Fejér Megyei Hírlap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
f Saerda, »69. dfeeurtm 1 Magyaralmást Tálán két éve volt, hogy a megyei tanács vb. elnökéhez küldöttség jött Magyaralmásról. Küldetésük célja, pénzkérés volt. Azt adták elő, hogy hozzákezdtek a kéttantermes iskola építéséhez, fel is húzták a tetőt, csak éppen 250 ezer forint hiányzik még a befejezéshez. Akkortájt, méginkább a korábbi időkben nem volt ritka az ilyen küldetés. Számtalanszor előfordult, hogy egy faluban, városban, üzemben hozzákezdtek valami építéséhez, anélkül, hogy tisztázták volna a bekerülési költségeket, távolabbra néztek volna. Építkezni kezdtek, mondván: amit megkezdünk majd csak be is fejeződik, valaki, vagy valakik adnak erre pénzt. Hasonló eset nem volt kivétel még két éve sem, a magyaralmási példát nem azért elevenítjük fel, hogy borsot törjünk a vezetőség, a község lakóinak orra alá, hanem azért, hogy a változást mutassuk be. A változás Magyaralmáson nemcsak annyit jelent, hogy több új létesítmény van, mint például a kéttantermes iskola, az orvosi rendelő és a lakás, a pedagóguslakás, sőt még az sem, hogy a tervek szerint a közeljövőben óvoda is létesül, és állnak már a pártház és könyvtár falai. Ennél is többet mond, hogy a községi tanács, a termelőszövetkezet, a népfront és a termelőszövetke- zetek együttműködésének eredményeként a helyi lehetőségek figyelembevételével oldják meg, valósítják meg célkitűzéseiket. Példaként hadd említsük a pártházat, klubkönyvtárat Hozzájárul ehhez a megyei pártbizottság, de jelentős pénzt ad a helyi termelőszövetkezet is. Magyaralmáson a tsz eddig sem volt fukar, de a közelmúlt tevékenysége mégis fejlődést mutat, nemcsak azért, mert most már a szövetkezetnek is többre telik, hanem tervszerűbben egyeztetik össze a feladatokat, a lehetőségeket. A közelmúltban készült el a sportöltöző, melyet a szövetkezet épített és most már közös erővel az óvodára gondolnak. Egy vendéglátóipari egység helyén tervezik az óvodát, beszéltek már az ÁFÉSZ-szel, s ha az megvásárolja az épületet, akkor ez a régi igény is, belátható időn belül megoldódik. Az együttműködésre, a kölcsönös anyagi hozzájárulásra szükség is van Magyaralmáson, hiszen a 96 ezer forintos községfejlesztési alapból 4 éven át 58 ezer forint hiteltörlesztésre megy. Igény bőven van. Utakat kellenne rendbehozni, fát ültetni. Ami az anyagot illeti a tsz kőbányájának segítségével ezt megoldották, a kő elterítésénél pedig a lakosok munkálkodtak. A faültetésben pedig az iskolások, úttörők jártak elsősorban az élen. A közvilágítás korszerűsítését és még sok apróbb de mégis jelentős feladatot oldottak meg így. Az együttműködésen kívül jelentős segítség a tervek valóraváltásához, a község lakosságának társadalmi munkája ,1968-ban egy lakosra 136 forint értékű társadalmi munka jutott, 1969- re 100 forint értékű munkát terveztek, de az előzetes számításokból az tűnik ki, hogy nem lesznek meszsze a 150 forinttól. Ezek a számadatok tükrözik azt is, hogy a tanács, a tsz, a társadalmi szervek együttes törekvését nemcsak megérti, de a végrehajtásban is aktívan támogatja a község lakossága. Az idei év sikereihez, valamint a jövő évi tervek kimunkálásához az is ösztönzést adott, hogy a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére indított községfejlesztési versenyben ismételten szép eredményeket érjenek el. Mindaz, amit csak az elmúlt két év alatt is tettek arra vall, sikerülni fog. B. B. Tudás és TENNITUDÁS Sárbogárdi pedagógusok Egyre több híve van annak az elvnek, hogy oktatási módszerünk az órán kissé megöregedett. Hozzá kell igazítani a gyorsuló időhöz. A sárbogárdi járásból mintegy 30—35 pedagógus látogatott el a I. Rákóczi Ferenc nevét viselő székesfehérvári iskolába, hogy a kísérletként alkalmazott tanítási módszer erényeit a tanóra tapasztalatain, a gyermekek aktivitásán-tudásán mérje le. A tanári szobában tartott megbeszélésen mondta Lébényi Pál, városi szakfelügyelő, hogy a Lénárd-féle módszer a gyermekek tevékenységének nyit „zöld utat” az órán, a pedagógus kissé háttérben maradva irányítja az osztályközösség munkáját. A tudás és tennitudás elvét ötvözi az új módszer. Különösen a tennitudást hangsúlyoznám. Hiszen ez kétélű kard az ismeretszerzésben: egyrészt a tananyag elsajátításában hasznosítja a tanuló, önállóságot nyerve az új anyag megtanulásában; másrészt az így megszerzett tudást ismételten „használni” tudja majd későbbi stúdiumaiban, vagy az életben. Három tanórán tapasztalhatták a sárbogárdi járásból érkezett pedagógusok, hogy az, önállóság, az aktivitás, a közösségi tempó az órán, a vitaszellem nem ékesen hangzó elv csupán, hanem élő, munkálkodó valami. Tanítás helyett — tanulás, passzív befogadás helyett — önálló ismeretszerzés, átlagszint helyett — differenciáltság (mindenki saját mércéje szerint mélyítheti el a feladott témát), a tanár sürgetése helyett a közösségi tempó szabja meg az óra ritmusát. Ismétlem, mindezt a másodikosok és hatodikosok számtanóráján, a hetedikesek történelem óráján láthatták azok a kollégák, akik hitelt adtak ugyan a logikusnak bizonyult új a Rákóczi iskolában módszernek, ám a kételkedés — no meg a „hogyan megy” kíváncsisága — késztette e tapasztalatcserére. Dr. Apai Pálné, Bárdosi Andorné és Papp Károlyné — a kísérletező pedagógusok ügyszeretetével s talán alig észrevehető drukkjával — mutatta be a „rendhagyó” tanóra menetét és munkálkodását a gyermekfejekben, gyermeklelkekben. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert — a pergő ritmusú feleletváltások, megjegyzések, viták, gyors feladatmegoldások mellett — volt valami rejtett szépsége az órának. Aki az arcokat és szemeket figyelte, az észrevehette a munka örömét a tanulóknál. Szünetben hallottam sokat mondó megjegyzéseket a vendégektől: „Én ilyenkor összetörök lelkileg”. (Értsd: vajon elérhetem-e ugyanezt?) ,,Mindez megvalósítható nálunk is. Csak ti agyonmagyarázzátok az órát!” „A módszert, már ismerem. Csupán az osztályközösség munkája lepett meg.” Magvas elismerések ezek szakemberektől. Ám a tapasztalatok összegezésekor fukarkodtak a dicsérettel a sárbogárdi járási pedagógusok. Inkább rákérdeztek egy-egy kétes értékűnek, vitathatónak gondolt problémára. Kevés a jegy az osztálykönyvben. Nem jelent-e sok elfoglaltságot az önálló tanulás (tanári előkészítő magyarázat nélkül)? Nem megy-e az elmélyítés rovására a tanári előadás hiánya?. .. Az eszmecsere után, mintha érezte volna az elismerés elégtelenségét Várhelyi László, sárbogárdi járási szakfelügyelő. Zárószavában megemlítette: nagyon köszönik a hasznos tapasztalatokat. Bár a hozzászólók inkább a kétely hangján beszéltek, nagyon sokat nyertek, biztatást kaptak a tanítás új útjainak kikísérletezéséhez. (K. S.) szik tovább Cece, vagy Földvár felé. De számomra egyelőre a legújabb csoda nem az, ha, nem egy másik, egy legfrisebb házsor, ami talán egy-két év alatt nőtt ki az egykori Előszállás-puszta helyén. Szép hely az, dombok magasodnak a Kelemenhalom felé húzódó határ felé, előtte patak kanyarog át a cifrakerten. Ez mellé települt a kastély, az uradalom pincéié és persze magtárai, műhelyei. És ott húzódtak a cselédházak, közös konyhákkal, füstös tűzhelyekkel. Most a ledöntött házak helyén három-négy új betonalapot fedezhettem fel, és legalább tizenöt új, kész házat az új utca másik oldalán. Egy-két helyre bepillantva, bekopogva régi ismerősöket , egyik-másik helyen cseléd házak régi lakóit köszöntöttem. Idős Farkas Mihály errefelé szokta éjjeli őrséke sétáját folytatni, elölgondolkozik közben, hiszen most éppen egy teljesen téglából készült épület is várja ott a befejezést, holott Előszállás vidékén lakóházat agyagfallal szokás készíteni. Régen a tégla csak a kastélynak vagy magtárnak dukált. A házak tetején tv-antennákat látok, az udvarokon motorkerékpárokat, a kertekben frissen ültetett fácskákat és a szárítóköteleken — hófehér pelenkákat, a megújulásdobogóit”. Kis hazám örömeit keresem — az új házaknál is frissebb az az öröm, amiben most néhány hete volt részük.Fölavatták a daruhegyi külterületi orvosi rendelőt. Háromszobás orvoslakás, a fürdőszobában ott a fogmosó pohár is, a rendelőben a felszerelés, az udvaron a garász. Ott, azon a helyen épült ez a ház, ahol azok az emberek éltek, akik csak valamiféle szükséges rosszat jelentettek a föld urai számára: olcsó arató-napszámosok, akik azonban ha tudtak, nyaljaskodtak, mozgolódtak uraik ellen. Orvost nekik? Egészen mást gondoltak a számukra. Egy régi jószágkormányzói jelentés úgy vélekedik róluk, hogy ezek az emberek itt nem tisztelik a törvényt és a jogot (persze az urakét...) és ezért "csendőrt kell állítani közéjük. A tanács vezetői, Előszállás lakói életének felelős jobbra-fordítói persze nemcsak ezeket a valóban kiemelkedő eredményeket ismerik, nemcsak ezért küzdöttek okos szóval, példamutatással, szülőföld-szeretettel. Csak csupán a külterületi lakosság életének könnyítésére egész sort mond el Stuhl Gyula tanácselnök. Járda épült Daruhegyen, Róbertvölgyben, Dánieltelepen. Megoldódott a daruhegyi művelődési terem ügye, könyvtár, klub kapott helyet benne. Eljutatták a villanyt az úgynevezett ó-darui részre. Menetrendszerinti autóbuszjárat köti össze Daruhegyet, Kisszentmiklóst az anyaközséggel és persze Dunaújvárossal, meg a vasútállomással — az sem mellékes, hogy mindezt az elkészült új, aszfaltburkolatú útnak köszönhetik. De még ez sem a teljesség,hiszen a nagy dolgok mögött sok-sok apró rejtőzik. A falu meggyőzése, a határozatok mögött emberek csoportjai, egyegy választópolgár, egy-egy értetlenkedő, vagy lassan mozduló serkentése bújik meg. Mindezzel együtt lett szép a falu, mindez együtt teszi azt, hogy Előszálláson sokan tudják, sokan nőttek fel oda, hogy megérezték — szülőföldjük, hazájuk az a hely, ahol élnek és hogy az érzéseket kisebb és nagyobb áldozatos tettekkel kell valósággá váltani. Járom Előszállást, köszöntöm az ismerősöket, érdeklődöm a felnövekvő gyerekek, Farkas Mihály bácsi tíz unokája, az épülő házak felől, figyelem, keresem a télben tavaszt köszönteni kész falut, el-elnézek a határ felé, fasorokat, haragos zöldet rőtbarnára váltó réteket látok. És mindez együtt nem más, mint a hazám, annak egy darabja, egy táj, amelynek ütőerét keresve, tapintgatva — a felszabadult föld, szabad élet lüktetését érzem, viszem magammal is érzöm magamnak, belül. Vincze István A jövőnek — a 2019 ben élőknek — üzennek mai életünkről az előszállási úttörők. Jelszó, faliújság — és az agitáció A Videoton főbejáratát és a gyáregységekbe vezető utat az ünnepi hónapok programját hírül adó táblák, plakátok tarkítják. A Dunai Vasmű egyik épületének jelszava lelkiismeretes munkára buzdít. A pusztaszabolcsi Mező Imre termelőszövetkezet központi irodájának udvarán faliújságok, a versenyértékelő bizottság jelentései a szocialista brigádok vállalásainak teljesítését méltatják. Más helyen a munkában élenjárókat fényképeik közszemlére tételével népszerűsítik. A szakszervezetek megyei, vagy üzemi bizottságai gyakran rendeznek újítási kiállítást. Lehetne tovább keresni és bemutatni azokat a hatásos módszereket, amelyek az írott szó erejével, grafikákkal, képes illusztrációval a termelés érdekében hatékonyan agitálnak. Felsorolhatnánk még néhány módszert, lehetőséget, amelyek a mindennapi feladatok minél tökéletesebb teljesítésére ösztönöznek. A minőségi munka, a jövedelmezőbb gazdálkodás, a feladatok sokrétűsége igényli a megoldáshoz szükséges módszerek, eszközök sokszínűségét. A munkahelyen minden dolgozónak legfőbb kötelessége, hogy a tőle telhető legpontosabb, legtökéletesebb munkát végezze. De a munkavállalók öntudatában, szakmai felkészültségében, rátermettségében differencia van. Egyikben jobban buzog az igyekezet, másban kevésbé. A meggyőző szó, a megfelelő közérthető érvelés azonban mindenkinek az érdeklődését felkeltheti, céltudatosabbá teheti helytállását, fokozhatja ügyszeretetét. Az emberre hatással van a vállalatnál, termelőszövetkezetnél, állami gazdaságban, vagy más intézményben uralkodó légkör, ennek zavarait megérzi a termelés is. De nemcsak a munkahelyi hatásokkal vagyunk jelen a termelésben, hanem környezetünkből hozott érzelmekkel, vágyakkal, az otthon gondjaival, örömeivel, a világ eseményei iránti érdeklődéssel. Mindezzel egyetértettek azok, akik részt vettek nemrégiben a Dunai Vasműben rendezett ankéton. Politikai munkások értékelték a termelési agitáció módszereit, amelyek növelhetik az alkotókészséget, a termelési kedvet, közvetett eszközökkel hozzájárulhatnak a feladatok minél tökéletesebb megvalósításához. Különösnek tűnik, mint ahogy ezt Hiller István, az MSZMP dunaújvárosi bizottságának osztályvezetője hírül adta, de olyan momentumok is hatnak a termelésre, mint a Férfi Fehérneműgyár dunaújvárosi üzemében félévenként megrendezésre kerülő szülői értekezletek. Az üzemben működő két ifjúsági szalag dolgozóinak szüleivel félévenként rendszeresen tanácskoznak a gazdasági és társadalmi szervek vezetői. Ennek eredményeként javult a fegyelem, a gyártmányok minősége. Hasonló hasznos tapasztalattal, eredménnyel szolgáló „szülői értekezleteket” másutt is meg lehetne honosítani. A tapasztalatcsere egyik vitatott témája a „ki agitáljon”, volt. Ma már aligha van szervezetileg összefogható agitátor-hálózat. De az jelenleg is követelmény, hogy minden kommunista legyen működési területének agitátora. És nem hanyagolható el az a momentum sem, amelyet Körmendi Kálmán az emberekkel való foglalkozás termelésre gyakorolt hatásáról mondott. Az agitációnak erősítenie kell a végzett munkáért érzett felelősséget. Egyesek szerint, mintha az évekkel ezelőtti jó tapasztalatok elhalványulnának. Nemigen okoz fájdalmat, fejtörést, problémázást egy-egy selejtes munkadarab. Vagy a gyárkapun kívül minden gondtól, termelési nehézségtől, anyagellátási zűrzavartól megtisztultan lépnek ki az emberek. Nem viszik magukkal , a munkahely légkörét. Ez nem jó dolog! Mert benne van a nemtörődömség, a „kit érdekel” íze. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincsenek mindenkor tettrekészek a vállalat, gyár sorsával együttérző, azért dolgozó munkások. Számos pozitív példával bizonyíthatnánk a köz érdekében cselekvően részt vállalóak munkáját. Minden nagyszerű példa mögött meghúzódnak szerényen azok a párttagok, KISZ-, vagy szakszervezeti aktivisták, akik az alkotó, pezsgő, érdeklődő légkörhöz adnak egy-egy szikrárnyit. Akiknek szava, példája hozzájárul ahhoz, hogy másokban is belső kényszer, mindennapi igény legyen a cselekvésre ösztönző közszellem megteremtése. Az agitációnak — így a termelési agitációnak is — vannak sajátos, jól bejáratott módszerei. Ezeket kell felfrissíteni, alkalmazni, kiegészíteni az éves gazdasági tervre, vagy prompt feladatok megvalósítása érdekében. Agitációnk akkor hatásos, ha elemző, ha konstruktív, ha a mérlegelés alapján javaslatot tesz, ha gyorsan reagál a közömbösségre, vagy helytelen nézetekre, ha az új mellé szegődik és hadat üzen a konzervatív gondolkodásmódnak. Mindehhez jól hasznosítható a szemléltető, az írásos és szóbeni agitáció is. Jelszavak, grafikonok, plakátok, falitáblák, villám röplapok, kiállítások, faliújságok, mindmind tág, választékos lehetőséget kínálnak. Csakhogy néhány helyen elvesztik időszerűségüket az alkalmazott módszerek, mert a tartalommal kevesebbet törődnek. Alkalmakra, évfordulókra készülnek a faliújságok, jelszavak és mozgósító, befolyásoló, érvelő szerepük ezért csökken. Márpedig elavult grafikonok, viharvertő falitáblák, megsárgult plakátok nem lehetnek határosak, a közhangulat pezsgését sem eredményezhetik. A szocialista brigád, mint vonzó, agitatív kollektíva, is csak úgy működhet eredményesen, ha produktumát népszerűsítik, ha teljesítményét rendszeresen értékelik. Hatásos lehet olyan helyen, mint például a Dunai Vasmű hengerműve, ahol a párt-csúcsvezetőség és az üzemi szakszervezeti bizottság ösztönzésére, a hengerművek két főmérnöke kimunkálta azokat a követelményeket, amelyeket el kell érni a szocialistamunkavállalata cím eléréséhez. Vagyis meghatározták a termelés, a kultúra, a szocialista együttélés és az üzemi demokrácia kiszélesítésének konkrét feladatait, így mindenki tudja tennivalóját. • A termelési agitíció része a politikai munkának. Ezért a pártszervezeteknek keresni kell a jól bevált régi módszerek mellett az újabbakat Mert például a Férfi Fehérneműgyárban a szalagokon megválasztott bérbizottságok aktív munkája, a 26-os Építőipari Vállalatnál a gyárigazgató szocialista versenyt értékelő tevékenysége, Sinatelepen a kitüntetett dolgozók évenkéti tanácskozása, a csákvári Állami Gazdaságban a mindig időszerű képes híradók, másutt a törzsgárdsták meghallgatása egészíti ki a régi gyakorlatot. Az élethez igazodó pártmunka az agitációban is követeli a friss, alkalmas, hasznos módszereket. Ezek elterjesztéséhez, napirenden tartásához a tapasztalatcsere is nagyban hozzájárult. Németh Erzsébet