Fejér Megyei Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-30 / 200. szám
,, — .I, f rft nit «ys ■ «SmäHu^j !5w. RWgHSZillS M8 Harmath Endre: Gyilkosság a palotában Raszputyin — több mint 50 év távlatából is félelmetes név. Mögötte valami démoni erejű emberi szörny sejlik, emberfeletti hatalommal, a politikától a szellemek világáig. Harmath Endre: „Gyilkosság a palotában” című, a Raszputyin rejtélyről most megjelent könyvében lehull a lepel az olvasó előtt. Választ kapunk: Raszputyin egyszerű orosz paraszt volt, muzsik. Az „egyszerű” jelző azonban csak származására utal, mert attól az órától, ahogy a pokrovszkojei sztarec a cári család közelébe került, kitűnően érzékelte az udvar és a kor lehetőségeit. II. Miklós, minden oroszok utolsó cárja és német származású felesége ugyanis babonás volt, valóságos médiuma Grigorijnak, a jósnak, a csodatévőnek, az önsanyargatónak, a korruptságáról és orgiáiról ismert botrányhősnek. A cárné vakon hitt „a szent”-ben és ez a vakhit befolyásolta a cárt is legfontosabb döntéseiben. Raszputyin élet és halál ura lett, döntő szava miniszterek kinevezésében és a front ügyeiben. Szerepe nemcsak azért érdekes és megdöbbentő, mert rendkívüli az egyéniség, hanem azért is, mert feltárul az udvar és az arisztokrácia viszonya, a forradalom előtti Oroszország uralkodó osztályának léte és magatartása. Ez pedig lényegesen több, mint Raszputyin és a cári család kapcsolata — ez már történelem. Harmath Endre könyvének éppen ez a legerősebb vonása. Kiegészíti ismereteinket a forradalom előtti Oroszországról, a történelmet olyan látószögből mutatja, ahonnan eddig csak kevéssé volt alkalmunk áttekinteni azt. Az események és Raszputyin egyénisége valósággal krimiszerűvé formálják a történeteket. A kiválóan tálalt témát még érdekesebbé teszi az író szellemes iróniája, nagy tárgyi ismerete, az összefüggések hátborzongató játéka. K. L 19 ezer hold termőterület Az idén az 1958—60-as évek őszibaracktermésének hozzávetőleg négyszerese kerül a piacokra. Míig tavaly alig 15 000 holdnyi üzemi gyümölcsösön szüreteltek, addig idén a termőterület meghaladta a 19 ezer holdat, ez évben ugyanis 4300 holdon fordultak termőre a fák. A fiatal gyümölcsösökből még tartalék is van, mert több mint 2000 holdon csak a következő időszakban várható az első termés. Időközben azonban az elöregedett gyümölcsösöket fokozatosan kivágják majd, így mindent egybevetve, 1970. év végéig lényegesen már nem növekedik meg a termőterület. A szakemberek véleménye szerint a gazdaságok ugyan a tervezettnél valamivel nagyobb területen rendezkedtek be őszibarack termesztésére, és a terméshozamok is a várakozás felett alakultak, mégsem lehet szó semmiféle túltermelésről. Az országnak ugyanis vannak még csupán részben ellátott sőt, teljesen ellátatlan területei, például egyes bányavidékek körzetében. Ezeket fokozottabban be kellene kapcsolni a kereskedelmi hálózatba, és ebben az esetben még a betermő években is lehet vezetni az időszakonként mutatkozó „árufelesleget”. Sokan szóváteszik azt is, hogy baj van a gyümölcs zamatéval, bár külsőre a minőség megfelelőnek látszik. A szakemberek szerint a puha húsú gyümölcsök értékesítési ideje nem lehet több néhány napnál, mert az áru gyorsan romlik. Emiatt a kereskedelem olyan állapotban kéri a barackot, amikor az íz- és zamatanyagok tökéletesen még nem alakultak ki, azaz a gyümölcs nem érte még el az ideális érési időt Ezen is a gyorsabb áruterítéssel és a megfelelő gépesítéssel lehet majd segíteni. — **éjftr leer* Rtrbkfl------ Bemutatjuk Népköztársaságunk intézményeit 15. A községi tanács A kormány a tanácsok gazdasági hatáskörének meghatározásánál abból indult ki, hogy hazánkban a község a településrendszer egyik alapegysége, s ezért a községi tanácsokat lakosság közösségi igényeinek kielégítésére alkalmassá kell tenni. Ezért az eddiginél lényegesen nagyobb önállóságot biztosítanak folyamatosan a községi tanácsszerveknek. Lényegében rájuk bízzák a község lakosságának alapellátásával összefüggő szervező munkát, s az ehhez szükséges szervezet kialakítását azokban az alapszolgáltatásokban, amelyeknek feltételei egy-egy községben adva vannak. A nagy lélekszámú községekben lehetővé teszik, hogy a községi tanácsszervek a községfejlesztési feladataikat saját üzemeik (brigádok, építő részlegek) szervezésével végezzék el, továbbá egyes alapvető közösségi szükségletek kielégítésére (állami épületfenntartás, köztisztasági tevékenység, földterület-gazdálkodás járda-, fürdőfenntartás, vízműtársulatok szervezésében való részvétel, stb.) saját közüzemet vagy költségvetési szervezetet hozhassanak létre. A községekben lehetővé teszik, hogy szolgáltató szervezeteket a községi tanácsszervek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, fogyasztási és értékesítő szövetkezetekkel, kisipari termelőszövetkezetekkel közösen társulásként is alapíthassanak. Több kis község esetében ilyeneket egy-egy településcsoportra vagy járásszékhelyre is lehet szervezni. A községi kulturális intézmények (általános iskolák, óvodák, napközi otthonok, művelődési otthonok és könyvtárak, sportlétesítmények stb). és egészségügyi intézmények vagy önálló intézményként, vagy a költségvetésen belül működnek, s fejlesztésükről és fenntartásukról a tanácsszervek gondoskodnak. A községi tanácsszervek a megfelelő jogszabályok alapján jogosultak a község területén az alapvető ellátásban közreműködő községi üzemek, szövetkezetek, magánkisiparosok munkájáról tájékozódni és tevékenységüket — közvetlen beavatkozás nélkül, javaslattétel alapján — koordinálni. Az egyes községi intézmények, szervek vezetőinek (általános iskolák, óvodák, bölcsődék vezetői, községi orvosok) kinevezése és felmentése ezentúl a községi tanácsszervek véleményének 11 előzetes meghallgatásával történik. A községi tanácsszervek hatósági feladatait és jogkörét folyamatosan bővítik, szélesítik. Ennek kapcsán azokat a hatósági jogosítványokat, amelyek a lakosságot alapvezetően és közvetlenül érinti s eldöntésük különleges szakértelmet nem igényel, a községi tanácsszervekhez decentralizálják, a nagyobb községekben például az egyszerűbb épületek építési engedélyezését, egyes iparjogosítványok, működési engedélyek kiadását, stb. is a községi tanácsszervek hatáskörébe adják át. Az építésügyi hatósági jogkörök további decentralizálását szolgálja a kormánynak az az intézkedése is, hogy a nagy lélekszámú községekben megfelelő felkészültségű elsőfokú építésügyi szakigazgatási szerveket kell kialakítani. A községi tanács — a járási tanács által megadott költségvetési szabályozók és kötelező előirányzatok figyelembevételével — költségvetését maga állapítja meg, a tanácsi fejlesztési alapból megvalósuló létesítmények fenntartásáról, üzemeltetéséről a tanács saját költségvetéséből maga gondoskodik. Újlaki László dr. A PIACON Kabáczy Szilárd képriportja A napokban irodalmi előadás volt az üzemünkben Gyerzsávinról, a múlt század nagy költőjéről, aki Puskint felfedezte és szárnyára bocsátotta. A műszak letelte után valamennyien ott maradtunk, összegyűltünk a kultúrszobában és vártunk. Elsőnek Csibirjev jelent meg, a kulturális ügyek helybeli mindenese, beharangozva, hogy mindjárt jön a professzor. És csakugyan! Alig néhány perc múlva belépett egy szimpatikus öreg emberke, ősz szakállal és kitérdelt nadrágban. Felment az odatészített dobogóra és elkezdett beszélni nekünk a költőről. Meg kell mondanom, rendkívül érdekesen beszélt. Elmondta, hogy 1743-ban született, felnevelkedett és aztán ódákat kezdett írni. Majd a verseiből idézett, csak úgy emlékezetből. Szóval nagy élményben volt részünk, észre sem vettük, hogy közben két óra elrepült ... Mikor a professzor befejezte az előadását, leült. Csibirjev nyomban felpattant és azt mondta: — Drága elvtársak, engedjék meg, hogy az Önök nevében is megköszönjem kedves professzorunknak a tartalmas előadást! Erre mi is tapsolni kezdtünk. A professzor meghajtotta a fejét és így szólt: — Köszönöm, barátaim! Esetleg valakinek van valamilyen kérdése? Csibirjev is biztatni kezdett bennünket. — Nos, tessék elvtársak, ha valakinek kérdése van, nyugodtan tegye fel... Hallgattunk, gondolkodtunk. Egyszer csak felemelkedett Szamszonov, a második üzemegység dolgozója. — Nekem volna egy kérdésem: mikor nyitják meg végre az üzemi étkezdét? A professzor zavarba jött. Csibirjev összerándult és azt mondta: — Mit akar maga, Szamszonov? Miről kérdezősködik itt! Ez nem lényeges kérdés! — Hogy-hogy nem lényeges? — döbbent meg Szamszonov — negyedik hónapja, hogy megígérték, és minden a régi... Ebédszünetben az ötödik kerületbe rohanunk enni, csak vesztegetjük a drága időt... Hogy olvashatnánk így Gyerzsávint! Csibirjev magából kikelve kiáltotta: — Üljön le, Szamszonov! Ne hozzon bennünket ostoba helyzetbe a professzor előtt! — és már mindenkihez fordulva mondta. — Elvtársak, kérem olyan kérdéseket tegyenek fel, melyek Gyerzsávinmal vannak kapcsolatban! Mi megint hallgattunk, magunkba mélyedtünk. Szamszonov azonban szólásra emelkedett. Csibirjev gyanakodva kérdezte. — Szamszonov, Gyerzsávinról akar kérdezni? — Gyerzsávinról — mondta Szamszonov. — Akkor tessék, kérdezzen! ....— Érdekelne, hogy Gyerzsávin hogyan osztotta be a munkaidejét. Hogyan gazdálkodott az ebédidővel? Otthon volt nála az ebédlő vagy húsz percig utazott autóbuszon odáig? Csibirjev valósággal tajtékozott. — Szamszonov, csúfot űzöl belőlünk? — kiáltotta Csibirjev most már áttérve a jegelésre — Hol voltak még két évszázaddal ezelőtt az autóbuszok? —Nos, ha nem voltak autóbuszok — mondta ártatlan hangon Szamszonov *— akkor biztos vagyok benne, hogy Gyerzsávin alaposan megfontolta a dolgot és a munkahelyétől nem messzire ebédelt, s ez nagy segítségére lehetett abban, hogy olyan remekműveket alkotott! Erre felállt a professzor és így szólt: — Szamszonov elvtársnak tökéletesen igaza van! Gyerzsávin nem volt ínyenc, de nagy becsben tartotta az ebédidőt és szépen terített asztal mellett szeretett enni. Például azt írja egyik versében ... — és a professzor idézni kezdett egy helyzethez illő strófát... — Köszönöm, professzor elvtárrs, hogy támogat engemet! — mondta Szamszonov — Remélem, Csibrjev elvtárs, hogy ezen szavak után mi is hamarosan a nagy orosz költő emlékéhez méltó körülmények között fogunk ebédelni! Csibirjev zavarba jött. — Elég. Szamszonov! Mindent értek! Már honnan javasolni fogom. ho°v tűzzük napirendre az ebédlő kérdését! Ebbe azért ne keverjük bele Gyerzsávint. Van még egyéb kérdése? — Nincs! — mondta Szamszonov. Ezzel befejeződött az előadás. Valamennyien elégedetten távoztunk. Szamszonov még annyit mondott: — Na, látjátok, így lehet összekapcsolni a költészetet az élettel?! Micsoda hatása van!... Oreprij Pszin (Kovács Sándor fordítása)