Fejér Megyei Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-30 / 200. szám

,, — .I, f r­ft nit «ys ■ «SmäHu^j !5w. RWgHSZillS M8 Harmath Endre: Gyilkosság a palotában Raszputyin — több mint 50 év távlatából is félelmetes név. Mögötte valami démoni erejű emberi szörny sejlik, emberfeletti hatalommal, a politikától a szellemek vilá­gáig. Harmath Endre: „Gyilkos­ság a palotában” című, a Raszputyin rejtélyről most megjelent könyvében lehull a lepel az olvasó előtt. Vá­laszt kapunk: Raszputyin egyszerű orosz paraszt volt, muzsik. Az „egyszerű” jelző azonban csak származására utal, mert attól az órától, ahogy a pokrovszkojei szta­­rec a cári család közelébe került, kitűnően érzékelte az udvar és a kor lehetőségeit. II. Miklós, minden oroszok utolsó cárja és német szár­mazású felesége ugyanis ba­bonás volt, valóságos médiu­ma Grigorij­nak, a jósnak, a csodatévőnek, az önsanyarga­tónak, a korruptságáról és orgiáiról ismert botrányhős­nek. A cárné vakon hitt „a szent”-ben és ez a vakhit befolyásolta a cárt is leg­fontosabb döntéseiben. Rasz­putyin élet és halál ura lett, döntő szava miniszterek ki­nevezésében és a front ügyei­ben. Szerepe nemcsak azért érdekes és megdöbbentő, mert rendkívüli az egyéniség, ha­nem azért is, mert feltárul az udvar és az arisztokrácia viszonya, a forradalom előtti Oroszország uralkodó osztályá­nak léte és magatartása. Ez pedig lényegesen több, mint Raszputyin és a cári család kapcsolata — ez már törté­nelem. Harmath Endre könyvének éppen ez a legerősebb voná­sa. Kiegészíti ismereteinket a forradalom előtti Oroszor­szágról, a történelmet olyan látószögből mutatja, ahonnan eddig csak kevéssé volt alkal­munk áttekinteni azt. Az ese­mények és Raszputyin egyé­­­­nisége valósággal krimiszerű­vé formálják a történeteket. A kiválóan tálalt témát még érdekesebbé teszi az író szel­lemes iróniája, nagy tárgyi ismerete, az összefüggések hátborzongató játéka. K. L 19 ezer hold termőterület Az idén az 1958—60-as évek őszibaracktermésének hozzá­vetőleg négyszerese kerül a piacokra. Míig tavaly alig 15 000 hold­­nyi üzemi gyümölcsösön szü­reteltek, addig idén a ter­mőterület meghaladta a 19 ezer holdat, ez évben ugyan­is 4300 holdon fordultak termőre a fák. A fiatal gyü­mölcsösökből még tartalék is van, mert több mint 2000 holdon csak a következő idő­szakban várható az első ter­més. Időközben azonban az elöregedett gyümölcsösöket fokozatosan kivágják majd, így mindent egybevetve, 1970. év végéig lényegesen már nem növekedik meg a ter­mőterület. A szakemberek véleménye szerint a gazdaságok ugyan a tervezettnél valamivel na­gyobb területen rendezkedtek be őszibarack termesztésére, és a terméshozamok is a vá­rakozás felett alakultak, még­sem lehet szó semmiféle túltermelésről. Az országnak ugyanis vannak még csupán részben ellátott sőt, teljesen ellátatlan területei, például egyes bányavidékek körzeté­ben. Ezeket fokozottabban be kellene kapcsolni a kereske­delmi hálózatba, és ebben az esetben még a betermő években is lehet vezetni az időszakonként mutatkozó „árufelesleget”. Sokan szóváteszik azt is, hogy baj van a gyümölcs zamatéval, bár külsőre a mi­nőség megfelelőnek látszik. A szakemberek szerint a pu­ha húsú gyümölcsök értéke­sítési ideje nem lehet több néhány napnál, mert az áru gyorsan romlik. Emiatt a ke­reskedelem olyan állapotban kéri a barackot, amikor az íz- és zamatanyagok tökéle­tesen még nem alakultak ki, azaz a gyümölcs nem érte még el az ideális érési időt Ezen is a gyorsabb áruterí­téssel és a megfelelő gépesí­téssel lehet majd segíteni. — **éjftr leer* Rtrbkfl------­ Bemutatjuk Népköztársaságunk intézményeit 1­5. A községi tanács A kormány a tanácsok gazdasági hatáskörének meghatározásánál abból in­dult ki, hogy hazánkban a község a település­rendszer egyik alapegysége, s ezért a községi tanácsokat lakosság közösségi igényeinek kielégí­tésére alkalmassá kell tenni. Ezért az eddiginél lényege­sen nagyobb önállóságot biz­tosítanak folyamatosan a községi tanácsszerveknek. Lényegében rájuk bízzák a község lakosságának alapel­látásával összefüggő szervező munkát, s az ehhez szüksé­ges szervezet kialakítását azokban az alapszolgáltatá­sokban, amelyeknek feltéte­lei egy-egy községben adva vannak. A nagy lélekszámú közsé­gekben lehetővé teszik, hogy a községi tanácsszervek a községfejlesztési feladataikat saját üzemeik (brigádok, építő részlegek) szervezésé­vel végezzék el, továbbá egyes alapvető közösségi szükségletek kielégítésére (állami­­ épületfenntartás, köztisztasági tevékenység, földterület-gazdálkodás jár­da-, fürdőfenntartás, vízmű­társulatok szervezésében való részvétel, stb.) saját közüzemet vagy költségvetési szervezetet hozhassanak­­ létre. A községekben lehetővé teszik, hogy szolgáltató szer­vezeteket a községi tanács­szervek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezetekkel, kisipari ter­melőszövetkezetekkel közö­sen társulásként is alapít­hassanak. Több kis község esetében ilyeneket egy-egy településcsoportra vagy já­rásszékhelyre is lehet szer­vezni. A községi kulturális intéz­mények (általános iskolák, óvodák, napközi otthonok, művelődési otthonok és könyvtárak, sportlétesítmé­nyek stb). és egészségügyi intézmények vagy önálló in­tézményként, vagy a költ­ségvetésen belül működnek, s fejlesztésükről és fenntar­tásukról a tanácsszervek gondoskodnak. A községi tanácsszervek a megfelelő jogszabályok alapján jogosultak a község területén az alapvető ellá­tásban közreműködő községi üzemek, szövetkezetek, ma­gánkisiparosok munkájáról tájékozódni és tevékenysé­güket — közvetlen beavatko­zás nélkül, javaslattétel alapján — koordinálni. Az egyes községi intézmények, szervek vezetőinek (általá­nos iskolák, óvodák, bölcső­dék vezetői, községi orvo­sok) kinevezése és felmen­tése ezentúl a községi ta­nácsszervek véleményének 11 előzetes meghallgatásával történik. A községi tanácsszervek hatósági feladatait és jog­körét folyamatosan bővítik, szélesítik. Ennek kapcsán azokat a hatósági jogosítvá­nyokat, amelyek a lakossá­got alapvezetően és közvet­lenül érinti s eldöntésük különleges szakértelmet nem igényel, a községi tanács­szervekhez decentralizálják, a nagyobb községekben pél­dául az egyszerűbb épületek építési engedélyezését, egyes iparjogosítványok, műkö­dési engedélyek kiadását, stb. is a községi tanács­szervek hatáskörébe adják át. Az építésügyi hatósági jogkörök további decentra­lizálását szolgálja a kor­mánynak az az intézkedése is, hogy a nagy lélekszámú községekben megfelelő fel­készültségű elsőfokú építés­ügyi szakigazgatási szerve­ket kell kialakítani. A községi tanács — a já­rási tanács által megadott költségvetési szabályozók és kötelező előirányzatok figye­lembevételével — költségve­tését maga állapítja meg, a tanácsi fejlesztési alapból megvalósuló létesítmények fenntartásáról, üzemeltetésé­ről a tanács saját költség­­vetéséből maga gondoskodik. Újlaki László dr. A PIA­CON Kabáczy Szilárd képriportja A napokban irodalmi elő­adás volt az üzemünkben Gyerzsávinról, a múlt szá­zad nagy költőjéről, aki Pus­kint felfedezte és szárnyára bocsátotta. A műszak letelte után va­lamennyien ott maradtunk, összegyűltünk a kultúrszobá­­ban és vártunk. Elsőnek Csi­­birjev jelent meg, a kultu­rális ügyek helybeli minde­nese, beharangozva, hogy mindjárt jön a professzor. És csakugyan! Alig néhány perc múlva belépett egy szimpatikus öreg emberke, ősz szakállal és kitérdelt nadrágban. Felment az oda­­t­észített dobogóra és elkez­dett beszélni nekünk a köl­tőről. Meg kell mondanom, rendkívül érdekesen beszélt. Elmondta, hogy 1743-ban született, felnevelkedett és aztán ódákat kezdett írni. Majd a verseiből idézett, csak úgy emlékezetből. Szó­val nagy élményben volt ré­szünk, észre sem vettük, hogy közben két óra elre­pült ... Mikor a professzor befe­jezte az előadását, leült. Csibirjev nyomban felpat­tant és azt mondta: — Drága elvtársak, enged­jék meg, hogy az Önök ne­vében is megköszönjem ked­ves professzorunknak a tar­talmas előadást! Erre mi is tapsolni kezd­tünk. A professzor meghaj­totta a fejét és így szólt: — Köszönöm, barátaim! Esetleg valakinek van vala­milyen kérdése? Csibirjev is biztatni kez­dett bennünket. — Nos, tessék elvtársak, ha valakinek kérdése van, nyugodtan tegye fel... Hallgattunk, gondolkod­tunk. Egyszer csak felemel­kedett Szamszonov, a máso­dik üzemegység dolgozója. — Nekem volna egy kér­désem: mikor nyitják meg végre az üzemi étkezdét? A professzor zavarba jött. Csibirjev összerándult és azt mondta: — Mit akar maga, Szam­szonov? Miről kérdezősködik itt! Ez nem lényeges kérdés! — Hogy-hogy nem lénye­ges? — döbbent meg Szam­szonov — negyedik hónapja, hogy megígérték, és minden a régi... Ebédszünetben az ötödik kerületbe rohanunk enni, csak vesztegetjük a drága időt... Hogy olvashat­nánk így Gyerzsávint! Csibirjev magából kikelve kiáltotta: — Üljön le, Szamszonov! Ne hozzon bennünket osto­ba helyzetbe a professzor előtt! — és már mindenki­hez fordulva mondta. — Elv­társak, kérem olyan kérdése­ket tegyenek fel, melyek Gyerzsávinmal vannak kap­csolatban! Mi megint hallgattunk, ma­gunkba mélyedtünk. Szam­szonov azonban szólásra emelkedett. Csibirjev gyanakodva kér­dezte. — Szamszonov, Gyerzsá­vinról akar kérdezni? — Gyerzsávinról — mond­ta Szamszonov. — Akkor tessék, kérdez­zen! ....—­ Érdekelne, hogy Gyer­­zsávin hogyan osztotta be a munkaidejét. Hogyan gazdál­kodott az ebédidővel? Ott­hon volt nála az ebédlő vagy húsz percig utazott autóbu­szon odáig? Csibirjev valósággal taj­­tékozott. — Szamszonov, csúfot űzöl belőlünk? — kiáltotta Csibir­jev most már áttérve a je­­gelésre — Hol voltak még két évszázaddal ezelőtt az autóbuszok? —­­Nos, ha nem volta­k autóbuszok — mondta ártat­lan hangon Szamszonov *— akkor biztos vagyok benne, hogy Gyerzsávin alaposan megfontolta a dolgot és a munkahelyétől nem messzire ebédelt, s ez nagy segítségé­re lehetett abban, hogy olyan remek­műveket alko­tott! Erre felállt a professzor és így szólt: — Szamszonov elvtársnak tökéletesen igaza van! Gyer­zsávin nem volt ínyenc, de nagy becsben tartotta az ebédidőt és szépen­ terített asztal mellett szeretett enni. Például azt írja egyik versé­ben ... — és a professzor idézni kezdett egy helyzet­hez illő strófát... — Köszönöm, professzor elvtárrs, hogy támogat en­­gemet! — mondta Szamszo­nov — Remélem, Csib­rjev elvtárs, hogy ezen szavak után mi is hamarosan a nagy orosz költő emlékéhez méltó körülmények között fogunk ebédelni! Csibirjev zavarba jött. — Elég. Szamszonov! Min­dent értek! Már honnan ja­vasolni fogom. ho°v tűzzük napirendre az ebédlő kérdé­sét! Ebbe azért ne keverj­ük bele Gyerzsávint. Van még egyéb kérdése? — Nincs! — mondta Szam­szonov. Ezzel befejeződött az elő­adás. Valamennyien elége­detten távoztunk. Szamszo­nov még annyit mondott: — Na, látjátok, így lehet összekapcsolni a költészetet az élettel?! Micsoda hatása van!... Or­eprij Pszin (Kovács Sándor fordítása)

Next