Fejér Megyei Hírlap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
2 MTI — TASZSZUPI — DPA — Véget ért a szófiai tanácskozás Czincge Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter — aki részt vett a Tanéi Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának ülésszakán — pénteken hazaérkezett Szófiából. A kép a tanácskozás szünetében készült. (Telefoto — bta -» hm — kst Fasiszta provokációk Kasselben Újabb festetta provokáció híre érkezett Kasselből. Az elmúlt éjszaka eltávolították a sét szalagot arról a saekfűkoszorúról, amelyet Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának eiike csütörtökön este helyezett el a fasizmus áldozatainak kasseli emlékművénél. A DPA a rendőrség községére hivatkozva jelentette, hogy „ismeretlen tettesek átmásztak az emlékművet övező falon és ellopták a szalagokat”. A szalagon a kö»«esező felirat állt: „A fasizmus halhatatlan áldozatainak, akik életüket adták a békéért és a haladásért — Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke. A teneseh sajtóravatal pénteken megerősítette, hogy szabadon bocsátották azt a három fasiszta provokátort, akik csütörtökön a Schloss- Hotel előtt a nyugatnémet biztonsági erők szeme láttára letépték a zászlórúdról az NDK állami lobogóját A Pénzügyi Minisztérium közleménye A gazdálkodó szervek részéről az 1970. évi árvízkárok helyreállításával kapcsolatban megnyilvánuló tömeges érdeklődésre és felajánlásra figyelemmel a Pénzügyminisztérium közli, hogy a hozzájárulás pénzügyi forrásait illetően az alábbiak szerint lehet eljárni: Állami vállalatok, állami gazdaságok, állami erdő- és fagazdaságok, szövetkezeti vállalatok és kisipari termelőszövetkezetek nem adózatlan eredményük, hanem részesedési és fejlesztési alapjuk terhére vállalhatnak a károsultak segélyezéséhez és a károk helyreállításához hozzájárulást. A részesedési alap terhére vállalt hozzájárulásukat az OTP V. kerületi fiókja MNB-nál vezetett 218—98055 számú számlájára teljesíthetik. Az összeg rendeltetéséül „Részesedési alapból 5350 számú csekkszámla javára." szöveget kell feltüntetni. A költségvetési szervek az előző évben elért pénzmaradványaik, a tanácsok emellett saját fejlesztési alapjuk terhére járulhatnak hozzá az árvízkárok helyreállításához. A gazdálkodó szervek fejlesztési alap terhére vállalt hozzájárulásait, valamint a költségvetési szervek befizetéseit a ,,PM: hozzájárulások az 1970. évi árvízkárok helyreállításához, lebonyolítási számla, Budapest 232—90196—0202 számú számlára lehet befizetni. Az Interkozmosz— 1 eredményei Moszkva A Pravda pénteki számában NDK-ben szovjet és csehszlovák tudósok beszámolnak az Interkozmosz—1 műhold segítségével folytatott kutatások eredményeiről amelyek alapján elkészítették a következő szputnyik által végzendő kutatások terveit és körvonalazták az Interkozmosz-program keretében végrehajtandó napkutatások távolabbi perspektíváit. Bár a mérési adatok feldolgozását még nem fejezték be, a kutatók már számos tudományos eredmény birtokába jutottak. A tudósok véleménye szerint, különösen eredményesek voltak azok a kutatások, amelyeket 1069 október 20 és 30 között több napkitörés idején folytattak. Megállapították például, hogy a napkitörések röntgensugárzása részlegesen polarizált és a polarizációs együttható a napkitörés fejlődése során változott. Ez a tény arról tanúskodik, hogy a napkitörések röntgensugárzásának nem csupán hőjellege van, vagyis ezt a sugárzást nem egyszerűen a napkitörés körzetében felmelegedő gáz váltja ki, hanem gyors elektronok meghatározott irányú áramlata okozza. Egyes esetekben röntgenspektroheliográf segítségével sikerült meghatározni a Nap olyan aktív területeinek kiterjedését és formáját, amelyeken röntgen-kitörések zajlottak le. A műholdról érkező információt ki kellett egészíteni a Földről folytatott napmegfigyelésekkel, hogy az adatokat maximálisan hasznosítani tudják. A földi megfigyelést Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia megfigyelőállomásai és intézményei folytatták. A szocialista országok tudósainak ebben a programban végzett közös munkája jelentősen hozzájárult a kozmikus térség kutatásához. Az Interkozmosz 21 űrhajó működésének részletes eredményeit a nemzetközi űrhajózási bizottság (COSPAR) Leningrádban folyó 13. ülésszaka elé terjesztették. HÍRLAP Kambodzsai A kambodzsai nemzeti egységfront pénteken közleményben vámolt be a kambodzsai felszabadító erők és a khmer lakosság által két hónappal ezelőtt megindított hadműveletek eddigi mérlegéről. A közlemény szerint a kambodzsai felszabadító erők és a helyi lakosság az ellenfél 3400 katonáját — közöttük 2000 amerikait — semmisített meg vagy ejtett fogságba, 28 zászlóaljat morzsolt fel, 1000 fegyvert és 600 tonna lőszert, valamint körülbelül 100 járművet zsákmányolt. A közleményből egyúttal kitűnik, hogy négy kivételével, gyakorlatilag minden kambodzsai tartományban megindult a felszabadító harc, létrejöttek a helyi néphatalmi szervek, megalakultak a partizánegységek. Árvíz Bukarest Miközben a Maros, Kolozs, Szatmár, Beszterce-Naszód és Kovászna megyében lázasan dolgoznak a termelőegységek újraindításáért és az árvíz következményeinek gyors kiküszöböléséért, az ország újabb övezeteiben és helységeiben téljük a küzdelem az árvízzel. A Maros szintje továbbra is magas. Az Ot völgyében az árvíz nagy méreteket öltött Botfalu és Fogas között 21 helység és 19 000 hektár föld került víz alá. A Prut, a Szeret, a Birlad és a Tatros áradása miatt Moldvában egészben vagy részben víz alá kerültek újabb helységei. Rendkívül súlyos a helyzet a Duna-deltában, ahol hatalmas küzdelmet vívnak az elemekkel. A Duna vízállása állandóan emelkedik, veszélyeztet emberéleteket, településeket, nádtermő területeket és haltenyészeteket. Június 4—6 között várható a Duna árjának tetőzése és ezért egy új, nyolc kilométer hosszú védőgát építésébe kezdtek. Románia 96 megyéjéből37- et érintett kisebb-nagyobb mértékben az áradás, több mint 960 helységet öntött el részben, vagy teljesen és mintegy 66 000 házba hatolt be a víz. Körülbelül 250 vállalat szenvedett nagyobb károkat, köztük az országos jelentőségű üzemek és kombinátok. Több mint 150 000 hektárnéri mezőgazdasági terület került víz alá. Belgrád A Tisza mentén mind veszélyesebbé válik a helyzet Jugoszláviában is. A folyó dél szakaszán, Titeng óránként átlag 2 cm-rel emelkedik a vízárán. A polgári védelem parancsnoksága — együtt a jugoszláv néphadsereg egységeivel és az árvízvédelmi műszaki osztagokkal — nagyszámú járművet és árvízvédelmivet összpontosított éjjel-nappal erősítik a már rendkívül átázott gátakat Mivel a Tisza-menti települések egy részénél már 40—50 cm a szintkülönbség a víz és a házak között, elrendelték a falvak egy részének ideiglenes kitelepítését. AFP „Rochet elé az érdektelenség fala magasodott“ Prava A Rude Pravo pénteki számában Zdenek Horem főszerkesztőhelyetes az Humanite alapján ismerteti a Dubcetk—Rochet megbeszélések leglényegesebb mozzanatait. „Érdeklődésünket mindenekelőtt az keltheti fel — állapítja meg, — amit nálunk 1968 augusztusa előtt oly csökönyösen elhallgattak. Nevezetesen az, hogy sok valódi barátunk és elvtársunk külföldön súlyos aggodalmának adott hangot a szocialistaellenes veszély növekedése láttán.” „Röchet érvelésének komolyságát tárgyaló partnerei hihetetlen értetlenséggel, rögtönzéssel, könnyelműséggel, a tények megbocsáthatatlan lekezelésével, valamint az érvek lekicsinylésével viszonozták. Rochet elé az érdektelenség fala magasodott. Olyan államférfival és államférfiakkal állt szemben, akik a politikus képzettségét a Dubcek-típusú jobboldali opportunisták által megtestesített pártvezetésre oly jellemző dilettantizmussal cserélték fel." Egyébként az a feljegyzés, amely körül az állítólagos Dubcek-perről szóló dajkameséivel Garaudy botrányt akart kavarni, semmi újat nem hozott. Dubcek opportunizmusáról a kelleténél is több bizonyítékkal rendelkezünk. De felejthetetlen marad a dokumentumnak az a része, amelyben a testvéri, Francia Kommunista Párt bölcs és intő szavaikat intézett hozzánk. Sajnos Dubcek már az ilyen hangok süket füleikre találtak” írja Horeni, a Rude Pravo főszerkesztőhelyettese. Szombat, 1970. május 23. NATO-ülés Rómában TALÁN még sohasem ült öesze olyan „folyékony” és szinte ellenőrzihetetlen helyzetben az Atlanti Blokk szokásos tavaszi értekezlete,külügy-, hadügy-, pénzügyminiszteretet mint most május végén. Olaszországban, a vendéglátó államban hatalmas méretű sztrájkok bénítják meg nemcsak a gazdasági, de a mindennapi életet is. Egy héttel a NATO-ülés után ugyancsak Olaszországban olyan tartományi választások lesznek, amelyeknek kimenetele a nehezen összetákolt kormánykoalíciót igen nehéz helyzetbe juttathatja. Nyugat-Németország, a NATO európai bástyája fontos tárgyalásokat, folytat a szocialista országokkal: két héttel a NATO-ülés előtt Brandt megbízottja, Bahr még Moszkvában folytatott megbeszéléseket, öt nappal a NATO-tanácskozás előtt találkozott Brandt nyugatnémet kancellár az NDK miniszterelnökével Stoph-al. Júniusban tehát közvetlenül a NATO-ülés után Bonnban folytatódnak a lengyel—nyugatnémet megbeszélések. Ami Angliát illeti, három héttel a NATO-megbeszélés után parlamenti választások lesznek, tehát a kormány minden politikai erőfeszítése befelé irányul. Végül, de nem utolsó sorban: a NATO főereje, az Egyesült Államok nagyszabású politikai krízis középpontjába került egy olyan területen, amely kívül áll a NATO hatósugarán, a Távol-Keleten. Ez a krízis azonban óhatatlanul kihat az Egyesült Államok NATO-politikájára is. Nixon ellenzéke a kongresszusban még sohasem volt ilyen erős és harcias. Az amerikai elnök óriási nyomás alatt áll, hogy csökkentse a nyugat-európai NATO-országokban (mindenekelőtt Nyugat- Németországban) állomásozó NATO osztagok számát. Helyzetét nehezíti, hogy az észak-amerikai kontinens másik NATO tagállama, Kanada máris elhatározta a maga csapatai létszámának csökkentését. Mindez azt jelenti, hogy a római NATO-ülés időszakában az Atlanti Blokk összes vezető tagállamainak figyelmét részint belső problémák, részint más irányú nemzetközi kötöttségek foglalják el! Felvetődik a kérdés: mi várható ezek után Rómában? A szocialista országok és ma már az európai közvélemény figyelmét is mindinkább az európai biztonság kérdése foglalkoztatja. Legutóbb Prágában az európai biztonsági konferencia megtartását illetően a szocialista országok világos javaslatot tettek, amely magában foglalta mind a napirendet, mind pedig az időpontot Azóta az európai országok között számos csanecsere zajlott le, amelyek nagy részében szocialista és scapitatista országok vezető személyiségei találkoztak egymással. E MEGBESZÉLÉSEK megmutatták, hogy nemcsak Európa tőkés semleges országai, hanem a kisebb és középnagyságú NATO-tagállamok is őszintén és komolyan érdeklődnek az európai biztonság problematikája iránt. Megfelelő előkészítés után és számukra is megfelelő napirenddel készen állnának egy európai biztonsági konferencián való részvételre. Voltaképpen a római NATO-ülés feladata lenne, hogy a legnagyobb tőkés katonai-politikai blokk nevében konstruktív választ adjon az európai biztonsági értekezlet ügyében. Az előzetes tárgyalások sorozata azonban azt is megmutatta, hogy a különböző, kisebb NATO-tagálamok számottevő amerikai nyomás alatt állnak. Az amerikaiaknak pedig a jelek szerint nem utolsósorban éppen kedvezőtlen helyzetük és nagyszabású távolkeleti lekötöttségük miatt — nem érdekük egy közeljövőben megtartandó európai biztonsági értekezlet! Ezért ebben a legfontosabb kérdésben vagy nem várható Rómában komoly állásfoglalás, vagy ha igen , azt megtűzdelik, majd olyan feltételekkel, amelyek újabb tisztázó megbeszéléseket tesznek szükségessé. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy a NATO vezető országainak bonyolult belső és nemzetközi helyzete csorbítja a NATO agresszív jellegét. Az Atlanti Blokk tevékenységét jelenleg éppen az jellemzi, hogy mialatt a legdöntőbb kérdésekben — így az európai biztonság ügyében — szándékosan, határozatlan és halogató álláspontot foglal el — tovább szervezi és élezi a katonai együttműködést. Ennek egyik gócpontja a jelenlegi helyzetben a Földközitenger. Maga Nixon hívta fel a NATO-tagállamokat: kössenek kétoldalú egyezményeket a NATO-n kívüli földközi-tengeri államokkal, s ily módon erősítsék a blokk pozícióit. Egy másik terület, ahol az agresszív tervek jellege igen erősen kidomborodik, a nukleáris együttműködés. A római megbeszélés után néhány nappal, június 8-án és 9-én a NATO „nukleáris tervező tanácsa” Velencében, majd két nappal később a NATO hadügyi bizottsága Brüsszelben ülésezik. Mindkét tanácskozást hadügyminiszteri szinten tartják, s a megbeszéléseken a NATO európai tagállamainak „atomkészülségi színvonalát” akarják erősíteni. MINDEZ arról tanúskodik, hogy egyelőre csak a nemzetközi helyzet változott — a NATO nem! Rómában aligha lehet egyebet várni, mint a katonai együttműködés további erősítésére vonatkozó határozatokat és halogató állásfoglalást az európai biztonság ügyében.— ie — Mihez ragaszkodik a tagság? (Folytatás az első oldalról.) Ságokban legyen mielőbb napirend a „bérpolitika”. Agrárpolitikánk, mely az MSZMP KB. határozataiban fogam, már korábban is feltételezte az elosztás célszerű, a fejlődést erősítő módszereinek alkalmazását. A gazdaságok vezetői előtt nem ismeretlenek azok az elvek — a szövetkezeti keretekre , figyelemmel, — melyek körvonalazzák, behatárolják az eredményfeiosztás arányait. A ,,miértek” közül elsősorban azoknak a megállapításoknak és tapasztalatoknak az azonosítását célozta meg a bizottság, melyek alaposan megkérdőjelezik a hagyományos elosztás rendszerét, hovatovább azzal a megjegyzéssel: fejlett gazdaság, korszerűtlen elosztás? Az előterjesztés fogyatékosságai ellenére erőteljesebbé vált a bizottság előtt: a téma vizsgálata hosszabb, reálisabb, más szóval gazdaságpolitikai koncepciónk által telítettebb igényt támaszt. Ismert okok miatt páldául — jövedelmezőségi mutatók alapján — tehenészetekben, illetve seráttettemvesztésben dolgozók átlagjövedelme lényegesen magasabb, mint a növénytermesztésben foglalkoztatottaké. A „bedolgozók” átlagbére ugyancsak nincs arányban a csoport tulajdonosokéval. Nem egészen érthető — fontossági sorrend nélkül — miért ragaszkodik egy fejlett gazdaság a régi, az úgynevezett hagyományos elosztáshoz, amikor érezhetően a gazdálkodás-fejlesztésének gátjává szilárdult. Miért lenne igaz az — miként a területi szövetségek is jelzik, vagy megfogalmazzák, — hogy a gazdaságok túlságosan nagy kockázatot vállalnának az új, a stabilabb, a termelés hatékonyságát serkentőbb elosztási módszerekkel, amikor egyszerűen nincs magára hagyatva, mellette van a társadalom, az állam beépíti a népgazdasági tervekbe, és anyagi figyelmességgel támogatást élveznek. Nem elfogadhatók a szövetkezeti vezetők érvei: a tagság ragaszkodik a régihez. A szövetségek tapasztalatai inkább a vezetők — ez sem általánosítható — anyagi érdekeltségeire utalnak. Nem arról van szó, hogy talán bárki is „támadná” — a szélsőségeket természetesem — a vezetők bérezését. A garantált szövetkezeti bérezés értelmezése, gyakorlata — állapította meg a bizottság — feltárja az adott gazdasági vezetők téves szemléletét, is. Azt mondják, ha lehet 30 százalék a garantált bér, miért legyen az 60, vagy 40. Ez csupán a gazdaságok pénzügyi helyzetének függvénye, s a termelékenységgel együst ebben is rejlik a fejlett munkadíjazás rendszerének jövője. A bizottság által megfogalmazottak felsorolásainak igénye nélkül nincs többről szó, mint valóban közelíteni azt ami leginkább megfelel. Körültekintően és rugalmasan igazítani az elosztás gyakorlatát— ha úgy tetszik — a fejlődés szolgálatában. Nem lehetséges már egy rideg, merev módszer konzerválása, amikor van és lehet jobb is. Szentenciák és kemény, vaskos szabályok nélkül kell a gazdaság sosnak felismerni a valóságot, megtalálni, értelmezni a párt agrárpolitikájának lényegét. Pprpszt.fifH T. FfdTilfi