Fejér Megyei Hirlap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
Vasárnap, 1976. január 25. g Fejér megyei Hírlapja 165 évvel ezelőtt halt meg Csokonai Vitéz Mihály Egy megrázó vallomású Csokonai-levél, amelyet sokáig Fehérvár őrzött meg „...írott a XX. vagy XX. századnak...” Nagy betegségben írt megrázó segélykiállítása döbbenetes vallomás. Milyen nyomorultan, magárahagyatottan kellett elpusztulnia a feudalizmus korában Balassi Bálint óta legnagyobb tehetségű költőnknek, akinek haláláig legfőbb vágya az volt, hogy művelséget adjon népének. Amíg a halál nem zárta le láztól égő arcán nyugtalan szemét, az utolsó percéig úgy élt roncsolt tüdejével és kedélyével, mint aki tudja, hogy egyetlen dolga van ezen a földön. Hivatását így jelölte meg a maga számára, egyik barátjához írt levelében: „Ha írok is, aminthogy én anélkül nem tarthatom fenn létemet, írok a boldogabb maradéknak, írok a XX. vagi XXI. századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem lesz.” A levelet, amelyről most szó van és amelyet a halálosan beteg költő életének utolsó előtti hónapjában írt, sokáig megőrizte az egykori Fejér megyei és Székesfehérvári Várostörténeti és Régészeti Egylet. A levél eredetijét már nem találtam meg a székesfehérvári István Király Múzeumban az évtizedekkel ezelőtt megszűnt régészegylet egyéb irodalmi ritkaságai között, s ha most mégis közölhetem, annak köszönhető, hogy 1860-ban — kilencven évvel ezelőtt — az Abafi Lajos szerkesztette Figyelő című, alig néhány száz példányban kiadott irodalomtörténeti folyóiratban megjelent. Csokonai a levelet Obernyik József derecskei rektorhoz írta, aki édesapja volt Obernyik Károly jónevű drámaírónak, az Egressy Gábor által oly nagy sikerrel színpadra vitt Brattkovics György című dráma szerzőjének. Obernyik József református lelkész 1803—1804. években a debreceni kollégiuiumfven a poétikai tudományokat tanította, majd 1804. április 25-től kezdve rektorként működött Derecskén. Nagyrabe UZIA I TEENAGER-SAROK Ki ma a női ideál ? BRIGITTE BARDOT? elünte Csokonai költészetét. A költőt barátjának tartottáj akinek betegségre mély együttérzést váltott ki belőle. Csokonai levele, amelynek külső borítékát így címezte meg: „Rector Obernyik József úrnak, tisztelettel Deretskén”, szó szerint a következő: Debretzen, decemb. 4-én, 1804. „Köszönöm, Édes Barátom, hogy rólam ollyan részvéttel emlékezik. — Igen is, én még most is beteg vagyok, és annyi s olly sok rendbeli orvosságokhoz képest szólván, talán úgy mondhatom, hogy éppen semmit sem javultam.. Két hónapja már, miótta mind az orvosságokban, mind az élesmódjában a legszorosabb rendet tartom és követem. Nincs mi látatja! Igaz, hogy itt a Metszők Qártéllyán sokat, amit kellene, nem cselekedhetni, alkalmatlanság is van ollyan, ami efféle nyavalyában bajt és hátramaradást okoz. Legfőbb és minden külső-belső szereknél használatosabb volna a hátgeréncznek végig való dörgölése, de azt magamnak lehetetlen megcsinálni, mással pedig nincs kivel tétetni. Ezután való Dieteticum a nyugalom volna, vagyis a csendesség; már itt ebben sincs módom, otthon pedig még úgy sem. Ez okáért bátorkodom megkérni az Urat, ne sajnáljon egy vagy két hétre Qvártélyt adni magánál, még, addig megpróbálom az orvosi tudomány erejét: mindent, amit előmbe ír, pontig végbeviszek, és ha akkor sem érzem osztán foganatját, életem nyakába vetem magam a gyepfüt, s elkészülve ütközöm bele akármibe, míg belőlem a kevés életerő ki nem fogyatkozik. Mivel pedig a téli hidegbe való utazás éppen declarátus ellensége a nyavalyámnak, késképpen kívánnám annak mérgétől magamat megvédelmezni: 1.) Egy fedeles tiétát, vagy ha az nem volna, egy jó ernyős szekeret óhajtanám, ha az Űr értem beküldene, — csak annyit kérek és az Űr többet ne csináljon — szokás szerint. Én a deretskei kocsisnak örömest megfizetek. Az ülésnek jónak kell lenni, sőt betegnek valónak. 2.) Úgy csináltam ki a Mars-utat, hogy mivel a reggeli idő nagyon hideg, ködös, innen 10 órakor indulnék ki és 12-re Peresre érnék, ahová már egy kis, betegnek való Leves iránt Nótárius Uramékhoz ma előre írtam is. Ott 12 óráig nyugodván még nap fennlétével Deretskére bejuthatnék. Ez az én kéntelen kelletlen Plánumom, Édes Barátom, mellynek végrehajtását tsak az Úr által és az Úrnál reményelhetvén, botsásson mag, ha szerfelett való bizodalmam alkalmatlankodássá válik. NB. Elfelejtem, hogy Tsötörtökön 6.-ika volna szándékom kiindulni.” Csokonai Mihály A költő már nem juthatott el Derecskére, betegsége csakhamar aggasztóra fordult. De ha ki is juthatott volna, állapotán még oly gondos ápolás sem segíthetett volna már sokat; a következő hónapban, 1805. január 28-án, tüdővészben elhunyt. Amikor a nádfedeles kis szobába holtan feküdt ágyában a költő, egy kisírt szemű asszony virrasztott mellette. A halott egyetlen siratója súlyosan beteg édesanyja volt. A Hatvan utcai temetőbe Debrecen elöljárói, tanárok és a költőt tisztelő diákok, s a város lakói mégis szokatlanul nagy számban és nagy megindulással kísérték végső nyughelyére szegény Csokonai Vitéz Mihályt, aki a XX. század magyarjaitól várt elégtételt.. . Környei Elek Minden kor kialakította női ideálját, az eszményien szép nő fogalmát. Vegyük kezünkbe a régi krónikákat, rég elporladt költők, írók, művészek műveit.. A női szépség állandó témaként jelentkezik ezekben. — A női báj, a kecsesség, a halvány, de hamar piruló arc, a tartózkodó viselkedés, feszültséggel teli légkört teremt maga körül. Hatására a férfiszívek, még a legkeményebbek is, olvadozni kezdenek. Ha ezen felül a rajongott hölgy — az akkori illem határain belül — jó társalgó volt, érdekelték a világról szóló hírek, ismerte a divatos eszméket, otthonos volt a művészeti irányzatokban, eszményi nőnek, ideálnak tekintették. Az ilyen női alaknak állított emléket Kisfaludy Károly, Petőfi Sándor is. Verseik olvasásakor megjelenik előttünk a késő rokokó kecses léptű, lesütött szempillájú nője. Az akkori korok férfijának bizonyára megdobogtatta szívét az eszményi hölgy megjelenése. A X3£. század harmadik harmadában élő fiatalok, elnéző, jóindulatú mosolylyal vesszük mindezt tudomásul. E korok lezárultak, s a romantika, legalábbis annak túlzó formái lassan elhalnak. Ha azonban a mi nők, lányok, asszonyok kissé mélyebben nézünk magunkba, lehetetlen nem észrevenni, hogy a mai nő igyekezete is az eszményi szépség, tökéletesség megvalósítása felé irányul. A mai nő, elődeikhez hasonlóan, szeretne tetszeni. Hányszor hallunk fiatal lányt így felsóhajtani: „Brigitte Bardot! Sophia Loren! Az igen. Ezekben van bűvölet, mellyel képesek bármikor, bárkit meghódítani”. Egyeseket példaképnek tekintenek a mai lányok is, ami azt jelenti, az eszmei szépség fogalma él. A férfiak sem közömbösek iránta. Alkalmam nyílt mindkét nembeli fiatalokkal való beszélgetések során közvéleménykutatást végezni a női szépség, tökéletesség körül. Kíváncsi voltam például, melyik lánytípust részesítik előnyben. Azt vagyon, akit egyéb sem érdekel, mint külsejének ápolása, vagy azt, aki mindezeket elhanyagolja és megelégszik a természet nyújtotta külsővel. De ugyanakkor elsőrendű vitatkozó, sokszor kellemetlenül okoskodó, tudálékos. Vannak, akik külső megjelenésükkel semmit sem törődnek, slamposak, ápolatlanok, szellemi élet terén azonban egyenragú partnerek. Ismét találunk olyanokat, akik természetes csinosságukat a kozmetika segítségével még jobban kihangsúlyozva, ügyes körmönfontsággal egyetlen célra törnek. Férjet keresni és szerezni, bármi áron. Ha ez megtörtént, az eddig csinos nő visszavedlik szürke valakivé és hétköznapi lesz. Ezekkel a típusokkal találkoztam. Magam a középutat járó lány típusa mellett döntöttem, igaz — mondták — Sophia Loren maga a tökéletesség, ez azonban még nem minden. Az életben nem sztárokra van szükség, hanem józan, életrevaló lányokra, akikre számítani, építeni lehet, aki, ha férjhez megy, egyszerre tud feleség, anya és ha szükséges, munkatárs lenni. A lányok helyzete nem könnyű. Vannak, akik egyetemi, vagy főiskolai tanulmányaikat elvégezve, az ott szerzett ismeretség révén, rövidesen férjhez mennek. (Gyakran még a tanulmányi idő alatt). De nem minden lánynak van módja és lehetősége felsőfokon tanulni. Érettségi után munkába állnak és ezzel egyidőben épül ki ismeretségi köre is. Társaságot keres, melybek természetes cél, a megfelelő férj kiválasztása. Igen ám, de hol és hogyan ismerkedjen olyannal, aki hozzáillő és aki nem múló kalandnak tekinti a kialakuló kapcsolatot. Utcán? Az eszpresszóban? Nyáron a strandon? Vagy valami emberi közösségben? Az általános és komoly vélemény csak az utóbbi módot tartja elfogadhatónak, tehát a megfelelő társaságot, ahol a fiatal lánytöbbszöri felmérés után, kialakítja magában annak a képét, akit alkalmasnak vél komoly, bensőséges és tartós kapcsolat viszonzására. És most jön a lányok igazán nehéz helyzete, a középút helyes értelmezése. A feltűnést kereső, feleslegesen hangoskodó, rövid ismeretség után már barátkozó lánytípus nem mondható szerencsésnek. Az ilyen lány tartós eredményt nem ér el, vagy ha igyekezetét sikerre is viszi, férjhez megy, még nincs biztosítva arról, hogy férjét megtarthatja, ha korábbi szabados felfogásán nem változtat, gyökeresen. Nem tanácsos azonban visszahúzódónak, nehezen felmelegedőnek sem lenni. Pedig ez is gyakran előfordul. Az ilyen lányok külsőleg lehetnek megnyerőért, bennsőleg érhetnek többet, mint az örökké fennforgók, magukat örökösen kelletők, mégsem tudnak, vagy csak igen nehezen képesek közösségben, társaságban feloldódni. Nem egyéni vélemény,ok fiatal képzeli így: a középutat választó, azon ílni kívánó lány egyetértsen szem előtt: józan, kiegyensúlyozott viselkedés mindenkor, minden helyes. Társaságban éppúgy, mint a munkatársak között. És otthon is. Nem szabad idegenkedni a szórakozástól, a megfelelő és hozzáillő társaságtól. Ez utóbbi helyen legyen a lány természetes, minden felesleges bizalmaskodást kerüljön, ne törekedjék mesterségesen megnyerő, mézesmázas lenni, öltözködésében legyen finom, válogatott, mértéktartó, de mégis divatos. Ápolja külsejét, de ne legyen hivalkodóan feltűnő. Nem kell mindenkinek Brigitte Bardotnak lennie. Az sem baj, ha tekintetünk nem fogja az első utunkba akadó férfit azonnal megolvasztani. Az újtípusú lányt fel fogják fedezni a férfiak, azok, akik korunk eszményi nőjét keresik. A lányokon sok múlik, hogy ez eredménnyel járjon. Párkányi Györgyi DÉRYNÉ ? BAJOR GIZI?