Fejér Megyei Hírlap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
Elvetélt szokások «Jrtwta «W& nw# meg. ha van verő Isten, áh ernte eg« tastet ósdit akar itten, taste m knrhaaat van, itt le kell Mindené, atm tent ezeréves holmi." (Ady Endre) A Jobban családnév olyan gyakori Puetenegres, Séragnee, Sértwtvan tájékán, mint a Nagy vagy a Kiss mama Jobban János pedagógust . találod Sánhatvan sárgám festett iskolájában, ő maga már nem tanít, Sárbogárdira benyitották, amióta közzetesíttették a felsősöket. A kicsikkel felesége foglalkozik. Az én János barátomat kérdeztem nem is olyan régen, vannak-e itt fiatal házasok? Olyanok, akik életét összehasonlíthatná az idősekével? — Mindenütt találsz ilyen pórokat A ma községünkben is. Sárhatcvan vartamítaor kis tanya volt Még most is sokan úgy emlegetik: Hatvanpuszta. Elkezdett növekedni és ha tudja, hol áll majd meg? Új házak, kedves Ids otthonok épültek s nyújtózkodik most is a település. Van itt villany, jó ivóvíz, minden, ami elengedhetetlen. — Mondok neked ki heten — folytatta Jobban János — három nevet is: Kovács János, Ihász István, Fenyő István idevalósi emberek gyerekei. Választhatsz. Nem tudom máért, a zöldszinű homlokzatú házba, Fenyőékhez ballagtam ki ebben a szép tavaszi napsütésben. Hypo és lúgos szappan Maszatos kisgyerek kiskutyával jártszik az ajtó előtt — Az unokám. Dolgoznak a szülők, hát én vigyázok rá — mondja idős Fenyő József elé. Behér a taonyieéba. — Mert van egy itó a fiam is, a Józsi. Aztán három lányom, Zsófi, Juli és Kati. — István nem itt krttik. Azt mondták, ez a tanyája. — Ő az egyedüli, aki még maradt A többiek mind önálló lakással bírnak. De mi megvagyunk Pista fiammal, meg a menyemmel. Tűrjük egymást Szeretjük egymást Tudom, nem iöik vérsítlanul étkezni sehová sem. Fenyőné éppen negymosásra készül. Mégis csak beljebb lépek, szóval tartjuk egymást. Tágas, világos esősapka. Az asztalon Ideál 69. tatra. Hypo és házaszappan. Vtsaposbarna, drappos ssánfi. Ezzel a szappannal jó erősen megsimogatja a ruhadarabokat az ingek mandzsettáit megköteti, aztán a nagy nőbe teszi. — Látja, ez az áztatja. Aston jöhet a mosógép. — Van mosógépjük. — Miért ne lenne? A tarunkat sem kínozzuk a csavarással, elvégzi helyettünk dobban a centrifuga A vasalást is lehetne már artomatizálni. — Hogy-hogy gyen roppant használ? — Nézze, mi azelőtt is főztünk szappant. Most is. Vágtunk idén három hízót Mit tegyek azzal a sok zsiradékkal, amit nem lehet megenni? Megfőzöm. Jó rohamos vízbe fortyog, aztán amikor „válik”, belerakom a jégszódát. Leszűröm, s olyan szappant kapok, ami talán még a boltinál is jobb. Maradinak mondanák sokan ezért Fenyőmét. Nem, ő nem az. Szereti az újat. Csak hát nem hagyja elveszni az értékes zsiradékot. Úgy mondják errefelé: nem engedi elgurulni a forintot. Negyvenezret kerestünk Kilépek a napfényes folyosóra. A nyári konyha mellett apró kemence. Fehérre meszelt a fala, füstös a kéménye teteje. * — Használják még? — Bizony használjuk. Kenyérsütésre. Úgy vagyok vele, inkább megesszük azt, amit én dagasztottam. Jól kidolgozom, foszlós kenyeret eszünk. — Régimódi már ez. — Majd ha a boltban jobbat adnak, ott veszek. Ezt megígérem. Lehet, hogy erre várni kel még egy ideig? Arról faggatom az asszonyt, hogyan szórakoztak azelőtt? — Szórakozás? A férfiak még csak eljártak a kocsmába. Mi pedig otthon maradtunk. Ez volt a szórakozás. Meg a munka. A munkában öregedtünk meg. — Hallottam, azelőtt jókat danoltak abban a házban, kik. De új ház ez is, a front utan húzták fel a falát — Előtte hol laktak? — Kint Sár (Sársaerrtmik- Í6®t hivják így. A szerző.) melletti tanyán. Ott eselédeskedtünk. — Mikor keltek egybe? — Harmincba. Régen volt igaz-e? Két szegény ember egyesült. Abban reménykedtek, majd így többre viszik. De csak cselédek maradtak. — Kinél szolgáltak? — Kinél is? Töpreng, gondolkodik. Mérgesen húzogatja a ruhán a szappant. — Hát látja, elfeledtem. Megérkezik közben a fiatalasszony, ifjú Fenyő Istvánná. Az orvosnál járt a hét hónapos kislánnyal. Bánáti h arccal ment el reggel, most azonban derűs. — Nincs nagy baja. — Mit mondott az orvos? Valósággal csüng menyén és unokáján az idős asszony. — Lázas kicsit. Nyűgös. A foga jön. Nézze csak, egészen duzzadt az ínye. Tisztába kell tennie kicsit, aztán megszoptatja Elhallgat, de nem alszik. Mindig anya haja után nyújtja karját. Néha eléri, belekapaszkodik. — A téeszben dolgozik a férje? — Igen, én is ott vagyok. Most kapom az anyasági segélyt. Havi ötszáz forintot. Mire ismét hivatalosan dolgozni megyek, lesz egy nagy lányom. A férjem fogatos. Most kapott egy pár lovat Azzal dolgozik. De mint gyalogmunkás sem volt rossz. Hiába,, nem emlékszem rá. Nem is baj. Különben is, nincs már meg az a tanya. Elrongálták. Sokan laktunk ott, ma már semmi sem jelzi, hogy ott élet volt valamikor. De milyen élet. A háború után földet igényeltek. Tizenegy holdat kaptak. És 1960 óta a termelőszövetkezetbe dolgoztak. — Még dolgozik a papa? Abbahagyja a mosást egy pillanatra. Kiegyenesíti a derekát. — Persze. Éjjeliőr. Gyalogmunkás volt, most őrködik. Én is kijárok néha kapálni, ezt azt csinálni. — És a konyha kire neonod ? — Hát rám, meg a menyemre. Tudja, asszonysors. Azelőtt is így volt, most is. — De most nagyobb értelme van kijárni a földre. Nagyobb bizony. Nekem elhiheti, ahol a tollait fosztottál, meg ilyesmit. — Nálunk ez nem volt divat, csak a falukban. A kukoricát is bandában fosztották. Ma már nem igen van ilyen. Tollfosztás? Veszünk kész, puha paplant. Jó meleg, nem is drága. Kukoricát sem kell fosztani, hiszen a kombájn mindjárt le is morzsolja. Különben is: nekünk már nem való ez a munka. A fiataloknak meg máson jár az eszük. — Máson? — Nem is ilyesmin. Nézik a tévét, moziba járnak, a klubba. Úgy mulatnak néha, hogy idáig elballasztik. Pedig nem vagyunk közel. — Nem irigyli tőlük? — Irigyelni? Isten ments! Pótolják csak be, ami nekünk nem adatott meg. Sok pótolnivalójuk van helyettünk. — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy tavaly negyvenezer forint körüli volt a jövedelmünk. A nagymama hallgatja, amint beszélgetünk. Megjegyzi. — Nem is gürcölnek anynyit, mint mi annak idején. Dehát nem az az öröm, ha a gyereknek jobban megy a sora? — Hol ismerkedett meg a férjével? — Itt Hatvanban. Csak úgy. Együtt nőttünk fel. Szerettük egymást összeházasodtunk. — Tudomásom szerint a maga szüleinek volt földje a front előtt is. A férje meg cselédember gyereke. Nem ellenezte senki a házasságot? — Kinek jut ez eszébe manapság? Fontos a szerelem. Hallhatta, az anyósom is elfeledte, kinél szolgált annak idején! Azt mondja, cselédember fia? Nem cserélnék senkivel, elhiheti. Milyen szórakozási lehetőség nyílik itt Sárhatvanban? A fiatalasszony erre is választ ad. — Van saját televíziónk, azt nézzük legtöbbet Jiszen a kislány kicsi szeretünk vele lenni. Ha kedvünk tartja, elmegyünk moziba, vagy a klubfoglalkozásra. Nem vagyunk még olyan öregek, hogy kinézzenek bennünket onnét. — Más egyéb? — A rádió, meg a könyv. A könyvet nagyon szeretjük. Elénk tárul más ország népe, szokása. Jó ezekkel megismerkedni. — Színház? — Ritkán adódik erre alkalom. Sárbogárdon ugyan rendeznek néha előadást Fehérvár sincs messze. Csak a buszok vagy a vonat nem úgy igazodik hozzánk, ahogy szeretnénk. Ringatja, altatja kislányát az anya. Halkabbra fogja a SBÓt — Mondtam én már régen a férjemnek, vegyünk egy motorkerékpárt Akkor aztán nem volna távolság. Nem volna messzi semmi. De nem akar kötélnek állni. Talán idén sikerül a vásár. És akkor sokat utazunk majd. Be-be csukja szemét a kislány. — A lakásunk szép. Szépek a bútorok, még a konyhabútort kell kicserélni. Igen, a konyhabútort. Egészen halk a fiatalaszszörny hangja is. Fárasztó volt az út Pusztaegresig meg vissza. Mert ott rendel az orvos. Felállunk a nagymamával együtt Kilépünk a konyhából. — A konyhabútort cseréljük ki... meg motor kellene . — József Attila verse jut eszembe: Lám, elalszik anyuka ... • Amikor búcsúzkodtam a községtől, Jobban Jánossal beszélgettem még egy darabig. — Látod már, ha inét jöttünk és merre tartunk? Ugye, egy család is bemutatja az elvetélt szokásokat. Hát bizony az elromgált sári tanyától nagy lépés volt ez idáig! Orsóval Tibor Tollfosztás? Veszünk paplant! [ Rádió, tévé, mozi, színház Két cseléd egy pár És már elő is kívánkozik egy kérdés: — Építették ezt a házat? — Nem mi. Fülöpéktől vet- Vasárnap, W74. április 12. Fernandel visszavonul ? A világhírű francia film komikus nyilatkozata — Ha befejezem Rómában a „Halló, Fernandel” című tévésorozat felvételeit és új játékfilmem, a Don Camillo is megfelelő formát kap, minden valószínűség szerint távozom a filmtől. Már elfáradtam. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen most jegyzem színészi pályafutásom negyvenedik évét. A színésznek nemcsak a karrier kezdetét kell tudnia megválasztani, hanem az alkalmas pillanatot is a visszavonulásra — mondta nemrégen a francia film népszerű komi-skusa, Fernandel a Svet című jugoszláv hetilapnak adott nyilatkozatában. — Ha viszszatekintek a megtett útra, az egész szinte hihetetlennek tűnik. Kora ifjúságomban egy bankban dolgoztam. Gyűlöltem ezt az unalmas munkát. Kis fizetést kaptam, előttem meg hatalmas pénzkötegek tornyosultak. Tudja, milyen nehéz egy ilyen pénzhalmot nézni?... Egy jelentéktelen mulasztás miatt bocsátottak el a bankból. Az ifjú Fernandel (igazi nevén Fernan Contanden) válaszút elé került. Rövid töprengés után szerződést írt alá egy vándortruppal, mely az Azurpartbn turnézott és fellépett, mint énekes és imitátor. Egyéves szereplés után az ismeretlen Fernandelből „revü-csillag” lett Nevét hamarosan megismerték a a francia főváros művészköreiben és szalonjaiban. — Búcsút mondtam a kis társulatnak, a Moulin Rougeban kaptam munkát. Minden este sikerrel mulattattam az embereket... Népszerűségem egyre nőtt Éreztem hogy megtaláltam önmagamat. Megtaláltam a bejáratot, melyet az ember gyakran valahol az isten háta mögött keres, pedig ott van mellette. Mint az az ember, aki a világ minden fővárosában kereste életének társát holott az a szülővárosában volt a szomszédos utcában. Ez kicsit oktatólag hangzik, de így igaz. — Azt beszélik, hogy Cm már akkor felajánlotta Jean Gabinnak, dolgozzanak együtt? Önök az alapító és gazdái az úm. GAFER cégnek. — Valóban akkor ismerkedtem meg Jean Gabinnnal, mikor a Moulin Rouge-ban kezdtem énekelni. Hamarosan jó barátok lettünk, de az igazi szövetségest csak később találtuk meg egymásban. A film hozott össze lényegében bennünket. Én komikus maradtam, Gahm pedig jellemszínészezt A mi filmbarátságiunkat jelzi a GAFER is. Gabin nevéből elvettünk két betűt, az enyémből pedig hármat, innen a név. Egy évvel idősebb vagyok Gabmnál. Remekül megértjük egymást és jól mennek a dolgaink. — Egy kritikus így írt önről: „Ilyen arccal eddig nem találkoztam sem utcán, sem moziban, sem színházban. Ez az arc szép is, csúnya is, valami csodálatos meleget, őszinteséget és természetességet sugároz. Elég ennek az arcnak mosolyogni vagy eltűnődni — és a nézők könynyezve nevetnek. Fernandel humora optimizmust és derűt ad a nézőknek.” — A humor — rettenetesen komoly dolog — mondta Fernandel. — A mai nézőt nehezebb megnevettetni, mint elszomorítani vagy könnyekre fakasztani. Hogy hatásos gesztusokat csináljak és szívből jövő nevetést váltsak ki, nekem jóval több energiát és munkát kell befektetnem, mint annak a színésznek, aki meg akarja hatni a publikumot. A nézőnek elég egy tűzvész, egy halál vagy egy vallomás jelenetét látni, hogy meghatódjon. A humorral kicsit nehezebb a helyzet: a néző itt több kritikával viszonyul ahhoz, ami neki a vásznon vagy a színpadon mutatnak. Ezért nekem az a véleményem, hogy komikusnak születni kell. Még’ a nevének is humorosan kell hangzania. — Mikor és hogyan gondolta ki a Fernandel nevet? — Ó, ez régen volt, még filmkarrierem kezdetén. Egyszer vendégségbe mentem a menyasszonyomhoz. Az anyja, aki engem még kevéssé ismert, így kiáltott fel: „Kedvesem, megjött Fernandel úr!” Hát így lettem Fernandes! — Eddig százötven filmben játszott. Melyik szerepet tartja a legjobbnak? — Kedves szerepem, melyet a Rendőrök és tolvajok című filmben játszottam. Együtt játszottunk benne a kiváló olasz filmkomikussal — Totóval. Ilyen komikus többé nem lesz! Kitűnően megértettük egymást a felvételek idején. Fernandel humora kigúnyolja a képmutatást és hazugságot, a karrierizmust és alázkodást, a fennhéjazást és ostobaságot. A mozinézők számos nemzedékét megnevettette. Művészetét az új nemzedékek is csodálni fogják, mert Fernandel humora tele van optimizmussal, s az emberek iránti szeretettel. (Ford. Kovács S.) A fiatalokról A Párt ez év febr. 19-i határozatának az ifjúságpolitikáról szóló részében olvashattuk az alábbi megszívlelendő megállapítást. (Lásd vízszintes 1., függőleges 15. és vízszintes 19-et!) VÍZSZINTES. 15. Becézett női név. 16. Becsap, félrevezet, tolvajnyelven. 17. Derűre jön ... 10. ZO. 21. Világhírű angol énekesnő volt (Melba). 23. Rangjelző. 24. Alma .... a Kazah SZSZK fővárosa. 26. Régi híres válogatott futballista (utóneve becézve). 28. Adta, régmúltban. 29. A F. m. Hírlap is ilyen lap. 31. Étele. 32. Ókori egyiptomi bika, istenállat. 33. Emelkedett tárgyú költemény. 35. Nagypapa. 36. Idegen korszak. 37. Ókori római pénz, de arzénelem vegyjele is. 39. Varr, fércei. 41. „N”^! 42. Járom. 43. Az americium elem vegyjele. 44. Leírt szavak egymásutánja, vagy ..gléda”. 46. Lehet, hogy némely kérdésre ez a felelet! 49. ... Simbel, egyiptomi helység, amely mellett II. Ramzesz fáraó sziklatemploma volt. (Áthelyezték távolabbra, mert az Asszuani gát építésekor víz alá került volna.) 50. Térbeli tárgy sík képen való ábrázolása. 51. Ún, németül. 52. A hét vezér egyike. 53. Európai főváros. 54. ... cső, mikroszkóp. 55. Ezt ellenőrzi étrendjénél a diétás (névelővel). 58. Rakosgat. 59. Némán tár. 60. Állami bevétel. 61. Shakespeare-dráma királya (fonetikusan). 62. Veszteség. 64. Kicsinyítő képző. 65. . . . scraper, angolul: felhőkarcoló. 66. Az adós igéje. 68. önteltség. 70. Tudok, latinul. 72. Mélyedés, melyben a tő vize van. 81. Pamutszál, férceinek vege. 76. Megfelezett Zsófia. 77. Fizetés alatt. 79. Nem ez, sem az. 80. Személynévmás. 81. Megcibás. 82. Léha, könnyelmű. 84. Orosz igen. 85. A „Bánk bán*’ opera zeneszerzője. 87. Össze-vissza, gázol. 89. Alázkodik. 91. Az anyád. FÜGGŐLEGES. 2. Várpalota egyik kerülete, azelőtt önálló község volt. 3. AN. 4. Fekete kihúzó tinta. 5. A mondat alkatrésze, névelővel (+*). 6. Megy a „padi”. 7. Atmoszféra rövidítése. 8. Papírméret. 9. Az 1848/49-es szabadságharc ez volt. 10. Idegen női név. 11. Humoristánk. (Köztünk maradjon!) 12. Megyénk községe. 13. Állóvíz (+*). 14. A 13 vértanú jelzője. 20. Belső szervünk váladéka. 22. Elöl-hátul levágott ellen. 25. Öreg bácsi. 27. Török város. 28. Szülő. 30. Lehet jó, lehet rossz, gyorsan múlik, az biztos. 32. Menyasszony. 34. Mély női hang. 36. Égett, régiesen. 38. Fehérvári író (Antal). 40. Faaprításhoz kell. 42. Növény futó szárai. 43. Lóebéd. 45. Egyforma mássalhangzók. 47. Vetítő. 48. EM. 49. Levegő, lat. 55. Az„ülés szekerén” költője. 56. Így felel a mama a lánya kérőjének. 57. Bő. 60. Régi hordómérték. 63. Hosszmérték volt. 65. Dunántúli csatorna. 66. Tolna megyei község. 67. Delek, régmúltban. 69. Madár. 71. Én adom ezt, te add érte azt! 72. Szakít. 75. Kocsialkatrész, lovat kötnek mellé (4-*). 75. Lengyel város. 77. Férfinév. 78. Lusta, dologtalan. 81. Német tea. 83. Róma, ahogy a német mondja. 86. KT. 88. Az áru pénzbeli ellenértéke. 90. Itt, németül. Beküldendő a vízszintes 1., függőleges 15. és vízszintes 19 sorok megfejtése. Határidő: TV. 25. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtéseit és a nyertesek neveit lapunk jövő vasárnapi számában közöljük. (M) HÍRLAP 115 11 N