Fejér Megyei Hírlap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-14 / 135. szám
zomreal IM9. Hates _ _____ HASZNOS KÍSÉRLET Szocsiban, a Mr* NtlRetra Megkezdődött a tanítás az új, 1280 személyes iskolában. Az iskola két épületből áll, melyeket galéria köt össze. Az elsőben a tanítás folyik, osztályok, szertárak, műhelyek kaptak benne helyet. A második a szakkörök helyiségei, nagy sportterem és előadóterem együtteséből áll; és utóbbi egyben 500 személyes szélesvásznú filmszínház is. Ugyancsak itt kapott helyet a konyha és az étkezde. Minden foglalkozás a tantárgynak megfelelő szertárban, kémiai, fizikai, történelmi, matematikai, biológiai szertárakban folyik, de a szertárakra támaszkodó oktatási rendszer nagyobb lehetőséget biztosít a pedagógusnak szemléltető eszközök bemutatására és a technika felhasználására az oktatásban. A fizikai szertárban minden asztalhoz víz és elektromos áram, a biológiai szertárban ketrecek vannak elhelyezve kis állatokkal és madarakkal, sőt az egyik sarokban st kaukázusi nőnövény- és állatvilág gyűjteménye látható. A lingvafon részleg az idegen nyelvű oktatás céljaira szolgál; a berendezés lehetővé teszi, hogy a tanár bármelyik tanulóval külön is foglalkozzék. Rokon hivatásban iskola és könyvtár Meghirdeti)k az Olvasó népért mozgalmat A mű ezzel nincs befejezve; az „igét” hirdetnünk kell. Az idei könyvhétnek is sántak efféle feladatot az ünnepi szónokok, ám a gyakorlatban minden úgy ment, mint azelőtt A szakemberek is bizonytalankodnak, hogyan munkálkodjon a könyvtáros e mozgalom sikere érdekében? Az eddigi úton haladjon, vagy valamilyen sajátos „módszerei” vannak (lesznek) az meghirdetett mozgalomnak? A kérdés e után is kérdés marad. Csupán arról szeretnék szólni, hogy a mozgalom sikere nemcsak a könyvtárosokon múlik, ők eddig is mindent megtettek a könyvszeretetért, ám a könyvre hallgató „fülek” betájolását már az iskolában meg kell kezdeni. Megerősítette feltevésben a pedagógiai főiskolák szegedi tanácskozása, ahol az általános iskolai pedagógusképzés vezető szakemberei az Olvasó névért mozgalom tennivalóiról beszéltek. Abban egyetértettek: „meg kell javítani az irodalomoktatás módszereit, ha valóban új olvasókat, s nem akármilyeneket, hanem igényes, gondolkodó könyvbarátokat akarunk nevetni. Tantárgy vagy élmény címen itt a tanácskozásról az Élet és irodalom június 7. száma. S a címben már benne foglaltatós a lényeg: élménnyé kell tenni az irodalmat! Hogyan? A szakemberek a mű agyonmagyarázása helyett az irodalmi alkotás szépségének megízleltetését ajánlják. Ha a tanár — hangsúlyozza a cikk — élménnyé tudja termni a művet, akkor azt igenis kézbeveszik a tanulók, s így ezerszer jobban alakítja a tudatot, mint a szájbarágást, „ideologizálás”. Ilyeneket olvashatunk a továbbiakban: az irodalom nem puszta tantárgy, hanem élmény. Következésképpen „élményórák” tartását kérik az irodalomtanításban. Nos, szerintem ilyen „élmény-ám” lehet egy író-olvasd találkozó is, ahol a gyerekeit nemcsak a művel, de szerzőjével is találkozhatnak. Kihasználják-e ezt az életkínálta lehetőséget az iskolák? Aligha. Igaz, néhol az „alma mater” látja vendégül egy-egy kedvenc íróját, de az igaz, hogy gyakran távol maradnak pedagógusok, iskolások a könyvtárban megrendezett hasonló találkozókról Megyei tapasztalataim inkább lehangolók, mint biztatók e téren. Néha „helytöltésre” sebtében mozgósított közönség volt a tanulósereg, néha betévedt „kiváncsi”. Az sem ritka, hogy diák és irodalomszakos tanár egyaránt távol marad az ilyen találkozóktól. Nem tantárgy, ám lehetett volna élmény! Nem tanóra, ám lehetett volna élmény-óra!— Megannyi kihasználatlan alkalom. Mennyi kincset tudna felhozni egy-egy író—olvasó találkozót, ha az illetékes pedagógusok előkészítenék a találkozóra legjobb tanítványaikat. A közvetlen élményszerzés mellett, mit jelentene mindez a felnövő „olvasó nép” nevelésében — azt hiszem felesleges hangsúlyozni. Van jó példa erre. Briyingen irodalmi kör várta könyvheti beszélgetésre az írót. Irodalomszakos tanárok, gimnazisták, más foglalkozásúak — egy közösségben. Helyes, ha együtt van az irodalomról folyó beszélgetésekben tanár és könyvre fülelő diák. A véleményformálás, az értékelés, a község ,város) szellemi életébe való bekapcsolódás gyakorlati ,,iskolája” is. Az emberformálásban rokon hivatást vállaló könyvtárt, mintha nem éreznék eléggé magukénak az iskolák. Irodalmi szakköreik nem hangolják össze a programjukat a helyi könyvtárral, nem ajánlanak híveket az irodalmi színpadnak. Hasonló „idegenség” olyan esetben is előfordult, amikor irodalomoktató és könyvtáros ugyanaz a személy volt. A könyvtárbajárás természetes „reflexét” kifejleszteni a gyerekekben korunk gyorsuló idejének és sok-sok tanulnivalójának követelménye. Neves szakemberek vallják, hogy az iskola előbbutóbb csak az „önképzés tudományát” plántálja növendékeibe, a permanens tanulás műhelyei a könyvtárak lesznek. A csegevi pedagógus-tanácskozáson hangsúlyozták: „A neveléstörténet nem tud olyan jó iskoláról, mely valaha is könyvtár nélkül működött volna, s napjainkban nagyobb szükség van könyvtárra, mint bármikor.” Egyik felszólaló mondta: „aszaljuk a gyerekeket”, ahelyett, hogy kartávolságra elérhető könyvekkel tennénk színesebbé, gazdagabbá tanulásukat... Bízunk abban, hogy sikerül megmozgatni a társadalmi erőket, hogy adnél főbb könyv kerüljön ex olvasónevelés e forrásvidékére — hangoztatta a tanácskozás. Nos, ahol ott vannak a kellemesen berendezett, megfelelő könyveket kínáló könyvtárak, ne reszelljük kinyújtani karunkat — esetenként lábunkat —, hogy elérjük az embernevelés, olvasónevelés e gazdag forrásait. Iskola és könyvtár rokon hivatást vállalt A cél elérésében is kézenfogva haladjon. Balogh Ödön , ' ' ' ■ ..... II. —II I II I I III I ............... ■ 1111 ArkagryiJ Vein« — Georgij Veiner; — Regény — Fordította: kassai Ferenc — Elég komor kis filozófia — vetette oda Sztasz — Á, nincs nekem kedvem filozofálni. Csak bánt, hogy Tanyáról is ugyanúgy beszélnek majd, mint a többiekről. Pedig ő egész más volt! — Bocsásson meg... ön szerette Tánya Akszjonovát? — Azt hiszem, ma már ennek nincs jelentősége. Azonkívül, miért kell ennyire intim érzelmet bolygatni ? — Tányát érthetetlen körülmények közt gyilkolták meg. Minél többet szeretnék megtudni róla. A halála már nemcsak az ön magánügye. — Értem. Hát tételezzük fel, hogy szerettem. — Szerette? Vagy csak tételezzük fel, hogy szerette? — Szerettem. — Tanya miatt vált el a feleségétől? — Erről is tud? __Mindenről tudnom kell. Szóval? — 34 — — Nem. Nem Tanya miatt váltam el Egyszerűen ... értelmetlenné vált a házasságunk. Idegenek lettünk. Jelena a mai napig sem akarja ezt megérteni. — Az ön volt felesége, Jelena Bukova tudott az Akszjonovához fűződő kapcsolatáról? — Igen, s ez éles konfliktust okozott közöttünk. Jelena követelte, hogy hagyjam el Tányát és térjek vissza hozzá. — Akszjonova tudott erről? — Nem. Azaz, végül is megtudta. Névtelen levelet kapott valakitől. Nyilván Jelena írhatta. Tyihonovban felvillant a Tánya retiküljében talált boríték képe. — Miért nem mondott el rögtön mindent Akszjonovának? — Ugyan! Ismernie kellett volna Tányát — Sztavickij öntött a konyakból, ivott. — Azonnal a pokolba küldött volna. Így is mindig szemrehányást tett: „Túl szépen beszélsz te mindig”.. . Úgy viselkedtem, mint a kisdiák, aki ellógott egy órát, s mert tudja, hogy úgyis megbüntetik, „most már mindegy” jelszóval folytatja az iskolakerülést. Valamiféle csodában reménykedtem. Abban bíztam, hogy idővel mindez veszít a jelentőségéből. Erre mondják, hogy helyzeti hazugság. — És azután? — Azután Tánya kapott egy levelet és én nem hazudhattam tovább Akkor lett vége mindennek — Látta a levelet? — Nem. Tánya szóba sem akart velem állni. — A felesége kézírását nyilván jól ismeri? — Persze. Miért? — Tánya retiküljében találtam egy fenyegető levelet. Halála előtt két nappal kapta. — Az nem az. A névtelen levelet, amiről én beszélek, egy hónapja írták. Megnézhetném ezt a másikat? — Tessék. Sztavickij remegő ujjakkal hámozta ki a borítékból a levélpapírt. Átfutotta a levelet: — Ez nem Jelena írása. — Nézze meg figyelmesebben. — Mit nézzek rajta? Csak ismerem a feleségem kézírását? Hála istennek nem ő írta • • • — Ha feltételezzük, hogy Bukovának mégis volt valami köze a levelekhez, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy ilyen kényes dologhoz csakis nagyon közeli jóbarát segítségét vehette igénybe. Véleménye szerint, ki lehetett az? Sztavickij elgondolkozott. — Talán Zina Pankova, a barátnője. — Ki az? — Színésznő. Jelenával dolgozik együtt az Operettszínháziján. Sztavickij újra töltött magának Tyihonov ismét az ablaknál állt, a szakadatlanul hulló hópelyheket nézte. A Fetrovkán Sztasz bekapcsolta a villanymelegítőt, elővette a páncélszekrényből a különböző körzetektől beküldött bűnügyi dossziékat. Jelentkezett a 78. sz. őrszobáról Szása Szaveljev is: Tyihonov mellé osztották be segítségül. (Folytatjuk) — 36 — Tejéz megyei Bírta. Azonnali belépéssel FELVESZÜNK Fejér megyei és Balaton-környéki munkahelyeinkre FÉRFI, NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT, BETONOZÓKAT, KÖNNYŰ ÉS NEHÉZGÉPKEZELŐKET BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT, ÜVEGES, KŐMŰVES, VILLANYSZERELŐ, LAKATOS HŐSZIGETELŐ SZAKMUNKÁSOKAT, gyakorlattal rendelkező KERTÉSZT, betonlocsolásra nyugdíjasokat. 44 órás munkahét! Minden szombat szabad! MUNKA TÉLEN IS BIZTOSÍTVA! Bérezés: teljesítmény szerint, emelt munkabér alapján. Munkásszállást, étkezést, térítés ellenében biztosítunk. Hazautazási költséghozzájárulási jogosultság szerint fizetünk. Felvétel esetén az utazási költséget — jegy ellenében — visszatérítjük. Fejér megyei Áll. Építőipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady E. u. 13. 2150. Az ország egyik LEGJOBB halászléspecialistája vezeti az Aranybulla kisvendéglőt. Dianovics mester megoldja gondját. Utcán útra való értékesítéssel is jó minőségű HALÁSZLÉT KAP, hazai fogyasztásra: 74066.