Fejér Megyei Hirlap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
Vasárnap, 1918. január . Fejér megyei Hírlap Hogyan tovább Balinkán és Pusztavámon ? Eredményeit én igények H, 1 % A bálinkai bányaüzem termelési struktúráját kevésbé hintették az energiahordozóksszetételében országosan hat tényezők. Szénvagyonának magas fűtőértéke, ami átlagosan 3600 kalória, jelentős szerepet játszik az üzem terhelésének gazdaságosságában. Az árbevétel nem állandó mutató, mert függ többek között a nyersanyagok s a szén mindenkori kereskedelmi árától, ami már érzékelteti a fűtőérték meghatározó szerepét is. Az üzembevétele, tormánként átlagosan 350 forint körül mozog, ami megközelítőleg száz fointtal magasabb, mint a risztavámi, 2950—3200 kaóriás széné. Önköltségnek alakulása, figyelembe véve a viszonyokat,, kedvező. Az 965. évi 301,8 forint helyett, az 1969. évben, decemberig fgyelembe vett adatok alapon, 272,52 forintba kerül „ így tonna szén kitermelése, vízbetörés elleni védekeés, a vízbetörésekkor keletkezett károk, az állandó, nagy mennyiségű víz kiemeése hatalmas többletköltséget jelent és igen kedvezőtlenül hat az önköltség«. Haonlóan kedvezőtlen a szénelepek kőzetviszonyainak hatása is, amik ugyan leheővé teszik a termelés konentrálását biztosító frontok áalakítását, de a gépesítést már nehezítik. A frontok részaránya a termelésben gen nagy, 1965-ben 88,2 száalék. * az idén várhatóan méri a 92 százalékot. ukránihiVM .wlwSwi*«BHTffJ A frontok gépesítését 1937. agusztusában kezdték, hté■om szengyalú folyamatos szembehelyezésével 1968-ban 16,2 százalékát adták a fzonok termelésének, jelenleg nem üzemelnek. A magas réntelep, a kőzetviszonyok nem teszik ezt lehetővé. A lépi rakodás aránya azonban nőtt. 1965-ben 17,7 százalék volt, az idei évben mintegy 45,0 százalék lesz. Ezt a fronti rá robbantásos echnológia bevezetésével és i szénelővárásokban meghonosított Kóta-féle kisfelrakókkal érték el. Gépesítették a meddőelővájásokat is, ahol tzenegy sűrített levegővel működtetett kanalas rakodóién könnyíti meg a fizikai munkát és növeli a teljesítményeket. A szén munkahelyről napszintre történő zájlítását gazdaságos gumiszalaggal oldották meg. A semélyszállítást is ezekkel a malagákkal bonyolítják le, a dolgozók további tehermenesítése, a munkaidő teljesebb kitöltése érdekében. Mindezek a tényezők szerepet játszottak a termelékenység növekedésében. Az egy dolgozóra jutó műszakonkénti szénmennyiség az öt év alatt 1,09 tonnáról 1,38 tonnára nőtt. Az üzemek termelési szintje lényegesen nem válozott, 1965-ben 653 ezer olmát, 1968-ban 657 ezer omnét termeltek. A létszám azonban csökkent. Az 1965. évi 2722 dolgozó helyett jelnleg 2213 dolgozót foglalkoztat az üzem. A szakmai tervek itt is előirányoztak étszámcsökkenést, ami a termelékenység növekedésével volt arányban. Azonban 1987—68-ban számos dolgozó vált meg az üzemtől. Ez a tény állandó létszámhiányt okozott. Jelenleg negyven dolgozó hiányával számol az üzem. Termelési tervük teljesítése az időjárás függvénye, ami már eddig is jelentős termelési kiesést okozott. Nem idénymunka A két bányaüzemnek az említetteken kívül még egy közös vonása van. A jelenleg művelés alatt álló aknamezők mellett jelentős, eddig fel nem tárt szénvagyona van. Kiaknázásuk a jövő feladata lesz, amit a szénigény alakulása, a beruházási hitelek és számos más tényező szab majd meg. A jelen feladatai azonban mások. A meglévő kapacitssal kielégíteni azokat azgényeket is, amik évközben íbiszként jelentkeztek. A két vállalat év eleji kapacitásszerződéseit nem ismerjük. * nem ismerjük az évközben befutó igényeket sem. Az*. üzemekhez csak az a kötés jut el hogy az adott keretek között mindent terveztek meg tervük minél nagyobb túlteljesítésére. Vaamivel kisebb, de hasonló helyzet elé állította az üzemetet a tavalyi év is. Ennek tudható be, hogy az év eleji szakmai tervek a nyári időszakra mindkét üzemlét a szokásos két szabadszombat helyett hármat sréígoztak elő. Így szokatlan ésurcsa idényszerűség alakult ki. ? A szakmai tervek szerint Pálinkán például a termeésnek mintegy 55 százalékát kellett volna adni az I. és IV. negyedévben, 46 százalékát pedig a II. és III. negyedévben. Adott létszám mellett aermelés ilyen irányú ingadozását az elővárási, feltárási és fenntartási munkálatok fokozásával, az operatív tervben szereplő feladatok ebben az időszakban történő megoldásával akarták áthidalni. A december 1-ig teljesített tervmutatók alapján ez az előirányzat némileg változott, az idényszerűség azonban kimutatható. L negyedben napi 156 vagon, a IL negyedben napi 165 vagon szén termelése lett előirányozva, a tény pedig 368, illetve 391 vagon. A vágathajtás L negyedévi terve 1860, a I. negyedévi pedig 2950 folyóméter volt. A tény ezzel szemben 1666, illetve 2357 folyóméter. Ezek az adatok az idényszerűség kialakításán túl mást is mutatnak Minden negyedévben túlteljesítették termelési tervüket, a vágathajtást azonban nem. (A vágathajtás éves tervét teljesíteni tudják, mert a IV. negyedévre csupán 220 folyómétert terveztek!) A nyári időszak kezdetén a megrendelők váratlanul jelentős pótigénylést jelentettek be, aminek kielégítésére az üzem is megtett mindent, s éppen azzal, hogy erőit évközben átcsoportosította vágathajtásról a termelésbe. Hasonló jelenségek észlelhetők a pusztavámi bányaüzemnél is. A bányaüzemek minden tőlük telhetőt megtesznek az igények kielégítésére, de fáradozásaik ellenére sem tudják teljesíteni azokat Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy eltérés van a távlati tervek és a jelen szükségletei között A másik ok az, hogy az igények nem év elején, hanem év felében jelentkeztek, amikor gazdaságilag, műszakilag, de emberileg sem képesek azokat követni. A nagy erőfeszítések mellett olyan gondok is jelentkeznek, mint a vagonhiány, az időjárás igen kedvezőtlen alakulása. Az idényszerűséggel kialakított nyári és téli időszak erőltetten kicsi. Illetve nagy mennyiségű termelése egyaránt hátrányos. Balinkán például kimutatták, hogy nyáron veszteséggel termelt az üzem. Az erőltetett termelési ütem is veszteségeket okoz, mert a dolgozókra hátrányosan hat az igénybevétel. Az üzemek, fogyasztók érdekében A bányaüzemek vezető helyesnek tartják az energiaszerkezet módosításának programját De megfogalmazták azokat a véleményeket és kéréseket, amik már országosan, különböző fórumokon is elhangzottak. A közvélemény reális alapokon nyugvó tájékoztatása ne legyen egyoldalú, ne kapjon túlzott hangsúlyt az egyik vagy másik tényező. Könynyebben kapják meg a szükséges gépeket hogy a létszámhiányt ellensúlyozni, a termelékenységet és a gazdaságosságot tovább tudják növelni. Az igények nagyfokú ingadozása nem jelentene túlságosan nagy gondot ha az üzemek egyenletesen úszhatnák el az egész évre. Ehhez pedig a megrendelők reális, időben felmért igénye szükséges. Továbbá az, hogy megoldjuk minél előbb a széntárolás országos problémáját A belkereskedelem, a TÜZÉP-vállalatok vállalják a széntárolás esetleges anyagi terheit rendezkedjenek be tartalékok tárolására, mert ez nemcsak a bányaüzemek, hanem a fogyasztók érdeke is. Természetesen az új gazdaságirányítási rendszerrel bevezetett szabályzók, többek között a készletgazdálkodás szabályozóinak hatása alól a TÜZÉP sem mentes. Ezek felülvizsgálata, esetleges módosítása, ha nem is ideális állapotot de folyamatosabb termelési lehetőséget jelentene a bányáknak és jobb ellátást a fogyasztóknak. M. Takács Ferenc Tévéműsor és áramfogyasztás Egy-egy népszerű tévéműsor kezdetekor a készülékek százezreit kapcsolják be, s a fogyasztás ugrásszerű megnövekedése — a sok kicsi sokra megy alapján — még az országos energiaellátásban is észlelhető. A Magyar Villamos Művek Tröszt szakembereinek tapasztalatai szerint például egy igazi jó, amolyan régimódi futballközvetítés kezdetekor — ha a mérkőzés napvilágnál és nem a sütés-fűtés idején folyik — a terhelés 100—120 megawattal is megnövekszik. Ezzel szemben este ugyanekkora érdeklődés esetén a többlet egykettőre visszaesik 40 mtfil megawattra. Nem azért, mert a mérkőzés iránti érdeklődés csökken, hiszen ismételjük, most igazi futball közvetítésről van szó, hanem mert az egész család a képernyő előtt tömörül és a lakás minden más áramfogyasztó berendezését kikapcsolják. Bizonyítéka ennek, hogy a két félidő közti szünetben a fogyasztás szinte rekordértékre ugrik, mert bekapcsolva marad a tévé is, de a családtagok elszélednek a lakás többi helyiségeibe, felteszik főni a vacsorát vagy igalább a kávét stb., stb. A legnagyobb arányú fogyasztásnövekedést azonban nem a legérdekesebb, hanem a közepesen népszerű műsorok okozzák. Ilyenkor tudniillik szinte semmi sem ellensúlyozza a készülék fogyasztását. A családnak csak egy része nézi az adást, a többiek nyugodtan dolgoznakmásutt a lakásban, főznek, mosnak, vasalnak, tanulnak — a villanyóra tárcsája pedig majd beleszédül a pörgésbe. De azért a tévé nézőinek ne legyen lelkiismeretfurdalásuk az energia igénybevétele miatt. Hiszen akárhány góllal terhelik is meg volt és talán egyszer még leendő ,,aranylábú fiaink” az ellenfél hálóját, a tévékészülékek által elfogyasztott megawattok száma alig jelent gondot a normális, 2500 megawattos átlagterhelés mellett. ÚSZÓELEVÁTOR A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat bajai hajóépítő üzemében épül a második úszóelevátor. A DEE—300 típusú FR—209 jelű kavicselevátor 00 méter hosszú, 10 méter széles, vízkiszorítása 500 tonna. A 306 köbméter/óra teljesítményű elevátor építését 1068 májusában kezdték, befejezése még az idén december végére várható. Képünkön, az úszóelevátoron dolgoznak a hajóépítők. OVITI fotó : Mező Sándor lehr.) Különös gyógymódok a régi Magyarországon Korai, honfoglaláskor sírjainkban tömegesen kerülnek elő olyan csontleletek, amelyek sikeres sebészeti beavatkozásokról, koponyasérülések gyógyulásáról, nem egyszer koponyalékelés után sarjadzásról tanúskodnak. Ez magasrendű sebészi felkészültséget bizonyít A kereszténység felvételével az orvostudományt papok vették át, őket azonban már az 1163. évi toursi, nálunk az 1270. évi budai zsinat eltiltott minden késsel, vagy égetéssel véghezvitt sebészi beavatkozástól, így aztán a sebészet világi orvosok — borbélyok — vállára nehezedett, míg a belgyógyászat ,,kolostori orvostudománnyá” vált s — mitagadás — megrekedt, így például azt olvassuk: Könyves Kálmán királyunkat gyötrő főfájásai ellen, Drákó nevű orvosa egy — a király füleire tapasztott — flastrommal gyógyítgatta. Amikor a flastromot lerántotta, az agyvelő megszabadult a „rossz nedvektől” A beteg Kun László saját háziorvosa, Gellért doktor már vizeletvizsgálattal állapította meg. Ám ugyanakkor megérintették a beteg gyermekkirályt Szent Margit csodatevő fátylával is. A király meggyógyult. Hogy aztán őmaga orvosának, vagy a csodatevő fátyolnak tulajdonította-e gyógyulását nem tudni, mind háziorvosát, mind pedig a margitszigeti apácákat földadománnyal jutalmazta meg. Az első boncolást Bolognában 1302-ben Mondino de Luzzi végezte el, egyházi tilalmak ellenére. Nálunk 1405- ben Klostein és Nagyszombati óbudai egyetemi professzorok a bonctan alapján tanították az anatómiát. Paracelsus, XVI. század modern orvosa, mint babonát jegyezte fel Zsigmond magyar király csodagyógyszerét. E recept így hangzik: „a szarvasoknak közvetlen a szemük alatt két lukacska van; ezekben méh fészkel. Kapard ki ezekből a lépet s ízleld meg minden reggel. Olyan gazdag az erényekben, hogy tőle minden baj elkerül. A szarvas is ettől él sokáig ...” Cifrán kezelték orvosai 1634- ben VII. Kelemen pápát. Két nap alatt 3000 dukát értékű gyémántport etettek meg vele. Egy ideig túlélte. Comenius jegyzi fel a középkori magyar példaszót az efféle orvosról „ .. . őneki szabad büntetés nélkül gyilkolni. .. ” 3 - As éves tervek végrehajtását, a gazdaság terv szerinti fejlődését 1968. óta — tervutasítások helyett — a szabályozók biztosítják. Ebből adódik, hogy a rövid távon ható szabályozók egy részét — egyebek között a hitelpolitikát — évről-évre összhangba hozzák a tervcélokkal. Egyes szabályozók módosítását emellett működésük tapasztalatai is indokolttá tehetik. Amennyiben ugyanis a gazdaság fejlődése bármely ponton lényegesen eltér a tervezettől, az ilyen jelenségek végső soron arra utalnak, hogy egyik, vagy másik szabályozó nem elég hatékony. A szabályozók 1970. évi változásai összefüggnek mind a tervcélokkal való összhang követelményével, mind pedig azokkal a negatív jelenségekkel, ellentmondásokkal, amelyeket az eddigi működésük váltott ki. Az elmúlt két évben a legtöbb bírálat a bérszabályozás rendszerét érte, amely hozzájárult a létszám gyors növeléséhez és a termelékenység stagnálásához. Az új mechanizmus bevezetése előtt — mint emlékezetes — felmerült az aggály, hogy a vállalatok nyereségük növelése érdekében esetleg nagymértékben csökkentik létszámukat, ezzel szociális feszültséget idéznek elő. Ezért olyan bérszabályozási rendszert vezettünk be, amely az átlagbér-színvonalat maximálta, a bértömeget és a létszámot azonban nem. A vállalatok hamar felismerték, hogy ebben a bérszabályozási rendszerben az 1 főre jutó részesedést, illetve annak növekedését a legkönnyebben a létszám bővítésével lehet biztosítani. Ennek következtében a foglalkoztatottak száma gyorsan és folyamatosan emelkedett — 1968-ban 4 százalékkal, 1969. I.—X. hónapban 30 százalékkal — az alapbérek mérsékelten, a termelékenység pedig legkevésbé. Az 1 főre jutó termelés 1968-ban 1 százalékkal emelkedett, idén viszont 1 százalékkal visszaesett. Az 1969-ben bevezetett módosítás — az R- nyereségrész kiszámításánál a tényleges bérszínvonalat kell figyelembe venni — hatástalan maradt. Most már erőteljesebben módosítani kellett a bérszabályozást és a vállalatok érdekeltségét. Az 1970-ben életbe lépő új bérszabályozás lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy adókedvezménnyel könnyíti a bérszínvonalnövelést másrészt pénzügyi terhekkel megdrágítja a létszámnövelést és végül elhárítja a létszámcsökkentés vállalati szempontból hátrányos következményeit. Ennek megfelelően az 1970. évi bérszínvonalnövelést — 4 százalékos plafonon belül — csak 70 százalékos arányban kell a részesedési alapból fedezni; (a növelés 30 százaléka bérköltségként elszámolható) az 1970. évi létszámemelés bértömegének 33 százalékát adóként kell befizetni s ez az összeg egyidejűleg az R-nyereségrészt csökkenti. Ha a vállalat dolgozóinak létszáma 1970-ben csökken, a megtakarított létszám bértömegének 33 százaléka az R-nyereségrészt növeli. Az új bérszabályozási rendszertől 1970-ben az várható, hogy mérsékeli a létszámnövekedést s közvetett módon hat a munkatermelékenység javítására. A termelékenység gyorsabb ütemű növekedését változatlanul fékezi az a tény, hogy az élőmunka ma még aránytalanul olcsóbb, mint a technológiát korszerűsítő fejlesztés. 1969-ben kiéleződött az az ellentmondás, amely a belkereskedelmi vállalatok anyagi érdekeltségi rendszere és a fogyasztók, a társadalom érdeke között már 1968-ban is — tompított formában — érzékelhető volt. A belkereskedelmi vállalatok részesedési alapja jelentős mértékben függ a készletek alakulásától, ami objektíve lehetővé tette, hogy a belkereskedelmi vállalatok a fogyasztói érdek rovására — a készletek csökkentésével, indokolatlan áremelésekkel — növeljék részesedési alapjukat Az érdek konfliktus kiküszöbölésére 1970-től a kereskedelmi vállalatoknál maradó nyereséget az 1968— 1960. évi átlagkészlet figyelembe vételével osztják fel a fejlesztési és a részesedési alap között, az 1970. évi készlet — annak növekedése, vagy csökkenése — tehát nem befolyásolja az R-nyereségrészt. A készletek és a választék kívánatos mértékű növekedését emellett hitelkedvezmények is előmozdítják. Az említett intézkedések révén nő a kereskedelem érdekeltsége és lehetősége a forgalom bővítéséhez, a fogyasztói igények teljesebb kielégítéséhez. A hitelpolitika 1970-ben preferálja (előnyben részesíti) mindazokat a fejlesztési célokat iparágakat és vállalatokat amelyek lakossági igényeket elégítenek ki! (Textilruházati ipar, építő- és építőanyagipar, vas- műszaki cikkek gyártása, lakossági szolgáltatások). Azok a vállalatok, amelyek a szükségletek kielégítése érdekében termelésüket gyors ütemben növelik , éves lejáratra vehetnek fel forgóalaphiteleket. A hitelkedvezményei 1970-től a szocialista gépimportra is kiterjednek. 1969- ben mind a termelőt mind a fogyasztói árrendszerben bővítettük a kevésbé kötött és a szabadárak érvényesülési körét. 1970- ben ilyen árformaváltozásokra nem kerül sor. Módosulnak viszont — emelkednek — az állati termékek felvásárlási árai s egyidejűleg csökken az állattartás beruházásainak, illetve megszűnik a mezőgazdasági gépjavítások állami támogatása. A felvásárlási árak emelésének az a célja, hogy javítsa az állattenyésztés jelenleg rendkívül alacsony — mindössze 0,3 százalékos — jövedelmezőségi szintjét s jobban érdekeltté tegye a gazdaságokat az állattenyésztés fejlesztésében, a hozamok és az értékesítés növelésében. Végeredményben az állapítható meg, hogy a szabályozók módosítása részben konkrét 1970. évi tervfeladatok — a belső ellátás javítása, szocialista gépimport növelése, elhasználódott képek nagyobb arányú pótlása, rekonstrukciók — megvalósítását kívánják előmozdítani, másrészt olyan nem újkeletű gazdasági feladatok, tevékenységek — munkatermelékenység, állattenyésztés — ösztönzését szolgálják, amelyek jelenleg gazdasági fejlődésünk kritikus csomópontjai. Garamvölgyi István : Változó követelények - változó szabályozók