Fejér Megyei Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-15 / 188. szám
WAnt*k, 19 W. suflTiLJst«« 15. fa mit liSiCSgftiZM r legszimubbM? A lakosság életkörülményeinek javulásával növekszik a tartós fogyasztási cikkek vásárlása. Ennek nem mond ellent, hogy a lakosság igényli a kölcsönző szolgálat cikkeit is. Érdekes módon a vásárlásokkal egyidőben egyre nagyobb azoknak a száma, akik az új termékeket (különösen műszaki cikkeket) először a kölcsönző vállalat szolgáltatásaként veszik igénybe, ismerik meg. Felkerestük a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat vezetőit, hogy tájékoztassák lapunkat a kölcsönző szolgálat helyzetéről a lakosság jobb kielégítése érdekében tett erőfeszítéseikről. Dr. Hapl Ödön, a terves statisztikai osztály vezetője elmondotta, nemrégiben bérlőikhez kérdőívet juttattak el, amelyben arra kértek választ: hogyan vélekedik a lakosság szolgáltatásaikról? Ez a felmérés is azt mutatja, hogy a tartós fogyasztási cikkek, így a tv, a hűtőszekrény, a bútor, az olajkályha iránti igény sokkal nagyobb, mint amelyet jelenleg a vállalat ki tudna elégíteni. Ez a helyzet nemcsak Budapesten, hanem Miskolcon, Szombathelyen, Pécsett, Szegeden, Székesfehérváron, Kecskeméten, Debrecenben, Baján, Kaposvárott, Nyíregyházán, Tatán, Veszprémben is. — Várható-e éppen a közvéleménykutatás alapján, hogy növelik a kölcsönzésre kerülő tartós fogyasztási cikkek számát? — A vállalat mindent megtesz, hogy a jelentkező igényeket kielégítse, éppen ezért hűtőgépből és tv-ből a közeljövőben több ezret szerzünk be ismét, s ezeket elsősorban éppen az említett városokban kölcsönözzük majd ki. A fogyasztói véleményt kutató kérdések között szerepelt, hogy a lakosság miért részesíti előnyben a bérletet a vásárlással szemben. A válaszokból az derült ki, hogy az új műszaki cikkekkel való megismerkedést helyezik előtérbe. Ha az üzletek kirakatában megjelenik egy új televízió, néhány nap múlva a kölcsönzőboltban jelentkeznek bérlők és meglévő készüléküket az újabb típusúra kívánják átcserélni. A lakossági így az új készülék műszaki adottságát kockázat nélkül ismerheti meg, hiszen az előforduló műszaki hibák javítása nem őt, hanem a kölcsönző vállalatot terheli. Ha az „ismerkedés” során a kölcsönző kedvező tapasztalatokat szerez, a készüléket nagyobb bizalommal vásárolja meg. Megtudtuk azt is, hogy a növekvő igények kielégítése érdekében a vállalat további erőfeszítéseket tesz az áruválaszték bővítésére. Számos problémával is küzdenek, így például a bútorkölcsönzéshez nincs elég raktár. Kari József igazgató pedig arról beszélt, hogy a szolgáltatások körébe tartozó belkereskefdelmi kölcsönzés fejlesztése érdekében szeretnék vidéki üzlethálózatukat bővíteni. — Mi ennek az akadálya? — Elsősorban az — hangzott a válasz, — hogy például Győrben és Békéscsabán még mindig nem sikerüült a városi tanácsok vezetőivel megállapodni az üzlethelyiség ügyében. A vállalat kis forgóalapja ugyanis nem elégséges ahhoz, hogy üzleteket építsünk, hiszen az újabb cikkek beszerzéséhez kell. Mi szeretnénk, ha valamennyi megyeszékhelyen és nagyobb városban lenne üzletünk, mert a példák bizonyítják: a lakosság igényli a szolgáltatásnak ezt a formáját, — fejezte be nyilatkozatát Kari József igazgató. 5fejér mtegvei M hf Feleségem szkafanderben — Mondd, te fel mernél szállni azzal az űrhajóval ? És te is szállnál a Holdra? — kérdezi a feleségem kíváncsian kandi szemmel és egy kis titkos borzongással. — Természetesen — mondom mély meggyőződéssel, mert egy férfi adjon magára és tartsa azt a világ legtermészetesebb dolgának egy nő előtt, mégha az a nő a felesége is, hogy igenis, ő nemcsak fel, de le is szállna. Akár a Holdon is. — De az rendkívül veszélyes... — Azért szállnak fel az űrhajóval férfiak. Akik edzettek. Mert mind nős. — És, nem félnél? — a kérdésből egy kis büszkeség és aggódás csendül ki. Kétségkívül jólesik, mit tagadjam. — Miért félnék, kisfiam. A tudományban lehet bízni. Különben is, ha nem vetted volna észre, a magam korosztálybeliek szálldogálnak már a kozmoszban. Még erősek, izmosak, frissek, ruganyosak, de már bölcsek, okosak, tudósak, meg miegymás — magyarázom mély meggyőződéssel s ebben a pillanatban valóban úgy érzem, hogy méltatlan mellőzés ért, amikor nem ülhetek abban az űrhajóban, nem szállhatok le a Holdra. — A Hold, ugye, az más. És a súlytalanság. Az is veszélyes lehet. Meg a meteorok. És a kozmikus sugárzás — sorolja fel itt-ott felcsuppolt asztronauta műveltségét az én nem űrhajós feleségem és ismét megborzong, mintha egy jó kis veszélyt a konyhaablakból nézne. — A Hold valóban más. A kozmikus sugárzás is igaz. Meg a súlytalanság is. Sőt még több veszély is igaz. De hát azért a férfiak dolga ez, tudod — Te mindig megfázol! — Egy meghűlés is más, és a Holdra repülés is. A Holdon különben sincsenek vírusok és léghuzat sincs, ha tudni akarod. Kuncogni kezd. — Most mit nevetsz? — Hogy néznél ki szkafanderben? Állati pofa lehetnél. Ilyen nagy lakki pali belepréselve egy szkafanderbe. Irtó máris lennél... Már kezdi nem érdekelni a halálos veszély, amely rám kacsintgat az űrbe való utazás közben és már az sem érdekli, hogy elnyelhet egy kráter a Holdon, agyonüthet egy üstökös. Neki már csak az az érdekes, hogyan festenék a szkafanderben... — Rajtam hogyan állna a szkafander? Női szkafander nincs? — kérdi rádöbbenve az izgalmas talányra. — Biztos van. A szovjet űrhajósnő, ugye... — Tényleg. Akkor biztos van. És én is veled mennék... — Hová ? — Hát veled a Holdra... De mondd, csinosak azok a női szkafanderek? Gyurkó Géza A Romkert nemrég feltárt része. CIKKEINK VISSZHANGJA: „Generálozásra" szorul a Bartók tér Kedvenc gyermekünk lett a Bartók tér Fehérváron. Megostromolják a beat-rajongók a zsúfolt színteret, nyilaikat lövik az újságírók a túl sokszor ásító nézőtérre, s beszélnek sorsáról a város vezetői. Teszik mindannyian azért, hogy a hangulatos térnek sajátos arcért, sajátos szerepet adjanak a történeti városmagban. E témába beavatott ember Gubics István, a városi tanács vb-elnökhelyettese. Mondhatnám úgy is: elsősorban az ő „asztala” a szabadtéri színpaddá előlépett tér gondja. Az újságírók két variánst javasoltak: vagy legyen élő művelődési szórakozási színtér, vagy városlakók pihenő-beszélgető helye a Bartók tér, a véleménye erről a városvezetőnek? — Ismerjük a tér gondját, a vele foglalkozó cikkeket. A városi tanács vezetői beszélgettek arról, mi legyen hát a Bartók térrel?.. . — magyarázta Gubics elvtárs. Végül is abban maradtunk: mivel a centrumban van, jó a környezet, jó az akusztika — alkalmas mai szerepére. Csakhogy nem ilyen feltételek mellett! Elsősorban a színpad elavult, évek óta toldozzákfoldozzák. Komoly felújításra szorul. Jövő évre teljesen rendbe kell hoznunk a színpadot. Nincs megoldva a világítás. Kezdetleges „technikával” dolgoznak jelenleg. Ide szétszedhető világító tornyokat szándékszunk építeni. Hasonló a helyzet az illemhelyekkel. A kulisszák a könyvtári árkádsor falait támasztják. Egyáltalán nem esztétikus látvány. A tervek közé tartozik a színpad alatti tárolóhely megépítése. — És a műsor? Elegendő?. .. — Kevésnek tartjuk az egynyári nyolc előadást. Ezen a téren feltétlenül változtatásra van szükség. Ne csak szombaton, vasárnap legyen előadás, hanem hétközben is néhány. Ezzel kapcsolatban már beszélgettünk a színház vezetőjével. Szóba került a színtér kihasználása az Alba Regia Napok időszakában. Jó, kellemes időben itt helyet kaphatna néhány látványos rendezvény. Gondolunk a középiskolás ballagás műsoros rendezvényére, melyben esetleg feleleveníthetnének néhány régi, százados ballagási (tréfás, szellemes, érdekes) hagyományt, szívást. Ez jól illeszkedne a hasznos hagyományokat ápoló Alba Regia programba. Ezzel kapcsolatban az elnökhelyettes azt mondotta: — Minden ötletet, javaslatot örömmel fogadunk, amennyiben gazdagítja májusi rendezvénysorozatunkat. Az iskolai KISZ-szvezetek — a megyei, városi KISZ-bizottság irányításával —, a tantestület hasznos közreműködésével összehangolhatnak, kialakíthatnák a városi középiskolák nagy ballagási rendezvényét. Nemcsak az, ünnepélyes felvonulásra gondolunk, hanem valamilyen ízes műsorra, mely múlt és jelen hagyományos diákbúcsúját eleveníti fel. Mindennek — és még sok más programnak — helye volna a Bartók téri nyílt színen. A hangosító berendezések korszerűsítése majd lehetővé teszi, hogy akár a felszabadulási nyári rendezvények, találkozók is fórumot találjanak itt . (balogh) AZ ÉKSZÍJ ember? Odament a Mókus vezetőjéhez. — Tőke elvtárs, nem volna véletlenül egy ékszíja? Ezres Skodához. Elszakadt a dinamóhajtó. — Egy pillanat. Megnézem. Van a kocsiban néhány. Talán jó lesz az egyik. De nem volt jó. Az egyik kicsinek bizonyult, a másik meg nagynak. S az utas várt tovább. Volt ott egy világoskék színű Skoda. Megkereste a tulajdonost. Pótszíjjal azonban ő sem rendelkezett. Az üzletvezetőt jobban bántotta a dolog, mint az utast. S múltak a percek, negyedórák. — Be kellene jutni Fehérvárra s venni valahol egyet. Ha ugyan ilyenkor kapni még. — A szervizben kötelesek bolti áron rendelkezésre bocsátani. — Akkor tényleg az volna a legjobb. — De mivel menjek be? Ritkán jár autóbusz. — Odaadom az én kocsimat. Ott van hátul, az udvarban. — Köszönöm, ezt mégsem kívánhatom. — Nem baj. Tetszik várni, biztosan jön majd egy Skodás. A bisztró túlsó felén állt szomorúan a gépkocsi. A házaspár már nagyon türelmetlen, érthetően ideges volt. Itt kell eltölteni az éjszakát? Mert a „sárga angyal” csak szombaton és vasárnap cirkál az országúton. S amint töprengtek, az üzletvezető átkiáltott hozzájuk: Jöjjenek, van ékszíj. S diadalmasan állt ott a felnyitott elejű Skoda előtt, ahonnét a tulajdonos már elő is vette a tartalékszíjat. Kettőt is. — Nézze, ez használt, egy kicsit kinyúlt, de hátha jó lesz. Ez az új meg biztosan megfelel, hiszen a boltban vettem. Tegye csak föl, aztán elszámolunk és holnap vásárolok egy másikat. Nem telt el sok idő, az üzletvezető még azt is megnézte, hogyan szerelték fel a szíjat, aztán udvariasan, sűrű bocsánatkérés közepette búcsúzott a házaspártól. — Ne haragudjanak, de mennem kell. Sok a restanciám Hiába, nem könnyű manapság egy ékszíjat szerezni . . . Amikor a történetet elmesélték nekem, úgy döntöttem, megírom, ahogyan hallottam. Nem veszek el belőle és nem is teszek hozzá semmit. o.t. Történt pedig egyszer, hogy a gépkocsitulajdonos elindult balatoni kirándulásra. Hétköznap volt, késő délután. Észrevette, hogy a hűtővíz hőmérséklete rohamosan emelkedik. Megállt, fölé 13 sor,1 a a motorháztetőt. — Elszakadt az ékszíj — dühöngött —, most mit csináljunk? A Mókus bisztróig még csak elvergődtek valahogy, de észszerűtlenség lett volna tovább haladni. A legnagyobb baj az volt, hogy nem volt tartalékszíjuk. S mit tehet ilyenkor az Lesz-e idegen nyelvtanulás óvodában ? Egyik külföldi turista érdeklődött egy családnál. A felnőttek értetlenül hallgatták, ám az óvodás kisfiú megmentette a helyzetet Egyedül ő ismerte a külföldi vendég anyanyelvét. Az eset nem Fehérváron történt. Ez a cikk azonban azzal a céllal íródott, hogy városunkban is dicsekedhessenek egyes családokban hasonló esettel. Pontosabban szólva: városunkban is teremtsék meg az idegennyelvtanulás lehetőségét néhány óvodában. A gyermekek játszva megtanulhatnák valamelyik nyelvet, amit az iskolában már kínos munkával sajátítanak el. Miért ne szerezzük meg nekik ezt az előnyt, magunknak ezt az örömet? A városi tanács vb művelődésügyi osztályán beszélgettem néhány szakemberrel e témáról. Számukra nem új ez a javaslat. Tavaly is sokat fáradoztak, konzultáltak az illetékes fórumokon, hogy kísérletképpen bevezessék az orosz nyelv tanulását valamelyik óvodában. Nem járt sikerrel, s ez nem rajtuk múlott. Különböző pedagógiai, módszertani nyelvoktatói megfontolások miatt nem nyert életet az egyébként életrevaló ötlet. Saját anyanyelvünket se beszéljük tökéletesen, nem jut óvodába is nyelvszakos — hangzottak az ellenérvek a különböző módszertani okoskodások. Úgy vélem, kissé túl bonyolítjuk azt, ami egyszerű. S itt elsősorban a pedagógiai fontolgatásokra gondolok. Tanuljunk az élettől! Mi történik a többnemzetiségű városok, falvak gyermekeivel? Egymástól tanulják a nyelvet. Észrevételenül. „Módszertanuk” az, hogy beszélgetnek. Nos, az óvodában is ezt az egyszerű, ősi módszert kell meghonosítani: egy nyelvtanár beszélgessen naponta a gyermekekkel oroszul, németül, vagy angolul, franciául a legegyszerűbb módon, a legegyszerűbb dolgokról. Közvetlen környezetéről. Nincs tanár? Nem hiszem, hogy ne jelentkezne néhány idős (nyugdíjas) nyelvtanár hasonló tráfalgásra. Bizonyára akad olyan óvónő is, aki nyelvismerettel rendelkezik. (Sőt az óvónőképzés is számolhatna az óvodai idegen nyelvtanulás fokozódó igényével). És bizonyára a szülők sem maradnának közömbösek az új lehetőség iránt, még bizonyos pénzáldozat árán sem. Ellenérv az is: megszakad a folyamatosság a nyelvtanulásban, ha elemi iskolába kerül a gyerek. Saját tapasztalatom, hogy 3—4 éves megszakítással sem ment veszendőbe a korábbi (erősen hézagos) nyelvismeret, bár erősen meghalványult. De a felújítás erőfeszítése és gyorsasága nem jelent fele erőfeszítést sem. De ki gátolja meg azt, hogy a nyelvismerettel rendelkező gyerekek naponta, esetleg kétnaponként, ne járjanak külön idegen nyelvű (szókincs-megőrző) társalgásra az elemi iskola pár évében ? Persze, bonyolítani lehet a dolgokat, ha túlságba visszük a „szakértelmet”. Az újtól ne óvakodjunk túlságosan. A gyakorlat majd sok mindent korrigál, de annyi biztos: az óvodai nyelvtanulásból semmi kár nem származik. Szépapáink bölcs tapasztalata szerint: mindenki annyi ember, ahány nyelvet beszél! Miért ne akarnánk gyerekeinkből „több” embert nevelni apáiknál? (K. 8.)