban minden úgy ment, mint az­előtt A szakemberek is bizony­talankodnak, hogyan mun­ká­lkodj­on a könyvtáros e mozgalom sikere érdekében? Az eddigi úton haladjon, vagy valamilyen sajátos „módszerei” vannak (lesz­nek) az meghirdetett moz­galomnak? A kérdés e után is kérdés marad. Csupán arról szeretnék szólni, hogy a mozgalom sikere nemcsak a könyvtárosokon múlik, ők eddig is mindent megtettek a kön­yvsz­eret­etért, ám a könyvre hallgató „fülek” be­tájolását már az iskolában meg kell kezdeni. Megerősí­­tett­e feltevésben a pedagó­­­giai főiskolák szegedi tanács­­kozása, ahol az általános is­kolai pedagógusképzés ve­zető szakemberei az Olvasó né­vért mozgalom tennivalói­ról beszéltek. Abban egyet­értettek: „meg kell javítani az irodalomoktatás módsze­reit, ha valóban új olvasó­kat, s nem akármilyeneket, hanem igényes, gondolkodó könyvbarátokat akarunk ne­­vetni. Tantárgy vagy élmény címen itt a tanácskozásról az Élet és irodalom június 7. száma. S a címben már benne foglaltatós a lényeg: élménnyé kell tenni az iro­dalmat! Hogyan? A szakemberek a mű agyonmagyarázása he­lyett az irodalmi alkotás szépségének megízleltetését ajánlják. Ha a tanár — hangsúlyozza a cikk — él­ménnyé tudja termni a mű­vet, akkor azt igenis kézbe­veszik a tanulók, s így ezer­szer jobban alakítja a tuda­tot, mint a szájbarágást, „ideologizálás”. Ilyen­ek­et ol­vashatunk a továbbiakban: az irodalom nem puszta tantárgy, hanem élmény. Következésképpen „élmény­­órák” tartását kérik az iro­dalomtanításban. Nos, szerintem ilyen „él­mény-ám” lehet egy író-ol­­vasd találkozó is, ahol a gye­rekeit nemcsak a művel, de szerzőjével is találkozhatnak. Kihasználják-e ezt az élet­kínálta lehetőséget az isko­lák? Aligha. Igaz, néhol az „alma mater” látja vendé­gül egy-egy kedvenc íróját, de az­­ igaz, hogy gyakran távol maradnak pedagógu­sok, iskolások a könyvtárban megrendezett hasonló talál­kozókról Megyei tapasztalataim inkább lehangolók, mint biz­tatók e téren. Néha „hely­­töltésre” sebtében mozgósí­tott közönség volt a tanuló­­sereg, néha betévedt „kiván­csi”. Az sem ritka, hogy diák és irodalomszakos tanár egyaránt távol marad az ilyen találkozóktól. Nem tantárgy, ám lehetett volna élmény! Nem tanóra, ám lehetett volna élmény-óra!— Megannyi kihasználatlan al­kalom. Mennyi kincset tudna fel­hozni egy-egy író—olvasó találkozót, ha az illetékes pedagógusok előkészítenék a találkozóra legjobb tanítvá­nyaikat. A közvetlen élmény­szerzés mellett, mit jelente­ne mindez a felnövő „olvasó nép” nevelésében — azt hi­szem felesleges hangsúlyozni. Van jó példa erre. Briyin­­gen irodalmi kör várta könyvheti beszélgetésre az írót. Irodalomszakos tanárok, gimnazisták, más foglalkozá­súak — egy közösségben. He­lyes, ha együtt van az iroda­lomról folyó beszélgetések­ben tanár és könyvre fülelő diák. A véleményformálás, az értékelés, a község ,város) szellemi életébe való bekap­­csolódás gyakorlati ,,iskolá­ja” is. Az emberformálásban rokon hivatást vállaló könyv­tárt, mintha nem éreznék eléggé magukénak az isko­lák. Irodalmi szakköreik nem hangolják össze a program­jukat a helyi könyvtárral, nem ajánlanak híveket az irodalmi színpadnak. Hason­ló „idegenség” olyan esetben is előfordult, amikor iroda­­lomoktató és könyvtáros ugyanaz a személy volt. A könyvtár­baj­árás termé­szetes „reflexét” kifejleszte­ni a gyerekekben korunk gyorsuló idejének és sok-sok tanu­lnivalójának követelmé­nye. Neves szakemberek vall­ják, hogy az iskola előbb­­utóbb csak az „önképzés tu­dományát” plántálja növendé­­keibe, a permanens tanulás műhelyei a könyvtárak lesz­nek. A csegevi pedagógus-ta­nácskozáson hangsúlyozták: „A neveléstörténet nem tud olyan jó iskoláról, mely va­laha is könyvtár nélkül mű­ködött volna, s napjainkban nagyobb szükség van könyv­tárra, mint bármikor.” Egyik felszólaló mondta: „aszaljuk a gyerekeket”, ahelyett, hogy kartávolságra elérhető könyvekkel tennénk színe­sebbé, gazdagabbá tanulásu­kat... Bízunk abban, hogy sike­rül megmozgatni a társadal­mi erőket, hogy adnél főbb könyv kerüljön ex olvasónevelés e forrásvidékére — hangoz­tatta a tanácskozás. Nos, ahol ott vannak a kellemesen­ berendezett, meg­felelő könyveket kínáló könyvtárak, ne reszelljük ki­nyújtani karunkat — eseten­ként lábunkat —, hogy elér­jük az embernevelés, olva­sónevelés e gazdag forrásait. Iskola és könyvtár rokon hivatást vállalt A cél el­érésében is kézenfogva ha­ladjon. Balogh Ödön , ' ' ' ■ ..... II. —II I II I I III I ............... ■ 1111 ArkagryiJ Vein« — Georgij Veiner; — Regény — Fordította: kassai Ferenc — Elég komor kis filozófia — vetette oda Sztasz — Á, nincs nekem kedvem filozofálni. Csak bánt, hogy Tanyáról is ugyanúgy beszélnek majd, mint a többiekről. Pedig ő egész más volt! — Bocsásson meg... ön szerette Tánya Akszjono­­vát? — Azt hiszem, ma már ennek nincs jelentősége. Azonkívül, miért kell ennyire intim érzelmet boly­gatni ? — Tányát érthetetlen körülmények közt gyilkolták meg. Minél többet szeretnék megtudni róla. A halála már nemcsak az ön magánügye. — Értem. Hát tételezzük fel, hogy szerettem. — Szerette? Vagy csak tételezzük fel, hogy szerette? — Szerettem. — Tanya miatt vált el a feleségétől? — Erről is tud? __Mindenről tudnom kell. Szóval? — 34 — — Nem. Nem Tanya miatt váltam el Egyszerűen ... értelmetlenné vált a házasságunk. Idegenek­­ lettünk. Jelena a mai napig sem akarja ezt megérteni. — Az ön volt felesége, Jelena Bukova tudott az Akszjonovához fűződő kapcsolatáról? — Igen, s ez éles konfliktust okozott közöttünk. Jelena követelte, hogy hagyjam el Tányát és térjek vissza hozzá. — Akszjonova tudott erről? — Nem. Azaz, végül is megtudta. Névtelen levelet kapott valakitől. Nyilván Jelena írhatta. Tyihonovban felvillant a Tánya retiküljében talált boríték képe. — Miért nem mondott el rögtön mindent Akszjo­novának? — Ugyan! Ismernie kellett volna Tányát — Sztavic­kij öntött a konyakból, ivott. — Azonnal a pokolba küldött volna. Így is mindig szemrehányást tett: „Túl szépen beszélsz te mindig”.. . Úgy viselkedtem, mint a kisdiák, aki ellógott egy órát, s mert tudja, hogy úgyis megbüntetik, „most már mindegy” jelszóval folytatja az iskolakerülést. Valamiféle csodában re­ménykedtem. Abban bíztam, hogy idővel mindez ve­szít a jelentőségéből. Erre mondják, hogy helyzeti hazugság. — És azután? — Azután Tánya kapott egy levelet és én nem ha­zudhattam tovább Akkor lett vége mindennek — Látta a levelet? — Nem. Tánya szóba sem akart velem állni. — A felesége kézírását nyilván jól­ ismeri? — Persze. Miért? — Tánya retiküljében találtam egy fenyegető levelet. Halála előtt két nappal kapta. — Az nem az. A névtelen levelet, amiről én beszé­lek, egy hónapja írták. Megnézhetném ezt a másikat? — Tessék. Sztavickij remegő ujjakkal hámozta ki a borítékból a levélpapírt. Átfutotta a levelet: — Ez nem Jelena írása. — Nézze meg figyelmesebben. — Mit nézzek rajta? Csak ismerem a feleségem kéz­írását? Hála istennek nem ő írta • • • — Ha feltételezzük, hogy Bukovának mégis volt va­lami köze a levelekhez, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy ilyen kényes dologhoz csakis nagyon közeli jó­barát segítségét vehette igénybe. Véleménye szerint, ki lehetett az? Sztavickij elgondolkozott. — Talán Zina Pankova, a barátnője. — Ki az? — Színésznő. Jelenával dolgozik együtt az Operett­színháziján. Sztavickij újra töltött magának Tyihonov ismét az ablaknál állt, a szakadatlanul hulló hópelyheket nézte. A Fetrovkán Sztasz bekapcsolta a villanymelegítőt, elővette a páncélszekrényből a különböző körzetektől beküldött bűnügyi dossziékat. Jelentkezett a 78. sz. őr­szobáról Szása Szaveljev is: Tyihonov mellé osztották be segítségül. (Folytatjuk) — 36 — Tejéz megyei Bírta. Azonnali belépéssel FELVESZÜNK Fejér megyei és Balaton-környéki munkahelyeinkre FÉRFI, NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT, BETONOZÓKAT, KÖNNYŰ ÉS NEHÉZGÉPKEZELŐKET BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT, ÜVEGES, KŐMŰVES, VILLANYSZERELŐ, LAKATOS HŐSZIGETELŐ SZAKMUNKÁSOKAT, gyakorlattal rendelkező KERTÉSZT, betonlocsolásra nyugdíjasokat. 44 órás munkahét! Minden szombat szabad! MUNKA TÉLEN IS BIZTOSÍTVA! Bérezés: teljesítmény szerint, emelt munkabér alapján. Munkásszállást, étkezést, térítés ellenében biztosí­tunk. Hazautazási költséghozzájá­rulási jogosultság szerint fizetünk. Felvétel esetén az utazási költséget — jegy ellenében — visszatérítjük. Fejér megyei Áll. Építőipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady E. u. 13. 2150. Az ország egyik LEGJOBB halászlé­specialistája vezeti az Aranybulla kisvendéglőt. Dianovics mester megoldja gondját. Utcán út­ra való értékesítéssel is jó minőségű HALÁSZLÉT KAP, hazai fogyasztásra: 74066.

Next